A háború által okozott rendkívül nehéz megélhetési viszonyokra való tekintettel eddig két ízben engedélyeztettek a közszolgálati alkalmazottak részére háborús segélyek és pedig az 1915:XXII. és az 1916:XXV. törvénycikkel. Mind a két törvénycikkel egyszeri háborús segélyek engedélyeztettek, amelyek azonban az alkalmazottak részére egyenlő előzetes havi részletekben fizettettek ki, még pedig az 1915:XXII. törvénycikkel engedélyezett háborús segélyek 1916. évi január 1-étől kezdődőleg tíz havi részletben s az 1916:XXV. törvénycikkel engedélyezett háborús segélyek 1916. évi november hó 1-től kezdődőleg tizenkét havi részletben, úgy hogy a törvényhozás által engedélyezett háborús segélyek utolsó részlete 1917. évi október havában fizettetett ki az alkalmazottak részére.
Minthogy a háború befejezésének ideje még bizonytalan és nem látható előre, hogy mikor szűnnek meg azok az okok, amelyek a közszolgálati alkalmazottak rendkívüli segélyezését szükségessé tették, a kormány ebben a törvényjavaslatban tervbe vett módon kíván gondoskodni arról, hogy a közszolgálati alkalmazottak az 1917. évi november hó 1-étől kezdődőleg is részesüljenek kivételes támogatásban.
A segélyezés mértékét illetőleg általánosságban megjegyzem, hogy míg az 1915:XXII. törvénycikk a rendszeres illetmények élvezetében álló alkalmazottaknál a háborús segély mértékét a fizetés természetével bíró illetményeknek 20%-ában, az 1916:XXV. törvénycikk a kisebb fizetésű alkalmazottaknál 35, s a nagyobb fizetésüeknél 30 és 25%-ban állapította meg, addig ez a törvényjavaslat a háborús segélynek egy évi összegét a legkisebb fizetésű alkalmazottaknál (bezárólag évi 1400 K fizetésig) a fizetés természetével bíró illetményeknek 100%-ában, az 1400 koronától 6000 koronáig terjedő fizetést élvező alkalmazottaknál a fizetés emelkedésének arányában a fizetés természetével biró illetmények 100%-ától 50%-áig csökkenő összegekben, 6000 koronától 9600 koronáig terjedő fizetést élvező alkalmazottaknál a fizetés természetével biró illetményeknek 50%-ában s az évi 9600 koronát meghaladó összegű fizetést élvező alkalmazottaknál 4800 koronában kivánja megállapítani.
A háborús segélyek eddigi mértékének ilyen nagy arányú emelése feleslegessé tette, hogy az 1915:XXII. és 1916:XXV. törvénycikkben foglaltakhoz hasonlóan megállapíttassék az az összeg, amelynél kevesebb a háborús segélyek egy évi összege nem lehet, mert az újabb háborús segélynek egy évi legkisebb összege (a fizetés természetével biró illetményeknek 100%-a) a XI. fizetési osztály legalacsonyabb fizetési fokozatába tartozó állami tisztviselőknél 1400 K, a kezdőfizetés élvezetében álló állami elemi népiskolai tanítóknál és tanítónőknél 1200 K, a legkisebb fizetést élvező állami óvónőknél 1100 K, s a legkisebb fizetést élvező állami hivatalszolgáknál 600 K lesz, ami az eddigi 600, 450 és 300 koronás minimális tételeknek legalább kétszeresére való emelését jelenti.
Az alkalmazottak egyetlenegy csoportjánál mutatkozott mégis szükségesnek a háborus segélynek legkisebb összegét megállapítani, még pedig az évi segélydíj élvezetében álló állami és vármegyei gyakornokoknál, különösen arra való tekintettel, hogy ezek a segélydíjak ezidőszerint igen különböző összegekkel (évi 600, 800, 1000, 1200 és 1400 K) vannak megállapítva. Ez a minimum a § utolsó bekezdése szerint 1200 K lenne, úgy hogy ezzel együtt a legkisebb segélydíj élvezetében álló gyakornok is évi 1800 K javadalmazásban részesülne.
A közszolgálati alkalmazottak bizonyos csoportjainál, úgy mint eddig is, a háborús segélynek egy évi összegét, figyelemmel ez alkalmazottak helyzetére és az egyöntetűség biztosítása céljából, az élvezett illetményekre való tekintet nélkül fix összegekkel kivánja az 5. § megállapítani, de ezek az összegek is - egyetlen kivételével az állami és vármegyei útkaparóknak - az eddigi háborús segélyösszegeknek legalább kétszeresét teszik.
Általánosságban még csak azt kívánom megjegyezni, hogy míg az eddigi háborús segélyek ugyan szintén havi részletekben, de mint egyszeri segélyek fizettettek ki, amiből kifolyólag az alkalmazott részére helyesen megállapított háborús segélynek összege, tehát a havi részletek sem változhattak, addig az újabb háborús segélyek - 1918. évi december hó végéig - mint folytonos járandóságok fognának folyósíttatni és az alkalmazottak részére kifizettetni s ennek az elvnek megfelelően olyan rendelkezés vétetett fel a törvényjavaslatba, amelynek értelmében az alkalmazott illetményeinek emelkedése, illetőleg csökkenése maga után vonná a háborús segély összegének megfelelő emelkedését, illetőleg csökkenését is.
Mielőtt a részletekre áttérnék, még megjegyzem, hogy az 1915:XXII. törvénycikk alapján engedélyezett egyszeri háborús segélyek fejében összesen 91 millió korona, az 1916:XXV. törvénycikk alapján engedélyezett egyszeri háborús segélyek fejében pedig hozzávetőleg összesen 150 millió korona fizettetett ki a közszolgálati alkalmazottak részére s hogy ezzel szemben jelen törvényjavaslat alapján kifizetésre kerülő háborús segélyeknek egy évi szükséglete összesen hozzávetőleg 360 millió korona lesz.
A 2. §-ba, ahol a háborús segélyben részesítendő összes közszolgálati alkalmazottak részletesen fel vannak sorolva, olyan alkalmazottak is felvétettek, akik eddig háborús segélyben nem részesültek. Nevezetesen: I. 9. pont (nevelők és nevelőnők), I. 13. pont (megbizott tanárok, tanítók és tanítónők) és II. 11. pont (menedékházvezetőnők).
A 4. § állapítja meg a 2. § I. 1-34. pontjai alatt felsorolt alkalmazottak háborús segélyeinek a mértékét, még pedig olyképen, hogy ezeknél az alkalmazottaknál a háborús segélynek összege az alkalmazott által élvezett fizetés természetével biró illetményekhez igazodik. Az alkalmazottaknak csoportosítása az eddigi rendelkezésektől annyiban tér el, hogy a 4. § rendelkezéseinek hatálya alá még az állami óvónők és az állami kezelők és kezelőnők is felvétettek, akik eddig illetményekre való tekintet nélkül fix összegben megállapított háborús segélyt kaptak.
A háborús segélynek mértéke, amint már fentebb említettem, ezeknél az alkalmazottaknál bezárólag évi 1400 K fizetésig, a fizetés természetével biró illetményeknek 100%-a, évi 6001 K fizetéstől évi 9600 K fizetésig pedig a fizetés természetével biró illetményeknek 50%-a lenne. Az évi 1400 koronát meghaladó, de évi 6000 koronát meg nem haladó fizetést élvező alkalmazottak háborús segélyének mértéke a fizetés emelkedésével fordított arányban 100-50%-ig csökkenő összegekkel, az évi 9600 koronát meghaladó fizetést élvező alkalmazottaknál pedig egy maximális fix összeg, vagyis 4800 koronában állapíttatnék meg. Ez a megállapítás a XI. fizetési osztályba tartozó állami tisztviselőknél a fizetésnek 100-88.88%-át, a X. fizetési osztályban 85-79.16%-át, a IX. fizetési osztályban 76.92-74.87%-át, a VIII. fizetési osztályban 69.44-61.36%-át, a VII. fizetési osztályban 58.33-50%-át, a VI. fizetési osztályban 50%-át, az V. fizetési osztályban 48-40%-át, a IV. fizetési osztályban 34.28%-át, a III. fizetési osztályban 30%-át s a II. fizetési osztályban 28%-át tenné.
Az 5. § állapítja meg a 2. § II. 1-22. pontjai alatt felsorolt alkalmazottak háborús segélyeinek a mértékét, még pedig ezeknél az alkalmazottaknál, amint már fentebb említettem, az élvezett illetményekre való tekintet nélkül fix összegekben. Az alkalmazottaknak csoportosítása az eddigi rendelkezésektől annyiban tér el, hogy az egyöntetűség és az eljárás egyszerűsítése kedvéért az 5. § rendelkezéseinek hatálya alá átvétettek az állami, vármegyei és államvasúti napibéresek és az állami és vármegyei útkaparók is, akik eddig ugyan javadalmazásuk 35%-át kaphatták háborús segély címén, minthogy azonban ez a javadalmazás a legritkább esetben haladta meg az évi 800 koronát, a túlnyomó része ezeknek az alkalmazottaknak tényleg csak a minimális 300 K háborús segélyt kapta.
Az 5. § tételeire nézve megjegyzem, hogy a már eddig is háborús segélyben részesült alkalmazottaknál az a) pont alatt felsorolt alkalmazottak háborús segélye az eddigi 600 K helyett 1200 K, a b) pont alatt felsoroltaké 450 K helyett 1080 K, a c) pont alatt felsoroltaké 450 K helyett 960 K, a d) pont alatt felsoroltaké 300 K helyett 720 K s az e) pont alatt felsoroltaké 300 K helyett 600 K lenne, míg az f) pont alá tartozó állami és vármegyei útkaparók háborús segélye, tekintettel ez alkalmazottaknak aránylag könnyebb megélhetési viszonyaira, az eddigi 300 K maradna.
Az 5. § második bekezdésében foglalt korlátozó rendelkezésre azért van szükség, nehogy a fizetéskiegészítő államsegélyben nem részesülő nem állami tanítók, tanítónők és óvónők az államkincstár részéről nyujtandó háborús segély engedélyezése folytán kedvezőbb helyzetbe jussanak, mint az állami tanítók, tanítónők és óvónők.
A 7. § az eddig e tekintetben fennállott rendelkezéstől az alkalmazottak érdekében eltérő rendelkezést tartalmaz. Eddig ugyanis magában a törvényben ki volt mondva, hogy azok az alkalmazottak, akik - anélkül, hogy a mozgósítás folytán tényleges katonai szolgálatra bevonultak volna - háborús szolgálati beosztásukból folyólag valamely állandó külön javadalmazásban részesültek, háborús segélyre egyáltalán nem tarthattak igényt. A kormány méltányolva ezeknek az alkalmazottaknak különleges helyzetét és főleg azt a körülményt, hogy majdnem kivétel nélkül állandóan családjuktól távol kénytelenek élni, a 7. §-ban azt a rendelkezést javasolja, hogy az említett alkalmazottak közül a katonai vasúti hatóságokhoz a háború tartama alatt szolgálattételre kirendelt vasuti és hajózási főfelügyelőségi és m. kir. államvasuti alkalmazottak a javaslat szerint járó újabb háborús segélynek a felét kaphassék. A multra, vagyis az 1917. évi november hó 1-jét megelőző időre ez a rendelkezés önként érthetőleg nem terjedne ki.
A 8. § szabályozza azt a kérdést, hogy mely esetekben és milyen feltételek mellett kaphatnak háborús segélyt azok az ideiglenesen nyugalomba helyezett alkalmazottak, akik a fennálló rendelkezések alapján tényleges szolgálattételre ideiglenesen berendeltettek. A háború folytán bekövetkezett munkaszaporulat és munkaerőcsökkenés fokozottabb mértékben tette szükségessé azt, hogy ideiglenesen nyugalomba helyezettek tényleges szolgálattételre berendeltessenek s ezért egyrészt szükségessé vált a kérdésnek szabályozása, másrészt pedig méltányos, hogy ezek az alkalmazottak a háborús segély szempontjából is egyenlő elbánásban részesüljenek a tényleges szolgálatban álló kartársaikkal.
A 11. § ugyanazt a felhatalmazást tartalmazza a kereskedelemügyi miniszter részére, mint az 1915:XXII. törvénycikk 5. §-ának második bekezdése és az 1916:XXV. törvénycikk 1. §-ának utolsóelőtti bekezdése. Az eltérés csak annyi, hogy a 11. §-ban a felhatalmazás az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár alkalmazottain kívül a budapesti m. kir. állami munkaközvetítő hivatal alkalmazottainak háborús segélyben való részesítésére is kiterjedne.
A 12. § felhatalmazná a belügyminisztert, hogy az összes városokat, tehát úgy az 1912:LVIII. törvénycikkben felsorolt törvényhatósági joggal felruházott rendezett tanácsú városokat, mint az ott fel nem sorolt Budapest székesfővárost és Fiume városát is megfelelő állami hozzájárulásban részesítse oly célból, hogy ezek a városok saját alkalmazottaikat az egyéb közszolgálati alkalmazottak részére a törvényjavaslat alapján engedélyezhető háborús segélynek teljesen megfelelő háborús segélyekben részesíthessék. Hasonló felhatalmazást tartalmazott már az 1915:XXII. törvénycikk 4. §-a s az 1916:XXV. törvénycikk 4. §-a is.
A 12. § szövegezéséből következik, hogy a belügyminiszter a Budapest székesfőváros és a Fiume város részére engedélyezhető állami hozzájárulás összegének megállapításánál csak a közigazgatási, a közkórházi és a tanügyi alkalmazottak részére engedélyezett háborús segélyeket, az 1912:LVIII. törvénycikkben felsorolt városok részére engedélyezhető állami hozzájárulás összegének megállapításánál pedig csak a közigazgatási és a közkórházi alkalmazottak részére engedélyezett háborús segélyeket veheti figyelembe, vagyis hogy az egyéb alkalmazottak, nevezetesen a város által fenntartott vagy folytatott üzemeknek, vállalatoknak és ipartelepeknek alkalmazottai részére a város által esetleg engedélyezett háborús segélyek az állami hozzájárulás összegének megállapításánál - úgy mint eddig a jövőben sem vehetők számításba.
