1917. évi XVI. törvénycikk indokolása

a cukoradó emeléséről * 

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

A hadiállapot által előidézett rendkívüli körülmények folytán az államkincstárra mindinkább fokozódó mértékben háruló anyagi terhek elengedhetetlenül szükségessé teszik, hogy az ezen terhek fedezéséről még a háború alatt történjék gondoskodás s mindenekelőtt a hadikölcsönök kamatainak fizetéséhez szükséges anyagi eszközök biztosíttassanak. Erre való tekintettel elkerülhetetlenné válik, hogy a már ezidőszerint is érvényben lévő fogyasztási adók alá eső termelvények egynémelyike az eddiginél fokozottabb mértékben használtassék ki az államkincstár javára. A szóbanforgó termelvények további megterhelése kérdésének elbírálásánál nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a fogyasztási adóköteles cikkek fogyasztása - a cukor kivételével - a hadiállapot folytán előidézett rendkívüli körülmények következtében, a háború kitörése óta jelentékeny csökkentést szenvedett és hogy ennek folytán a fogyasztási adókból eredő összbevétel, az 1916/1917. évadban az utolsó békeévad ilyen cimen befolyt jövedelmeinél lényegesen alacsonyabb volt, amiből következik, hogy az állami fogyasztási adók folytán előálló fejenkénti évi összmegterhelés jelenleg csekélyebb, mint a háború előtt.

A fentiekben előadott szükségesség kényszerítő hatása alatt a törvény a cukoradót emeli, még pedig akként, hogy a répacukor (1899. évi XVIII. tc. 1. § 1. pont) 100 kg tiszta súlya után eddig járó 38 K adón kívül 16 K hadipótlék, együtt tehát 54 K, a másnemű cukor (1899. évi XVIII. tc. 1. § 2. pont) 100 kg tiszta súlya után eddig járó 6 K adón kívül pedig 4 K hadipótlék, együtt tehát 10 K fizetendő. A fogyasztás, valamint az adójövedelem tekintetében a répacukor mérvadó, míg a másnemű cukor (keményítő-, malátacukor stb.) pénzügyi szempontból alig jön figyelembe, mindazonáltal nem látszik megfelelőnek, hogy az olyan cukor, amely - amennyiben egyáltalán adóköteles - legnagyobbrészt cukortartalmú árúk és cukorkák gyártására használtatik és az emberi táplálkozás szempontjából fontossággal nem bír, az adóemelés alól mentesíttessék.

Minthogy az adóemelés a fent előadottak szerint, a hadikölcsönök kamatainak fizetéséhez szükséges anyagi eszközök biztosítása érdekében vált szükségessé, ennélfogva a törvény a szóbanforgó hadipótlékot a cukoradóval egyidejűleg és együttesen szedeti be és kezelteti, de a hadipótlékra eső rész teljes összegében csakis a hadikölcsönök kamatainak fedezésére fordítható.

A cukoradó emelése révén várható pénzügyi eredmény egyelőre alig jelölhető meg, mert a jelenlegi körülményekre való tekintettel nem alkotható még tiszta kép afelől, vajjon az 1917/1918. évi termelési időszakban milyen cukormennyiségek lesznek az adóköteles fogyasztás céljaira rendelkezésre bocsáthatók. A rendes viszonyok visszatértével előreláthatólag mintegy évi 2.000,000 q adóköteles fogyasztással és ehhez képest az adóemelés révén 32.000,000 K több-bevétellel lehet számolni.

Megemlítendő továbbá, hogy a cukornak az államkincstár javára való megterhelését a háború tartama alatt már több állam is jelentékenyen emelte és hogy a cukor ára nálunk, a cukor előállításának és forgalmának szabályozása tárgyában kiadott rendeletek eredményeként, a hadiállapot alatt sem tüntet fel aránylag nagy emelkedést.

A 2. §-hoz

A 2. § a törvény életbeléptetésekor már szabad forgalomba került és feldolgozatlan állapotban, vagy jelentékeny cukortartalommal bíró árukban készletben volt cukormennyiségeknek a hadipótlék alá vonását rendeli. Figyelemmel mindazonáltal az ennek keresztülvitele tekintetében a jelenlegi rendkívüli körülmények között felmerülő nehézségekre s különösen a pénzügyi közegek hiányára, ez a rendelkezés csupán 100 kg-ot meghaladó cukorkészletek birtokosaira szorítkozik. Ezen megszorítás által jelentős pénzügyi bevétel elmaradásától nem lehet tartani, amennyiben ugyanis a cukor forgalmára vonatkozólag érvényben levő rendeletek folytán a magánháztartásokban, valamint a közvetlen fogyasztók részére árúsító kereskedőknél számottevő készletek amugy sem lehetnek, a hadipótlék alól mentes mennyiségeknek alacsonyabb határhoz való kötése pedig oly munkatöbbletet és időfelhasználást eredményezne, amely az elérhető pénzügyi eredménnyel nem állana arányban.