1917. évi XVII. törvénycikk indokolása

a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyoknak az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országokkal való ideiglenes szabályozása iránt 1917. évi november hó 18-án kötött szerződés becikkelyezéséről * 

Általános indokolás

A magyar szent korona országai és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok között a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozása tárgyában 1907. évi október hó 8-án kötött és az 1908. évi XII. törvénycikkbe iktatott szerződés, annak XXV. Cikke szerint, a folyó évi december hó 31. napjával lejár.

A Tisza-kormány a szerződés idézett XXV. Cikke értelmében megindította a tárgyalásokat az osztrák cs. kir. kormánnyal a két állam között a vám- és kereskedelmi viszonyoknak 1918. évi január hó 1-től kezdődő szabályozására nézve. A nevezett előző magyar kormány részéről létrehozott megállapodások befejezetteknek nem tekinthetők, de ettől eltekintve bármely végleges megállapodás előterjesztése azért sem lenne lehetséges, mert ily megállapodások tekintetében a döntést a jövő országgyűlés számára kívánjuk fenntartani s ezért porivizóriumot meghaladó megállapodásokat csak abban az előre nem látható esetben terjesztenénk tárgyalás végett a jelenlegi országgyűlés elé, ha e lépés rendkívüli, nyomós indokokból elkerülhetetlennek mutatkoznék.

Miután azonban az 1908. évi XII. törvénycikkbe iktatott gazdasági kiegyezés lejárata - folyó évi dec. hó 31. napja - már küszöbön van, s a kormánynak gondoskodnia kellett arról, hogy Ausztriához való kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyaink szabályozásában megszakítás ne álljon be: ezt a kormány legcélszerűbben azáltal vélte elérhetőnek, ha az osztrák cs. és kir. kormánnyal megállapodást létesít a jelenleg érvényben álló szerződés ideiglenes fenntartása iránt. A m. kir. kormány tehát a jelen törvénybe foglalt szerződést kötötte az osztrák cs. kir. kormánnyal.

Részletes indokolás

Az I. Cikkhez

Az I. Cikk szövege nyitva hagyja a lehetőséget, hogy az ezúttal előterjesztett ideiglenes rendezést majdan felváltó új szerződés, természetesen csak abban az esetben, ha azt a két állam törvényhozásai időközben elfogadják, még az 1919. évi december hó 31. napja előtt is életbeléptethető legyen.

A II. Cikkhez

E rendelkezés a jelenleg fennálló szerződés IV. Cikkének idevágó határozmányaival szemben szabadabb mozgást biztosít és gondoskodik a kiegyezési provizórium és az összes külföldi relációk szükséges coincidenciájáról.