1917. évi XVIII. törvénycikk indokolása

az Osztrák-magyar bank szabadalmának és az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződésnek ideiglenes meghosszabbításáról, valamint az ezekkel kapcsolatos ügyek rendezéséről * 

Általános indokolás

Az Osztrák-magyar banknak az 1911. évi XVIII. törvénycikkel meghosszabbított szabadalma, valamint az érme- és pénzrendszerre vonatkozólag a magyar szent korona országai és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok között az 1892. évi XVIII. törvénycikk alapján kötött és az 1911. évi XVIII. törvénycikk alapján meghosszabbított szerződés 1817. évi december hó 31-én lejár. Ennek folytán az Osztrák-magyar bank szabadalmának és az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződésnek meghosszabbításáról, valamint az ezekkel kapcsolatos ügyek rendezéséről gondoskodni kell.

Ezen ügyek végleges rendezése legcélszerűbben akkor történhetik, amikor az Ausztriához való gazdasági viszonyunk egyéb kérdései is tárgyalás alá fognak kerülni. Minthogy a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyoknak az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országokkal való ideiglenes szabályozására nézve - az e tárgyban egyidejűleg benyujtott törvényjavaslat szerint - a m. kir. kormány és a cs. és kir. osztrák kormány között az a megállapodás jött létre, hogy addig az időpontig, amelyben e viszonyok újbóli szabályozása hatályba lép, legkésőbb azonban 1919. évi dec. hó 31-ig az eddigi megállapodások érvénye meghosszabbíttatik: ennélfogva legcélszerűbbnek látszott az Osztrák-magyar bank szabadalmát és az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződés érvényét is ideiglenesen úgy meghosszabbítani, hogy lejáratuk időpontja az említett többi gazdasági megállapodások lejáratának időpontjával összeessék. Ezen törvénynek kizárólag az a célja, hogy addig is, amíg a végleges rendezés megtörténhetik, úgy a bankügyben, mint az érme- és pénzrendszerre vonatkozó jogviszonyokban a közhiteli és közgazdasági szempontból mulhatatlanul szükséges folytonosság törvényileg biztosíttassék.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

E § értelmében az ideiglenes rendezés végső határideje 1919. évi dec. hó 31-ike. Emellett azonban e § nyitva hagyja annak lehetőségét is, hogy - abban az esetben, ha az Ausztriához való gazdasági viszonyunk újbóli szabályozása előbb lépne életbe - a bankügynek végleges rendezése is előbb történhessék.