1. § A konzuli bíráskodás szabályozásáról szóló 1891:XXXI. tc. 1., 2. és 7-18. §-ainak hatálya meghosszabbíttatik.
Az Egyiptomban levő konzuli hivatalok bíráskodásának korlátozása és e bíráskodás egy részének az ottani vegyes bíróságokra való átruházása tárgyában fennálló rendelkezések érvényben maradnak.
2. § A konzuli bíráskodás szabályozásáról szóló 1891:XXXI. tc. 3-6. §-ainak helyébe az alábbi 3-6. §-okban foglalt rendelkezések lépnek.
3. § Második és utolsó fokban a konzuli bíráskodást mind polgári, mind büntető ügyekben, ideértve a rendőri büntető ügyeket, továbbra is az ausztriai császári királyi és magyar királyi konzuli főtörvényszék gyakorolja, de székhelye ezentúl nem Konstantinápolyban, hanem öt évenkint váltakozva Budapesten és Bécsben lesz.
4. § A konzuli főtörvényszék elnökből, kellő számú főbíróból és a szükséges egyéb személyzetből áll.
Az elnöki állást arra az időre, amikor a konzuli főtörvényszéknek Budapesten van a székhelye, magyar állampolgárral, arra az időre pedig, amikor a konzuli főtörvényszéknek Bécsben van a székhelye, osztrák állampolgárral kell betölteni.
A főbírói állások egyenlő számú magyar és osztrák állampolgárokkal töltendők be.
5. § A konzuli főtörvényszék elnöki és főbírói állásait Ő Felsége Ausztria császára és Magyarország apostoli királya tölti be.
Az elnöki állásra az előterjesztés és ellenjegyzést a másik állam minisztériumával és a közös külügyminiszterrel egyetértve annak az államnak a minisztériuma teszi, amelynek állampolgára a 4. § második bekezdése értelmében javaslatba hozandó; a főbírói állásokra pedig az előterjesztést és ellenjegyzést a közös külügyminiszterrel egyetértve annak az államnak a minisztériuma teszi, amelynek állampolgára a 4. § harmadik bekezdése értelmében javaslatba hozandó.
Az elnöki és a főbírói állások magyar vagy osztrák állami tisztviselőknek vagy a közös külügyminisztérium és az alája rendelt hivatalok tisztviselőinek hivatali alkalmazásuk tartamára, de legfeljebb öt évre (3. §) terjedő kinevezésével töltendők be.
Az elnöki és a főbírói állásokra csak olyan egyének alkalmazhatók, akik magyar vagy osztrák állampolgárok és vagy a konzuli bíráskodást már öt évig gyakorolták, vagy akik - ha magyar állampolgárok, a magyar szent korona országaiban érvényes szabályok, ha pedig osztrák állampolgárok, az Ausztriában érvényes szabályok szerint - a birói hivatal gyakorlására képesitve vannak.
A személyzet többi tagját a külügyminiszter nevezi ki.
A konzuli főtörvényszékhez kinevezett egyének ebbeli alkalmazásáról szóló okiratnak rendelkezést kell tartalmaznia: vagy arról, hogy az illető egyén továbbra is végzi az előbbi hivatali állásával járó tennivalókat, vagy pedig arról, hogy e tennivalóktól fel van mentve.
6. § Ha a konzuli főtörvényszékhez kinevezett magyar állami tisztviselő, altiszt vagy szolga az előbbi hivatali állásával járó tennivalóktól fel van mentve, úgy addigi állásából bizonytalan időre fizetés nélkül s ellátási igényének fenntartásával szabadságoltnak tekintendő, konzuli főtörvényszéki alkalmazásától való felmentése után pedig előbbi hivatalának és fizetésének megfelelően ismét alkalmaztatik.
7. § A m. kir. minisztérium felhatalmaztatik, hogy a másik állam minisztériumával egyetértve és a közös külügyminiszterrel tartott értekezés után megállapíthassa azt, hogy valamely idegen államban kiadott rendészeti szabályok közül melyeket alkalmazzanak a konzuli bíróságok az ottani magyar állampolgárokra, valamint azt, hogy a konzuli bíróságok minő büntetéseket szabjanak ki az ily szabályok megszegése miatt.
8. § A bosnyák-hercegovinai tartományi illetőségű egyének a konzuli bíráskodás tekintetében a magyar és az osztrák állampolgárokkal egyenlő elbánásban részesülnek.
Azt, hogy a konzuli bíróságoknál a bosnyák-hercegovinai tartományi illetőségű egyénekre nézve minő törvényeket és szabályokat kell alkalmazni, a két állam minisztériuma egyetértve, a közös külügyi és a közös pénzügyi miniszterekkel tartott értekezés után állapítja meg.
9. § A konzuli illetékek szabályozásáról szóló 1901:XXVI. törvénycikk érvénye fenntartatik és egyidejűleg az idézett törvénycikkhez kiegészítő része gyanánt mellékelt „Általános konzuli illetéktarifa” II. része G. fejezete 50. tételének II. a., 1-9. pontjai további illetékmentességet megállapító következő új ponttal egészíttetnek ki:
10. A magyar és az osztrák munkásbalesetbiztosító intézetek között egyrészről és a biztosításra kötelezett üzemi vállalatok vagy a biztosított egyének között másrészről felmerülő jogviszonyok megállapításához és lebonyolításához szükséges mindennemű eljárás és okmány, beleértve a hitelesítéseket is.
10. § A jelen törvény az 1918. évi január hó 1. napján lép életbe az alatt a feltétel alatt, hogy Ausztriában ugyanakkor hasonló rendelkezések lépnek hatályba.
11. § Ez a törvény az 1927. évi december hó 31. napjáig marad hatályban: rendelkezései az 1927. évi december hó 31. napját megelőző hatállyal csak abban az esetben szüntethetők meg és csak annyiban változtathatók meg, ha az Ausztriában fennálló hasonló rendelkezéseket szintén megszüntetik vagy amennyiben azokat ott hasonlóképen megváltoztatják.
12. § A jelen törvény végrehajtásával, beleértve a 3-6. §-okban foglalt rendelkezések következtében szükséges átmeneti intézkedéseket is, a magyar királyi minisztérium bizatik meg.
