1. § A belföldön termelt, valamint a jelen törvény hatálya alá nem eső helyekről beszállított bormust és bor az alábbi rendelkezésekben megállapított módozatok szerint, bortermelési adó alá esik. A saját házi, vagy gazdasági használatra készített törkölybor (lőre) adó alá nem esik.
2. § A jelen törvény értelmében bor alatt kell érteni azt a szeszesitalt, amely a szőlő levéből (szőlőmustból) erjesztés útján állíttatott elő.
3. § A bortermelési adó mérve a bor minden hektolitere után 14 K-ban állapíttatik meg. A bormustból a 11. § határozmányai szerint állapítandó meg a bor mennyisége.
4. § Az adófizetési kötelezettség beáll:
1. a belföldön termelt bormust vagy bor után járó bortermelési adó akkor válik esedékessé s akkor fizetendő, amikor a termelő a bormustot vagy a bort forgalomba hozza, vagy másnak bármilyen módon átengedi, avagy saját fogyasztására felhasználja;
2. a jelen törvény hatálya alá nem eső helyekről behozott bormust vagy bor után járó bortermelési adó pedig akkor válik esedékessé és fizetendő, midőn azt a címzett átveszi.
A befizetések a telephelyre illetékes község pénztáránál teljesítendők.
5. § A bortermelési adó fizetésére kötelezve van:
1. az, aki belföldön bormustot vagy bort termel, jövedékcsonkítás esetében megbizottja (9. §) a termelő közvetlen szavatolása mellett:
2. az, aki a jelen törvény hatálya alá nem eső helyekről bormustot vagy bort behoz:
3. az, aki bormustot vagy bort, tudva a körülményt, hogy az az adó alól törvényellenesen elvonatott, magához vesz.
6. § Ha az előző 5. §-ban említett esetekben két vagy több személy van az adó fizetésére kötelezve, ez a kötelezettség őket egyetemlegesen terheli.
7. § Az adóköteles bormust vagy bor szavatol az azt terhelő adóért s a megállapítandó pénzbüntetésért és bírságért, még pedig tekintet nélkül harmadik személyek jogaira és az adófizetés megtörténtéig a felügyeleti hatóság által visszatartható vagy lefoglalható.
8. § A le nem fizetett bortermelési adó a hátralékos közadók behajtására nézve megszabott módon hajtandó be, s a be nem fizetett összeg után esedékességének napjától a befolyásig 5% késedelmi kamat jár.
A bortermelési adó elévülése tekintetében a közadók kezeléséről szóló 1909:XI. tc. vonatkozó rendelkezései irányadók.
Ha valamely adókövetelés a fennálló szabályok szem elől tévesztése folytán veszendőbe megy, az, akit a mulasztás terhel, az államkincstárnak az okozott kárért felelős.
9. § Ha a termelő borát nem maga kezeli, a telephelyére illetékes községi előljáróságnál, nevében eljáró megbízottat köteles bejelenteni.
10. § Aki belföldön bormustot vagy bort termel, köteles ezt szüretkor, a bormust vagy a bor beraktározására szolgáló helyiségekbe való beraktározás után a legközelebbi vasárnapig s ha a termelt bormust vagy bor elszállíttatik vagy másnak adatik át, az elszállítás vagy átadás előtt a beraktározásra szolgáló helyiségnek és a tartályoknak pontos megjelölése mellett városokban a polgármesternél, kis- és nagyközségekben a községi előljáróságnál, Budapest székesfőváros területén pedig a telephelyére nézve illetékes kerületi előljáróságnál vagy a polgármester s illetőleg az előljáróságok által e végből kijelölt közegnél bejelenteni.
Ugyanígy be kell jelenteni később is mindazokat a birtok- és tulajdonváltozásokat, amelyek az adó megállapítására vagy fizetésére befolyással vannak.
A fentemlített célra kijelölt közeg köteles a bejelentett mennyiség valódiságáról a helyszínén meggyőződni és a megtörtént bejelentés igazolására a bejelentésre kötelezettnek, az első helyszíni megállapítás alkalmával, szemleívet átadni, amely szemleívben úgy az első, mint minden folytatólagos szemle eredményét és a bormust vagy a bor mennyiségét fel kell jegyezni. A szemleívet két egyenlő példányban kell kiállítani: az egyik példányt a bejelentésre kötelezettnek kell átadni, a másik példány pedig az eljáró közegnél marad.
A bejelentésre kötelezettek a szüret befejezése után is kötelesek minden egyes alkalommal, amikor bormustot vagy bort beraktároznak, vagy elszállítanak, a megtörtént beraktározás, illetőleg elszállítás időpontját és a beraktározott, illetőleg elszállított mennyiséget 24 óra alatt, az 1. bekezdésben említett hatóság által erre a célra kijelölt közegnél bejelenteni s a változást a szemleívbe bevezettetni.
11. § A bormust vagy bor megadózásának ellenőrzése a szemleív alapján foganatosítandó leszámolás révén eszközlendő, még pedig akként, hogy a községi előljáróságnak erre kijelölt közege a termelőnek jelenlétében három havonkint és pedig minden év március, június, szeptember és december hónapjainak végén megállapítja a készletet és azt, vajjon a talált készlet a szemleív szerint mutatkozó számszerű készlettel egyezik-e. E megállapításnál forrásra és borseprőre összesen fehér bornál 10%, vörös bornál pedig 6% adómentes leszámításnak van helye. Ezenkívül elpárolgás és apadás címén évenkint 2%-ot lehet levonásba behozni.
Hiány esetében, ezen hiánynak az engedélyezett apadás mértékét meghaladó része, nemkülönben az időközben felhasznált bor után az adó, végrehajtás terhe alatt, 3 nap alatt a község pénztárába befizetendő. Többlet esetében a többlet bevételbe helyezendő.
Az illetékes közigazgatási hatóság, illetve az ez által kijelölt közeg, a leszámolás foganatosításának időpontjáról az adóköteles feleket a leszámolásT megelőzőleg, megfelelő módon értesíteni köteles.
12. § Ha a készletben levő bormust vagy bor előreláthatlan és elháríthatlan esemény folytán megsemmisül, ezt, az illető esemény beálltát követő 24 óra alatt, a községnél be kell jelenteni. A községi hatóság közege a megsemmisülés tényét a helyszínén vizsgálat tárgyává tenni és annak megállapítása esetében, a megsemmisült mennyiséget a szemleívben kiadásba helyezni köteles.
Ha a megsemmisülés az adófizetés megtörténte után, de az adótárgy elszállítása előtt következett be, úgy az adó visszatérítése engedélyezhető.
Az emberi élvezetre teljesen alkalmatlanná vált bormust vagy bor, a rendeleti úton megállapítandó feltételek mellett, a szemleívben ugyancsak kiadásba helyezendő.
13. § A bortermelési adó kezelése a községek (városok) hatáskörébe utaltatik. Kötelesek a készleteket felvenni, a változásokat nyilvántartani, a szemleívek alapján minden termelővel leszámolni, az adót bevételezni s azt havonkint a kijelölt adóhivatalba (állampénztárba) beszállítani. A beszedett, hektoliterenként 14 koronát tevő adóból 10 korona az államot, 2 korona beszedési és kezelési költség fejében a kezeléssel megbízott községet illeti, 2 korona pedig a bortermelési adót nem kezelő községek javára szintén az állampénztárba szolgáltatandó be.
A késedelmi kamatok és végrehajtási költségek a kezelő községet illetik.
Az Ausztriából és Bosznia-Hercegovinából, valamint a vámkülföldről behozott bormust és bor után adó abban a községben számolandó el, amelyben a címzettnek, illetőleg átvevőnek telephelye, ennek híján pedig lakása van.
A bortermelési adót nem kezelő községek javára az állampénztárba beszolgáltatott s hektoliterenkint 2 koronát tevő jutalék a törvényhozás által megállapítandó módon való felhasználása végett a belügyminiszternek, Horvát-Szlavonországokban a bánnak rendelkezésére bocsátandó.
14. § Aki Ausztriából vagy Bosznia-Hercegovinából bormustot vagy bort hoz be, a küldeményt annak beérkeztétől számított 24 óra alatt az illetékes községnél bejelenteni, azt felnyitás előtt hivatalos kezelésre állítani és az adót a község pénztárába lefizetni köteles.
A vámkülföldről behozott bormust vagy bor után az adót az átvevő a behozatali megvámolás alkalmával a vámhivatalnál köteles befizetni, mely azt a rendeleti úton megállapítandó módon juttatja, illetőleg számolja át az illetékes község javára.
A jelen törvény hatálya alá nem eső helyekről behozott borminták nem esnek adó alá.
Az utasok által, az utazás tartama alatt való saját használatra magukkal hozott bormust vagy bor nem esik adó alá.
15. § A vasúti és gőzhajózási vállalatok, továbbá a postahivatalok kötelesek Ausztriából, vagy Bosznia-Hercegovinából a belföldre beérkezett bormust- és borküldeményeket, a címzett részére való kiszolgáltatás előtt, a küldemény rendeltetési helyére illetékes községnek bejelenteni.
Ugyanígy kötelesek az 1. bekezdésben megjelölt vállalatok, valamint a postahivatalok a küldemény rendeltetési helyére illetékes községnél azokat a küldeményeket bejelenteni, amelyek eredetileg a jelen törvény hatálya alá nem eső helyeken tartózkodó címzett részére kerültek feladásra, de utólagos rendelkezés folytán a belföldön kerülnek kiszolgáltatásra.
A bejelentésnek a feladási- és rendeltetési helyet, a feladó és a címzett nevét, valamint a küldeménynek a kísérő okmányokból kitűnő súlyát és tartalmát kell magában foglalnia.
16. § A pénzügyőrségi közegek a községi bortermelési adó kezelését rendszeresen ellenőrizni tartoznak. Kötelesek evégből a felvételeket, a leszámolásokat, a készleteket, az adó befizetését, a községnél vezetett naplókat és feljegyzéseket s az adó pontos beszállítását úgy a feleknél, valamint a községeknél állandó figyelemmel kísérni.
17. § Mindazok, akik bortermelési adó alá még nem vont adóköteles bormust, vagy bornak vannak birtokában, jövedéki felügyelet alatt állanak. Úgy az állami, valamint a községi felügyeleti közegek ennélfogva az adóköteles felek üzleti helyiségeibe szabadon beléphetnek és hivatalos eljárásuk kellő befejezéséig azokban nappal és az üzem folyama alatt éjjel is tartózkodhatnak. Ez az időbeli korlátozás mindazonáltal elesik abban az esetben, ha a késedelemből veszély származhatik.
A termelő, illetve ha az üzletet nem maga vezeti, megbizottja köteles a felügyeleti közegeknek a termelésre, a forgalombahoztatalra és a felhasználásra vonatkozólag a jövedéki felügyelet gyakorolhatása céljából szükséges összes felvilágosításokat megadni és a szemleívnek, a feljegyzéseknek, üzleti könyveknek, üzleti levelezéseknek, valamint egyéb üzleti iratoknak megtekintését a felügyeleti közegeknek megengedni.
18. § Az 1917-ik évet megelőző időből eredő bortermések a bortermelési adó alá nem esnek. Ellenben az 1917-ik évben termelt bormust és bor után - tekintet nélkül arra, hogy még a termelő birtokában van-e, vagy nem, - a 3-ik §-ban megállapított bortermelési adó jár.
Ennek beszedése végett kötelesek a községek (városok) a határukban termelt bormustnak s illetőleg ennek alapján a bornak mennyiségét minden termelőnél a termelő bevallása alapján felvenni, a bevallást ellenőrizni és valódiságát megállapítani. Az ekként megállapított bormennyiség után, ha az eladatott, másnak már átadatott, vagy a termelő által felhasználtatott, a 4. § szerint járó bortermelési adó a felvételtől számítandó hat hét alatt a község pénztárába befizetendő, a termelő birtokában levő s adófizetés alá még nem eső borról pedig szemleív állítandó ki.
Az 1917. évi termésből december hó 1-je előtt eladott bor után járó bortermelési adó, ha a termés 50 hektolitert nem halad meg, a vevőt terheli.
19. § Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter:
1. hogy a jelen törvény hatálya alá nem eső területekre kiszállított bormust, vagy bor után az állam részére járó 10 korona bortermelési adó beszedésétől eltekinthessen, illetőleg a már lefizetett bortermelési adó visszatérítését engedélyezhesse;
2. hogy a termelő saját házi- és gazdasági szükségletére szolgáló s megfelelő mennyiségű törkölybor készítését rendeleti úton közelebbről szabályozhassa;
3. hogy a termelők részére, a bortermelési adó fizetésére vonatkozólag rendeleti úton megállapítandó feltételek mellett, hitelt engedélyezzen;
4. hogy általános és nagyobb kiterjedésű elemi károk esetén az adót elengedhesse, erről azonban köteles az országgyűlésnek jelentést tenni;
5. hogy a bortermelési adót alá eső tárgyaknak adóval terhelten bor tartására rendelt szabadraktárakba való beraktározását, az államkincstár biztosítására szükséges feltételek és elővigyázati intézkedések mellett, bortermelőknek, mintapincéknek, szövetkezeteknek és borkereskedőknek engedélyezhesse.
20. § A jelen törvény rendelkezései a borital-adóra vonatkozólag fennálló törvényes rendelkezéseket, valamint az azok alapján tett hatósági rendelkezéseket nem érintik s azok továbbra is érvényben maradnak.
Ha a borital-adót akár megváltás, akár bérlet, akár reáutalás útján a község kezeli s ezt az adót tételenkint szedi be, a borital-adó a lehetőséghez képest a jelen törvény értelmében járó bortermelési adóval együttesen szedendő be.
Az eljárás és a leszámolás módozatait a pénzügyminiszter rendeletileg állapítja meg.
21. § Sem az a kérdés, hogy fizetendő-e a bortermelési adó, vagy sem, sem pedig a bortermelési adó mérvének meghatározása bírósági eljárás tárgya nem lehet.
22. § Aki a felügyeleti közegeket a jogaik gyakorlásában törvényes ok nélkül gátolja és az üzleti helyiségbe való belépésnek, kutatásnak ellenszegülve, az üzlet folyama alatti jelenlétüket akadályozza, vagy pedig helyiségeinek felnyitását, a feljegyzéseknek, szemleívnek, az üzleti könyveknek s levelezéseknek, valamint egyéb üzleti iratoknak előmutatását megtagadja: az, amennyiben az általános büntető törvény szerinti eljárásnak helye nincs, 200 koronától 2000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
23. § Aki abban az időközben, míg a felügyeleti közegek a hivatalos eljárásban akadályoztattak, vagy ha ellenszegülés nem is történt volna, de a hivatalos eljárás teljesítése, vagy az ebbéli eljárás feletti felügyelet alatt a felügyeleti közegek tudta és beleegyezése nélkül az adó megszabása szempontjából fontossággal biró adatokat tartalmazó iratokat elvisz, megsemmisít, vagy oly módon megváltoztat, hogy az adótárgy ezáltal az adó alól elvonatik, azért a kihágásért, valamint annak megkisérléseért is a megrövidített, vagy a megrövidítés veszélyének kitett adónak négyszeres összegétől annak nyolcszoros összegéig terjedhető pénzbüntetéssel, ha pedig a pénzbüntetés alapjául szolgáló adó teljes biztonsággal megállapítható nem volna, 400 koronától 10,000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
24. § Adórövidítésnek tekintetik és a megrövidített, vagy a megrövidítés veszélyének kitett adó négyszeres összegétől annak nyolcszoros összegéig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, aki az adóköteles bormustot vagy bort az adófizetés kötelezettsége alól, akár bejelentésének elmulasztása, akár időbeli elszállítása, vagy másnak való átadása, a készlet eltitkolásA, tiltott felhasználása, valótlan feljegyzések vezetése által vagy bármely más módon szándékosan elvonja.
Ha az esedékes adó összege az adórövidítés esetében nem volna megállapítható, 1000 koronától 10,000 koronáig terjedhető pénzbüntetés alkalmazásának van helye. Ha a termelő, illetőleg a szabadraktár-vállalkozó az üzletet nem maga vezeti, az adórövidítés tettesének megbizottja tekintetik, de a termelő, illetőleg a szabadraktár vállalkozója, ha üzletét nem maga vezeti, a megbízott terhére megszabott pénzbüntetésekért feltétlenül felelős.
25. § A jelen törvénybe ütköző és külön büntetéssel nem sujtott minden egyéb cselekmény és mulasztás, mint szabályellenesség 10-1000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
26. § A jelen törvény határozmányaiba vagy az erre vonatkozó szabályokba ütköző kihágás, ha azért az illető a vétkes cselekmény vagy mulasztás napjától számított három év alatt kérdőre nem vonatott, büntetés tárgya többé nem lehet.
27. § A jelen törvény határozmányaiba ütköző kihágások felett, amennyiben az 1909:XI. tc. 95. §-a értelmében a rendes eljárás abbanhagyása nem engedélyezett:
1. ha a pénzbüntetés a megrövidített, vagy a megrövidítés veszélyének kitett adó többszörösében van megállapítva, az 1909:XI. tc. 101. §-ában nyert felhatalmazás alapján kibocsátott 800/1916. IM rendelet által megjelölt kir. törvényszékek, mint jövedéki büntetőbíróságok és a kir. itélőtáblák, utóbbiak mint másod- és utolsó fokú bíróságok,
2. minden más esetben, valamint abban az esetben is, ha a bíróság az 1909:XI. tc. 96. §-a alapján a felet az államkincstár megrövidítését célzó szándék hiánya miatt felmenti, de a fennforgó cselekmény, mint szabélyellenesség büntetendő, a pénzügyminiszterhez intézendő fellebbezés fenntartásával, a pénzügyigazgatóságok határoznak.
Horvát-Szlavonországokban a jelen § 1. pontja alatti esetekben az 1871:LXIV. tc. által fenntartott pénzügyi törvényszékek illetékesek.
A jelen § 2. pontja alapján jogérvényes határozattal kiszabott pénzbüntetésnek szabadságvesztés-büntetésre való átváltoztatására nézve az 1894:X. tc. 14. §-a nyer alkalmazást.
28. § Ez a törvény kihirdetése napján lép életbe és hatálya a magyar szent korona országainak egész területére kiterjed, végrehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg, aki az érdekelt miniszterekkel, Horvát-Szlavonországokban pedig a bánnal egyetértőleg jár el.
