1. § Minden vagyonátruházás, vonatkozzék az ingó vagy ingatlan dolgokra, történjék az élők között vagy haláleset folytán, s visszteherrel vagy anélkül, ennek a törvénynek rendelkezései szerint illeték alá esik.
2. § Alapelvek.
Az öröklési illeték tárgya a haláleset folytán bekövetkezett vagyonszerzés, nevezetesen:
1. Az örökség, hagyomány, köteles rész. Az olyan szolgáltatást, amelyet valaki az örökhagyó meghagyásából harmadik személynek teljesíteni tartozik, e törvény alkalmazásában hagyománynak, és azt a személyt, akinek javára a teljesítés ingyenesen történik, hagyományosnak kell tekinteni.
2. Az a szolgáltatás, amelyet valaki az örökhagyóval kötött szerződés értelmében tartozik teljesíteni az örökhagyó törvényes örököseinek vagy általa a szerződésben megjelölt más személynek.
3. Az örökhagyó által még életében adott ingyenes szolgáltatás, amely a szerzőnek örökrészébe betudandó. Az ajándékozás alkalmával fizetett ajándékozási illetéket azonban az öröklési illetékbe be kell tudni.
4. Az 1. pontban felsorolt szerzeményekről való lemondásáért vagy azoknak visszautasításáért kapott ellenérték.
5. A házassági szerződésen alapuló szerzések, ha a vagyonátruházás az egyik házastárs halálával lép hatályba (pl. hitbér, özvegyi tartás, elengedése a hozomány visszafizetésének).
6. A hitbizomány birtoklásának az előző birtokos halála következtében való átszállása.
7. Családi alapítványokból származó járadék, ha az alapítvány alapszabályai szerint az eddig annak élvezetére jogosított személy halála következtében nyílik meg a család más tagja számára, valamint az ilyen alapítvány vagyonának átszállása, ha az alapítvány megszünése következtében jut a vagyon az arra alapszabály szerint jogosított tulajdonába.
8. A halál esetére szóló, valamint az olyan ajándékozások, amelyeknek teljesítése csak az ajándékozó halála után következik be.
9. Az örökhagyó által halála előtt három hónapon belül adott ajándékok, kivéve a szokásos alkalmi ajándékokat.
Az öröklési illeték alá eső ajándékozásokra nézve az a körülmény, hogy állítottak-e ki arról okiratot, az illetékkötelezettségre nézve közömbös.
Ennek a törvénynek a hagyatékra, örökségre, hagyományra, továbbá örökösre, hagyományosra és az örökhagyóra vonatkozó rendelkezései vonatkoznak az ebben a szakaszban felsorolt egyéb szerzésekre, szerzőkre és azokra a személyekre is, akiknek halála következtében a szerzéshez való jog megnyílik.
3. § Hozomány, közszerzemény.
A nő hozománya nem tartozik a férj hagyatékához. Ha azonban a hagyatékkal össze volna vegyítve, az özvegy igényének igazolása esetén, mint a hagyatékkal szemben fennálló követelés érvényesíthető.
Ha az örökhagyó túlélő házastársa közszerzeményi igény támasztására jogosult, az ennek az igénynek kielégítése végett a közös vagyontárgyakból természetben kiadott vagyontárgyak a hagyatékhoz nem számíthatók. Ha a közszerzeményi követelést készpénzzel elégítik ki, ezt, mint a hagyatékot terhelő adósságot kell számbavenni.
4. § Az örökhagyó követelése.
Az örökhagyónak azokat a követeléseit is a hagyatékhoz kell számítani, amelyekkel az örökösök vagy a hagyományosok tartoznak és pedig akkor is, ha azokat az örökhagyó az adósoknak végintézkedésével elengedte.
5. § Az örökhagyóra szállott, még át nem adott örökségek.
A hagyatékhoz kell számítani az örökhagyóra szállott, de neki még át nem adott örökségeket és hagyományokat is, hacsak a halál idejében az örökségre vagy hagyományra való joga lemondás vagy más ok miatt már meg nem szünt.
Az örökhagyóra szállott örökség vagy hagyomány után ebben az esetben külön meg kell fizetni az öröklési illetéket az első és a második örökhagyó közötti viszony szerint.
Ezt az illetéket a jogutódok abban az arányban viselik, amily arányban ezeket az örökségeket és hagyományokat megszerezték, az illetéket azonban a második öröklési illeték kiszabásánál teherként kell számbavenni.
6. § Kétes és behajthatatlan követelések.
Az örökhagyó követeléseinek behajthatóságát hivatalból nem kell vizsgálni; joga van azonban az örökösnek az egyes követelések kétes vagy behajthatatlan voltát, ha a biróság hagyatéki tárgyalást rendelt, a tárgyalás befejezéséig, különben pedig a hagyatéki kimutatás benyujtásakor bejelenteni és igazolni.
A kéteseknek igazolt követelésekre nézve az örökösök maguk is javasolhatják annak az összegnek számbavételét, amelyet hozzávetőleg behajthatónak vélnek. Ha eziránt köztük és a pénzügyigazgatóság között megegyezés jön létre, az illetéket az egyezményi összeg számbavételével véglegesen kell kiszabni. Ha az örökösökkel méltányos egyezséget nem lehet kötni, az ilyen kétes követeléseket egyelőre figyelmen kívül kell hagyni s az örökösöknek a behajthatatlanság igazolására a hagyaték bejelentésétől számított két évnél nem hosszabb határidőt kell adni.
Ha az örökösök a behajthatatlanságot ez alatt az idő alatt sem igazolják, sem méltányos egyezség megkötésére nem hajlandók, a kiszabást az egész követelés számbavételével helyesbíteni kell.
Az örökösöknek ezután is fennmarad az a joga, hogy a követelés behajthatatlanságának igazolása esetén az illeték megfelelő helyesbítését kérhessék, az illeték befizetésétől számított 5 éven belül. Egyezség kötése esetén az illeték utólagos helyesbítésének helye nincs.
7. § Az örökhagyó birtokában volt dolgok.
Az olyan dolgot, amely az örökhagyó halálakor annak birtokában volt, a hagyatékhoz tartozónak kell tekinteni, hacsak az, aki a dologra való tulajdonjogát vitatja, ezt a jogát nem bizonyítja s amennyiben az örökösök a dolog kiadásába bele egyeznek, mint a követelőkre szálló hagyományt kell illeték alá vonni.
Az a körülmény, hogy az örökhagyó birtokában talált egyes vagyontárgyak külön őriztettek, vagy felírás által más személy tulajdonaként voltak megjelölve, - különösen készpénznél vagy értékpapíroknál, takarékpénztári betétkönyveknél, - még nem bizonyíték arra, hogy ezek a tárgyak nem tartoznak a hagyatékhoz. Ugyszintén az sem elég bizonyíték, ha az örökhagyó a végrendeletében jelenti ki egyes dolgokra, hogy azok csak őrzésben voltak nála.
Ezt a szabályt azonban nem lehet alkalmazni akkor, ha az örökhagyó kir. közjegyző, gyakorló ügyvéd vagy vagyonkezelő volt, továbbá akkor, ha a kérdéses dolgok olyan személyek tulajdonául voltak megjelölve, akik az örökhagyóval szolgálati vagy bérviszonyban, vagy az ő hivatásából, hivatalából vagy üzletéből származó különösen bizalmas vagy meghatalmazási viszonyban állottak.
8. § Életbiztosítási összegek.
Az életbiztosítási szerződésekből származó követeléseket az illeték kiszabása céljából a biztosított személy hagyatékához kell számítani, hacsak nem bizonyítják, hogy arra még az örökhagyó életében harmadik személy olyan jogcímen szerzett igényt, amely jogcímen való szerzés a 2. § alapján öröklési illeték alá nem vonható.
9. § Hitbizomány öröklése.
A hitbizomány megszerzése után az illetéket úgy kell kiszabni, mintha a hitbizomány birtokosa korlátlan tulajdonjogot szerzett volna.
10. § Utóörökös nevezése.
Ha az örökhagyó utóörököst rendelt is, az egyenes örökös öröklését úgy kell megilletékezni, mintha korlátlan jogot szerzett volna.
11. § Feltételes és elhalasztott szerzések.
Ha az örökség vagy hagyomány megszerzése felfüggesztő vagy bontó feltételtől függ, az öröklési illetéket le kell róni úgy annak az öröklése után, aki a feltétel bekövetkeztéig jogosult a vagyon birtoklására, mint annak az öröklése után, akire a vagyon a feltétel bekövetkezte után száll át. Az utóbbi azonban az illetéket csak a feltétel bekövetkeztekor tartozik megfizetni. (30. §)
Ha az örökség vagy hagyomány megszerzése kezdő vagy véghatáridőhöz van kötve, az előző bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni oly módon, mintha a kezdő határidő felfüggesztő, a véghatáridő pedig bontó feltétel volna.
12. § Haszonélvezettel terhelt örökségek illetékezése.
Ha más személy örökli a vagyon állagát és más annak haszonélvezetét: az, aki a haszonélvezetet örökli, a haszonélvezet értéke után, az állag örököse pedig a vagyon teljes értéke után tartozik az illetéket - ez utóbbi a haszonélvezet megszünése után - megfizetni.
Ha a haszonélvezeti vagy használati szolgalom, járadék vagy egyéb visszatérő szolgáltatás több személyt egymás után illeti meg, az illetéket minden egyes személy öröklése után külön-külön kell kiszabni.
Ha a haszonélvezet az örökhagyó feleségét illeti s annak megszüntével az örökség az örökhagyó lemenőire száll, a haszonélvezet után fizetett illeték felét az örökség után járó illetékbe be kell tudni.
Ha a haszonélvezettel terhelt vagyon örököse a haszonélvező előtt hal meg, az ő terhére előírt illetéket a későbbi örökösök csak annyiban tartoznak megfizetni, amennyiben ez az ő terhükre kiszabandó illetéket meghaladja.
13. § Lemondás az örökségről.
Ha valaki kijelenti, hogy a reá eső örökségről lemond, anélkül, hogy megjelölné azt, akinek javára a lemondás történt, a lemondó terhére öröklési illetéket kiszabni nem lehet s csak annak az örökösödése esik illeték alá, aki a lemondás folytán jutott az örökséghez.
Ha a lemondás meghatározott személy javára ingyen történt, az első bekezdésben foglalt szabály csak akkor és annyiban alkalmazható, amennyiben az örökség a lemondó kijelölése nélkül is a megjelölt személyre szállott volna.
Ellenkező esetben a lemondó terhére az illetéket úgy kell kiszabni, mintha ő az örökséget vagy annak egy részét megszerezte volna, s a másik személy szerzése az élők közötti ajándékozásokra megszabott illeték alá esik.
A második bekezdés eseteiben az illeték mértéke tekintetében az örökhagyónak a lemondóhoz való személyes viszonya az irányadó, ha eszerint nagyobb illeték jár, mint az örökhagyó és a tényleges örökös közötti viszony szerint.
14. § Az örökség visszautasítása, méltatlanság az örökségre.
Aki a reá eső örökséget vagy hagyományt ellenérték nélkül visszautasítja, vagy pedig az öröklésre méltatlannak bizonyult, öröklési és ingatlan vagyonátruházási illeték fizetésére nem kötelezhető.
15. § Az ajándékozási illeték tárgya általában.
Az élők közötti ajándékozások, kivéve a 2. § 8. és 9. pontjai alá eső ajándékozásokat, az ajándékozási illeték tárgyai a következő esetekben:
1. Belföldi ingatlanok ajándékozása, vagy belföldi ingatlan haszonélvezetének vagy használati szolgalmának visszteher nélkül való átengedése.
2. Az örökségről olyan személy javára való ingyenes lemondás, akire a lemondó kijelölése nélkül az örökség nem szállott volna át. (13. §)
3. A hitbizomány birtokolásának átszállása, ha az átszállás nem az utolsó birtokos halála következtében áll be.
4. Alapítványoknak élők közötti jogügylettel való létesítése, vagy fennálló alapítvány vagyonának növelése.
5. Ingó dolog ajándékozása, ingyen nyujtott eltartások vagy támogatások, továbbá jogoknak visszteher nélkül való átengedése vagy ily jogokról ellenszolgáltatás nélkül való lemondás.
Az 1-4. pontok alatt felsorolt esetekben az a körülmény, hogy az ajándékozásról állítottak-e ki okiratot, az illetékkötelezettségre nézve közömbös. Az 5. pontban felsorolt ajándékozások azonban csak akkor esnek illeték alá, ha azokról okiratot állítottak ki.
Az illetékkötelezettségre nézve azonban az a körülmény, hogy az okirat el van-e látva az ajándékozási jogügylet érvényességéhez vagy az okirat bizonyító erejéhez szükséges kellékekkel vagy sem, befolyással nincs.
Az illetékkötelezettség szempontjából ajándékozásnak kell tekinteni általában minden olyan szolgáltatást, amely kötelezettségen nem alapul.
16. § Feltételes és elhalasztott ajándékozások.
Bontó feltételhez, vagy véghatáridőhöz kötött ajándékozások mint feltétlen vagy el nem halasztott ajándékozások esnek illeték alá; azonkívül az ajándékozási illetéket az ajándékozott dolognak arra a személyre való átszállása után is azonnal ki kell szabni, aki azt a feltétel bekövetkeztekor, vagy a határidő letelte után ingyenesen megszerzi.
Ha a bontó feltétel vagy a véghatáridő bekövetkeztekor a dolog az ajándékozóra szállna vissza, a visszaállás után ajándékozási illeték nem jár.
Ha az ajándékozó az ajándékozott dolog haszonélvezetét vagy használati szolgalmát a maga vagy más személy számára fenntartotta, vagy már más személy haszonélvezeti vagy használati szolgalmával terhelt dolgot ajándékozott, az ajándékozási illeték kiszabásánál a haszonélvezeti vagy használati szolgalom értékét az illeték alapjából levonni nem lehet.
Amennyiben az ajándékozó a haszonélvezetet vagy használati szolgalmat nem a maga, hanem más személy javára kötötte ki, ez a harmadik személy szerint tartozik vagyonátruházási illetéket fizetni, amint ezt a haszonélvezetet vagy használati szolgalmat ingyenesen vagy visszteherrel szerezte meg.
A felfüggesztő feltételhez vagy kezdő határidőhöz kötött ajándékokra a 11. és 30. §-ok rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
17. § Az ingatlan vagyonátruházási illeték tárgya.
Belföldi ingatlan vagyon átruházása illeték alá esik, tekintet nélkül arra, hogy az átruházás élők között vagy haláleset folytán, továbbá hogy visszteherrel vagy anélkül történt-e és tekintet nélkül arra, hogy az átruházásról okiratot állítottak-e ki vagy sem, végül hogy a telekkönyvben a változást bejegyezték-e vagy sem.
Az ingatlan dologra vonatkozó haszonélvezet és használati szolgalom átruházását az illeték szempontjából úgy kell tekinteni, mintha ingatlant ruháztak volna át.
Ingatlan ajándékozása esetén az ingatlan vagyonátruházási illetéket az ajándékozási illetéken felül kell fizetni.
18. § Az ingó vagyonátruházási illeték tárgya.
Ingó dolog visszteherrel való átruházása az ebben a törvényben megszabott vagyonátruházási illeték alá esik, amennyiben a jogügyletről okiratot állítottak ki.
Jogoknak és követeléseknek s a magánjogi szabályok szerint ingó dolognak nem minősíthető vagyontárgyaknak visszterhes átruházása az ebben a törvényben megszabott illeték alá nem vonható.
Ez a törvény a kereskedelmi levélváltások feltételes illetékmentességére vonatkozó törvényes szabályokat nem érinti.
19. § Mentességek az öröklési és ajándékozási illetékek alól.
Az öröklési és ajándékozási illeték alól mentesek:
1. A király és a királyné a reájuk szállott ingó örökségek után; úgyszintén a királynak és a királyi ház más tagjának hagyatékából származó ingó hagyaték, amennyiben az a királyi család más tagjára száll át.
2. A magyar szent koronát illető szállítmányok, nemkülönben az államkincstárra vagy Horvát-Szlavonországokra hagyott örökségek, hagyományok és ajándékok.
3. Olyan közintézetekre és közalapokra szálló örökségek, hagyományok és ajándékok, amely intézetek és alapok esetleges hiányait az államkincstárból vagy Horvát-Szlavonországok közjövedelmeiből kell fedezni.
4. Viszonosság esetében az idegen államok igazolt diplomáciai képviselői és az általuk kizárólag hivatalos célokra alkalmazott hivatalnokok és szolgák, valamint a megnevezettekkel közös háztartásban élő családtagok ingó hagyatéka, amennyiben a megnevezettek nem magyar állampolgárok; végül azoknak a személyeknek ingó hagyatéka, akiknek a nemzetközi jogelvek vagy nemzetközi egyezmények alapján illetékmentességhez van igényük.
5. A hazai tudományos, közoktatási és közjótékonysági célokra rendelt hagyományok és alapítványok.
6. Azok a hagyatékok, amelyek értéke a tartozások levonása nélkül 500 K-t meg nem halad, abban az esetben, ha az örökhagyó lemenőire vagy házastársára szállnak.
20. § Kedvezmények a háborúban résztvettek hagyatékaira.
Ha az örökhagyó a háború folyama alatt katonai szolgálatot teljesített és a háborúban esett el, továbbá ha a háborúban szenvedett sebesülés vagy a katonai szolgálat folyamán szerzett betegség közvetlen következményei folytán halt meg, végül ha a háborúban tünt el és holttá nyilváníttatott, hagyatéka után a törvényes, törvényesített, természetes, mostoha és örökbefogadott gyermekei és ezek utódai, továbbá a házastársa és felmenői:
a) illetékmentesek, ha a hagyaték tiszta értéke 20,000 K-nál nem több,
b) az ebben a törvényben megszabott öröklési illeték negyedrészét fizetik akkor, ha a hagyaték értéke 20,000 K-nál több, de 50,000 K-t nem halad meg.
c) végül a b) pontban említett illeték felét fizetik, ha a hagyaték tiszta értéke 50,000 K-nál több, de 100,000 K-nál kevesebb.
A mentességre vagy illeték mérséklésére igényt adó körülményeket annak kell igazolnia, aki a kedvezményekre igényt tart. Az eljárást a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.
A kedvezményeknek nincs helye, ha az örökhagyó a háborúban szenvedett sebesülés vagy a katonai szolgálat folyamán szerzett betegség közvetlen következményei folytán a békekötéstől számított hat hónap eltelte után halt meg; azt a napot, amelytől ezt a határidőt számítani kell, a pénzügyminiszter hirdetmény útján fogja közzétenni.
Az igényelhető kedvezmények szempontjából katonai szolgálatot teljesítőnek kell tekinteni:
1. a fegyveres erőnek (közös hadsereg, haditengerészet, honvédség, népfölkelés) tényleges szolgálatban álló tagjait;
2. a csendőrség, pénzügyőrség és állami erdészet személyzetét, ha az 1886. évi XX. tc. 2. §-a értelében a népfölkeléshez csatlakozik, valamint a csendőrségnek és a pénzügyőrségnek azokat az egyéneit, akik a katonai határvédő (tengerpartvédő) szolgálatra vannak kirendelve;
3. azokat az egyéneket, akik a véderőről szóló 1912. évi XXX. tc. 7. §-a vagy a hadi szolgáltatásokról szóló 1912. évi LXVIII. tc. értelmében hadi célokra irányuló szolgálatokra alkalmaztatnak.
A katonai szolgálatot teljesítő egyénekkel egy tekintet alá esnek a tábori csendőrök, továbbá azok a polgári személyek, akik a hadrakelt sereghez hivatalos minőségben szolgálattételre vannak beosztva, vagy a hadrakelt sereg kiséretéhez tartoznak, végül azok, akik a hadrakelt seregnél az önkéntes egészségügyi szolgálatban részt vesznek.
Az ebben a szakaszban megállapított kedvezményeket olyan személyek hagyatékaira is alkalmazhatók, akik valamely háborút viselő szövetséges állam haderejéhez tartozva, az előző bekezdésekben említett katonai személyekével lényegben azonos alkalmazásban a háborúban részt vettek.
21. § Mentesség egyéb vagyonátruházási illetékek alól.
1. Azok, akik az ajándékozási illeték alól mentesek, az ezzel kapcsolatos ingatlan vagyonátruházási illeték alól is mentesek.
2. A hatóságok, közhivatalok és az olyan közintézetek és közalapok, amelyeknek esetleges hiányait az államkincstárból vagy Horvát-Szlavonországok közjövedelmeiből kell fedezni, a vagyonátruházási illetékek alól általában mentesek.
3. Mindazok a mentességek, amelyeket külön törvények egyes jogi vagy természetes személyekre vagy egyes vagyonátruházásokra megállapítottak, az ebben a törvényben szabályozott vagyonátruházásokra is érvényben maradnak.
4. Ingatlanoknak, vagy ingatlanokra vonatkozó vételi jogoknak átruházására vonatkozó azok után a jogügyletek után, melyeket a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége, az 1898. évi XXIII. tc. alapján felállított Országos Központi Hitelszövetkezet, nemkülönben ezek közvetítésével vagy az általuk létesített jogügyletekkel kapcsolatban az államkincstár akár mint eladó, akár mint vevő köt, vagyonátruházási vagy más illeték nem jár.
Ha a mentesség csak bizonyos személyt és nem a vagyonátruházási ügyletet illeti meg, az a személyesen mentes féllel szerződő másik félre nem terjed ki s így, amennyiben ez, a törvény rendelkezései szerint, az illetékért egyetemleges felelősséggel tartozik, a teljes vagyonátruházási illetéket köteles megfizetni.
22. § Ingatlan vagyon.
A magyar szent korona országainak területén fekvő ingatlan vagyon átruházása - amennyiben a törvény kivételt nem tesz - mindig illeték alá esik, tekintet nélkül arra, vajjon az örökhagyó, illetve a szerződő felek magyar állampolgárok voltak-e vagy sem és hogy az örökhagyó belföldön vagy külföldön halt-e meg s a szerződést bel- vagy külföldön kötötték-e meg.
A külföldön fekvő ingatlan vagyon átruházása ellenben illeték alá egyáltalán nem vonható.
Az illetékkötelezettség szempontjából az ingatlanra vonatkozó haszonélvezeti és használati szolgalom (pl. lakásjog) az ingatlanokkal egyenlő elbánás alá esik.
23. § Ingó vagyon.
Az ingó vagyonra nézve az öröklési illeték szempontjából a következő szabályok érvényesek:
1. Ha az örökhagyó magyar állampolgár volt, összes bárhol található ingó vagyona illeték alá esik. A külföldön lévő ingó vagyon után az illető államban igazoltan fizetett öröklési adót azonban a terhek közé kell számítani.
Az olyan ingó vagyon, amely után a konzuli illeték-tarifa 10. tételében megszabott százalékos illetéket kellett fizetni, öröklési illeték alá nem esik.
2. Ha az örökhagyó halálakor nem volt magyar állampolgár, csak a belföldön levő ingó vagyona esik öröklési illeték alá. Azt az öröklési adót, amelyet az ebben a pontban említett vagyon után abban az államban kellett fizetni, amelynek az örökhagyó polgára volt, a terhek közé kell számítani.
A pénzügyminiszternek joga van egyes esetekben az illetéket részben vagy egészben elengedni, ha az örökhagyó csak átutazóban, ideiglenesen tartózkodott az országban.
3. Belföldön lévő ingó vagyonnak kell tekinteni különösen a magyar szent korona országaiban engedélyezett kiváltságokat, szabadalmakat és jogokat, a belföldi ingatlanokon bekebelezéssel biztosított követeléseket, a belföldön folytatott vállalatokból való részesedéseket, amennyiben ez a részesedés nem a következő bekebelezésben megnevezett értékpapirok valamelyikének birtokához fűződik.
Érc- és papirpénzre, bankjegyekre, részvényekre és hasonló értékpapirokra, bányarészekre (kuxák), továbbá rendeletre szóló papirokra (váltók, utalványok stb.) a megőrzés helye, ingatlanokon nem biztosított követelésekre az adós lakhelye az irányadó.
24. § Kölcsönösség és viszonosság.
Ha az örökösök igazolják, hogy abban az államban, amelynek az örökhagyó polgára volt, magyar állampolgárok ott lévő ingó hagyatéka után hasonló öröklési adót vagy illetéket nem kell fizetni, az ingó vagyon itt sem vonható illeték alá.
Az ismételt illetékezés elkerülése, a kölcsönösség megóvása és a viszonosság gyakorlása céljából a pénzügyminiszter a külföldi állampolgárok után maradt hagyatékok illetékezésére nézve rendelettel egyébként is intézkedhet.
Az Ausztriával szemben fennálló viszonyra nézve az 1899. évi XLVI. törvénycikkben foglalt egyezmény rendelkezései az irányadók.
25. § Külföldiek szerződései.
A belföldön kötött vagyonátruházási szerződések illetékkötelezettségére nézve mellékes az a körülmény, hogy a szerződő felek magyar állampolgárok vagy külföldiek.
A külföldön kiállított okirat alapján abban az esetben, ha illeték fizetésének csak okirat kiállítása esetén van helye, vagyonátruházási illetéket csak akkor lehet követelni, ha az okirat jogi hatálya a belföldre is kiterjed.
Az okirat jogi hatályának a belföldre való kiterjedése alatt kell érteni különösen, ha az ajándékozott vagy átruházott dolgot a belföldön adják át, vagy ha az okirat alapján a belföldön más jogcselekmény történik, vagy ha az okiratot, annak másolatát vagy fordítását belföldön hivatalos célra használják.
26. § Az illetékkötelezettség keletkezése örökségeknél.
A kincstárnak az öröklési illetékhez való joga az örökhagyó halála napján keletkezik.
Utóörökösödésnél a kincstár joga az illetékre akkor keletkezik, amikor az utóörökösnek az örökséghez való joga megnyílik.
27. § Az illetékkötelezettség keletkezése ajándékoknál.
Az államkincstárnak joga az ajándékozási illetékre megnyílik:
1. a belföldi ingatlanok ajándékozása után az ajándékozási jogügylet megkötésekor;
2. az örökségről való lemondás esetében a lemondás megtörténtekor;
3. alapítványoknál vagy ezek megnagyobbításánál azon a napon, amelyen az alapítvány felügyeletére hivatott hatóság előtt az alapítási nyilatkozatot megteszik, vagy ha alapítási okiratot állítanak ki, az okirat kiállítása napján;
4. a hitbizomány halál esetén kívül való átszállásánál annak a körülménynek bekövetkeztével, amely a hitbizományban való utódlást előidézte;
5. ingó dolog ajándékozásánál és pedig:
a) ha arról a belföldön állítottak ki okiratot, az okirat kiállítása napján;
b) ha a jogügylet jóváhagyásától függött, a jóváhagyás napján;
c) ha a jogügyletről csak külföldön állítottak ki okiratot, azon a napon, amelyen az okiratot, annak fordítását vagy másolatát a belföldre behozták.
28. § Az illetékkötelezettség keletkezése egyéb vagyonátruházásokra nézve.
Az államkincstárnak az öröklési és ajándékozási illetékeken kívül az egyéb vagyonátruházási illetékekre való joga megnyílik:
1. ingatlanok ingyenes átruházásánál az ingatlan vagyonátruházási illetékre akkor, amikor az ajándékozási illetékre való joga megnyílik;
2. ingatlanok és ingók visszterhes átruházásánál a jogügylet megkötése napján, ha pedig a jogügylet jóváhagyástól függ, a jóváhagyás napján.
Ha a jogügyletről okiratot állítottak ki, az ellenkező bizonyításáig a szerződés megkötésének napja gyanánt az okirat kelte napját kell tekinteni.
29. § Az illletékkötelezettség keletkezése az állag és a haszonélvezet elkülönített öröklése és ajándékozása esetén.
Ha az örökös a hagyatéki vagyon állagát harmadik személy haszonélvezetével terhelve örökli, a kincstárnak az illeték kiszabásához való joga a 26. §-ban meghatározott időben nyílik ugyan meg, az illetéket azonban csak a haszonélvezet megszüntekor kell megfizetni.
Addig is azonban úgy a haszonélvező, mint az állag örököse tűrni tartozik, hogy az illeték a pénzügyi hatóság kívánságára a hagyaték tárgyain biztosíttassék.
Ugyanezt a szabályt kell alkalmazni megfelelően a haszonélvezettel terhelt ajándékozásokra is.
30. § Az illetékkötelezettség keletkezése a feltételes és elhalasztott szerzéseknél.
Ennek a törvénynek 11. és 16. §-aiban felsorolt esetekben a második átszállás után járó illeték, valamint általában a felfüggesztő feltételtől függő vagyonátruházásoktól járó illetékek kiszabásához való joga a kincstárnak a 26-28. §-okban meghatározott időben nyílik meg, de az illetéket csak a feltétel bekövetkezésekor kell megfizetni. Addig azonban az érdekelt felek tűrni tartoznak, hogy az illeték a pénzügyi hatóság kívánságára a hagyaték vagy ajándék tárgyain biztosíttassék.
Akarat nyilvánítás vagy más olyan körülmény, amely által a vagyon átszállása már a feltétel vagy határidő bekövetkezte előtt foganatba megy, a feltétel vagy a határidő bekövetkezésével egyenlő hatállyal bír.
31. § A kiszabás elévülése.
A vagyonátruházási illeték kiszabásához való jog elévül 5 év alatt attól a naptól számítva, amelyen a hagyatékot, ajándékozást vagy egyéb vagyonátruházási jogügyletet illetékkiszabás végett a bejelentésre kötelezett fél, a bíróság vagy a jóváhagyó hatóság bejelentette, vagy amely napon a bélyegen lerovandó illetéket le kellett volna róni. Ugyanez a szabály áll az olyan vagyontárgyak után járó öröklési illetékre is, amelyekről az örökösök csak a hagyaték átadása után szereztek tudomást.
Ha a fizetésre kötelezett fél vagy jogelőde a bejelentésre kötelezve nem volt, a kiszabáshoz való jog a bejelentés elmulasztása esetén is elévül 10 év alatt attól a naptól számítva, amelyen a kincstárnak az illetékhez való joga a 26-28. §-ok szerint megnyílott, ha pedig a hagyaték tárgyalását a bíróság rendelte el, attól a naptól számítva, amelyen a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedett.
A felfüggesztő vagy kezdő határidőhöz kötött örökségeknél és hagyományoknál, valamint jogügyleteknél a kiszabási jog elévülése a feltétel teljesülése vagy a határidő bekövetkezése napján kezdődik.
Jövedéki kihágás esetében az illeték kiszabása attól a naptól számított 5 év alatt évül el, amelyen a pénzügyi hatóság az eltitkolásról tudomást szerzett, az elévülés ideje azonban ez esetben sem lehet rövidebb az előző bekezdések értelmében beálló elévülés idejénél.
A jelen törvény rendelkezéseinek megsértése miatt a büntethetőség 3 év alatt évül el attól a naptól számítva, amelyen a fél a büntetendő cselekményt vagy mulasztást elkövette.
Az elévülés szempontjából közömbös, hogy a fél egyetemlegesség vagy kezesség alapján köteles-e az illetéket fizetni.
Az elévülés csak az érdekelt fél kérelmére vétetik figyelembe s csak a rendes jogorvoslatok útján érvényesíthető. Az önként lerovott illeték visszafizetése elévülés címén nem követelhető.
A büntethetőség elévülését hivatalból kell vizsgálni.
32. § Pótilleték kiszabása.
Ha az illetékkiszabási iratok felülvizsgálata alkalmával megállapíttatik, hogy az illetékek hibás kiszámítása vagy a jelen törvény rendelkezéseinek helytelen alkalmazása következtében az államkincstár kárt szenvedett, a kiszabás helyesbítendő. A helyesbítésnek és a pótilleték kiszabásának azonban a 31. §-ban meghatározott elévülési időn belül is csak az első kiszabásról szóló fizetési meghagyásnak s ha ez ellen a fél jogorvoslattal élt, az erre hozott határozatnak kézbesítésétől számított 2 éven belül van helye. A 31. §-ban megszabott elévülési idő eltelte után pótilleték kiszabásának sincs helye.
Nincs helye továbbá pótilleték kiszabásának akkor sem, ha az alapilleték jogossága és helyessége tárgyában már a közigazgatási bíróság is ítélt. Az ítélet meghozatala előtt azonban a pótilleték kiszabásának nem akadálya azt, hogy az alapkiszabás ellen a felek panasszal éltek.
Ha a fél az elsőfokú kiszabás ellen jogorvoslattal élt s ennek elbírálása közben a pénzügyigazgatóság megállapította, hogy az illetéket a törvényesnél kisebb összegben szabták ki, az illetéket a jogorvoslatra hozott határozatával a fél terhére is helyesbítheti. A 31. §-ban megszabott határidő eltelte után azonban a helyesbítés ilyen módjának sincs helye.
33. § A behajtás elévülése.
A kiszabott illeték elévül a fizetési meghagyás kézbesítésétől számított, birtokon belül való fellebbezés esetén pedig a kiszabás jogerőre emelkedésétől, végül a haszonélvezet megszüntéig vagy a feltétel bekövetkeztéig nyilvántartott illetékeknél a haszonélvezet megszüntének vagy a feltétel bekövetkeztének bejelentésétől számított 5 év alatt, hacsak intés, zálogolás vagy telekkönyvi bekebelezés által az elévülés félbe nem szakíttatott.
Az érvényesítésnek bármelyik módja a még be nem következett elévülést félbeszakítja, illetőleg az elévülés időtartamát további 5 évvel meghosszabbítja.
Hasonlókép félbeszakítja az elévülést a fizetési halasztás és részletfizetési engedély kérése, a halasztás, részletfizetés engedélyezése és részfizetés teljesítése.
34. § Fizetésre közvetetlenül kötelezettek.
Az öröklési, ajándékozási és ezzel kapcsolatos ingatlan vagyonátruházási illeték fizetésére a szerző fél köteles.
Egyéb vagyonátruházási illetéket elsősorban az tartozik megfizetni, aki azt a szerződésben magára vállalta, ily kikötés hiányában pedig a szerző, de valamennyi szerződő felet az egyetemleges fizetési kötelezettség terheli. Csereszerződésnél a cserélő felek az illetéket fele-fele részben tartoznak megfizetni.
Ha egy dolog két vagy több személyre közösen száll át, az ettől a dologtól járó illetékért valamennyien egyetemlegesen felelősek.
A közjegyzői okiratba foglalt jogügylet után bélyegjegyekkel lerovandó illetéket első sorban a kir. közjegyző tartozik leróni, akinek azonban joga van a közreműködését megtagadni mindaddig, míg a jogviszonyban részes felek neki az illeték lerovására szükséges bélyegjegyeket be nem szolgáltatják.
35. § Kezesség.
A vagyonátruházási illetékért a 34. §-ban említett személyekkel együtt készfizető kezességgel tartoznak:
1. A hagyományok után járó illetékért az, aki a hagyományt kifizetni tartozik. Joga van azonban ennek a kiszolgáltatandó hagyományra eső illetéket visszatartani, hacsak őt az illeték fizetésére az örökhagyó nem kötelezte.
2. Az ajándékozási illetékért az ajándékozó, ha az ajándékozott dolgot az illeték fizetése előtt a megajándékozottnak átadta, vagy ha a pénzügyi hatóság által az illetékkiszabás céljából kívánt felvilágosításokat és bizonyítékokat be nem szolgáltatta.
3. A megajándékozott azért az illetékért, amelyet az ajándékozó által az ajándékozás alkalmával rárótt kötelezettség alapján harmadik személy részére teljesített és szintén ajándékozási illeték alá eső szolgáltatás után erre a harmadik személyre róttak ki; a kezességre kötelezettnek azonban joga van ilyenkor a szolgáltatások teljesítésekor ezt az illetéket levonni, hacsak az ajándékozó őt az illeték fizetésére is nem kötelezte.
4. Csereszerződéseknél mindegyik cserélő fél a másik cserélő terhére kiszabott illetékért.
5. Amennyiben az illetéket bélyegjegyekkel kellett volna leróni:
a) aki a külföldön kiállított okiratot a belföldön hivatalosan használta;
b) akinek kezében a külföldön kiállított okirat akkor volt, amikor az illetékkötelezettség az a) pont alatt említett esettől eltekintve, beállott;
c) az az ügyvéd, akinek közbenjöttével az okiratot kiállították, amennyiben ez magából az okiratból megállapítható;
d) a következő 6. pontban említettek.
6. Aki az illeték megrövidítésében tettes vagy részes volt, habár büntetés alá nem vonható is, azért az illetékért, amellyel az államkincstárit megrövidítették, illetve megrövidíteni akarták.
7. Aki egy őt terhelő bejelentést elmulasztott vagy nem kellő időben teljesített, annak a vagyonátruházásnak illetékéért, amelyre a bejelentési kötelezettség vonatkozott.
8. Aki a nála őrzésben álló tárgyak kiadása vagy az örökösökkel szemben fennálló és a haláleset folytán teljesítendő tartozásainak kifizetése alkalmával a 77. §-ban foglalt szabályokat meg nem tartotta, az ezekre a vagyontárgyakra eső illetékekért, de csak akkor, ha a tárgyak kiszolgáltatása alkalmával az örökhagyó haláláról tudomással bírt vagy arról kellő gondossággal tudnia kellett s a kiszolgáltatást nem a bíróság meghagyására teljesítette.
36. § Dologi kezesség.
A vagyonátruházási illeték az átruházott tárgyakat az illetéknek ezekre eső részösszegei erejéig törvényes zálogjoggal terheli. Az ingó dolgok elidegenítése után azonban ezt a zálogjogot jóhiszeműen szerző harmadik személy ellen érvényesíteni nem lehet.
Az ingatlan vagyon átruházása után járó öröklési, ajándékozási és ingatlan vagyonátruházási illetékek az átruházott ingatlant terhelik és két évig a telekkönyvi bejegyzés által biztosított magán jogcímből származó követeléseket telekkönyvi bejegyzés nélkül is feltétlenül megelőzik.
Ez a két évi idő a hagyatéknak vagy jogügyletnek illetékkiszabás végett való bejelentésével, felfüggesztő feltételtől függő vagy kezdő időponthoz kötött szerzéseknél pedig a feltétel teljesülésével, illetve az időpont bekövetkeztével veszi kezdetét és érvényesíthető ez az elsőség akkor, ha a két évi határidő a jogerőre emelkedett árverés határnapjáig még le nem járt.
Ha az átruházási illetéket az átruházott ingatlanra a két évi határidőn belül beadott szabályszerű kérvény alapján telekkönyvi bejegyzéssel is biztosították, az illetékkövetelésnek törvényes elsősége a második bekezdésben említett időponttól számított 5 évig áll fenn, azontúl pedig csak a bejegyzés rangsorában nyerhet kielégítést.
A két évi határidő eltelte után a telekkönyvi bejegyzés csak a bejegyzés rangsorában való kielégítést biztosít, de a két évi határidő eltelte után a telekkönyvi bejegyzés csak akkor rendelhető el, ha időközben harmadik személy az ingatlanra jóhiszeműen tulajdonjogot nem szerzett.
Az e törvény alapján kiszabott bíróságokra a törvényes elsőség nem terjed ki s azok csak a bejegyzés rangsorában nyerhetnek kielégítést.
Árverési vételárfelosztásoknál a fentebb szabályozott törvényes elsőség - amennyiben annak feltételei fennforognak - a kincstár választása szerint csak egy illetékre vehető igénybe; a többi törvényes elsőséget élvező illeték pedig a kincstár választása szerint vagy az illeték telekkönyvi bejegyzésének vagy pedig az illeték alapjául szolgáló vagyonátruházás telekkönyvi bejegyzésének rangsorában nyer kielégítést.
A haszonélvezeti szolgalom megszerzése után kiszabott illeték csak a haszonélvezetet terheli és csak a haszonélvezeti szolgalomra való bekebelezés útján biztosítható és csupán a haszonélvezeti szolgalomra vezetett végrehajtás útján érvényesíthető.
37. § Az öröklési illeték kiszabásának alapja.
Az öröklési illetéket az után az összeg után kell kiszabni, amellyel az örökös vagy hagyományos az örökség vagy hagyomány folytán gazdagodott. Ugyanarra az örökösre ugyanabból a hagyatékból a 2. §-ban felsorolt címeken szállott több szerzeményt az illeték kiszabása céljából össze kell számítani.
Ezt a szabályt akkor is alkalmazni kell, ha az egy örökösre szállott szerzemény egy része a 29. és 30. §-ok rendelkezései szerint csak későbben fizetendő.
38. § Az adósságok és egyéb terhek levonása.
A hagyatékból az egyes örökségek kiszámítása előtt az egész hagyatékot terhelő adósságokat és egyéb terheket le kell vonni.
Az adósságokhoz és egyéb terhekhez tartoznak az örökhagyó utolsó betegségének költségei, amennyiben azokat még az örökhagyó életében az ő vagyonából ki nem elégítették. Ide tartoznak továbbá a temetési és ezzel kapcsolatos kegyeleti költségek is, a hátramaradottak gyászruhái költségeinek kivételével.
Az olyan adósságokat és egyéb terheket, amelyek a hagyatéknak illetékköteles részeit nem terhelik, nem lehet levonni. Azokat, amelyek az illetékköteles és illetékmentes részt (pl. a külföldi ingatlant) egyaránt terhelik, csak az illetékköteles résznek az egész hagyatékhoz való aránya szerint szabad levonni.
Az olyan adósságokat és egyéb terheket, amelyek nem az egész hagyatékot, hanem csak annak egyes részeit vagy az egyes örökségeket vagy hagyományokat terhelik, csak az illető részből vagy hagyományból szabad levonni.
Azokat a terheket, amelyek az örökséget terhelő haszonélvezeti vagy használati szolgalomból állanak, az 52. §-ban, azokat pedig, amelyek ismétlődő szolgáltatásokból állanak, az 51. §-ban foglalt szabályok szerint kell számításba venni.
Amennyiben az adósságok és egyéb terhek felfüggesztő feltétel bekövetkeztétől függenek, az illeték kiszabásánál figyelembe nem vehetők. Ha a feltétel később bekövetkezik, az illeték fizetésére kötelezett félnek - legkésőbben a befizetéstől számított öt éven belül beadott - kérelmére a kiszabott illetéket megfelelően helyesbíteni kell.
Az olyan adósságokat és egyéb terheket, amelyek tartama bontó feltételhez van kötve, úgy kell számba venni, mintha feltétlenek volnának. De ha a bontó feltétel bekövetkezik, az öröklési illetéket arra az összegre kell kiegészíteni, amelyet akkor kellett volna kiszabni, ha az adósságot és egyéb terhet már előre annak tartamához mérten vették volna számításba. Ilyen esetekben a pénzügyi hatóságnak joga van a feltétel bekövetkezése esetén fizetendő illeték biztosítását követelni.
A biztosítási összeg ennek a törvénynek rendelkezései szerint, - habár magánjogi szempontból hagyatéknak nem tekinthető is, - a hagyatékhoz hozzászámítandó lévén, a hagyatékot terhelő adósságokat és egyéb terheket ebből is le lehet vonni.
39. § Az ajándékozási illeték kiszabásának alapja.
Az ajándékozási illeték kiszabásának alapja az ingyen átruházott dolognak az az értéke, amely az ajándékozott dolgot terhelő és a megajándékozottra átszálló terhek és adósságok, továbbá a megajándékozottra az ajándékozás alkalmával rárótt ellenszolgáltatások és más kötelezettségek levonása után fennmarad.
Ha az ajándékozó az ajándékozott tárgy haszonélvezetét vagy használati szolgalmát a maga számára fenntartotta, ennek a fenntartásnak értékét nem lehet levonni, hanem az ajándékozott tárgynak erre a haszonélvezetre vagy használati szolgalomra való tekintet nélkül megállapított teljes értéke után kell az illetéket kiszabni, a fizetési kötelezettség azonban a haszonélvezet vagy használat megszüntéig függőben marad.
A megajándékozottra rótt viszonszolgálat erejéig, - kivéve az átadó szülők eltartási kötelezettségét - a vagyonátruházást visszterhesnek kell tekinteni.
Ha ugyanaz az ajándékozó ugyanannak a megajándékozottnak egy éven belül többször ajándékozott ingó dolgot vagy több ingatlant vagy egy ingatlannak több hányadrészét külön szerződésekkel ruházza át, ezeket az ajándékokat az ajándékozási illeték kulcsának megállapítása céljából össze kell számítani és a későbbi átruházás után járó illeték kiszabásánál az előbbi szerzések után alacsonyabb kulcscsal megállapított illetéket is helyesbíteni kell.
40. § Az ingatlanok ingyenes átruházása és a visszterhes vagyonátruházások után járó illetékek kiszabásának alapja.
Az ingatlan vagyonátruházási illeték kiszabásának alapja az ajándékozásoknál mindig az ingatlanok teljes értéke, amelyből adósságok és egyéb terhek címén levonásnak helye nincs.
Ingatlan dolog haszonélvezeti vagy használati szolgalmának megszerzése esetén ingatlan vagyonátruházási illeték is fizetendő. Amennyiben a törvény az illeték alapjául az ingatlan értékét jelöli meg, ilyen esetben az ingatlan értéke helyett a haszonélvezeti vagy használati szolgalomnak az 52. § szerint kiszámított értékét kell alapul venni.
Visszterhes vagyonátruházásoknál az illeték kiszabásának alapja, - amennyiben a törvény kifejezetten mást nem rendel, - a visszteher értéke, ha pedig ez meg nem állapítható, az átruházott tárgy értéke.
41. § az értékelés alapelve.
Az illeték fizetésére kötelezett tartozik az átruházott dolgok értékét, valamint az ellenszolgáltatások értékét lelkiismeretesen bevallani.
Az illetékkiszabás céljából - amennyiben a törvényben ellenkező rendelkezés nincs - a vagyontárgyaknak az illetékkötelezettség beálltakor meglévő közönséges értéket kell bevallani.
42. § Ingatlanok értékelése.
Ingatlanok értékeül azoknak az illetékkötelezettség beálltakor meglévő közönséges forgalmi értékét kell venni.
Ha a fél az ingatlanok értékét be nem vallotta, vagy ha a bevallott érték az ingatlan átvételéért a többi örökös társsal szemben elvállalt szolgáltatásokhoz képest, vagy más okból aggályosnak látszik, az illeték kiszabásának alapjául vehetők:
1. az ingatlan utolsó átruházása alkalmával elért vételár a kikötött összes mellékszolgáltatások értékével együtt, amennyiben ez az átruházás legfölebb 5 évvel az illetékkötelezettség beállta előtt történt;
2. az a vételár az összes mellékszolgáltatások értékével együtt, amelyet az ingatlannak a szerződés után legföllebb egy éven belül történt átruházása alkalmával értek el, amennyiben a kiszabás idejében a kiszabást végző hivatalnak ily adat rendelkezésére áll;
3. az az érték, amelyet az illetékkötelezettség keletkezésének évében a vagyonadó kivetésénél jogerősen alapul vettek;
4. ha az 1-3. pontokban említett értékek rendelkezésre nem állanak, vagy rendelkezésre állanak ugyan, de nem megfelelők, a következő szakaszban meghatározott módon megállapítandó becsérték;
5. ha a hagyatékot a biróság tárgyalta, a tárgyalás folyamán megállapított érték.
Ha különböző becsértékek állanak rendelkezése, ezek közül mindig a legnagyobbat kell az illetékkiszabásnál alapul venni, még akkor is, ha szakértői becslés történt. Ez alól a szabály alól csak akkor van kivételnek helye, ha a fél igazolja, hogy a magasabb érték megállapítása idejében az érték becslésénél olyan körülményeket is vettek figyelembe, amelyek az illetékkötelezettség keletkezésekor már fenn nem állottak.
43. § Szakértői becslés.
Ha egyes esetekben a 42. § 1-3. és 5. pontjában említett értékek a helyi forgalmi értékeknél szembetünőbben csekélyebbek, jogosítva van a kir. pénzügyigazgatóság (Budapesten a m. kir. központi díj- és illetékiszabási hivatal) az ingatlan értékének hatósági szakértői becslés útján való megállapítását követelni. Ilyen becslésnél az illetékköteles félnek jogában áll saját költségére ellenőrző szakértőt alkalmazni.
A hatósági szakértői becslés kérését megelőzőleg a pénzügyigazgatóságnak (központi díj- és illetékkiszabási hivatalnak) az érték megállapítása céljából az illetékköteles féllel megegyezést kell megkísérelni.
A becslés költségeit a kincstár viseli abban az esetben, ha a becslés által megállapított érték 5.000 K-át meg nem halad, továbbá, ha a becslés által megállapított érték az 5.000 K-t meghaladja ugyan, de a fél által bevallott értéket 10%-nál többel nem haladja meg. Minden más esetben a költséget az illetékkötelezett fél tartozik viselni. A költségeket a közadók módjára kell behajtani.
Az ebben a szakaszban megszabott becslési eljárásra vonatkozó részletes utasítást és az alkalmazott becsüsök díjazását, az igazságügyminiszterrel és a belügyminiszterrel, Horvát-Szlavonországokban a Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánjával egyetértve, a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.
44. § Az ingatlanok legkisebb értéke.
A 42., illetve 43. §-ban meghatározott becsértékek közül bármelyiket csak akkor szabad az illeték kiszabásánál alapul venni, ha azok nem csekélyebbek az ebben a szakaszban meghatározott törvényszerű legkisebb értéknél.
A törvényszerű legkisebb értékek a következők:
1. Földadó alá eső ingatlanoknál a kataszteri tiszta jövedelemnek 50-szeres összege.
Olyan földbirtoknál, amely valamely vízszabályozó vagy ármentesítő társulat kötelékébe tartozó község árterében fekszik, a tiszta jövedelemből a szabályszerű módon megállapított vízszabályozási járulék levonandó, hacsak ezt a költséget az 1881. évi XLII. tc. 7., 14. és 15. §-ai értelmében már a kataszteri tiszta jövedelem megállapításánál figyelembe nem vették.
2. Házbéradó alá eső ingatlanoknál a házbéradó alapjául szolgáló nyers bérjövedelemnek:
a) Budapesten a 16-szoros összege,
b) általános házbéradó alá eső helyeken a 15-szörös összege,
c) másutt a 12-szeres összege.
3. Házosztályadó alá eső ingatlanoknál a házosztályadó 200-szoros összege.
4. A részint földadó, részint házbéradó vagy házosztályadó, továbbá a részint házbéradó, részint házosztályadó alá eső ingatlanoknál az 1-3. pontok szerint kiszámítandó értékek együttes összege.
Az ideiglenesen adómentes ingatlanok legkisebb értékének kiszámításánál az a jövedelem, illetőleg az a házosztályadó veendő alapul, amely jövedelem után a házbéradó kivetendő, illetve amely házosztályadó megállapítandó volna, ha az ideiglenes adómentesség esete fenn nem forogna.
A törvényszerű legkisebb értéknek kiszámításánál az illetékkötelezettség keletkezését megelőző évi adó alapjául szolgáló jövedelmet (kataszteri tiszta jövedelem, nyers házbérjövedelem), illetve az azt megelőző évi házosztályadót kell alapul venni. Új épületeknél vagy toldaléképítkezéseknél, amikor a megelőző évben az adótárgy még nem volt meg s ezután az adót elsőízben abban az évben vetették ki, amelyben az illetékkötelezettség keletkezett, a törvényszerű legkisebb érték megállapításánál az ez évi adó alapjául szolgáló házbérjövedelmet, illetve az ez évre kivetett házosztályadót kell alapul venni.
Osztott tulajdonnál - ha t. i. az épület nem a telek tulajdonosáé, - az e szakaszban megállapított értéket a telek és az épület együttes értékének kell tekinteni, amelynek a két alkotó rész között való megosztása egyezség vagy becslés útján határozandó meg.
45. § Időközi változások.
Abban az esetben, ha igazolva van, hogy a törvényszerű legkisebb érték kiszámításánál az alapul szolgáló házbérjövedelem vagy házosztályadó a megállapítás óta az illetékkötelezettség keletkezéséig terjedő idő alatt azért csökkent, mivel a házadó alá tartozó ingatlan, illetőleg annak egy része lebontás vagy elemi csapás folytán megszünt, úgyszintén oly szőlőterületek átruházásánál, amelyek annyira elpusztultak, hogy míveltetésük teljesen megszünt és parlagon hevernek és más művelési ág szerint sem hasznosíthatók (1891. évi I. tc. 8. §), az illeték alapjául szolgáló érték kiszámításánál a 44. §-ban foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók s csak a 42. §-ban említett értékek közül a legnagyobb szolgálhat az illetékkiszabás alapjául.
46. § Több ingatlan együttes átruházása.
Ha egy hagyatékból egy szerzőre több ingatlan száll át, vagy egy jogügylettel ugyanaz a szerző több ingatlant szerez, az együttesen átruházott ingatlanok értékét egyenként kell a 42-44. §-okban meghatározott módon megállapítani.
Ilyen esetekben az összes együttesen átruházott ingatlanoknak a 42. § szerint megállapított összes értékét kell a 44. § szerint megállapított értékkel összehasonlítani abból a célból, hogy melyik érték vétessék az illeték kiszabásánál alapul.
Olyan esetben azonban, amikor az együttesen átruházott ingatlanok közül valamelyiknek törvényszerű legkisebb értékét azért nem lehet megállapítani, mert az ingatlan állandóan adómentes, vagy a 45. §-ban említett eset állott be, az ilyen ingatlannak a 42. §-ban megszabott módon kiszámított értékét kell a többi ingatlanok törvényszerű legkisebb értékéhez hozzászámítani.
47. § Ingóságok értékelése.
Ha a hagyaték vagy jogügylet tárgya, illetve a kikötött ellenszolgáltatás nem pénzösszeg, hanem egyéb megbecsülhető dolog, az illeték alapja ezeknek a dolgoknak az illetékkötelezettség keletkezésekor fennálló és pénzben kifejezett értéke.
A hagyatékhoz vagy ajándékhoz tartozó ingó vagyont részletesen felsorolva, az illetékkötelezettség keletkezésekor meglevő értékkel kell bevallani. Ha az értékbevallás nyilvánvalóan nem felel meg a valóságnak, s a fél a hozzá intézett felhívásra sem ad megfelelő bevallást, a pénzügyi hatóság bírói becslést követelhet.
A becslési eljárás költségeire a 43. § rendelkezéseit kell alkalmazni azzal a kiegészítéssel, hogy ebben az esetben a bíróság felhívására a költséget a kincstár tartozik előlegezni.
48. § Pénzneműek értékének megállapítása.
A külföldi vagy belföldi arany, külföldi ezüst vagy papirpénz értékét, ha azokat a budapesti vagy más belföldi tőzsdén jegyzik, az illetékkötelezettség keletkezése napján jegyzett értékük szerint kell felvenni.
Ha a tőzsdén nem jegyeztetnek, azt az értéket kell számítani, amelyben a közpénztáraknál elfogadtatnak.
49. § Értékpapírok értékelése.
Államadóssági kötvényeket és egyéb értékpapírokat abban az esetben, ha a budapesti árú- és értéktőzsdén jegyeztetnek, a budapesti tőzsde hivatalos árfolyam jegyzékében az illetékkötelezettség keletkezése napján jegyzett árfolyammal kell értékelni.
Az olyan értékapapírokat, amelyeket a budapesti tőzsdén ugyan nem jegyeznek, de valamely más belföldi vagy ausztriai tőzsdén jegyeztek, ezeknek a tőzsdéknek hivatalos árfolyamjegyzékében feltüntetett árfolyam szerint kell értékelni.
Ha az előző két bekezdés esetében az illetékkötelezettség keletkezése napján tőzsdei árfolyamjegyzés nem volt, az azt megelőző legközelebbi jegyzés az irányadó.
Ha a tőzsde működésének felfüggesztése miatt árfolyamjegyzés 3 hónapnál hosszabb időn keresztül nem történt, az utolsó bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni.
A pénzügyminiszternek joga van egyes külföldi értékpapirokra nézve, amelyeket egyik belföldi vagy osztrák tőzsdén sem jegyeztek, akár általában, akár esetről-esetre megengedni, hogy az általa megnevezendő külföldi tőzsde árjegyző lapján feltüntetett árfolyam vétessék az illeték alapjául.
Ha árfolyam gyanánt két érték van kitüntetve, az alacsonyabbat kell alapul venni, de hozzá kell számítani az árfolyamban nem foglalt folyó kamatokat és osztalékokat is.
Ha az értékpapíroknak a fent megjelölt módon való értékelése lehetetlen, a névértéket kell alapul venni. Olyan esetekben azonban, amikor valószínű, hogy a forgalmi érték ezt meghaladja, vagy ha az illetékkötelezett azt vitatja, hogy a forgalmi érték a névértéken alul van, a fél és a pénzügyi hatóság között létrejött egyezség útján, vagy szakértők által megállapított érték vehető alapul.
50. § Szolgáltatások értékelése.
Abban az esetben, ha az illetékkiszabás szempontjából irányadó szolgáltatások értéke és terjedelme egyelőre még bizonytalan, azok értékét és terjedelmét a netalán létező adatok segélyével egyezség útján kell megállapítani.
Ha a féllel méltányos egyezséget kötni nem lehet, az illetéket a meglevő adatok alapján megállapítható érték szerint kell a kiigazítási jog fenntartásával kiszabni. Ebben az esetben joga van a félnek a netalán feleslegesen fizetett illetéket visszakövetelni, valamint a kincstárnak pótilletéket kiszabni, ha a kiszabott illetéknél az utóbb igazolt érték után kevesebb vagy több illeték járt volna.
A kiigazítási jog fenntartásával egyezséget is lehet kötni.
A kiigazítási jog fenntartása esetén úgy a félnek a tartozatlanul fizetett illeték visszatérítéséhez, mint a kincstárnak a pótilleték kiszabásához való joga csak az ügylet lebonyolításától számított öt év alatt évül el.
Ha a szolgáltatás határozott összegben nincs ugyan megállapítva, de annak legnagyobb mértéke (maximuma) ki van fejezve, vagy ha két rendbeli jog avagy kötelezettség között lehet választani, az illetéket az első esetben a legnagyobb érték, a második esetben pedig a választástól függővé tett nagyobb pénzérték után kell kiszabni.
Az illeték alapjául szolgáló több egyes szolgáltatást egyenként kell értékelni, s az illetéket az egyes szolgáltatások pénzértékének összegétől kell kiszabni.
51. § Visszatérő szolgáltatások értékelése.
Életjáradékok, tartásdíjak és más visszatérő szolgáltatások értékelésére a következő szabályok az irányadók:
1. Az örökké tartó vagy olyan szolgáltatásokat, amelyeket bizonytalan időre alakult testület vagy intézet fennállásának tartama alatt kell teljesíteni, a szolgáltatás egy évi összegének 20-szorosával kell számítani.
2. Meghatározott időre kikötött szolgáltatásoknál a szolgáltatás egész tartamára eső szolgáltatások összegét kell értékül venni, amely azonban az évi szolgáltatás 20-szorosát meg nem haladhatja.
3. Bizonytalan időre terjedő szolgáltatásoknál az egy évi szolgáltatás 3-szoros összegét kell alapul venni.
4. Ha az ismétlődő szolgáltatás valamely személy életének, házasságának vagy özvegységének idejére terjed, annak 10-szeres összege, ha pedig együttesen több személy életidejére terjed, annak 15-szörös összege veendő értékalapul; de ha a szolgáltatásra jogosultak egyike 65. életévét már meghaladta, az értékalapnak csak a 3/4-ed része, ha pedig 65. életévüket ketten vagy többen haladták meg, az értékalapnak csak fele vehető számba.
5. Ha az életfogytig tartó szolgáltatás több személyt egymásután illet meg, amennyiben a szolgáltatást élvezők terhére kiszabandó illeték alapját kell megállapítani, mindegyik terhére külön-külön a szolgáltatás 10-szeres összegét kell értékalapul venni, amennyiben pedig az ilyen szolgáltatás teherként vonandó le, a szolgáltatás 10-szeres összege vehető csak számításba. Ha az egymásután következő személyek részére nem egyenlő összegű szolgáltatás teljesítendő, a legnagyobb szolgáltatás 10-szeres összegét kell levonni.
6. Ha az ismétlődő szolgáltatás határozott időre és azonkívül további bizonytalan időre is kiköttetett, alapul a 2. és 3. pontok szerint kiszámított értékek összegét kell venni, azonban az így kiszámított érték sem haladhatja meg az évi szolgáltatás 20-szorosát.
7. Amennyiben a visszatérő szolgáltatások az egyes években különbözők, a többszörösek kiszámításánál az évi szolgáltatások átlagát kell alapul venni. Az átlagszámításnál az első évtől kezdve annyi évi szolgáltatást kell alapul venni, ahánnyal az évi szolgáltatást az érték kiszámításánál szorozni kell.
52. § A haszonélvezeti szolgalom értékelése.
A haszonélvezeti vagy használati szolgalom egy évi értékül - ha ez határozott összegben adva nincs - az azzal terhelt dolog értékének egyhuszad részét kell tekinteni. Ezeknek a jogoknak az illetékkiszabás céljából való értékelésére egyébként az 51. §-ban foglalt szabályokat kell alkalmazni.
53. § Az öröklési és ajándékozási illeték kulcsának megállapítása.
A százalékszám, amely szerint az öröklési illetéket meg kell állapítani, az örökösnek vagy hagyományosnak az örökhagyóhoz való személyes rokonsági viszonyához és az egy-egy örökösre vagy hagyományosra jutott örökség vagy hagyomány értékének nagyságához igazodik.
Hitbizomány átszállásánál a szerzőnek az őt megelőző hitbizományi birtokoshoz való személyes rokoni viszonya az irányadó.
Utóörökösödéseknél az utóörökösnek ahhoz a személyhez való viszonya szerint kell az illeték kulcsát megállapítani, aki őt utóörökösnek rendelte.
Családi alapítványoknál az örökösnek az előző járadékélvezőhöz való rokonsági viszonya az irányadó.
Alapítványok létesítésénél az örökhagyóval rokoni viszonyban nem lévőkre megállapított kulcsokat kell alkalmazni.
Ugyanezeket a szabályokat kell megfelelően alkalmazni az ajándékozási illetékre is.
54. § Az öröklési és ajándékozási illeték kulcsa.
I. Az öröklési illeték kulcsa
Az örökös vagy hagyományos a reá szállott örökség vagy hagyomány tiszta értékének egész összege után az örökhagyóhoz való rokonsági viszonya szerint a következő illetéket tartozik fizetni:
1. Az örökhagyó törvényes, törvényesített, természetes, mostoha és örökbefogadott gyermeke vagy ezeknek ivadéka és házastársa; szülője nagyszülője vagy további felmenője (a mostoha és örökbefogadó szülők kivételével), végre az örökhagyónak az illetékhez való jog megnyilásának idejében törvényesen el nem vált házastársa:
| 2.5%-ot, | ha az illeték alapja az | 1.000 K-át | |||
| 3%-ot, | ha az illeték alapja | 1.000 K-nál | több, de az 5.000 K-át | ||
| 3.5%-ot, | ha az illeték alapja | 5.000 K-nál | több, de a 10.000 K-át | ||
| 4%-ot, | ha az illeték alapja | 10.000 K-nál | több, de a 100.000 K-át | ||
| 4.5%-ot, | ha az illeték alapja | 100.000 K-nál | több, de a 250.000 K-át | ||
| 5%-ot, | ha az illeték alapja | 250.000 K-nál | több, de az 1,000.000 K-át | ||
| 5.5%-ot, | ha az illeték alapja | 1,000.000 K-nál | több, de az 5,000.000 K-át | ||
| 6%-ot, | ha az illeték alapja | 5,000.000 K-nál | több, de a 10,000.000 K-át | ||
| meg nem haladja. | |||||
| 7%-ot, | ha az illeték alapja | 10,000.000 K-nál | több. | ||
2. Az örökhagyó édes vagy mostoha testvére, testvérének ivadéka, olyan személynek testvére, akinek az örökhagyó ivadéka, a saját szülője testvérének a gyermeke, végül az, aki az örökhagyóval bér vagy szolgálati viszonyban volt:
| 6%-ot, | ha az illeték alapja az | 1.000 K-át | |||
| 7%-ot, | ha az illeték alapja | 1.000 K-nál | több, de az 5.000 K-át | ||
| 8%-ot, | ha az illeték alapja | 5.000 K-nál | több, de a 10.000 K-át | ||
| 9%-ot, | ha az illeték alapja | 10.000 K-nál | több de a 100.000 K-át | ||
| 10%-ot, | ha az illeték alapja | 100.000 K-nál | több de a 250.000 K-át | ||
| 11%-ot, | ha az illeték alapja | 250.000 K-nál | több de az 1,000.000 K-át | ||
| 12%-ot, | ha az illeték alapja | 1,000.000 K-nál | több de az 5,000.000 K-át | ||
| 13%-ot, | ha az illeték alapja | 5,000.000 K-nál | több de a 10,000.000 K-át | ||
| meg nem haladja. | |||||
| 14%-ot, | ha az illeték alapja | 10,000.000 K-nál | több. | ||
3. Az 1. és 2. pontban fel nem sorolt más örökös vagy hagyományos:
| 10%-ot, | ha az illeték alapja az | 1.000 K-át | |||
| 12%-ot, | ha az illeték alapja | 1.000 K-nál | több de az 5.000 K-át | ||
| 14%-ot, | ha az illeték alapja | 5.000 K-nál | több de a 10.000 K-át | ||
| 16%-ot, | ha az illeték alapja | 10.000 K-nál | több de a 100.000 K-át | ||
| 18%-ot, | ha az illeték alapja | 100.000 K-nál | több de a 250.000 K-át | ||
| 20%-ot, | ha az illeték alapja | 250.000 K-nál | több de az 1,000.000 K-át | ||
| 22%-ot, | ha az illeték alapja | 1,000.000 K-nál | több de az 5,000.000 K-át | ||
| 24%-ot, | ha az illeték alapja | 5,000.000 K-nál | több de a 10,000.000 K-át | ||
| meg nem haladja. | |||||
| 26%-ot, | ha az illeték alapja | 10,000.000 K-nál | több. | ||
Azok a nyugdíjintézetek vagy nyugdíjalapok, melyeknek fenntartásához az állam, a törvényhatóság, a község (rendezett tanácsú város) vagy valamely törvényesen bevett vagy elismert vallásfelekezet hozzájárul, továbbá ilyen hozzájárulás nélkül is azok a nyugdíjintézetek vagy nyugdíjalapok, melyeket az ugyanazon foglalkozású vagy hivatású egyének az önsegélyezés elvén, a nyerészkedés kizárásával országosan szerveznek, az örökség, hagyomány értékétől 2% illetéket fizetnek.
II. Az ajándékozási illeték kulcsa
A megajándékozott az ajándék tiszta értékének egész összege után az ajándékozóhoz való rokonsági viszonya szerint a következő illetéket tartozik fizetni:
1. Az ajándékozó törvényes, törvényesített, természetes, mostoha és örökbefogadott gyermeke, vagy ezeknek ivadéka és házastársa; szülője, nagyszülője és további felmenője (a mostoha és örökbefogadó szülők kivételével), végre az ajándékozónak az illetékhez való megnyílásának idejében törvényesen el nem vált házastársa, valamint a házasság esetére biztosított ajándékozás után az ajándékozónak jegyese:
| 1-ot, | ha az illeték alapja az | 1,000 K-át | |||
| 1.25%-ot, | ha az illeték alapja az | 1,000 K-nál | több, de az 5,000 K-át | ||
| 1.5%-ot, | ha az illeték alapja az | 5,000 K-nál | több, de a 10,000 K-át | ||
| 2%-ot, | ha az illeték alapja a | 10,000 K-nál | több, de a 100,000 K-át | ||
| 2.5%-ot, | ha az illeték alapja a | 100,000 K-nál | több, de a 25,000 K-át | ||
| 3%-ot, | ha az illeték alapja a | 250,000 K-nál | több, de az 1.000,000 K-át | ||
| 3.5%-ot, | ha az illeték alapja az | 1.000,000 K-nál | több, de az 5.000,000 K-át | ||
| 4%-ot, | ha az illeték alapja az | 5.000,000 K-nál | több, de a 10.000,000 K-át | ||
| meg nem haladja, | |||||
| 5%-ot, | ha az illeték alapja a | 10.000,000 K-nál | több. |
2. Az ajándékozó édes vagy mostoha testvére, testvérének ivadéka, olyan személynek testvére, akinek az ajándékozó ivadéka, végül a saját szülője testvérének gyermeke:
| 5%-ot, | ha az illeték alapja az | 1,000 K-át | |||
| 6%-ot, | ha az illeték alapja az | 1,000 K-nál | több, de az 5,000 K-át | ||
| 7%-ot, | ha az illeték alapja az | 5,000 K-nál | több, de a 10,000 K-át | ||
| 8%-ot, | ha az illeték alapja a | 10,000 K-nál | több, de a 100,000 K-át | ||
| 9%-ot, | ha az illeték alapja a | 100,000 K-nál | több, de a 250,000 K-át | ||
| 11%-ot, | ha az illeték alapja a | 250,000 K-nál | több, de az 1.000,000 K-át | ||
| 13%-ot, | ha az illeték alapja az | 1.000,000 K-nál | több, de az 5.000,000 K-át | ||
| 15%-ot, | ha az illeték alapja az | 5.000,000 K-nál | több, de a 10.000,000 K-át | ||
| meg nem haladja, | |||||
| 17%-ot, | ha az illeték alapja | 10.000,000 K-nál | több. |
3. Az 1. és 2. pontban fel nem sorolt más megajándékozott:
| 10%-ot, | ha az illeték alapja az | 1,000 K-át | |||
| 11%-ot, | ha az illeték alapja az | 1,000 K-nál | több, de az 5,000 K-át | ||
| 12%-ot, | ha az illeték alapja az | 5,000 K-nál | több, de a 10,000 K-át | ||
| 14%-ot, | ha az illeték alapja a | 10,000 K-nál | több, de a 100,000 K-át | ||
| 16%-ot, | ha az illeték alapja a | 100,000 K-nál | több, de a 250,000 K-át | ||
| 18%-ot, | ha az illeték alapja a | 250,000 K-nál | több, de az 1.000,000 K-át | ||
| 20%-ot, | ha az illeték alapja az | 1.000,000 K-nál | több, de az 5.000,000 K-át | ||
| 22%-ot, | ha az illeték alapja az | 5.000,000 K-nál | több, de a 10.000,000 K-át | ||
| meg nem haladja, | |||||
| 24%-ot, | ha az illeték alapja | 10.000,000 K-nál | több. |
4. Az I. 4. pont alatt felsorolt nyugdíjintézetek és nyugdíjalapok az ajándékok után 2% illetéket fizetnek.
(Az I. és II. pontokhoz.) A magasbb százalék alkalmazásánál a magasabb százalék szerint járó illetéktöbblet az illeték alapjának e fokozatba eső többletét nem haladhatja meg.
55. § Egyéb vagyonátruházási illetékek kulcsa.
1. Ha az ingatlan vagyon ajándékozás folytán olyan személyre száll, aki az ajándékozóval az 54. § II. 1. pontjában meghatározott rokonsági viszonyban van, az ingatlan vagyonátruházási illeték kulcsa 1.5%.
2. Ha az ingatlan vagyon az 1. pontban körülírt módon az ott megjelölt személyeken kívül másra száll át, az ingatlan vagyonátruházási illeték kulcsa 2%.
3. Ingatlanoknak az öröklés és ajándékozás esetein kívül való átruházása esetén - ha csak a törvény kifejezetten mást nem rendel - az illeték kulcsa 5%.
4. Az ingó vagyonnak az öröklés és ajándékozás esetein kívül való átruházása után járó illeték kulcsa 1%.
5. Az ajándékozási illetékkel kapcsolatos ingatlan vagyonátruházási illetéket mindig az ingatlan teljes értéke után kell kiszabni, amely értékből a terhek és az adósságok címén semmit levonni nem lehet.
A 2. pontban megállapított illetéket azonban az ingatlan értékének csak az után a része után lehet kiszabni, amely érték után a szerző fél terhére az ajándékozási illetéket kiszabták. Az ingatlan értékének ezt az összeget meghaladó része után az illetéket a visszterhes vagyonátruházásokra a 3. pontban megállapított kulcs szerint kell kiszabni.
Ha a levonható terhek és adósságok összege az ingatlan értékét meghaladja, s így ajándékozási illetéket kiszabni nem lehet, az ingatlan vagyonátruházási illetéket úgy kell kiszabni, mintha teljesen visszterhes vagyonátruházás jött volna létre és ebben az esetben az elvállalt összes terhek, szolgáltatások és adósságok értéke az illeték alapja. Ha az így túlterhelt ajándék ingókból és ingatlanokból áll, az értéket meghaladó összeget az ingók és ingatlanok valódi értékének megfelelő arányban kell az ingók és ingatlanok között megosztani és a megfelelő kulcs szerint illetékkel megróni.
Ha a szerző csak a megszerzett vagyontárgyak erejéig felel a terhekért és adósságokért, a 3. és 4. pontban megszabott illetéket csak a kapott vagyontárgyak értéke után tartozik megfizetni.
56. § Az illeték alapjának kikerekítése.
Az illetéket 20-szal maradvány nélkül osztható számra kikerekített értékek után kell kiszabni oly módon, hogy a 10-nél kisebb maradvány összeg figyelmen kívül marad, az ezen felül lévő összeg pedig teljes 20 koronának vétetik. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha az illeték alapjául szolgáló összeg a 20 K-t meg nem haladja.
57. § Adás-vétel.
Ha a vagyonátruházás adás-vétel szerződés útján történik, az illeték alapja a vételár, minden mellékszolgáltatással együtt, s így amennyiben az átruházott dolgot adósságok terhelték, amelyeket a vevő magára vállalt, ezeket is a vételárhoz kell számítani. A vételárhoz kell számítani azokat az összegeket is, amelyeket a vevő a korlátlan tulajdonjog megszerzéséért a megvett dolgot terhelő jogokról való lemondásért harmadik személynek fizet. A vételárhoz kell számítani továbbá azokat az összegeket is, amelyeket a vevő kikötések nem teljesítése esetére az eladónak feltételesen kötelez. Ebben az esetben azonban az illetéknek a feltételétől függő összegre eső részét csak a feltétel bekövetkezésekor kell fizetni, addig azonban a dolog birtokosa azt biztosítani tartozik. Az illeték fizetésének a vevő által való elvállalása esetén az illeték a vételárhoz nem számítható, viszont ha az eladó vállalja azt magára, le nem vonható.
Nem tekinthető mellékszolgáltatásnak az olyan kikötés, amellyel az eladó a dolog időleges, vagy élethosszig tartó haszonélvezeti vagy használati szolgalmát a maga vagy házastársa számára fenntartotta.
Ha egyes esetekben az előző bekezdések szerint megállapított érték a helyi forgalom értékeinél szembetünően csekélyebb, a 43. §-ban szabályozott becslésnek az adás-vételi szerződések illetékezésénél is helye van s amennyiben a becslés nagyobb értéket eredményezne, az illetéket a becsérték után kell kiszabni.
Ingatlanoknál a 44. § szerint kiszámított törvényszerű legkisebb értéknél kisebb összeget azonban a kiszabás alapjául semmi körülmények között sem szabad venni.
58. § Ingó és ingatlan együttes átruházása.
Ha az adás-vételi szerződés tárgyai ingók és ingatlanok együtt és a vételár nincs külön feltüntetve, a szerződést úgy kell tekinteni, mintha csupán ingatlan volna a tárgya. De ha az illeték fizetésére kötelezett felek utólagosan bizonyítják, hogy mennyi volt külön az ingóságok vételára, az illetéket megfelelően helyesbíteni kell.
Azokat a dolgokat, amelyek a magánjogi szabályok szerint az ingatlan alkotó részei, az illetékkiszabás céljából is ingatlanoknak kell tekinteni. Ipar üzésére állandóan berendezett épületeknél az ipar üzésére rendelt és az ingatlan alkotórészeinek nem tekinthető gépek és szerelvények ingóknak minősülnek. Az ingatlanokhoz kapcsolt jogok, jogosítványok és kiváltságok, amennyiben az ingatlannal együtt ruházzák át őket, - még ha külön szerződéseket állítanak is ki róluk - az ingatlan vagyonátruházási illeték alá esnek.
Az első bekezdés esetében, ha a vételárnak az ingókra és ingatlanokra való elkülönítése aggályosnak látszik, az ingatlan értékét a 43. § rendelkezései szerint lehet megállapítani.
59. § Részletekben fizetett vételár.
Ha a szerződésben a vételár nincs határozott összegben kitüntetve és éveken át fizetendő törlesztési részletekben rovandó le, amelyekben nemcsak a vételár, hanem annak kamatai is bennfoglaltatnak, vételár gyanánt csak a tőkeösszeget lehet tekinteni. A kamatlábat, amelynek alapján a vételártőke kiszámítható, a felek bizonyítani kötelesek.
A számításnál magában a szerződésben kikötött, vagy egyébként hitelesen igazolt tényleges kamatlábat kell alapul venni; 5% kamatlábbal kell azonban számítani, ha ilyen kikötés vagy igazolás hiányzik, valamint akkor is, ha a kikötött és igazolt kamatláb 5%-nál nagyobb.
Ha a vételár részletfizetésnek nem minősíthető ismétlődő szolgáltatásokból áll, vagy a meghatározott összegen felül a mellékszolgáltatások állanak ismétlődő szolgáltatásokból, ezeknek értékét az 51. § rendelkezései szerint kell megállapítani.
60. § Feltételes vételek.
A próbavételeket, jobb vevő fenntartásával, valamint a bontó feltétel mellett kötött vételeket úgy kell megilletékezni, mintha feltétlen adás-vételi szerződések volnának.
A felfüggesztő feltételtől függő adás-vétel után az illetéket szintén úgy kell kiszabni, mintha feltétlen adás-vétel volna. Ily esetben a befizetést telekkönyvi vagy más megfelelő biztosítás mellett a feltétel bekövetkeztéig függőben kell tartani.
Az első bekezdésben említett esetek bekövetkezése az illeték visszatérítésére vagy törlésére igényt nem ad. Míg a második bekezdésben említett adás-vételeknél, hacsak a felfüggesztő feltétel meghiusulása esetén a vételi ügylet feltétlenné nem válik, a kiszabott illetéket törölni kell.
61. § Vételi jog átruházása.
Valamely ingatlanra vonatkozó vételi jognak megszerzése vagy átruházása mint magának az ingatlannak átruházása esik illeték alá, de ha a vételi jog telekkönyvi bejegyzés vagy a vételi jog tárgyát képező ingatlan átadása előtt hatályát veszti, az ingatlan értéke után csak az ingók vételére megszabott illeték alá esik.
Az adás-vételi ügyletekre megszabott illetéket kell fizetni akkor is, ha valaki egy ingatlant részletekben vagy egészben való tovább eladás céljából szerez meg vagy biztosít magának olykép, hogy a tulajdonos az ingatlant akár a szerződő félnek, akár az általa megnevezett harmadik személynek átadni köteles.
62. § Árverési vételek.
Ingó vagy ingatlan vagyonnak árverésen történt megszerzése esetén az illetékre ugyanazok a szabályok állanak, amelyek az adás-vételre érvényesek.
Ha azonban az árverésen megvett ingatlant a bíróság a feltételeknek a vevő fél részéről való nem teljesítése miatt újabb árverésre bocsátotta és az harmadik vevő kezére került, mielőtt az előbbi vevő tulajdonjogát bekebelezték volna, az első vételtől kiszabott illetéket törölni kell.
Az ingóságok árveréséről készült jegyzőkönyvet akkor is az árverési vételről kiállított okiratnak kell tekinteni, ha azt a vevő nem írta alá.
Ha az árverésre bocsátott vagyontárgyakból több vevő szerzett meg egyes tárgyakat, az illetéket minden egyes vevő szerzése, mint külön vagyonátruházás után külön-külön kell kiszabni és a megfelelő módon leróni, illetve befizetni. Ingatlanok árverésénél ugyanannyiszor kell leróni a jegyzőkönyvre az okirati bélyeget is.
A bélyegben lerovandó illetéket önkéntes árverés esetében az eladó, végrehajtási árverés esetében a végrehajtó köteles leróni.
63. § Csereszerződések.
A csereszerződés után az illetéket úgy kell kiszabni, mintha egyszerű adás-vételi szerződés volna. Az illeték alapja az elcserélt érték közül a nagyobbik érték. Amennyiben ez az érték magából a szerződésből határozottan meg nem állapítható, az ingatlanok értékét külön-külön a 42-44. §-ok, az ingókét pedig a 47. § rendelkezései szerint kell megállapítani.
Az illetéket a cserélő felek egyenlő arányban viselik és az illeték ingatlanoknál egyenlően terheli az elcserélt ingatlanokat.
Körcserénél minden átruházott dolog teljes értéke után kell az illetéket kiszabni.
64. § Életjáradéki szerződések.
Ha valaki ingatlanát életjáradékért vagy tartásért engedi át másnak, 5% ingatlan vagyonátruházási illetéket tartozik fizetni.
Az illeték alapja az ingatlannak a 42-44. §-ok rendelkezései szerint megállapított értéke, amely azonban nem lehet kevesebb az évjáradék vagy évi tartásdíj alapján az 51., illetvet 59. §-okban meghatározott módon kiszámítható értéknél.
Ingó vagyonnak vagy készpénznek hasonló módon való átengedése esetén az átengedett vagyon értéke után 2% illeték fizetendő.
65. § Társasági szerződések.
Ha a társaság alakulásakor vagy új tag belépésekor a társaságba ingatlant, vagy ingatlannak haszonélvezetét vagy használati szolgalmát viszik be betétül, ezek értéke után 5% ingatlan vagyontáruházási illetéket kell fizetni.
Részvénytársaság vagy szövetkezet alapításánál ugyanezt a szabályt kell alkalmazni, ha a részvényesek vagy üzletrészesek valamelyike ingatlanból álló vagyonbetéttel járul az alaptőkéhez. Az ebben a törvényben megszabott vagyonátruházási illetéket a részvénykibocsátási vagy az üzletrészek illetékén felül kell megfizetni.
Részvénytársaságok vagy szövetkezetek egyesülése esetén a bevitt ingatlanok értéke után csak 2% vagyonátruházási illeték fizetendő. A Pénzintézeti Központ közreműködésével történt egyesülések esetén vagyonátruházási illeték nem jár.
Ha a közkereseti társaság egyik tagja, vagy a betéti társaság egyik beltagja meghal, az öröklési illeték kiszabása szempontjából rendszerint a társasági vagyonból őt megillető vagyonilletőség értékét kell a hagyatéki vagyonhoz számitani. A pénzügyi hatóságoknak azonban joguk van az örökrész értékének megállapításánál a társasági vagyon-leltárban felvett vagyontárgyakat ennek a törvénynek VII. címében foglalt szabályok szerint értékelni.
66. § Vagyonközösség megszüntetése.
Ha valamely vagyonnak közös tulajdonosai a vagyont maguk között természetben megosztják, vagyonátruházási illeték kiszabásának nincs helye, ha a közös vagyonból a saját tulajdonrészének értékénél nagyobb értéket senki sem kap. Ha azonban a megosztásnál a társtulajdonosok közül valamelyik a saját tulajdonrészénél nagyobb értékű vagyonrészt vett át, erre a különbözetre nézve az ügylet természetének megfelelően vagyonátruházási illetéket tartozik fizetni.
Az értékkülönbözet az illeték kiszabása szempontjából nem jön figyelembe, ha az egyik csak azért kap a vagyonból nagyobb részt, mert a közös adósságból is annyival többet vállalt át, hogy az átvállalt adósság összege az értékkülönbözetet kiegyenlíti. Ha azonban a közös tulajdonosok közül valaki a más társtulajdonos részére kifizetést teljesít vagy a saját külön vagyonának egy részét viszontszolgáltatás mellett engedi át, a kifizetés, illetve átengedett vagyonrész értéke erejéig visszterhes vagyonátruházás jött létre, amely feltétlenül illeték alá esik.
Annak megállapítása végett, hogy az egyes részek tiszta értéke meghaladja-e az illető osztozó fél tulajdonrészének tiszta értékét, kétség esetében a 43. és 47. §-okban szabályozott becslési eljárásnak van helye.
67. § Hagyatéki osztályos egyezségek.
Ha az örökösök a számukra megnyílt örökségre nézve maguk között osztályos egyezséget kötnek, mindegyik csak a neki jutott rész értéke után járó öröklési és ingatlan vagyonátruházási illetéket tartozik megfizetni, ha az osztály alapján a hagyatéki tárgyakból a saját örökrészének tiszta értékénél nagyobb értéket nem kapott.
Ellenkező esetben minden örökös a törvény vagy végrendelet szerint reá eső örökség tiszta értékének megfelelő örökösödési illetéket tartozik megfizetni s azonkívül az, aki örökrészén felül vett át a hagyaték tárgyaiból, a szerződés jogcímének megfelelő illetéket tartozik külön megfizetni. Erre az illetékre egyebekben a 66. §-ban foglalt szabályok az irányadók.
Nem lehet azonban a második bekezdésben foglalt szabályt alkalmazni, ha az örökhagyó úgy intézkedett, hogy a hagyatékhoz tartozó tárgyakat egyik vagy másik örökös természetben vegye át és a többi örököstársakat elégítse ki és az osztályegyezség ezzel a végintézkedéssel összhangban van.
Ha az örökös vagy az örökösök egyike örökségét vagy örökrészét eladja, az öröklési s esetleg ingatlan vagyonátruházási illetéket az eladott örökség vagy örökrész értéke után úgy tartozik megfizetni, mintha az eladás csak az örökség vagy örökrész átadása után történt volna s az eladás után járó szabályszerű illetéket külön kell megfizetni.
Nincs öröklési illeték kiszabásának helye, ha a hagyatékot az azt terhelő adósságok fejében az örökhagyó hitelezője veszi át, és ilyen esetekben csak a visszterhes vagyonátruházási illeték követelhető.
68. § Az örökösödési igény eladása.
Ha valaki a számára még meg nem nyílt örökségre való igényét visszteherrel átruházza, ez az átruházás mint adás-vétel illetékezendő. Ha annak, akitől az eladott örökség várható, a szerződés megkötésekor ingatlanra is volt, az 58. § szabályait kell alkalmazni.
Az örökség megnyiltakor ezenkívül a vevő köteles az örökhagyó és az eladó közötti rokonsági viszonyoknak megfelelően kiszabandó öröklési és ingatlan vagyonátruházási illetéket is megfizetni.
Az első bekezdésben foglalt szabályt kell megfelelően alkalmazni egyéb reménybeli vételnél is.
69. § Ingatlan vagyonátruházási illeték bírói itélet után.
A törvényhozási illetékről szóló 1914:XLIII. tc. 18. §-ában megszabott 4.3% ítéleti illeték helyett 5% ítéleti illetéket kell fizetni mindazon ítéletek után, amelyek e törvény életbelépte után emelkedtek jogerőre.
70. § Egyéb vagyonátruházások.
Minden más, ebben a törvényben részletesen fel nem sorolt esetben, amikor az öröklési vagy ajándékozási illeték alá nem tartozó módon vagy ügylettel száll át valamely vagyon, az 55. § 3. és 4. pontjában megszabott illetéket kell fizetni, amely illetéknek alapja a szerződésből megállapítható vagy az egyébként - ingatlanoknál a 42-44. §-ok alapján - megállapítható törvényszerű érték.
71. § Szállítási és vállalkozási szerződések.
Az olyan szerződés, amellyel valaki kikötött ár mellett bizonyos dolognak szállítására vagy valamely műnek előállítására és szállítására oly módon kötelezi magát, hogy a mű előállításához szükséges anyagot is ő szolgáltatja - ide értve az építkezési szerződéseket is - mint adás-vételi szerződés esik illeték alá.
Ha a szállítandó árú mennyisége csak a legmagasabb vagy legalacsonyabb mérték szerint van megállapítva, az illetéket a kiigazítási jog fenntartásával a legmagasabb vagy a legalacsonyabb mennyiség szerint kell kiszabni.
Az állammal, törvényhatósággal és községgel (várossal) kötött ilyen szerződések után járó illetéket akkép kell leróni, hogy a szerződés alapján történő kifizetések alkalmával a fél által kiállított minden nyugtára a nyugta illetékén kívül még a kifizetett összeg után járó 1% szerződési illetéket is külön le kell róni, illetve, ha az illeték a 100 Kt meghaladja, kiszabás útján készpénzben megfizetni. Az utóbbi esetben az illeték befizetéséről szóló pénztári nyugtát kell a vállalkozó nyugtájára rávezetni, s a vállalati összeget addig kifizetni nem szabad, míg a szerződés és nyugtailleték be nem fizettetett. Aki a vállalati összeget az illeték lerovása előtt kifizeti, avagy a kifizetést elrendeli, az abból származó kárért az államkincstárnak kezességgel tartozik.
Az állammal, törvényhatósággal vagy községgel (várossal) kötött vállalati szerződések akkor is illeték alá esnek, ha azokról okiratot nem is állítottak ki.
A m. kir. postatakarékpénztár cheque- és clearing-forgalma, valamint az osztrák-magyar bank giró-forgalma útján kiegyenlített követelések után járó illeték lerovásáról intézkedő 1901:XIV. tc. 1-3. §-ában foglalt szabályok ezekre az illetékekre is érvényesek.
72. § Átadási és átvételi okiratok.
Azok az okiratok vagy jegyzőkönyvek, amelyek az átruházott vagyontárgyak átadását vagy átvételét tanusítják, a vagyonátruházási illeték alá esnek, ha az átruházás után ezt az illetéket már meg nem fizették s azt nem igazolják. Ellenkező esetben az ilyen okiratok vagy jegyzőkönyvek csak a 74. §-ban megszabott illeték alá esnek.
73. § A közszerzeményi igény kielégítése.
Ha az örökhagyó túlélő házastársa közszerzeményi igényének kielégítése fejében ingatlant kap, tulajdonjogának ezen a címen való bekebelezése után 2% illetéket tartozik fizetni.
A közszerzeményi igénynek még a házasság tartama alatt vagy annak felbontása folytán való kielégítése ugyanezen illeték alá esnek.
74. § Okirati bélyegek.
Az ebben a törvényben felsorolt vagyonátruházásokról kiállított okiratok az itt részletesen megszabott vagyonátruházási illetékeken kívül okirati illeték alá is esnek.
Az okirati illeték a halálesetre szóló vagyonátruházási illeték alá tartozó átruházásokról kiállított okiratok első ívére - ideértve a végrendeletet is - 5 K, egyéb okiratok első ívére 2 K. Az okirat többi ívei és példányai 2 K illeték alá esnek.
Az okirati illetéket az okirat szövegének egy-egy sorával át kell írni.
75. § Felfedező eskü.
Ha a pénzügyi hatóságok olyan adatok birtokába jut, amelyek alapos gyanut keltenek arra, hogy a vagyont helytelenül vagy nem teljesen mutatták ki, vagy azt elhallgatták és hogy a hagyatéki vagyon kimutatására kötelezett a kiszabási alap helytelenségéről vagy az elhallgatásról tudomással bír, a kihallgatandó lakóhelye alapján illetékes bíróságot megkeresheti, hogy a bevallásra kötelezettől a felfedező esküt vegye ki.
Ezt a megkeresést legfeljebb két évvel a hagyaték átadása után, vagy ha a hagyatéki eljárást vagyon hiányában megszüntették, két évvel az erről szóló végzés meghozatala után, ha örökösödési bizonyítványt adtak ki, két évvel ennek kiadása után, végül abban az esetben, ha a hagyatékot a bíróság egyáltalán nem tárgyalta, két évvel a hagyatéki kimutatás beadása után, ha pedig hagyatéki kimutatást sem adtak be, az illeték kivetéséhez való jog elévülése előtt, azonban mindig csak a pénzügyminiszter előzetes engedélye alapján lehet beadni.
A bíróság a megkeresés alapján a pénzügyi hatóság és a kihallgatandó fél megidézésével tárgyalást tűz ki.
A megkeresésre hozott határozatában, ha a felfedező eskü kivételét elrendeli, a bíróság az adott viszonyok gondos mérlegelésével az eskü szövegét is megállapítja.
Az elsőbíróság határozata ellen úgy a pénzügyi hatóság, mint a fél felfolyamodással élhet. A másodfokú bíróság megváltoztató határozata ellen még egy fellebbvitelnek van helye.
A kötelezettnek szabadságában áll az esküt megelőző kihallgatás alkalmával vallomását helyesbíteni vagy kiegészíteni, amely esetben az utólag bevallott vagyontárgyakra vonatkozólag jövedéki büntető eljárásnak helye nincs.
Ha a kötelezett fél az eskü letételére kitűzött napon nem jelenik meg és elmaradását kellően nem igazolta, vagy ha az eskü letételétől vonakodik, a bíróság az eskü letételének kikényszerítése céljából 25-1000 K bírságot szab ki. Erre a törvényes rendelkezésre a kötelezettet az eskü letételének határnapját kitűző végzésben különösen figyelmeztetni kell. A bíróság kirovását közlő végzésben az eskü letételére új határnapot kell kitűzni, újabb, magasabb - 1000 K-t is meghaladó - bírsággal való fenyegetéssel. A bírság kirovását mindaddig kell ismételni, míg a fél az esküt le nem teszi, vagy míg a kiszabott bírságok összege a körülmények mérlegelése szerint hozzávetőleg kiszabható illeték háromszorosát eléri. A bíróság által megállapított bírság sem nem mérsékelhető, sem el nem engedhető.
A kötelezett bármely időben kérheti, hogy az eskü letételére a bíróság határnapot tűzzön ki. A kérelemnek további eljárás nélkül helyet kell adni.
Az eljárás részleteit a pénzügyminiszterrel egyetértve az igazságügyminiszter szabályozza, Horvát-Szlavonországokban az eljárásra az ott érvényben lévő jogszabályok az irányadók.
Az eskü letétele vagy az eskü letételének megtagadása nem állja útját annak, hogy a felderített jövedéki kihágás esetén a jövedéki eljárás szabályszerűen lefolytattassék. Ilyen esetben a jövedéki büntetésen kívül a félnek még a hamis esküért való általános büntetőjogi felelőssége is érintetlenül marad.
A felfedező eskü kivételére vonatkozó egész bírói eljárás illetékmentes.
76. § Bizonyítás a bíróság útján.
A 3., 6., 7. és 8. §-okban felsorolt tények bizonyítása a felek kérelmére maguknak a feleknek vagy a tanuknak a bíróság útján eskü alatt való kihallgatása által is elrendelhető.
Amennyiben a bizonyításnak ezt a módját kéri a fél, köteles eziránt a pénzügyigazgatósághoz folyamodni. A kérvény alapján a pénzügyigazgatóság keresi meg a kihallgatandó lakóhelye alapján illetékes királyi járásbíróságot a bizonyítás felvételére, a bizonyítandó ténykörülmények pontos megjelölésével.
A bizonyítás felvételének határnapjáról a bíróság a feleken kívül a megkereső pénzügyigazgatóságot és értesíti. A tárgyaláson a pénzügyigazgatóságnak is joga van magát képviseltetni és kérdéseket tenni.
Az eljárásra, különösen az eskü alatt való kihallgatás megengedhetőségére és a tanudíjakra nézve a polgári perrendtartás határozmányai az irányadók.
77. § Az öröklési illeték biztosítása.
Ha a hagyatékot bíróság tárgyalta, köteles a hagyaték átadása, illetve a telekkönyvi bejegyzés elrendelése előtt a kiszabott és vele közlendő illeték megfelelő biztosítása iránt intézkedni.
A hagyatékhoz tartozó ingatlanokra az örökösök tulajdonjogának vagy haszonélvezeti s használati szolgalmának bekebelezése - ha az illeték befizetését nem igazolják - csak az öröklési illeték egyidejű bekebelezése mellett rendelhető el.
A bíróságnál őrzött vagy bírói letétben lévő vagyontárgyakat csak az öröklési illeték lefizetésének igazolása után szabad az örökösöknek kiadni.
A biztosító-intézetek a biztosítási szerződések alapján a biztosított halála esetén kifizetendő biztosítási összegekből 20%-ot visszatarthatnak. Ha az intézet a kifizetést enélkül teljesíti, a biztosítási összegre eső illetékért a kincstárral szemben kezessé válik.
A pénzügyi hatóságoknak joguk van az öröklési illeték biztosítása céljából az örökhagyónak a hitelintézeteknél, bankároknál vagy más oly intézeteknél és személyeknél, amelyek idegen vagyon megőrzésével vagy kezelésével hivatásszerűen foglalkoznak, - letétben őrzött vagyonát az illeték és járulékai erejéig végrehajtási eljárás nélkül is letiltani.
78. § Jogi vélelmek.
Az okiratok és végrendeletek homályossága esetén a törvény alkalmazása szempontjából a jogügylet vagy szerzés olyan minőségét kell vélelmezni, amely az illetékkötelezettséget megállapítja, vagy amennyiben a homályosság vagy kétely olyan körülményre vonatkozik, amely az illeték mértékét állapítja meg, azt a körülményt, amely a magasabb kulcs alkalmazását vonja maga után.
Ha az örökhagyó végintézkedésében olyan szolgáltatásról tesz említést, amely a 2. § 8. és 9. pontjai alá nem vonható, mégis az ilyen szolgáltatást az illeték szempontjából olyannak kell tekinteni, mintha azt az örökhagyó halála esetére szóló ajándékképen szolgáltatta, illetve rendelte volna. Nincs helye azonban ennek a feltevésnek, ha bizonyítják, hogy az ilyen szolgáltatás után annak idején az élők közötti vagyonátruházásokra megszabott illetéket lerótták. Nincs helye tovább akkor sem, ha valószínűvé teszik, hogy az ajándékozás még az örökhagyó életében tényleg foganatba is ment, ami feltehető különösen akkor, ha olyan ajándékokról vagy szolgáltatásokról van szó, amelyet az örökhagyó gyermekeinek vagy unokáinak férjhezmenetelük vagy nősülésük alkalmával, hozomány, kiházasítás címén vagy üzlet és keresetforrás nyitása céljából ajándékozott, vagy nagykorú gyermeke adósságának kifizetésére fordított.
A pénzügyi hatóság jogosult a harmadik személynél elhelyezett dolgokat az illeték szempontjából annak a személynek a hagyatékához tartozónak tekinteni, akinek nevére el voltak helyezve. Ha a letétet valaki más személy javára tette le, a letét felett való rendelkezési jogot pedig magának tartotta fenn, a pénzügyi hatóság az ilyen letétet a megnevezett javára tett, halál esetére szóló ajándékozásnak minősítheti.
Ha több személy javára oly módon helyeztek letétbe dolgokat, hogy azok mindegyike jogosult a letét felett rendelkezni, s különösen a letét bármelyikük által felvehető: a jogosított személyek bármelyikének halála esetén - ha a letétben való részesedés más módon meg nem állapítható - a pénzügyi hatóság az illeték szempontjából jogosult azt vélelmezni, hogy a letétnek az említett személyek egyenlő részben tulajdonosai.
E vélelmekkel szemben az ellenkezőt az illeték fizetésére kötelezettek tartoznak bizonyítani.
79. § Az illetékek visszakövetelése.
1. Ha az illetékek jogerős megállapítása után olyan körülmények állottak be, amelyek az örökség megnyílta idejére visszaható módon az örökség vagy hagyomány értékét csökkentik (pl. a később felmerült hagyatéki adósságok bírói ítélettel való megállapítása, a hagyaték elperlése, a felfüggesztő feltételtől függő adósságoknál a feltétel bekövetkezése stb.) az illeték helyesbítésére a befizetés előtt bármikor kérhető, a befizetett illeték visszatérítése azonban csupán a befizetéstől számított 5 év eltelte előtt.
2. Az ajándékozási illetéket a megmaradt gazdagodás összegének megfelelő mértékben helyesbíteni kell, ha a megajándékozott az ajándékozóval szemben kötelező módon kijelenti, hogy az ajándékot nem fogadta el, ha meg nem kapta, vagy ha bizonyítják, hogy az ajándékozás érvénytelen, továbbá, hogy az ajándékozás az ajándékozó visszavonása vagy az ő vagy harmadik személy megtámadása folytán hatályát vesztette, vagy végül az első pontban említett okok valamelyik következtében az ajándék tiszta értéke csökkent.
A helyesbítés iránti kérelem az 1. pontban megszabott határidőben adható be.
3. Azokban az esetekben, amikor az ingatlan után kiszabott ajándékozási illetéket részben vagy egészben törölni, illetve visszatéríteni kell, a vele kapcsolatos ingatlan vagyonátruházási illeték is visszatérítendő, illetve törlendő.
Ha a visszterhes vagyonátruházásra vonatkozó jogügyletet a felek az ügylet foganatba menetele előtt közös megegyezéssel visszavonták, a kiszabott illeték törlését vagy visszatérítését kérhetik.
Az ügyletet foganatba mentnek kell tekinteni, ha az átruházó a dolgot a szerzőnek birtokába bocsátotta, s ingatlanoknál akkor is, ha a szerző tulajdonjoga a telekkönyvben bekebeleztetett. Ha a szerző később a dolgot az átruházónak azért volt kénytelen visszaadni, mert kötelezettségeit nem teljesítette, a visszaadás újabb vagyonátruházásnak nem minősíthető.
Ha az átruházást a bíróság eredeti érvénytelenség miatt megsemmisítette, a kiszabott illetéket törölni kell. Ha az eredeti érvénytelenséget a biróság mulasztási ítélettel vagy az alperes elismerése alapján hozott ítélettel állapította meg, a pénzügyi hatóságnak joga van a felektől az érvénytelenség bizonyítását külön követelni.
4. Ingó vagyon átruházására vonatkozó jogügylet után kiszabott illeték visszatérítésének csak akkor van helye, ha a jogügylet annak teljesítése és foganatosítása előtt tökéletesen és végkép meghiusult.
5. Ha az a körülmény, amely az illeték visszatérítéséhez való igényt megállapítja, az illeték befizetésétől számított 5 év eltelte után következett be, a visszatérítést az esemény bekövetkezésétől számított egy éven belül lehet kérni.
80. § Megbízás alapján való vétel.
Ha valaki saját nevében más személlyel köt jogügyletet és utólag kinyilatkoztatja, hogy ő azt csak egy harmadik személy fölhatalmazása alapján kötötte, tehát a jogot ezen személy számára szerezte meg, ezt a nyilatkozatot a kiállító és a meghatalmazottnak mondott harmadik személy között létrejött újabb vagyonátruházásnak kell minősíteni, hacsak az ellenkezőjét a fél a jogügylet megkötése előtt kiállított és közokiratba vagy hitelesített magánokiratba foglalt meghatalmazással nem bizonyítja.
Ha valamely bírói árverésen az ingatlan vevője az árverési jegyzőkönyv aláírásakor kijelenti és a jegyzőkönyvbe bevéteti, hogy az ingatlant megnevezett más személy részére vette meg, és ennek meghatalmazását az 1881. évi LX. tc. 174. §-ában kitűzött határidő alatt bemutatja, ez a nyilatkozat az első bekezdésben foglalt vélelmet kizárja.
Nincs helye ennek a vélelemnek akkor sem, ha valamely természetes vagy jogi személynek a törvényes képviselője veszi meg az ingatlant és az árverés alkalmával kijelenti, hogy azt nem a saját, hanem az általa képviselt személy részére szerezte meg.
Ha valaki világos vagy hallgatólagos megbízás nélkül köt más nevében vagyonátruházási illeték alá eső jogügyletet, az ügylet után járó illetéket ő tartozik megfizetni, hacsak az, akinek nevében eljárt, az ügylethez nyiltan, vagy hallgatólag utóbb jóváhagyását nem adta, vagy ha az ügyletből hasznot nem húzott.
81. § Határidők.
A határidők számításánál az a nap, amelyre a határidő kezdete esik, számításon kívül marad.
A napok szerint megállapított határidő az utolsó nap elteltével jár le.
A hetek, hónapok vagy évek szerint megállapított határidő lejár az utolsó hét, hónap vagy év azon napjának elteltével, amely megnevezése vagy száma szerint a határidő kezdőpontjának megfelel. Ha ez a nap az utolsó hónapból hiányzik, a határidő a hónap utolsó napján jár le.
A törvényes határidő kezdetét és folyását a vasár- és ünnepnapok nem gátolják, ha azonban a határidő utolsó napja vasárnapra, Gergely-naptár szerinti közönséges ünnepnapra vagy nemzeti ünnepnapra esik, a határidő utolsó napja a legközelebbi hétköznap.
Azt a körülményt, hogy a határidőt betartották, - hacsak a határidő kezdőpontja nem valamely hatósági határozat kézbesítésének napján kezdődik, - kétség esetében az tartozik bizonyítani, aki a határidőt betartani köteles volt, vagy aki olyan igényt támaszt, amely a határidő betartásától függ.
82. § Bírságok.
A törvény rendelkezéseinek megsértése esetében a következő büntetéseknek van helye:
1. A leróni elmulasztott illeték háromszoros összegét kell beszedni akkor, ha a fél a bélyegjegyekkel lerovandó illetéket nem rótta le. Szabálytalan lerovás esetén 30 K-ig terjedő rendbírság róható ki.
2. Bírság kiszabásának van helye akkor, ha a fél, vagy a bejelentésre kötelezett kir. közjegyző ennek a kötelezettségének a 88. és 89. §-okban meghatározott határidőn belül eleget nem tesz.
Az illeték egynegyed részét kell bírság fejében kiszabni akkor, ha a bejelentés a határidő eltelte után ugyan, de ettől számított 30 napon belül és az illeték felét akkor, ha a bejelentés ezen 30 napon is túl, de a bejelentési határidő elteltétől számított 90 napon belül megtörtént.
Az illeték összegével egyenlő bírságot kell kiszabni akkor, ha a fél vagy a kir. közjegyző a bejelentési kötelezettségnek a határidő eltelte után több mint 90 nap mulva tett eleget, valamint akkor is, ha a 90 napon belül hozzá intézett felhívására az abban kitűzött határidőt igazolatlnaul mulasztja el.
Az illeték összegével egyenlő bírságot kell végül kiszabni akkor is, ha az olyan jogügyletet, illetve az arról kiállított okiratot, amelyet a szerződő felek maguk kötelesek bemutatni, a bemutatási határidő után, de a bemutatás előtt használják fel hatóságoknál vagy bíróságoknál.
3. Esetről-esetre 10-500 K-ig terjedhető bírsággal sujthatók azok, akik az őket a 93. § szerint terhelő bejelentési kötelezettségüknek a kitűzött határidőben nem tesznek eleget, vagy a pénzügyi hatóságnak az értékbevallás vagy az adóbizonyítvány pótlása, továbbá az illeték kiszabásához feltétlenül szükséges adatok közlése iránt hozzájuk intézett felhívásának a megszabott határidőn belül igazolatlanul nem felelnek meg. Ismételt mulasztások esetén a bírságot ismételten és - az 500 K-ban megállapított határon belül - fokozott összegekben lehet kiszabni. A felhívásokban a feleket erre a követkeményre figyelmeztetni kell.
83. § A bírságok mérséklése és elengedése.
A kiszabással megbízott hivatalok által az előző § alapján kiszabott bírságokat a kir. pénzügyigazgatóság annak jogerős megállapítása után is mérsékelheti, kivételes méltánylást érdemlő esetekben el is engedheti.
A kir. pénzügyigazgatóságnak a mérséklés vagy elengedés tárgyában hozott határozatai ellen a pénzügyminiszterhez van felfolyamodásnak helye, aki ebben a kérdésben végérvényesen határoz.
A bíróságok jogossága tárgyában hozott pénzügyigazgatósági határozatok ellen a m. kir. közigazgatási bírósághoz panasznak van helye.
84. § A bírák fegyelmi felelőssége.
A bírák és bírósági hivatalnokok, akik a 77. és 87. §-okban rájuk rótt kötelezettségüknek akár szándékosan, akár gondatlanságból nem tesznek eleget, ezáltal fegyelmi vétséget követnek el és a bírák és bírósági hivatalnokok fegyelmi felelősségét szabályozó törvények szerint büntetendők, de a pénzügyi hatóságok bírságot nem róhatnak ki terhükre.
85. § Jövedéki kihágások.
Jövedéki kihágást követ el és az 1909. évi XI. tc. 93-101. §-ai szerint büntetendő az:
1. aki a törvény által elrendelt eljárás folyamán vagy a vagyonátruházásokról kiállított okiratban az illetékkötelezettségre, az illeték kulcsára vagy összegére nézve döntő ténykörülményekről tudatosan helytelen vallomás vagy bejelentést tesz, vagy az ezekre a körülményekre nézve irányadó tényeket tudva valótlanul adja elő;
2. aki a hagyatéki kimutatást a pénzügyi hatóság hozzá intézett felhívása és a rendbírság alkalmazása dacára oly körülmények között mulasztja el, amelyekből azt a szándékot lehet következtetni, hogy magát az illeték fizetése alól ki akarja vonni;
3. aki az illetékköteles hagyatékhoz vagy ajándékhoz tartozó tárgyakat amelyeknek bevallására kötelezve van, eltitkol;
4. aki a vagyonátruházási illetékek mérséklésére vagy visszatérítésére irányuló igény megokolására tudatosan helytelen vagy hiányos vallomást tesz és ezáltal az illeték teljes vagy részleges törlését, illetve visszatérítését nyeri el vagy igyekszik elnyerni;
5. aki az örökhagyó vagyontárgyait, amelyek bíróságnál vagy a 77. §-ban megjelölt intézeteknél vagy személyeknél letétben vagy őrizetben voltak, vagy az örökhagyó halála folytán kifizetendő biztosítási összeget felvesz, habár tudta vagy a körülmények szerint tudnia kellett volna, hogy a felvételnek az idézett szakaszban megszabott feltételei nincsenek meg;
6. aki abból a célból, hogy alacsonyabb illetékkulcs alkalmaztassék, az egy ügylettel átruházott vagyonról részenként elkülönített szerződést köt, vagy aki az ügyletet olyan színlelt ügylettel palástolja el, amely után alacsonyabb illeték járna.
A jövedéki kihágásban vétkesnek talált a megrövidített, illetve a megrövidítés veszélyének kitett illetéken felül az illeték 5-10-szeres összegével egyenlő pénzbüntetéssel büntetendő. A büntetés azonban az illeték alapjául szolgáló összeget meg nem haladhatja.
86. § Hivatalok illetékessége a kiszabásra.
A vagyonátruházási illetékek kiszabását az adóhivatalok (Budapesten a m. kir. központi díj- és illetékkiszabási hivatal) teljesítik.
Az illetékek kiszabására a következő adóhivatalok illetékesek:
I. Az öröklési illetékre nézve:
Az öröklési illetéket az az adóhivatal szabja ki, amelynek területén az örökhagyó rendes lakóhelye van, ha pedig több lakóhelye is volt, vagy ha az ország területén rendes lakóhelye nem volt, amelynek területén az örökhagyó meghalt. Ha az ország területén kívül halt meg, az az adóhivatal illetékes, amelynek területén a hagyatéki vagyon fekszik.
Ha a hagyatékot a bíróság tárgyalta, az illeték kiszabására az eljáró bíróság székhelyén lévő adóhivatal illetékes.
Ha az illetékesség a fentiek alapján meg nem állapítható, az illetékes adóhivatalt a pénzügyminiszter jelöli ki.
II. Az ajándékozási illetékre nézve:
1. Ha az ajándékozás tárgyai között ingatlan is van, az az adóhivatal, amelynek területén az ingatlan fekszik, ha pedig a szerződésben több ingatlant ajándékoztak, amelyek különböző adóhivatalok területén feküsznek, az az adóhivatal, amelynek területén az okiratban első helyen megnevezett ingatlan fekszik.
2. Csupán ingók iránt hatóságok vagy kir. közjegyző előtt kötött szerződés után az eljáró hatóság, illetőleg kir. közjegyző székhelyére nézve illetékes adóhivatal.
3. Belföldön kiállított okiratba foglalt ajándékozás után az illetőséget a felek lakóhelye szabályozza; ha különböző helyen laknak, a legutóbb történt aláírás helye, a külföldön kiállított okiratokba foglalt ajándékozásoknál pedig annak a lakóhelye, aki az okiratot behozza vagy behozatja, s ha ennek a lakóhelye az ország határán kívül esik, az az adóhivatal, amelynek területén az okiratot használták.
4. Okirat kiállítása nélkül létesített alapítvány után az alapítványra felügyelő hatóság székhelyén lévő adóhivatal.
5. A bélyegjegyekkel lerovandó illeték lerovásának elmulasztása esetén felvett lelet alapján kiszabandó illetékre a fizetésre kötelezett fél lakóhelyére nézve illetékes adóhivatal.
III. Egyéb vagyonátruházási illetékekre nézve:
1. Az ingyenes vagyonátruházások után fizetendő ingatlan vagyonátruházási illetéknek kiszabására az az adóhivatal illetékes, amelyik az öröklési vagy ajándékozási illetéket kiszabta.
2. A visszterhes ingatlan vagyonátruházások után az az adóhivatal, amelynek területén az ingatlan fekszik. Ha a szerződés több ingatlanra vonatkozik, amelyek több adóhivatal területén feküsznek, az az adóhivatal, amelynek területén az első helyen megnevezett ingatlan fekszik.
3. Ingó vagyon átruházása után járó illeték kiszabására ennek a szakasznak II. 2., 3. és 5. pontjaiban foglalt szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
IV. Az érdekelt felek kérelmére vagy más okból a pénzügyminiszter az illeték kiszabásával más adóhivatalt is megbízhat.
87. § A bíróság által tárgyalt hagyatékok bejelentése.
Ha a hagyatékot bíróság, illetve kir. közjegyző tárgyalja, az illetékkiszabás végett való bejelentés a bíróság kötelessége. A bejelentés az örökösödési eljárásra vonatkozó törvényes rendelkezések szerint történik.
A bíróság az örökösödési bizonyítványt is köteles közölni az illetékes adóhivatallal.
88. § A bíróság által nem tárgyalt hagyatékok bejelentése.
Az örökös, vagy ha többen vannak, valamennyien egyetemlegesen kötelesek a rendelettel megállapítandó mintán kiállított hagyatéki kimutatást az örökhagyó halálától számított legkésőbb 3 hónap alatt az illetékes adóhivatalnak beterjeszteni, ha a bíróság az 1894. évi XVI. tc. hatályosságának területén az e törvény 2. § 1-3. pontjaiban felsorolt esetek hiányában az eljárást hivatalból megindítani nem tartozik, sem az idézett törvény 3. §-ában említetek a hagyaték bírói tárgyalását az örökhagyó halálától számított 90 napon belül nem kérték, tekintet nélkül arra, hogy az örökösödési bizonyítvány kiadásáért folyamodtak-e.
Ha az örökhagyó végrendeleti végrehajtót rendelt ki, a bejelentési kötelezettség elsősorban ezt, ha pedig hagyatéki gondnok van, a gondnokot terheli.
Ha a hagyatéki kimutatást az annak beterjesztésére kötelezett kiállítani nem tudná, a községi előljáróság (városi tanács) köteles a tollba mondott vallomás alapján a kimutatást kitölteni és ennek megtörténtét hivatalból igazolni.
89. § Az ajándékozási és egyéb vagyonátruházási jogügyletek bejelentése.
Az ajándékozási és egyéb vagyonátruházási jogügyleteket az illetékes adóhivataloknál a következők kötelesek bejelenteni:
1. Azokat, amelyek hatóságok vagy királyi közjegyzők előtt, illetve azok közbenjárásával jöttek létre, vagy amelyek hatósági jóváhagyáshoz vannak kötve, az eljáró hatóság, illetve kir. közjegyző.
2. Más esetekben maguk a szerződő felek és pedig úgy a kiállító, mint az elfogadó, illetve ha az ajándékozásról vagy ingatlan átruházásáról okiratot nem állítottak ki, úgy az ajándékozó, mint a megajándékozott, illetve az átruházó és a szerző.
3. Külföldön kiállított okiratot az, aki az okiratot akkor tartotta birtokában, amikor annak illetékkötelezettsége beállott.
A bejelentési határidő az 1. és 2. pont esetében a kiállítástól, ha pedig okiratot nem állítottak ki, a szerződésnek élőszóval való megkötésétől számított 15 nap, a 3. pont esetében az irat behozatalától számított 30 nap. Abban az esetben azonban, ha a külföldön kiállított okiratot még a 30 napi határidőn belül használják fel oly módon, amely az illetékkötelezettséget megállapítja, a bejelentés még a használat előtt kötelező.
A hatósági jóváhagyástól függő vagyonátruházást a jóváhagyástól számított 15 nap alatt kell bejelenteni.
A bejelentés az okirat illetékmentesen hitelesített vagy az adóhivatal által hitelesítendő másolatának benyújtása által történik, ha pedig okiratot nem állítottak ki, vagy az okirat a bejelentésre kötelezettnek nincs a birtokában, az ügyletet szóval kell bejelenteni, amely esetben a bejelentést jegyzőkönyvbe kell foglalni és a bejelentés megtörténtéről a félnek hivatalos igazolványt adni.
Az ingatlan átruházásáról kiállított okiratot a telekkönyvi hatóság útján is érvényesen be lehet jelenteni, ilyen esetben azonban a bejegyzési kérvényhez az okirat másolatát és az adóbizonyítványt az illeték kiszabása céljából külön kell mellékelni. Ebben az esetben a telekkönyvi hatóság a másolatot hitelesíti és a bejegyzést rendelő végzéssel együtt az illetékes adóhivatalnak megküldi, ha pedig a fél másolatot nem csatolt, azt hivatalból, a fél költségére elkészítteti.
Az ebben a szakaszban megszabott bejelentési kötelezettséggel szemben a szerződő felek eltérő megállapodását figyelembe venni nem lehet.
90. § Adóbizonyitvány.
Ha a hagyatékhoz ingatlanok is tartoznak, a 88. §-ban említett hagyatéki kimutatáshoz a bemutatásra kötelezett fél adóbizonyítványt is tartozik csatolni.
Az ingatlan vagyon átruházása tárgyában élők között kötött jogügyletek bejelentése alkalmával az adóbizonyítványt a bejelentésre kötelezett a bejelentéssel együtt tartozik benyujtani.
Az adóbizonyítványt kis- és nagyközségekben a bíró és jegyző, rendezett tanácsú városokban a polgármester vagy a tanácsnokok egyike, törvényhatósági joggal felruházott városokban az adótelekkönyv vezetésével megbízott hivatal főnöke köteles kiállítani.
A bizonyítványoknak a jelen törvény 44. §-ában meghatározott törvényszerű legkisebb érték megállapításához szükséges adatokat kell tartalmaznia.
91. § A terhek igazolása.
Az adósságokat és terheket, amelyeknek a hagyatékból való levonását az illetékkötelezettek kérik, hitelt érdemlő módon bizonyítani kell, ellenkező esetben a levonsának helye nincs.
A levonási tételek fennállását, valamint azoknak a 38. §-ban felsorolt esetekben való megoszlását bizonyító okiratokat az illetékköteles felek tartoznak beszolgáltatni.
Ha a hagyaték átadása árvaszéki jóváhagyás mellett történt, az árvaszék által elfogadott levonási tételeket a jóváhagyás által is bizonyítottnak lehet elfogadni.
92. § Temetési költségek igazolása.
Az olyan levonási tételek, amelyek az örökhagyó utolsó betegségére és eltemettetésére, valamint az ő gondoskodása alá tartozó személyek olyan szükségleteire vonatkoznak, amelyekről okiratot nem szoktak kiállítani, ha a követelések 3 évnél nem régiebbek és az örökhagyó viszonyainak megfelelnek, a hitelező vagy vállalkozó számláival vagy nyugtáival is igazolhatók. Az örökhagyó vagyoni viszonyaival arányban álló temetési és kegyeleti költségek bizonyítás nélkül is elfogadhatók.
93. § Egyéb körülmények bejelentése.
Az előző eseteken kívül be kell még jelenteni a következőket:
1. A hitbizomány birtoklásának nem haláleset folytán bekövetkezett átszállása alkalmával az átszállást előidéző körülményt annak beálltától számított 30 nap alatt. A bejelentésre a hitbizomány új birtokosa köteles.
2. Az utóörökösödés megnyiltát, az azt előidéző körülmény beálltától számított 30 nap alatt. A bejelentésre az utóörökös köteles.
3. A 29. § esetében a haszonélvezet megszünését a megszünéstől számított 30 nap alatt. A bejelentésre az állag örököse köteles, ha pedig az egyik haszonélvezet megszünése után a másik haszonélvezetre jogosult lép a haszonélvezet gyakorlásába, az állag tulajdonosával együtt ez is.
4. A felfüggesztő vagy halasztó feltételnek, kezdő vagy végső időpontnak bekövetkezését ettől az időponttól számított 30 nap alatt. A bejelentésre az köteles, aki a vagyont megszerzi és az is, akiről a vagyon ez alkalommal másra száll át.
5. A hagyaték átadása után netalán felfedezett újabb vagyontárgyakat, előkerülésüktől számított 30 nap alatt. A bejelentésre az köteles, aki ezekre a vagyontárgyakra igényt tart.
6. A pénzügyi hatóság felhívására a biztosító intézetek kötelesek azokat a biztosítási összegeket, amelyeket a biztosítottak halála esetén kifizetni tartoznak, a kitűzött határidőben bejelenteni.
94. § Az illetéke lerovása bélyegjegyekkel.
1. Ha a hagyatékot bíróság, illetve kir. közjegyző tárgyalta és az csak ingóságokból áll, a kiszabható öröklési illeték pedig 100 K-t nem halad meg, az illetékeket bélyegjegyekkel kell leróni. Ha a lerovásra kötelezett fél a tárgyaláson jelen van, a közjegyző felhívására azonnal, a tárgyalási jegyzőkönyvön köteles a bélyeget leróni, ha nincs jelen, a bíróság végzéssel felhívja, hogy az illetéket 8 nap alatt rójja le.
Ha a fél az illetéket lerótta, ezt a körülményt a bíróság a hagyatékátadó végzésben tanusítja. Ha a lerovásra való felhívásnak a kitűzött határidőben eleget nem tesz, a bíróság hivatalos leletet vesz fel és azt a kiszabásra illetékes adóhivatalnak megküldi.
2. Ha az ajándékozás tárgyai csupán ingóságokból állanak és az illeték 100 K-t meg nem halad, ezt az illetéket bélyegjegyekkel kell leróni oly módon, hogy a bélyegjegyeket az okirat szövegének első sorával át kell írni.
Ha az okiratot a jogügylet jóváhagyása vagy hozzájárulás végett valamely hatóságnak kell bemutatni, - amennyiben az illetéket még szabályszerűen le nem rótták - a bélyegjegyeket a hatóságnak kell beszolgáltatni és az köteles azokat a jóváhagyási záradék első sorával átírni. Ha az illetékköteles fél az illeték lerovásához szükséges bélyeget a jóváhagyás megtörténte előtt be nem szolgáltatta, a hatóság a jóváhagyásnak az okiratra való rájegyzésével egyidejűleg köteles a hivatalos leletet felvenni és az illetékes adóhivatalnak megküldeni.
Ha az ajándékozási illeték 100 K-t meghalad, valamint az ingatlanok átruházásánál minden esetben, az illetéket kiszabás útján készpénzben kell megfizetni.
3. Az ingó vagyon átruházása után járó illetéket - ha az 100 K-t meg nem halad - az előző pontban foglalt szabályok betartásával bélyegjegyekkel, különben pedig kiszabás útján készpénzben kell megfizetni.
95. § Fizetési meghagyás.
Ha a vagyonátruházási illetéket nem bélyegjegyekkel kell leróni, az adóhivatal a fizetésre kötelezett fél részére fizetési meghagyást köteles kibocsátani. A fizetési meghagyásnak mindazokat az adatokat (s különösen azoknak a törvényszakaszoknak felsorolását) tartalmaznia kell, amelyek az illeték kiszabásánál irányadók voltak.
Az egyetemlegesen fizetésre kötelezettek mindegyikének külön ki kell adni a fizetési meghagyást.
Az olyan illetékekről szóló fizetési meghagyásnak, amelyeket a kiigazítási jog fentartásával szabtak ki, vagy amelyeket csak bizonyos feltétel bekövetkezte után kell megfizetni, tartalmaznia kell azt a figyelmeztetést, hogy a kiszabás a kiigazítási jog fentartásával történt, illetve, hogy a fél a fizetési kötelezettséget megállapító feltétel bekövetkezését bejelenteni tartozik.
96. § A fizetési meghagyás kézbesítése.
A fizetési meghagyást, valamint a vagyonátruházási illetékekre vonatkozó minden határozatot kivétel nélkül póstán, tértivevénnyel kell kézbesíteni.
Az eljárás módozatait a pénzügyminiszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve rendelettel szabályozza.
97. § Fizetési határidő.
A kiszabott illetéket és bírságot a fizetési meghagyás kézbesítése után 30 nap alatt kell megfizetni.
Kivételnek van helye:
1. ha a fél a fizetési meghagyás ellen birtokon belül fellebbezett;
2. ha a fizetési kötelezettség a 29. és 30. §-ok szerint csak a haszonélvezet megszünte vagy a feltétel bekövetkezte után áll be.
98. § Az illeték befizetése.
A kiszabott illetéket annál az adóhivatalnál (állampénztárnál) kell befizetni, amelyik a fizetési meghagyásban megjelöltetett.
A felek az illetékösszeget a fizetési meghagyás csatolása vagy a tájékoztató adatok közlése mellett postai uton is beküldhetik az adóhivatalnak vagy állampénztárnak. Ezekben az esetekben az adóhivatal vagy állampénztár a közadók kezeléséről szóló 1909. évi XI. tc. 29. §-a szerint tartozik eljárni.
A pénzügyminiszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve rendelettel intézkedheti, hogy a fizetések a m. kir. postatakarékpénztár cheque és clearing-forgalma útján is teljesíthetők legyenek.
A 40 K-t meg nem haladó illetéktartozást olyan községekben lakó felek, ahol adóhivatal nincs, a községi előljáróság útján is leróhatják.
A községi bíró, illetőleg pénztárnok vagy városi adóhivatal köteles az így lefizetett összegekről a félnek ideiglenes nyugtát kiállítani, ezekről a fizetésekről külön napi jegyzéket vezetni, abban az illetéktartozás ismertető adatait tételenként kitüntetni s a beszedett illetékeket az 1909. évi XI. tc. 32. §-a rendelkezései szerint az adóhivatalba beszállítani.
Az ideiglenes nyugták a kincstárral szemben teljes bizonyító erővel bírnak.
A kir. adóhivatal a megtörtént befizetéseket a fél által megjelölt illetéktartozásra elkönyveli s erről hivatalos elismervényt vagy a bemutatott eredeti fizetési meghagyásra vezeti, vagy külön nyugtát állít ki.
Az előző bekezdések szerint a községek útján befizetett illetékekről tételenként külön nyugtát kell kiállítani, s a befizetőnek a községi előljáróság útján megküldeni.
99. § Késedelmi kamatok.
Az a fél, aki illetéktartozását a megállapított határidőben meg nem fizeti, a határidő utolsó napjától a befizetés napjáig 5% késedeli kamatot fizet.
Részletfizetéseknél a befizetéseket első sorban a kamattartozás törlesztésére kell elszámolni.
A koronán alul lévő összegek a kamat felszámításánál figyelmen kívül maradnak.
A késedelmi kamatot a birtokon belül való fellebbezés esetén is fizetni kell.
Birságok után késedelmi kamat nem jár.
Csődeljárás esetében késedelmi kamatot csak a csődnyitás napjáig lehet számítani.
A meghatalmazó és a jogutód egyetemlegesen felelős a meghatalmazottja vagy jogelődje mulasztása miatt fizetendő késedelmi kamatokért.
Az illetékkötelezett felek egyetemleges fizetési kötelezettsége a késedelmi kamatokra nem terjed ki, s azt mindegyik fél csak attól a naptól kezdve tartozik fizetni, amelyen az ő fizetési kötelezettsége beállott.
100. § Késedelmi kamatok megtérítése.
Az illeték utólagos helyesbítése esetén a kincstár a beszedett késedelmi kamatoknak megfelelő részét is köteles megtéríteni, ha az illeték helyesbítése nem a befizetés után bekövetkezett körülmények folytán, hanem téves kiszabás miatt történt.
A visszafizetendő illeték után kamat fizetésének ebben az esetben sincs helye.
101. § Jogorvoslatok.
A fizetési meghagyás ellen a fél felebbezéssel élhet a kir. pénzügyigazgatósághoz.
A fellebbezést a fizetési meghagyás kézbesítésétől számított 30 nap alatt birtokon belül, ezen túl további 60 nap alatt birtokon kívül lehet beadni.
A 90 nap eltelte után beadott fellebbezést vissza kell utasítani.
A fellebbezési határidő elmulasztása miatt a fél, illetőleg ha önrendelkezési joggal nem bír, törvényes képviselője igazolással élhet, ha a felebbezést el nem háríthatott akadály miatt nem adhatta be a megszabott határidőben.
A hitelt érdemlő módon indokolandó igazolási kérelmet ez esetben a fellebbezéssel együtt 15 nap alatt kell beadni attól a naptól számítva, amelyen a felebbezés legkésőbben benyujtható lett volna, vagy ha ha az akadály csak később szünt meg, amelyen az megszünt.
Ennek a határidőnek elmulasztása esetén további jogorvoslatnak helye nincs.
Az igazolási kérelmet a pénzügyigazgatóság az ügy érdemének tárgyalása előtt birálja el, s amennyiben az igazolást elfogadja, egyben az ügy érdemében is határoz. Ha a pénzügyigazgatóság az igazolást nem fogadja el, a fellebbezést visszautasítja.
102. § Jogorvoslatok a pénzügyigazgatóság határozatai ellen.
A kir. pénzügyigazgatóságnak az illeték helyessége és jogossága, valamint a bírság jogossága és összegszerű helyessége tárgyában a fél felebbezésére, valamint az illeték törlése vagy visszatérítése iránt az 79. § alapján beadott kérvényére hozott határozata ellen a m. kir. közigazgatási bírósághoz intézendő panasznak van helye.
A felebbezést elkésés miatt visszautasító, valamint az igazolási kérelmet elutasító határozat ellen szintén a közigazgatási bírósághoz lehet panasszal élni.
A panaszokra az 1896. évi XXVI. tc. rendelkezései az irányadók.
A panasznak halasztó hatálya nincs.
A kir. pénzügyigazgatóságnak olyan határozatai ellen, amelyek ellen bírói panasznak helye nincs, a pénzügyminisztériumhoz lehet felebbezéssel élni. A felebbezés beadásának a megtámadott határozat kézbesítésétől számított 15 napon belül van helye.
103. § Az illetékek behajtása.
Az esedékessé vált illetéktartozások biztosítására és behajtására az 1909. évi XI. tc. VI. fejezetének, illetve az 1912. évi LIII. tc. 31-34. §-ainak rendelkezései az irányadók, azzal az eltéréssel, hogy azokat az illetékeket, amelyeket a fizetésre kötelezettek a fizetési meghagyás kézbesítésétől, vagy a haszonélvezet megszüntétől, illetve a felfüggesztő feltétel bekövetkeztétől számított 30 nap alatt meg nem fizettek, az ettől a naptól számított további 15 nap mulva az írásbeli intés mellőzésével végrehajtás (zálogolás, árverés) útján kell behajtani.
104. § Részletfizetési engedély.
Ha az illetéknek azonnal való befizetése vagy behajtása a fél vagyoni helyzetének megromlására vezetne, a pénzügyigazgatóság ennek a körülménynek igazolása esetén részletfizetést engedélyezhet, amely azonban 5 évnél hosszabb időre nem terjedhet. Hosszabb időre terjedő, valamint kamatmentes részletfizetést kivételes esetben csak a pénzügyminiszter engedélyezhet.
Az előző bekezdésben említett előfeltételek fennforgása esetén a megterhelt ingatlanokból álló örökségnél, hagyománynál vagy ajándékozásnál megfelelő kamatmérséklés melletti részletfizetést, ha pedig a teher az örökség, hagyomány, illetve ajándék 50%-át eléri, vagy meghaladja, kamatmentes részletfizetést kell engedélyezni.
A koridősbségi hitbizomány átszállása után kiszabott öröklési illetéket 10 egyenlő évi részletben kell megfizetni. Az első évi részletet a fizetési meghagyás kézbesítésétől számított 30 nap alatt, a többit az örökség megnyiltának évfordulóin kell megfizetni. Ezeknek a határidőknek elmulasztása esetén késedelmi kamatot kell fizetni. Ha a hitbizomány birtoklása 10 év eltelte előtt megszünik, az öröklési illeték le nem járt részletét törölni kell.
105. § Az illetékegyenérték alanyai, tárgya és mértéke.
A haláleset folytán bekövetkezett vagyonátruházásokért a természetes személyek által fizetendő illetékek egyenértéke fejében évi tartozásként fizetni kötelesek:
1. azok a javadalmak és alapítványok, illetve ezek javadalmazásai, amelyeknek adományozása Ő Felsége vagy a kormány kinevezésétől vagy jóváhagyásától függ:
a) az ingatlan vagyon értéke után 0.5%,
b) az ingó vagyon tiszta értéke után 0.2%,
2. az 1. pont alá nem tartozó minden más javadalom és alapítvány, illetve ezek javadalmazásai, valamint az egyházi és világi községek, továbbá oly egyesületek, intézetek, testületek és társulatok, amelyek tagjainak a törzsvagyonban tulajdonrészük nincsen:
a) az ingatlan vagyon értéke után 0.4%,
b) az ingó vagyon tiszta értéke után 0.2%,
3. a részvényes vagy üzletrészekre alakult vállalatok:
az ingatlan vagyon értéke után 0.2%.
4. az olyan részvénytársaságok vagy szövetkezetek, amelyeknek célja és üzletköre kizárólag vagy túlnyomóan ingatlanok (házak, vagy földbirtokok) kezelése:
az ingatlan vagyon értéke után 1% illetékegyenértéket.
Azokat a részvénytársaságokat, vagy szövetkezeteket, amelyeknek a nyerészkedés kizárásával csupán az a céljuk, hogy tagjaiknak lakást biztosítsanak, a pénzügyminiszter az illetékegyenérték alól teljesen felmentheti.
106. § Az illetékegyenérték alapja.
Az illetékegyenérték alapjául ingatlanoknál azoknak a tíz éves kivetési időszak első évét megelőző évi jövedelmek, illetve adók alapján a 44. § rendelkezései szerint kiszámított törvényszerű legkisebb értékét kell venni. Ha valamely ingatlanra nézve az illetékegyenérték fizetési kötelezettség a kivetési időszak folyamat alatt áll be, az érték kiszámításánál a fizetési kötelezettség beálltát megelőző évi adatokat kell alapul venni. Az ingatlan után járó illetékegyenérték alapjából adósságok és egyéb terhek címén levonásnak helye nincs.
Az ingó vagyon után kiszabandó illetékegyenérték alapja az ingó vagyonnak a kivetési időszakot megelőző év végén mutatkozó állaga, levonva ebből a fizetésre kötelezettet terhelő és hitelt érdemlő módon ugyanebben az időben fennállónak igazolt adósságokat és egyéb terheket.
107. § Mentességek.
Mentesek az illetékegyenérték alól:
1. az állam igazgatása alatt álló közalapok és tudományos egyetemek alapjai;
2. a 105. § 1. és 2. pontjában említett javadalmak és alapítványok haszonélvezői, ha összes évi jövedelmük 800 K-t neg nem halad;
3. azok az ingatlanok, amelyek föld- és házadó alá nem esnek;
4. a szentegyházaknak és imaházaknak az isteni tiszteletre szánt ingóságai, valamint az ilyen ingóságoknak beszerzésére vagy maguknak a szentegyházaknak építésére szánt alapítványok tőkéi;
5. a községeknek és városoknak azok az ingó javai, amelyek kizárólag és közvetlenül közcélokra szolgálnak és jövedelmet nem hajtanak;
6. az oktatási és jótékonysági célokra rendelt alapítványok ingóságai és az ily célokra alakult intézetek és egyletek ingó javai, amennyiben az alapszabályok szerint a vagyont az említett céloktól elvonni nem lehet;
7. az 54. § I. 4. pontjában felsorolt nyugdíjintézetek és nyugdíjalapok ingóságai;
8. az olyan ingatlan javak, amelyek valamely közönség osztatlan tulajdonai ugyan, de azok haszonvétele vagy haszonélvezete az egyes lakosok ház- és földbirtokával elválaszthatatlan kapcsolatban van oly módon, hogy az osztatlan ingatlanokat kizárólag csak az egyes birtokok kiegészítő részének kell tekinteni;
9. a 6. pont alá nem tartozó országos tudományos intézetek és köztanintézetek még a következő kedvezményeket élvezik:
a) ingó vagyonuk az illetékegyenérték alól mentes;
b) ingatlanaik értékének megállapításánál a 44. §-ban szabályozott eljárástól eltérően a földadó alá eső ingatlanok kataszteri tiszta jövedelmének 50-szerese helyett 20-szorosa, házbéradó alá eső ingatlanainál a házbéradó alapjául szolgáló nyers bérjövedelemnek
aa) Budapesten 12-szerese,
bb) általános házbéradó helyeken 11-szerese,
cc) másutt 8-szorosa, végül a házosztályadó alá eső épületeknél a házosztályadó 60-szorosa veendő alapul, s az így kiszámított érték után 0.4% helyett csak 0.2% illetékegyenértéket tartoznak fizetni.
108. § Fizetési kötelezettség.
Az illetékegyenértéket rendszerint az illeték alá eső vagyon élvezetére jogosított személy a saját haszonélvezetének tartamához képest fizeti.
Ha azonban az illetékegyenérték fizetését a tulajdonos jogi személy magára vállalta, vagy azt illetékes felsőbb hatóságának reá nézve kötelező erővel bíró intézkedése folytán viselni tartozik, akkor a fizetési kötelezettség első sorban a tulajdonost terheli.
Az illetékköteles vagyon jövedelme a folyó illetékegyenérték tartozásáért feltétlenül kezeskedik; az annak élvezetére jogosított személyre nézve beállott változáskor netalán törlesztetlenül maradt tartozásáért azonban csak annyiban kezeskedik, amennyiben ez a hátralék két évnél nem régebbi időből származik.
109. § A fizetési kötelezettség kezdete és megszünése.
Azok a jogi személyek, amelyek az eddig érvényes törvények alapján már illetékegyenértéket fizetnek, kötelesek az illetékegyenértéket továbbra is fizetni mindazon ingó és ingatlan vagyonuk után, amelyek már eddig is illetékegyenérték alá estek.
Újonnan keletkező jogi személyek, továbbá a régiek újonnan szerzett ingatlan vagyonuk után, végül azok után az ingatlanok után is, amelyeket már régebben szereztek meg, de amelyek eddig még illetékegyenérték alá nem vonattak: az illetékegyenértéket csak az ingatlan szerzéstől számított 10 év elteltét követő hó 1. napjától kezdve tartoznak fizetni.
A 105. § 4. pontjában felsorolt vállalatokra a 2. bekezdés rendelkezéseit nem lehet alkalmazni, s ezek az illetékegyenértéket ennek a törvénynek életbeléptétől, illetve az újonnan keletkezett ilyen vállalatok a szerzés napját követő hó 1. napjától kezdve tartoznak fizetni.
A fizetési kötelezettség megszünik az ingatlan elidegenítésének napját követő hó 1. napján.
Ha az illetékegyenérték fizetésére kötelezett jogi személy akár visszteherrel, akár anélkül ingó vagy ingatlan vagyont szerez vagy elidegenít, kivétel nélkül a rendes vagyonátruházási illetéket kell megfizetni.
110. § A vagyon állagának és változásainak nyilvántartása.
Az illetékegyenérték fizetésére kötelezettekről, valamint ezek ingó és ingatlan vagyonáról adóhivatalonként nyilvántartást kell vezetni. A nyilvántartás vezetésének módját a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.
Az év folyama alatt beálló változásokat az illetékegyenérték fizetésére kötelezettek tartoznak bejelenteni és pedig:
1. ingatlan vagyonukra nézve újabb ingatlannak visszteherrel vagy anélkül való szerzését, ingatlanaiknak hasonló módon való elidegenítését, üres telkeknek beépítését, vagy épületeknek lebontását, végül adómentes épületeknek adókötelezetté válását, illetve adóköteleseknek adómentessé válását ezeknek a körülményeknek bekövetkezésétől számított 30 nap alatt;
2. az ingó vagyon változását minden év január havának végéig.
A bejelentési kötelezettség elmulasztása a 82. § 3. pontja szerint büntetendő.
111. § Az illetékegyenérték kiszabása.
Az illetékegyenértéket 10 évre való érvénnyel kell kiszabni. A kivetési időszak első évét a pénzügyminiszter állapítja meg.
A kivetési időszak leteltével a pénzügyminiszter új bevallást rendelhet el, de jogában van az összes kivetéseket további 10 évre is érvényben tartani.
A kiszabott illetékegyenérték a 10 évi időszakon belül rendszerint változatlanul marad. Az előző szakaszban említett változások esetén azonban az ott felsorolt változások folytán újonnan illeték-egyenértékkötelessé vált ingatlanok után a változást követő hó 1. napjától kezdve az illetékegyenértéket a kivetési időszak végéig ki kell szabni, az elidegenített vagy illetékegyenérték alól mentessé vált ingatlanok során kiszabott illetékegyenértéket pedig törölni kell.
Az újonnan szerzett ingatlanok csak a következő kivetési időszakban, a 10 év elteltével válnak illeték-egyenértékkötelezetteké.
Ha az ingó vagyon állagában az év folyamán változás állott be, az illetékegyenértéket a következő év első napjától kezdődő érvénnyel kell helyesbíteni.
Az illetékegyenérték kiszabására való illetékességet, valamint az eljárási szabályokat a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
112. § Jogorvoslatok.
A 10 évi érvénnyel való kiszabás ellen a fizetési ív kézbesítésétől számított 30 nap alatt birtokon belül, ezen túl még 60 napig birtokon kívül lehet fellebbezéssel élni a kir. pénzügyigazgatósához.
A pénzügyigazgatóság határozata ellen a közigazgatási birósághoz van panasznak helye.
A 101. és 102. §-ok rendelkezései az illetékegyenértékre is állanak.
A jogorvoslatok kimerítése vagy elmulasztása esetén a kiszabott illetékegyenérték a kivetési időszak végéig többé meg nem támadható.
Az évközi változások tárgyában hozott határozatokra ugyanezeket a szabályokat kell alkalmazni.
113. § A törvény viszonya a magán- és kereskedelmi jog szabályaihoz.
Ennek a törvénynek a magán- és kereskedelmi jogot érintő rendelkezései csak ennek a törvénynek alkalmazása szempontjából irányadók.
114. § Életbeléptetés.
Ez a törvény 1918. évi augusztus hó 1-én lép életbe.
Ennek a törvénynek a rendelkezéseit kell alkalmazni mindazokban az esetekben, amelyekben a kincstárnak az öröklési és ajándékozási vagy visszterhes vagyonátruházási illetékhez való joga a törvény életbelépte után nyilt meg. Alkalmazni kell továbbá azokban az esetekben is, amikor a bélyegjegyekkel lerovandó vagyonátruházási illetéket nem rótták le és emiatt a hivatalos leletet már a törvény hatálya alatt vették fel, végül azokban az esetekben, amikor az örökösödést vagy az ajándékozást és más vagyonátruházási jogügyletet a bejelentési kötelezettség késedelmes teljesítésével a kitűzött határidő eltelte után ennek a törvénynek hatálya alatt jelentették be, de csak akkor, ha a bejelentési kötelezettség e törvény szerint magukat az illeték fizetésére kötelezetteket terhelte.
A 2. § 8. és 9. pontjai eseteiben, ha a felek igazolják, hogy a törvény életbelépte előtt érvényes szabályok szerint az élők között való ingyenes vagyonátruházás után járó illetéket már kiszabták, az így átruházott vagyon az örökség többi tárgyainak megilletékezésénél figyelmen kívül marad.
115. § Hatályon kívül helyezett törvények.
E törvény életbelépte napján mindazok a törvények és törvényes szabályok és rendeletek, amelyek eddig az ebben a törvényben szabályozott vagyonátruházási illetékekre vonatkoztak, hatályukat vesztik és csak azokban az esetekben alkalmazandók, amelyek az előző szakasz szerint még a törvény rendelkezései alá nem esnek.
Az illetékek kezelésére vonatkozó szabályok az ebben a törvényben megszabott vagyonátruházási illetékekre is alkalmazandók. Joga van azonban a pénzügyminiszternek ezekre az illetékekre vonatkozólag ezeket a kezelési szabályokat módosítani, esetleg ezeknek az egyéb illetékektől elkülönített kezelését is elrendelni.
116. § Záró rendelkezés.
Ennek a törvénynek végrehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg, aki a birói eljárásra vonatkozó részeiben az igazságügyminiszterrel, Horvát-Szlavonországokban pedig Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánjával egyetértésben jár el.
