1. § A konyhasó alapára a sótermelési helyeken, illetve a tengeri sónak a jövedék részére való átvétele helyein a következőkép állapíttatik meg:
a) a rendes, vagy nem rendes alakú kősó (alaksó, darabsó, törmelléksó) alapára métermázsánkint huszonnyolc (28) korona.
b) a főzött só és tengeri só alapára métermázsánkint harminchárom (33) korona.
2. § A jelen törvény 1. §-ában megállapított alapárak a feldolgozatlan (megőröletlen) állapotban és csomagolatlanul átadott konyhasóra értendők. A konyhasó megőrlésével vagy tömörítésével és csomagolásával felmerülő költségek külön veendők számításba.
Az őrlés, tömörítés és csomagolás módozatait, ezek költségeit, valamint azt, hogy az őrölt és őröletlen kősó kiszolgáltatása a só eladásával megbízott hivataloknál mily arány szerint történjék, a pénzügyminiszter rendeleti úton állapítja meg.
3. § A konyhasó eladási árai, vagyis azok az árak, melyekért az a só eladásával megbízott hivataloknál a vevőknek kiszolgáltatandó, akként állapítandók meg, hogy az eladást megelőző számadási évben a konyhasó kezelésével a jövedékre hárult összes költségeknek egy métermázsára eső hányada, valamint a konyhasó termelési vagy beszerzési költségeiben esetleg beállott emelkedés, továbbá a konyhasónak a sótermelő helyektől - illetve a tengeri sónak a jövedék részére való átvétele helyeitől - az eladást teljesitő hivatalokhoz történt szállításával az egyes hivataloknál tényleg felmerült költségek az alapárhoz hozzáadandók.
A konyhasónak e számítás alapján megállapított eladási árai, valamint a marhasónak az 1897. évi I. törvénycikk 2. §-ában megjelölt számitás alapján a jelen törvény 6. §-ában foglaltak figyelembe vételével megállapított eladási árai minden évben január hó elsejével és július hó elsejével léptetendők életbe.
4. § Az 1875. évi L. törvényczikk 10. és 11. §-aiban megállapított kedvezményes sóárak - az e kedvezmények tekintetében fennálló egyéb rendelkezések érintetlenül hagyása mellett - a magyar-horvát tengermelléki halászoknak kiszolgáltatott fehér tengeri só kedvezményes árának kivételével, egyenkint tiz (10) koronával felemeltetnek.
5. § Gyári és ipari célokra a sótermelési helyeken métermázsánkint a tiszta kősó négy (4) koronáért, a tisztátalan kősó kettő (2) korona 80 fillérért, a főzött só, valamint a tengeri só pedig ennek a jövedék részére való átvétele helyein öt (5) korona 50 fillérért adandó ki.
6. § A marhasó alapára a termelési helyeken métermázsánkint tiz (10) koronában állapittatik meg.
7. § A sójövedék iránti törvények és szabályok hivatalos összeállításának 40-43. §-aiban, úgyszintén az 1897. évi I. törvénycikk 5. §-ában meghatározott sójövedéki kihágások büntetése: a kihágás tárgyául szolgáló sónak minden kilogrammja után számítandó kettő (2) korona 50 fillér pénzbüntetés, valamint a kihágás tárgyának elkobzása. Sulyosító körülmények fenforgása esetében a pénzbüntetés alaptétele: az említett összeg kétszerese. A büntetésen felül a kihágás tárgyául szolgáló só és konyhasó törvényes ára között mutatkozó különbözet az államkincstár részére megtérítendő.
8. § A vámvonalon át behozott sóért a vámon felül fizetendő engedélyilleték, az elvámolás alapjául szolgáló súly után métermázsánkint következő összegekkel állapíttatik meg:
| különleges (luxus) sóra | 75 K | |
| asztali sóra | 35 K | |
| egyéb konyhasóra | 30 K |
Állattenyésztési célokra szolgáló külföldi sónak vám- és engedélyilletékmentes behozatalát a pénzügyminiszter, a rendeleti úton megállapítandó feltételek és ellenőrzés mellett, megengedheti.
A vegytiszta konyhasó és a konyhasótartalmú forrástermékek után jelenleg 22 kornával megállapított vámtétel 38 koronára felemeltetik.
9. § Mindazok az egyének, jogi személyek és cégek, akiknek birtokában a jelen törvény életbelépésének napján konyhasóból húsz (20), marhasóból ötven (50), iparisóból egyszáz (100) métermázsát meghaladó készlet van, kötelesek azt a készletet, valamint annak tárolási helyét az erre kijelölt pénzügyi közegeknél a jelen törvény életbelépésének napjától számítandó öt napon belül bejelenteni és a készlet után az eddigi és a jelen törvényben megállapított ár között mutatkozó különbözetet a kincstárnak megfizetni.
A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a sókészletek bejelentése és megállapítása, valamint az árkülönbözet lerovása tekintetében szükséges további rendelkezéseket rendeleti úton tehesse meg.
Jövedéki kihágást követ el és a megrövidített vagy megrövidítés veszélyének kitett árkülönbözet 4-8-szoros összegében megállapítandó pénzbüntetéssel büntetendő, aki
1. a jelen §-ban megszabott bejelentés megtételét elmulasztja, vagy
2. a tényleges készletnél kevesebbet jelent be.
Aki a bejelentés körül az 1. vagy a 2. pont alá nem eső más szabánytalanságot követ el, húsz (20) koronától száz (100) koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
A tényleges készletnél kisebb mennyiség bejelentése nem esik büntetés alá, ha a különbözet 5%-nál kevesebb.
10. § Az 1868. évi XI. törvénycikk, az 1875. évi L. törvénycikk, az 1897. évi I. törvénycikk és az 1904. évi XXIII. törvénycikkeknek, valamint a sójövedékről szóló pénzügyi szabályoknak a jelen törvény határozmányaival ellenkező rendelkezései hatályukat vesztik.
11. § A jelen törvény kihirdetésének napján lép életbe. Hatálya kiterjed a magyar szent korona országainak egész területére.
A törvény végrehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg.
