1. § Minden fajtájú előkészített, vagy elő nem készített feketeszén és barnaszén, továbbá a jelen törvény hatálya alá nem eső helyről való behozatal esetében a feketeszénből és barnaszénből előállított sajtolt szén (brikett) és pirszén (koksz) is szénadó alá esik.
Az adó a szén értékének 20%-a. Az érték megállapítására az adókötelezettség beálltának időpontja (4. §) mérvadó.
2. § A rendeleti úton megállapítandó feltételek mellett, az adó alól az a szén mentes:
1. amely a szénbányák és a hozzájuk tartozó, a bányaadományozással nyert jogosultság alapján (általános bányatörvény 131. §) létesített segédművek üzemének fenntartásához szükséges és
2. amelyet a szénbányák továbbá a kokszoló- és sajtolt szenet előállító telepek saját termelésükből alkalmazottaiknak, a bányarokkantaknak, valamint mindezek hátramaradottainak azok saját házi szükségletére, valamint a bányatelepeken lévő munkásjóléti intézményeknek (munkáskórházaknak, étkezőknek, olvasóköröknek stb.) ingyen átengednek.
Az adómentesség arra a szénre is kiterjed, amelyet az 1. és 2. pontokban meghatározott célokra pirszénné, vagy sajtolt szénné dolgoznak fel.
3. § A miniszterium rendeleti úton intézkedhetik aziránt, hogy mily mértékig részesülhet adómentességben vagy kedvezményes megadóztatásban az a szén, amelyet vonatokon, a gőzmozdonyon és szerkocsin a vonat közvetlen szükségletére a törvény hatálya alá eső helyre behoznak, úgyszintén az a szén, amelyet olajjá, zsírrá, viasszá és hasonló gyártmányokká, vagy gázfejlesztés útján, kátrány avagy ammoniák nyerése céljából dolgoznak fel, vagy amelyet melléktermékek nyerése mellett a feltárás helyén villamos erő avagy gáz előállítására fordítanak.
4. § Az adófizetési kötelezettség beáll:
1. a jelen törvény hatálya alá eső helyeken termelt szén tekintetében abban az időpontban, amikor a szén vételi szerződés alapján szállíttatik, avagy saját üzemben, illetőleg saját fogyasztásra felhasználtatik, vagy egyébkép elszállításra kerül;
2. a jelen törvény hatálya alá nem eső helyről behozott szén tekintetében abban az időpontban, amikor a szén a magyar szent korona országainak területére lép.
5. § A jelen törvény hatálya alá eső helyeken termelt szén után járó adó fizetésére az van kötelezve, aki általa termelt szenet vételi szerződés alapján szállít, avagy saját üzemében, illetőleg saját fogyasztásra felhasznál, vagy egyébkép elszállít.
Az adó az adófizetési kötelezettség beálltát követő hónap utolsó hétköznapján esedékes. Az az adóköteles fél, aki az adót az esedékesség napján le nem fizeti, biztosíték letételére kötelezhető.
Az az adóköteles fél, aki a saját üzemében termelt szenet kokszolás alá vonja, vagy sajtolt szén előállítására használja fel, az ezen szénmennyiség értéke után járó adót akkor fizetheti le, amikor a pirszenet vagy sajtolt szenet vételi szerződés alapján szállítja, avagy saját üzemében, illetőleg saját fogyasztására felhasználja, vagy egyébkép elszállítja.
6. § A jelen törvény hatálya alá nem eső helyről behozott szén (1. §) után az adót az átvevő köteles megfizetni, még pedig az Ausztriából vagy Bosznia és Hercegovinából behozott szén után a szén átvételének időpontjában, a vámvonalon át behozott szén után pedig a behozatali megvámolás alkalmával.
A miniszterium felhatalmaztatik, hogy a rendeltetési országban szénadó alá eső magyar szénnel való elbánás tekintetében, valamint a származási országában szénadó alá eső, s a magyar szent korona országainak területére behozott szénnel való elbánás tekintetében, a kétszeres megadóztatás elkerülése végett megállapodásokat létesíthessen.
7. § Az adóköteles cselekmény, a szén mennyiségének és értékének megjelölése mellett, a rendeleti úton megállapítandó rendelkezések szerint bejelentendő.
8. § A jelen törvény hatálya alá eső helyeken termelt és vételi szerződés alapján szállított szénnek az adómegszabás alapjául szolgáló értéke gyanánt, a szállító szénbányától, illetve a bányászati segédműtől számított eladási árát kell venni. Ha a 4. § 1. pontja értelmében adóköteles szén nem eladás alapján, hanem egyébkép kerül szállításra, avagy saját üzemben, illetőleg saját fogyasztásra használtatik fel, úgy az adó megszabásának alapjául szolgáló értéket, az ugyanolyan fajtájú, minőségű és mennyiségű szénnek helyt bánya, illetőleg helyt segédmű értett eladási ára alapján kell megállapítani.
Ha a szén olyan bányából származik, amelynél a szén eladási ára - az előállítási költségek rendkívüli mérve folytán - annak kalorikus értékéhez viszonyítva aránylag magas, a pénzügyminiszter a kereskedelemügyi miniszter hozzájárulásával és a vele egyetértőleg megállapítandó feltételek mellett megengedheti, hogy az adó megszabásánál az ugyanolyan kalorikus értékű szén átlagos áráig mérsékelhető s esetenként megállapítandó érték vétessék alapul, feltéve, hogy hatósági szakvéleménnyel igazolva van, hogy a szén viszonylag magas ára a rendkívüli előállítási költségekből ered.
Utólagos megtérítéseket, vagy az eladási ár mellett engedélyezett előnyöket az eladási ár részei gyanánt kell tekinteni. Ha az eladási ár úgy állapíttatott meg, hogy abban az adóösszeg már bennfoglaltatik, úgy a megadóztatás alapjául az adó levonása után fennmaradó árt kell venni.
Ha a szállítás közvetlenül vagy közvetve valamely viszontelárusítóhoz történik és az ezen utóbbi által elért értékesítési árban az adóköteles fél is részesedik, úgy az adó megszabásának alapjául veendő ár, a viszontelárusításnál elért közbenső nyereség figyelembevétele mellett, az eredeti eladási ártól eltérőleg is megállapítható. Amennyiben erre vonatkozólag az adóköteles féllel folyamatba teendő tárgyalások megegyezésre nem vezetnek, az adó megszabásának alapjául a piaci érték vehető, vagy ilyennek hiányában az adó a szén értékének felbecsülése alapján állapítható meg.
A piaci ár alapján, vagy a szén felbecsülése útján kell az értéket megállapítani akkor is, ha a megadott érték, az ugyanolyan fajtájú és minőségű megfelelő mennyiségű szénnek egyébként helyt bánya, illetőleg helyt segédmű, számított árával nem áll arányban.
Ha a szén értéke az adóköteles fél bejelentésétől eltérő érték alapján állapíttatik meg, az adómegállapítást tartalmazó határozat ellen annak kézbesítésétől számított 15 nap alatt a pénzügyminiszterhez intézendő felebbezésnek van helye. A fellebbezésnek halasztó hatálya nincs.
9. § A jelen törvény hatálya alá nem eső helyről behozott szén értéke gyanánt - amennyiben az adó megszabása nem a 6. § 2. bekezdése alapján tett különleges rendelkezés szerint történik - a beszerzési árnak és a magyarországi belépő állomásig felmerült költségeknek együttes összegét kell venni.
A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a belépő állomásig felmerülő költségek címén métermázsánkint határozott egységtételt állapíthasson meg, vagy aziránt rendelkezhessék, hogy a megadóztatás alapjául csak a beszerzési ár vétessék.
A 8. § utolsó és utolsóelőtti bekezdésében foglalt rendelkezések a jelen törvény hatálya alá nem eső helyről behozott szénre is alkalmazást nyernek.
10. § Az adóköteles szén szavatol az azt terhelő adóért, tekintet nélkül harmadik személyek jogaira.
Sem az a kérdés, hogy fizetendő-e a szénadó vagy sem, sem pedig a szénadó mérvének meghatározása bírósági eljárás tárgya nem lehet.
A le nem fizetett szénadó a hátralékos közadók behajtására nézve megszabott módon hajtandó be.
A szénadó elévülése tekintetében a közadók kezeléséről szóló 1909. évi XI. tc., illetőleg az 1912. évi LIII. tc. vonatkozó rendelkezései irányadók.
11. § Minden községi elöljáró köteles a jelen törvény határozmányainak végrehajtására hivatott közegeknek hivatalos teendőikben kérelmükre haladék nélkül segédkezet nyujtani.
A vasúti és gőzhajózási vállalatok a végrehajtási utasítás rendelkezése szerint, szénnek általuk közvetített szállításáról kimutatásokat kötelesek adni.
12. § Aki a magyar szent korona országainak, területén szenet termel, köteles ezt a jelen törvény hatálybalépésétől számított nyolc nap alatt amennyiben pedig üzemét a jelen törvény hatálybalépése után kezdené meg, legkésőbb négy héttel az üzem megkezdése előtt a pénzügyi hatóságnál, a rendeleti úton megállapítandó módon bejelenteni.
Ha a vállalkozó az üzemet nem maga vezeti, a bányatelep helyére illetékes pénzügyi hatóságnál nevében eljáró üzemvezető köteles bejelenteni.
Ugyancsak legkésőbb négy hét alatt be kell jelenteni mindazokat az üzemi- és birtokváltozásokat, valamint az üzem birtokosának nevében eljáró üzemvezető személyében beálló azokat a változásokat is, amelyek az adó megállapítására és fizetésére, valamint az ellenőrzésre befolyással vannak.
13. § Az adóköteles üzemek (5. § 1. bekezdés) jövedéki felügyelet alatt állanak. A pénzügyi közegek ehhez képest az ilyen üzemek telepeinek a felszin fölötti részeibe, beleértve az összes üzleti-, irodai- és raktárhelyiségeket, szabadon beléphetnek és hivatalos eljárásuk kellő befejezéséig azokban nappal, az ott folyó munka tartama alatt pedig éjjel is tartózkodhatnak, szemléket ejthetnek meg, a pénzügyi hatóság által elrendelt feljegyzésekbe betekinthetnek és az ellenőrzéshez szükséges megállapitásokat megejthetik.
A vállalkozó köteles, a végrehajtási utasítás rendelkezéseihez képest, az általa termelt, beszerzett és feldolgozott, valamint a nála az 5. § 1. bekezdése szerint adókötelessé vált szénmennyiségekről feljegyzéseket vezetni, valamint a felügyeleti közegek számára egy alkalmas, a szükséges berendezéssel ellátott irodát fűtéssel és világítással együtt díjtalanul rendelkezésre bocsátani és az ellenőrzés gyakorlása végett megjelenő pénzügyi közegeknek a szükséges felvilágosításokat megadni, végül a szükséges segédeszközöket és segédmunkaerőket rendelkezésükre bocsátani.
A különleges felhatalmazással rendelkező pénzügyi tisztviselők kivánságára, ezeknek az ellenőrzés gyakorolhatása végett, az üzleti könyvekbe való betekintést is meg kell engedni.
Ha a vállalkozó vagy üzemvezetője adómegrövidítés miatt jogerősen elmarasztaltatott, a telep szigorított ellenőrzés alá helyezhető. Az ennek folytán felmerülő költségek a vállalkozót terhelik.
14. § Aki a felügyeleti közegeket jogaik gyakorlásában törvényes ok nélkül gátolja és az üzleti helyiségbe való belépésnek ellenszegülve, a 13. § 1. bekezdésében megállapított időtartam alatti jelenlétüket akadályozza, vagy pedig a 13. §-ban említett helyiségek felnyitását, a feljegyzéseknek és a 13. § utolsóelőtti bekezdésében említett esetben, az üzleti könyveknek előmutatását megtagadja, az, amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, 200 K-tól 10,000 K-ig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
15. § Aki az adó megszabása szempontjából fontossággal bíró adatokat tartalmazó iratokat visz el, semmisít meg vagy megváltoztat és az adótárgy ezáltal az adó alól elvonatik, ezért a kihágásért, valamint annak megkísérléséért is a megrövidített vagy megrövidítés veszélyének kitett adónak négyszeres összegétől annak nyolczszoros összegéig terjedhető pénzbüntetéssel, ha pedig a pénzbüntetés alapjául szolgáló adó hozzávetőleg sem állapítható meg 400 K-tól 20,000 K-ig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
16. § Adóröviditést követ el és a megrövidített vagy a megrövidítés veszélyének kitett adó négyszeres összegétől annak nyolcszoros összegéig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az, aki az adóköteles szenet az adófizetés kötelezettsége alól, akár bejelentés nélküli, akár szabályellenes elszállítás által, vagy bármely más módon szándékosan elvonja.
Ha az esedékes adó összege az adórövidítés esetében hozzávetőleg sem állapítható meg, 1000 K-tól 20,000 K-ig terjedhető pénzbüntetés alkalmazásának van helye.
17. § Ha valamely szénbánya vállalkozója az üzemet nem maga vezeti, az üzemvezető e minőségében terhére megszabott pénzbüntetésekért feltétlenül szavatol.
A szén bejelentésnélküli, vagy szabályellenes elszállításának tetteséül a vállalkozót, ha pedig az üzemet nem maga vezeti, az üzemvezetőt kell tekinteni, hacsak az az elszállításban nem ártatlan és a szén nem volt egyszersmind sikkasztásnak vagy lopásnak tárgya.
18. § A 12. §-ban megszabott bejelentések, vagy azok egyikének elmulasztása, úgyszintén az adóköteles felek által a jelen törvény és az annak alapján vezetendő feljegyzések szabályellenes vezetése 200 K-tól 10,000 K-ig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
19. § Azokban a kihágási esetekben, amelyekben a pénzbüntetés az adó mérvétől függ, a kihágás tárgya a kiszabandó pénzbüntetés biztosítására zálogul szolgál és pedig olyformán, hogy abban az esetben, ha az illető fél a pénzbüntetést le nem fizetné, vagy megfelelően nem biztosítaná, a kihágás tárgya elárvereztetik és annak árából a megrövidített adó levonása után fennmaradó összeg a pénzbüntetés fedezésére fordíttatik.
20. § A jelen törvénybe ütköző és külön büntetéssel nem sújtott minden egyéb cselekmény és mulasztás, mint szabályellenesség, 4 K-tól 1000 K-ig terjedő pénzbüntetéssel büntetendő.
21. § A jelen törvény határozmányaiba vagy az erre vonatkozó szabályokba ütköző kihágás, ha azért az illető a vétkes cselekmény vagy mulasztás napjától számított 3 év alatt kérdőre nem vonatott, büntetés tárgya többé nem lehet.
22. § A jelen törvény határozmányaiba ütköző kihágások felett, amennyiben az 1909. évi XI. tc. 95. §-a értelmében a rendes eljárás abbanhagyása nem engedélyeztetett:
1. ha a pénzbüntetés a megrövidített vagy a megrövidítés veszélyének kitett adó többszörösében van megállapítva, az 1909. évi XI. tc. 101. §-ában nyert felhatalmazás alapján kibocsátott 800 1916. I. M sz. rendelet által megjelölt kir. törvényszékek, mint jövedéki büntetőbíróságok és kir. ítélőtáblák, utóbbiak, mint másodfokú és utolsófokú bíróságok;
2. minden más esetben, valamint abban az esetben is, ha a bíróság az 1909. évi XI. tc. 96. §-a alapján a felet az államkincstár megrövidítését célzó szándék hiánya miatt felmenti, de a fennforgó cselekmény, mint szabályellenesség büntetendő, a pénzügyminiszterhez intézendő fellebbezés fenntartásával, a pénzügyigazgatóságok határozatnak.
Horvát-Szlavonországokban a jelen § 1. pontja alatti esetekben az 1871. évi LXIV. tc. által fenntartott pénzügyi törvényszékek illetékesek.
A jelen § 2. pontja alapján jogérvényes határozattal kiszabott pénzbüntetésnek szabadságvesztés büntetésre való átváltoztatására nézve az 1894. évi XV. tc. 14. §-a nyer alkalmazást.
23. § Ha a jelen törvény életbelépésekor szénnek, vagy szénből előállított szilárd tüzelőanyagoknak, vagy villamos erőnek, gáznak, víznek, fűtésnek, avagy gőzerőnek szállítása, illetőleg szolgáltatása iránt szerződések, vagy ilynemű teljesítményekre vonatkozó ármegállapodások állanak fenn, a szállítást, illetőleg szolgáltatást teljesítő fél fel van jogosítva arra, hogy a szerződéses, illetőleg a megállapodásszerű áron felül oly mérvű pótlékot követelhessen, amely az általa szállítandó szénmennyiségre eső s kimutatott szénadónak, vagy az előállítási-, üzemi és beszerzési költségeinél a szénadó által előidézett s ugyancsak beigazolt emelkedésnek megfelel. Ugyanez áll a vasúti forgalomban a személy- és árúszállításra vonatkozólag kötött szerződések tekintetében is.
Amennyiben a jelen törvény életbelépésekor szénterületeknek vagy szénterületrészeknek harmadik személyek által való kihasználása tekintetében olyan szerződések vannak érvényben, amelyek szerint a kihasználás ellenértékéül a tonnánkénti kitermelés után fizetendő összeg egészben vagy részben a mindenkori eladási- vagy elszámolási ár alapján nyer megállapítást, úgy a tonnánkénti kitermelés alapján fizetendő összeg mérvének megállapításánál, a mindenkori eladási- vagy elszámolási árban foglalt szénadóösszeg kihasítandó.
24. § Jelen törvény hatálybaléptének napját a miniszterium állapítja meg. A törvény 1920. évi július hó 31-ig bezárólag marad érvényben.
Hatálya a magyar szent korona országainak egész területére kiterjed és végrehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg, aki az érdekelt miniszterekkel, Horvát-Szlavonországokban pedig a bánnal egyetértőleg jár el.
