Az 1. § megállapítja azoknak az alkalmazottaknak a körét, akik hivatali járandóságaikat terhelő tartozásaiknak rendezése és jövőbeli indokolt hitelszükségletük kielégítése végett a törvény közvetlen intézkedése folytán kaphatnak kölcsönöket. A közszolgálati alkalmazottaknak ebbe a csoportjába a polgári állami és a m. kir. államvasúti alkalmazottak tartoznak. A közszolgálati alkalmazottaknak másik csoportját az összes többi közszolgálati alkalmazottak, tehát a törvényhatósági, községi stb. alkalmazottak, valamint a horvát-szlavonországi országos és egyéb alkalmazottak alkotják. Eme csoport tekintetében a 11. § adja meg a felhatalmazást, hogy a törvény rendelkezései e csoportra, illetve ennek valamely részére megfelelő eltérésekkel - pl. törvényhatóságokkal erészben létesítendő külön megállapodások alapján - kiterjeszthetők legyenek. Az első helyen említett csoportba mintegy 160,00 közszolgálati alkalmazott tartozik, a tekintetbe jövő alkalmazottak száma azonban abban az esetben, ha az akció a második helyen említett csoportba tartozó alkalmazottakra is kiterjesztést nyer - ami előreláthatólag rövid időn belül be fog következni, mert enélkül a rendezés munkája nem lenne teljesnek tekinthető - ennél jóval nagyobb lesz. A javaslat ugyanazokat az előnyöket, amelyeket a szolgálatban lévő alkalmazottaknak megad, méltányosságból a nyugdíjasoknak is meg kívánja adni, kiknél azonban a kölcsönök feltételeinek megállapításánál koruk s az egyéb körülmények természetesen megfelelően tekintetbe lesznek veendők.
A kölcsönök rendszerint törlesztéses kölcsön formájában fognak adatni s időtartamuk megállapítása mindenkor az alkalmazott korától és szolgálati éveinek számától fog függni. A konverziós kölcsönök feltételeit olyképen kívánom megállapítani, hogy az alkalmazottaknak évi terhe 4-5%-kal legyen csekélyebb annál az összegnél, amely jelenleg oly kölcsöneik után fizetendő, mely kölcsönök az eddigelé fennállott viszonyok között aránylag kedvező feltételek mellett bocsátattak rendelkezésükre. Ami a közszolgálati alkalmazottak jövőbeli hitelszükségleteinek kielégítésére nyújtandó kölcsönöket illeti, ezeknek járulékai a mindenkori pénzpiaci viszonyoknak megfelelően lesznek megállapítandók. A kölcsönök fedezetéül úgy a konverziónál, mint a későbbi kölcsönöknél - kivételes külön megállapodások eseteitől eltekintve - csupán az alkalmazottnak hivatali járandóságai szolgálnak. Ennek megfelelően a javaslat csupán a szűkebb értelemben vett személyi hitelt tartja szem előtt s a javaslat további szakaszaiban a végrehajtási törvény rendelkezéseinek módosítására vonatkozó rendelkezések is csupán a hivatali járandóságokra vonatkoznak. Érintetlenül hagyja a javaslat az alkalmazott járandóságai közül a lakbérilletményeket, mert ezek egyrészt különleges célnakszolgálnak, másrészt nem kíván a javaslat elébe vágni oly akcióknak, amelyek lakbérilletmény felhasználásával saját házban való lakást akarnak biztosítani az alkalmazottaknak. Természetszerüleg nem érinti a javaslat az alkalmazott magánvagyonát, mint hitelbázist.
Az 5. § a dolog természetéből folyó kezelési és jogi rendelkezéseket tartalmaz.
A 6. § határozza meg azt, hogy a jelen törvényjavaslat alapján nyújtandó kölcsönnek és járulékainak kielégítésére az adós hivatali járandóságait mily mértékig lehet igénybevenni.
A közalkalmazottak szolgálati járandóságaira vezetett végrehajtás alól mentesített kisebb összegekre vonatkozó, jelenleg hatályos jogszabályoktól a tervbevett szabályozás elsősorban abban különbözik, hogy a jelen § nem tartalmaz a levonás alól mentes létminimumot, másodsorban pedig abban, hogy a hivatali járandóságokból a nyújtandó kölcsön kölcsön kielégítése céljából levonható hányadot az alapjárandóság összegéhez képest progresszive emelkedő százalékos kulccsal állapítja meg. A létminimum elejtése nem sérelmes a közszolgálati alkalmazottra, hanem ellenkezőleg azt a célt szolgálja, hogy még a legszerényebb javadalmazású közalkalmazott is kölcsönben részesülhessen, a levonható hányad fokozatosan emelkedő kulcsa pedig különösen az alsóbb fizetési osztályokra vonatkozólag oly alacsonyan van megállapítva, hogy a tartozás törlesztése a kölcsönt igénybevevő közalkalmazott részére sohasem válhatik nyomasztóvá. Az e szakaszban foglalt rendelkezések teljes megvilágítása céljából célszerűnek vélem a jelenlegi helyzetet röviden összefoglalni.
A jelenlegi jogállapot a következő:
Irányadók az 1908:XLI. tc. (a végrehajtási novella) rendelkezései, a háború tartamára azonban az 1914:L. tc. 14. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a m. kir. minisztérium a végrehajtás alól mentesített legkisebb összegeket 5051/1917. M. E. sz. rendeletével felemelte. A végrehajtási novella 6. §-a szerint a közalkalmazott fizetéséből és a fizetés természetével bíró bármely cimen élvezett pótlékából a járandóságnak legfeljebb 1/3-a és ez is csak úgy vehető végrehajtás alá, hogy évi 2000 K érintetlenül maradjon; az utóbbi összeget a hivatkozott rendelet évi 3000 K-ra emeli fel. A novella 7. §-a szerint a nyugdíj legfeljebb 1/3 rész erejéig foglalható le, úgy hogy évi 1200 K-t érintetlenül kell hagyni, amit a hivatkozott rendelet évi 1800 K-ra emel. A végrehajtást szenvedő feleségét, fel- vagy lemenő rokonait és a törvénytelen gyermeket megillető tartás behajtása céljából vezetett végrehajtás esetén a novella 9. és 14. §-ai szerint az említett mentességek felényire szállnak alá, a hivatkozott rendelet szerint azonban a fizetésből ebben az esetben is legalább évi 1000 K-t, a nyugdíjból pedig évi 600 K-t kell érintetlenül hagyni.
Ezzel szemben a jelen szakasz rendelkezései szerint a levonás alól mentes létminimum elesik, s a javaslat alapján nyújtandó kölcsönnek és járulékainak kielégítésére az adós hivatali járandóságait következőképen lehet igénybevenni: 1. ha a hivatali járandóság évi 2400 K-t meg nem halad, 10% erejéig; 2. ha a járandóság évi 2400 K-nál nagyobb, de 3000 K-t meg nem halad, 20% erejéig; 3. ha a hivatali járandóság évi 3000 K-t meghalad, 3000 K után 20% erejéig és ezenfelül minden 100 K többlet után további 1%, de összesen legfeljebb 30% erejéig.
A legalacsonyabb fizetési fokozatban tehát a levonás 10%-ot meg nem haladhat és viszont a legmagasabb fokozatban sem éri el a jelenleg végrehajtás alá vonható felső határt, mert 30%-ot tesz ki a jelenlegi 33 1/3% kal szemben. Mindazonáltal a javaslat szerint nyújtható kölcsön a kedvezőbb feltételek folytán magasabb összeget fog kitenni, mint az, amelyhez a közalkalmazott ezidőszerint juthat. Ennek oka az, hogy jelenleg átlagos számítás szerint a közszolgálati alkalmazott tartozása után kamatok címén rendszerint 7-8%-ot, kezelési és biztosítási díj fejében átlag további 3-4%-ot, összesen tehát rendszerint 11-12%-ot volt kénytelen fizetni, amely teherhez még a tőketörlesztés járul. Ezzel szemben a javaslat alapján a kölcsönt előreláthatólag oly alapon lesz lehetséges nyújtani, amely az említett terhet a felére leszállítani alkalmas.
Eddigelé oly járandóság mellett, amelynél az 1908:XLI. tc. szerint 400 K volt lefoglalható, a közszolgálati alkalmazott 360 havi törlesztéssel 2200 K kölcsönhöz juthatott; a jövőben tervem szerint ugyanennek az alkalmazottnak 2200 K-nál nagyobb kölcsön lesz nyujtható és pedig 360 havi törlesztés helyett 180 havi törlesztésre. Hasonló vagy még kedvezőbb lesz a helyzet a magasabb fizetési osztályokba tartozó alkalmazottaknál.
A javaslat szerint az adós részére tényleges szolgálata idejében engedélyezett kölcsönnek és járulékainak törlesztésére az adós nyugdíjat is ugyanoly magasságú járulékok erejéig lehet igénybevenni, mint aminőket a tényleges illetmény alapulvételével megállapítottak. Ebből folyólag a gyakorlatban előreláthatólag igénybevenni közszolgálati alkalmazottak nyugdíjjaztatásánál számos olyan eset fog felmerülni, amelyekben a méltányosság az általános szabállyal szemben eltérést, illetve enyhítést fog megkívánni és így legcélszerűbb erre vonatkozólag az intézkedés jogát a pénzügyminiszterre ruházni.
A 8. § a járandóságok jövőbeni végrehajtás alá vonásának kérdését szabályozza. Lényeges feltétele a javaslat által tervbe vett célok megvalósításának az, hogy az alkalmazottak járandóságai ezentúl ne legyenek végrehajtás alá vonhatók és általában más követelések fedezetéül igénybevehetők.
Mindamellett bizonyos kivételeket kellett tenni; így a törvényen alapuló tartási kötelezettségektől nem lehet méltányosság szerint elvonni ezt a fedezetet és ezenkívül az adók stb., valamint a szolgálati viszonyból származó követelések (szolgálati díj, fizetési túlélvezmény, térítmény, pénzbírság stb.) behajtását szintén fenn kell tartani. Nem lehet továbbá visszahatólag elvonni a kielégítési alapot az alkalmazottnak már a törvény életbelépte előtt keletkezett tartozásaitól. E tekintetben úgy a már végrehajtásilag érvényesített, illetve feljegyzett követeléseket, mint azokat a követeléseket is figyelembe kell venni, amelyek feljegyezve nincsenek. Az utóbbiak számára a tv. három havi határidőt szab, amely alatt a hitelezők követeléseiket az eddig fennálló jogszabályok szerint feljegyeztethetik, vagy a Pénzintézeti Központnál bejelenthetik. Erre a záros határidőre szükség van azért, mert máskép nem volna lehetséges eljutni oda, hogy az alkalmazott hivatali járandóságait terhelő tartozások tekintetében tiszta kép legyen alkotható és foganatba legyen vehető az a rendezés, amelynek alapelvei a 9. §-ban vannak lefektetve.
