1. § Az állami elemi népiskolai tanítók és tanítónők, továbbá a kisebb képesítésű gazdasági szaktanítók és szaktanítónők az állami tisztviselőkre érvényes VIII-XI, az állami kisdedóvónők pedig a X-XI. fizetési osztályba soroztatnak be.
2. § Az első szakaszban felsoroltak az ott említett fizetési osztályokba a következő arányszámok szerint sorolandók: az állami elemi népiskolai tanítók és tanítónők, továbbá a kisebb képesítésű gazdasági szaktanítók, illetve szaktanítónők létszámának 20 százaléka a VIII., 30 százaléka a IX., 30 százaléka a X. és 20 százaléka a XI. fizetési osztályba, az állami kisdedóvónők létszámának 50 százaléka a X. és 50 százaléka a XI. fizetési osztályba jut.
Az állami elemi népiskolai tanítók és tanítónők 1,200 koronás, valamint az állami kisdedóvónők 1,100 és 1,200 koronás kezdő fizetései a föntiekhez képest megszünnek és az ezidő szerint ezekben a fizetésekben állók azonnal a XI. fizetési osztályba nevezendők ki.
3. § Az állami elemi népiskolai tanítók és tanítónők, továbbá a kisebb képesítésű gazdasági szaktanítók és szaktanítónők a részükre az 1. és 2. szakaszokban megállapított fizetési osztályok közül az alacsonyabb fizetési osztályokban legföljebb 9-9 évet kötelesek eltölteni és ezen idő eltelte után a részükre megállapított magasabb fizetési osztályba nevezendők ki még akkor is, ha ezen intézkedés által az illető ágazat részére a 2. szakaszban megállapított százalékos arány túllépetnék: viszont a részükre megállapított legmagasabb fizetési osztályban szolgálatuk végéig megmaradnak.
Az itt megnevezett tanítók és tanítónők a 4. szakaszban körülírt összszolgálati idejük alapulvételével azonnal a megfelelő fizetési osztály megfelelő fokozatába helyezendők.
Ez a határozmány az óvónőkre nem vonatkozik, akik a beszámítható összszolgálatuk alapulvételével megállapítandó sorrendben csak a részükre a X. fizetési osztályban szervezett 50%-os létszámban bekövetkezendő üresedések erejéig léphetnek elő.
4. § A 3. szakaszban említett összszolgálati idő alatt bármily jellegű elemi népiskolánál, illetve gazdasági iskolánál a tanítói oklevél birtokában rendes tanítói minőségben, az óvónőket illetően pedig a bármily jellegű kisdedóvódánál óvónői oklevél birtokában eltöltött összes, tehát 1893. évi október hó 1-je előtt is eltöltött szolgálati idő értendő.
Az 1893. évi október hó 1-je előtti szolgálat után már eddig engedélyezett személyi pótlékok az ezen szolgálati időnek a magasabb fizetés szempontjából való leszámításával kapcsolatban megfelelően megszüntetendők.
5. § Az 1913. évi XVI. tc. hatálya alá tartozó nem állami elemi népiskolai tanítók (tanítónők) és az 1913. évi XL. tc. hatálya alá tartozó nem állami óvónők a fizetéskiegészítési államsegély szempontjából ugyanolyan mérvben és ugyanazon elvek szerint léptetendők elő, mint az állami elemi népiskolai tanítók és óvónők. Létszámuk tehát ugyanolyan arányban osztandó be, ugyanazon fizetési osztályokba, amiként azt a 2. szakasz az állami elemi népiskolai tanítók és állami óvónők részére megállapítja.
A 3. és 4. szakaszokban foglalt határozmányok a nem állami elemi népiskolai tanítókra és tanítónőkre, illetve nem állami óvónőkre is kiterjednek.
6. § A nem állami elemi népiskolai tanítók fizetéskiegészítő államsegélyeinek megállapításánál a tanítók netaláni kántori illetményei a kiegészítendő tanítói javadalomba be nem számíthatók.
7. § A nem állami elemi népiskolák és nem állami óvódák fenntartói, akik tanítóik (tanítónőik) és óvónőik részére a törvényszerű illetményeket eddig államsegély igénybevétele nélkül, saját erejükből biztosították, köteleztetnek arra, hogy tanítóik, illetve óvónőik fizetéseit a hasonló szolgálati idővel bíró állami tanítókat, illetve óvónőket megillető összegre felemeljék s ezenkívül őket ugyanazon feltételek mellett ugyanolyan mérvű lakpénzben, családi pótlékban, háborús segélyben és ruhasegélyben is részesítsék, amilyen mértékben ezek az illetmények a vonatkozó törvényes határozmányok értelmében az állami tanítókat megilletik.
Az itt említettek mindeme járandóságai az 1918. évi július hó 1-től kezdődőleg, illetve a háborús segélyek és ruhasegélyek az 1918. évre visszamenőleg kiszolgáltatandók. Amennyiben a szóbanforgó illetmények kiszolgáltatását az iskolafenntartók anyagi ereje nem bírná, e célból illetménykiegészítő államsegélyért folyamodhatnak, de ez részükre csak abban az esetben engedélyezhető, ha a fenntartó az ez irányú kérvényében beigazolja, hogy az állami segélyezésnek az 1907. évi XXVII., illetve 1913. évi XL. törvénycikkben meghatározott egyébkénti feltételei fennforognak.
8. § Az egyes iskolafenntartók és iskoláknál; illetve óvódáknál alkalmazott tanítók, illetve óvónők részére a fenti határozmányokban megállapított illetményeknél magasabb illetményeket a jövőben csak az esetben biztosíthatnak, ha tanítóik, illetve óvónőik illetményeinek fedezésére államsegélyt igénybe nem vesznek.
9. § Mindazon nem állami tanítóknak, tanítónőknek és óvónőknek, akik az 1917. évi XV. tc. értelmében az 1918. évre háborús segélyben részesítettek, az ezen évre szóló háborús segélyei kiegészítendők arra az összegre, amely a hasonló fizetéssel bíró állami tanítókat, illetve óvónőket megillette.
10. § A tanítók, tanítónők és óvónők fizetését szabályozó korábbi törvényeknek mindazon rendelkezései, melyek a jelen törvény határozmányaival ellentétben vannak, ezennel hatályon kívül helyeztetnek. Hatályon kívül helyeztetik egyidejűleg az 1907. évi XXVII. tc.nek 31. és az 1913. évi XL. tc. 29. §-a.
11. § Külön rendelet fogja szabályozni az állami és nem állami tanítók, tanítónők, valamint az óvónők nyugdíjügyeit azon elv alapján, hogy az állami és nem állami tanítók, tanítónők, valamint az óvónők teljesen egyenlő elbánásban részesüljenek az állami alkalmazottakkal.
12. §. A fenti határozmányok mikénti végrehajtásáról a vallás- és közoktatásügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg kibocsátandó végrehajtási utasításban gondoskodik.
