1. § Kihágás miatt egy hónaptól egy évig terjedhető elzárással és száz koronától százezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az:
1. aki közszükségleti cikk forgalombahozatalánál a hatóság részéről megállapított legmagasabb árnál magasabb árt követel, köt ki vagy fogad el;
2. aki oly közszükségleti cikk forgalombahozatalánál, amelynek legmagasabb árát a hatóság meg nem állapította, oly ellenszolgáltatást követel, köt ki vagy fogad el, amely az előállítási (termelési), illetőleg a beszerzési árt, továbbá a felmerült költségeket és a rendes kereskedői hasznot aránytalanul meghaladja;
3. aki továbbeladás céljából közszükségleti cikket a hatóság részéről megállapított legmagasabb árnál magasabb áron vásárol.
2. § Abban az esetben, ha az 1. § alá eső kihágást üzem vagy vállalat alkalmazottja vagy megbízott követte el és az üzem vagy vállalat tulajdonosát (üzletvezetőjét), illetőleg a megbízót a hivatásából folyó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelességének teljesítésében akár szándékos, akár gondatlan mulasztás terheli, az üzem vagy vállalat tulajdonosa (üzletvezetője), illetőleg a megbízó - amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik - kihágás miatt hat hónapig terjedhető elzárással és százezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
3. § Aki részt vesz oly összebeszélésben vagy egyesülésben, amelynek célja a jelen néptörvény 1. §-ában meghatározott valamely cselekmény elkövetése, az idézett §-ban meghatározott büntetéssel büntetendő.
Az összebeszélés vagy egyesülés miatt nem büntethető az, aki - önként és mielőtt a hatóság azt felfedezte volna és mielőtt az összebeszélésen vagy egyesülésen felül egyéb követtetett volna el - attól eláll és elállását nemcsak tudomására juttatja társainak, de őket reábírni törekszik, hogy tervüket abbahagyják vagy pedig az összebeszélést vagy egyesülést a hatóságnál feljelenti.
4. § A jelen néptörvény 1. §-ának 1. és 2. pontja alá eső kihágások esetében a vevő az ár leszállítását követelheti, a kifizetett ártöbbletet pedig visszakövetelheti. E követelés hat hónap alatt elévül.
5. § A jelen néptörvény 1-3. §-ai alá eső kihágások miatt történő elítélés esetében:
1. azt a közszükségleti cikket, amelyre nézve a bűncselekményt elkövették, abban az esetben is el lehet kobozni, ha az nem a tettesnek vagy a részesnek, hanem másnak a tulajdona;
2. el lehet tiltani az elítéltet az illető közszükségleti cikk vagy hasonló cikkek vagy egyáltalában közszükségleti cikk forgalombahozatalától, úgyszintén vissza lehet vonni az elítélt iparigazolványát, iparengedélyét vagy azt pótló hatósági engedélyét;
3. ki lehet tiltani az elítéltet oly községből, amely nem illetőségi helye;
4. ki kell utasítani a külföldi elítéltet az országból és a visszatéréstől el kell tiltani;
5. el lehet rendelni, hogy az ítélet az elítélt költségén, az eset körülményei szerint indokaival együtt vagy indokai nélkül, egy vagy több belföldi lapban egyszer vagy többször közzététessék, vagy az elkövetés helyén falragaszon kifüggesztessék vagy egyéb módon közhirré tétessék.
Az 1. pontban foglalt rendelkezés abban az esetben is irányadó, ha a büntető eljárást senki ellen sem lehet megindítani, illetőleg senki ellen sem lehet folytatni. Az elkobzott árút lehetőleg a közszükséglet céljára kell fordítani: értéke, a felmerült költségek levonásával, a Hadirokkantak segélyalapját illeti.
A 2. és a 3. pontban említett tilalom öt évig terjedő időre szólhat.
6. § A jelen néptörvény 1-3. §-ai alá eső kihágások eseteiben:
a pénzbüntetés összegének megállapításánál tekintettel kell lenni annak a nyereségnek a mennyiségére is, amelyet a tettes cselekményével illetéktelenül elért vagy elérni törekedett;
az elzáráson felül megállapított pénzbüntetés behajthatatlanságának esetében az elzárás tartama hat hónappal felemelhető;
kihágások halmazata esetében, ha a pénzbüntetés az összbüntetésként kiszabott elzárással együtt alkalmaztatik, az összbüntetésül kiszabott és a pénzbüntetést helyettesítő elzárás tartama együttvéve két évet nem haladhat meg;
a büntető eljárás két év alatt, a kiszabott büntetés pedig négy év alatt évül el.
7. § Ha a jelen néptörvény 1-3. §-aiban meghatározott valamely bűncselekményt oly egyén követte el, aki a jelen néptörvény, vagy az 1916:IX. törvénycikk alapján egy ízben már meg volt büntetve, azzal szemben az 1879:XL. tc. 21. §-a nem alkalmazható.
8. § Az üzleti tisztességbe ütköző eljárással, különösen az árúnak a fogyasztóhoz juttatásánál nem szokásos és nyilvánvaló szükségtelen közbenső kereskedéssel (láncolatos kereskedés) közszükségleti cikk drágulását idézi elő, vétséget követ el, amelynek büntetése két évig terjedhető fogház és ezer koronától kétszázezer koronáig terjedhető pénzbüntetés.
9. § Aki nyerészkedés céljából közszükségleti cikket a saját házi és gazdasági vagy üzemi szükségletét aránytalanul meghaladó megnnyiségben a közfogyasztás elől eltitkol vagy elrejt, vétséget követ el és két évig terjedhető fogházzal és ezer koronától kétszázezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
A belügyminister határidőt tűzhet a közfogyasztás elől eltitkolt vagy elrejtett készleteknek a hatóságnál való bejelentésére. Aki a belügyminister részéről kitűzött határidőben az eltitkolt vagy elrejtett készletet a hatóságnál bejelenti, az első bekezdés alapján nem büntethető.
10. § Aki oly közszükségleti cikket, amelynek forgalma a háború esetére szóló kivételes intézkedések alapján korlátozás alá esik, továbbeladás céljából a fennálló hatósági rendelkezések megszegésével vagy kijátszásával beszerez, valamint az is, aki továbbeladás céljából az említett korlátozás alá eső közszükségleti cikk beszerzésére ajánlkozik, vétséget követ el, amelynek büntetése két évig terjedhető fogház és ezer koronától kétszázezer koronáig terjedhető pénzbüntetés.
Vétséget követ el és az 1. bekezdés szerint büntetendő az is, aki háború idején oly közszükségleti cikket, amelynek szállításához hatósági igazolvány szükséges, nyerészkedés céljából szállítás végett hatósági igazolvány nélkül felad, szállít, vagy közszükségleti cikk szállítására ily igazolvány nélkül ajánlkozik.
Ugyanígy büntetendő az, aki oly ügylet közvetítésével foglalkozik, amelynek célja az első vagy a második bekezdésbe ütközik.
11. § Abban az esetben, ha a jelen néptörvény, vagy az 1916:IX. törvénycikk alá eső valamely vétséget vagy bűntettet üzem vagy vállalat alkalmazottja vagy megbízott követte el és az üzem tulajdonosát (üzletvezetőjét), illetőleg a megbízót a hivatásából folyó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelességének teljesítésében akár szándékos, akár gondatlan mulasztás terheli, az üzem tulajdonosa (üzletvezetője), illetőleg a megbízó - amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik - vétség miatt egy évig terjedhető fogházzal és ezer koronától százezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
12. § Aki résztvesz oly összebeszélésben vagy egyesülésben, amelynek célja a jelen néptörvény 8-10. §-aiban meghatározott valamely cselekmény elkövetése, az idézett §-okban meghatározott büntetéssel büntetendő.
Az összebeszélés vagy egyesülés miatt nem büntethető az, aki - önként és mielőbb a hatóság azt felfedezte volna és mielőtt az összebeszélésen vagy egyesülésen felül egyéb követtetett volna el - attól eláll és elállását nemcsak tudomására juttatja társainak, de őket rábírni törekszik, hogy tervüket abbahagyják, vagy pedig az összebeszélést vagy egyesülést a hatóságnál feljelenti.
13. § Ha a jelen néptörvény 8-11. §-aiban meghatározott valamennyi bűncselekményt oly egyén követte el, aki a jelen néptörvény, vagy az 1916:IX. törvénycikk alapján egy ízben már meg volt büntetve, azzal szemben az 1878:V. törvénycikk 92. §-a nem alkalmazható.
14. § A jelen néptörvény 1. és 3., továbbá 8-10. és 12. §-aiban, valamint az 1916:IX. törvénycikk 1-3. §-aiban meghatározott bűncselekmények büntetése három évig terjedhető börtön és háromezer koronától háromszázezer koronáig terjedhető pénzbüntetés:
1. ha a cselekmény méreteinél fogva a lakosság ellátásának érdekét közvetlenül és súlyosan veszélyeztette; vagy
2. ha a tettes a jelen néptörvény vagy az 1916:IX. törvénycikk alapján már kétszer meg volt büntetve.
Öt évig terjedhető fegyházat és ötezer koronától ötszázezer koronáig terjedhető pénzbüntetést kell alkalmazni, ha a cselekmény a jelen § 1. pontja szerint minősül és egyuttal a tettes a jelen § 2. pontja alá esik.
15. § A jelen néptörvény alá eső vétségek és bűntettek eseteiben:
a pénzbüntetés összegének megállapításánál tekintettel kell lenni annak a nyereségnek a mennyiségére is, amelyet a tettes cselekményével illetéktelenül elért vagy elérni törekedett;
a mellékbüntetésként alkalmazott pénzbüntetést helyettesítő szabadságvesztésbüntetés tartama vétség esetében egy évet, bűntett esetében két évet nem haladhat túl.
16. § A jelen néptörvény, valamint az 1916:IX. tc. alá eső szándékos vétség vagy bűntett miatt történő elítélés esetében meg kell állapítani a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését, és ezenfelül alkalmazni kell a jelen néptörvény 5. §-ának rendelkezéseit.
17. § A jelen néptörvény alá eső kihágások eseteiben:
az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntető bíróságnak, az államrendőrség működési területén pedig az államrendőrségnek hatáskörébe tartozik;
ha szakkérdés merül fel, ítélethozás előtt ki kell kérni az átvizsgáló bizottságnak vagy más szakértőnek váleményét;
szakképviselő megbízott kirendelése nemcsak meghatározott működési területre, hanem egyes kihágási ügyekre is történhetik;
az elsőfokú határozat ellen csupán közvetlenül a belügyministerhez van helye fellebbvitelnek;
a fellebbvitelt a határozat kihirdetésekor azonnal be kell jelenteni, indoklását pedig a kihirdetéstől számított három nap alatt lehet előterjeszteni: ha a határozat közlése kézbesítés útján történt, a fellebbvitelt és indokolását a kézbesítést követő három napon belül kell előterjeszteni;
ha a büntető eljárást senki ellen sem lehet megindítani illetőleg folytatni, és a közszükségleti cikk elkobzása felől kell dönteni (4. § 1. pontja), e kérdés tárgyalására határnapot kell kitűzni s arra meg kell idézni azokat is, akiknek az elkobzandó tárgyalásra netán igényük van. Meg nem jelenésük nem akadályozza az eljárást és a határozathozatalt: az elkobzás felől ítéletben kell határozni: az ítélet csak az elkobzás kérdésére és a költségek megállapítására szoritkozik.
18. § A jelen néptörvény, valamint az 1916:IX. törvénycikk alá eső vétségek elbírálása a járásbíróságnak, a jelen néptörvény, valamint az 1916: IX. törvénycikk alá eső bűntetteknek elbírálása pedig a törvényszéknek hatáskörébe tartozik.
Az első bekezdésben említett ügyekben az 1896:XXXIII. törvénycikk rendelkezéseit, valamint az azt módosító és kiegészítő törvényekben foglalt rendelkezéseket a jelen néptörvény 19-23. §-aiból folyó eltérésekkel megfelelően kell alkalmazni.
19. § Minden intézkedést a lehető legnagyobb sürgősséggel kell elrendelni és foganatosítani, tekintet nélkül a vasárnapokra és ünnepekre, valamint a nap szakára. Ugyanez áll a határnapok megállapítása tekintetében is.
Magánjogi igény kérdésében a tárgyalást és ítélethozást mellőzni kell, ha ez a bűnvádi eljárást késleltetné.
Az idézés távirat, távbeszélő útján vagy szóbeli úton is történhetik.
20. § Mind a járásbíróság, mint a törvényszék hatáskörébe tartozó ügyben:
A nyomozás a leglényegesebb adatok kipuhatolására szoritkozik.
A nyomozást a államügyészség maga is teljesítheti. A nyomozásban az államügyészséget ugyanazok a jogok illetik meg, mint amelyek a vizsgálóbírót a vizsgálat folyamán. Az államügyészségnek e jogkörében tett intézkedése ellen ugyanoly perorvoslatnak van hely, mint aminő a vizsgálóbíró intézkedése ellen használható.
A rendőri hatóság, az 1896:XXXIII. tc. 98. §-ának harmadik bekezdésében megjelölt intézkedéseket kivéve, bármely nyomozó cselekményt elrendelhet és foganatosíthat de köteles erről az államügyészséget késedelem nélkül értesíteni.
Posta- vagy távirdahivatalban, továbbá szálló- és fuvarozóintézetnél lefoglalt levél, távirat és egyéb küldemény átvételére rendőri hatóság vagy valamely tagja is feljogosítható.
A nyomozást az államügyészség a határrendőrségre is bízhatja.
Egyes nyomozó cselekmények teljesítése végett katonai hatóság is megkereshető.
Vizsgálatnak nincs helye. A vizsgálatot a nyomozás pótolja.
Ha szakkérdés merül fel, ítélethozás előtt ki kell kérni az árvizsgáló bizottságnak vagy más szakértőnek véleményét.
21. § Törvényszék hatáskörébe tartozó ügyben:
Az államügyészség, ha a nyomozást befejezettnek vagy tovább nem folytathatónak tartja, a terheltet és a védőt erről értesíti. Ezek az értesítés vételétől számított három nap alatt a nyomozás kiegészítését kérhetik.
Az államügyészség vádirat helyett az 1896:XXXIII. tc. 255. §-ának 1. és 2. pontjában felsorolt adatokra szorítkozó vádindítványt terjeszt a bíróság elé, amelyben a főtárgyalásra határnap kitűzését kéri.
A vádindítványt a főtárgyalási tanács elnökénél kell benyujtani, aki a főtárgyalásra határnapot tűz, a vádindítványt az idézéssel együtt közli a terhelttel és megteszi a főtárgyalás előkészítéséhez szükséges intézkedéseket.
A vádindítvány ellen kifogással élni nem lehet.
22. § Mind a járásbíróság, mind a törvényszék hatáskörébe tartozó ügyben:
Az elsőbíróság ítélete ellen - fellebbezés kizárásával - az ítélőtáblához semmisségi panasznak van helye és pedig
1. azon az alapon, hogy az elsőbíróság ténymegállapítása az iratok tartalmával ellentétben áll vagy helytelen ténybeli következtetéssel történt,
2. az 1896:XXXIII. tc. 384. és 385. §-aiban meghatározott semmisségi okok alapján,
3. a büntetés súlyosítása vagy enyhítése végett.
Az 1. pontban megjelölt semmisségi ok hivatalból is figyelembe veendő, ha a vádlott sérelmére szolgált.
A semmisségi panasz felől az ítélőtábla nem nyilvános tanácsülésben végérvényesen határoz.
Ha az ítélőtábla úgy találja, hogy ez elsőbíróság ténymegállapítása az iratok tartalmával ellentétben áll, vagy helytelen ténybeli következtetéssel történt, az elsőbíróság ítéletét megsemmisíti és a tényállást vagy maga állapítja meg főtárgyaláson, vagy új eljárást rendel el és azt vagy az eljárást, vagy más hasonló hatáskörű bíróságra bízza. Ha az ítélőtábla az eljárást az eljárást bíróságra bízza, meghagyhatja azt is, hogy a korábbi eljárásban résztvett ítélőbírák az új eljárásban ne működjenek közre.
Ha azonban a jelen § előbbi bekezdése esetében az ítélőtábla az iratok alapján a tényállást helyesen megállapíthatja és azt találja, hogy a helyesbített tényállás alapján a vádlott felmentendő vagy a törvénynek enyhébb rendelkezése alá esik, az elsőbíróság ítéletének megsemmisítésével a tényállást helyesbíti és nyomban a törvénynek megfelelő határozatot hoz.
A járásbíróságnak az ítélet kihirdetése után hozott azt a végzését, amely a terheltnek előzetes letartoztatásba helyezése vagy szabadlábon hagyása felől rendelkezik, ha az ellen felfolyamodással éltek, az ítélőtábla vizsgálja felül.
Az ujrafelvételre és a jogegység érdekében használható perorvoslatra nézve minden vonatkozásban az 1896:XXXIII. törvénycikk szabályait kell alkalmazni.
23. § Mind a járásbíróság, mind a törvényszék hatáskörébe tartozó ügyben:
Abban az esetben, ha a bűnvádi eljárás senki ellen nem indítható meg, illetőleg senki ellen sem folytatható, az elkobzás elrendelésére (5. § 1. pontja és 16. §) a jelen néptörvény 18. §-ának első bekezdésében megjelölt bíróság van hivatva.
Az eljárásra nézve az 1896:XXXIII. tc. 477. és 478. §-aiban foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
A járásbíróság ítélete ellen használt fellebbezés felől is az ítélőtábla határoz.
A jogerős ítéletnek az 1896:XXXIII. tc. 478. § első bekezdésében elrendelt közlése mellőzhető.
24. § A vevő büntetőjogi felelősségére nézve az e néptörvényben foglalt rendelkezéseken túlmenő felelősséget megállapító jogszabályok hatályukat vesztik.
25. § Az 1916:IX. tc. 5. és 6. §-ában foglalt rendelkezések hatályukat vesztik.
Az 1916:IX. tc. 1. §-a olyként módosul, hogy az ott meghatározott szabadságvesztésbüntetésen felül ezer koronától kétszázezer koronáig terjedhető pénzbüntetést kell alkalmazni.
26. § Ez a néptörvény kihirdetésének napján azonnal életbelép. Hatálya megszűnésének időpontját a ministerium rendelettel állapítja meg.
Az 1916:IX. törvénycikk alá eső bűncselekmények miatt folyamatba tett azokban az ügyekben, amelyek az eddig fennállott szabályok szerint a törvényszék hatáskörébe tartoztak, de amelyek a jelen néptörvény értelmében a járásbíróság hatáskörébe tartoznak, a jelen néptörvény életbelépésének napjától kezdve az eljárást a járásbíróság előtt kell folytatni, kivéve, ha a főtárgyalást a jelen néptörvény életbelépésének napján már kitűzték.
Ezt a néptörvényt az igazságügyminister és a belügyminister hajtja végre.
