1. § A népköztársaság az ország termőföldjét ennek a törvénynek a rendelkezései szerint a földmívelő nép kezére akarja juttatni.
2. § E végből az államnak kisajátítási joga van minden 500 holdnál nagyobb területű mezőgazdasági földbirtoknak 500 holdon felül eső részére.
Erdőbirtokok és havasi legelők kisajátításáról a 10. § intézkedik.
3. § Ott, ahol valamely községben vagy felosztási csoportban lakó nép földhöz juttatása végett nagyobb mértékben van szükség földterületekre, az állam kisajátíthatja annak a községnek a határában vagy abban a felosztási csoportban minden 200 holdnál nagyobb területű mezőgazdasági földbirtoknak 200 holdon felül eső részét is.
Egyházi birtokoknál az államnak mindenütt kisajátítási joga van a birtoknak 200 holdon felül eső részére.
Ruszka-Krajna területén, ha ez a nép földhöz juttatása végett elkerülhetetlenül szükséges, az állam minden földbirtoknak a családi kisbirtok területét meghaladó részét is kisajátíthatja. Az ilyen kivételes kisajátítást a földmívelésügyi minister a népgazdasági ministerrel és a ruszkakrajnai ministerrel egyetértőleg engedélyezi.
4. § Ha valamely mezőgazdasági földbirtokhoz nem mezőgazdaságilag hasznosított földek is tartoznak, ezek területét a kisajátítható terület megállapításánál, hacsak ez a törvény mást nem rendel, figyelmen kívül kell hagyni.
A földbirtokok területének megállapítására más adat hitelt érdemlő bizonyításáig a földadókataszter adatai irányadók.
A kisajátítást a birtok kötött volta nem akadályozza.
5. § A 200 holdnál nem nagyobb mezőgazdasági földbirtokok a 3. § utolsó bekezdésének kivételével egyáltalában nem esnek kisajátítás alá, illetőleg ennek a törvénynek az alapján kisajátítás alá eső minden földbirtokból a tulajdonos kívánságára a 2. § esetében 500, a 3. § esetében pedig legalább 200 holdat, illetőleg a 3. § utolsó bekezdése esetében egy családi kisbirtoknak megfelelő területet mindenesetre érintetlenül kell hagyni.
Ez alól a szabály alól csak ott lehet kivételt tenni, ahol a lakásszükség kielégítése végett háztelkeket kell létesíteni s ez nem oldható meg helyesen máskép, mint a község belterületének szomszédságában lévő földbirtokok kisajátításával, ilyen esetben a község belső területének szélétől, kis- és nagyközségeknél legfeljebb 600, városoknál legfeljebb 1.000 méternyi széles körzetben 200 holdnál kisebb területű földbirtokok, illetőleg földbirtokoknak különben kisajátítás alól mentes részei is kisajátíthatók, de csak háztelkek létesítése végett és csak úgy, hogy kívánságára a tulajdonost lehetőleg ugyanabban a határban fekvő, ugyanolyan értékű földbirtokokkal kell kárpótolni.
6. § A tulajdonosnak joga van kijelölni, hogy a kisajátítástól mentes területet a birtok melyik részén vagy részein hagyják meg neki. Ezt a kijelölést figyelembe kell venni annyiban, amennyiben a nép földszükséglete vagy a kisajátításra kerülő gazdasági berendezések helyes használatának érdeke megengedi. Különösen figyelemmel kell lenni ennél az eljárásnál arra is, hogy a megmaradó gazdasági épületek, tanyák, majorságok, valamint egyéb gazdasági berendezések a régi tulajdonos számára gazdaságilag használhatók maradjanak.
7. § Akinek több község határában van mezőgazdasági földbirtoka, annak a kisajátítandó terület meghatározása szempontjából az ország területén fekvő minden mezőgazdasági földbirtokát együtt kell számításba venni. Ilyen esetben minden tulajdonos kijelölheti, hogy melyik község, vagy községek határában kívánja megtartani a kisajátítástól mentes területet. Ezt a kijelölést azonban csak annyiban kell figyelembe venni, amennyiben a nép földszükséglete megengedi.
Együtt kell számításba venni azokat a földbirtokokat is, amelyek 1918. november 1. napján még egy kézben voltak s csak azután kerültek különböző tulajdonosok nevére, ha ez nyilvánvalóan a nép földszükségletének kielégítését célzó rendelkezések kijátszása végett történt.
Az előbbi bekezdést nem kell alkalmazni, ha a földbirtokoknak részletekben való elidegenítését a népgazdasági minister vagy az Országos Birtokrendező Tanács engedélyezte.
8. § Tulajdonostársaknak akár közösen, akár elkülönítve kezelt földbirtokából mindenik tulajdonostársnak joga van jutalékának megfelelően az előbbi §-okban foglalt megkülönböztetésekhez képest az 500 holdnál nem nagyobb területre vonatkozó kisajátításmentességet külön igénybe venni.
De olyan földbirtokoknál, amelyeket 1918. évi november hó 1. után benyujtott kérvény alapján írtak élő, közti átruházás címén több tulajdonostárs nevére, a mentesség tekintetében az ilyen átírás előtti telekkönyvi állapot irányadók, vagyis csak annyiszor legfeljebb 500 hold lehet mentes a kisajátítás alól, ahány telekkönyvi tulajdonosa volt 1918. november 1-én az ingatlannak. Ha mégis megállapítható, hogy az átruházás jóhiszeműleg s nem a nép földhözjuttatására tervezett rendelkezések kijátszása végett történt vagy ha az ingatlant átruházó jogügyletet illetékkiszabás végett megfelelő helyre még 1918. november hó 1. napja előtt bemutatták s ilyen bemutatás nélkül is, ha az ingatlant már az említett napot megelőző gazdasági évben az 1918. évi november hó 1. napja után bejegyzett telekkönyvi állapotnak megfelelően birtokolták és használták, akkor a kisajátítás idején meglévő telekkönyvi állapotot kell a mentesség szempontjából irányadónak venni.
Ha az uj tulajdonosok a 2. bekezdés esetében vagy a 7. § 2. bekezdése esetében nem tudnak megegyezni arra nézve, hogy melyikük vehesse igénybe a kisajátítástól mentes területet, akkor mindenik annyi területet vehet igénybe, amennyi a kisajátítás alól mentes területből tulajdoni hányadrésze, illetőleg birtoka arányában neki jut. Ha ez gyakorlatilag csak nehezen volna keresztülvihető, akkor a kisajátításmentes egész területet az vehető igénybe, akinek az 1918. novmber 1. óta több tulajdonostársra átruházott vagy tényleg felosztott birtokból a legnagyobb rész jutott.
Magántulajdonban lévő földbirtokra nézve a tulajdonoson kívül a tulajdonos minden olyan gyermeke számára, aki gazdasági akadémiát vagy ezzel egyenlő fokú gazdasági intézetet vagy erdészeti főiskolát végzett, vagy valamelyik ilyen iskolába már ennek a törvénynek életbelépte előtt beiratkozott, szintén kisajátítástól mentesen kell hagyni ugyanakkora területet, mint amekkorának a kisajátítás alól mentességét a tulajdonos igényelheti.
Jogi személyeket (ideértve az egyházi és világi testületeket és közbirtokosságokat is) a mentesség szempontjából egy tulajdonosnak kell tekinteni.
9. § Ha valamely földbirtokból a nagymérvű földszükséglet folytán nem lehet meghagyni 500 holdnyi kisajátításmentes területet, a tulajdonos kívánhatja, hogy az 500 holdat, vagy annak egy részét neki más helyen, esetleg más község határában hasonló értékben adják ki s ezt a kívánságot a lehetőség szerint teljesíteni kell.
Ha a földbirtoknak valamely község határában lévő minden földbirtokát kisajátítják, akkor kivánságára ki kell sajátítani az illető községben, vagy községi határban lévő lakóházát s a hozzátartozó belsőségét is. Ha ezeket a birtokrendező választmány nem tudja kellő módon értékesíteni, átvételükről és közérdekű felhasználásukról a földmívelési minister gondoskodik.
10. § Zöldséges- és gyümölcsös-kertek, további községi, közbirtokossági, legeltetési társulati vagy, másféle közlegelők nem esnek kisajátítás alá, s ezeket nem is szabad a felosztás céljára kisajátítandó terület meghatározása szempontjából számításba venni.
Az 5. § 2. bekezdése esetében a község belterületének nagyobbítására az ott meghatározott feltételek mellett kisajátíthatók közlegelőterületek is, továbbá 5 holdnál nagyobb zöldséges vagy gyümölcsös kerteknek 5 holdon felül eső részei is.
Általában véve nem sajátíthatók ki az erdők és havasi legelők sem, s ezek, hacsak a törvény mást nem rendel, a kisajátítandó terület meghatározása szempontjából nem vehetők számításba.
Ahol a nép érdeke kívánja, ott a nép szükségletének megfelelő nagyságú erdő- és havasi legelőterületek s kisajátíthatók, de csak olyan módon, hogy úgy a kisajátított, mint a kisajátítatlanul maradó részletek gazdaságosan használhatók legyenek, s az ilyen területek mindig csak községeknek, közbirtokosságoknak, birtokosok összességének, társulatainak vagy szövetkezeteknek bocsáthatók közös birtokába vagy állami kezelésbe vehetők s az állam részére is megtarthatók.
Ahol nagy a nép földszükséglete, ott kisajátíthatók mezőgazdasági mívelés céljára, különösen pedig közlegelők létesítése végett, erdőterületek, irtványterületek, vadaskertek is, de csak olyanok, amelyek nem véderdők, továbbá, amelyek nincsenek futóhomokon, illetőleg feltétlen erdőtalajon.
Az előbbi bekezdés esetében a kisajátítható mezőgazdasági terület megállapításánál az így kisajátítandó területet is számításba kell venni.
A nép számára igénybe nem vett erdőterületek üzeméhez feltétlenül szükséges mezőgazdasági területeket a lehetőségig szintén kisajátítástól mentesen kell hagyni.
11. § Az 50 holdnál nagyobb szőlőbirtokoknak 50 holdon felül eső részét szintén kisajátíthatja az állam a nép közt való felosztás céljára.
A kisajátításnál a szőlőket a többi mezőgazdasági földbirtokoktól el kell különíteni s a kisajátítható s kisajátítástól mentes terület meghatározásánál a szőlőket s a többi mezőgazdasági földbirtokokat külön-külön kell számításba venni.
Ott, ahol a község vagy a felosztási csoport területén lakó nép kielégítése végett nagyobb mértékben van szükség szőlőterületre, az állam kisajátíthatja a 30 holdnál nagyobb területű minden szőlőbirtoknak 30 holdon felüli részét is.
12. § Nem vehetők kisajátítás alá azok a földbirtokok vagy földbirtokrészletek, amelyek valamely különleges közérdekű (tudományos, művelődési, gazdaságfejlesztési) célokra szolgálnak.
13. § A kisajátított ingatlanokkal együtt kisajátíthatók a hozzájuk tartozó malmok, szeszgyárak és a mezőgazdasággal kapcsolatos egyéb üzemek, haszonvételek vagy jogosítványok is. Ezeket azonban, amennyiben állami kezelésbe nem jutnak, csak községeknek vagy földmívelők megfelelő számú tagokból álló szövetkezeteinek szabad tulajdonukba vagy birtokukba adni.
Ilyen üzemek, haszonvételek, vagy jogosítványok a fent felsoroltak számára a földbirtokok nélkül vagy azoktól külön is kisajátíthatók.
Ha azonban a tulajdonos kívánja, ki kell velük együtt sajátítani azokat a földbirtokrészeket is, amelyek gazdaságilag hozzájuk tartoznak a melyek nélkülük gazdaságosan vagy egyáltalában nem, vagy csak sokkal hátrányosabban volnának hasznosíthatók.
Kisajátításmentes területhez gazdaságilag hozzátartozó malom, szeszgyár s más üzem, haszonvétel vagy jogosítvány szintén mentes a kisajátítás alól.
Gyárakkal vagy más ipari üzemekkel kapcsolatos, vagy azok számára nyersanyagot termelő mezőgazdasági területeknek ilyen célra feltétlenül szükséges részei rendszerint csak az államnak, községeknek vagy földmívelők megfelelő számú tagokból álló szövetkezeteknek részére sajátíthatók ki és csak akkor oszthatók fel, ha az illető nyersanyagok termelését a felosztás után is biztosítani lehet.
14. § A földmívelő nép földhöz juttatása végett felosztásra kerülő földbirtokokból általában olyan területű családi kisbirtokokból kell alakítani, amelyeket egy-egy földmívelő család a maga erejével meg tud mívelni s amelyek egy-egy földmívelő család rendes megélhetésére elegendők. Ilyen családi kisbirtok 5 holdnál kisebb és 20 holdnál nagyobb nem lehet.
Az említett alapon kell családi kis szőlőbirtokokat létesíteni. Ilyen családi kis szőlőbirtok fél holdnál kisebb és három holdnál nagyobb nem lehet.
Akiknek a családi kisbirtoknak vagy családi kis szőlőbirtoknak a helyi viszonyok szerint megállapítandó területénél kisebb területű földbirtokuk vagy szőlőbirtokuk van, azok, amennyiben e szerint a törvény szerint földhöz igényük lehet, kívánhatják, hogy birtokukat, ha megfelelő mennyiségű föld van rendelkezésre, a felosztás alá kerülő birtokokból családi kisbirtokká, illetőleg családi kis szőlőbirtokká egészítsék ki.
A már meglévő háztelek területét be kell számítani a családi kisbirtok területébe. A közös legelőből járó illetőség a családi kisbirtok területébe nem számítható be.
Ahol a nép földszükséglete megrengedi, ott belterjes gazdasági művelés céljára családi középbirtokok is létesíthetők: ilyen középbirtok területe azonban sehol sem lehet nagyobb 200 holdnál és az ilyen módon egy-egy évben létesített középbirtokok együtt véve nem haladhatják meg az ország területén az illető évben e szerint a törvény szerint felosztásra kerülő ingatlanok összes területének 10%-át.
Városok, népesebb községek és ipartelepek közelében legfeljebb két hold területű családi kertek és legfeljebb öt hold területű kerti kisbirtokok is létesíthetők.
Bármely vidéken létesíthetők legfeljebb három hold területű munkásbirtokok és legfeljebb egy hold területű családi szőlőkertek.
Ugyancsak bármely vidéken létesíthetők családi háztelkek is. Ezeknek területe 10.000-nél több lakosból álló helységek vagy ipartelepek közelében 1/2 máshol 1 holdnál nagyobb nem lehet.
Családi háztelek családi kisbirtokkal, családi kis szőlőbirtokkal vagy munkásbirtokkal kapsolatban is kiosztható és ebben az esetben a háztelek területét hozzá kell számítani az illető birtok területéhez.
Bármely község vagy felosztási csoport területén létesíthetők közös legelők, közös erdők s közös községi vagy szövetkezeti földbirtokok is (53. §)
15. § Családi kisbirtokot igényelhet, illetőleg földbirtokának családi kisbirtokká való kiegészítését kívánhatja minden olyan magyar állampolgár, nemzetre, nyelvre vagy vallásra való tekintet nélkül, aki már ennek a törvénynek az életbelépte előtt földmíveléssel foglalkozott, s akinek nincs egy családi kisbirtoknak megfelelő területű földbirtoka.
Akik az 1914/19. évek folyamán katonai szolgálatban vagy katonai szolgálat folytán rokkantakká váltak, azoknak igényük van családi kisbirtok szerzésére vagy kiegészítésére akkor is, ha ennek a törvénynek az életbelépte előtt nem foglalkoztak ugyan földmíveléssel, de földmívelő munkára ők maguk vagy családtagjaik alkalmasak.
Az egyes községek vagy felosztási csoportok területére jelentkező igényjogosultakat a következő sorrendben kell kielégíteni:
1. azokat a családos gazdasági cselédeket és állandó munkásokat, akik a kisajátítás idején a felosztásra kerülő birtokon dolgoznak, s akik az 1914/1919. évek folyamán katonai szolgálatban vagy katonai szolgálat folytán rokkantakká lettek, de földmívelő munkára ők maguk vagy családtagjaik alkalmasak;
2. azoknak a gazdasági családoknak és állandó munkásoknak az özvegyeit, akik az 1914/1919. évek valamelyikében a felosztásra kerülő birtokon dolgoztak s az 1914/1919. évek folyamán katonai szolgálatban vagy katonai szolgálat folytán haltak meg;
3. mindazokat a családos férfiakat, akik az 1914/1919. évek folyamán katonai szolgálatban vagy katonai szolgálat folytán rokkantakká lettek, de földmívelő munkára ők maguk, vagy családtagjaik alkalmasak;
4. mindazokat az özvegy nőket, akiknek férje az 1914/1919. évek folyamán katonai szolgálatban, vagy katonai szolgálat folytán halt meg;
5. mindazokat a nőtlen férfiakat, akik az 1914/1919. évek folyamán katonai szolgálatban vagy katonai szolgálat folytán rokkantakká váltak, de földmívelő munkára alkalmasak;
6. azokat a családos gazdasági cselédeket és állandó munkásokat, akik a kisajátítás idején a felosztásra kerülő birtokon dolgoznak s az 1914/1919. évek valamelyikében katonai szolgálatot teljesítettek, de nem váltak rokkantakká;
7. azokat a családos gazdasági cselédeket és állandó munkásokat, akik a kisajátítás idején a felosztásra kerülő birtokon dolgoznak s az 1914/1919. években nem teljesítettek katonai szolgálatot;
8. mindazokat a családos férfiakat, akik az 1914/1919. évek valamelyikében katonai szolgálatot teljesítettek, de nem váltak rokkantakká;
9. mindazokat a nőtlen férfiakat, akik az 1914/1919. évek valamelyikében katonai szolgálatot teljesítettek s nem váltak rokkantakká;
10. mindazokat a családos férfiakat, akik az 1914/1919. években nem teljesítettek katonai szolgálatot;
11. az özvegy vagy elvált asszonyokat;
12. mindazokat a 21. életévüket betöltött hajadon nőket, akiknek édesatyjuk az 1914/1919. évek folyamán katonai szolgálatban vagy katonai szolgálat folytán halt meg;
13. mindazokat a 21. életévüket betöltött nőtlen férfiakat, akik az 1914/1919. évek folyamán nem teljesítettek katonai szolgálatot;
14. a 21. életévüket betöltött hajadon nőket.
Az 1., 2., 3., 4., 6., 7., 8., 10., 11., 12. és 14. pont alattiak közt a további sorrendet a gyermekek száma, akiknek pedig egyenlő számú gyermekük van, azok közt a magasabb életkor határozza meg.
Az 5., 9. és 13. pont alattiaknál a további sorrendet a magasabb életkor szerint kell megállapítani.
Az igénylővel állandóan egy háztartásban élő mostohagyermekei, törvénytelen gyermekei, valamint unokái és elsőfokú unokaöccsei és unokahúgai az igénykielégítési sorrend megállapítása szempontjából az édesgyermekekkel egy tekintet alá esnek.
Akik az állami gyermekmenhely bizonyítványával igazolják, hogy állandóan kifogástalanul tartanak gondozásba adott gyermekeket, azoknál a gondozásban tartott gyermekeket is számba kell venni az igénykielégítési sorrend megállapításánál éppen úgy mint saját gyermekeit.
A község vagy a felosztási csoporthoz tartozó községek területén lévő minden elemi népiskola fenntartója útján igényelhet mezőgazdasági oktatás céljára egy családi kisbirtokot, s ezt az igényt a családi kisbirtokokra vonatkozó összes többi igények előtt kell kielégíteni.
16. § Családi kis szőlőbirtokot igényelhet, illetőleg szőlőbirtokának családi kis szőlőbirtokká való kiegészítését kívánhatja ennek a törvénynek az értelmében olyan magyar állampolgár, aki már ennek a törvénynek az életbelépte előtt szőlőmíveléssel foglalkozott s akinek nincs egy családi kis szőlőbirtoknak megfelelő területi szőlőbirtoka s nincs a családi kisbirtok mértékét megütő egyéb birtoka sem.
Hadirokkantakra a 15. § 2. bekezdését megfelelően kell alkalmazni.
Az egyes községek vagy felosztási csoportok területére jelentkező igényjogosultak kielégítésére a 15. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
17. § Családi középbirtok eszerint a törvény szerint olyan magyar állampolgárnak juttatható, aki gazdasági akadémiát vagy akadémiával egyenlő fokú gazdasági iskolát vagy erdészeti főiskolát végzett s ennek elvégzése után mint gazdatiszt, erdőtiszt, haszonbérlő vagy önálló gazda legalább 5 évig működött vagy aki nem végzett ugyan gazdasági tanfolyamot, de mint gazdatiszt, erdőtiszt vagy legalább 200 holdnyi földbirtok önálló haszonbérlője vagy gazdája legalább 15 évig működött s akinek nincs egy középbirtoknak megfelelő földbirtoka. Az 5, illetőleg 15 évbe be kell számítani az 1914/1919. évek alatt katonai szolgálatban töltött időt.
Ezek közt a kielégítési sorrend a következő:
1. azok a családos gazdatisztek, erdőtisztek vagy haszonbérlők, akik a felosztás alá kerülő birtokon a kisajátítás idején alkalmazva voltak, illetőleg mint haszonbérlők gazdálkodtak s az 1914/1919. évek folyamán katonai szolgálatban vagy katonai szolgálat folyamán rokkantakká váltak;
2. azok a családos gazdatisztek, erdőtisztek vagy haszonbérlők, akik a kisajátítás idején a felosztásra kerülő birtokon alkalmazva voltak, illetőleg mint haszonbérlők gazdálkodtak s az 1914/1919. évek valamelyikében katonai szolgálatban állottak, de nem váltak rokkantakká;
3. azok a családos gazdatisztek, erdőtisztek vagy haszonbérlők, akik a kisajátítás idején a felosztásra kerülő birtokon alkalmazva voltak, illetőleg mint haszonbérlők gazdálkodtak s akik az 1914/1919. évek folyamán nem teljesítettek katonai szolgálatot;
4. azok a családos gazdatisztek, erdőtisztek, gazdák vagy haszonbérlők, akik az 1914/1919. évek folyamán katonai szolgálatban vagy katonai szolgálat folytán rokkantakká váltak;
5. azok a családos gazdatisztek, erdőtisztek, gazdák vagy haszonbérlők, akik az 1914/1919. évek valamelyikében katonai szolgálatot teljesítettek, de nem váltak rokkantakká;
6. azok a nőtlen gazdatisztek, erdőtisztek vagy haszonbérlők, akik a kisajátítás idején a felosztásra kerülő birtokon alkalmazva voltak, illetőleg mint haszonbérlők gazdálkodtak és az 1914/1919. években katonai szolgálatban vagy katonai szolgálat folytán rokkantakká váltak;
7. azok a nőtlen gazdatisztek, erdőtisztek vagy haszonbérlők, akik a kisajátítás idején a felosztásra kerülő birtokon alkalmazva voltak, illetőleg mint haszonbérlők gazdálkodtak és az 1914/1919. években katonai szolgálatot teljesítettek, de nem váltak rokkantakká;
8. azok a nőtlen gazdatisztek, erdőtisztek vagy haszonbérlők, akik a kisajátítás idején a felosztásra kerülő birtokon alkalmazva voltak, illetőleg mint haszonbérlők gazdálkodtak és az 1914/1919. évek folyamán nem teljesítettek katonai szolgálatot;
9. azok a nőtlen gazdatisztek, erdőtisztek vagy haszonbérlők, akik az 1914/1919. évek folyamán rokkantakká váltak;
10. azok a nőtlen gazdatisztek, erdőtisztek vagy haszonbérlők, akik az 1914/1919. évek valamelyikében katonai szolgálatot teljesítettek, de nem váltak rokkantakká;
11. azok a családos gazdatisztek, erdőtisztek, gazdák vagy haszonbérlők, akik az 1914/19. években nem teljesítettek katonai szolgálatot;
12. azok a nőtlen gazdatisztek, erdőtisztek, gazdák vagy haszonbérlők, akik az 1914/19. években nem teljesítettek katonai szolgálatot.
Az 1., 2., 3., 4., 5., 11. pont alattiaknál a további sorrendet a gyermekek száma, azok közt pedig, akiknek egyenlő számú gyermekük van, a magasabb életkor határozza meg.
A 6-10. és 12. pont alattiaknál a további sorrendet a magasabb életkor szerint kell megállapítani.
18. § Családi háztelket, családi kertet vagy családi szőlőkertet igényelhet e szerint a törvény szerint minden olyan 21. életévét betöltött magyar állampolgár, aki földmívelő, mezőgazdasági munkás, szőlőmunkás, ipari munkás, kisebb javadalmazású köz- vagy magánalkalmazott, önálló kisiparos, kiskereskedő vagy szabad értelmiségi pályán működő s akinek nincsen háztelke, megfelelő nagyságú kertje vagy szőlőkertje, sem ennél nagyobb területű egyéb földbirtoka.
Munkásbirtokot igényelhet minden olyan 21. életévét betöltött magyar állampolgár, aki valamely mezőgazdasági ágban cseléd, állandóan dolgozó munkás vagy állandó szőlőmunkás és akinek se munkásbirtoka, se három holdnál nagyobb földbirtoka nincsen.
A 15. §-nak az igénykielégítési sorrend megállapításáról szóló rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell ezekre az igénylőkre is.
19. § Kerti kisbirtokot e szerint a törvény szerint olyan magyar állampolgár kaphat, akinek se ilyen kerti kisbirtoka, se 5 holdnál nagyobb földbirtoka nincs és aki kertészeti iskolát végzett, vagy aki legalább 5 évig volt rendes kertészeti gazdaságban alkalmazva, továbbá olyan köz- vagy magánalkalmazott olyan iparos, kereskedő vagy szabad értelmiségi pályán működő, aki az 1914/19. évi háború folytán a keresetét elvesztette s aki a földmívelési minister által ilyenek számára rendezett kertészeti tanfolyamot elvégezte.
Akinek 6 holdnál kisebb kerti birtoka van s különben az előbbi bekezdésben foglalt kellékeknek megfelel, az igényelheti birtokának kerti kisbirtokká való kiegészítését.
Az igénykielégítés sorrendjére nézve megfelelően alkalmazni kell a 15. § rendelkezéseit.
20. § A kiosztásnál elsősorban az illető község vagy felosztási csoport területén lakó igénylőket kell kielégíteni a 15-19. §-ok szerint való sorrendben, s csak ha ezek teljes kielégítése után még marad felosztható földbirtok, akkor elégíthetők ki a más község vagy felosztási csoport területén lakó igénylők. Ezek kielégítésénél a 15-19. §-ok szabályait megfelelően kell alkalmazni.
Ha valahol az összes igénylők kielégítése után még marad felosztható földterület, ezt azonnal jelenteni kell az Országos Birtokrendező Tanácsnak, hogy az más vidékről való igénylőket telepíthessen oda.
Aki valamely község vagy felosztási csoport területéről hajlandó egyedül vagy csoportosan más község vagy felosztási csoport területére átköltözni, annak költözési költségeit az állam viseli. Az ily települőktől a község a településiengedély s a község kötelékébe való felvételt nem tagadhatja meg.
21. § Olyanok számára, akik mint kivándoroltak, hadifoglyok vagy internáltak külföldön vannak, az igényt hozzátartozóik, rokonaik vagy megbízottaik is bejelenthetik s ebben az esetben igényjogosultságukat a 15-19. §-oknak megfelelően kell sorbavenni. Lakás tekintetében őket kívánságuk szerint ahhoz a községhez kell számítani, amelyben illetőséggel bírtak vagy amelyben állandó lakóhelyük volt.
Azok a kivándoroltak, akik kivándorlásuk után nem hatósági határozat folytán (1879: L. tc. 30. §) vesztették el a magyar állampolgárságukat, ép úgy kaphatnak ennek a törvénynek az értelmében birtokot, mintha még mindig magyar állampolgárok lennének, de csak akkor, ha visszahonosításukat kérelmezték s a honpolgári esküt vagy fogadalmat a birtokbalépés előtt leteszik.
22. § Azok, akik a 15., 16. és 18. §-ok értelmében s a további szakaszokban szabályozott eljárás megállapításai szerint valamely község vagy felosztási csoport területén családi kisbirtokot, családi kis szőlőbirtokot vagy kerti kisbirtokot kapnak, a nekik jutó földterületek közös birtoklása és használata végett termelő szövetkezetekbe tömörülhetnek. A szövetkezetbe beléphet valamennyi jogosult vagy a jogosultaknak egy része.
Termelő szövetkezet alakításához legalább 20 tag szükséges. Egy község vagy felosztási csoport területén több termelő szövetkezet is alakulhat. Ha a szövetkezet kívánja, akkor részére osztatlanul egy közös birtokba kell kiadni, azokat a területeket, amelynek tagjait a megállapítások szerint együttvéve illetnék. A kisajátítható területek kijelölésében a szövetkezeteknek, a hadirokkantakat kivéve, minden más jogosult felett elsőbbésgük van. Ha egy község vagy felosztási csoport területén több szövetkezet alakult, közöttük az elsőbbség sorrendjét más megállapodás hiányában a tagjaikat a 15. § alapján megillető elsőbbség arányos számbavételével kell meghatározni.
Szövetkezetek csak örökhaszonbérletbe kaphatnak földet.
23. § Az ebben a törvényben tárgyalt országos birtokrendezés ügyeinek intézésére a népköztársaság Országos Birtokrendező Tanácsot alakít. Az Országos Birtokrendező Tanács hatáskörét, szervezetét és ügyrendjét a földmívelésügyi minister a népgazdasági ministerrel egyetértőleg, ennek a törvénynek a keretében rendelettel állapítja meg.
Az Országos Birtokrendező Tanács elnökei a földmívelési minister és a népgazdasági minister, alelnökei a földmívelési ministeriumnak és a népgazdasági ministeriumnak államtitkárai. Tagjai közül hatot az országgyűlés, hatot az országos gazdasági kamara, hatot az országos gazdasági munkáskamara választ. A választás három évre szól. Tizennyolc tagot a ministertanács nevez ki. Azonkívül az ország területén alakuló mindenik nemzeti autonómia ministere is kinevez az Országos Birtokrendező Tanácsba egy-egy tagot.
Addig, míg az országgyűlés, az Országos gazdasági kamara s az országos gazdasági munkáskamara a választást foganatosítja, a választással betöltendő tagsági helyeket is ideiglenesen a ministertanács tölti be.
Az Országos Birtokrendező Tanács tagjainak számát a ministertanács a szükséghez képest felemelheti, de csak úgy, hogy a kinevezett s a választott tagok fent meghatározott aránya mindig megmaradjon.
Az egyes nemzeti autonómiák ministerei által kinevezett tagoknak ülésük és szavazatuk van mindazokon a tanácsüléseken, amelyeken az illető autonómia területén fekvő birtokok ügyét tárgyalják. Az ilyen ügyekben hozott határozatoknak ellentmondhatnak s akkor az ügyet az Országos Birtokrendező Tanács teljes ülése elé kell terjeszteni, amely végérvényesen dönt.
Az Országos Birtokrendező Tanács alkalmazottait a földmívelési minister a népgazdasági ministerrel egyetértőleg nevezi ki.
24. § A földmívelési minister összeiratja mindazokat, akik ennek a törvénynek az értelmében igényt tartanak családi kisbirtokra, családi kis szőlőbirtokra vagy kerti kisbirtokra, kis szőlőbirtokká vagy kerti kisbirtokká való kiegészítésére, továbbá középbirtokra, családi háztelekre, családi kertre, családi szőlőkertre, munkásbirtokra, végül közös erdő vagy legelőjutalékra. Összeiratja a közös birtok szerzésére jelentkező községeket, szövetkezeteket, közbirtokosságokat, birtokossági társulatokat vagy birtokosok más hasonló összességeit is.
Összeiratja azokat az ingatlanokat, amelyek az egyes községekben az igények kielégítésére ennek a törvénynek a rendelkezései szerint felhasználhatók.
Az összeírás alapján az Országos Birtokrendező Tanács meghatározza az országban e szerint a törvény szerint végzendő birtokfelosztások rendjét. Kijelöli a községeket vagy több községből alakítandó felosztási csoportokat, amelyekben a kisajátítási és felosztási munkálatokat meg kell indítani.
Az Országos Birtokrendező Tanács az igy megállapított munkatervet indokolt esetben módosíthatja.
25. § Az Országos Birtokrendező Tanács minden községbe vagy felosztási csoportba, ahol a munkálatokat meg kell kezdeni, birtokrendező bizottságot küld ki, amely rendszerint egy jogi, egy gazdasági és egy földmérői szakképezettségű tagból áll.
Az Országos Birtokrendező Tanács esetenkint más összetételű bizottságot is küldhet ki vagy a bizottságot másokkal is kiegészítheti.
A bizottság eljárásában a helyi közigazgatási hatóságok kötelesek közreműködni.
A bizottság helyesbíti vagy pótolja a jelentkezők összeírását s jegyzékbe veszi az ujonnan jelentkezőket is. Azután megalakítja a helyi birtokrendező választmányt.
A birtokrendező választmány tagjainak fele részét azok választják egyenlő szavazattal és titkos szavazással, kik az illető község vagy felosztási csoport területére igénylőkül jelentkeznek. Általában minden 20 jelentkezőre egy választmányi tagot kell számítani, de csak úgy, hogy az így választott tagok száma 24-nél több ne legyen.
A birtokrendező bizottság kizárhatja a szavazásból azokat, akik vagy életkoruk vagy meglévő földbirtokuk révén nyilvánvalóan nem jogosultak arra, hogy ennek a törvénynek az alapján földet kapjanak.
Ha a község vagy a felosztási csoport területén több birtoknemre jelentkeztek igénylők, akkor az egyes birtoknemekre jelentkező igénylők külön választanak tagokat a birtokrendező választmányba, s ebben az esetben a tagsági helyek az egyes birtoknemek igénylői között azoknak egymáshoz való számaránya szerint oszlanak meg.
A tagok másik felerészét a községi gazdasági kamara választmánya választja a község földmívelő lakosai közül úgy, hogy a kamara ugyanannyi tagot küld ki, mint amennyit az igénylők választanak.
A gazdasági kamara földmívelőkön kívül a községben lakó lelkészeket, tanítókat, gazdatiszteket, s más értelmiségi foglalkozásuakat is beválaszthat a választmányba.
Ha egy felosztási csoportban több község van, az egyes községek gazdasági kamarái közt a községek lélekszámának aránya szerint oszlik meg a választandó tagok száma.
Vitás esetekben az egyes birtoknemek igénylői, valamint az egyes gazdasági kamarák által választandó tagok számát a birtokrendező bizotság állapítja meg.
Addig, amíg a községi gazdasági kamarák megalakulnak s a választást foganatosítják, helyettük a községi képviselőtestület választott tagjai, városokban a néptanács tagjai választanak tagokat a birtokrendező választmányba.
Annak a megállapítása s kijelölése után, hogy az egyes birtoknemek létesítésére melyik birtokterületeket kell felhasználni, az Országos Birtokrendező Tanács, ott, ahol több birtoknemre nagyobb számú jelentkező vagy a birtokrendező bizottság javaslatára elrendelheti, hogy egyes birtoknemek számárak a külön birtokrendező választmányokat alakítsanak. Ebben az esetben a választmányok alakításánál ennek a szakasznak a rendelkezései szerint kell eljárni, s ettől az időponttól kezdve mindenik választmány külön intézi az illető birtoknem számára kijelölt területek felosztását, a mindeniket közösen érdeklő ügyeket pedig együttes ülésben közösen intézik.
26. § A birtokrendező választmány a földmívelési minister által a 24. § 2. bekezdése szerint felhasználhatókul összeírt földbirtokok közül az érdekeltek meghallgatásával kijelöli az okát, amelyek a község vagy felosztási csoport területén a nép földszükségletének kielégítése végett kisajátítandók.
Esetleg más földbirtokok felhasználására nézve javaslatot tesz a földmívelési ministerhez.
Tárgyalást indítva kijelölt birtokok tulajdonosaival a kisajátításra s a kisajátítási ármegállapítására nézve:
A tárgyalásba belé kell vonni azokat is, akiket az illető ingatlanra telekkönyvileg bejegyzett vagy tényleg gyakorolt jogok illetnek, továbbá az ingatlant terhelő kegyuri jog folytán érdekelteket, a 31. § esetében pedig az ingatlannak azt a volt tulajdonosát is, aki ellen a kisajátítást szenvedő, az említett § lapján esetleg igényt kíván támasztani.
A birtokrendező bizottság állandóan résztvesz a birtokrendező választmány tárgyalásiban, mint tanácsadó közeg.
A birtokrendező bizottság megkeresése alapján a telekkönyvi hatóság a birtokrendező választmány által kijelölt ingatlanokra feljegyzi a kisajátítási eljárás megindítását.
27. § A kisajátítási ár általában az ingatlanok 1913. évi forgalmi értéke.
Ahol nagyobb földéhség vagy más különleges körülmény folytán az 1913. évi forgalmi érték aránytalanul magas vagy más okból aránytalanul alacsony volt, ott a kisajátítási ár megfelelően módosítható.
Ha a kisajátított ingatlant záloglevelek vagy törvény alapján kibocsátott kötvények fedezetéül szolgáló s 1915. évi január hó 1. előtt bekebelezett jelzálogos kölcsönök vagy kötvényekből (állami, törvényhatósági, községi pénzek), közérdekű alapítványokból vagy gyámpénztári pénzekből adott s bármikor bekebelezett kölcsönök terhelik, az ilyen ingatlan kisajátítási ára nem lehet kisebb ezeknek a bekebelezett kölcsönöknek a kisajátított ingatlant terhelő részénél. Más elfogadható adat hiányában az egyetemlegesen terhelt egyes ingatlanoknak a kölcsön nyujtáskor vagy későb megállapított értéke arányában kell meghatározni, hogy az egyetemlegesen terhelt egyes ingatlanokra a jelzálogos kölcsönből mennyi esik.
A kisajátított birtokon levő gazdasági épületek, s más berendezések értékét a kisajátítási ár megállapításánál figyelembe kell venni, úgyszintén a birtokon 1915. évi január hó 1. óta teljesített hasznos befektetéseket is olyan értékben, amilyennel a kisajátítás idején a birtok értékét emelik.
Ha olyan földbirtokot, amely után a tulajdonosra már kivetettek készpénzben számított vagyonadót, a vagyonadó kivetését követő 3 év alatt ennek a törvénynek az értelmében kisajátítás alá vonnak s a kisajátítási ár alacsonyabb annál az értéknél, amelynek alapján számították a vagyonadót, akkor az állam visszatéríti az illető földbirtok után fizetett vagyonadónak a kisajátítási ár és a vagyonadó alá vett érték különbözetére eső részét.
A kisajátítási ár az ingatlan helyébe lép.
28. § Arra nézve, hogy a földmívelési minister által felhasználhatóknak jelzett földbirtokok közül melyik földbirtokokat kell kisajátítani, elsősorban a nép földszükségletének mértéke és az igénylők száma irányadó.
Ha valamely községben vagy felosztási csoportban több felosztásra alkalmas földbirtok is van, akkor ezek közül először a fekvésük s természetük szerint felosztásra legalkalmasabbakat kell kisajátításra kijelölni, egyformán alkalmasakat pedig a következő sorrendben:
1. azokat a magántulajdonban lévő földbirtokokat, amelyeket a mostani tulajdonosuk élők közötti jogügylet útján 1914. évi augusztus 1. óta szerzett, ha nem igazolja, hogy ezt már 1914. augusztus hó 1-e előtt meglévő birtoka helyett cserébe kapta vagy ilyen birtokának az eladása után annak az árából vásárolta;
2. az állandóan külföldön tartózkodók földbirtokait;
3. az egyházak és egyházi testületek földbirtokait;
4. az alapok és alapítványok földbirtokait;
5. a részvénytársaságok és szövetkezetek vagy más nyilvános számadásra kötelezett vállalatok földbirtokait;
6. azokat a magántulajdonban lévő földbirtokokat, amelyek nem esnek az 1. és 2. pont alá;
7. az államnak közérdekű célra nem használt birtokait;
8. a törvényhatóságoknak és községeknek közérdekű célra nem használt birtokait.
Az egyes pontok alá eső földbirtokok nagyságuk szerint való sorrendben a legnagyobb területtől kezdve kerüljenek kisajátításra.
Állami, törvényhatósági és községi ingatlanok csak akkor használhatók fel az ebben a törvényben megjelölt célokra, ha más alkalmas földbirtok a község vagy felosztási csoport területén egyáltalában nincsen. Ilyen birtokot általában csak községek, a 60. §-ban jelzett fogyasztási szövetkezetek, vagy a 22. § szerint alakult termelő szövetkezetek szerezhetnek meg. Egyéni felosztásra ilyen birtokok csak akkor kerülhetnek, ha községek vagy szövetkezetek nem jelentkezhetnek az átvételükre s az egyéni igénylők kielégítése végett más föld nem áll rendelkezésre.
A teljesen belterjes gazdasági üzemben tartott földbirtokokból, az 5. § 2. bekezdésének esetét kivéve, csak az a rész osztható fel, amely a belterjes gazdasági üzem folytatásához nem feltétlenül szükséges.
Ide kell számítani azokat a gazdaságokat is, amelyek belterjes módon termelnek közfogyasztásra való tejet.
Ahol a nép földszükséglete kielégítésének érdeke kívánja, ott a 2. és 3. §-ok korlátai közt a teljesen belterjes gazdasági üzemben tartott földbirtokoknak a belterjes gazdasági üzem folytatásához szükséges része is kisajátítható ugyan, de az ilyen részletek csak községeknek vagy megfelelő tagszámú szövetkezeteknek és csak osztatlan állapotban való használat végett adhatók birtokába.
Mindezekben a kérdésekben végérvényesen az Országos Birtokrendező Tanács dönt.
29. § A földterület kisajátításával együtt kisajátításra kerül a kisajátított birtokon illetőleg birtokrészen levő vagy ahoz tartozó élő és holt gazdasági felszerelés is. A tulajdonosnak, haszonélvezőnek vagy haszonbérlőnek attól a naptól kezdve, mikor az eljárás megindításáról szóló értesítést kézhez veszi, semmit se szabad engedély vagy el nem hárítható kényszer nélkül a birtokról elidegenítenie vagy elvinnie abból, ami a birtok rendes felszereléséhez tartozik.
Köteles a tulajdonos, haszonélvező vagy haszonbérlő az átadáskor az új birtokosnak átengedni a birtok az évi terméséből, ha ez a termésből kitelik, annyi szemes terményt, amennyi vetőmagra és az új birtokosnak és családjuknak egy évi élelmére kell, továbbá annyi takarmányt, trágyát és szalmát, amennyi a gazdálkodásukhoz egy évre szükséges.
A kisajátított birtokon már teljesítet szántást, vetést és egyéb mezei munkát teljes befektetési értékében meg kell téríteni annak, a ki teljesítette.
Mindezeket, ugy mind az élő és holt gazdasági felszerelést is, rendes forgalmi árban kell átvenni a tulajdonostól, haszonélvezőtől vagy haszonbérlőtől, kivéve a birtokon termelt trágyát, amely az ingatlanhoz tartozik és így nem jár érte külön fizetés.
A birtokrendező választmány mellőzheti az ebben a szakaszban felsorolt dolgoknak vagy azok bármely részének a megvételét. Ha azonban a tulajdonos, haszonélvező vagy haszonbérlő ragaszkodik a vételhez, akkor nem tagadhatja meg azt.
Az ennek a §-nak értelmében átvett felszerelés és termény átvételi árát a földbirtok kisajátítási árával együtt s ugyanavval az eljárással kell megállapítani.
30. § Ha a kisajátított földbirtok haszonbérbe van adva, a haszonbérlet rendszerint az illető gazdasági év végén, szükség esetén pedig előbb is megszüntethető. A megszüntetést első fokon (33. §) a birtokrendező választmány mondja ki. A haszonbérlőt kártalanítani kell. Kártalanítás címén csak a tényleges befektetéseiből a még háralévő haszonbérleti időre szóló résznek a megtérítését kiövetelheti, elmaradt haszon megtérítését nem.
Ha a haszonbérlőnek a kisajátítást megelőző 4 év alatt a haszonbérletből a rendes polgári hasznot erősen túlhaladó jövedelme volt, az ilyen igazolható jövedelmi többlet fele a kártérítési összegből leszámítható. A jövedelmi többlet megállapításánál az illető jövedelem után fizetett adókat le kell vonni.
A kártérítésre nézve a kisajátítási ár megállapítása végett megszabott eljárást kell megfelelően alkalmazni.
31. § Ha olyan ingatlannál, amelyet a tulajdonos 1917. vagy 1918. évek folyamán visszterhesen szerzett s az ennek a törvénynek életbelépését követő két éven belül megállapított kisajátítási ár aránytalanul alacsonyabb a tulajdonos által fizetett vételárnál, és az így származott veszteség alkalmas arra, hogy a kisajátítást szenvedőnek vagyoni romlását okozza; a tulajdonos a 34. § szerint alakuló vegyes bíróságtól a kisajátítási ár jogerős megállapításától számított 30 napon belül kérheti, hogy kötelezze azt, akitől az ingatlant ő vásárolta arra, hogy a vételár méltányos részét engedje el, illetőleg térítse vissza neki. A vegyes bíróság a kereset felett a viszonyoknak a mindkét fél körülményeinek gondos mérlegelésével a méltányosság alapján hoz ítéletet.
Ilyen igény érvényesítésének azonban csak akkor van helye, ha a kisajátítást szenvedő azt, hogy jogelőde ellen ilyen igényt kíván támasztani, a birtokrendező bizottságnak olyan időben bejelenti, hogy a kisajátítási ár megállapítása előtt a tárgyalásra még az említett jogelőd is meghívható.
Ilyen igény érvényesítésének nincs helye akkor, ha a kisajátítást szenvedő nyilvános számadásra kötelezett vállalat vagy más kereskedelmi társaság vagy olyan személy, aki ingatlanok adásvételével üzletszerűleg foglalkozik.
Mindaddig, míg a vevő az előbbi bekezdésekben említett jogával nem él, az, aki az ingatlant neki eladta, a telekkönyvi hatóság útján felhívást intézhet hozzá, hogy a kereset kézbesítésére fennálló szabályok szerint kézbesített felhívás vételétől számított 15 napon belül a telekkönyvi hatóság útján nyilatkozzék, vajjon a megvett ingatlan kisajátítása esetében kíván-e az eladó ellenében ezzel a joggal élni.
Ha a vevő kellő időben nem nyilatkozik, vagy ha kijelenti, hogy jogával élni nem fog, akkor ezzel a jogával az ingatlan kisajátítása esetében sem élhet.
Ha azonban a vevő kellő időben bejelenti, hogy az ingatlan kisajátítása esetében az ezen a §-on alapuló igényét esetleg érvényesíteni fogja, a telekkönyvi hatóság erről az eladót értesíti. Ilyen esetben az eladó az értesítés vételétől számított 15 napon belül a vételi ügylettől elállhat. Az elállást a telekkönyvi hatóságnál kell bejelenteni, mely azt az ellátás törvényes jogkövetkezményeinek jelzése mellett a vevővel közli.
32. § Ott, ahol a gazdasági és birtoklási viszonyok szükségessé és lehetővé teszik, megfelelő területű közös legelőket is ki kell hasítani és ezeket községeknek vagy szövetkezeteknek kell átadni, vagy az illető község vagy felosztási csoport erre igényt tartó új birtokosainak osztatlan közös birtokába kell bocsátani. (1913: X. tc.)
Az utóbbi esetben a közös legelőből megfelelő osztatlan részesedést kívánhatnak az összes új birtoknemek igényjogosultjai, ha pedig a legelőnek kijelölt területből még telik, akkor részesedést kaphatnak belőle a községben lakó olyan földmívelők is, akik új birtokot egyáltalában nem kaptak, de akiknek megfelelő legelőterületük nincs. Az ilyen célból jelentkezők kielégítésére a 15. §-t kell megfelelően alkalmazni.
Legelők létesítésénél általában figyelemmel kell lenni arra, hogy ne vonjanak el nagy területeket a szemterméstől s hogy a szántóföld, rét és legelő területe közt meglegyen a belterjes gazdálkodásnak megfelelő helyes arány.
33. § A kisajátításra és a kisajátítással kapcsolatos kérdésekre vonatkozó eljárás befejezése után a birtokrendező választmány a megkötött egyezségeket jegzőkönyvbe veszi, határozatait közli az összes érdekeltekkel s a községben, illetőleg a felosztási csoporthoz tartozó községekben szokásos módon közhirré teszi, hogy az iratokat az érdekeltek 8 nap alatt megtekinthetik. A határozatok ellen a közzétételtől számított 8 nap alatt minden érdekelt s a birtokrendező bizottság minden tagja is panaszt adhat be. A 8 nap lejárta után az iratokat a beadott panaszokkal együtt fel kell terjeszteni az Országos Birtokrendező Tanácshoz.
Az Országos Birtokrendező Tanács a kisajátítás elrendelése, a haszonbérlet megszüntetése, az ingatlanon netán megmaradó jelzálogos kölcsönök s dologi terhek megosztása kérdésében s a kapcsolatosan felmerülő kérdésekben is végérvényesen dönt. Egyúttal megállapítja a földbirtokért s a vele együtt a 29. § szerint kisajátítás alá kerülő dolgokért adandó kisajátítási árat s a kisajátítás egyéb feltételeit is, úgyszintén a haszonbérlőnek adandó kártérítés összegét is.
Az Országos Birtokrendező Tanács döntése után a további munkálatok azonnal megkezdhetők, ha az Országos Birtokrendező Tanács határozata nem jelölt ki más időpontot a megkezdésre.
Ha a birtokrendező választmány a 3. § vagy az 5. §-nak 2. bekezdése alapján valamely földbirtoknak már 200 holdon felüli részét vagy Ruszka-Krajna területén a földbirtoknak a családi kisbirtokot meghaladó részét is igénybe kívánja venni, efelett az Országos Birtokrendező Tanács teljes ülésben köteles dönteni. A végérvényes határozathoz kétharmadrész szótöbbség szükséges.
Ruszka-Krajna területére nézve ahhoz, hogy egyes községek vagy felosztási csoportok területén 200 holdnál kisebb földbirtokokat is igénybe vegyenek, a földmívelési ministernek a népgazdasági és a ruszka-krajnai ministerrel egyetértőleg adott előzetes engedélye is szükséges és csak ennek az engedélynek a megadása után terjeszthető az ilyen igénybevétel kérdése az Országos Birtokrendező Tanács elé.
34. § Ha a tulajdonos vagy más érdekelt vagy pedig a birtokrendező választmány a kisajátítási árral, a haszonbérlet megszüntetéséért adandó kártérítéssel, vagy az ezekre vonatkozólag megállapított feltételekkel nincs megelégedve, a kisajátítási ár, kártérítés vagy a feltételek megállapítása végett az Országos Birtokrendező Tanács határozatának vételétől számított 15 nap alatt vegyes bírósághoz fordulhat.
Ebben az esetben a kisajátítási árat, kártérítési összeget és egyéb feltételeket öttagú vegyes bíróság állapítja meg, melynek elnökét és két bírói tagját az ingatlan fekvése szerint illetékes törvényszék elnöke küldi ki a vezetése alatt álló bíróság bírái közül, egy tagját a birtokrendező választmány, egy tagját pedig a vele szemben álló másik peres fél jelöli ki. Ha többen vannak a választmánnyal ellentétes érdekű peres felek, azoknak együtt kell a bíróságba egy tagot kijelölniök, ha pedig erre nézve nem tudnak egymás közt megegyezni, a törvényszék elnöke jelöl ki helyettük bírósági tagot a törvényszék területén lakó gazdák közül.
Ennek az elsőfokú bíróságnak a határozata ellen a határozat kihirdetésétől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye. A fellebbezési bíróság a Kuria elnöke által a Kuria tanácselnökei közül kinevezett elnökből és a Kuria polgári tanácsába beosztott bírák közül kinevezett két bíróból, továbbá az országos gazdasági kamara és az országos gazdasági munkáskamara választmánya által kiküldöt egy-egy tagból áll.
Ezeknek a bíróságoknak szervezésére és eljárására vonatkozó részletes szabályokat az igazságügyi minister és a földmívelési minister rendelettel állapítja meg.
A bírósági eljárás költségét rendszerint a kisajátítás árához kell számítani, s az csak akkor terhelheti azt, aki a peres eljárást megindította, ha a bíróság által megállapított ár vagy kártérítési összeg nem jelentékenyen nagyobb annál a kisajátítási árnál vagy kártérítési összegnél, amely ellen a bírósághoz fordultak. A bíróság azonban az eset körülményei szerint a méltányossághoz képest a költségeket kölcsönösen meg is szünteti.
A bírói eljárás nem gátolja a felosztási eljárásnak továbbfolytatását.
35. § Az egész kisajátítási eljárás folyamán is jelentkeznek igénylők a kisajátítandó ingatlanokra.
Jelentkezni a birtokrendező választmánynál kell. Mikor az Országos Birtokrendező Tanács a 33. § szerint hozott döntése a birtokrendező választmányhoz leérkezik, a választmány ezt a községben vagy községekben szokásos módon közhirré teszi azzal, hogy a közhirrététel napjától kezdve még három napig lehet új igénylőknek jelentkezni. A három nap lejártával az igénylők jegyzékét végleg lezárják s azontúl további jelentkezések már nem fogadhatók el.
36. § A 35. §-ban említett 3 napos határidő lejárta után a birtokrendező választmány a birtokrendező bizottság javaslatának meghallgatásával megállapítja, hogy a kisajátított ingatlanokból mennyit és mely részleteket kell felhasználni, családi kisbirtokok, családi kis szőlőbirtokok, középbirtokok, családi háztelkek, családi kertek, családi szőlőkertek, munkásbirtokok, kerti kisbirtokok vagy közös legelők, erdők és az 53. §-ban említett községi vagy szövetkezeti birtokok létesítésére, illetőleg a családi kisbirtokok, családi kisszőlőbirtokok vagy kerti kisbirtokok nagyságát el nem érő birtokok kiegészítésére.
Általában, amennyiben a helyi viszonyok s az általános gazdasági érdekek megengedik, az egyes birtoknemekből létesítendő vagy kiegészítendő birtokok számának egymáshoz való aránya olyan legyen, amilyen arányban van egymáshoz az illető birtoknemek igénylőinek a száma.
A választmánynak erre a megállapításra vonatkozó határozatát a községben szokásos módon közzé kell tenni s ellene a közzétételtől számított 8 hap alatt minden érdekelt fél, ugyszintén a birtokrendező bizottság bármely tagja, a községi képviselőtestület vagy a községi elöljáróság is panaszt adhat be és ha panaszt adtak be, akkor az iratokat döntés végett fel kell terjeszteni az Országos Birtokrendező Tanácshoz.
37. § Ha a birtoknemek megállapítása ellen nem adtak be panaszt vagy ha az Országos Birtokrendező Tanács döntése leérkezik, a birtokrendező választmány a birtokrendező bizottság meghallgattásával megállapítja, hogy az egyes birtoknemekből hány birtokot kell létesíteni, illetőleg kiegészíteni és hogy mindenik birtoknemből kik és milyen sorrendben fognak birtokot kapni.
Ha az egyes birtoknemekre külön birtokrendező választmányt választanak, akkor azt a megállapítást s a további tennivalókat minden birtoknemre külön az illető választmány végzi, a mindeniket közösen érdeklő kérdésekben pedig együttes ülésen közösen döntenek.
Mindenki csak egy birtoknemre jelentkezhetik s aki több birtoknemre jelentkezett, köteles a jelentkezések lezártáig bejelenteni, hogy melyik birtoknemre tartja fenn az igényét, különben az igénye csak a birtokrendező választmány által meghatározandó birtoknemre jön tekintetve. Házastársak nem jelentkezhetnek külön, hanem csak egyikük vagy csak együtt egy birtoknemre.
Családi kisbirtokkal együtt igényelhető családi szőlőkert kiadására csak akkor kerülhet sor, ha a családi kis szőlőbirtokot igénylők kielégítése után még marad felosztható szőlőterület.
Mindenik birtoknem igénylői igényelhetnek emellett a közös legelőből vagy erdőből arányos osztatlan illetőséget is.
Családi kisbirtokoknál, családi kis szőlőbirtokoknál és kerti kisbirtokoknál először azoknak az igényét kell, még pedig a 15-21. §-ban meghatározott sorrend szerint, számításba venni, akik már meglévő földbirtokuknak a törvény értelmében való kiegészítését kívánják.
Azután mindenik birtoknemre vonatkozólag azoknak az igénye következik, akik egy teljes birtokot kívánnak szintén a 15-21. §-ban meghatározott sorrend szerint úgy, hogy e szerint a bekezdés szerint igénylő hadirokkantak vagy hadiözvegyek mégis megelőzik az előbbi bekezdés szerint igénylők közül azokat, akik nem hadirokkantak és nem hadiözvegyek.
Igényegyenlőség esetén a kielégítési sorrend felől sorshúzás dönt.
A birtokrendező választmány már a kisajátítási eljárás során s az árra vonatkozó határozatban elvégezheti az előbbi §-ban és az ennek a szakasznak első bekezdésében jelzett megállapításokat és kijelöléseket s akkor az ezek ellen beadott panaszokat is lehetőleg a kisajátítási eljárás elleni panaszokkal együtt dönti el az Országos Birtokrendező Tanács.
38. § Az igénylők közül nem kaphat földet:
1. aki elmebeteg, gyengeelméjű vagy akinek kiskorúsága tékozlás miatt meg van hosszabbítva vagy aki ebből az okból gondnokság alatt áll;
2. aki nyereségvágyból elkövetett bűntett miatt jogerősen el volt ítélve, de elítéltetése óta még nem telt el 10 év;
3. aki az 1918. évi november 1. után történt zavargásokban való részvétel miatt bírói ítélettel jogerősen el volt ítélve, az elítéltetésétől számított 3 évig;
4. aki a földmívelő gazdasági cseléd vagy munkás, aki 1919. évi február hó 1. után a községi elöljáróságok vagy a helyi munkástanácsok, illetőleg gazdasági kamarák, vagy gazdasági munkáskamarák felszólítása dacára sem áll munkába s erre vonatkozólag a helyi szokás szerint megfelelő vagy az erre hivatott szerv által megállapított munkabér mellett tett ajánlatot sem fogadta el s akit emiatt a munkástanács vagy a gazdasági munkáskamara választmánya jogérvényesen felvett a munkakerülők jegyzékébe;
5. akire nézve a birtokrendező-választmány titkos szavazás útján 2/3 rész szótöbbséggel megállapítja, hogy egyéni tulajdonságainál fogva nem lehet reá földbirtokot bízni vagy hogy nem várható tőle a földszerzés folytán reá háruló kötelezettségek rendes teljesítése.
Ha két választmányi tag kifogást tesz akár szóban, akár írásban ennek a pontnak alapján bármelyik igénylő ellen, akkor az illető igénylő kizárása felett a titkos szavazást azonnal el kell rendelni.
A kizárást kimondó határozatban meg kell jelölni a kizárás okát.
Az ennek a szakasznak az alapján hozott kizárási határozat ellen a határozat kézhezvételétől számított 8 nap alatt panaszt lehet beadni az Országos Birtokrendező Tanácshoz. A panaszokat a 40. §-ban megszabott felterjesztéssel együtt kell felterjeszteni.
39. § Mindenkinek csak egy birtokra, illetőleg csak egy teljes birtokig való kiegészítésre lehet igénye. Egynél több birtokot még különböző nemű birtokokból sem kaphat senki, kivéve a családi szőlőkertet, amelyet olyanok is kaphatnak, akik családi kisbirtokot kapnak.
Házastársakat egy igénylőnek kell tekinteni, külön birtokot nem kaphatnak.
Az e szerint a törvény szerint létesülő közös legelőből és közös erdőből minden új birtokos kaphat a birtokán felül arányos osztatlan illetőséget és ezt az új birtok területének megállapításánál nem kell beszámítani.
40. § Amint az előbbi szakaszok szerint úgy a létesítendő birtokok száma, mint az ezekre jogosultak jegyzéke s kielégítési sorrendje minden birtoknemre nézve meg van állapítva, a birtokrendező, választmány az erre vonatkozó határozatát írásban közli az összes érdekeltekkel s egyúttal a községben vagy a felosztási csoporthoz tartozó községekben szokásos módon közhírré teszi. A határozat ellen a közhirrétételtől számított 8 nap alatt minden érdekelt panaszt emelhet s panaszt adhat be a birtokrendező bizottsághoz.
A 8 nap lejártával az iratokat, az esetleg beadott panaszokkal együtt, mindenesetre fel kell terjeszteni az Országos Birtokrendező Tanácshoz, amely a fentiek szerint felmerülhető összes kérdésekben végérvényesen dönt.
41. § Az Országos Birtokrendező Tanácsnak az előbbi szakasz szerint hozott döntését a birtokrendező választmány közli az érdekelt felekkel s egyúttal a községben vagy a felosztási csoporthoz tartozó községekben szokásos módon közhírré is teszi.
A közhírrétételtől számított 8 nap alatt a 22. § értelmében alakult szövetkezetek a birtokrendező bizottságnál bejelenthetik a megalakulásukat s azt is, hogy a 22. §-ban foglalt elsőbbségüket igénybe kívánják venni.
42. § Az előbbi szakaszban jelzett 8 napi határidő letelte után el kell készíttetni az új birtokok felosztási és kihasítási tervét.
Családi kis szőlőbirtokokat, családi háztelkeket, családi kerteket, családi szőlőkerteket, munkásbirtokokat és kerti kisbirtokokat a lehetőség szerint egy darabban kell kihasítani.
Családi kisbirtokok lehetőleg kevés számú darabban hasítandók ki.
A 22. § értelmében alakult szövetkezetek az elsőbbségük jogán azt igényelhetik, hogy egyes művelési ágak területéből nekik az általuk kijelölendő részen s egy vagy több darabban hasítsanak ki annyit, amennyi tagjaikat az illető területből együttvéve illetné. Ezt a kijelölést azonban úgy kell tenni, hogy emellett a többi igénylők jutalékainak a kihasítása gyakorlatilag lehetséges maradjon s a birtokrendező választmány ennek az érdeknek megfelelően köteles a kijelölést figyelembe venni. A kijelölésben a szövetkezeteket is megelőzik a hadirokkantak. (15. § 1. és 3. pont.)
A szövetkezeteket illető területek kijelölése után ki kell jelölni az egyéni birtokokat is, még pedig úgy, hogy az egy-egy birtoknemből kihasítandó birtokok lehetőleg egyenlő értékűek legyenek.
Az így kihasított birtokok közül az egyes jogosultak a 36. § szerint megállapított sorrendben választhatják ki a maguk birtokát.
A terv készítésénél gondoskodni kell a szükséges vízlevezetésről, csatornákról, utakrók, utcákról, vasutakról s ezek számára megfelelő helyet kell hagyni.
Új községek telepítésénél gondoskodni kell községházának, népháznak, iskoláknak s egyéb középületeknek szükséges területekről, továbbá utcákról és közterekről is.
A birtokrendező választmány az összes jogosultak s a jogosultakból alakult szövetkezetek egyértelmű hozzájárulásával a felosztásnak és kiválasztásnak más módjaiban megállapodhatik.
43. § A birtokrendező választmány a birtoktestek előnyös létesítése végett csereügyleteket köthet vagy közvetíthet kisajátítás alá nem kerülő birtokokra vagy azok részleteire nézve is. (Békés birtokcserék.)
Ha bírói becsléssel vagy ennek a törvénynek megfelelő úton meg van állapítva, hogy az elcserélt ingatlanok egyenlő értékűek, azok jogi természetükre nézve is egymás helyébe lépnek s a telekkönyvet ehhez képest hivatalból kell kiigazítani.
44. § Ha a felosztási terv alapelveire nézve a birtokrendező választmány s a birtokrendező bizottság nem tud megegyezni, a vitás kérdéseket döntés végett az Országos Birtokrendező Tanács elé kell terjeszteni.
45. § Ha a felosztási terv alapelveire nézve a birtokrendező választmány s a birtokrendező bizottság megegyezik vagy ha az Országos Birtokrendező Tanács döntése megérkezik, a birtokrendező bizottság a megegyezés vagy a döntés szerint elkészítteti a terveket.
Ezeket a terveket a községházán, több községből álló felosztási csoportokban pedig a legnagyobb lélekszámú község házánál 8 napig közszemlére kell kitenni s ezt a községekben szokásos módon ki kell hirdetni. A 8 napi határidő a kihirdetés napjától számít. Ez alatt a 8 nap alatt az érdekeltek panaszt adhatnak be a tervek ellen.
A 8 nap lejártával a terveket az esetleg beadott panaszokkal együtt mindenesetre az Országos Birtokrendező Tanács elé kell terjeszteni jóváhagyás végett.
46. § Az Országos Birtokrendező Tanács döntésének leérkezte után a birtokrendező választmány a birtokrendező bizottság segédkezésével megkezdi a birtoknak természetben való tényleges felosztását, az új birtokok kihasítását s a jogosultak részére való kijelölését.
A földbirtokkal együtt fel kell osztani az átveendő s az új birtokosok által használható élő és holt gazdasági felszerelésnek felosztásra alkalmas és az új birtokosok számára szükséges részét, továbbá a terményeket és a trágyát is, úgy, hogy lehetőleg minden birtokra mindenből a megfelelő mennyiség jusson.
Ha az élő vagy holt gazdasági felszerelés nem elég arra, hogy mindenik új birtokosnak arányosan megfelelő mennyiség jusson, akkor az élő vagy holt felszerelés egyes tárgyait az új birtokosok megfelelő csoportjainak kell átadni közös tulajdonba és használatra vagy pedig egyes új birtokosoknak úgy adni el, hogy kötelesek legyenek megállapítandó sorrendben és megállapítandó feltételek mellett más meghatározott birtokosoknak is átengedni azokat használatra vagy másik birtokán bizonyos munkálatokat meghatározandó díjért elvégezni.
A birtokrendező választmány az összes igényjogosultaknak vagy az igényjogosultak egyes csoportjainak hozzájárulásával a felosztásnak és használatnak másféle módját is megállapíthatja.
Mindezekben a kérdésekben végérvényesen az Országos Birtokrendező Tanács dönt.
47. § A birtokrendező választmány a birtokrendező bizottság meghallgatásával megállapítja a kiosztott ingatlanoknak, felszerelésnek és terményeknek a becsértékét. Az ingatlanok becsértékének a megállapítása úgy történik, hogy a kisajátítási árhoz hozzá kell adni a pénzügyminister és a népgazdasági minister által egyetértőleg megállapítandó, de legfeljebb 20%-ra szabható eljárási költséget s az így származó összeget kell az illető ingatlanból alakított összes új birtokok közt arányosan felosztani.
A csatornák, utak, utcák, közterek s középületek kihasított területeire, valamint az elemi iskoláknak kiosztott családi kisbirtokokra eső becsértéket, ha más megállapodás nem történik, arányosan el kell osztani a többi kiosztott ingatlan közt.
A felszerelést és terményeket, valamint a szántást, a vezetést s más teljesített munkákat az átvételi árban kell az új birtokosoknak átadni.
A kiosztott új birtokokon lévő gazdasági épületek becsértékét, ha az új birtokos használhatja azokat, szintén hozzá kell adni a birtok becsértékéhez. Az új birtokosok által nem használható épületek más módon való hasznosításáról a birtokrendező választmány gondoskodik.
48. § Az új birtokosok a birtokot általában örökhaszonbérletül kapják.
Minden új birtokosnak joga van az örökhaszonbérletet megváltani s ebben az esetben tulajdonul kapja meg az ingatlant.
Az örökhaszonbérlet megváltása fejében a megszerzett birtok becsértékét kell megfizetni, még pedig vagy egy összegben, vagy legföljebb 5%-os kamat mellett s legfeljebb 50 év alatt törlesztendő részletekben.
Az új birtokosok kijelölése s a becsérték megállapítása után a megállapításnak a községben vagy a felosztási csoporthoz tartozó községekben szokásos módon való közzétételétől számított 8 nap alatt mindenik uj birtokos köteles bejelenteni, hogy a birtokot örökhaszonbérletül kívánja-e megtartani, vagy pedig meg akarja-e váltani. Ezt a bejelentést a birtokrendező választmány jegyzékbe veszi.
Azután a birtokrendező választmány a földbirtok és a vele átvett ingóságok kiosztásáról szóló s az új birtokok jogi minőségét is az új birtokosok bejelentéséhez képest megállapító határozatát a községben vagy a felosztási csoporthoz tartozó községekben szokásos módon közhirré teszi és egyúttal közli az összes érddekeltekkel. A határozat ellen minden érdekelt fél és a birtokrendező bizottság bármely tagja a közhirrétételtől számított 8 nap alatt panaszt adhat be. A 8 nap lejárta után az iratokat az esetleg beadott panaszokkal együtt fel kell terjeszteni az Országos Birtokrendező Tanácshoz, amely az összes kérdésekben végérvényesen dönt.
49. § A birtokbaadásról, a kisajátítás pénzügyi lebonyolításáról s az új birtokok örökhaszonbérének vagyvételárának, illetőleg a vételár részleteinek és kamatainak beszedéséről s az evvel a törvénnyel kapcsolatos egyéb pénzügyi műveletekről külön néptörvény intézkedik.
50. § A népgazdasági minister gondoskodik a gazdálkodás belterjes fejlesztése végett az új birtokosoknak beszerző, termelő és értékesítő szövetkezetekbe való szervezéséről.
51. § Az e szerint a törvény szerint akár új szerzés, akár kiegészítés útján keletkezett minden új birtokot külön telekkönyvi jószágtestté kell ennek a törvénynek megfelelő elnevezése alatt hivatalból alakítani; az ilyen birtokot haszonbérbe adni, használatra bármi címen átengedni vagy felosztani csak a népgazdasági ministernek vagy az általa megbízott hatóságnak engedélyével szabad.
Az ennek a törvénynek a rendelkezései szerint alakított földbirtokból háromnál többet senki sem szerezhet meg tulajdonul s nem tarthat semmi címen sem birtokában.
Az első szerző a tulajdonjog bekebelezésétől számított 10 évig a birtokot el nem idegenítheti s meg nem terhelheti.
Ez alatt az idő alatt a birtok végrehajtása alá is csak a birtok szerzéséből származó tartozásoknak vagy törvényen alapuló tartási kötelezettségeknek, továbbá az ingatlanon a kisajátítás során netán meghagyott, végül a népgazdasági minister vagy általa megbízott hatóság engedélyével vállalt terheknek kielégítése végett vonható.
Az örökhaszonbérleti jog se meg nem terhelhető, se végrehajtás alá nem vonható, se el nem idegeníthető.
Az örökhaszonbérlőnek joga van az örökhaszonbérletet egy évi előzetes felmondással bármely gazdasági év végén megszüntetni s akkor a birtokot az ebben a törvényben foglalt szabályok megfelelő alkalmazásával kell más igénylő számára kiadni.
Aki ennek a törvényszakasznak rendelkezéseit megszegi, kihágást követ el s hat hónapig terjedhető elzárással s kétezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
Az ennek a szakasznak ellenére kötött jogügylet semmis és az így szerzett birtok tulajdonjoga vagy örökhaszonbérleti joga minden ellenérték nélkül átszáll az államra.
Az örökösödést az ennek a törvénynek rendelkezései szerint alakított földbirtokokra nézve külön törvény fogja szabályozni.
52. § A tulajdonos vagy az örökhaszonbérlő által a gazdálkodás rendjének megfelelő idő alatt birtokba nem vett vagy az általa elhagyott birtokot az ebben a törvényben foglalt szabályok megfelelő alkalmazásával más igénylőnek kell örökhaszonbérletül vagy tulajdonul átadni. A birtokot elhagyó örökhaszonbérlő vagy tulajdonos semmi kárpótlást nem kaphat.
Erre vonatkozólag a birtokrendező választmány vagy annak feloszlása után a községi gazdasági kamara választmánya tesz előterjesztést az Országos Birtokrendező Tanácsnak, de az Országos Birtokrendező Tanács határozatának leérkezte előtt is köteles a birtok megmívelésére nézve belátása szerint ideiglenesen intézkedni.
Azt, hogy a birtokot valóban elhagyottnak kell-e tekinteni, a választmány kérésére az ingatlan fekvése szerint illetékes járásbíróság hivatalból foganatosított eljárás alapján állapítja meg. Határozata ellen egyfokú fellebbezésnek van helye a törvényszékhez.
53. § 10,000-nél több lakosú községben alakult s legalább 500 tagból álló fogyasztási (ellátási) szövetkezetek vagy tisztviselői beszerző csoportok igényelhetik, hogy tagjaiknak mezőgazdasági termékekkel való ellátása céljából megfelelő területű mezőgazdasági birtokot vagy kertbirtokot hasítsanak ki számukra községüknek vagy más községnek a határában. Minden olyan tag után, akinek saját földbirtoka nincs, mezőgazdasági birtoknak legfeljebb két hold, kertbirtoknak legfeljebb egy hold adható ki, ennél nagyobb terület a tagok után akkor se számítható, ha egyes tagoknak több üzletrészük van. Az ilyen szövetkezetek igényét csak akkor kell kielégíteni, ha az illető községekben lakó összes igénylőknek a kielégítése után a középbirtokok igénylőit kivéve, még marad felhasználható terület.
Külön méltánylást érdemlő esetekben az Országos Birtokrendező Tanács kevesebb tagszámú szövetkezetek számára is engedélyezhet földszerzést, s az egy-egy tagra eső terület mértékét fel is emelheti, de legfeljebb az itt megszabott legnagyobb terület kétszeresére.
Ugyanígy és ugyanilyen sorrendben igényelhetik megfelelő mezőgazdasági vagy kerti birtok kihasítását lakosságuknak mezőgazdasági termékekkel való ellátása végett maguk a községek is a saját határukban, vagy közeleső községek határában, de csak akkor, ha a község saját ingatlan birtokai erre a cérla nem elegendők.
Az ennek a szakasznak az értelmében kiosztott birtokot a szövetkezetek csak határozott vagy határozatlan időtartamú haszonbérletbe vagy örök haszonbérletbe kaphatják; a községek tulajdonul is.
Az e szerint a szakasz szerint előterjesztett kérelmet egyenesen az Országos Birtokrendező Tanácshoz kell beadni, amely e felett a helyi birtokrendező választmány vagy ilyennek nem létében a községi képviselőtestület (városi néptanács) meghallgatásával dönt. Az Országos Birtokrendező Tanács ilyen igény kielégítésére kijelölhet valamely külön földbirtokot vagy földbirtokrészletet is s ebben az esetben az így kijelölt területet nem kell belevonni az illető községben folyó kisajátítási eljárásba. Ilyenkor a birtokrendező választmány tennivalóit s hatáskörét maga a kérelmező község vagy szövetkezet gyakorolja.
Ennek a törvénynek rendelkezéseit ebben az eljárásban is megfelelően kell alkalmazni.
Ugy a termelő, mint a fogyasztási szövetkezetek, melyek ennek a törvénynek rendelkezései szerint földbirtokot kapnak, valamint a községek is az így létesült földbirtokaikon való gazdálkodásukra nézve a népgazdasági minister felügyelete alatt állanak.
Az ennek a szakasznak az értelmében kapott földbirtok vezetésére úgy a szövetkezetek, mint a községek csak olyan gazdatisztet alkalmazhatnak, aki gazdasági akadémiát vagy ezzel egyenlő fokú gazdasági iskolát, erdészeti főiskolát vagy kertészeti iskolát végzett s mint gazdatiszt, erdőtiszt, kertész vagy önálló gazda legalább 5 évig működött, vagy aki gyakorlati gazdatiszti vizsgát tett.
Ilyen szakértő vezető alkalmazása alól a népgazdasági minister indokolt esetekben felmentést adhat.
Ha a szövetkezet tagjainak a száma csökken, a népgazdasági minister a földbirtok megfelelő részét elvonhatja s más igénylők számára való kiosztás végett az Országos Birtokrendező Tanács rendelkezésére adhatja.
54. § Ha valamely község vagy felosztási csoport határában kisajátított ingatlanokból az összes igénylők kielégítése után még marad fenn földterület, ezt a birtokrendező választmány az Országos Birtokrendező Tanács előzetes hozzájárulásával részletekre felosztva nyilvános árverésen becsértéküknél nem alacsonyabb árban eladhatja olyan kisgazdáknak, akiknek nincs 50 holdnál nagyobb földbirtokuk. Egy-egy kisgazda csak annyi földet vehet, amennyivel a már meglevő földbirtoka 50 holdnál nem nagyobbá egészül kil Elsőbbségük van az illető községben lakó kisgazdáknak, más községben lakó kisgazdák csak akkor vásárolhatnak, ha a helybeliek közül már nem jelentkezik vásárló.
A befolyt vételárból az eladott ingatlanoknak a 47. § szerint megállapítandó becsértékén belüli összeget az e szerint a törvény szerint folyó eljárásoknál beálló veszteségek fedezésére s az új kisbirtokosok segítésére kell fordítani.
55. § Ha valamely földbirtok 20 holdnál nem nagyobb területű részletekben van haszonbérbe adva olyan földmívelőknek, akiknek nincs más földbirtokuk vagy akiknek földbirtoka a haszonbérben bírt földdel együtt nem tesz ki többet 20 holdnál, az ilyen földbirtok nem sajátítható ki az ebben a törvényben megjelölt célokra. A haszonbérlőknek azonban joguk van az általuk haszonbérelt részleteket tulajdonul megszerezni s kívánhatják, hogy az állam evégből számukra az illető részleteket sajátítsa ki.
Ahol 20 holdat meghaladó, de 200 holdnál nem nagyobb részletekben van a birtok haszonbérbe adva, vagy ahol az egyes haszonbérlők által haszonbérelt földterület a birtokukban lévő más földterületekkel együtt többet tesz ki 20 holdnál, ott az egyes haszonbérleteket korlátozni lehet úgy, hogy egy haszonbérlőnek se legyen birtokában a haszonbérelt földbirtokából s más földbirtokából együttvéve 20 holdnál nagyobb terület.
Az így korlátozott haszonbérleti területet a haszonbérlők szintén megszerezhetik kisajátítás utján, a fennmaradó rész pedig ennek a törvénynek az értelmében való felosztás céljára kisajátítható.
Ahol 200 holdnál nagyobb részletekben van haszonbérbe adva valamely birtok, ott az ilyen birtok, illetőleg a birtoknak 200 holdnál nagyobb részletekben haszonbérbe adott része a haszonbérletre való tekintet nélkül kisajátítható.
Az ebben a törvényben meghatározott kisajátításmentességet a tulajdonos ennél az eljárásnál is igénybe veheti.
Az ennek a szakasznak a rendelkezése szerint szükséges eljárást a földmívelési minister rendelettel szabályozza.
56. § Ha valamelyik községnek egyáltalában nincs határa, vagy csak olyan kis határa van, hogy az a községbeli igénylők kielégítésére nem elegendő, az Országos Birtokrendező Tanács az igénylőknek, vagy azok egy részének kérelmére szomszédközségek határainak ad illető községhez közelfekvő részeit jelölheti ki a községbeli igénylők kielégítése végett. Ebben az esetben a kijelölt részeket ennek a törvénynek az alkalmazása szempontjából úgy kell tekinteni, mintha az illető község határához tartoznának.
Az ilyen kijelölés előtt az érdekelt szomszéd községeket mindig meg kell hallgatni.
57. § A népgazdasági minister indítványozhatja ennek a törvénynek az értelmében létesült olyan családi kisbirtoknak, középbirtoknak vagy szövetkezeti birtoknak a kisajátítását, amelynek birtokosa, anélkül, hogy ebben elemi csapások által vagy máskép saját hibáján kívül gátolva lett volna, éveken át nem tudja az azon a vidéken elért átlagos terménymennyiségnek legalább 80%-át kimutatni. Éppen úgy indítványozhatja a népgazdasági minister oly középbirtoknak vagy az 53. § szerint létesült oly községi vagy szövetkezeti birtoknak a kisajátítását is, amely nem a meghatározott szakképzettségű egyén vezetése alatt áll. A kisajátítási indítványt az ingatlan fekvése szerint illetékes járásbírósághoz kell beadni. A járásbíróság határozata ellen egyfokú fellebbezéssel lehet élni a törvényszékhez.
Ha a bíróság elrendeli a kisajátítást, a birtokrendező választmány vagy helyette a községi gazdasági kamara az ebben a törvényben foglalt rendelkezéseknek megfelelő alkalmazásával elvégzi a kisajátítási eljárást, a 15-21. §-ok megfelelő alkalmazásával új birtokost jelöl ki a birtok számára s a kisajátítási eljárásnak és a kijelölésnek az Országos Birtokrendező Tanács által való jóváhagyása után a birtokot átadja az új birtokosnak.
58. § A népgazdasági minister a földmívelési ministerrel egyetértésben kötelezőleg megszabhatja, hogy az új birtokosok legalább mennyi területet tartoznak bizonyos terményekkel bevetni s azonkívül más rendelkezéseket is tehet a termelés belterjes fejlesztése érdekében. Ha valamely új birtok birtokosa anélkül, hogy mulasztását elfogadható módon igazolni tudná, három egymásután következő éven át nem tartja be a népgazdasági ministernek aszerint a szakasz szerint tett intézkedéseit, a népgazdasági minister indítványozhatja az ilyenbirtokos birtokának az előbbi szakaszban meghatározott eljárással való kisajátítását.
59. § Ahol nagy a nép földszükséglete s a tényleges felosztás műszaki keresztülvitele csak hosszabb idő mulva várható, ott a birtokrendező választmány az Országos Birtokrendező Tanács előzetes jóváhagyása után a birtokrendező bizottság segédkezésével megindíthatja a kisajátítási eljárást a felosztáshoz szükséges földbirtokra, megállapíthatja, hogy a kisajátítandó birtokokból melyik birtoknemben mennyi új birtok létesíthető, kijelölheti az igénylők között a 15-21. §-ok alapján azokat, akik az új birtokokat kapni fogják, letárgyalhatja a haszonbérlet megszüntetését és az eszerint a törvény szerint rendezést igénylő összes kérdéseket s javaslatot tehet az Országos Birtokrendező Tanácsnak arra, hogy a kisajátított földbirtokokat bocsássa ideiglenesen a kijelölt új birtokosok közös birtokába.
Az ezekre vonatkozó iratokat a beadott panaszokkal együtt az Országos Birtokrendező Tanácshoz kell felterjeszteni. Az Országos Birtokrendező Tanács az említett összes kérdésekben végérvényesen határoz. A kisajátítási árra vagy a haszonbérlőnek adandó kártérítésre nézve a határozattal meg nem elégedő felet a bírósághoz utasítja s elrendeli a kisajátított földbirtoknak az új birtokosok ideiglenes birtokába adását. Az új birtokosok megegyezésük szerint akár osztatlanul közösen, akár nagyobb vagy kisebb részletekre felosztva vehetik birtokukba a földbirtokokat. A végleges felosztásig a fizetendő kamatért, a törlesztési részletért, illetőleg haszonbérösszegért osztatlan közös birtoklásnál egyetemlegesen, megosztott birtoklásnál pedig jutalékaik arányában felelősek.
Az új birtokosok többségének kívánságára ezt az ideiglenes birtoklást az Országos Birtokrendező Tanács bármilyen időre meghosszabbíthatja. Joguk van azonban az új birtokosoknak bármikor egyszerű szótöbbséggel a felosztást kívánni s akkor azt a lehetőség szerint való időben végre kell hajtani.
Az ebben a szakaszban, valamint az előbbi szakaszokban szabályozott eljárásra nézve az Országos Birtokrendező Tanács a birtokrendező bizottság tennivalóinak végzésével más kiküldöttet vagy kiküldötteket is megbízhat s egyes esetekben a saját jóváhagyási s döntési hatáskörét más hatóságra ruházhatja.
A birtokrendező bizottság vagy az azt helyettesítő kiküldött az összes érdekeltekkel vagy egy részükkel az ideiglenes használatra nézve ettől a szakasztól eltérő módon is megállapodhatik s a megállapodás az Országos Birtokrendező Tanácsnak vagy az általa evégből megbízott hatóságnak a jóváhagyása után azonnal végrehajtható.
60. § A birtokrendező választmány a birtokrendező bizottságnak vagy az ezt helyettesítő kiküldöttnek javaslatára elhatározhatja azt is, hogy az e szerint a törvény szerint kisajátítható földbirtokterületeket közös vagy felosztott mívelés végett haszonbérbe vagy részesmívelésbe veszi az igényjogosultak számára. Ebben az esetben a haszonbérbe vagy részesmívelésbe adás elrendelésére s a haszonbérnek vagy a részmívelés feltételeinek megállapítására ennek a törvénynek a kisajátítás elrendelésére s a kisajátítási ár megállapítására vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ha a birtok egészben vagy 20 holdnál nagyobb részletekben haszonbérbe van adva, a haszonbérlet a 20 holdon felül eső haszonbérleti területekre nézve megszüntethető s ebben az esetben a haszonbérlő kárlanítása ennek a törvénynek a rendelkezései szerint történik. Ha a haszonbérlőnek más földbirtoka is van, csak annyit kell meghagyni neki a haszonbérletből, amennyi a többi földbirtokával együtt nem tesz ki többet 20 holdnál. Ha a haszonbérlő nem igényli a 20 holdnyi haszonbérlet meghagyását, erre a részre is az ebben a szakaszban megállapított eljárásnak van helye. A haszonbérlet megszüntetése helyett a birtok a haszonbérlőtől alhaszonbérletbe is vehető, de ilyenkor a haszonbérlőnek fizetendő alhaszonbér együttvéve legfeljebb 10%-kal lehet nagyobb a haszonbérlő által fizetett haszonbérnél.
Az Országos Birtokrendező Tanács megalakulásáig a tanácsnak ebben a szakaszban megszabott hatáskörét a földmívelési minister a népgazdasági ministerrel együtt gyakorolja.
Ennek a törvénynek a rendelkezéseit az itt szabályozott eljárásban megfelelően kell alkalmazni.
61. § Ahol a termelés érdeke kívánja, ott a földmívelési minister a népgazdasági ministerrel együtt felhatlamazást adhat az ideiglenes birtoklásba vagy ideiglenes haszonbérbe, illetőleg részesmívelésbe vételre kijelölt földbirtokoknak is a hozzájuk tartozó felszereléseknek, terményeknek és tárgyának a felmerülő kérdések eldöntése előtt azonnal való birtokbavételére.
62. § Az ingatlan birtokok forgalma, amennyiben azt ennek a törvénynek az intézkedései nem érintik, a hatályban lévő rendelkezések korlátai közt továbbra is szabad.
Ha 500 holdnál nagyobb területű földbirtokot az ebben a törvényben meghatározott eljáráson kívül részletekre felosztva idegenítenek el, az erre vonatkozó szerződést a feldarabolás tervével együtt jóváhagyás végett be kell mutatni a népgazdasági ministernek s az elidegenítés csak a minister jóváhagyásával válik érvényessé.
A feldarabolás tervét az ügyletek kötése előtt előzetesen is be kell mutatni.
A népgazdasági minister a jóváhagyást csak akkor adja meg, ha a bemutatott ügyletek és tervek a nép földhözjuttatását célzó törekvésekkel nem ellenkeznek s különben sem sértenek közérdeket.
A népgazdasági minister a jóváhagyást feltételekhez kötheti vagy jóváhagyás előtt a terveknek és az ügyleti feltételeknek módosítását is követelheti s a feleknek a föld megszerzéséhez biztosíthatja az ennek a törvénynek megfelelő támogatást.
A népgazdasági minister kikötheti azt is, hogy a részletek kihasítását birtokbaadás előtt felül kell vizsgálni s a birtokbaadást hatósági kiküldött közreműködésével kell foganatosítani.
A népgazdasági minister jóváhagyása pótolja a bíróság vagy más hatóság felügyeleti jóváhagyását, kivéve a gyámhatóságét.
A 2-7. bekezdéseket megfelelően kell alkalmazni akkor is, ha a felek ötszáz holdnál nem nagyobb ingatlannak részletekben való eldarabolásához kívánják a népgazdasági minister hozzájárulását kieszközölni.
63. § Az Országos Birtokrendező Tanácsnak, úgyszintén a birtokrendező bizottságoknak tagjait, kiküldöttjeit, alkalmazottjait vagy más megbízottjait a büntetőtörvények alkalmazása szempontjából közhivatalnokoknak kell tekinteni. A reájuk vonatkozó fegyelmi szabályokat, amennyiben fegyelmi hatóság alatt nem állanak, rendelet állapítja meg.
64. § Földmívesházak állami támogatással való építészetéről külön törvény fog intézkedni.
65. § Az összes ingatlanbirtokoknak egységes földértékadó alá való vonásáról külön törvény fog intézkedni.
66. § Az ebben a törvényben szabályozott eljárás és az eljáráshoz tartozó beadványok, jegyzőkönyvek, határozatok, jogügyletek és telekkönyvi bejegyzések - a peres eljárásokat kivéve - bélyeg és illetékmentesek.
67. § Az ebben a törvényben felsorolt jelentkezések, bejelentések, nyilatkozatok vagy panaszok előterjeszthetők szóval is, írásban is.
Az ebben a törvényben a terület megjelölésére használt hold alatt mindenütt kataszteri holdat kell érteni.
68. § Az ebben a törvényben említett kisajátítási eljárásra a kisajátításról szóló 1881: XLI. tc. rendelkezéseit csak annyiban kell alkalmazni, amennyiben ezt külön rendelet hagyja meg.
69. § Ezt a törvényt a földmívelési minister és népgazdasági minister hajtja végre.
A szükséges részletes szabályokat az említett ministerek az igazságügyministerrel egyetértve állapítják meg.
Az igazságügyminister a telekkönyvi szabályokat a szükséghez képest kiegészítheti, módosíthatja vagy pótolhatja és megállapíthatja, hogy mely esetekben lehet a felosztási eljárás után a telekkönyvet átalakítani.
70. § Ez a törvény kihirdetése napján lép életbe.
