A békeszerződés tervezetének 189. §-a szerint „az osztrák szerződés életbelépte utáni két hónapon belül azok az államok, melyek az egykori osztrák-magyar monarchia valamely területét megkapták, vagy amelyek ezen monarchia széteséséből keletkeztek, Ausztriát és a mostani Magyarországot ideértve, ha még nem tették, kötelesek az Osztrák-magyar banknak területeiken lévő bankjegyeit egy külön bélyeggel lebélyegezni.”
Ezt a műveletet ezek az államok már végre is hajtották, egyedül Lengyelország és Magyarország az, ahol a bankjegyek felülbélyegzése mindeddig nem történt meg. Lengyelországban azért nem, mert ott értesülésem szerint a koronákat felülbélyegzés helyett lengyel márkára cserélik be, nálunk pedig azért nem, mert itt az u. n. tanácsköztársaság, majd a román megszállás ideje alatt ily intézkedést végrehajtani nem lehetett.
Jóllehet a békeszerződést még meg nem kötöttük s igy annak tervezete ránk kötelezettségeket még nem hárit, mégis figyelembe kell vennünk, hogy a közös jegybankul szolgáló Osztrák-magyar bank bankjegyeire vonatkozólag az Ausztriával kötött békeszerződés azonos rendelkezést foglal magában és hogy ránk nézve nagy hátrányokkal járhat, ha egyedül hazánk nem hajtja végre a területén forgó bankjegyeknek bélyegzéssel való nostrificálását.
Hogy a bankjegyek felülbélyegzése mielőbb nálunk is megtörténjék, a következő okokból is kivánatos:
a) hogy megállapítható legyen, hogy az Osztrák-magyar bank által kibocsátott bankjegymennyiségből mennyi van a mai Magyarországon elhelyezve, tehát mely bankjegyek lesznek annak idején az új magyar pénzjegyekkel kicserélendők;
b) hogy a lakosság körében felhalmozott bankjegymennyiségek rejtekhelyükről napfényre jőjjenek és az államnak szükséges kölcsön útján, rendeltetésüknek megfelelően forgalomba kerüljenek;
c) mert az alábbiak szerint a felülbélyegzéssel kapcsolatban fölveendő kényszerkölcsönre az államkincstárnak most már sürgős szüksége van.
Ez az utóbbi indok különösen fontos, mert az államkincstár jelenleg abban a helyzetben van, hogy az óriási állami kiadásokkal szemben számottevő állami bevételek alig vannak.
Az állami szükségletek fedezéséről mulhatatlanul gondoskodni kell s erre jelenlegi helyzetünkben, addig, amíg sikerülni fog az állami bevételeket a kiadásokkal egyensúlyba hozni, nincs más mód, mint vagy kölcsönt felvenni, vagy államjegyeket kibocsátani.
Ez utóbbi mód növelné a forgalomban levő papirospénz tömegét, az inflációt, melynek káros hatását közgazdaságunk annyira érzi, és amely tagadhatatlanul egyik oka pénzünk elértéktelenedésének. Ugyanez áll az Osztrák-magyar banknál felvett bankjegykölcsönök rendszeréről is, amely rendszert a háború alatt s a legutóbbi időkig követtünk.
Ily viszonyok között annál is inkább azt a módot kell választanunk, amely az infláció csökkenését vagy legalább is az infláció további növelésének megelőzését teszi lehetővé, mert most, mikor a nemzetgyűlés működése megkezdődik, meg kell ragadni az első alkalmat, hogy ez úton pénzünket különválasszuk s lehetővé tegyük, hogy annak külföldi árfolyamai tisztán hazánk viszonyai és pénzünknek az itt nyilvánuló vásárló erejének megfelelően szabadon kialakulhassanak, továbbá, hogy az első erélyes lépést megtegyük az intézkedések egész sorozatából, amelyek végeredményben pénzrendszerünknek szilárd alapjait fogják megvetni és pénzünk értékhullámzásait meg fogják szüntetni. Erre egyedüli módként a bankjegyfelülbélyegzéssel kapcsolatos kényszerkölcsön felvétele kinálkozik.
A kényszerkölcsönt tehát állampénzügyi és közgazdasági szempontok egyaránt indokolják.
Teljes tudatában vagyok annak az ellenvetésnek, hogy az ily kényszer kölcsön bizonyos igazságtalansággal jár, mert e kölcsönben az egyes gazdasági alanyok nem vagyonok arányában részesednek, hanem az ily kényszerkölcsön azt éri, akinek birtokában a bankjegymennyiség véletlenül éppen van. Ennek az igazságtalanságnak ellensúlyozását vélem elérni azzal, ha az állam a kényszerkölcsön után megfelelő kamatot fizet, vagyis a kölcsönért teljes ellenértéket nyujt. Minél kisebb ugyanis az a kár, mely az egyes gazdasági alanyokat a kényszerkölcsön felvételéből éri, annál kisebb az az igazságtalanság is, mely e kölcsön aránytalan megoszlásából ered. A cseh-szlovák köztársaság, mely a bankjegyek felülbélyegzésével kapcsolatban szintén kényszerkölcsönhöz folyamodott, e kölcsön után csupán 1% kamatot fizet. Ezt a példát épen a most kifejtetteknél fogva nem óhajtom követni.
Egyébként már a nép széles rétegeit is áthatotta annak a megértése, hogy a bankjegyek mennyiségének erőteljes apasztása s illetve azok további szaporodásának meggátlása az első lépés a pénz további elértéktelenedésének megakadályozására, sőt vásárló erejének emelkedésére, ami az egész nemzetnek nagy érdeke.
Ezeknek a pénzügyi és közgazdasági szempontoknak előrebocsátása után ki kell emelnem még a következő alkotmányjogi szempontot is:
A felülbélyegzés és az ezzel kapcsolatos kényszerkölcsön tárgyában szükséges összes intézkedéseket a jelen indokoláshoz mellékelt kormányrendelet foglalja magában, s a törvényjavaslat csak ezeknek az intézkedéseknek törvényhozási jóváhagyását, a rendelet esetleges kiegészítésére és módosítására szóló felhatalmazást, az adó- és illetékmentességre vonatkozó rendelkezést és a kormányrendelet megszegőivel szemben alkalmazandó büntető rendelkezéseket tartalmazza.
Eredetileg szándékomban volt a főbb intézkedésekhez a törvényhozás előzetes falhatalmazását kérni. Mégis célszerűségi okokból elejtettem ezt a tervet, mert a cél érdekében el kellett kerülni azt, hogy a felülbélyegzés időpontja és részletei az előzetes és elkerülhetetlenül hosszabb ideig tartó törvényhozási intézkedés során idő előtt nyilvánosságra hozassanak, ami nagymérvű űzérkedést és a lakosság tájékozatlanabb részének károsításával járó visszaéléseket tett volna lehetővé. Ez a szempont, tehát az államnak és a lakosságnak érdeke tette szükségessé, hogy a rendelet előzetes törvényhozási felhatalmazás nélkül adassék ki s hogy a törvényjavaslat a törvényhozás jóváhagyásának kieszközlése végett csak a rendelet kihirdetésének napján terjesztessék a nemzetgyűlés elé.
Ugyanez a szempont - t. i. az idő előtt való nyilvánosságra hozatal elkerülése - tette szükségessé azt is, hogy a rendelet kihirdetésének napján azonnal életbe lépjen, jóllehet előrelátható volt, hogy ez az azonnali életbelépés kisebb-nagyobb - a cél érdekében azonban elkerülhetetlen - forgalmi fennakadásokat fog előidézni.
Ezek után van szerencsém a törvényjavaslat és a kormányrendelet részleteinek indokolására áttérni:
Az 1. § a jelen indokoláshoz mellékelt kormányrendeletben foglalt intézkedéseket jóváhagyja s egyszersmind felhatalmazza a ministeriumot, hogy a rendeletet kiegészithesse, módosíthassa és az Osztrák-magyar bank által kibocsátott és Magyarországnak magyar közigazgatás alatt álló területén forgalomban lévő 1 és 2 koronás bankjegyekre is kiterjeszthesse.
A jóváhagyást a fentebb kifejtettek indokolják. A kiegészítésre és módosításra való felhatalmazást indokolja az a szempont, hogy ne kelljen e célra esetleg a törvényhozástól külön felhatalmazást kérni.
A kormányrendeletnek az 1 és 2 koronás bankjegyekre való kiterjesztése, illetve a kiterjesztésre szóló felhatalmazás azért szükséges, mert a békeszerződés tervezetének az idézett 189. §-a az Osztrák-magyar bank valamennyi bankjegyeiről szól, tehát az 1 és 2 koronás bankjegyekre is vonatkozik.
Ez a § felhatalmazza a pénzügyministert, hogy a kitűzött határidő után utólagos felülbélyegzést is engedélyezhessen s ilyen esetben az államkölcsönként visszatartandó összegen felül 25%-ig terjedhető díjat szedhessen.
A felülbélyegzés utólagos engedélyezése azért indokolt, mert előfordulhatnak olyan méltánylást érdemlő esetek, hogy a bankjegyek tulajdonosa bankjegyeit a felülbélyegzésre kitűzött határidőig önhibáján kívül nem tudja beszolgáltatni.
Az utólagos felülbélyegzés engedélyezéséért szedhető díj magasságát indokolja az, hogy visszaélések lehetőleg megakadályoztassanak, továbbá, hogy a legelső időben mérsékeltebb, később pedig fokozatosan emelkedő díj legyen szedhető.
Az ebben a §-ban megállapított adó és illetékmentességet célszerűségi szempontok indokolják.
A 4-6. §-okhoz
Ezek a §-ok a büntető rendelkezéseket tartalmazzák.
Ez a § az életbelépés napját határozza meg.
Az 1. és 2. §-okhoz
A felülbélyegzés tárgyát (1. §) - tehát az államkölcsönként való visszatartás tárgyát is (2. §) - csak az Osztrák-magyar bank által kibocsátott bankjegyek képezik. Ennélfogva a postatakarékpénztár által kibocsátott bankjegyeket az egész művelet nem érinti. Ezt a forgalom érdeke indokolja. A felülbélyegzés első napjaiban ugyanis - mint fentebb érintettem - a fizetési forgalomnak kisebb-nagyobb zökkenései, fennakadásai elkerülhetetlenek lesznek. Ezeknek a fennakadásoknak enyhítését és nagyobb forgalmi zavaroknak elkerülését fogja lehetővé tenni az, ha lesz egy pénznem, mely a felülbélyegzés napjaiban is változatlanul szolgál a fizetési forgalom lebonyolítására.
Hasonlóképpen a forgalom érdeke indokolja azt az intézkedést is (1. §), hogy az 1 és 2 koronások felülbélyegzése egyelőre mellőztessék. Kivánatos ugyanis, hogy ezek a legkisebb értékfokozatú bankjegyek, melyek a mindennapi apró szükségletek fedezésére szolgálnak, s a jelenlegi pénzviszonyok között - miután a tulajdonképeni váltópénz a forgalomból teljesen eltünt - csaknem a váltópénz szerepét töltik be, még a felülbélyegzés idejére se vonassanak el a forgalomtól. Indokolja ezt az intézkedést az a szempont is, hogy ezeknek a nagymennyiségű, de végeredményben aránylag kis összegre rúgó bankjegyeknek a kikapcsolása által a felülbélyegzés műveletének technikai lebonyolítása megkönnyíttessék és gyorsíttassék.
A 3-8. §-okhoz
A 3-8. §-okban foglalt intézkedések a lebonyolítás részleteit tárgyazzák.
A 9. § az államkölcsönként visszatartott összeg kamatozását évi 4%-ban állapítja meg. Ezt indokolják a megfelelő kamatozás szükségessége tekintetében fentebb kifejtettek és a jelenlegi pénzpiaci viszonyok. A 9. § többi rendelkezéseit, így nevezetesen azt, hogy az állam elleni követelés további intézkedésig élők közötti jogügylettel át nem ruházható, valamint e követelés részére biztosított állami kedvezményeket célszerűségi szempontok indokolják.
A 10. § az Osztrák-magyar banknál giró-számlára elhelyezett összegek tekintetében intézkedik. Ezek az összegek tulajdonképen a készpénzkészletekkel esnek egyenlő elbirálás alá. Minthogy azonban ezeknek az összegeknek 50% erejéig államkölcsönként való igénybevétele egyrészt túlmenne a kényszerkölcsön tulajdonképeni célján, másrészt különösen a mostani időpontban beállott nagy pénzszükséglet idején kiszámíthatatlan bajokat idézhetne elő közgazdaságunkban a pénzintézetek és más cégek giróköveteléseinek teljes immobilizálása által, ennélfogva a 10. § úgy intézkedik, hogy ezekből az összegekből csak az átlagos mértékül vett január 15-i számlakövetelést meghaladó többletnek 50%-a vétessék államkölcsönként igénybe.
A 11. § a pénzintézetekkel (cégekkel) szemben fennálló betét- és letétkövetelések tekintetében intézkedik. Ezek a követelések tulajdonképen egyáltalán nem esnek a kényszerkölcsön körébe, mely csupán a készpénzkészleteket kivánja elérni, ép oly kevéssé, mint egyéb vagyonelemeket sem. Ennélfogva e követelések tekintetében intézkedni csak annyiban szükséges, amennyiben a felülbélyegzést közvetlenül megelőző időben elhelyezett összegekről feltehető, hogy azok a kényszerkölcsön elől való menekülés céljából helyeztettek el. Ez indokolja azt az intézkedést, hogy a március 8-tól 18-ig terjedő időben betétként, vagy letétként elhelyezett összegeknek 50%-a egyelőre zár alá vétessék s a tekintetben, hogy e zár alá vett összegek államkölcsönként igénybe vétessenek-e vagy sem, a pénzügyminister később (legkésőbb 1920. május 31-ig) a beszerzendő adatok alapján határozzon.
A 12-15. §-okhoz
A 12-15. §-ok szabályozzák a fizetési halasztást (moratoriumot), mely azért szükséges, mert az az adós, akinek készpénzét az állam 50% erejéig államkölcsönként igénybe vette, avagy girószámlakövetelése egy részét az államkincstár javára irta, avagy betétét vagy letétjét 50% erejéig zár alá vette: esetleg ez okból nem képes lejáratkor tartozását teljesíteni. A fizetési halasztás rövid, leghosszabb tartama 38 nap, legrövidebb tartama 7 nap, végső határideje 1920. április 25.
A 16-17. §-okhoz
A 16. és 17. §-ok büntető rendelkezéseket tartalmaznak.
A 18. § az életbelépés napját határozza meg.
