1. § A minisztérium felhatalmaztatik, hogy az adókra és az állami jövedékekre vonatkozó összes - jelenleg fennálló, vagy ezután hozandó - törvényeket, azok időközben bekövetkezhető módosításainak figyelembe vételével, az 1920. február-június hónapjaiban érvényben tarthassa és az ezek alapján befolyó adókból és egyéb bevételekből az állami kiadásokat a következő szakaszokban meghatározott módon fedezhesse.
2. § Az egyes kezelési ágazatok körében felmerülő kiadásokra nézve a következő hitelkeretek irányadók:
| 1. | Kormányzó | 1.200,000 K | |||
| 2. | Nemzetgyűlés | 6.161,100 K | |||
| 3. | Legfőbb állami számvevőszék | 714,000 K | |||
| 4. | Közigazgatási bíróság | 1.137,910 K | |||
| 5. | Miniszterelnökség | 6.495,480 K | |||
| 6. | Külügyminisztérium | 108.356,900 K | |||
| 7. | Belügyminisztérium | 181.007,480 K | |||
| 8. | Pénzügyminisztérium | 2,117.853,950 K | |||
| 9. | Kereskedelemügyi minisztérium | 894.002,000 K | |||
| 10. | Földmívelésügyi minisztérium | 114.200,960 K | |||
| 11. | Vallás- és közoktatásügyi minisztérium | 197.184,932 K | |||
| 12. | Igazságügyminisztérium | 112.011,080 K | |||
| 13. | Honvédelmi minisztérium | 851.649,660 K | |||
| 14. | Munkaügyi és népjóléti minisztérium | 147.885,490 K | |||
| 15. | Közélelmezési minisztérium | 6.295,900 K | |||
| 16. | Nemzeti kisebbségek minisztériuma | 2.500,000 K | |||
| 17. | Kisgazdák minisztere | 35,610 K | |||
| összesen | 4,748.692,482 K | ||||
Ezeknek a hitelösszegeknek az egyes kezelési ágazatok keretében való mikénti felosztását, az 1914/15. évi állami költségvetésről szóló 1914:XXVII. törvénycikkben foglalt rovatrendszer szem előtt tartásával, az illetékes miniszterrel, illetőleg a legfőbb állami számvevőszék elnökével egyetértőleg a pénzügyminiszter állapítja meg.
3. § Az egyes kezelési ágazatok körében várható bevételek a következőkben irányoztatnak elő:
| 1. | Nemzetgyűlés | 9,780 K | ||
| 2. | Belügyminisztérium | 4.414,114 K | ||
| 3. | Pénzügyminisztérium | 1,326.763,886 K | ||
| 4. | Kereskedelemügyi minisztérium | 582.270,545 K | ||
| 5. | Földmívelésügyi minisztérium | 13.450,050 K | ||
| 6. | Vallás- és közoktatásügyi minisztérium | 9.086,220 K | ||
| 7. | Igazságügyminisztérium | 9.790,079 K | ||
| 8. | Munkaügyi és népjóléti minisztérium | 1.893,100 K | ||
| 9. | Közélelmezési minisztérium | 1.074,737 K | ||
| összesen | 1,949.742,511 K | |||
4. § Felhatalmaztatik a minisztérium, hogy azokat az összegeket, amelyek a 2. §-ban engedélyezett hitelkereteket esetleg meghaladó rendkívüli szükségletek fedezésére szükségesek addig, amíg azok törvényhozás útján meg nem állapíttatnak, az elkerülhetetlen szükség mérvéig előlegezhesse és azok megszerzése iránt, valamint a 2. §-ban engedélyezett hitelkeretekből a 3. §-ban előirányzott bevételek által nem fedezhető összegeknek megszerzése iránt szükség esetén hitelművelet útján is intézkedhessék.
5. § Az államtitkári állások száma az egyes minisztériumokban a következőképpen állapíttatik meg: a belügy-, pénzügy-, kereskedelemügyi-, földmívelésügyi-, igazságügyi-, vallás- és közoktatásügyi-, népjóléti és munkaügyi és nemzeti kisebbségek minisztériumban 2-2 állás, a miniszterelnökségnél, honvédelmi-, külügy- és közélelmezési minisztériumban 1-1 állás, vagyis összesen 20 állás.
Amennyiben ezidőszerint valamelyik minisztériumban ennél több államtitkár állana alkalmazásban, az illető miniszternek gondoskodni kell arról, hogy 1920. évi május hó 15-től kezdve csak annyi államtitkár maradjon tényleges alkalmazásban, mint ahány államtitkári állás a fentiek szerint megállapíttatott.
6. § A jelen törvény hatályának tartama alatt az átruházási jog gyakorlására nézve ugyanazok a rendelkezések veendők irányadókul, amelyek az 1918:VIII. törvénycikk 3. §-ának második bekezdésében, illetőleg az 1918:X. törvénycikk 3. §-ában az 1918/19. költségvetési évre szólólag megállapíttattak azzal a kiterjesztéssel, hogy az 1912:XXXV. törvénycikk 19. §-ának második bekezdésében foglalt az a rendelkezés, hogy a családi pótlékok című alrovat és a személyi járandóságoknak egyéb alrovatai között átruházásnak helye nincsen, hatályon kívül helyeztetik.
7. § Jóváhagyatik a kormánynak az az intézkedése, amellyel az Osztrák-magyar monarchia megszünéséből keletkező pénzügyi és gazdasági kérdések egységes intézésének biztosítására a külügyminiszter legfelsőbb fokú vezetése alatt „Magyar felszámoló hivatal a békeszerződés végrehajtására” elnevezéssel külön hivatalt szervezett.
8. § Jóváhagyatnak a minisztérium által az Osztrák-magyar bank alapszabályszerű működésének meghosszabbítása tárgyában 1919. december 29-én 6,935/1919. M. E. sz. a kiadott rendeletben foglalt rendelkezések.
9. § Jóváhagyatnak a minisztérium által a forgalomban lévő egyes fizetési eszközök értékének szabályozása tárgyában 1919. évi augusztus 14-én 3,954/1919. M. E. szám alatt kiadott rendeletben foglalt rendelkezések.
Egyben felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az ezen 3,954/1919. M. E. számú rendelet alapján az állam terhére átvett és ideiglenesen a forgalomban hagyott ú. n. tanácsköztársasági bankjegyhamisítványoknak a forgalomból való kivonása és megsemmisítése iránt az általa megállapítandó módozatok mellett intézkedjék.
10. § Jóváhagyatik a minisztériumnak azon intézkedése, amellyel a forgalomban lévő egyes fizetési eszközök értékének szabályozása tárgyában 3,954/1919. M. E. szám alatt kibocsátott kormányrendelet alapján az állam terhére átvett 253.704,000 K összértékű postatakarékpénztári pénzjegyeken felül további 774.133,000 K összértékű postatakarékpénztári pénzjegyeket bocsátott ki és hozott forgalomba. Egyben felhatalmaztatik a minisztérium, hogy a felmerülő szükséghez képest újabb postatakarékpénztári pénzjegyeket bocsáthasson ki és hozhasson forgalomba. A forgalomban lévő összes postatakarékpénztári pénzjegyek összege az egyezerötszázmillió koronát meg nem haladhatja.
A forgalomban lévő, valamint a minisztérium által még forgalomba hozandó postatakarékpénztári pénzjegyek törvényes fizetési eszköz jellegével bíró államjegyek, amelyekért az állam egész vagyonával szavatol és amelyek kényszerkölcsön alá nem vonhatók.
11. § Jóváhagyatik a kormánynak az az intézkedése, amellyel a magyar állampolgároknak, illetve a magyarországi cégeknek a volt cs. és kir. hadügyi igazgatással szemben hadiszállításokból kifolyólag igazoltan fennálló követeléseire előlegeket engedélyezett.
Felhatalmaztatik továbbá a kormány, hogy a magyar állampolgároknak, illetve a magyarországi cégeknek legfeljebb a volt cs. és kir. hadügyi igazgatással szemben hadiszállításokból kifolyólag igazoltan fennálló követeléseik erejéig, - amennyiben ezt a vállalat üzemének zavartalan folytatása, illetőleg pénzügyi egyensúlyának fentartása elkerülhetetlenül szükségessé teszi, - addig is, amíg ez a kérdés rendezhető lesz, kölcsönöket engedélyezhessen és pedig csakis azon összeg erejéig, mely a fenti cél biztosítása érdekében mulhatatlanul szükséges.
12. § Felhatalmaztatik a minisztérium, hogy a volt osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal és országokkal fennállott közösség megszűnésével kapcsolatos felszámolást illető kérdésekben ideiglenes egyezményeket köthessen.
Felhatalmaztatik a minisztérium, hogy a volt Osztrák-Magyar monarchia területén kívül fekvő és a közös külképviseleti hatóságoknak és hivataloknak, valamint egyes közös intézményeknek használatára rendelve volt ingatlan államvagyont - az osztrák köztársaság érdekeltsége esetében az osztrák kormánnyal létesítendő megállapodás után - elidegeníthesse, megterhelhesse vagy más módon értékesíthesse. Az erre vonatkozó szerződés megkötéséről a törvényhozó testületnek jelentést kell tenni.
13. § Felhatalmaztatik a minisztérium, hogy a konzuli illetékeket és az azokkal kapcsolatos kérdéseket a törvényhozás további intézkedéséig rendeleti úton szabályozhassa.
14. § Jóváhagyatik a kormánynak 1920. évi január hó 16-án 198/M. E. sz. alatt kiadott az a rendelete, amellyel a vasúti hadiadóról és a szállítási okiratok (fuvarlevelek, felvételi elismervények, rakjegyek) bélyegilletékének felemeléséről szóló 1917:VI. törvénycikknek a vasúti hadiadóról rendelkező I. fejezetét a törvényhozás további rendelkezéséig érvényben tartotta.
15. § Az 1909:XI. törvénycikk 20. §-ának utolsó bekezdése a következőleg módosul:
A közigazgatási bírósághoz beadott panasznak nincs halasztó hatálya. A panasszal megtámadott kivetés mérve szerint kell az adót beszedni és behajtani mindaddig, amíg a közigazgatási bíróság a panasz felett érdemlegesen nem határoz, ha pedig a közigazgatási biróság az alsófokú bíróságot újabb határozat hozatalára utasítja, mindaddig, amíg az újabb elsőfokú határozat nincs meghozva. A pénzügyminiszterhez intézett felebbezés csakis abban az esetben akasztja meg a határozatnak foganatosítását, ha azt a közadók kezeléséről szóló törvény kimondja.
16. § Az 1898:XXI. törvénycikk 2. §-ának az a rendelkezése, amely szerint az országos betegápolási pótadó az ugyanabban a szakaszban említett egyenes államadók 3%-át meg nem haladhatja, az 1920. naptári évre hatályon kívül helyeztetik és az 1920. naptári évben kivetendő országos betegápolási pótadó kulcsa 20%-ban állapíttatik meg.
17. § Az 1915:XV. törvénycikk 6. §-ának második bekezdése akként módosul, hogy a pénzügyminiszternek a szesz eladási módjára és a kincstárnak a szesz eladási árában való részesedésére vonatkozó rendelkezései mindaddig hatályban maradnak, míg azokat a pénzügyminiszter hatályon kivül nem helyezi.
18. § A főzőkészülék napi termelőképessége szerinti átalányozás mérve 1920 június 1-étől kezdődőleg az 1899:XX. törvénycikk 36. §-ának 1. pontjában meghatározott főzőkészüléknél az üst literekben vett töltési képességének hatszoros mennyiségével, a 2. pontjában meghatározott főzőkészüléknél az üst literekben vett töltési képességének nyolcszoros mennyiségével, végül a 3. pontjában meghatározott főzőkészüléknél az üst literekben vett töltési képességének tízszeres mennyiségével állapíttatik meg.
Ezen termelőképességek veendők az átalányozás alapjául szesszel vegyített szőlőtörköly feldolgozásánál is.
Az 1899:XX. törvénycikk 38. §-ának módosításával az alkoholnyeredék bor, bormust és szőlő feldolgozásánál 6 fokkal, szőlőtörköly feldolgozásánál - a törkölybor (lőre) előállítása céljából kilugozott szőlőtörköly után is - 2 1/2 fokkal állapíttatik meg.
A fentiek szerint felemelt átalányozási mérvek útján megállapított alkoholmennyiség egyenlőnek tekintendő a tényleges termelvény szerint megadóztatás alapjául szolgáló alkoholmennyiséggel. Ehhez képest a termelő jogosítva van a fentiek szerint felemelt átalányozási mérvek mellett a termelési adó alá eső szeszfőzdékben feldolgozható saját termésű oly nyersanyagokat is kifőzni, amelyek feldolgozása szempontjából a termelő község a nyersanyagok feldolgozására létesült valamely központi szeszfőzde kerületéhez tartozik.
A főzőkészülék termelőképessége szerinti átalányozás mellett szeszfőzés csak a község (város) által üzemben tartott szeszfőzdékben felállított főzőkészülékeken gyakorolható.
E rendelkezés alól kivétetnek tanintézeteknek tanulmányi célokra, valamint cognacgyárosoknak kifejezetten borlepárolásra szolgáló főzőkészülékei. Ezeken a főzőkészülékeken a pénzügyminiszter engedélyével a jelen §-ban megállapított átalányozási mérvek mellett továbbra is a fennálló szabályok értelmében gyakorolható a szeszfőzés.
A községi (városi) szeszfőzdék felállításának feltételeit, az ezen szeszfőzdékben gyakorlandó szeszfőzés módját, illetve azokat a feltételeket, amelyek mellett a községek (városok) a szeszfőzdéikbe felállított főzőkészülékek használatát az egyeseknek megengedni kötelesek, a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.
Annak megitélése szempontjából, hogy valamely szeszfőzde az 1899:XX. törvénycikk 31. §-a értelmében a főzőkészülék termelőképessége szerinti átalányozás alá esik-e, a jövőben is az szolgál irányadóul, hogy az általa használt főzőkészüléken 24 óránként feldolgozható cefremennyiség az 1899:XX. törvénycikk 36. §-ában megállapított mérvhez képest 16 hektolitert nem halad-e meg.
Az 1899:XX. törvénycikk 84. §-a harmadik bekezdésének b) pontjában a töltési képesség tíz-, illetve hatszorosával meghatározott cefremennyiség helyett a töltési képesség húszszorosával vett cefremennyiség veendő számításba.
Ha valamely központi szeszfőzde kerületében termelt oly nyersanyagra nézve, melynek feldolgozására az illető központi szeszfőzde létesült, az adóköteles műveletet más, mint az erre jogosított bárhol akár külön, akár más anyagokkal vegyesen eszközli, az minden esetben be nem jelentettnek tekintendő és az ekként elkövetett jövedéki kihágás az 1899:XX. törvénycikknek a jelen § által részben módosított 84. §-a első bekezdésében meghatározott büntetéssel büntetendő.
19. § A sajtolt élesztő termelésétől járó adónak az 1908:XXVIII. törvénycikk 3. §-ában 5 fillérben megállapított tétele 1 koronára emeltetik fel.
20. § Az 1899:XVIII. törvénycikk 1. §-a oda módosíttatik, hogy az annak 1. pontja alá eső cukor után járó fogyasztási adó, tekintet nélkül a cukor tisztaságára, az emberi élvezetre nem alkalmas szörpnek egyedüli kivételével, 100 kg. tiszta súly után 200 K-ban, az idézett törvénycikk 1. §-ának 2. pontja alá eső cukor után járó fogyasztási adó pedig 100 kg. tiszta súly után 25 K-ban állapíttatik meg.
A jelen törvény életbelépésével a cukoradó emeléséről szóló 1917:XVI. törvénycikk hatályát veszti.
Jóváhagyatik a kormánynak az a rendelkezése, amellyel úgy az 1919/1920. termelési időszak alatti cukortermelést, mint 1919. évi október 1-étől kezdődő hatállyal a Cukor Központot is, állami kezelésbe vette és úgy rendelkezett, hogy az 1919. évben cukorgyártási célokra termelt cukorrépa, továbbá az 1919/1920. termelési időszak alatt előállításra kerülő cukor, úgyszintén az 1919/1920. évadbeli cukortermelésnél nyert melléktermékek is az államkincstár tulajdonát képezik. Az 1919/1920. termelési időszak alatt forgalomba hozott cukor vételára az államkincstárt illeti és a cukorgyárak csupán bérösszegben részesítendők, amelynek mérvét a folyó termelési időszak végén, a pénzügyminiszter előterjesztésére a kormány állapítja meg.
Jóváhagyatik a kormánynak az 1920. évi február 7-én kiadott 837. M. E. számú rendelete, amellyel úgy az 1920. évi cukorrépatermelés, mint az 1920/1921. termelési időszak alatti cukortermelés is szabaddá tétetett, utóbbi mindazonáltal azzal a korlátozással, hogy ha a cukorgyárak a cukorért oly árt követelnek, amely meghaladja azt az árt, amely a cukorért - a termelés összes körülményeinek figyelembevétele mellett - méltányosan követelhető, a pénzügyminiszter a cukor hatósági árát megállapíthatja.
Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az 1920/1921. termelési időszak alatt előállításra kerülő cukor árából, az államkincstár részére, a törvényhozás jóváhagyása mellett, részesedést biztosítson.
21. § A söradónak, az 1916:XXII. törvénycikk 6. §-ában megállapított tétele a termelt sörlé minden hektoliterje és a százfokú cukormérő minden foka (hektoliterfok extrakttartalom) után 6 K-ra emeltetik fel.
A sörnek a vámvonalon át adóvisszatérítés mellett való kivitelére vonatkozó rendelkezések akként módosulnak, hogy mindazokban az esetekben, amelyekben a vámvonalon át kivitt sör után az 1916:XXII. törvénycikk 6. §-a értelmében hektoliterenkint 11 K kerül visszatérítésre, hektoliterenkint 60 K visszatérítés fog engedélyeztetni, azokban az esetekben pedig, amelyekben az adóvisszatérítés az 1916:XXII. törvénycikk 6. §-a értelmében 110 filléres adótétel alapulvétele mellett számíttatik ki, a kiszámítás alapjául 6 K fog szolgálni és az utóbbi esetben az átlagos extrakttartalom kiszámításánál mutatkozó és egy tizedrész foknál kisebb törtrészek is figyelembe veendők.
22. § Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a belföldön forgalomba vagy felhasználásra kerülő összes ásványolajtermékek után - tekintet nélkül arra, hogy azok az 1882:XVIII. törvénycikk értelmében fogyasztási adó alá esnek-e vagy sem - az államkincstár részére, a törvényhozásnak való utólagos bejelentés kötelezettsége mellett, részesedést biztosítson.
23. § A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a só (konyhasó, kristálysó, marhasó és iparsó) árát a beszerzési költségekben beálló változásokhoz képest időközönkint rendeleti úton szabályozhassa.
24. § Jóváhagyatik a kormánynak az 1917. évi február hó 13-án 356/M. E. sz. a. az a rendelete, amellyel felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy a közfogyasztás cukorszükséglete kielégítésének biztosítása érdekében a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértőleg a mesterséges édesítőszerek forgalmát szabályozhatja és ebben a tekintetben a fennálló rendelkezésektől, különösen az 1912:XXII. törvénycikk határozmányaitól eltérő rendelkezéseket is megállapíthat.
A mesterséges édesítőszerek engedélyilletékének az 1912:XXII. törvénycikk 9. §-ában megállapított tétele egy kilogramm és minden édesítő egység után 12 K-ra emeltetik fel.
25. § Jóváhagyatnak a kormánynak azok az intézkedései, amelyekkel megengedte, hogy a vámokat az 1907:LIII. törvénycikk XVII. Cikkében foglalt rendelkezésektől eltérőleg, arany helyett bizonyos felpénz számítása mellett bankértékben lehessen fizetni.
Felhatalmaztatik a kormány, hogy a felpénznek mérvét, az arany mindenkori árfolyamának figyelembevételével, időnkint olyképp állapíthassa meg, hogy ez a felpénz a közszükségleti cikkeknél alul maradjon azon a százalékon, amely az aranynak a bankértékhez, avagy az egyéb törvényes fizetési eszközökhöz viszonyított valóságos értékarányának megfelel, míg viszont nélkülözhető és fényűzési cikkekre nézve a kormány az arany mindenkori valóságos árkeletéig terjedhető felpénzt állapíthat meg.
26. § A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy az 1867:XVI. törvénycikk XVIII. Cikkével, valamint 1868:XVIII. törvénycikk 1. §-ával érvényben tartott fémjelzési szabályzat és az 1875:XV. törvénycikkben foglalt módosítások részleges megváltoztatásával a belföldön készített, valamint a külföldről behozott arany és ezüst árúszerek, huzalok és rudacsok finomsági tartalmának megvizsgálásáért és fémjelzéseért 1919. évi március 1-től kezdve a következő fémjelzési illetéket szedhesse:
a) arany árúszerek, huzalok és rudacsok után kilogrammonkint 1000 (egyezer) koronát,
b) ezüst árúszerek, huzalok és rudacsok után kilogrammonkint 200 (kettőszáz) koronát,
c) aranyozott valódi (ezüst) huzalok után kilogrammonkint 210 (kettőszáztíz) koronát.
Ausztriai fémjellel már ellátott arany és ezüst árúkat, huzalokat és rudacsokat Magyarország területén csak abban az esetben szabad forgalomba hozni, ha azokat valamelyik magyar fémjelzőhivatalnál (állomásnál) is bemutatták és azokat a magyar fémjelzőhivatal (állomás) hivatal-jegyével is ellátta.
Ezért a hivatalos vizsgálatért is az első bekezdésben megállapított fémjelzési illetéket kell fizetni.
Mindazok az iparosok és kereskedők, akik arany és ezüst árúszerek, huzalok és rudacsok előállításával vagy forgalombahozatalával foglalkoznak, kötelesek a már itt levő s ausztriai fémjellel már ellátott készleteiket valamelyik magyar fémjelzőhivatalnál (állomásnál) a magyar fémjelzőhivatalnál (állomás) hivatal-jegyével való ellátás végett bemutatni.
Ezért a hivatalos vizsgálatért is az első bekezdésben megállapított fémjelzési illetéket kell fizetni.
Ezeknek a rendelkezéseknek pontos betartását a fémjelzési törvény alapján végzett szemlék alkalmával kell ellenőrizni.
Aki ezeket a rendelkezéseket be nem tartja, az a fémjelzési törvény rendelkezései szerint büntetendő.
Az ezen szakasz végrehajtásához szükséges határidőket a pénzügyminiszter rendeletileg állapítja meg.
27. § Az 1836:XXVI. törvénycikk folytán b. Sina Györggyel kötött és az 1840:XXXIX. törvénycikk által teljes erejűnek nyilvánított szerződés, illetve az 1870:X. törvénycikk és az 1870:XXX. törvénycikk alapján a magyar államkincstár által Budapest főváros határai között a Duna folyamon gyakorolt vámszedési jog 1918. évi december hó 1. napjától kezdődő hatállyal megszüntettetik.
28. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe. Az 1-5. §-okban foglaltak hatálya az 1920. évi február hó 1-jétől kezdődik. A törvény végrehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg.
