A küszöbön álló béke megkötésével megszünik a kormánynak az 1912. LXIII. törvénycikkben és az ezt kiegészítő későbbi törvényekben (1914:L. tc., 1915:XIII. tc., 1916:IV. tc. és 1917:VII. tc.) foglalt felhatalmazásokból folyó az a kivételes hatalma, amelyen a háborús állapot alatt a jog- és gazdasági életnek úgyszólván minden ágára kiterjedően tett intézkedései alapultak. A kivételes hatalom megszüntével pedig az 1912:LXIII. tc. 1. §-a értelmében hatályon kívül kell helyezni a kivételes hatalom alapján tett összes intézkedéseket.
Ezek az intézkedések nagyrészben olyan természetűek ugyan, hogy a háború megszüntével céljukat vesztették és vagy már is hatálytalanoknak tekinthetők, vagy nehézség nélkül hatályon kívül helyezhetők; mindazáltal nagy számmal vannak közöttük olyanok is, amelyek a háború által teremtett rendkívüli helyzet kényszerítő hatása alatt olyan viszonyokat szabályoztak, amelyek a háború következtében újonnan keletkeztek vagy a lényegesen átalakult körülmények miatt új szabályozást kívántak, s amelyekre nézve a kivételes hatalom alapján alkotott szabályoknak egyszerű és rögtönös megszüntetése zavarok és bonyodalmak felidézése nélkül egyáltalában nem lehetséges.
A kivételes hatalmat megállapító törvények, nevezetesen az 1916:IV. tc. 8. §-ának rendelkezései megadják ugyan a kormánynak a lehetőséget arra, hogy az ilyen természetű rendelkezések tekintetében a rendes jogállapotra való átmenet érdekében átmeneti szabályokat állapíthasson meg, azonban csak e felhatalmazásnak túlságosan tág értelmezésével lehetne az átmenetet akként értelmezni, hogy ezen a címen az illető jogszabályokat mindaddig érvényben lehessen tartani, amíg az általuk szabályozott viszonyok azt szükségessé teszik vagy új jogszabályoknak törvényhozás útján történő megállapítása fenntartásukat feleslegessé teszi.
Ehhez járul, hogy a háborús állapot által teremtett kivételes helyzet annyira feldúlta s megváltoztatta egész gazdasági életünket és életviszonyainkat, hogy a normális békeállapot jogszabályai a szükségleteket még a béke formális megkötése után is huzamosabb időn át alig fogják kielégíteni, mert az élet még ezután is aligha fog rendes medrébe egyhamar teljesen visszatérni. Ennélfogva a kormány egyidőre a békekötés után sem fogja a kivételes hatalomban foglalt felhatalmazásokat teljesen nélkülözhetni, még pedig annál kevésbé, mert ugyanezek a körülmények előreláthatólag olyan intézkedéseket fognak megkívánni, amelyeknek sürgős természete alig tűrné meg a szükséges jogszabályoknak a törvényhozás lassúbb s a viszonyok gyors változásaihoz nehezebben símuló útján esetről-esetre való megalkotását.
Ezekből az okokból készült a háború esetére szóló kivételes hatalom idejének meghosszabbításáról szóló jelen törvényjavaslat, amelynek részleteire nézve a következőket van szerencsém előterjeszteni.
Az 1. § 1. bekezdése a kivételes hatalom időtartamát a békeszerződés megerősítésétől számított egy évre hosszabbítja meg. Föltehető, hogy ennek az egy évnek elteltével a rendes jogállapot ismét helyreállhat. A kormány nem kívánja a kivételes hatalmat hosszabb időtartamra kiterjeszteni, mint amennyire az föltétlenül szükséges és ezért nem javasol hosszabb időre szóló kiterjesztést. Ha esetleg később ez az egy év nem mutatkoznék elengedőnek, a kormánynak módjában lesz, hogy a törvényhozástól újabb meghosszabbítást kérjen. Az egy év elteltével a kivételes hatalom, hacsak a törvény útján meg nem hosszabbíttatik, meg fog szünni. Lehetséges azonban, hogy a kivételes hatalom idejének meghosszabbítására megszabott év eltelte után is esetleg bekövetkezhető körülmények folytán még szükséges lesz a kivételes hatalom fenntartása, ami esetleg abban az időben nem lenne lehetséges, mert a törvényhozás működése akkor netalán szünetelni fog. Gondoskodni kell tehát arról is, hogy ily esetben a kivételes hatalom időtartamának újbóli meghosszabbítását megállapító törvény megalkotásáig is gyakorolható legyen a kivételes hatalom. Ezt célozza az 1. § utolsó bekezdésének az a rendelkezése, hogy a minisztérium ilyen esetben a kivételes hatalmat az egy év eltelte után is a törvényhozó testület megalakulásától számított három hónapon át még gyakorolhatja.
A háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvényekben és rendeletekben több intézkedés van a hadviselés érdekeinek megóvásáról. A háború megszünése után nem lehet többé szó a hadviselés érdekeinek megóvásáról, de ezekkel az érdekekkel egy tekintet alá esnek a jelenlegi rendkívüli helyzetben a belső rendnek és a közbiztonságnak, valamint a külső politikának érdekei. Ennek következtében az 1. § 2. bekezdése kimondja, hogy ahol ezekben a törvényekben és az ezek alapján kibocsátott rendeletekben a hadviselés érdekeiről van szó, a belső rendnek és a közbiztonságnak, valamint a külső politikának érdekei ezekkel egy tekintet alá esnek.
Az 1. § 3. bekezdése ugyanolyan rendelkezést tartalmaz, mint az 1912:LXIII. tc. 1. §-ának 2. bekezdése.
A 2. § külön rendelkezést tartalmaz a kivételes hatalom alapján kibocsátott azokra a rendeletekre nézve, amelyek a háború alatt keletkezett viszonyokat szabályozzák. Ilyen pl. a háborúban eltüntek holttányilvánításáról szóló 28.000/1919. I. M. számú rendelet (megjelent a Budapesti Közlönynek 1919. évi november hó 11. napján kelt 158. számában), amely a világháborúval kapcsolatos események következtében eltünt egyének holtnak nyilvánítását szabályozza. Az ilyen rendeleteknek hatálya az 1. § 3. bekezdésétől eltérőleg nem szünhetik meg a kivételes hatalom megszünésével. A kormány ennélfogva felhatalmazást kér arra, hogy ezeket a rendeleteket, amennyiben ez szükséges, a kivételes hatalom megszünése után is hatályban tarthassa és a szükséghez képeset módosíthassa és kiegészíthesse. A kormány a kivételes hatalom időtartamának eltelte előtt rendeleti úton külön meg fogja jelölni azokat a rendeleteket, amelyek e § rendelkezése alá esnek, úgy, hogy eziránt kétség nem fog fölmerülhetni.
Önként érthető, hogy amennyiben egyes kérdésekben a kivételes rendeletekben foglalt szabályozás hosszabb időre terjedő fenntartásának szükségessége előre megállapítható, a kormány törekedni fog arra, hogy az ilyen fenntartásra külön felhatalmazást kérjen a törvényhozástól vagy az illető rendelettel szabályozott viszonyok rendezéséről törvényjavaslatot fog terjeszteni a nemzetgyűlés elé, s ebben az irányban utasító rendelkezést is vett fel a jelen törvényjavaslatba. Minthogy azonban most még főként az ezután kiadandó rendeletek tekintetében minden irányban előre megállapítani nem lehetséges, hogy mely viszonyok tekintetében fog ez a helyzet beállani, azért szükséges a kivételes felhatalmazások körét ebben az irányban új rendelkezéssel kiegészíteni.
Az 1912. évi LXIII. tc. 13. §-a szerint a minisztérium megállapítja azt az időt, amelyet a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvények egyes rendelkezései szempontjából a háború idejének kell tekinteni. Minthogy azonban a jelen törvényjavaslat 1. §-a a kivételes hatalmat a háború befejezése után is fenn akarja tartani, szükséges, hogy a minisztérium azt a napot is közzé tegye, amelyen a kivételes hatalom megszűnik. Ezt mondja ki a törvényjavaslat 3. §-a.
A 4. § a törvény életbelépésének idejére és végrehajtására vonatkozólag rendelkezik.
