1. § A még hatályban lévő ausztriai ált. bányatörvény szerint fizetendő mértékilleték minden 12,544 négyzetölet (45,116.4 négyzetmétert) kitevő rendes bányamérték és minden 32,000 négyzetöl (115,092.8 négyzetméter) területű külmérték után évenkint az eddigi nyolc (8) korona helyett hatvannégy (64) koronában, a kettős bányamérték után pedig ennek megfelelően az eddigi tizenhat (16) korona helyett százhuszonnyolc (128) koronában állapíttatik meg.
A kisebb terjedelmű külmértékek, valamint a határközök után ennek a mértékilletéknek az adományozott külmérték, illetve határköz területéhez mért és az első bekezdésben megjelölt külmértéki, illetve a határköznél bányamértéki alapterület kiterjedéséhez viszonyított arányszerű része fizetendő, de a területi arányszerű kiszámításnál mutatkozó filléreket mindenkor koronára kell fölfelé kikerekíteni, s az egy külmérték után fizetendő évi bányailleték legkisebb összege tiz (10) koronában állapíttatik meg.
A régi törvények, illetve az egyes bányamegyei alapszabályok szerint adományozott különleges bánya- és külmértékek után évente fizetendő illeték az eddigi nyolcszoros összegében állapíttatik meg, de a kiszámításnál mutatkozó fillérek itt is mindenütt koronára kikerekítendők.
2. § Az 1885. évi XIV. törvénycikk szerint minden zártkutatmány (szabadkutatás) után fizetendő évi felügyeleti illeték az eddigi (8) nyolc korona helyett hatvannégy (64) koronában állapíttatik meg.
3. § A mértékilleték és a felügyeleti illeték leszállításának helye nincsen.
4. § A mértékilleték két egyenlő félévi részletben minden év január és július 1-én esedékes és legkésőbb az illető év január és július havának 31-ig a bányakapitányság által megjelölt állampénztárnál fizetendő.
Az illetékfizetési kötelezettség az adományozást követő félévvel kezdődik és azzal a félévvel végződik, melyben a bánya- vagy külmérték a bányakapitányság előjegyzési könyveiben töröltetik.
5. § A felügyeleti illeték a bányakapitányságnál (bányabiztosságnál) rovandó le, még pedig:
a) a zártkutatmány bejelentése alkalmával a bejelentéssel egyidejűleg arra az időszakra, melyre a zártkutatmány alapjául szolgáló kutatási engedély érvénye még kiterjed, de egy évnegyednél kisebb időszak a felügyeleti illeték kiszámításánál mindig egész évnegyednek veendő;
b) a kutatási engedély meghosszabbítása alkalmával, de még az illető kutatási engedély lejárta előtt egy egész évre.
6. § Az esedékes felügyeleti illeték le nem rovása a zártkutatmányi bejelentés visszautasítását, illetőleg a fennálló zártkutatmány törlését vonja maga után.
Ha a kutató új zártkutatmányi bejelentésnél a felügyeleti illetéket elkésve bár, de még a bejelentés visszautasítása előtt fizeti le, a bejelentés - amennyiben az a törvényes kellékeknek megfelel - a fél kérelmére megerősítendő ugyan, de csak az illeték lefizetésének napjától számítandó s úgy a zárkutatmányi bejelentésről szóló bizonyítványban, mint a zártkutatmányi könyvben megfelelően kitüntetendő jogelsőbbséggel.
7. § Ha a felügyeleti illeték egyszerre több zártkutatmány után esedékes és a fél nem az egész esedékes összeget fizeti le, akkor - amennyiben a fizetési határidőn belül kifejezetten mást nem kérelmez - a lefizetett összeg új bejelentéseknél a bejelentés sorrendjében egymásután következő, már fennálló zártkutatmányoknál pedig az alapul szolgáló kutatási engedélyre történt rájegyzés sorrendjében egymás után következő zártkutatmányokra számolandó el. A felügyeleti illeték tekintetében ekként fedezetlenül maradó zárkutatmányi bejelentések visszautasítandók, a fennálló zártkutatmányok pedig az alapul szolgáló kutatási engedély lejártával törlendők.
8. § Ha a fél egy már meglevő kutatási engedély alapján eszközölt akár egyes, akár többes zártkutatmányi bejelentésnél az esedékes felügyeleti illetéket hiányosan fizeti le, s ha ilyenkor a körülményekből valószínűnek látszik, hogy a hiányos befizetés csak tévedésből történt: akkor a bejelentőt rövid záros határidő kitűzése mellett a hiány pótlására kell felhívni.
Ha a bejelentő e felhívásnak eleget tesz, akkor a zártkutatmányi bejelentést, illetve az összes zártkutatmányi bejelentéseket a bejelentéstől számítandó jogelsőbbséggel meg kell erősíteni.
Ha pedig a bejelentő a felhívásnak nem tesz eleget, akkor az ilyen bejelentések elintézésénél az előző szakaszban foglalt rendelkezést kell megfelelően alkalmazni.
9. § Oly bányamértékek, határközök, vagy külmértékek után, amelyekre nézve a tulajdonos a jelen törvény életbelépése előtt illetékleszállítási kedvezményt nyert, az 1. §-ban meghatározott illeték a kedvezmény határidejének lejártáig az engedélyezett mérséklés arányában fizetendő.
Ahol a leszállítás határozatlan időre szól, ott a kedvezmény az 1920. év végével hatályát veszti.
10. § A jelen törvény hatálybaléptekor fennálló zártkutatmányok után az azok alapjául szolgáló kutatási engedély lejártáig terjedő időre a már lefizetett felügyeleti illeték és a jelen törvény szerinti felemelt felügyeleti illeték közötti különbözetet nem kell megfizetni.
11. § Ha a kutató a jelen törvény hatályba lépésekor már fennállott kutatási engedélye következő első meghosszabbítása alkalmával a kutatási engedélyre jegyzett zártkutatmányok után fizetendő felügyeleti illetéket a korábbi törvényben megállapított díjtétel szerint rójja le, akkor őt, rövid záros határidő kitűzése mellett, az illeték-különbözet utólagos befizetésére kell felhívni.
Ha a kutató e felhívásnak nem tesz eleget, akkor a meghosszabbítási kérelem elintézésénél a 7. §-ban foglalt rendelkezést kell megfelelően alkalmazni.
12. § E törvény 1920. évi július hó első napján lép életbe; életbelépésével az 1885. évi XIV. törvénycikk, valamint a mértékilleték díjtételére vonatkozó törvényes rendelkezés hatályát veszti, ellenben a mértékilleték előírására, nyilvántartására és behajtására vonatkozó eddigi rendelkezések a jelen törvényből folyó módosításokkal továbbra is érvényben maradnak.
E törvény végrehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg.
