1. § Árdrágító visszaélés vétségét követi el:
1. aki közszükségleti cikkért a törvény értelmében erre jogosult hatóság részéről megszabott vagy megengedett (8. §) legmagasabb árnál magasabb árt követel, köt ki vagy fogad el, vagy aki közszükségleti cikket nyereséget célzó továbbeladás végett a legmagasabb árnál magasabb áron vásárol (ártúllépés);
2. aki olyan közszükségleti cikkért, amelynek legmagasabb árát a hatóság meg nem szabta, oly árt vagy egyéb ellenszolgáltatást követel, köt ki vagy fogad el, amely - tekintettel az előállítási vagy termelési, illetőleg a beszerzési és egyéb költségekre, valamint az összes egyéb körülményekre, különösen a gazdasági élet viszonyaira is - a méltányos hasznot meghaladó nyereséget foglal magában (árúuzsora);
3. aki közszükséglet tárgyául szolgáló munkateljesítésre vonatkozó szerződésnél akár mint munkaadó, akár mint munkavállaló a másik fél szorult helyzetének kihasználásával olyan ellenszolgáltatást követel, köt ki vagy fogad el, amely - tekintettel az összes körülményekre, különösen a gazdasági élet viszonyaira is - a saját szolgáltatásának értékét szembetűnően aránytalanul meghaladja (munkabéruzsora);
4. aki közszükségleti cikkel árdrágításra alkalmas módon űzérkedik; különösen ily célból a közszükségleti cikk árát az árúnak a fogyasztóhoz juttatása végett nem szükséges közbenső kereskedéssel (láncolatos kereskedés) drágítja vagy közszükségleti cikk forgalombahozatalának közvetítésénél aránytalan díjazásért jár el (árdrágítóűzérkedés);
5. aki forgalombahozatal céljára rendelt közszükségleti cikk készletét a cikk árának drágítása vagy magas árának fenntartása végett nyerészkedési célzattal elrejti, eltitkolja, megsemmisíti, használhatatlanná teszi, a forgalombahozataltól visszatartja, termelését (előállítását) vagy a vele való kereskedést korlátozza vagy a készletet a közellátástól árdrágításra alkalmas bármely más módon jogosulatlanul elvonja (árúelvonás);
6. aki oly közszükségleti cikket, amelynek forgalmát a minisztérium rendelkezései korlátozzák, e korlátozások megszegésével vagy kijátszásával nyerészkedés végett beszerez vagy a minisztérium tilalma ellenére külföldre vagy az ország megszállott területére kivisz (árúcsempészet);
7. aki forgalombahozatal céljára rendelt közszükségleti cikk eladását valakivel szemben megtagadja abból az okból, mert az vagy hozzátartozója őt vagy mást a jelen törvénybe ütköző cselekmény miatt a hatóságnál feljelentette.
E vétség egy évig terjedhető fogházzal és százezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, továbbá hivatalvesztéssel s a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésével és azoknak a cikkeknek elkobzásával büntetendő, amelyekre nézve a cselekmény elkövettetett. És amennyiben az árdrágítás visszaélését közvetítő követte el, ha felnőtt, 10-25-ig terjedhető botbüntetéssel, ha fiatalkorú, 5-25-ig terjedhető vesszőbüntetéssel büntetendő.
Ezenfelül elítélés esetében kimondandó az ítéletben, hogy az elítélt iparigazolványának vagy iparengedélyének vagy ezt pótló hatósági engedélyének elvesztésére ítélendő, egy évtől öt évig terjedhető időre eltiltandó az ítéletben megjelölendő, vagy általában közszükségleti cikkekkel való kereskedéstől; a külföldi az országból kiutasítandó s a visszatéréstől örökre eltiltandó; a belföldi öt évig terjedhető időre kitiltandó a községből, mely nem illetőségi helye; minden esetben elrendeli az ítéletnek az elítélt költségén hírlapokban és falragaszok útján való közzétételét, ezenkívül kötelezi a nyílt üzlettel bíró s ártúllépés, árúuzsora, árdrágító üzérkedés, árúelvonás, árúcsempészet stb.-ért elítélteket arra, hogy üzletük ajtaján, vagy kirakatában feltűnő helyen az elkövetett vétséget és az ezért kirótt büntetést jelző táblát függesszenek ki. A tábla kifüggesztése fél éven át kötelező. Az ítélet bevezetendő az elítélt munkakönyvébe, vagy iparigazolványába is.
A kísérlet büntetendő.
Aki az 1-7. pontokban felsorolt cselekmények valamelyikének elkövetésére felhív, ajánlkozik vagy másokkal összebeszél vagy egyesül, a kísérletre vonatkozó szabályok szerint büntetendő.
2. § Az 1. § 2. pontja alapján nem büntetendő az, aki olyan közszükségleti cikkért, amelyre nézve a törvény értelmében erre feljogosított hatóság tájékoztató árt állapított meg, oly árt vagy egyéb ellenszolgáltatást követel, köt ki vagy fogad el, amely a tájékoztató árt meg nem haladja.
3. § Árdrágító visszaélés bűntette miatt öt évig terjedhető börtönnel és ötszázezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, ha az árdrágítást közvetítő követte el, s ha az felnőtt, 10-25-ig terjedhető botbüntetéssel, ha fiatalkorú, 5-25-ig terjedhető vesszőbüntetéssel büntetendő, valamint az 1. §-ban felsorolt egyéb mellékbüntetésekkel büntetendő az, aki az 1. § alá eső valamely cselekményt a közellátás érdekét súlyosan veszélyeztető mértékben vagy üzletszerűen követte el, vagy aki az árdrágító visszaélés bűntette vagy vétsége miatt a jelen törvény alapján vagy korábban szabadságvesztésbüntetéssel már büntetve volt.
Ezenfelül a bíróság az elítéltet az államkincstár javára belátása szerint megállapítandó összegű s az elítélt vagyoni viszonyaihoz és a cselekménnyel illetéktelenül elért vagy elérni kívánt nyereség nagyságához mért vagyoni elégtétel megfizetésére kötelezheti. A vagyoni elégtétel, a cselekménnyel illetéktelenül elért vagy elérni kívánt nyereség többszörösében is állhat és az elítélt egész vagyonértékének elkobzásáig terjedhet.
Árdrágító visszaélés bűntettét követi el és a jelen § rendelkezései szerint büntetendő továbbá az, aki abból a célból, hogy a hatóságot az ármegállapításnál lényeges körülmény tekintetében tévedésbe ejtse vagy tévedésben tartsa, a hatóság előtt tudva hamis vagy hamisított adatokat tartalmazó számlát, kötlevelet, fuvarlevelet vagy más ilynemű okiratot használ.
4. § Ha a jelen törvényben meghatározott valamely vétséget vagy bűntettet üzem vagy vállalat alkalmazottja vagy megbízott követte el és az üzem vagy vállalat tulajdonosát (üzletvezetőjét), illetőleg a megbízót a hivatásából folyó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelességének teljesítésében akár szándékos, akár gondatlan mulasztás terheli, az üzem tulajdonosa (üzletvezetője), illetőleg a megbízó - amennyiben cselekménye súlyosabb büntetőrendelkezés alá nem esik - vétség miatt hat hónapig terjedhető fogházzal és húszezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, ha pedig az alkalmazott vagy megbízott cselekménye bűntetté minősül, két évig terjedhető fogházzal és százezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
A jelen § alapján nem büntethető az, aki a cselekmény elkövetését rendes gondossággal sem előzhette volna meg.
5. § A jelen törvény alá eső vétségek és bűntettek eseteiben a pénzbüntetés összegének megállapításánál tekintettel kell lenni annak a nyereségnek mennyiségére is, amelyet a tettes cselekményével illetéktelenül elért vagy elérni törekedett.
A mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetést behajthatatlansága esetében helyettesítő szabadságvesztésbüntetés tartama vétségnél egy évet, bűntettnél két évet nem haladhat túl.
Az elkobzást akkor is el lehet rendelni, ha a bűnvádi eljárást a terhelt halála vagy más ok miatt megindítani vagy folytatni nem lehet. Az eljárásra a bűnvádi perrendtartás 477. §-a megfelelően irányadó.
Ha az elkobzást vagy a vagyoni elégtételt amiatt, mert az elkobzandó tárgy nem a tettes vagy részes tulajdona, vagy mert az elítélt vagyonát a büntetés kijátszása végett másra átruházta, vagy egyéb okból nem lehet alkalmazni vagy foganatosítani, az elítéltet s vele egyetemlegesen azt, aki a bűncselekmény folytán gazdagodott vagy annak elkövetése után az elítélt vagyonából ingyenes juttatásban vagy a büntetés kijátszására irányuló olyan juttatásban részesült, melynek célját a szerzés idejében ismerte vagy a körülményeknél fogva ismerhette, a gazdagodás vagy a juttatás erejéig az elkobzás alá eső cikk értékének, illetőleg a vagyoni elégtétel összegének megfelelő összeg megfizetésére kell kötelezni.
A pénzbüntetésnek, az elkobzott értékeknek és a vagyoni elégtételnek hovafordítása felől a minisztérium rendelkezik.
6. § A jelen törvény 1-4. §-ainak valamelyikébe ütköző bűncselekmény esetében a vevő az ár leszállítását követelheti; az 1. § 3. pontja esetében a sértett a saját szolgáltatása értékének megfelelő ellenszolgáltatást követelhet, illetőleg az adott ellenszolgáltatás többletének visszatérítését vagy megtérítését követelheti.
E követelés három év alatt elévül.
7. § A jelen törvény rendelkezései nem terjednek ki árúknak kiviteli engedély alapján külföldre szállítása céljából történő eladásokra és vásárlásokra.
8. § A minisztérium a külföldről engedéllyel behozott közszükségleti cikkekre nézve a legmagasabb árak, valamint a tájékoztató árak s a közvetítői díjazás tekintetében (1. § 1., 2. és 4. pont, 2. §) kivételeket engedhet.
9. § A jelen törvény alá eső vétségek és bűntettek esetében az eljárás az erre a célra szervezendő uzsorabíróság hatáskörébe tartozik. Az uzsora bíróságot ítélőbírákból, továbbá az őstermelés, az ipar és a kereskedelem képviselői köréből kell megalakítani.
Amennyiben egyes helyeken az uzsorabíróság megalakítása szükségesnek nem mutatkozik vagy nehézséggel járna, a jelen törvény alá eső vétség esetében a kir. járásbíróság, bűntett esetében a kir. törvényszék jár el.
Az uzsorabíróság szervezetét és általában a jelen törvény alá eső bűncselekmények esetében követendő eljárást a minisztérium rendelettel szabályozza; rendeletében a bűnvádi perrendtartástól eltérő szabályokat is megállapíthat és ezek keretében a fellebbvitelt is kizárhatja vagy korlátozhatja.
10. § A jelen törvény büntetőrendelkezéseit katonai büntetőbíráskodás alá tartozó egyénekkel szemben is megfelelően alkalmazni kell (1912:XXXIII. törvénycikk 7. § 2. bekezdés).
Az eljárásra a katonai büntetőeljárás szabályai szerint a katonai bűntetőbíróságok hivatottak.
Vagyoni elégtétel alkalmazását azonban katonai büntetőbíráskodás alá tartozó egyénekkel szemben is csak polgári büntetőbíróság rendelheti el. Amennyiben a katonai büntetőbíróság vagyoni elégtétel alkalmazását tartja szükségesnek, az iratokat ítéletének jogerőre emelkedése után megfelelő indítványtétel végett az illetékes kir. ügyészséghez teszi át.
11. § Ez a törvény kihirdetésének napján azonnal életbelép. Hatálya három év elteltével megszűnik.
Az árdrágító visszaélésekről szóló 1916:IX. törvénycikk hatályát veszti.
Jelen törvény a hatálya idejében elkövetett büntetendő cselekményeket illetőleg a három év elteltével is alkalmazandó.
Ezt a törvényt a minisztérium hajtja végre.
