1. § A fényűzési forgalmi adó tárgya.
A fényűzési forgalmi adó tárgya, az 5. §-ban megjelölt fényűzési tárgyaknak belföldön, ellenszolgáltatás mellett teljesített, az átruházó kereseti tevékenységének köréhez tartozó és a kiskereskedelem keretén belül történő átruházása.
Az adókötelezettséget nem érinti, ha az átruházó a kereseti tevékenységet csak mint segéd- vagy mellékfoglalkozást folytatja vagy azt a nyereségszerzésre irányuló szándék nélkül gyakorolja.
Az adókötelezettség akkor is fennáll, ha a kereseti tevékenységet az állam vagy más nyilvános testület űzi.
Az egyesületek, társulatok és szövetkezetek a jelen törvény rendelkezései alá esnek akkor is, ha kizárólag tagjaik részére árúsítanak.
A közforgalomból ki nem vont arany és ezüst kereskedelmi érmék átruházása nem tárgya az adónak.
Azt, hogy valamely átruházást mikor kell belföldön létrejöttnek tekinteni, a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.
2. § Az átruházás fogalma.
Átruházás alatt minden visszterhes elidegenítést kell érteni.
Fényűzési tárgyak feldolgozására, el- vagy kikészítésére irányuló szerződésekből eredő szolgáltatásokat átruházásoknak kell tekinteni, ha a szolgáltató olyan anyagokat használ fel, amelyeket ő szerzett be és nem pusztán kellékekről vagy hozzávalókról van szó.
Oly okiratoknak átruházását, amelyeknek megszerzése magának a fényűzési tárgy tulajdonjogának átruházását foglalja magában (letétjegyek, raktárjegyek stb.), továbbá zálogjegyeknek és egyéb, valamely fényűzési tárgyra vonatkozó zálogjogról kiállított okiratnak átruházását, ennek a törvénynek alkalmazásánál úgy kell tekinteni, mint az átruházott vagy elzálogosított (zálogjoggal terhelt) fényűzési tárgy tulajdonjogának átruházását.
3. § A kiskereskedelem meghatározása.
Kiskereskedelemben létrejöttnek kell tekinteni minden olyan elidegenítést, amelynél a fényűzési tárgy nem azzal a célzattal szereztetett meg, hogy az - akár állagváltoztatás nélkül, akár előzetes feldolgozás, el- vagy kikészítés után - keresetszerűen továbbeladassék. Azt a módot, amellyel valamely fényűzési tárgynak keresetszerű továbbeladásra irányuló célzattal történt megszerzését igazolni lehet, továbbá azt, hogy az igazolást hogyan kell felülvizsgálni, a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.
4. § Árverések
Ha a fényűzési tárgyak árverés alapján ruháztatnak át, úgy az adókötelezettség akkor is beáll, ha sem az árvereltetésre megbízást adó (az eddigi tulajdonos), sem az árvereltető nem folytat valamely kereseti tevékenységet vagy ha az árverési vevő a tárgyakat keresetszerű továbbeladás céljából szerezte meg.
Ha valamely árverés útján keresetszerű viszonteladás céljából megszerzett fényűzési tárgyat az árverési vevő vagy jogutódja az 1. § első bekezdésében meghatározott adókötelezettséget megállapító módon tovább ad el, úgy a pénzügyminiszter által rendelettel körülírandó módozatok betartása mellett a tárgy árverési vétele után lerótt adót a továbbeladás alkalmával lerovandó adóba be kell számítani.
A beszámításra irányuló igény elévül, ha azt az árverést követő két naptári éven belül nem érvényesítik.
5. § A fényűzési tárgyak.
A fényűzési tárgyak a következők:
1. gyöngyök és drágakövek, úgyszintén ezeknek utánzatai, továbbá a mesterséges drágakövek és féldrágakövek; az ezekből a tárgyakból készült vagy velük szoros (mechanikai) összeköttetésbe hozott anyagok;
2. nemesfémek (arany, ezüst, platina); ékszerek és az ékszerésziparnak vagy az arany- és ezüstművesiparnak egyéb termékei, evőszerek és evőedények, óra- és dohányzóeszközfoglalatok, ha ezek a tárgyak egészben vagy részben nemesfémekből készültek vagy arannyal lemezeltettek (doublée); egyéb díszítési (ékítési) vagy használati tárgyak, amelyek egészben vagy részben nemesfémekből, borostyánból, tajtékból, elefántcsontból, gyöngyházból vagy teknősbékahátból készültek vagy arannyal lemezeltettek (doublée), amennyiben vételáruk 200 K-t meghalad; a nemesfémekből készült szemüvegfoglalatok és a testi hibák kiegyenlítésére szolgáló készülékek nem fényűzési tárgyak;
3. a szobrászat, festészet és graphika eredeti művei, amennyiben a műtárgy vételára - az egyidejűleg szállított keretek (foglalatok) figyelmen kívül hagyásával - 1000 K-át meghalad és amennyiben a tárgyat nem olyan művész alkotta, aki az átruházás idejében élt és magyar állampolgár volt, vagy pedig az átruházás idejét közvetlenül megelőző öt éven belül halt el; a pénzügyminiszter fel van jogosítva ezt a rendelkezést - viszonosság esetében - rendelettel külföldi művészekre is kiterjeszteni; karcolatok (radirozások), fa-, réz- és acélmetszetek eredeti műveknek számítanak;
4. régiségek (antikvitások) és egyéb valamely régiségkereskedő (antikvár) által kereseti tevékenysége körében átruházott árúk. Azonban a nyomdai termékek csak akkor esnek ezen rendelkezés alá, ha kötetenkénti (darabonkénti) vételáruk 50 K-át meghalad és a művet 1850. előtt nyomták; ha az évszám nincs feltüntetve vagy az sem a mű tartalmából, sem más egyéb körülményből ki nem derül, úgy 1850. előtti nyomtatási (előállítási) időt kell vélelmezni;
5. autogrammok és kéziratok, ha vételáruk 200 K-nál nagyobb; pergamentminiatürök; oly tárgyak, amelyeknek elsősorban történelmi, művelődés- vagy műtörténelmi becsük van;
6. faragott fából, üvegből, csontból vagy bronzból készült kép- és tükörkeretek, ha vételáruk 200 K-nál több;
7. egészbőrből vagy selyemből készült könyvkötések és ha egyidejűleg ruháztatnak át, az egészbőrbe vagy egészen selyembe kötött könyvek; a nyomdai iparnak különleges papiron korlátolt példányszámban készült termékei;
8. hangszerek, ha vételáruk 4000 K-nál több, továbbá vételárukra való tekintet nélkül a zenedarabok mesterséges előadására szolgáló készülékek (grammophonok, orchestrionok, pianolák, phonolák stb.), továbbá a beszélő készülékek (phonographok), a diktaphonok, úgyszintén ezeknek alkatrészei és tartozékai (lemezek, hengerek stb.);
9. az iparművészeti műtárgyak;
10. azok a tárgyak, amelyek különös használati cél nélkül pusztán helyiségek díszítésére szolgálnak;
11. lakás és háztartás berendezésére szolgáló tárgyak, ha egészben vagy részben értékes anyagból (ritka fanemekből, bőrből, selyemből, bársonyból, csipkéből, brokátból, bronzból stb.) állanak;
12. kárpitok, ha nem papirból készültek;
13. szőnyegek, ideértve a faliszőnyegeket is, ha vételáruk négyzetméterenkint 200 K-át meghalad;
14. a következő ruházati tárgyak és az előállításukhoz szükséges anyagok:
a) ruhák, takarók, átvetőkendők, lábzsákok, karmantyúk és más hasonló tárgyak, ha egészben vagy részben szőrméből, valódi csipkéből, selyemből vagy bársonyból készültek vagy finomabb, nem közönséges szőrmével avagy selyemmel béleltettek, ha csak nem pusztán a hozzávalók használtattak a megnevezett anyagokból;
b) selyem alsóruhák;
c) selyemből készült fehérnemű;
d) a szolgaszemélyzet formaruhái (livrée);
e) társas szórakozásra szolgáló jelmezek;
f) kalapok, amelyek dísztollakkal, szőrmével vagy bársonnyal vannak díszítve, ha vételáruk 1000 K-nál nagyobb;
g) lakkcipők és lakkcsizmák, selyemcipők és finomabb, nem közönséges szőrmével bélelt cipők;
h) selyem- vagy finomabb, nem közönséges szőrmével bélelt kesztyűk;
i) valódi csipkék;
k) bársonyszövetek;
l) az a) és e) pontok alatt megjelölt tárgyak előállítására alkalmas bőrök.
Az a) pontban említett takarók, ha közönséges birka-, bárány-, kecske-, tengeri nyúl- és hörcsögbőrökből, vagy közönséges avagy vadbőrből készültek, nemkülönben általában a közönséges bőrből vagy vadszőrméből készült tárgyak nem fényűzési tárgyak;
15. legyezők, sétabotok, napernyők, ha vételáruk 200 K-át meghalad; esernyők, ha vételáruk 1000 K-nál több;
16. utazóládák, utazótáskák és utazókosarak, ha toillettetárgyakkal, evőeszközkészletekkel és más hasonló tárgyakkal vannak fölszerelve;
17. látszerészeti készülékek, a szemüvegek kivételével;
18. fényképészeti kézi készülékek, ezeknek alkatrészei és tartozékai; fényképek megtekintésére alkalmas készülékek;
19. csiszolt üvegből készült használati tárgyak (tükrök, tálak, tányérok, ivópoharak, korsók, világító testek stb.);
20. a tükörablaküveg;
21. kézi lőfegyverek, ezek alkatrészei és tartozékai, ideértve a töltényeket is;
22. tekeasztalok és tartozékaik;
23. személyszállításra szolgáló és motorerővel hajtott szárazföldi, vízi és légi járművek és tartozékaikkal együtt;
24. a hátaslovak, a versenylovak és a ponnyk;
25. a 24. pont alatt említett lovak számára készült nyergek és szerszámok;
26. a nem hasznos élő vadak és a kutyák;
27. az éneklő- és díszmadarak;
28. játékkártya;
29. játékszerek, amelyek gyermekek vagy felnőttek oktatására, foglalkoztatására és szórakozására szolgálnak, ha vételáruk 200 K-t meghalad;
30. postaértékcikkek, a belföldi postaforgalomban érvényesek kivételével, ha tételenkinti (darab, sorozat, csomag) vételáruk 10 K-át meghalad; bélyegalbumok és bélyeggyűjtemények;
31. virágok, ha a vételár, ideértve a tartókért és egyéb hozzávalókért fizetett megtérítést, 100 K-t meghalad;
32. illatszerek és piperecikkek;
33. cukrászipari termékek;
34. ételek és italok, ha azokat olyan vállalat (vendéglő, kávéház, szálloda, penzió, stb.) szolgáltatta ki, amelyet a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) az elsőfokú iparhatóság meghallgatása után fényűzési vállalatnak minősített és felhatalmazott arra, hogy nyilvánosan (hirdetésekben, tájékoztatókban, falragaszokon, címtáblákon stb.) a fényűzési vagy más hasonló jelleget feltüntethesse. A pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) joga van a szórakozó- és mulatóhelyeket, a barokat és más, ezekhez hasonló helyiségeket különleges fényűzési vállalatoknak minősíteni.
Annak a kérdésnek eldöntésénél, vajjon a 2., 3., 4., 5., 6., 8., 13., 14. f) 15., 29., 30. és 31. pontok alatt megjelölt értékhatárok meghaladtattak-e vagy sem, rendszerint az egyes tárgyakra vonatkozólag megállapított vételár, míg azoknál az együttesen eladott tárgyaknál, amelyek a forgalmat illetőleg megnyilvánuló közfelfogás szerint egy egységet alkotnak, a megállapított összvételár az irányadó.
6. § A fényűzési tárgyaknak és az értékhatároknak további megállapítása.
Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve rendeletileg
1. az 5. §-ban felsorolt fényűzési tárgyakat közelebbről meghatározhassa;
2. az 5. §-ban felsorolt fényűzési tárgyakon kívül más tárgyakat is fényűzési tárgyaknak minősíthessen és
3. az 5. §-ban az adókötelezettség beálltának meghatározására megadott értékhatárokat a mindenkori áralakulásoknak megfelelően szabályozhassa.
A pénzügyminiszter azonban köteles az előző bekezdésben adott felhatalmazás alapján kiadott rendeleteiről a nemzetgyűlésnek haladéktalanul jelentést tenni.
7. § Adómentesség.
Az 5. §-ban felsorolt fényűzési tárgyak tulajdonának átruházása mentes a fényűzési forgalmi adó alól, ha
1. a tárgyak, minőségüknél fogva csak vallási, egyházi, közoktatási, tudományos, technikai, vagy gyógyászati célokra használhatók vagy
2. ha a megszerző fél igazolja, hogy a tárgyakat közérdekből, illetőleg vallási, egyházi, közoktatási, tudományos, vagy gyógyászati célokra, vagy pedig hivatása körében vagy iparában kizárólag mint segédeszközt használja fel, illetőleg azok nélkül foglalkozását egyáltalában nem űzheti.
8. § Az adókötelezettség beálltának időpontja. A fizetés fogalma.
Az adókötelezettség az átruházott (eladott) tárgy kiszolgáltatásának illetőleg átadásának időpontjában áll be.
Ha azonban a fizetés a tárgy kiszolgáltatása előtt történik, az adókötelezettség már a vételár kifizetése alkalmával beáll.
Fizetés minden ellenszolgáltatás, még ha nincs is pénzösszegben kifejezve. Az, hogy a fizetés nem készpénzben, hanem más módon (pl. jóváírással, csekkel vagy váltóval) történik, az adókötelezettségen nem változtat.
Cserénél vagy más kétoldalúan kötelező jogügyletnél, melynél mind a két szerződő fél szolgáltatásra van kötelezve, ha mind a két átruházás fényűzési forgalmi adó alá esik, az adót mind a két átruházás után külön-külön kell leróni; a fizetés helyett teljesített átadás cserének mínősül.
9. § Az adó kulcsa és az adó kivetésének alapja.
A fényűzési forgalmi adó kulcsa az átruházásért kialkudott ellenérték (vételár) tíz százaléka. Az 5. § 34. pontja értelmében különlegesség minősített fényűzési vállalat részéről kiszolgáltatott ételek és italok után az adó kulcsa huszonöt százalék.
Ha a koronákban kifejezett összeg tízzel maradék nélkül nem osztható, akkor azt a hozzá legközelebb eső magasabb, de tízzel maradék nélkül osztható számra kell kikerekíteni.
Az adóalap megállapításánál számításba kell venni mindazt az ellenértéket, amelynek szolgáltatására a fényűzési tárgy megszerzője magát kötelezte. A fényűzési tárgy csomagolásának költségeit akkor is az ellenértékhez kell számítani, ha az átruházó kötelezte magát, hogy a csomagolás anyagát (tartályokat) bizonyos meghatározott értékben visszaveszi.
Azok az összegek, amelyeket az átruházó a fényűzési tárgy fuvarozásáért és biztosításáért felszámít, csak akkor és csak annyiban nem részei a vissztehernek, ha általuk az átruházónak a fuvarozásért és biztosításért járó tényleg felmerült kiadásai téríttetnek meg.
Ha az átruházásért nyujtott ellenszolgáltatás nem becsülhető meg, úgy a fényűzési tárgy értéke szolgál adókivetési alapul; a második bekezdésnek a kikerekítésre vonatkozó rendelkezéseit értelemszerűen itt is alkalmazni kell.
A fényűzési tárgynak vagy az érte nyujtott, de pénzösszegben meg nem határozott ellenszolgáltatásnak értékelésénél a közönséges forgalmi érték szolgál alapul.
Zálogügyletről kiállított okiratok átruházásánál az ellenérték a zálogjegyért fizetett ár, a zálogkölcsön és a mellékjárulékok együttes összege.
Ha a fizetés idegen államoknak forgalomban levő pénznemeiben vagy belföldi kereskedelmi érmékben köttetett ki, úgy a megállapított értékeket a belföldi törvényes pénzértékre kell átszámítani. Az átszámítási kulcsokat időről-időre a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
10. § Vegyes tartalmú szerződések.
Ha valamely szerződés fényűzési tárgyakon kívül oly tárgyakra vagy szolgáltatásokra vonatkozólag is köttetett, amelyek nem tárgyai a fényűzési forgalmi adónak, úgy a fényűzési forgalmi adó kivetésénél az ellenértéknek csak azt a részét lehet alapul venni, amely abból a felek rendelkezése szerint a fényűzési tárgyakra esik. Ha azonban a fényűzési tárgyakra eső rész nincs külön megállapítva, vagy pedig az aránytalanul alacsonynak látszik, akkor az ellenértéknek a fényűzési tárgyakra eső részét a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) hivatalos becsléssel állapítja meg.
Ha átalányösszeg köttetett ki, úgy rendszerint az egész ellenérték szolgál a fényűzési forgalmi adó alapjául. A pénzügyminiszter azonban rendelettel szabályozhatja, hogy ilyen esetekben és pedig közelebbről megjelölendő előfeltételek betartása mellett, csak az az összeg vétessék az adókivetés alapjául, mely az összellenértékből a fényűzési tárgyakra eső ellenértéknek felel meg.
11. § Az adófizetési kötelezettség.
Az adófizetési kötelezettség az átruházót (2. §) terheli.
Árverés esetében (4. §) a vételár után járó fényűzési forgalmi adót az árverési vevő az árvereltető kezeihez köteles lefizetni, míg az államkincstárral szemben az adófizetési kötelezettség az árvereltetőt terheli; bírói árverésen az árverési vevő egyedül felel az adóért.
Valamely üzlet vagy vállalat elidegenítése esetében a megszerző fél a folyó adókivetési időszakot (14. §) terhelő adókért, és pedig az átvétel időpontjáig, az elidegenítővel egyetemlegesen felelős.
Részvénytársaságoknál és szövetkezeteknél az intézet igazgatója és igazgatósági tagjai, egyéb cégeknél a cégtulajdonosok, egyesületeknél pedig a vezetőség az adókötelessel egyetemlegesen felelős a jelen törvényben meghatározott kötelezettségek teljesítéséért.
A belföldön állandóan nem lakó vagy tartózkodó külföldi keresetűzővel annak belföldi üzletvezetője vagy megbízottja egyetemlegesen felelős.
Ha a fizetési kötelezettség többeket terhel, úgy a felelősség egyetemleges.
12. § A fényűzési tárgyak be- és kivitele.
A fényűzési tárgyaknak a forgalmában úgy a külföldről történő behozatal, mint a külföldre történő kivitel általában adóköteles, tehát az adókötelezettség akkor is fennáll, ha az eladó (átruházó) nem keresetűző.
Ha az 5. § 3., 4. és 5. pontjaiban meghatározott fényűzési tárgyak valamely forgalmi ügyletből kifolyólag külföldre vitetnek ki, úgy a kivitel folytán az adókötelezettség akkor is beáll, ha az átruházás nem a kiskereskedelmi forgalomban jött létre.
Az adókötelezettség a határ átlépésének időpontjában áll be.
A jelen szakaszban meghatározott esetekben az adó fizetésére az a szerződő fél van kötelezve, aki a kivitel idejében belföldön lakik vagy itt tartózkodik; ha pedig mind a két szerződő fél a belföldön lakik vagy tartózkodik, az adófizetési kötelezettség az átruházót terheli. Azok, akiknek a szerződés megkötésénél vagy a szerződési kötelezettség teljesítésénél belföldön tartózkodó helyettesük vagy megbizottjuk van, a belföldön lakó személyekkel egy tekintet alá esnek.
13. § Bejelentési kötelezettség.
Mindazok a belföldi kereskedők vagy belföldi képviselettel bíró külföldiek, akik a kiskereskedelemben fényűzési tárgyak átruházásával (eladásával) foglalkoznak, kötelesek ezt a pénzügyminiszter által rendelettel meghatározandó módon és határidő alatt a fényűzési tárgyak egyes nemeinek megjelölése mellett a pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) bejelenteni. A pénzügyminiszter által rendelettel meghatározandó határidő alatt ki kell egészíteni a bejelentést, ha a vállalat kiskereskedelmi forgalma utólag olyan fényűzési tárgyak eladására (szállítására) terjesztetik ki, amelyekkel előbb nem foglalkozott.
Azt, hogy az előző bekezdésben megjelölteken kívül a jelen törvény 12. §-ában említettek és esetleg még mások is, mikor és mely esetekben kötelesek bejelentést tenni, valamint a bejelentések határidejét és módját a pénzügyminiszter rendelettel határozza meg.
A jelen szakaszban meghatározott bejelentési kötelezettség az ételek és italok kiszolgáltatásával foglalkozó vállalatok tulajdonosaira nem terjed ki. Az ilyen vállalatokra vonatkozó minősítési eljárás (5. § 34. pont) az érdekelt vállalkozó kérelmére vagy hivatalból bármikor megindítható; de ha a vállalat fényűzési, illetőleg különleges fényűzési jellege jogerősen megállapíttatott, úgy a vállalkozó a fényűzési, illetőleg különleges fényűzési jelleg megszüntetésére irányuló eljárás megindítását a jogerős megállapítástól számított egy éven belül csak akkor kérheti, ha az üzletét időközben lényegesen átalakította.
14. § Az adólerovás módja, ideje és helye. Az adókivetési időszak. Az adó biztosítása.
A fényűzési forgalmi adó befizetésére kötelezettek kötelesek valamely meghatározott időtartam (adókivetési időszak) alatt történt átruházásaik után járó fényűzési forgalmi adót minden előzetes felszólítás és hatósági kivetés bevárása nélkül az adókivetési időszak leteltétől számított 15 nap alatt befizetni.
Az adókivetési időszak rendszerint a naptári negyedév.
Ha a vállalat nem állana fenn az adókívetési időszak végéig, úgy a befizetést a vállalat megszűnésétől számított 15 nap alatt kell teljesíteni.
A pénzügyminiszter fel van jogosítva az adólerovást rendelettel az első bekezdésben előírt módtól eltérően vagy előzetes hatósági kivetéshez kötötten megállapítani, továbbá az adókivetési időszakot más módon meghatározni, végül elrendelheti, hogy az adó az adókivetési időszak figyelmen kívül hagyásával esetenként, külön minden egyes átruházás (szállítás) után rovassék le.
Ha az adólerovási kötelezettség nem keresetűzőt terhel, az adót mindenkor minden egyes átruházás (szállítás, eladás) után esetenként azonnal le kell róni. Az adólerovás módját a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.
Nem bírói árveréseknél a fényűzési forgalmi adó lerovásának módját és idejét a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza. Ilyenkor az árvereltető a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) felhívására szükség esetében köteles a pénzügyminiszter által rendelettel meghatározandó módozatok szerint az árverés előtt az adó valószínű összegének megfelelő biztosítékot nyujtani.
Azt, hogy bírói árverés esetében az adót mikor és hogyan kell leróni, a pénzügyminiszter az igazságügyminiszterrel egyetértve rendelettel szabályozza.
A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) az adófizetésre kötelezettet megfelelő biztosíték nyújtására kötelezheti minden más esetben is, ha az adót veszélyezettnek látja.
15. § Az adóvallomás.
Az adó befizetésével egyidejűleg köteles az adófizetésre kötelezett az adó kiszámításának alapját magában foglaló vallomást a pénzügyminiszter által rendelettel meghatározandó minta szerint benyujtani.
Ha valamely vállalat elidegeníttetik, úgy a megszerző fél az adóztatási időszak lejártával a vállalatnak általa történt átvételét megelőző időről is köteles vallomást adni. E kötelezettség alól csak akkor mentesül, ha az átadó fél az első bekezdés értelmében már adott vallomást.
A pénzügyminiszter rendelettel meghatározhatja, hogy a vallomást mikor és milyen feltételek fennforgása esetében kell más időpontban benyujtani.
16. § A vallomás felülvizsgálata. Fizetési meghagyás.
Ha a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) az adó fizetésére kötelezett által benyújtott vallomás adatait és a befizetett összeget helyesnek találja, úgy erről az adó fizetésére kötelezett felet végzésileg csak abban az esetben értesíti, ha az a vallomásban ilyen irányú kérelmet terjesztett elő.
Ha azonban a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) az adót a vallomás adataitól és a befizetett összegtől eltérő magasabb összegben állapítja meg, úgy fizetési meghagyást állít ki és ebben az adó fizetésére kötelezettet felhívja, hogy a különbözetet 30 nap alatt fizesse be.
Ha a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a vallomás felülvizsgálata során azt állapítaná meg, hogy a befizetett összeg az adó fizetésére kötelezett kárára becsúszott számítási hiba következtében a helyes adóösszeget túlhaladja, akkor erről az adó fizetésére kötelezett végzésileg értesíti és egyidejűleg a tartozatlanul befizetett adótöbbletet visszautalja.
17. § Jogorvoslati eljárás. Panasz.
Az előző szakaszban említett végzések, illetve fizetési meghagyás, valamint a 21. §-ban említett adópótlék kirovása ellen a m. kir. közigazgatási bírósághoz intézendő panasznak van helye. A panasznak nincsen halasztó hatálya.
A pénzügyigazgatóságának (adófelügyelőnek) az 5. § 34. pontja alapján hozott végzése ellen annak kézbesítését követő 15 nap alatt a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni.
A fényűzési forgalmi adónak hibás kiszámítása esetében az adózó az esedékességet követő hat hónap alatt az adónak helyesbítését kérheti a pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél), melynek határozata ellen a m. kir. közigazgatási bírósághoz panasszal lehet élni.
18. § Könyvvezetési (feljegyzési) kötelezettség.
A jelen törvény rendelkezései alá tartozó minden keresetűző köteles az adólerovás ellenőrzésére alkalmas könyveket vagy feljegyzéseket vezetni. Az egyes vállalatok természetének megfelelő könyvvezetés vagy másnemű feljegyzések vezetésének módját és terjedelmét a pénzügyminiszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve rendelettel szabályozza.
Az előző bekezdésben említett könyveket és feljegyzéseket, valamint az egyéb üzleti könyveket és levelezést - függetlenül más törvényeknek esetleg messzebbmenő rendelkezéseitől - legalább öt évig meg kell őrizni.
Ezt a határidőt az üzleti levelezésre és okiratokra vonatkozólag a kiállítás évének végétől, könyveknél és más feljegyzéseknél pedig az utolsó bevezetés időpontjától kell számítani.
19. § Az adólerovás ellenőrzése és az adatszolgáltatási kötelezettség.
Az adó fizetésére kötelezett és alkalmazottai kötelesek a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) kívánságára az előző szakaszban említett könyveket és egyéb feljegyzéseket, valamint az adóztatás szempontjából figyelembe jöhető minden iratot és segédeszközt előmutatni.
Az előző bekezdésben felsoroltakon kívül mindenki köteles a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) felszólítására a birtokában levő mindazokat az iratokat és egyéb segédeszközöket előmutatni, továbbá mindazokat a felvilágosításokat megadni, amelyek szükségesek ahhoz, hogy valamely adóköteles szállításra vonatkozó tényállás vagy valamely más, az adókötelezettség vagy az adó összege tekintetében irányadó körülmény tisztáztassék. A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) azonban köteles annak, akitől az előmutatást kívánja, azt a jogügyletet megjelölni, amelyre az előmutatandó iratok vagy segédeszközök vonatkoznak.
A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) közegei bármikor jogosultak a jelen törvény, valamint a végrehajtására kiadandó utasítások és rendeletek pontos betartásának ellenőrzése végett az adó fizetésére kötelezett üzleti (irodai) helyiségében megjelenni. Ugy az adó fizetésére kötelezett, mint annak bármely jelenlevő hozzátartozója vagy alkalmazottja köteles a kívánt felvilágosításokat megadni és az ellenőrzésre alkalmas adatokat előmutatni.
A jelen szakaszban előírt kötelezettségek megszegése, - amennyiben az súlyosabb beszámítás alá nem esik, - a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) által az államkincstár javára 20-20,000 K-ig terjedhető pénzbírsággal büntetendő.
A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) marasztaló határozata ellen, annak kézbesítését követő 15 nap alatt a pénzügyminiszterhez fellebbezésnek van helye.
20. § Az adómentesség igazolása.
Ha az adófizetésre kötelezett azért igényel adómentességet, mert a tárgyakat akár változatlan állagban, akár előzetes feldolgozás, el- vagy kikészítés után leendő iparszerű továbbeladás céljaira adta el (ruházta át, szállította), úgy köteles ezt a körülményt a megrendelés átvétele alkalmával, de legkésőbb a tárgyak kiszolgáltatása előtt a vevővel igazoltatni. Az igazolás közelebbi részleteit a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.
Az adó fizetésére kötelezett tartozik ezeket az eladásokat (átruházásokat, szállításokat) az átvevő nevének és lakóhelyének megjelölésével a vallomásban feltüntetni.
21. § Az adópótlék.
Aki a jelen törvényben megállapított adófizetési és vallomásadási kötelezettséget a megszabott határidőn belül nem teljesíti - amennyiben mulasztása a 22. § szerint súlyosabb beszámítás alá nem esik - az adó 50%-át és ha annak a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) erre vonatkozó felhívásában kitűzött határidő alatt sem felel meg, az adónak 100%-át fizeti adópótlék címén.
Az adópótlékot a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) az adóval együtt állapítja meg és erről az adó fizetésére kötelezettet végzéssel értesíti.
Mellőzendő vagy törlendő az adópótlék, ha az adó fizetésére kötelezett a vallomás beadása alkalmával vagy a 17. § szerint igénybevehető jogorvoslati eljárás során beigazolja, hogy mulasztása vétlen volt vagy azt elháríthatatlan akadály okozta.
22. § Az adócsalás.
Adócsalást követ el és az államkincstár megkárosítására irányuló bűntettekről és vétségekről (adócsalásról) szóló törvény rendelkezései alá esik az:
1. aki a jelen törvény 13. és 18. §-aiban meghatározott kötelezettségeknek a fényűzési forgalmi adó megrövidítésére irányuló szándékkal a kitűzött határidő alatt nem tesz vagy nem a valóságnak megfelelően tesz eleget;
2. aki a fényűzési tárgy átruházását vagy annak adóalapul szolgáló ellenértékét egészben vagy részben, akár valótlan avagy hiányos adatokat tartalmazó okirat kiállításával, akár más módon eltitkolja;
3. aki a hatóságnak megtévesztésével őt meg nem illető adómentességet vesz igénybe vagy arra törekszik; esetleg ahhoz más javára akár cselekvéssel, akár való ténykörülmény tudatos elhallgatásával hozzájárul;
4. aki üzleti könyveibe, följegyzéseibe, adóvallomásába tudva valótlan vagy hiányos adatokat vezet be, vagy azokból adatokat a fényűzési forgalmi adó megrövidítésére irányuló szándékkal kihagy;
5. aki beadványában - ideértve a jogorvoslatokat is - vagy a hatóság részéről hozzá intézett kérdésekre adott válaszában szándékosan valótlan nyilatkozatot tesz vagy az adó helyes megállapítására alkalmas ismert ténykörülményt elhallgat.
Az első bekezdésben említett törvény szerint járó szabadságvesztésbüntetésen kívül minden esetben kiszabandó pénzbüntetés a veszélyeztetett összegnek ötszörösétől tizszereséig terjedhet.
E büntetéseken kívül a bíróság az első bekezdés 1-5. pontjainak eseteiben az elítéltet iparigazolványának vagy iparengedélyének, vagy az ezt pótló hatósági engedélyének elvesztésére is ítélheti s egy évtől öt évig terjedhető időre eltilthatja őt az ítéletben megjelölendő vagy általában fényűzési cikkekkel való kereskedéstől; elrendelheti az ítéletnek vagy rendelkező részének az elítélt költségén hírlap útján vagy üzlethelyiségében vagy egyéb módon leendő közhírré tételét.
23. § Átmeneti rendelkezések.
Mindaddig, míg az előző 22. §-ban említett és az államkincstár megkárosítására irányuló bűntettekről és vétségekről (az adócsalásról) szóló törvény nem lép hatályba, a 22. § 1-5. pontjaiban felsorolt cselekmények és mulasztások hat hónapig terjedhető elzárással és 1000 K-tól 100,000 K-ig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő jövedéki kihágások.
E kihágások megtorlásánál az 1909. évi XI. törvénycikk IX. fejezetében foglalt rendelkezések alkalmazandók.
24. § Életbeléptetés. Végrehajtás.
Ez a törvény a végrehajtási utasításban meghatározandó időpontban lép életbe és azt a pénzügyminiszter a kereskedelemügyi és az igazságügyi miniszterrel egyetértve hajtja végre.
