Azon alkalommal, hogy a kormány az 1914. évi XXII. törvénycikkben nyert felhatalmazás alapján a Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársasággal folyamhajózási szolgálatunknak nagyobb arányú fejleztése és kiterjesztése iránt az új szerződést megkötöttem, az előzőleg már több éven át jelentékeny mérvben érvényesült társasági fejlődésnek igen kiváló tovább emelkedésére nyílott kilátás.
Tényleg az új szerződés első éveiben különösen akkor, mialatt az évekre menő kidolgozott beruházási programm keretében az új úszóművek és új berendezések még fennakadás nélkül szállíthatók, illetve szolgálatba állíthatók voltak, a társaság működése következetesen oly nagy és gyors fejlődést tett, hogy már rövid idő mulva az államszerződéstől függetlenül egy újabb jelentékeny beruházási programm állíttatott fel a végből, hogy a társaság szolgálatait a hazai közgazdaság érdekében fokozott mértékben kiterjeszthesse.
Az ezen új beruházási programm megvalósítása céljára szolgáló részvénykibocsátásokat, melyekre nézve az 1918. évi XVIII. tc. alapján az állam részesedési joga biztosíttatott, a társaság 1918. évi október hó 16-án tartott közgyűlésében határozta el és kevéssel reá beállott a forradalom, melynek őrlő ereje folyamhajózásunkat és szóbanlévő társaságunkat sem kimélte meg.
E társaságunk, mely a forradalom kitöréséig összes hajóit foglalkoztató viruló működést fejtett ki, jelentékeny bevételi fölöslegeket ért el, bő tartalékokkal rendelkezett és ezenfelül az új részvények és elsőbbségi kötvények kibocsátásából befolyt összegeket sem köthette volt még le, a forradalmi idők alatt aláásott általános közgazdasági helyzetben odajutott, hogy mindazon igen tekintélyes készletei rohamosan kimerültek és már huzamos idő óta csak egyre halmozódó kölcsönök segélyével tudja a mostani nagy drágaságban rendkívüli összegekre rugó elodázhatatlan kiadásait fedezni.
Ebben az állapotban felettébb fontos és sürgős rendezést igénylő kérdésként nyomul előtérbe azon nagy közgazdasági érdekünk, hogy legnagyobb folyamhajózási vállalatunk jelenlegi súlyos helyzetéből kiemeltessék és a belhajózásunkra váró nagy közgazdasági feladatoknak szerződésszerű teljesítésére továbbra is képesíttessék. Sok tekintetben kívánatos lenne, ha a társaság akadálytalan működéséhez ekképp szükséges segélyt az államkincstár előlegezhetné, ez azonban az államra háruló mai óriási terhek mellett célirányosan elvállalható nem lévén, - csak az a megoldás vehető számításba, hogy a társaság helyzetének orvoslásához szükségelt tekintélyes összegeket, mint a vállalat későbbi működéséhez elengedhetetlen befektetéseket a magánvállalkozás adja.
E megoldás önként értetőleg kihat a társasággal fennálló szerződésre is, mely szempontból az államkincstár érdekében különösen fontos, hogy a szerződésnek eredetileg más, de a romboló események folytán már meg nem valósítható feltevésből keletkezett 57. §-a töröltessék. Ezen § értelmében ugyanis biztosítást nyert a társaság, hogy kedvezőtlen versenyviszonyok között mindazon veszteségei, amelyek a tartalékalapon felül már a részvénytőkét támadják meeg, az állam részéről megfelelő kamatmentes előlegek nyujtásával ellensúlyostatni fognak, mely előlegeket a társaság csak majdani üzleti feleslegeiből és mérsékelt arányú részletekben tartozik törleszteni. Az időközben megváltozott viszonyok között ezen rendelkezés az államkincstárra nézve kiválóan súlyos terhet jelent, miért is igyekeztem azzal az érdekeltséggel, mely a társaságba nagyobb arányú részesedéssel belépni hajlandó, elsősorban a szerződés szóban levő 57. §-ának hatályon kívül helyezése iránt megállapodni.
Ez irányban az előzetes megegyezés létre is jött, annak egyidejű megállapításával, hogy egyúttal a szerződésnek 58. és 59. §-ai, melyek a kincstár által elvállalt kockázatnak megfelelő ellensúlyozására szolgáltak, szintén töröltessenek. Ezen két § egyrészt az államnak az 5%-ot meghaladó jövedelemben való fokozottabb mérvű részesedését és másrészt a társaságnak az állam részéről való megválthatását, azaz oly jogokat állapított meg az állam javára, amelyek eredetileg is csak az 57. §-ban biztosított különleges állami garanciák alapján szereztettek meg; annak folytán pedig, hogy az 57. § hatályon kívül helyezésével ezen garanciák megszűnnek, méltányos, hogy a megfelelő ellenértéket képviselő megállapodások is egyidejűleg hatályon kívül lépjenek.
Ugyanis méltányos elbírálás alá esik az említett érdekeltségnek azon kívánsága, hogy biztosítást kapjon egyrészt abban az irányban, hogy a szerződés tartama alatt más hajózási vállalat nem fog kedvezőbb feltételek mellett az állam részéről segélyeztetni és másrészt abban a tekintetben, hogy egyszeri vagyonadó vagy más hasonló rendkívüli megterhelések ügyében nem fog kedvezőtlenebb elbánásban részesíttetni, mint a vele ugyanegy szempont alá eső más vállalat.
A szerződésnek egyelőre csak a most előadott értelemben leendő módosítása mellett a viszonyok rendkívüliségénél fogva számolni kell azzal, hogy az egészen más körülmények között létesített szerződésnek több rendelkezése fog még ezután is a beállott változásokhoz képest módosítást igényelni. A törvényjavaslatban kért felhatalmazás az alapot ehhez is megadja és egyúttal intézkedik, hogy a módosítások a törvényhozásnak minden esetben bejelentessenek.
Külön kiemeli a törvényjavaslat annak megállapítását, hogy a kért felhatalmazás a szerződésből folyó államsegélyek felemelésére nem terjed ki.
A fentebb előadottak reámutatnak annak szükségére, hogy a tárgyalások a társaságba való belépésre alakult érdekeltséggel mielőbb lezárassanak. Ennek feltétele az, hogy jelen törvényjavaslat elfogadásával az annak alapján kidolgozott egyezmény megköthető legyen. Ennélfogva folyamhajózásunk jövője és fejlődése érdekében tisztelettel kérem jelen javaslatom soronkívüli tárgyalását és elfogadását.
