Az állam a létalapjául szolgáló jogrend fentartására s ennek megsértése esetében helyreállítására irányuló feladatát főleg igazságügyi szervei és ezek között elsősorban a bíróságok útján valósítja meg.
Nemcsak az állampolgárok egymásközötti magánjogi vonatkozásai, hanem a közgazdaságnak idegen országokba átnyúló szálai is ezen az alapon nyugosznak. E nélkül nincs termelés, nincs forgalom, mert nem szerezhető meg - különösen külföldről - a nélkülözhetetlen hitel.
Azt a nagy és nehéz feladatot, mely általában, de különösen most, a közelmultban pusztulásra kárhoztatott jogrend helyreállításánál és a jogbiztonságnak újból való megszilárdításánál a bíróságokra hárul, csak erkölcsileg és anyagilag független és így minden befolyástól ment bírói kar oldhatja meg.
Mély bölcsességgel ismerte fel ezt már az 1867-iki kiegyezést követő idők törvényhozása is, amikor a bírói hatalom gyakorlásáról, a bírák felelősségéről, áthelyezhetetlenségéről és nyugdíjazásáról való törvényeket alkotta és az ezekben foglalt rendelkezéseknek következményeként az 1871:XXXII. törvénycikkben a kir. bíróságok és kir. ügyészségek személyzetét külön státusba foglalta össze. Ezt a külön státust szüntette meg az 1893:IV. tc., ami visszaesést jelent a korábbi jogállapotokkal szemben.
A bíró különleges állásának megfelelő és azt kifejezésre juttató külön státus életre keltését és intézményes kiépítését célozza ez a törvényjavaslat.
A törvényeinkben megállapított elmozdíthatatlanságon, áthelyezhetetlenségen, összeférhetetlenségen felül ugyanis a bíró erkölcsi és anyagi függetlenségének különös biztosítékai az önmagától is bekövetkező előlépés és a kellő javadalmazás.
Az önmagától is bekövetkező előlépés feleslegessé teszi azt az alkalmazkodást és kedvkeresést, amelyre valamennyi előlépésnek a kinevezéstől függése alkalmat nyújt; a kellő javadalmazás pedig a gazdasági függőség bekövetkezhetését hárítja el.
A bírói függetlenségnek most említett biztosítékai leginkább a külön bírói és ügyészi státusban valósíthatók meg.
A kir. ítélőbírák és a kir. ügyészek illetményeiről készült törvényjavaslat külön státus keretében az önmagától bekövetkező (automatikus) előlépésnek is bizonyos mértékben tért nyit, de olyan módon, hogy ennek a munkateljesítményre hátrányos befolyása ne legyen; mert egyrészt biztosítja, hogy az elsőfokú bíró vagy ügyész külön kinevezés nélkül önmagától elérheti a másodfokú bíró vagy ügyész középilletményét, másrészt megengedi, hogy az előlépésre igényt adó szolgálati idő nagyobb tevékenység kifejtése esetében megrövidíthető, ellenkezhő esetben meghosszabbítható legyen.
Az ítélőbírák és ügyészek javadalmazása tekintetében a törvényjavaslat a jelenlegi súlyos gazdasági helyzetben, az árviszonyok szertelen hullámzásai kötött teljesen kielégítő megoldást nem nyújthat. Éppen azért azt a módot választotta, hogy egyrészt az illetmények megállapítását külön táblázatba foglalta, amely a rendszer érintése nélkül bármikor megváltoztatható, másrészt fentartotta az ítélőbírák és az ügyészek igényét mindazokra a pótlékokra, segélyekre és egyéb mellékilletményekre, amelyekben az állami tisztviselők általában részesülnek.
A bírói és ügyészi külön státus felállítása szükségessé teszi, hogy a törvényjavaslat számos érvényben levő olyan rendelkezést is felüleljen, amelyek csak a fizetési osztályokba sorozott tisztviselőkre vonatkoznak, honnét az itélőbírák és az ügyészek kivétetnek.
A törvényjavaslat szerint az összes rendszeresített ítélőbírói és ügyészi állások javadalmazása a jelenlegi kiadásokkal szemben az államkincstárnak évi 5,000.000 korona költségtöbblet okozna.
A törvényjavaslat fontosabb rendelkezéseinek lényeges indokai a következők:
Az 1. § az ítélőbírák és ügyészek külön státusát valósítja meg.
A 2. § biztosítani kívánja, hogy a készpénzjavadalmazás végleges megállapításáig az ítélőbírák és ügyészek illetményei, mint a többi állami tisztviselők illetményei, a megélhetési viszonyokkal lépést tartanak.
A külön képesítési pótlékot, amely az ítélőbírákat és az ügyészeket a 6.734/1919. M. E. sz. rendelet szerint úgy sem illeti meg, a javadalmazásból ki kellett hagyni.
A 3. § a közigazgatási bíráskodásról szóló törvény alkalmazhatása végett szükséges.
A 4. § a már eddig rendszeresített állások mellett azokat is felsorolja, amelyek csak ezután fognak szervezés vagy átszervezés útján rendszeresíttetni. Ilyenek: a járásbírósági elnök és alelnök, az ügyészségi elnök és alelnök és a budapesti ítélőtábla alelnöke. Azokat az állásokat pedig, amelyek a jövőben más elnevezésűek lesznek, a tervezett új elnevezésükkel sorolja fel. Ilyenek: a központi telekkönyvi hivatal elnöke, a budapesti központi járásbíróság elnöke, és a budapesti ügyészség elnöke.
A javaslat V. fejezete gondoskodik arról, hogy az életbeléptetés alkalmával ez nehézséget ne okozzon.
Az 5-6. §-okhoz
A bírói fizetés megállapításánál természetes, hogy a bírói és ügyészi pótlékot és az átmeneti pótlékot, a bírói javadalmazásnak ezt a két állandó jellegű, különleges kiegészítését, a fizetésbe be kellett számítani.
A többi állami tisztviselők státusrendezése indokolttá, a bírósági jegyzők egy részének a VIII. fizetési osztályba sorozása pedig elkerülhetetlenné tette azt, hogy az ítélőbírák és az ügyészek kezdő fizetése legalább is a VII. fizetési osztályba sorozott tisztviselőkével egyenlő legyen.
Az I-ső fizetési csoport azért tartalmaz 9 fizetési fokozatot, hogy az elsőfokú ítélőbíró és ügyész újabb kinevezés nélkül is elérhesse azt a fizetést, amit a második fizetési csoportba tartozó ítélőbíró és ügyész csak az ottani működése 9. évének betöltése után halad meg.
Hasonlóképen a második fizetési csoport azért állapít meg hat fizetési fokozatot, hogy az odatartozó ítélőbíró és ügyész a harmadik fizetési csoportban hat éve szolgáló ítélőbíró és ügyész fizetését újabb kinevezés nélkül elérhesse.
A haladásnak ilyen szabályozása mellett az ítélőbíró és az ügyész a megszokott, neki megfelelő helyen megmaradt és nem kell őt onnét csupán azért kiemelni, mert másképen javadalmazásban nem haladhatna.
A 7-10. §-okhoz
A fokozatos előlépésre igényt adó szolgálati idő megegyezik az állami tisztviselők részére eddig megállapított idővel.
A várakozási idő megrövidítése, illetve meghosszabbítása az automatikus előlépés ambiciót csökkenthető hatásának enyhítésére szolgál és különösen alkalmas a rendkívüli értékű tevékenység jutalmazására ott, ahol soronkívüli előléptetést tartalmazó kinevezés nem volna helyén.
Kivánatos, hogy az ilyen megrövidítést vagy meghosszabbítást rendelő külön határozatoknál döntő szavuk legyen azoknak a bírósági és ügyészségi testületeknek, amelyek az illető ítélőbíró vagy ügyész működését közvetlen tapasztalatból legjobban ismerik.
A 11-12. §-okhoz
A 11. és 12. § a büntető és a fegyelmi eljárás hatását összhagnba hozza az ítélőbírónak és ügyésznek immár intézményesen kiépített különleges független helyzetével.
Az előlépésre igényt adó szolgálati időnek a 13. §-ban foglalt szabályozása természetes következménye annak, hogy az alacsonyabb fizetési csoport magasabb fizetési fokozata a magasabb fizetési csoport alacsonyabb fokozatának fizetési tételét meghaladja.
A 14-17. §-okhoz
Lakásigény szempontjából az ítélőbíró és az ügyész a többi állami tisztviselővel egy tekintet alá esik, a lakáspénzt tehát a többi álalmi tisztviselő lakáspénzével kapcsolatosan kellett szabályozni. Ahol az alacsonyabb fizetési csoport magasabb fizetési fokozata a magasabb fizetési csoport legalsó fizetési fokozatának fizetési tételét eléri, a lakáspénz is megfelelően emelkedik.
A 16. és 17. § a mellékilletményeket megfelelően szabályozza.
A magasabb illetmények élvezetével egybekötött cím és jelleg adományozását ezeknek az állásoknak a tervbe vett átszervezése a jövőben feleslegessé teszi és helyt ad a természetes állapot érvényesülésének, hogy a címe a foglalkozást jelöli meg.
A 19. § a többi állami tisztviselőt is megillető jogot alkalmazza az ítélőbíróra és ügyészre, amely jog őket, amíg fizetési osztályba voltak sorozva, szintén megillette.
A 20-21. §-okhoz
A 20. § biztosítja az ítélőbirót és államügyészt, hogy illetményei a többi állami alkalmazott illetményeivel együtt, ezeknek emelése esetében, megfelelően emeltetni fognak, s így a megélhetési viszonyokkal mindig lépést fognak tartani.
A 21. § a jelenlegi állapotnak megfelelő szabályozása.
Az ítélőbírákat és ügyészeket általában a törvény életbelépésekor abba a fizetési csoportba kell sorozni, amelybe állásuk a 4. § szerint tartozik.
Azok, akik a törvény életbelépésekor a VI. fizetési osztályba tartozott állás címét és jellegét viselték és ennek kapcsán a megfelelő illetményeket élvezték, a második fizetési csoportba, azok pedig, akik az V. fizetési osztályba tartozott állás címét és jellegét viselték és annak megfelelő illetményeket élveztek, a harmadik fizetési csoportba kerülnek.
Azok, akik a törvény életbeléptetésekor ugyan az V. fizetési osztályba tartoztak, de állásuk a törvény 4. §-a szerint a negyedik fizetési csoportba tartozik, egyelőre a harmadik fizetési csoportba soroztatnak, de szükség esetében a negyedik fizetési csoportba nevezhetők ki. Ugyanez áll azokra is, akik a törvény életbelépésekor a negyedik fizetési osztályba tartoznak ugyan, de állásuk a törvény 4. §-a szerint a harmadik fizetési csoportba tartozik.
A VIII. fizetési osztályba tartozó ítélőbírák és ügyészek között vannak olyanok, akik a VIII. fizetési osztályba jutásuk és az albírói, illetve alügyészi állásoknak VIII. fizetési osztályuk bírói és ügyészi állásokra való átszervezése előtt a IX. fizetési osztályban mint albírák, elügyészek, vagy igazságügyminiszteri fogalmazók, tehát nem mint jegyzők működtek. Nehogy ezek hátrányosabb helyzetbe kerüljenek a fentkörülírt minősgben töltött szolgálati idejük a VIII. fizetési osztályban töltött időhöz hozzászámíttatik.
A VII. fizetési osztályba sorozott ítélőbírákra és ügyészekre vonatkozó különleges rendelkezés azért szükséges, mert a javaslat, szakítva az eddigi rendszerrel, az első fokon működő bírák és tanácselnökök három fizetési osztályba (VIII., VII., VI.) tagozódását megszüntette és számukra két fizetési csoportot nyitott meg. A volt VIII. fizetési osztályú ítélőbírák és ügyészek mind az első fizetési csoport 1-3. fizetési fokozatába jutnak, a volt VI. fizetési osztályúak mind a 2-ik fizetési csoportba, a volt VII. fizetési osztályúakat tehát helyesen az első fizetési csoport negyedik és ennél magasabb fizetési fokozatába kellett sorozni. A VIII. és VII. fizetési osztáylban töltött idő egyszerű összegzése ugyanis éppen az érdemeseket fosztaná meg buzgó tevékenységüknek attól a jutalmától, amely a VII. fizetési osztályba történt kineveztetésükben rejlik.
A szabadalmi hivatal ítélőbírái és munkásbiztosítási felsőbíróság tagjai a többi ítélőbíróhoz hasonló működést fejtenek ki s így kívánatos, hogy e bírói hatóságok törvényes megszervezésekor az ott működő ítélőbírák illetményei a jelen javaslat elvei szerint szabályoztassanak.
Az ítélőbírák és ügyészek által élvezett átmeneti pótlék folytán a törvény visszaható erejéről rendelkezni nem szükséges.
Mai állapot:
| Lakáspénz | Háborús | Havi | Bírói | ||||||||
| Létszám | Fizetés | (átlag) | drágasági | külön | átmeneti | egyéb | Összesen | ||||
| segély | pótlék | ||||||||||
| II. | 1 | 16.000 | 4.500 | 4.800 | 3.600 | 1.800 | - | 9.000 | 39.700 | ||
| III. | 1 | 16.000 | 4.500 | 4.800 | 3.600 | 1.800 | - | 5.000 | 35.700 | ||
| IV. | 22 | 308.000 | 90.450 | 105.600 | 79.200 | 39.600 | 66.000 | - | 688.850 | ||
| V. | 150 | 1,702.000 | 455.700 | 540.000 | 270.000 | 450.000 | - | 4,137.7000 | |||
| VI. | 598 | 4,299.000 | 1,453.140 | 2,142.600 | 2,870.400 | 1,076.400 | 1,794.000 | 2.750 | 13,638.290 | ||
| VII. | 1.061 | 5,700.000 | 2,062.584 | 3,072.000 | 5,092.800 | 1,909.800 | 2,546.400 | 141.200 | 20,524.784 | ||
| VIII. | 1.348 | 5,358.400 | 2.129.840 | 3,496.400 | 6,470.400 | 2,426.400 | 3,235.200 | 175.200 | 23,291.840 | ||
| Összesen | 3.181 | 17,399.400 | 6,200.714 | 9,546.200 | 15,060.000 | 5,725.800 | 8,091.600 | 333.150 | 62,356.864 | ||
A tervbe vett státusrendezés esetén:
| Lakáspénz | Háborús | Havi | Bírói | ||||||||
| Létszám | Fizetés | (átlag) | drágasági | külön | átmeneti | egyéb | Összesen | ||||
| segély | pótlék | ||||||||||
| VI. | 1 | 32.000 | 6.000 | 4.800 | 3.600 | - | - | - | 46.400 | ||
| V. | 1 | 28.000 | 5.250 | 4.800 | 3.600 | - | - | - | 41.650 | ||
| 216.000 | |||||||||||
| IV. | 23 | 308.000 | 94.950 | 110.400 | 82.800 | - | - | - | 812.150 | ||
| 484.000 | |||||||||||
| III. | 149 | 1,060.000 | 466.016 | 715.200 | 536.400 | - | - | - | 4,495.616 | ||
| 450.000 | |||||||||||
| 784.000 | |||||||||||
| 832.000 | |||||||||||
| II. | 598 | 2,565.000 | 1,484.756 | 2,870.400 | 2,152.800 | - | - | 2.750 | 14,623.706 | ||
| 1,944.000 | |||||||||||
| 2,772.000 | |||||||||||
| 1,884.000 | |||||||||||
| 2,662.000 | 2,942.400 | ||||||||||
| 2,140.000 | 2,065.400 | ||||||||||
| I. | 2.409 | 4,130.800 | 4,759.398 | 1,259.900 | 5,059.200 | - | - | 112.400 | 46,721.098 | ||
| 2,519.800 | 2,704.000 | ||||||||||
| 5,408.000 | 1,398.600 | ||||||||||
| 2,797.200 | |||||||||||
| Összesen | 3.181 | 33,016.800 | 6,816.370 | 14,075.900 | 12,716.400 | - | - | 115.150 | 66,740.620 | ||
| Eszerint költségtöbblet | 4,383.756 | ||||||||||
| illetőleg a létszám fölé helyezetteket is számításba véve kerekösszegben | 5,000.000 | ||||||||||
