A mindenkori magyar kormányok - rövid megszakítástól eltekintve - évről-évre törvényi felhatalmazást nyertek az országgyűléstől arra nézve, hogy egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink ideiglenes szabályozása céljából a szükséghez képest ideiglenes megállapodásokat létesíthessenek, illetőleg átmeneti rendelkezéseket tehessenek, az ideiglenes megállapodásokat rendeleti úton az illető naptári év végéig való hatállyal életbeléptethessék. (1906:III., 1906:XXI., 1907:LXI., 1908:LXI., 1912:LXXI., 1914:II., 1914:XLIII., 1916:II., 1916:XLI. és 1917:XX. törvénycikkek.)
Ezen a külkereskedelmi politika irányításánál nélkülözhetlen szabadabb mozgási lehetőséget biztosító felhatalmazásnak ma talán még nagyobb jelentősége van, mint a múltban, mert a mai rendkívüli politikai és gazdasági viszonyok mellett előreláthatólag még egy bizonyos ideig nem lesz módunkban a külállamokkal - s köztük a bennünket gazdasági szempontból a legközvetlenebbül érdeklő szomszédainkkal is - annak rendje szerint törvényjavaslat alakjában a parlamentnek benyújtandó és becikkelyezendő normális kereskedelmi szerződéseket kötni, hanem egyelőre kénytelenek leszünk gazdasági viszonyainkat az illető államokkal hosszabb-rövidebb lejáratú provizóriumok keretében szabályozni.
Bizonyos kezdeményezések ebben az irányban máris történtek és a magam részéről a kereskedelemügyi miniszter úrral és a többi érdekelt miniszter úrral egyetértőleg kijelenthetem, hogy - természetesen számolva az általános politikai lehetőségekkel - minden kínálkozó alkalmat meg szándékozom ragadni arra nézve, hogy a külforgalmi viszonyokban a mai káros, szerződésnélküli állapotnak véget vethessünk.
A csatolt törvényjavaslatnak egyúttal az is célját képezi, hogy a jogfolytonosság elvénél fogva egyes, különösen semleges államokkal való kereskedelempolitikai viszonyunkban eddig hallgatólagosan fentartott állapotnak jogi alapot nyújtson vagy a múltban ezen vonatkozásban szükségesnek mutatkozott intézkedéseket utólagosan törvényesítsen.
Végül még megjegyzem, hogy a jelen törvényjavaslat nem terjed ki, mint némely korábbi hasonló felhatalmazási törvény, az autonom vámtarifa egyes rendelkezéseitől eltérő intézkedések megtételére feljogosító felhatalmazásra, mert eziránt a kereskedelemügyi miniszter úr külön törvényjavaslatban fordult a Nemzetgyűléshez.
