A jelenleg érvényben levő vámrendszer életbelépése, tehát 1906. év óta a mindenkori magyar kormányok - rövid megszakításokról nem szólva - évről-évre törvényes felhatalmazást nyertek az országgyűléstől arra nézve, hogy egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink ideiglenes szabályozása céljából a szükséghez képest ideiglenes megállapodásokat létesíthessenek, átmeneti rendelkezéseket tehessenek, illetőleg az ideiglenes megállapodásokat rendeleti úton az illető naptári év végéig való hatállyal életbeléptethessék.
A kereskedelempolitikai téren nélkülözhetetlen szabad mozgást biztosító ezen felhatalmazás a háború éveiben - első ízben az 1914. évi XLVIII. törvénycikkben - kiegészíttetett egy további rendelkezés felvétele által, mely a háború okozta rendkivüli gazdasági viszonyokra való tekintettel felhatalmazta a kormányt, hogy a termelés és közfogyasztás igényeinek megfelelőbb kielégíthetése érdekében az 1907. évi LIII. törvénycikkbe iktatott vámtarifa egyes rendelkezéseit módosíthassa s e részben tett intézkedéseit mindenkor az illető naptári év végéig érvényben tarthassa. Ezen kiegészítő felhatalmazás alapján tett intézkedéseiről a kormány az országgyűlésnek utólag jelentést tartozott tenni.
Az utolsó - ily kettős irányú felhatalmazást nyújtó törvény az 1917. évi XX. tc., melynek alapján 1918. december hó 31-ig volt törvényes fedezete a jelzett irányokban tett kormányintézkedéseknek, illetve az érvényben hagyott ily irányú korábbi intézkedéseknek. Ez időponttól kezdve mostanig ex-lex állapot áll fenn.
Időközben a magyar külügyminisztérium felállíttatván, a külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyainkat szabályzó ideiglenes és átmeneti intézkedésekhez szükséges felhatalmazásról szóló új törvényjavaslatot a külügyminiszter úr fogja benyújtani s ettől elválasztva most már külön törvény lenne hivatva alapot szolgáltatni azoknak az intézkedéseknek a szükséghez képest való fentartására, melyek a háború folyamán az 1907. évi LIII. törvénycikkbe iktatott vámtarifával ellentétben történtek, valamint oly új rendelkezések megtételére, melyek a fennforgó kivételes viszonyok között a vámtarifával ellentétben ezentúl esetleg szükségeseknek mutatkozhatnak.
A háború folyamán a vámtarifával ellentétben tett kormányintézkedések, melyekről az indokolás befejezéseként fogok tisztelettel jelentést tenni, vonatkoztak oly árúk vámjainak felfüggesztésére, - kis részben csak leszállítására, - melyeknek a behozatalát a volt magyar-osztrák monarchia közellátását fenyegető zavarok lehető enyhítése, továbbá a közfogyasztás és különösen a hadviselés céljait szolgáló termelés fentartása érdekében minden eszközzel előmozdítani kellett. Ezen árúkra vonatkozólag, - melyek közül a fontosabbakat előbb említett jelentésemben lesz szerencsém felsorolni - szinte kivétel nélkül ma is olyan a helyzet, hogy a behozatal minél messzebbmenő megkönnyítése elsőrendű közérdek s így az is, hogy ez árúk a ma már a felpénzek rendszerénél fogva eléggé számottevő behozatali vám fizetése alól továbbra is lehetőleg mentesíttessenek.
A törvényjavaslat elfogadásával és az azzal kapcsolatban az eddig tett intézkedésekről szóló tiszteletteljes jelentésem tudomásul vételével ezen elsőrendű közérdekeket szolgáló eddigi vámfelfüggesztések és vámmérséklések további fentartása nyerne törvényes alapot, ami természetesen nem jelenti azt, hogy az eddigi ily irányú intézkedések beható bírálat nélkül mechanikusak életben tartatnak, hanem magában foglalja természetszerűleg a kormánynak oly irányú felhatalmazását is, hogy a mindenkori ár-, termelési és ellátási viszonyok mérlegelésével törvényes alapon bár, de lehetőleg gyorsan és kevéssé feszélyezetten dönthessen a korábban tett rendelkezések további fentartása vagy hatálytalanítása tekintetében.
De a jövőben e téren esetleg szükségeseknek mutatkozó új intézkedések számára is lehetőleg szabad mozgást kell biztosítani a kormánynak. Az 1907. évi LIII. törvénycikkbe iktatott vámtarifa egészen más előfeltételek között, más gazdasági viszonyok és más gazdasági terület képére szabott formában jött létre. Ezt a vámtarifát mással helyettesíteni pedig egyelőre nem lehet és pedig úgy a nemzetközi gazdaság viszonyok még felette zavaros képe miatt, mint pedig a sok dúláson át esett hazai termelésnek még semmiféle vonatkozásban át nem tekinthető és ki nem alakult irányai és érdekei miatt. Ily irányú munkálatok egyébként annál indokolatlanabbak volnának, mert tudvalevőleg a békeszerződés arra kötelez bennünket, hogy a ratifikálástól számított hat hónapon át behozatali vámjainkat a háború kitörése idején fennállott magasságukban tartsuk fenn, sőt egyes árúkra nézve ez a kötelezettség teljes három esztendőre szól. Ennek a megkötöttségnek mellőzhetetlen korrektívuma az a felhatalmazása a kormánynak, hogy ettől a nem a mostani testünkre szabott vámtarifától, melytől szabadulnunk még sem lehet, törvényes alapon eltéréseket állapíthasson meg akkor, ha azt az állandó hullámzásban és átalakulásban levő gyakorlati gazdasági élet megköveteli. A javaslat egyúttal aziránt is rendelkezik, hogy a kormánynak ez irányban tett minden rendelkezése a nemzetgyűlésnek utólag bejelentessék.
A csatolt törvényjavaslat szövegét illetőleg van szerencsém még megjegyezni, hogy az a jogfolytonosság elvének érvényt szerzendő, annak jóváhagyásáról is gondoskodik, hogy az alkotmányos jogrend helyreállítása óta működött kormányok a háború folyamán a törvényes vámtarifával ellentétben tett intézkedéseket érvényben hagyták.
Végül van szerencsém tisztelettel jelenteni, hogy az e tárgyban a háború folyamán tett intézkedések, melyeknek mindeddig való érvénybentartásában merül ki az újból alkotmányos alapon álló kormányoknak e téren való ténykedése, vonatkoztak a cukor, gabona (búza, kétszeres, tönköly, rozs, árpa, zab, tengeri, tatárka, köles), maláta, bab, borsó, lencse, liszt és őrlemények, rizs, hagyma és fokhagyma, mindennemű főzelék, repce, vágó- és igásállatok, szárnyasok, vad, friss hal, vaj, disznózsír, szalonna, margarin és egyéb életzsiradékok, faggyú, zsíros olajok, kenyér, sütemény, tésztaneműek, hús, sajt, elkészített halak, hús- és főzelékkonzervek, sűrített és szárított tej, ásványolaj és ásványolajtermékek, kévekötők, zsákok, ólom, gőzekék s egyéb motoros ekék, valamint mezőgazdasági célokra szolgáló tractorok, arató és kaszálógépek, rézgálic és perocid, valamint nehány más kevésbbé fontos árú vámjának teljes felfüggesztésére s végül a gyümölcsízek vámjának mérséklésére.
Tisztelettel kérem a törvényjavaslat elfogadását és a fentiekben tett jelentésem tudomásul vételét.
