A háború és az azt követő forradalmak után a társadalmi és gazdasági viszonyok rázkódtatásainak és az erkölcsök eldurvulásának folyományakép a törvénytisztelet csökkenése és a bűncselekmények elszaporodása mind fenyegetőbb méreteket ölt.
A legsúlyosabb beszámítás alá eső és a közre legnagyobb veszélyeket jelentő bűncselekmények elharapódzásának meggátlására a rögtönbíráskodás intézményét kellett életbeléptetni. Ezzel az intézkedéssel azonban nem lehet beérni és egész sorozatára van szükség oly törvényhozási intézkedéseknek, amelyeknek segélyével feldúlt viszonyaink helyreállítását s a társadalmi és jogrend konszolidációjának folyamatát siettetni és a ma még sajnosan nélkülözött egyensúlyállapotot megvalósítani lehet.
Ez intézkedések közt a legsűrgősebb igazságügyi feladatnak találtam olyirányú törvényjavaslat előterjesztését, amely hatásos büntetőjogi eszköz alkalmazását teszi lehetővé arra az esetre is, ha a rögtönbíráskodás alá utalt egyes bűncselekmények nem statáriális úton bíráltatnak el, valamint oly bűncselekmények esetében, amelyek a rögtönbíráskodás alá vonható cselekményeknél esetleg kevésbbé súlyos beszámítás alá esnek, de erősen elszaporodtak, vagy a személy és vagyonbiztonságot, valamint a közellátást egyébként súlyosan veszélyeztetik és a közérdek szempontjából súlyos veszélyt jelentenek.
Ezt az eszközt a régi jogunkban nevezetes szerepet játszó botbüntetés felelevenítésében vélem feltalálni. A jogrendszerünkből az 1871:LII. törvénycikkel kiküszöbölt s nálunk ma már csak jogtörténelmi emlékként szereplő e durva büntetés visszaállításának javaslatbahozására csak nehéz lelki küzdelem után s a felhozható érvek tüzetes megfontolásával határoztam el magamat. Elhatározásomra döntő súllyal bírt az a tény, hogy nálunk előrehaladottab nyugati államok sem nélkülözhetik büntetési rendszerükből e durva büntetési nemet. Ismeri azt Anglia büntetési rendszere, ahol újabban az 1861. és 1863. évi törvények alapján felnőttekre a rablás és más erőszakos bűncselekmények eseteiben nyer alkalmazást, fiatalkorúakra pedig sokkal szélesebb körben alkalmazható. A legújabban 1905. évi törvényével Dánia rendelte el a botbüntetés alkalmazását felnőtt férfiakkal szemben erőszakos és erkölcstelen bűncselekmények miatt és korábbi törvények alapján alkalmazható fiatalkorúakkal szemben is. De szerepel a bontbüntetés Amerikában is az Északamerikai Egyesült-Államok egyes államaiban. Igy Oregon államban a botbüntetés alkalmazása az 1905. évben hozott törvénnyel felnőtt férfiakkal szemben meg van engedve a házastárs bántalmazásával elkövetett bűncselekmények eseteiben. Fegyelmi büntetésként a szabadságvesztésbüntetés végrehajtása alatt a botbüntetés Poroszországban és több már északi német államban is alkalmazható.
A másik ok, amelyet elhatározásomra döntőnek tekintettem, az a körülmény volt, hogy akkor, amikor a jogrendszert a háború és a forradalmak által feldúlt rendkívüli viszonyok között a legszigorúbb statáriális eszközökkel és a büntetési nemek legsúlyosabbikának, a halálbüntetésnek szélesebb körben alkalmazásával is szükséges előmozdítani, akkor nem szabad visszarettenni oly intézkedés elfogadásától sem, amely, bár fejletebb érzésünkkel ellenkezik, de a célt kevesebb áldozattal járó módon és talán hatályosabban lesz képes biztosítani.
Nem téveszthető szem elől a botbüntetés alkalmazásával járó az az előny sem, hogy ez a büntetési nem, főbüntetésként alkalmazva a szabadságvesztésbüntetést is nélkülözhetővé teszi és ehhez képest az ezidőszerint túlzsúfolt büntető intézeteink további megterhelésének elkerülésére is alkalmas.
Számolva e rendkívüli büntetési nem kivételes jellegével, amelynek alkalmazását különben is csak ideiglenesnek tervezem, a javaslat megszerkesztésénél arra törekedtem, hogy a botbüntetés alkalmazása csakis arra a térre szorítkozzék, amelyen attól különösen kedvező hatás várható és amelyen ez a büntetés a legkevésbbé nélkülözhető. Nem engedi meg tehát a javaslat a botbüntetés alkalmazását bármely bűncselekmény esetében, hanem azt a javaslatban tüzetesen meghatározott oly bűncselekmények esetére szorítja, amelyekkel szemben részben rendkívüli elszaporodásukra, részben arra a körülményre tekintettel, hogy az elkövetés indoka rendszerint lelki eldurvultság vagy a más jogai iránt tanusított érzéketlenség, oly ellenmotivumok előtérbe jutására van szükség, amelyek az ily bűncselekmények elkövetését vagy megismétlését súlyos és érzékeny hátránnyal járónak alkalmasak feltüntetni. Ebből a megfontolásból kiindulva, a javaslat (1. §) a botbüntetést csak a következő bűntettek és vétségek eseteiben engedi alkalmazni:
a magánosok elleni erőszak bűntettének az 1878:V. tc. (Btk.) 175. és 176. §-ában meghatározott eseteiben;
a hamis tanúzás bűntettének eseteiben;
a szemérem elleni bűntetteknek a Btk. 232., 233., 235., 236., 237., 245. és 247. §-ában, továbbá az 1908:XXXVI. tc. (Büntetőnovella, rövidítve Bn.) 44. és 45. §-ában meghatározott eseteiben;
az ember élete elleni bűntetteknek a Btk. 278., 279. és 280. §-ában meghatározott eseteiben;
a személyes szabadságnak magánszemélyek által történő megsértésének bűntette eseteiben;
a magánlaknak magánszemélyek által történő megsértése bűntettének a Btk. 330. és 331. §-ában meghatározott eseteiben;
a lopás bűntettének és vétségének eseteiben;
a rablás bűntettének eseteiben;
a zsarolás, az orgazdaság és a csalás bűntettének és vétségének eseteiben;
a bűnpártolásnak a Btk. 376. §-ában meghatározott eseteiben;
a közokirathamisítás bűntettének a Btk. 392. §-ában meghatározott eseteiben és a magánokirathamisítás bűntettének és vétségének eseteiben;
a gyujtogatás bűntettének eseteiben;
az árdrágító visszaélés bűntettének és vétségének eseteiben.
További korlátozást tartalmaz a javaslat abban az irányban is, hogy a botbüntetés alkalmazását a felsorolt bűncselekmények eseteiben is csak akkor engedi meg, ha a bíróság úgy találja, hogy tekintettel az elítélt egyéniségére és életviszonyaira s az eset összes körülményeire, különösen a cselekmény elkövetésében megnyilvánuló megátalkodottságára, durva erőszakosságára, mértéktelen nyerészkedési vágyára, vagy a mások érdekei iránti lelketlen érzéketlenségére, a büntetés célja az illető törvényben meghatározott büntetés alkalmazásával el nem érhető. A javaslatnak ez a rendelkezése megköveteli a bírótól az individualizációit, a tettes és az eset körülményeinek s e mellett magának a bűncselekményeknek kellő figyelembe vételét.
Nem alkalmazható a botbüntetés a javaslat értelmében nőkre egyáltalában, s alkalmazása a férfinemhez tartozó elítéltekre sem kötelező, hanem a bíró belátásától függ, hogy az eset egyéni sajátságainak gondos mérlegelése alapján mikor vár attól a büntető igazságszolgáltatás céljának érdekében kedvező eredményt.
A botbüntetés akár mint fő-, akár mint mellékbüntetés alkalmazható s a szabadságvesztésbüntetést van hivatva pótolni vagy súlyosítani. Főbüntetésként azonban a botbüntetés csak akkor alkalmazható, ha a bíró úgy találja, hogy az adott esetben két évnél hosszabb tartamú szabadságvesztésbüntetést nem kellene kiszabni. Ezen a korláton belül a bíróra bízza a javaslat, hogy a botbüntetést alkalmazza-e.
A javaslat (2-5. §) szabályozza a botbüntetés végrehajtását is, amennyiben meghatározza a botütések számát, a végre nem hajtható botbüntetés helyettesítését és a végrehajtás módjának elveit. Egyebekben a botbüntetés végrehajtásának részletes szabályait, amennyiben ilyenekre a javaslat rendelkezései mellett még szükség van, az igazságügyminiszter, a katonai büntető bíráskodás alá tartozó egyénekkel szemben pedig a honvédelmi miniszter lesz hivatva tüzetesebben megállapítani.
Ez a § sorolja fel a bűncselekményeket, amelyek miatt botbüntetés szabható ki, s meghatározza a botbüntetés alkalmazásának feltételeit.
Annak az elvnek megfelelően, hogy a büntetés mértékének határait a törvénynek kell meghatározni, a 2. § megállapítja a botbüntetésnek legsúlyosabb és legenyhébb mértékét és e büntetést a fiatalkorúakra nézve, tekintettel azok gyengébb ellentállóképességére és arra a körülményre, hogy fiatalkorúnál adott esetben a botbüntetésnek kisebb mértéke is alkalmas lehet a kívánt cél elérésére, enyhébben szabja meg, mint a felnőtteknél.
Intézkedik a § arról az esetről is, ha a botbüntetés az elítélt egészségi állapota miatt végre nem hajtható. Ebben az esetben szükséges, hogy a botbüntetést más büntetési nem helyettesítse, s minthogy a javaslat szerint a botbüntetés főbüntetésként csak olyankor alkalmazható, ha a bíróság egyébként szabadságvesztésbüntetést találna alkalmazandónak, mellékbüntetésként pedig csak akkor ha főbüntetésként szabadságvesztésbüntetés szabatott ki, a botbüntetést annak végrehajthatatlansága miatt helyettesítő büntetés természetszerűleg csak szabadságvesztésbüntetés lehet.
A 3. § azokat a rendszabályokat foglalja magában, amelyeket a botbüntetés végrehajtásánál az elítélt egészségének védelmére kell foganatosítani.
Ez a § a botbüntetés végrehajtása módjának és a végrehajtásnál használt eszköz minőségének meghatározásával biztosítja, hogy a végrehajtás kellő ellenőrzés mellett és mindenben a törvénynek megfelelően, különösen pedig az elítélt egészségének veszélyeztetése nélkül menjen végbe.
Minthogy a szabadlábon levő elítélten, aki a botbüntetés kiállása végett jelentkezik, azt nyomban rendszerint nem lehet végrehajtani, a javaslat az 5. §-ban elrendeli, hogy a botbüntetésre ítéltet a büntetés végrehajtása előtt rövid magánelzárásba helyezzék. Az ily magánelzárás leghosszabb tartamát a javaslat három napban határozza meg. Ennyi idő alatt a büntetés végrehajtása minden esetben megtörténhetik, és az ily tartamú magánelzárás általában megfelelhet annak a célnak is, hogy a botbüntetés hatását fokozza és az elítéltet ennek a büntetésnek a jelentőségére nyomatékosan figyelmeztesse és megbánásra indítsa.
Ez a § kimondja, hogy a javaslat rendelkezései a katonai büntetőbíráskodás alá tartozó egyénekre is megfelelően alkalmazandók.
A bűncselekményeknek az 1. §-ban a BTK-ra utalással történő felsorolása a katonai egyénekre nézve természetesen úgy alkalmazandó, hogy az ott megjelölt cselekmények helyett a katonai büntetőtörvényekben meghatározott megfelelő bűncselekményeket kell érteni.
A 7. § a botbüntetés alkalmazását - az általános indokolásban említett külföldi példáknak is megfelelően - a szabadságvesztésbüntetés végrehajtásának keretében fegyelmi büntetésként is megengedi.
E § az alkotandó törvény hatályát - tekintettel kivételes céljára és törvényhozási indokára - csupán egy évre korlátozza. Ezenkívül a § a szokásos záró rendelkezéseket tartalmazza.
