1. § Az állami számvitelről szóló 1897:XX. törvénycikk 85. §-a szerint az egyes miniszterek számvevőségi teendőit ellátó számvevőségek, valamint a törvény 86. §-a szerint az állami vagyon és jövedelmek kezelésének igazgatásával megbízott, valamint az utalványozási joggal felruházott hatóságok és hivatalok mellé rendelt számvevőségek a pénzügyminiszter alá rendeltetnek.
Ez a rendelkezés kiterjed egyes minisztériumok és hatóságok azon osztályaira is, amelyek az 1897. évi XX. törvénycikkben szabályozott számvevőségi teendőket teljesítenek.
Az ennek folytán szükséges szervezeti változtatások sürgősen végrehajtandók.
2. § A jelentéstétel és a közigazgatási segédszolgálat (1897:XX. törvénycikk 95. § a) és b) pont), valamint az évi részletes előirányzatok elkészítése tekintetében az 1. §-ban említett számvevőségek az 1897:XX. törvénycikk 87. §-ában, valamint a jelen törvény 6-8. §-aiban foglaltakhoz képest továbbra is az illetékes minisztériumok, illetve az igazgató hatóságoknak vannak alárendelve, ellenben úgy az előzetes, mint az utólagos számviteli ellenőrzés tekintetében önállóan működnek és a működésükért csak a pénzügyminiszternek felelősek.
3. § Az 1897:XX. törvénycikk 88., 89. és 90. §-ai akkép módosíttatnak, hogy a jelen törvény 1. §-ában említett számvevőségek tisztviselőinek, ideértve a számvevőségi igazgatókat is, személyes ügyeire nézve, nevezetesen azoknak kinevezése, előléptetése, áthelyezése (szolgálati csere), szabadságolása, fizetési előlegek engedélyezése, pénzbeli segélyezése és jutalmazása és bármily egyéb javadalmazása (óradíjak stb.), továbbá fegyelmi ügye, a szolgálat alól való felfüggesztése, ideiglenes vagy végleges nyugalmazása és a szolgálatból való elbocsátása s illetve végkielégítése tekintetében a pénzügyminiszter határoz.
Az egyes minisztériumok számvevőségi igazgatói az idevonatkozó előterjesztéseiket közvetlenül a pénzügyminiszterhez teszik meg.
Az állami vagyon és jövedelmek kezelésének igazgatásával megbízott, valamint az utalványozási joggal felruházott hatóságok és hivatalok mellé rendelt számvevőségek főnöke a vezetésére bízott tisztviselők személyes ügyeiben az illető miniszteri számvevőség igazgatójához tesz előterjesztést, aki ezeket az előterjesztéseket saját véleményével együtt a pénzügyminiszterhez köteles küldeni.
A számvevőségek személyi járandóságai utalványozása tekintetében a pénzügyminiszter különleges rendelkezéseket léptethet életbe, a dologi kiadásokat ellenben a 6. § keretein belül az illető miniszter, illetve az illető utalványozási joggal felruházott hatóság utalványozza.
4. § Fegyelmi vétségek eseteiben a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat elrendelésére nézve továbbra is irányadók az 1897:XX. törvénycikk 91. §-ában foglaltak azzal a kiegészítéssel, hogy a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot az 1. §-ban említett számvevőségek tisztviselőire nézve a pénzügyminiszter is elrendelheti.
Az 1897:XX. törvénycikk 92. § 1. pontja akkép módosul, hogy az ott megjelölt fegyelmi ügyekben a pénzügyminisztérium kebelében alakított fegyelmi bizottság gyakorolja a fegyelmi hatóságot.
Az 1897:XX. törvénycikk 93. §-a akkép módosul, hogy az elsőfokú fegyelmi hatóság határozatai és ítéletei fölött másod- és utolsó fokban a pénzügyminiszter dönt.
Ugy az első-, mint a másodfokú fegyelmi bizottságba a fegyelmi ügyben érdekelt miniszter tagul két-két tisztviselőt küldhet ki.
5. § A számvevőségek hivatására és hatáskörére nézve továbbra is irányadók az 1897:XX. törvénycikk 95. §-ában foglalt rendelkezések azzal a kiegészítéssel, hogy az egyes miniszteri számvevőségek és az állami vagyon és jövedelmek kezelésének igazgatásával, valamint az utalványozási joggal felruházott hatóságok és hivatalok mellé rendelt számvevőségek a pénzügyminiszterhez is kötelesek jelentést tenni oly ügyekről, melyekre nézve a pénzügyminiszter által véleményadásra felhivatnak, vagy saját kezdeményezésükre, valahányszor azt a számviteli szolgálat érdekében szükségesnek vélik.
6. § Az 1897:XX. törvénycikk 20. §-a hatályon kívül helyeztetik és helyébe a következő rendelkezés lép:
Az állami költségvetésben engedélyezett hiteleket a pénzügyminiszter bocsátja a pénzügyi viszonyokhoz képest az illető minisztereknek (a legfőbb állami számvevőszék elnökének), illetőleg az utalványozási joggal általa felruházott hatóságoknak rendelkezésére:
A miniszterek (a legfőbb állami számvevőszék elnöke) és az utalványozási joggal felruházott hatóságok csakis az ily módon rendelkezésükre bocsátott, vagy a hitelfelosztás során nekik engedélyezett hitelrészletek erejéig utalványozhatnak az állami pénztáraknál kiadásokat.
7. § Az 1897:XX. törvénycikk 16. §-ának harmadik bekezdése hatályon kívül helyeztetik és helyébe a következő rendelkezés lép:
Ha azonban a kiadás elodázhatatlan vagy oly időben merül fel, midőn az országgyűlés együttnemléte miatt a pót- vagy rendkívüli hitel ki nem eszközölhető, az ily költséghez szükséges fedezetet a minisztertanács előzetes beleegyezésével csakis a pénzügyminiszter bocsáthatja rendelkezésére, mely esetben a pót- vagy rendkívüli hitel kérésének szüksége elesik és ezekre a kiadásokra nézve a kormány a zárszámadások tárgyalása alkalmával nyerhet felmentést.
8. § Az 1897:XX. törvénycikk 98. §-a hatályon kívül helyeztetik és helyébe a következő rendelkezés lép:
Ha az utalvány a költségvetési hitellel, illetőleg a pénzügyminiszter által a jelen törvény 6. §-a szerint rendelkezésre bocsátott hitelösszeggel szemben túlkiadást vagy előirányzat nélküli kiadást foglalna magában, vagy ha az utalvány a fennálló szabályokba ütköznék, köteles a számvevőség a fel- és ellenjegyzés mellőzésével a minisztert, illetőleg az igazgató hatóság főnökét ezen körülményre figyelmeztetni. Ha a miniszter az általa szándékolt vagy az alája rendelt igazgató hatóság részéről tervezett kiadást a számvevőség figyelmeztetése dacára szükségesnek tartja, amennyiben a költségvetésileg engedélyezett hitel egy része még rendelkezésre áll, újabb hitelrészlet engedélyezése végett, egyébként pedig az 1897:XX. törvénycikk 16. §-ában, illetőleg a jelen törvény 7. §-ában foglaltakhoz képest a pénzügyminiszterhez fordul.
Az utalványrendeletek fel- és ellenjegyzését teljesítő tisztviselők felelősek a hitelek meg nem engedett túllépéséből, valamint azok helytelen felhasználásából eredő károkért, amennyiben azok a nyilvántartások hibás vezetése, a hitelhiány bejelentésének, illetve az ellenjegyzés megtagadásának elmulasztása vagy a fennálló törvények, utasítások és szabályok rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyásából keletkeznének.
9. § A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy az ellenszámlázások tekintetében, valamint a naplóbírálatot illetőleg a legfőbb állami számvevőszék elnökével egyetértőleg az 1897. évi XX. törvénycikk 106., 107. és 127. §-aiban foglalt rendelkezésektől eltérő egyszerűsítéseket életbeléptethessen.
10. § Az államadósság kezelésének egyszerűbbé tétele szempontjából az 1881:XXXIII. törvénycikk-nek az elveszett és az elévülés határidején belül be nem váltott szelvények értékének bírói meghagyásra való kifizetését tárgyaló 32., 33. és 34. §-ai a magyar államadósságokra vonatkozólag hatályon kívül helyeztetnek; továbbá az 1897:XX. törvénycikk 118. §-a azzal egészíttetik ki, hogy a névre szóló vagy bizonyos célra lekötött államadóssági kötvények kamata a fél nyugtája nélkül postatakarékpénztári befizetési lapon vagy postautalvány alapján is kifizethető, amely esetben a befizetési lap vagy postavevény szolgál a kifizetett kamatok okmányolására.
11. § Állami bevételeket, illetőleg állami pénzeket pénzintézeteknél csak a pénzügyminiszter helyezhet el, illetőleg ily módon való elhelyezését és kezelését csak ő engedheti meg.
12. § A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy az egyes minisztériumok kebelében működő és házi (kézi) pénztárak szervezetét és szolgálati szabályzatát az illetékes miniszter meghallgatásával és a legfőbb állami számvevőszék elnökének hozzájárulásával egységesen állapíthassa meg s addig is azok forgalmát a kisebb kiadásokra szoríthassa.
13. § Az összes állami és államigazgatás alatt álló alapok vagyonának kezelése és afeletti rendelkezés csakis a pénzügyminiszterrel egyetértőleg történhet. Ez a rendelkezés a legfőbb állami számvevőszéknek az 1870:XVIII. törvénycikk 17. §-ában meghatározott ellenőrzési jogát nem érinti.
14. § A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy az állami számvitelről szóló 1897:XX. törvénycikk végrehajtása tárgyában kiadott utasítást a jelen törvényben foglaltakra való tekintettel és a számvevőségi szolgálat egyszerűsítése szempontjából a legfőbb állami számvevőszékkel egyetértőleg megfelelően módosítsa.
15. § A jelen törvény kihirdetése napján lép életbe. Végrehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg.
