A földmívelésügyi és pénzügyminiszter urakkal egyetértően 1919. évi december hó 22-én tett előterjesztésem alapján a magyar minisztérium a 272/1920. M. E. sz. kormányrendeletben kimondotta, hogy az egyetemi jellegű közgazdasági képzés számára Budapesten, a Tudományegyetem fakultásaival mindenben egyenrangú és egyenjogú önálló tudománykar létesíttetik, amely közgazdasági életünk és intézményeink számára széles látókörrel bíró, modern műveltségű közgazdákat, közigazgatásunk számára a lüktető gazdasági élet gyakorlati problémáit és a magyar mezőgazdaság érdekeit megértő, a gazdasági közigazgatásban felmerülő feladatokat megoldani képes, vezetésre is alkalmas szakembereket képezzen és neveljen, a külügyi szakra széles közgazdasági alapon előkészítsen, ezekben az irányokban tudományos képzést adjon és a közgazdasági irányú közép- és felső fokú oktatásügyi intézmények tanárainak képzéséről gondoskodjék.
A mozgalom, amely ezt az intézményt kiérlelte s amelyben egy önálló közgazdasági egyetem megvalósításának alapjai vannak lerakva, nem új keletű.
A gazdatársadalom különböző érdekképviseletei útján, kongresszusain már 24 év óta egységes és lankadatlan törekvéssel sürgette ennek megvalósítását. A mozgalomhoz az utolsó évtizedben az ipari és kereskedelmi érdekképviseletek is csatlakoztak. Felsőoktatásügyünknek erre a reformjára már az 1913. évi állami költségvetési törvény reá mutat. A reform útjait és irányait pedig úgyszólván előírták számunkra az azóta bekövetkezett világesemények és az azok nyomán megkezdendő nemzeti alkotó munka.
A magyar gazdatársadalom egy mezőgazdasági főiskola felállítása mellett első ízben 1895. évben a III. országos gazdakongresszuson nyilatkozott meg.
1907-ben az Omge irodalmi és tanügyi szakosztálya foglalkozott újból e kérdéssel és azt kívánta, hogy a mezőgazdasági főiskola, az állatorvosi és az erdészeti főiskola, mint külön önálló fakultások kapcsolatában egy mezőgazdasági egyetem létesíttessék.
A budapesti 1911. évi gazdakongresszuson újból napirendre került ez a kérdés, amely az ország fővárosában egy felsőbb gazdasági oktatásügyi intézmény alkotását követelte.
Párhuzamosan ezzel a Magyar Gazdaszövetség és a Hangya köréből 1900-ban egy másik mozgalom indult ki. Ez a mozgalom egy olyan közgazdasági egyetem létesítését célozta, amely a mezőgazdasági, erdészeti és állatorvosi szakon kívül kereskedelmi, ipari és pénzügyi szakot is magában foglaljon.
A „Hangya” azt a célt tűzte maga elé, hogy a széles néprétegek vagyoni jólétét és fogyasztóképességét emelje és a kereskedelmet annak tiszta közgazdasági alapjaira helyezze. Hogy áttérve az ipari termelésre, a fogyasztót e téren is közvetlen összeköttetésbe hozza a termelővel.
Ezzel szemben azt tapasztalta, hogy a gazdasági produktív munka rendelkezésére álló emberanyag általános műveltsége és látóköre oly csekély, hogy ezzel nagyobb feladatokat megoldani alig lehetséges. Sokkal nagyobb látókörrel és mélyebben alapozott közgazdasági ismeretekkel bíró egyénekre van szükségünk, ha Magyarországot gazdaságilag újjászervezni kívánjuk. Eme tapasztalatok mellett nem kerülte el a mozgalom vezetőinek figyelmét az sem, hogy a földbirtokosok fiaikat többnyire a jogi pályára adták, aminek az a következménye, hogy ezek utóbb rendszerint nem maguk kezelik birtokaikat, hanem bérbeadják azokat. Látták azt is, hogy a magyar középosztály nem képes a pénzügyi, ipari és kereskedelmi vállalatok élén az őt megillető poziciót elfoglalni, pedig ez is egyik főforrása a vagyonképződésnek. Tapasztalták továbbá, hogy Magyarország egész közgazdasága osztrák mankókon jár s csak hellyel-közzel képes közvetlenül bekapcsolódni a világgazdaságba. Ennek okát szintén csak abban állapíthatták meg, hogy a vállalatok vezetői nélkülözik azt a látókört, mélyen alapozott közgazdasági tudást és nyelvismereteket, amelyek nélkül közvetlen összeköttetéseket létesíteni a világgal nem lehet. Súlyosan szenvedett a magyar közgazdaság a miatt is, hogy gazdasági szakminisztériumi és közigazgatási tisztviselőknek nem volt alkalmuk megfelelő gyakorlati irányú közgazdasági ismeretekre szert tenni. A közigazgatás ennek következtében érzéketlenül állott a gazdasági élet gyakorlati problémáival és követelményeivel szemben és sok esetben inkább hátráltatta a gazdasági fejlődést, ahelyett, hogy azt - hivatásához képest - előmozdította volna. Nagy hiányát érezték olyan közgazdaságilag képzett egyéneknek is, akik Magyarország gazdasági érdekeit a külfölddel való tárgyalások alkalmával méltóan képviselhették volna s akik pl. ma, amikor önálló külügyi képviseletünk lesz, ugyanezen érdekeket, mint Magyarország meghatalmazottjai a külföldön kellően képviselhetnék. Mindezen hiányok és bajok kútforrása ugyanaz:
1. nem volt oly főiskolánk, amelyen a gazdasági tudományokat elméleti és gyakorlati vonatkozásaiban megfelelően művelték volna,
2. a magyar ifjuság kerülte a gazdasági és szabad kereseti pályákat,
3. mert meglévő gazdasági tanintézeteink közhivatali pályákra minősítő diplomát nem nyujtottak.
Az ifjúság tömegesen tódult a jogi pályára és ambiciója kimerült abban, hogy valami közhivatalba jusson.
Hiányzott a széleskörű gazdasági ismereteken és a közgazdasági élet megértésén alapuló önálló kezdeményezésére, vállalkozásra való kedv, a közgazdasági irányú termelő munka megbecsülése. Középosztályunk hagyományos előszeretete a hivatali pályák iránt előidézte azt a szerencsétlenséget, hogy ma, a háború befejezésekor, talán egy államban sem olyan nagy az elhelyezkedni nem tudó diplomás egyének száma, mint éppen nálunk.
Ezek a megfontolások vezették a Hangyát, a magyar gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetét, amikor közgazdasági egyetem létesítésére a mozgalmat megindította.
Tizenkét évi propaganda után sikerült a Magyar Gazdaszövetségnek az összes gazdasági érdekképviseleteket egyesíteni arra, hogy az országgyűlés mindkét házához közös felterjesztést intézzenek s egy közgazdasági egyetem létesítését kérelmezzék. Ehhez az OMGE is csatlakozott s ettől kezdve a két mozgalom egyazon csapáson haladt. A felterjesztés kedvező fogadtatásra talált és Zichy János gróf, akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter az országgyűléstől azt az utasítást kapta, hogy egy közgazdasági egyetem létesítéséhez az előkészületeket megtegye. Közbejöttek azonban az 1912. évi belső politikai zavarok, amelyek következtében a további mozgalmat egyelőre be kellett szüntetni. Kísérletképen az 1913. évi állami költségvetésben a budapesti József-műegyetemen egyévfolyamú közgazdasági osztály létesítésére 30.000 korona irányoztatott elő. E szakosztály feladatának ugyanott kimondták, hogy a mérnöki szakosztályok hallgatóinak módot nyújt arra, hogy a legtágabb értelemben vett közgazdasági ismereteket elsajátíthassák.
A háború tanulsága mindennél jobban megérlelték nemcsak a szakkörökben és érdekképviseletek előtt, hanem a közvéleményben is a közgazdasági egyetem ügyét.
A „Hangya”, a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztó és Értékesítő Szövetkezete 1917. év tavaszán, jubiláris közgyűlése alkalmából 1,000.000 koronás alapítványt tett a közgazdasági egyetem létesítésének céljaira. Ez az alapítvány újra előhozta a közgazdasági egyetem létesítésének szükségességét és Jankovich Béla akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter az ügy előkészítésére egy bizottságot küldött ki. Ez a bizottság Apponyi Albert gróf minisztersége idején kiegészítette magát és elnökéül Zichy János grófot nyerte meg, aki már korábbi minisztersége alatt a közgazdasági egyetem felállítását közoktatásügyi programmjába vette. Az előkészítő munkálatok ettől az időponttól gyors egymásutánban haladtak. A bizottság elnöke, Zichy János gróf az egyetem létesítésének szükségességét, feladatait, irányát és tanulmányi rendszerét külön kiadvány alakjában feldolgoztatta. Ennek alapján a szakkörök véleményét újra meghallgatta s a létesítés mellett egységesen kialakuló álláspontot memorandum alakjában kívánta a kormánynak figyelmébe ajánlani. Közben újból vallás- és közoktatásügyi miniszterré neveztetvén ki, most már mint miniszter vette kezébe az ügy megvalósítását. Hangsúlyozta, hogy széles társadalmi rétegeknek az életpályák iránt megváltozott értékelését és újabb, korszerűbb életpályák felé törekvését a kormányzatnak nem szabad tétlenül néznie, ezt a vajudási folyamatot szervezeti és kormányzati intézkedésekkel, szóval intézményes módon kell megkönnyíteni és az állami és nemzeti életre egyaránt hasznos irányba terelni. A budapesti kir. magyar tudományegyetem tanácsának meghallgatása után és a tanács, valamint az ebben a kérdésben Földes Béla elnöklete alatt egybehívott szakemberekből álló tanácskozmány javaslata alapján egyelőre különálló egyetemi tudománykar alakjában megvalósuló közgazdasági egyetem szervezetét kidolgoztatta, annak előterjesztéséhez Károly király előzetes hozzájárulását megnyerte, a szervezetet, majd a 11 tanszék betöltésére vonatkozó királyi előterjesztést Popovics Sándor pénzügyminiszter és a minisztertanács hozzájárulása alapján 1918. évi október hó 29-én Károly királyhoz Bécsbe felterjesztette, ahonnan azonban az időközben kitört forradalom miatt az iratok már vissza nem érkezhettek.
Hivatali elődöm Huszár Károly vallás- és közoktatásügyi miniszter, a tárca függő ügyeit áttekintve, megbízást adott a még Zichy János gróf idejében készült munkálatok keresztülvitelére, illetőleg - amennyiben a megváltozott viszonyok szükségessé tennék - azok előzetes átdolgozására. A tervezet lényegében változatlan maradt, csupán a mezőgazdasági képzés kapott - a mezőgazdaság jelentőségének még erősebb előtérbe lépésével - Rubinek Gyula földmívelésügyi miniszter irányítása mellett szélesebb keretet.
Ezek a tények világosan igazolják, hogy érezte ez új egyetem felállításának szükségét mindenki, aki közigazgatási életünket figyelemmel kísérte. Ha fontos és sürgős volt ez már az elmúlt időkben, mennyivel inkább sürgős szükségesség ennek létesítése most, amikor nemzeti államunk újraépítéséről van szó és amikor ebben az építő munkában a közgazdasági felkészültség lesz a legfontosabb tényező. Amit a törvényhozás mindkét háza szükségesnek és időszerűnek minősített, már az 1912. évben, az a háború és egyéb katasztrófák okozta viszonyok között nélkülözhetetlen és mulhatatlan sürgős! Ezért, hogy a törvényhozó testület együtt nemléte miatt, majd annak megválasztása után a nemzetgyűlési teendők halmaza miatt a teljesen előkészített ügy esetleg évekre szóló halasztást ne szenvedjen és hogy a tudománykar a többi egyetem rendszeres munkájának újrafelvételével megnyitható legyen, a minisztérium indíttatva érezte magát, hogy a közgazdaságtudományi kar felállításához szükséges előmunkálatok az államfő távollétében kormányrendeletileg megtétessenek.
De miként akkor ez elől a szükségesség elől nem térhetett ki a minisztérium, viszont most, amikor a nemzetgyűlés együtt van - dacára annak, hogy hazánkban - éppen a közgazdasági karra nézve - az egyetemnek alapítása nincsen a törvényhozásnak fentartva és létesítésük királyi rendelet alapján is történhetik, miként az 1918-ban történt is volna a forradalom események elmaradása esetén, - mégis szükségesnek tartja, hogy egy olyan fontos intézet, mint a felsőfokú közgazdasági képzés intézménye törvény alapján léptettessék életbe s miként az a kolozsvári tudományegyetem felállításánál történt, az előzetes szervezési intézkedések megtörténte után terjessze az ügyet - a kormányrendeletileg történt szervezés létesítése mintegy megerősítéseül - a törvényhozás elé. Az ily intézmény alapgondolatának igazsága, létesítésének szükségessége és időszerűsége ma már kétségen felül áll.
A törvényjavaslat egyszerű. Nem bocsátkozik a szervezés részleteibe, csak általános alapelveket ad, egyrészt, mert a részletes szervezet egy külön és az egyetemek ügyét egységesen felölelő törvénynek a tárgya leend, másrészt a közgazdaságtudományi kar felállításával annak végleges szervezete nem nyert még megoldást, mert az vagy a budapesti kir. magy. tudományegyetem kebelébe illeszkedik majd bele, szervesen, mint annak esetleg ötödik tudománykara, vagy mint külön közgazdasági egyetem alakul ki, amint azt a szükségesség megkívánja és a viszonyok lehetővé teszik. Az önálló közgazdasági egyetem kialakulásának lehetőségét elősegítendő, történt már a ker keretén belül mindazokról a fontosabb közgazdasági szakokról gondoskodás, amelyeknek összessége a közgazdasági tudománykör teljességét biztosítja. Természetesen ez a kifejlődés csak fokozatos fejlesztés mellett történhetik, - nagyobb alapítványokról gondoskodva, - hogy az állam anyagi megterheltetését minél inkább elkerüljük.
Igaz, hogy a Karnak közgazdasági egyetemmé való kifejlődése esetén egy új fajta egyetemet létesítenénk.
Kétségtelen az is, hogy erre a külföldön ebben a formában nem igen találunk példát, mert ott az egyes gazdasági ágak számára külön, egymással össze nem függő főiskolákat szerveztek.
Mindenesetre valamely nemzet kulturális erejét tükrözi azonban vissza, ha észközeiben megválasztott, hatásában átgondolt olyan intézmény szervezését merészeli, amely nem egyszerű átültetésű másolata idegen nemzetek intézményeink, hanem olyannak, amely a saját szükségleteinek felel meg.
Figyelembe kell vennünk azt is, hogy Magyarország több gazdasági főiskola luxusát különösen a mai viszonyok között meg nem birja, de nincs is erre szükség, mert az alapismeretek minden gazdasági szakon ugyanazok, Magyarországon mint mezőgazdasági államban az egyes gazdasági ágak között különben is sokkal szorosabb kapcsolat áll fenn s azok sokkal inkább vannak egymásra utalva, mint a külföldön.
A közgazdasági egyetem ránk, magyar nemzetre, sokkal több egy tudományos rendszert kifejező intézménynél. Létesítése nem tisztán a magasabb szellemi művelődés kérdése, amit egy-egy ujabb egyetem alapítása általában jelent, hanem nemzeti előhaladásunknak állami fennállásunk egyik feltétele. Nemzeti megerősödésünk nem csekély mértékben függ ugyanis attól, képes lesz-e az új nemzedék olyan ismeretekkel, olyan tárgyi és erkölcsi felkészültséggel a modern állami és társadalmi körökbe kilépni, amilyeneket tőle az új magyar élet korszelleme kiván és amelyeket csak tudományos alapon felépülő jó szakképzés adhat meg.
Ezzel adva van a felelet arra is, hogy szakképzést vagy tudományos képzést adjon-e az új tudománykar?
Az új kar létesítésével megoldandó feladat kettős természetű. Egyrészt a fentebb említett vonatkozásokban a közgazdasági képzést, minden irányában egyetemi jogaiba kell helyezni, egyetemessé kell tenni, úgy azonban, hogy ebben a magasabb egységben az egyes szakok speciális igényei jelentőségükhöz képest kifejeztessenek. Másrészt a közgazdasági képzés tervszerű kiépítését úgy keresztülvinni, hogy egyes, már meglevő intézmények, amelyek eddig megfelelően elhelyezkedni nem tudtak, ebbe a nagyobb egységbe belekapcsolódjanak. Ezáltal azok erejét és jelentőségét emeljük, ami a meglevő szellemi és gazdasági erők gazdaságos felhasználását és az általuk elérhető eredmények fokozását jelenti. Itt különösen két állami felső oktatásügyi intézménynek: a m. kir. keleti kereskedelmi akadémiának és a m. kir. áll. kereskedelmi iskola tanárképző-intézetnek a közgazdaságtudományi karba való bekapcsolásáról van szó.
A m. kir. keleti kereskedelmi akadémia, mint külön intézet, megszűnik és feladatairól a közgazdaságtudományi kar fog gondoskodni. A karba, mint „keleti intézet” helyezkedik el, a Balkánra és keletre vonatkozó néprajzi, földrajzi, történelmi, politikai, nyelvi és irodalmi tanulmányok művelésére, ahová a természetszerűleg keleti nyelvek tanítása is tartozik. Elhelyezkedésének végleges megállapítását a karnak ez irányban teendő javaslatából kivánom függőben tartani. Tanárainak átvételénél humánus módon, de mindenesetre csak az arravalóság figyelembevételével kivánok eljárni.
Az idegen nyelvek tanulásának erre a módjára, úgyszintén bizonyos közgazdasági és illetőleg külügyi vonatkozású szakismereteknek idegen nyelven való előadására a külügyi képzés érdekében a külügyminiszter is nagy súlyt helyez.
A m. kir. állami kereskedelmi iskolai tanárképző intézet a közgazdaságtudományi karba való beolvadásával hosszú idő után megtalálja azt a keretet, amelynek állandóan érzett és panaszolt hiánya miatt nem tudott a hazai kereskedelmi oktatás ügyében megfelelő eredményt elérni.
A modern közgazda nyelvek ismerete nélkül alig lehet el. Figyelembe véve a nemzetközi gazdasági forgalom fokozódó fontosságát a nyelvi tanulmányokra, nemcsak a tanulmányi tervben helyeztem súlyt, hanem azt azáltal is kifejezésre kívántam juttatni, hogy a nyugati nyelveknek és pedig a német, francia és angol kereskedelmi nyelvnek és szakirodalomnak egy egyetemi tanszéket szerveztem. Az angol, esetleg francia nyelvre az illető országokból kívánok fiatal tanerőt behozni, aki két-három évre szerződnék a fakultáshoz s ifjúságunkat nemcsak az angol, illetőleg a francia nyelvre tanítaná, hanem megismertetné vele az angol életet, annak szokásait, intézményeit s legfőképen az angol közgazdaságot. A nyelvtanításban a magyarul tudó rektor segédkezik neki. Hasonló intézmény igen jól bevált a báró Eötvös József-kollégiumban, a középiskolai tanárok képzésében.
A Kar mezőgazdasági osztályának kereteit az országnak a mai területi viszonyai által adott mezőgazdasági helyzetéhez kellett mérni. Éppen ezért a gyakorlati gazdát legmagasabb fokon képző feladatokat, úgyszintén a mezőgazdasági akadémiai tanárok képzését ezidőszerint ki kellett kapcsolni. E helyett jelenleg a mezőgazdasági technológiai képzésre, a gazdák szakismereteinek kereskedelmi irányban való kibővítésére és arra kell törekedni, hogy módot nyújtsunk a már szakképzett gazdáknak arra, hogy a mezőgazdasági termelés és értékesítés legfontosabb irányaiban magasabb szakismereteket szerezhessenek.
A Kar működését az 1920/21. tanév kezdetén fogja megkezdeni.
A Kar működését az egyetemeknek megfelelően a szakférfiakból, álló testület javaslatainak meghallgatása alapján kibocsátandó királyi rendeletek fogják szabályozni.
Amíg a közgazdaságtudományi kar szervezete végleg ki nem alakul és illetőleg működése folyamán új szabályzatok alkotása szükségessé nem válik, a budapesti kir. magyar tudományegyetem érvényben levő tanulmányi, fegyelmi és tandíjszabályzat és magántanári képesítőszabályzat lesz az egyetem közgazdaságtudományi karán is érvényes.
Az egyetemi közgazdasági kar a budapesti m. kir. tudományegyetem fakultásaival mindenben egyenrangú és egyenjogú testület lévén, természetszerűleg jogképes személy, amely hagyatékokat fogadhat el.
A közgazdaságtudományi kar tanárai egyetemi nyilvános rendes, vagy rendkívüli tanárok. Takarékosság szempontjából nem minden tudományszak kap önálló, nyilvános rendes tanárt, hanem számos előadást más karok tanárai, vagy a mezőgazdasági kísérletügy kiválóbb vezető erői látnak majd el megbízás alapján, tiszteletdíj mellett.
A közgazdaságtudományi kar tanári testületét a kar első szervezése alkalmából rendszeresített tanszékre jórészt még Zichy János gróf s Huszár Károly hivatali elődeim, jeles szakemberek meghallgatása és javaslata alapján állították össze.
A tanári kar összeállítása azért történt külön e célból meghallgatott szakemberek javaslata és nem az egyetemek kandidációja alapján, mert egész új intézmény létesítéséről és oly tanszékek felállításáról volt szó, melyek eddig még nem léteztek.
Kinevezésük a minisztertanács hozzájárulása és felhatalmazása alapján történt. A tanári testület elismert nevű tanférfiakból, akadémikusokból és olyan ifjú emberekből került ki, akik a külföld legkitűnőbb egyetemein nyerték kiképeztetésüket és itthon a tanügy terén is, már eredményeket mutattak fel. Nagyrészük a gyakorlati életben jelentős szerepet töltött be, amelyen tanári hivatottságukról is bizonyosságot tettek. Az első szervezést követő kinevezéseknél a vallás- és közoktatásügyi miniszter a Kar kandidációja alapján teszi meg majd előterjesztéseit legfelsőbb helyre, minek folytán az ezentúl alkalmazandó tanárok az egyetemi autonómia elvei alapján fogják nyerni kinevezésüket.
Az egyetemi gazdaságtudományi kar, amelynek jelen törvényjavaslat mintegy alapkövét rakja le, amikor egyrészről közgazdasági életünk három főága között a szükséges összhang megteremtésével egész közgazdasági képzésünket egyetemesebbé és szakszerűbbé tenni, másrészről közigazgatásunkba a fejlődő gyakorlati élet követelményeihez szabott képzést bevinni s ezáltal közigazgatási és közigazgatási életünket egészséges irányba terelt szellemmel átitatni óhajtja: nemcsak a magyar közművelődés ügyét kívánja előbbre vinni, hanem nemzeti létünk parancsolóan követelt regenerációjának útján jelentős határkövet lesz hivatva jelölni. Céltudatos kitartó munkára, egyesek és az egész társadalom nagyfokú áldozatkészségére lesz szükség, hogy a kitűzött célt minél teljesebb mértékben elérhessük!
