1. § Adócsalás az a cselekmény, amelyet adóról vagy egyéb köztartozásról rendelkező törvény kifejezetten adócsalásnak nyilvánít.
2. § Az adócsalás akkor tekintendő befejezettnek, ha az adó vagy egyéb köztartozás fizetésére kötelezett személy adó- vagy egyéb köztartozását a törvényben adócsalásnak nyilvánított cselekmény elkövetése folytán az elsőfokú hatóság a törvényesnél kisebb mértékben állapította meg, vagy ha az adót vagy egyéb köztartozást előzetes kivetés vagy kiszabás nélkül maga az annak fizetésére kötelezett személy tartozik megállapítani és befizetni, azt az adócsalásnak nyilvánított cselekmény elkövetésével a törvényesnél kisebb összegben fizette be.
3. § Az adócsalás - a jelen törvény 4. §-ában felsorolt esetek kivételével - vétség.
Az adócsalás vétségének kisérlete is büntetendő.
4. § Az adócsalás bűntett:
1. ha azt olyan személy követte el, aki adócsalás vétségéért vagy bűntettéért már meg volt büntetve és büntetésének kiállása óta tíz év még el nem telt;
2. ha azt közhivatalnok hivatala körében akár mint tettes, akár mint részes követte el;
3. ha a tettes vagy részes az adócsalás elkövetésével üzletszerűen foglalkozik;
4. ha az 1. §-ban említett valamely törvény az adócsalást kifejezetten bűntettnek nyilvánítja.
5. § Az adócsalás vétsége egy évig terjedhető fogházzal, bűntette három évig terjedhető börtönnel büntetendő.
6. § A szabadságvesztésbüntetésen felül minden esetben pénzbüntetést is ki kell szabni.
A pénzbüntetés mértékét mindenkor az illető adóról vagy egyéb köztartozásról szóló törvény állapítja meg.
Az egyes törvényekben megállapított legkisebb mértéken alul a pénzbüntetés sem a Btk. 92. §-ának alkalmazása, sem kisérlet esetében nem szabható ki.
Ha a veszélyeztetett adó- vagy egyéb köztartozás összege pontosan meg nem állapítható, a bíróság a pénzbüntetést a valószínűnek látszó összeg alapul vételével az előző bekezdések rendelkezéseinek megfelelően állapítja meg.
7. § A pénzbüntetést a pénzügyi hatóság a közadók módjára hajtja be; az így befolyt összegeket a pénzügyi tárca keretében kell elszámolni.
A pénzbüntetést behajthatatlanság esetében szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Az átváltoztatást az eljárt bíróság rendeli el és hajtja végre.
Az átváltoztatásnál az elítélt vagyoni és kereseti viszonyainak figyelembevételével 200 K-ig terjedő összeg helyett egy napi szabadságvesztésbüntetés állapítható meg. A pénzbüntetést helyettesítő szabadságvesztés azonban vétségnél egy évet, bűntettnél két évet nem haladhat meg.
8. § Az adócsalás miatt a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlásának felfüggesztését is ki kell mondani. Ez a rendelkezés a Btk. 54. és a Bn. 36. §-ában foglaltakat nem érinti.
9. § Adócsalás miatt nem büntethető az, aki adócsalás ismérveit magában foglaló cselekményét felfedezése előtt a hatóságnál beismerte és az adó- vagy egyéb köztartozás veszélyeztetett összegének kétszeresét önként lefizette.
10. § A pénzügyi hatóságnak a büntetőeljárástól függetlenül és még annak megindítása előtt a veszélyeztetett adót vagy más köztartozást az azokra vonatkozó törvények alapján meg kell állapítania. Az így kivetett adó- vagy egyéb köztartozás jogosságának és helyességének elbírálása nem függ a büntetőbíróságnak a bűnügyben hozott határozatától.
A bűnvádi eljárás megindítását kizáró elévülés az adó- vagy egyéb köztartozás jogerős megállapításának napján veszi kezdetét.
11. § Az adócsalás vétsége és bűntette miatt az eljárás annak a kir. törvényszéknek a hatáskörébe és illetékességéhez tartozik, amelynek területén a veszélyeztetett adó- vagy egyéb köztartozás megállapítására vagy beszedésére jogosított pénzügyi hatóság (pénzügyigazgatóság) székhelye van.
12. § A vádat a kir. ügyészség képviseli.
Az eljárást a pénzügyigazgatóság (Budapesten ezenkívül a székesfővárosi adófelügyelő és a központi díj- és illetékkiszabási hivatal) feljelentésére kell megindítani.
A kir. ügyészség a közvetetlenül nála tett vagy nem a pénzügyigazgatóságtól (adófelügyelőtől, központi díj- és illetékkiszabási hivataltól) hozzáérkezett feljelentést a nyomozás teljesítése végett az illetékes pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek, központi díj- és illetékkiszabási hivatalnak) küldi meg. A kir. ügyészség, vagy a bíróság a lehetőséghez képest a pénzügyigazgatósághoz (adófelügyelőhöz, központi díj- és illetékkiszabási hivatalhoz) fordul a nyomozás kiegészítése végett is.
13. § Amennyiben ez a törvény eltérően nem rendelkezik, az adócsalás bűncselekményeire nézve az 1878:V. törvénycikknek és az azt módosító és kiegészítő törvényeknek, a bűnvádi eljárásra nézve pedig az 1896:XXXIII. törvénycikknek és az azt módosító és kiegészítő törvényeknek rendelkezéseit kell alkalmazni.
A pénzbüntetésre, akár mint fő-, akár mint mellékbüntetés van alkalmazva, az 1908:XXXVI. törvénycikk 1. §-a nem alkalmazható.
14. § E törvény 1-7., 9., 10. és 12. §-aiban foglalt rendelkezéseket a katonai büntetőbíráskodásnak alávetett egyénekkel szemben is megfelelően alkalmazni kell (1912:XXXII. és 1912:XXXIII. törvénycikk 7. § 2. bekezdése).
Az eljárásra a katonai bíróságok vannak hivatva. A 12. §-ban említett kir. ügyészség helyett a bűnvádi üldözés elrendelésére jogosult illetékes parancsnokok katonai ügyészeit kell érteni.
Amennyiben ez a törvény eltérően nem rendelkezik, az adócsalás bűncselekményeire nézve a katonai bűnvádi perrendtartásnak rendelkezéseit kell alkalmazni. A tárgyalásokra a pénzügyi hatóság képviselőjét is meg kell idézni.
15. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe.
Ezt a törvényt az igazságügyminiszter, a honvédelmi miniszter és a pénzügyminiszter hajtja végre.
