A Pénzintézeti Központot, amely az 1916:XIV. tc. értelmében öt év tartamára alakult, az 1918:XV. tc. állandó intézménnyé tette.
Fennállásának eddigi négy éve alatt - jóllehet a háborús viszonyoknál fogva az intézmény nem fejthette ki hívatását minden irányban és teljes mértékben - a Pénzintézeti Központ tevékenysége s az általa elért eredmények megfeleltek az intézmény alapításakor hozzá fűzött várakozásoknak.
Az ország pénzintézeteinek túlnyomó része - a számot tevő intézetek mind - beléptek a Pénzintézeti Központ tagjainak sorába. Tagjainak száma a magyar szent korona országainak területén 1.334, melyből az országnak
| meg nem szállott területére esik | 526, | |
| az ország megszállott területére | 705, | |
| és Horvát-Szlavonországokra | 103 |
pénzintézet.
A békeszerződés tervezete szerint megcsonkított Magyarországon a Pénzintézeti Központ
| tagjainak száma | 526, | |
| mely számhoz hozzászámítandó még az a | 35 |
pénzintézet, melynek felvételi kérelme most van tárgyalás alatt.
A Pénzintézeti Központ tevékenységéből ehelyütt a következőket van szerencsém kiemelni:
A közgazdasági és közhiteli szempontból rendkívül fontos reviziónak a pénzintézetek közel négyszáz esetben vetették magukat alá. Ez a szám jelentékeny, ha figyelembe vesszük, hogy a revizió nem kötelező, s hogy a Pénzintézeti Központ tagjai sorába tartozó pénzintézeteknek több mint fele közel másfél év óta ellenséges megszállás alatt lévő területen van, ahonnan az intézetek revizió iránti kérelemmel a Pénzintézeti Központhoz nem fordulhattak. Meg lehet állapítani, hogy a Pénzintézeti Központnak a revizió terén elért eredményei felülmulják azokat a reményeket, amelyek az intézmény alapításakor ily irányú működéséhez fűződhettek. Emellett a Pénzintézeti Központ reviziós tevékenysége nemcsak a pénzintézetekre szorítkozott, hanem kormányintézkedéssel kiterjesztetett a háborús gazdasági központok ellenőrzésére is, különös figyelemmel az államkincstár anyagi érdekeire. Egyes esetekben más közérdekű intézmények is kérték a Pénzintézeti Központtól a reviziót.
A zavarba került pénzintézetek szanálása terén a Pénzintézeti Központ eddig 32 ily pénzintézet ügyeinek rendezésével és lebonyolításával foglalkozott. Fontosságánál fogva megemlítést érdemel 14 debreczeni szövetkezetnek és részvénytársasági alapon működő pénzintézetnek rendezése, továbbá a hegyaljai borválság, mely súlyos helyezetbe sodorta az ottani vidék és főleg a sátoraljaújhelyi piac pénzintézeteit. Ez utóbbi helyen is a Pénzintézeti Központnak sikerült a zálogba adott borok kezelésére és értékesítésére létesített nagyobbszabású organizációval és egyéb megnyugtató intézkedésekkel további rázkódtatásoknak elejét venni. A Pénzintézeti Központnak e téren kifejtett tevékenységéről némi képet ad az, hogy az általa felkarolt ily pénzintézeteknek hitelezői érdekeltsége mintegy 150,000.000 koronára rúg.
A Pénzintézeti Központnak az az alapszabályszerű feladata, hogy tagjainak olyankor, mikor hitelszükségletüknek a rendes hitelforrások útján való kielégítése nehézségekbe ütközik, hitelt nyújtson, a háború alatt nem volt aktuális; de 1920-ban - mikor átmenetileg pénzszűke jelentkezett - már kezdett aktuálissá válni. A Pénzintézeti Központ ebben a tekintetben is megfelelt feladatának, tőkéit mindig likvid módon helyezte el, hogy szükség esetén tőketartalék gyanánt működhessen a hazai piac számára s a folyó év első öt hónapjában 628 millió korona hitelt nyujtott tagjainak. Az egy-egy időpontban a pénzintézeteknek hitelezett összegek több izben megközelítették a kétszázmillió koronát.
Igen üdvös tevékenységet fejtett ki a Pénzintézeti Központ más irányban is, a háború befejezését illetve a fegyverszünetet követő nehéz időkben. A vidéki pénzintézeteket hasznos utbaigazitásaival, bankpolitikai tanácsaival látta el, melyekre ezek az intézetek a zavarok időkben nagyon rászorultak. Az ugynevezett tanácsköztársaság ideje alatt - amennyire az erőszak és terror mellett lehetséges volt - a Pénzintézeti Központ igyekezett megóvni az állam és a pénzintézetek érdekeit, így pld. az u. n. tanácskormány által összegyüjtött értékpapirok eladásának, valamint az elrendelt tömeges felszámolásoknak megakadályozásával, a kikényszerített alapszabályellenes folyósításoknak lehető megszorításával, a gazdálkodás ellenőrzésével stb.
Az úgynevezett tanácsköztársaság, mint minden téren úgy pénzügyi és gazdasági téren is rombolni törekedett. Abban a még mindig tartó nagy és nehéz munkában, melyet a rombolás után a romok eltakarítása és az újjáépítés okoz, a Pénzintézeti Központra fontos állami funkciók ruháztattak. E téren különösen fontos a Pénzintézeti Központ közreműködése az u. n. tanácsköztársaság gazdasági szerveinek, nevezetesen 52 sovjetalakulatnak felszámolásában. Számításba véve 20 háborús központot és 18 különféle más intézményt, melyeknek ellenőrzésére a Pénzintézeti Központ közérdekből megbízást kapott, e munkálatok közel egy milliárd koronára rúgó anyagi érdekeltség rendezését célozzák.
A Pénzintézeti Központ eredeti rendeltetésén túlmenő egyéb állami feladatok végzésével is kitünő szolgálatokat teljesített és teljesít az államnak és az ország közgazdaságának. Az 1917:IX. tc. 16. §-a alapján reá ruháztatott az osztálysorsjáték kezelése, az 1918:XXII. tc. alapján az állami tisztviselők kölcsönügyének kezelése. A hitelügyi igazgatás terén a Pénzintézeti Központ a pénzügyminisztériumnak állandóan hasznos segédszerveként működik, így az alaptőkeemelések, új alapítások, rendkívüli moratóriumok engedélyezése körül, a bankjegyfelülbélyegzés körül stb.
A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a Pénzintézeti Központ szervezetében bizonyos változtatások szükségesek. Ezeket a tapasztalatok által indokolt intézkedéseket tartalmazza a jelen törvényjavaslat, amelybe - a könnyebb áttekinthetőség érdekében - az 1916:XIV. törvénycikknek és az 1918:XV. törvénycikknek, továbbá az 1917:IX. tc. 16. §-ának változatlanul maradó rendelkezései is felvétettek avégből, hogy így a Pénzintézeti Központra vonatkozó összes törvényes rendelkezések egy törvénybe legyenek összefoglalva.
Általánosságban a javaslat indokolásául rá kell mutatnom arra, hogy a mostani és a várható gazdasági viszonyok között, a termelés megindulásával és a növekvő hitelszükséglet idején a pénzintézetekre és a Pénzintézeti Központra nagy feladatok várnak, amelyek szükségessé teszik ennek az intézménynek fokozatos kiépítését.
Különösen ki kell emelnem a javaslat intézkedései közül mint legfontosabbat a pénzintézetek kötelező reviziójának intézményét. A kötelező revizió egyike hitelszervezetünk legfontosabb kérdéseinek; megvalósítása messzemenő közgazdasági jelentőséggel bír. A kötelező revizió intézménye arra van hivatva, hogy a pénzintézeteknél, melyek a közönség tőkeerejének gyüjtőhelyei, e tőkeerő mikénti felhasználását a köz szempontjából ellenőrizze, a tőkeelhelyező közönség érdekeit megóvja és a pénzintézetek ügyvitelében a kellő gondosság és szaktudás érvényesülését biztosítsa. Erre az intézményre, mely külföldön már régebben bevált, hazánkban, hol a pénzintézetek száma oly aránytalanul nagy, szükség volt már a háború előtt is, s a háborús közgazdasági viszonyok és a háború szerencsétlen kimenetele folytán felmerült problemák még fokozták szükségét.
A javaslat (10. §) kimondja a kötelező reviziót a Pénzintézeti Központnak azokra a tagjaira nézve, melyeknek saját tőkéje nem több, mint negyvenmillió korona. Eszerint nem esnek kötelező revizió alá azok a pénzintézetek, melyek a Pénzintézeti Központnak nem tagjai, valamint azok, melyeknek saját tőkéje a negyvenmillió koronát meghaladja. Hogy a kötelező revizió csak olyan pénzintézetekre terjed ki, melyek a Pénzintézeti Központ tagjai, az indokolt elvi szempontból azért, mert a Pénzintézeti Központ - alapeszméje szerint - a tagjai sorába tartozó pénzintézeteknek önkormányzati szerve; gyakorlati szempontból pedig indokolt azért, mert a javaslat 13. §-a, mely szerint új betétet betétkönyvre csak a Pénzintézeti Központ tagjai fogadhatnak el, bizonyára azt fogja eredményezni, hogy olyan pénzintézetek is, melyek eddig nem voltak tagjai, be fognak lépni a Pénzintézeti Központ tagjai sorába.
A negyvenmilliós határt a következő szempontok indokolják:
A kötelező revizió intézménye csak akkor mehet át valósággal az életbe, ha a kellő számú, elméletileg és gyakorlatilag kellően képzett revizori személyzet rendelkezésre áll. Enélkül az intézmény papiroson maradna. Számolni kell azzal, hogy hazánkban, hol még a revizorképzés kérdése is megoldásra vár, ily revizori szervezet megteremtése csak fokozatosan, évek multán lehetséges. Ezért a javaslat öt évi átmeneti időt állapít meg olyképen, hogy a kötelező revizió még a negyvenmillió koronás határral is csak 1925. január 1-jétől kezdve valósul meg teljesen, mert legalább annyi idő szükséges a Pénzintézeti Központ revizori szervezetének kellő kifejlesztésére. A nagyobb pénzintézetek rendes felülvizsgálására, tekintve, hogy ez a nagy intézetek ügyvitelének szövevényes, komplikált voltánál fogva igen nagy apparátust igénylő feladat, a Pénzintézeti Központ - egyelőre legalább - jó lelkiismerettel nem vállalkozhatnék. Különben a javaslatnak az a rendelkezése, mely szerint a negyvenmillió koronás határt a pénzügyminiszter általános intézkedéssel, tehát nem csupán egyes intézetekre vonatkozólag fölemelheti vagy egészen eltörölheti, lehetővé teszi a legnagyobb pénzintézetek felülvizsgálását is.
Kiemelni kívánom még a javaslat intézkedései közül azt, hogy 1921. január 1-étől kezdve új betétet betétkönyvre magáncégek egyáltalában nem-, részvénytársasági vagy szövetkezeti alapon működő pénzintézetek pedig csak akkor fogadhatnak el, ha a Pénzintézeti Központ tagjai. Ez a rendelkezés a kötelező revizió intézményének folyománya. Ugyanis, minthogy a kötelező revizió csak a Pénzintézeti Központ tagjaira terjed ki, ennélfogva indokolt, hogy magáncégek (melyek nem is lehetnek a Pénzintézeti Központ tagjai), valamint olyan pénzintézetek, melyek a Pénzintézeti Központnak nem tagjaik, amelyek tehát nem is esnek kötelező revizió alá, s így a kellő ügyvitelnek ezt a biztosítékát nem nyujtják, betéti üzlettel ne foglalkozhassanak. Az a kérdés, kinek szabad betéti üzlettel foglalkoznia, eddig egyáltalában nem volt szabályozva, s közhiteli szempontból szükséges, hogy ez a kérdés szabályozást nyerjen.
E két legfontosabb intézkedés kiemelése után áttérve a törvényjavaslat részleteire, az 1. § részletesen meghatározza a Pénzintézeti Központ célját, a 2. § pedig üzleti tevékenységének körét. Eddig mindkettő csak az alapszabályokban volt közelebbről körülírva. Minthogy azonban az intézmény célja, rendeltetése az intézménynek lényegéhez tartozik, sőt főképen ez adja meg az intézmény lényegét, továbbá minthogy az intézmény célja és üzleti tevékenységének köre egymással szervesen összefügg, ennélfogva szükségesnek tartom, hogy mindkettő fontosságánál fogva a törvénybe vétessék fel.
Az 1. §-ban ujítást tartalmaz a 7. pont, mely az 1917:IX. tc. 16. §-ában kimondott azt az elvet, hogy a pénzügyminiszter a Pénzintézeti Központot közhasznú vállalkozásokba való részvétellel bízhatja meg, szélesebb alapra fekteti, továbbá a 8. pont, mely lehetővé teszi, hogy a Pénzintézeti Központ vállalatok, testületek és magánosok megkeresésére elvállalhassa ezek részére a könyvvizsgálat körébe eső, vagy hasonló munkálatok elvégzését, a bizalmi személy („Treuhänder”) vagy a felszámoló szerepét. A 7. pontot az utolsó évek tapasztalatai, így különösen az úgynevezett tanácsköztársaság gazdasági szerveinek, az anyaghivataloknak felszámolásánál szerzett tapasztalatok, a 8. pontot pedig általános közhiteli szempontok indokolják. Ugyanebben a §-ban a 9. pont a közjótékonysági célú egyesületeket és intézeteket vonja be a Pénzintézeti Központ felülvizsgálásának a körébe. Ez azért igen kívánatos, mert ezek az egyesületek (intézetek), melyek az állam támogatását és a közönség adakozását is igénybe szokták venni, eddig gazdálkodásukban jóformán egyáltalán nem ellenőriztettek, ami a múltban nem egyszer vezetett bajokra, visszaélésekre.
A 2. § az eddigi tapasztalatok alapján kívánatosaknak mutatkozó egyes módosításoktól eltekintve a régi rendelkezéseket tartalmazza.
A 3. § ujítást nem tartalmaz.
A 4. §-nak azt az ujítását, hogy alapítványi pénztárak is lehessenek a Pénzintézeti Központ tagjai, az ily vagyontömegekhez fűződő közérdek s egyházi körökből felmerült ily kívánság is indokolja. Ugyanaz a § felemeli a kúriák határát, amelyekbe a Pénzintézeti Központ tagjai az őket képviselő igazgatósági és választmányi tagok választása szempontjából soroztatnak. Eddig az első kúriába az 50 millió koronánál nagyobb, a második kúriába a 20 millió koronánál nagyobb és a harmadik kúriába a 20 millió koronánál nem nagyobb saját tőkével bíró intézetek tartoztak. A javaslat szerint az 50 millió koronás határ helyébe 100 millió koronás határ, a 20 millió koronás helyébe 40 millió koronás határ lép. Ezt indokolja a pénz értékének csökkenése, a pénzintézetek alaptőkéjének az utóbbi időben történt általános felemelése, továbbá az a szempont, hogy a nagy-, közép- és kis-intézetek között a kellő egyensúly jövőre is biztosíttassék.
Az 5. § legfontosabb rendelkezése az, mely felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy a Pénzintézeti Központ tőkéjéhez további 100,000.000 korona névértékű „B” sorozatú üzletrész átvételével járuljon, olyképen azonban, hogy ez az államkincstár újabb megterhelése nélkül történjék, t. i. hogy az átveendő üzletrészek az államkincstárnak a Pénzintézeti Központnál 1919. évi augusztus hó 1. napján fennállott követeléseiben fedezetet találjanak. Ezek a követelések onnan származnak, hogy az úgynevezett tanácskormány, mely a Pénzintézeti Központot alapszabályaitól teljesen távoleső feladatok teljesítésére kényszerítette, e feladatokra - a Pénzintézeti Központ likvid anyagi eszközeinek kimerítése után - az állampénztárból dotációkat utalt ki összesen mintegy 278 millió korona összegben. Ezekből a dotációkból az „anyaghivagtalok”, „üzemközpontok”, a szocializált mezőgazdasági és ipari vállalatok stb. pénzellátmányokat kaptak, melyek most mint a Pénzintézeti Központ künnlévőségei jelentkeznek, s melyekből a folyamatban lévő eljárás eddigi eredménye szerint olyan összeg fog befolyni, hogy abban a szóbanforgó célra szükséges összeg fedezetet fog találni.
Az 5. § negyedik bekezdése a kincstár nyereségrészesedése tekintetében, mely eddig akkor kezdődött, ha a többi tagok üzletrészeire eső osztalék a 6%-ot elérte, ezt a határt leszállítja 5%-ra. Ez a leszállítás azért indokolt, mert az eddigi 6% figyelemmel a Pénzintézeti Központnak a pénzintézetek érdekeit is szolgáló közérdekű rendeltetésére, túlmagas volt.
A 6. § utolsó bekezdését, mely szerint a választás útján betöltendő igazgatósági tagsági helyekre a kúriák részéről csak olyan személyt lehet jelölni, aki az illető kúriába tartozó valamely pénzintézetnek ténylegesen működő ügyvezető igazgatója vagy ügyvezető főtisztviselője, az a gyakorlati szempont indokolja, hogy a Pénzintézeti Központ igazgatóságában a pénzintézeteket a gyakorlat emberei képviseljék, akik a pénzintézetek szükségleteit közvetlen tapasztalásból ismerik.
A 7-9. §-okhoz
A 7., 8. és 9. §-ok nem tartalmaznak lényeges ujítást.
A 10. §-nak, mely a kötelező revizióról szól, indokolását már fönnebb volt szerencsém előadni. E § utolsó bekezdése a rendes felülvizsgálattal járó költségek viseléséről szól. Minthogy e költségek a jövőben igen különbözőképen alakulhatnak, leghelyesebbnek látszik a költségek viselésére vonatkozó intézkedést a Pénzintézeti Központ által szerzendő tapasztalatokhoz képest a pénzügyminiszternek fenntartani.
A 11-12. §-okhoz
A 11. és 12. §-ok lényeges ujítást nem tartalmaznak.
A 13. §-nak, mely új betétek betétkönyvre való elfogadását 1921. január 1-étől kezdve csak a Pénzintézeti Központ tagjainak engedi meg, az indokolását már fönnebb volt szerencsém előadni.
A 14. § szerint közpénzeket, gyámpénzeket csak olyan pénzintézetnél szabad elhelyezni, s közhatóság csak olyan pénzintézet kezességét fogadhatja el, amely a Pénzintézeti Központnak tagja. Ez a rendelkezés - éppen úgy, mint a 13. § - a kötelező reviziónak, illetve annak a folyománya, hogy a kötelező revizió csak a Pénzintézeti Központ tagjaira terjed ki.
A 15. § az Országos Központi Hitelszövetkezet különleges helyzetében leli indokát.
A 16. § a pénzintézetek alapítására vonatkozó eddig is fennállott tilalmat tartalmazza, s a pénzügyminiszter által közérdekből megadható kivételes engedélyt az eddig húszmillió korona alaptőke helyett negyvenmillió korona alaptőkéhez köti. Ezt a felemelést az általános pénzügyi viszonyok indokolják. Ez a § azt az ujítást is tartalmazza, hogy ha az alapításhoz a Pénzintézeti Központ közreműködése vagy a pénzügyminiszter engedélye szükséges, akkor e közreműködés biztosítása előtt, illetve a pénzügyminiszteri engedély megadása előtt alapítási tervezetet nem szabad kibocsátani. Ezt a tilalmat általános közhiteli szempontok indokolják.
A 17. § kimondja, hogy a negyvenmillió koronánál nem nagyobb saját tőkével bíró pénzintézetek alaptőkéjének emelésére vonatkozó közgyűlési határozatok érvényességéhez, valamint pénzintézetek székhelyének az áthelyezésére irányuló közgyűlési határozatok érvényességéhez a Pénzintézeti Központ előzetes hozzájárulása szükséges. Ennek a rendelkezésnek az a célja, hogy az előbbi §-ban foglalt alapítási tilalmat ne lehessen egykönnyen kijátszani kis intézetek székhelyének áthelyezése és alaptőkéjének felemelése útján.
A 18. § kimondja, hogy az 1920. évben megtartandó évi rendes közgyűléssel a Pénzintézeti Központ jelenlegi választott igazgatósági és választmányi tagjainak megbízatása lejár. Ez a rendelkezés azért szükséges, hogy a Pénzintézeti Központ szervezetére vonatkozólag a törvényjavaslatban foglalt ujítások már ezen a közgyűlésen életbeléphessenek. A 18. §-nak a 2-ik és 3-ik bekezdése az ezen a közgyűlésen választandó igazgatósági tagok felének kisorsolásáról intézkedik oly módon, amint ez a pénzintézeteknél általában szokásos. A kisorsolás célja az intézet vezetőségében szükséges folytonosságot és állandóságot biztosítani.
A 20. § az életbelépés időpontját határozza meg és hatályon kívül helyezi a Pénzintézeti Központra vonatkozó 1916:XIV. és 1918:XV. törvénycikkeket.
1. § Az 1916. évi XIV. tc. értelmében szövetkezetként alakult Pénzintézeti Központ szervezetét és működését általában az 1920. évi tc. állapítja meg.
Amennyiben az alapszabályok az említett törvény alapján eltérő intézkedéseket nem állapítanak meg, a Pénzintézeti Központ a K. T.-nek (1875. évi XXXVII. tc.) a szövetkezetekre vonatkozó rendelkezései alá esik.
2. § A pénzintézeti Központ cége:
magyarul: „Pénzintézeti Központ”,
németül: „Geldinstituts-Zentrale”.
franciául: „Institut Central des Sociétés financiéres”,
angolul: „Central Corporation of Banking Companies”.
3. § A cégjegyzés akként történik, hogy:
1. az igazgatóságnak két tagja, vagy
2. az igazgatóságnak egy tagja és a vezérigazgató, vagy
3. az igazgatóságnak egy tagja és a Pénzintézeti Központnak az igazgatóság által cégvezetési joggal felruházott tisztviselője, vagy
4. a vezérigazgató és a Pénzintézeti Központnak az igazgatóság által cégvezetési joggal felruházott tisztviselője, vagy
5. a Pénzintézeti Központnak cégvezetési joggal felruházott két olyan tisztviselője, kik közül legalább egyet az igazgatóság az igazgatói, aligazgatói, vagy igazgatóhelyettesi címmel ruházott fel,
az előnyomott, vagy előírott cégszöveghez sajátkezű aláírásaikat együttesen csatolják.
Az igazgatóság tagja alatt az elnök is értetik.
A kiküldött igazgatósági tagok helyetteseinek (40. § 1. bek.) helyettesítési jogköre a cégjegyzésre nem terjed ki.
4. § A Pénzintézeti Központ székhelye Budapest; jogában van Magyarország területén bárhol képviselőségeket és fióktelepeket felállítani.
A Pénzintézeti Központ a budapesti kir. törvényszéknél vezetett cégjegyzékben szövetkezet gyanánt bejegyzendő.
Képviselőség vagy fióktelep létesítése helyet az igazgatóságnak jogában áll, hogy a Pénzintézeti Központnak az illető helyen telepes egy tagját bízza meg képviseleti teendőkkel.
5. § A Pénzintézeti Központ célja egyrészt a Magyarország területén működő pénzintézetek és ezek révén a közgazdaság érdekeinek, másrészt az állam pénz- és hitelügyi érdekeinek ápolása és előmozdítása, valamint a pénzügyminiszter megbízása alapján közérdekű vállalkozásokban való részvétel.
A Pénzintézeti Központ evégből:
1. tagjainál a 7. § értelmében felülvizsgálatot (revizió) tart; állandóan figyelemmel kíséri a hazai pénzintézetek üzlet- és ügyvitelét és az így szerzett adatokat megfelelően feldolgozza;
2. közreműködik abban, hogy a pénzpiac egészséges fejlődése érdekében a pénzintézetek ügyvitele és ügykezelése a lehetőség szerint egyöntetű elvek alapján történjék, továbbá, hogy a pénzintézetek ügyvitelében a közgazdaság érdekeinek megfelelő elvek érvényesüljenek;
3. tagjainak olyankor, amikor hitelszükségletüknek a rendes hitelforrások útján való kielégítése nehézségekbe ütközik, hitelt nyújthat;
4. közreműködik abban, hogy olyan pénzintézetek, amelyeknél a felülvizsgálat eredménye szerint szükséges, egészséges alapra legyenek helyezhetők, vagy más pénzintézettel egyesüljenek, vagy pedig felszámoljanak; a Pénzintézeti Központ ilyen esetben felszámolóként, vagy hasonló minőségben járhat el és általában pénzintézetek feloszlatása esetében elvállalhatja a feloszlás végrehajtásának intézését, valamint azokat a tennivalókat, amelyeket külön jogszabály reáruház;
5. a pénzügyminiszter megbízásához képest közreműködik az állam hitelszükségletének kielégítésében és ellátja az államadósságokkal kapcsolatos azokat a tennivalókat, amelyekkel a pénzügyminiszter megbízza;
6. a pénzügyminiszter megbízásából végezheti az állami egyedárúság tárgyát alkotó és más állami bevételek kezelését;
7. a pénzügyminiszter megbízása alapján résztvehet közhasznú és közérdekű vállalkozásokban és közreműködhetik közgazdasági célú intézmények pénzügyi és adminisztratív ügyeinek intézésében, úgyszintén ilyen intézmények ügyeinek lebonyolításában;
8. vállalatok, testületek és magánosok megkeresése alapján elvállalhatja ezek részére a könyvvizsgálat (revizió) körébe eső, vagy hasonló munkálatok elvégzését, könyvelések és mérlegek állandó, vagy időszakos felülvizsgálását, kereskedelmi társaságok alapításánál és más ügyletek során a bizalmi személy ügykörébe eső feladatokat, végül vállalatok és cégek felszámolása esetén felszámolóként, vagy hasonló minőségben járhat el;
9. felülvizsgálja az olyan jótékonycélú egyesületek, intézetek és alapok pénzügyi ügykezelését, könyvvitelét és általában gazdálkodását amelyek az 1920. évben vagy azt követőleg engedélyt kaptak adományok gyűjtésére, vagy amelyek az 1920/21. költségvetési évben vagy ezt követőleg bármely címen állami segélyben részesültek; a gyűjtés engedélyezéséről vagy az állami segély utalványozásáról az illető miniszter a Pénzintézeti Központot esetről-esetre értesíti;
10. ellátja mindazokat a tennivalókat, amelyeket külön jogszabály reáruház.
6. § Az 5. §-ban körülírt ügykörben a Pénzintézeti Központ köztörvényi és váltóhiteleket nyujthat és ingatlanokra, telekkönyvileg bekebelezett követelésekre és jogokra, értékpapirokra, árúkra, nyersterményekre és egyéb értékekre kölcsönöket adhat és mindennemű más jogügyleteket is köthet.
Az 5. § 4-7. pontjaiban említett ügykör kivételével azonban a Pénzintézeti Központ magánfeleknek hitelt nem engedélyez és iparvállalatok alapításával, érdekeltségek vállalásával, valamint a saját céljaira szükségelt ingatlanokon kívül való ingatlanvásárlással, parcellázással, telepítéssel és haszonbérleti ügyletekkel csak az 5. § 4-7. pontjaiban említett ügykörben, és csak annyiban foglalkozik, amennyiben erre elkerülhetetlenül szükség van. Az ilyen ingatlanvásárlások és parcellázások lebonyolítása érdekében a Pénzintézeti Központ a célszerűség követelményei szerint igénybeveheti erre hajlandó egyes tagjainak közreműködését és szorosabb kapcsolatot létesíthet a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségével, melybe tag gyanánt is beléphet.
Olyan időben, amikor a Pénzintézeti Központ tőkéit az 5. §-ban körülírt célok nem kötik le egészben, a Pénzintézeti Központ üzlete folytonosságának érdekében a rendelkezésére álló tőkéknek korlátolt része erejéig pénzintézeteknek hitelt nyujthat; egyébként a Pénzintézeti Központ feles tőkéinek elhelyezése céljából elsőrendű (de nem szükségképen a jegybank által megkívánt kellékeknek megfelelő) váltókat, főleg külföldi váltókat vásárol, vagy tőkéit olyan egyéb, a pénzügyminiszter által megengedett módon helyezi el, amely az elhelyezés biztonsága és folyóvá tétele tekintetében kifogás alá nem esik.
A Pénzintézeti Központ tagjainak pénzfeleslegeit folyószámlán kamatozásra átveheti, de egyébként iparszerű betéti üzletet nem folytat, és betétikönyveket nem állít ki.
A Pénzintézeti Központ az 5. §-ban körülírt célokra visszleszámítolási, vagy más, a pénzügyminiszter által megengedett hitelt vehet igénybe.
A Pénzintézeti Központ a tényleg befizetett üzletrészek összegének a pénzügyminiszter által megállapítandó hányada erejéig fix kamatozású értékpapirokat, különösen állampapirokat, továbbá, a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége és az 1898:XXIII. tc. alapján alakult Országos Központi Hitelszövetkezet által kibocsátott kötvényeket és gyámpénzek elhelyezésére alkalmas, vagy óvadékképes címleteket vásárolhat és ilyenek adásvételét a tagok részére közvetítheti, valamint bárki részére korlátlanul közvetítheti a magyar állam kibocsátásainak adásvételét.
A Pénzintézeti Központ a tagok váltóinak telepítési helyéül szolgálhat, és tagjainak kívánságára elvállalja váltók és más követeléseknek beszedését, továbbá tagjai részére, illetőleg ezek megbízásából kifizetéseket és egyéb üzleti tennivalókat teljesíthet, ideértve tőzsdei ügyletek közvetítését is.
7. § Az 5. § 4. pontjában körülírt cél előmozdítása végett a Pénzintézeti Központ tagjainak szakkérdésekben útbaigazítást nyújt és hiteltudósítói szervezetet létesíthet.
A Pénzintézeti Központnak azok a tagjai, amelyek saját tőkéje (az alaptőkének és a legutóbbi mérlegben megállapított valódi tartalékoknak összege, 1. a 14. § második bekezdését) negyvenmillió koronát meg nem halad, rendes felülvizsgálat alá esnek. A Pénzintézeti Központ revizori szervezetét akként fejleszti ki, hogy az 1925. évtől kezdve azoknál a tagjainál, amelyeknél a rendes felülvizsgálat kötelező, a reviziót évenként legalább egyszer foganatosíthassa.
Olyan tagjainál, amelyeknek saját tőkéje a negyvenmillió koronát meghaladja, valamint külön törvényen alapuló pénzintézeteknél a Pénzintézeti Központ a felülvizsgálat foganatosítását a tag megkeresésére elvállalhatja.
Ha valamely tag saját tőkéje a Pénzintézeti Központba való belépés után negyvenmillió koronánál magasabb összegre emelkedik, a Pénzintézeti Központ igazgatósága erre a tagra vonatkozólag a kötelező felülvizsgálatot megszüntetheti, ha pedig valamely tag tőkéje a belépés után az említett összegre, vagy az alá száll, a kötelező rendes felülvizsgálat erre a tagra is kiterjed.
A jelen §-ban megszabott negyvenmillió koronás határt az 1920: tc. értelmében a pénzügyminiszter felemelheti vagy egészen el is törölheti.
Azt, hogy a rendes felülvizsgálattal járó költséget a Pénzintézeti Központ tagjai milyen mértékben viseljék, a pénzügyminiszter a Pénzintézeti Központ előterjesztése alapján rendelettel állapíthatja meg.
A rendes felülvizsgálat tényeknek megállapítására szorítkozik és a felülvizsgáló személy nincs jogosítva a felülvizsgálat intézetnek utasításokat adni. A felülvizsgálat foganatosításánál a jelen alapszabályokhoz 1. sz. melléklet gyanánt csatolt felülvizsgálati utasításnak a felülvizsgálat alá eső intézet viszonyaihoz mért alkalmazásával kell eljárni. A felülvizsgálati utasítás csak a választmány, illetve a közgyűlés jóváhagyásával módosítható (33. § 5. pont, 48. § 2. pont). A felülvizsgálatot olyan szakavatott személyek által kell foganatosítani, akiket az igazgatóság rendel ki. Felülvizsgáló személyek gyanánt a Pénzintézeti Központ ezen célra alkalmazott felülvizsgálói vagy a Pénzintézeti Központ főtisztviselői működnek, akik harmadik személyekkel szemben szolgálatuk megkezdésekor titoktartásra kötelezendők. A felülvizsgáló személyek jelentései - az 5. § 3-4. pontjaiban körülírt viszony fennforgásának esetét kivéve - csupán a Pénzintézeti Központ elnökének, vezérigazgatójának és illetékes legfőbb tisztviselőinek bocsáthatók rendelkezésére és nem terjeszthetők még a Pénzintézeti Központ igazgatósága elé sem.
A felülvizsgálat eredménye alapján a Pénzintézeti Központ vezérigazgatója a netaláni észrevételeket elsősorban a felülvizsgált intézet igazgatóságával közli és ettől bekéri a szükséges felvilágosításokat. Csupán, ha az ilykép megindított tárgyalások nem vezetnek eredményre, tehet a vezérigazgató jelentést a Pénzintézeti Központ igazgatóságának, mely nyilatkozatra szólíthatja fel az intézetet. Ha az ilykép folytatott tárgyalások nem járnak megnyugtató eredménnyel, akkor a Pénzintézeti Központ igazgatósága elrendelheti, hogy az általa az intézettel szószerinti szövegben közölt észrevételek terjesztessenek az intézetnek legközelebbi közgyűlése elé és esetleg azt is, hogy ez a közgyűlés bizonyos záros határidőn belül hívassék egybe. Az igazgatóságnak ezen határozata ellen az intézet igazgatósága a határozat kézhezvételétől számított tizenöt nap alatt fellebbezhet a választmányhoz és a határozat csak a választmány jóváhagyása után, esetleg a választmány által elrendelt módosításokkal hajtható végre. A választmány e hatáskörét a 48. § 3. pontjában szabályozott albizottság látja el.
A pénzügyminiszter az illetékes szakminiszterrel egyetértésben a Pénzintézeti Központot közintézeteknek és közérdekű, vagy működésükkel a közérdeket érintő intézményeknek esetről-esetre való, vagy állandó és rendszeres felülvizsgálatával is megbízhatja és a felülvizsgálat módját, valamint a költségek fedezését rendelettel állapíthatja meg.
Az 5. § 8. pontja alapján végzett tennivalók költségének fedezése a Pénzintézeti Központ és a megbízó között szabad megegyezés tárgya.
8. § A Pénzintézeti Központ fennállásának tartama időben nem korlátolt.
9. § A Pénzintézeti Központ hirdetményeit a Budapesten megjelenő hivatalos lapban teszi közzé.
10. § A Pénzintézeti Központ tagjai lehetnek:
1. részvénytársasági alapon működő pénzintézetek;
2. a pénzügyminiszter engedélyével községi, illetve városi takarékpénztárak, valamint külföldi pénzintézeteknek Magyarország területén működő fiókjai;
3. oly önálló szövetkezetek, amelyek bankszerű ügyletekkel foglalkoznak;
4. külön törvényen alapuló pénzintézetek;
5. alapítványi pénztárak;
6. a m. kir. államkincstár.
11. § A 10. § 1-5. pontjai alatt említett tagokat a választmány veszi fel. A felvételt írásban kell kérni a jelen alapszabályokhoz 2. sz. melléklet gyanánt csatolt minta szerint. A felvételhez a választmány egyszerű szótöbbséggel hozott határozata szükséges.
12. § A Pénzintézeti Központ üzletrészei kétfélék: „A” sorozatúak és „B” sorozatúak. Az üzletrészek nyilvántartására üzletrészkönyvet kell vezetni.
A m. kir. államkincstár „B” sorozatú üzletrészeket kap, az összes többi tagok „A” sorozatú üzletrészeket kapnak.
Az „A” sorozatú üzletrészek mennyisége sem lefelé, sem felfelé korlátozva nincs.
Az államkincstár a Pénzintézeti Központ alapításakor az 1916. évi XIV. tc. alapján százmillió korona névértékű „B” sorozatú üzletrészt vett át; - a pénzügyminiszter az 1920: törvénycikk értelmében a Pénzintézeti Központ tőkéjéhez - az államkincstárnak a Pénzintézeti Központnál 1919. évi augusztus hó 1-vel fennálló követelései terhére - további százmillió korona névértékű „B” sorozatú üzletrész átvételével járulhat.
13. § Úgy az „A” sorozatba, mint a „B” sorozatba tartozó egy-egy üzletrésznek névértéke 4.000 (négyezer) korona. Az üzletrészekről névre szóló okiratok állíttatnak ki. Ugyanazon tagnak több üzletrésze a tag kívánságára egy okiratba is összefoglalható. Az üzletrészkönyvben nyilvántartandó, hogy az üzletrészekről mily okiratok adattak ki.
14. § 250.000 koronát meg nem haladó saját tőkével (7. § második bekezdés) bíró intézetek egy üzletrészt vesznek át. Nagyobb tőkével bíró intézetek saját tőkéjük arányában vesznek át üzletrészeket oly módon, hogy minden további 250.000 korona után egy további üzletrész veendő át; minden megkezdett 250.000 korona addig, amig 125.000 koronát el nem ér, figyelmen kívül marad, ha pedig ezt az összeget eléri, vagy meghaladja, teljes 250.000 koronával vétetik számításba.
A 10. § 2. és 4. pontja alá eső intézetekre, valamint a 10. § 5. pontja alá eső pénztárakra nézve a pénzügyminiszter, a 10. § 3. pontja alá eső intézetekre nézve és a valódi tartalékok (7. § második bek.) összegét illetőleg a 10. § 1. pontja alá eső intézetekre nézve is az intézet utolsó mérlegében foglalt adatok figyelembevételével a Pénzintézeti Központ igazgatósága állapítja meg, hogy a tag - úgy az átveendő üzletrészek mennyiségének, mint a felülvizsgálatnak szempontjából - mily összeggel veendő tekintetbe. A pénzügyminiszter a 10. § 2., 4. és 5. pontja alá eső tagokra vonatkozó e tárgyú határozatait módosíthatja.
Ha valamely intézet saját tőkéje a Pénzintézeti Központba való belépése után növekedik, megfelelő számú további üzletrészt, vagy üzletrészeket tartozik átvenni, kivéve azokat a tagokat, amelyek már előzőleg legalább 250 üzletrészt vettek át. Saját tőkéjének a belépés után való csökkenése címén az intézet üzletrészeinek csökkenését nem igényelheti, azonban az az intézet, amely kétszázötvennél több üzletrészt vett át, üzletrészeinek számát kétszázötvenre csökkentheti, ha erre vonatkozó szándékát az 1920. év végéig a Pénzintézeti Központhoz beérkező ajánlott levélben közli.
15. § Az „A” sorozatú üzletrészek névértéke tíz egyenlő kamatmentes évi részletben fizetendő be, melyeknek elseje a felvételi kérelemmel egyidejűleg, a második a következő év január hó 1-én, a továbbiak a következő években mindenkor január hó 1-én esedékesek. Az alapítótagok az első részletet az alakuláskor, a többi részletet pedig minden következő év január hó 1-én tartoznak befizetni. Ha valamely tag saját tőkéjének növekedése folytán új üzletrészeket tartozik átvenni (14. § 3. bek.), ezeknek névértékéből haladéktalanul befizetni tartozik annyi évi részletet, amennyi az általa eredetileg átvett üzletrészek névértékéből már lejárt és ezenkívül ezen részleteknek az illető üzletév elejétől a fizetés napjáig járó ötszázalékos kamatját, míg a névérték többi része a tagnak új üzletrészei után ugyanoly részletekben és időpontokban fizetendő be, mint a régi üzletrészei után. A tagok a még hátralékos üzletrészeket a Pénzintézeti Központ hozzájárulásával egyszerre is befizethetik.
Ha a befizetési kötelezettség idejekorán nem teljesíttetik, akkor a Pénzintézeti Központnak - az igazgatóság üzletrészenként és esetenként való választásához képest - joga van az elmulasztott befizetési összeget és ennek törvényes késedelmi kamatait per útján behajtani, avagy a késedelmes üzletrészre vonatkozó jogokat és a reá eddig teljesített befizetéseket elveszetteknek kimondani. - Az utóbbi esetben a Pénzintézeti Központ hirdetményt bocsát ki, melynek a fizetési felhíváson kívül az üzletrésznek nem fizetés esetében bekövetkezendő érvénytelenné nyilvánítására vonatkozó figyelmeztetést is tartalmaznia kell; e hirdetmény háromszor teendő közzé. - Azon üzletrész, amelyre az így bekövetelt befizetés a hirdetménynek harmadszori megjelenésétől számított harminc napon belül meg nem történik, igazgatósági határozattal érvénytelennek nyilváníttatik és ezen üzletrész tulajdonosa elveszti az üzletrészre vonatkozó összes jogait, valamint a reája teljesített befizetéseket, amely utóbbiak a rendes tartalékalap javára esnek.
Ha a Pénzintézeti Központ felszámol, az akkor még esedékessé nem vált részletek befizetése nem követelhető.
16. § Az üzletrészek csak a Pénzintézeti Központ igazgatóságának előzetes irásbeli engedélyével idegeníthetők el. A jogutód az engedély megadása esetében is felvételi eljárás (11. §) alá esik.
17. § A tag - legalább egy évi előzetes irásbeli felmondás után - bármely üzletév végével kiléphet. A felmondásnak ki kell terjednie a tag összes üzletrészeire.
Az igazgatóság azoknak a Pénzintézeti Központ tagjai sorába tartozó pénzintézeteknek üzletrészeit, amelyeknek székhelye Magyarországnak idegen közigazgatás alatt álló területén van, a 19. § szabályainak betartásával visszafizetheti.
18. § Kizárásnak van helye a következő esetekben:
1. A 7. § szerint felülvizsgálat alá eső tag az igazgatóság (fellebbezés esetén: a választmány) határozatával kizárható, ha a felülvizsgálatra vonatkozólag megállapított szabályoknak, vagy az igazgatóság (fellebbezés esetén: a választmány) által a 7. § utolsó bekezdésében a tag közgyűlésével közlendő észrevételek előterjesztésére, illetve a közgyűlés egybehivására vonatkozólag előrelátott felhivásoknak nem tesz eleget. A választmányhoz való fellebbezésnek határideje 15 nap, mely az igazgatósági határozat kézbesítésétől számít.
2. A 10. § 1-5. pontjai alatt felsorolt tagok bármelyike kizárható az igazgatóságnak a választmány hozzájárulásával tett javaslata alapján a közgyűlésnek titkos szavazással, kétharmad szótöbbséggel hozott határozatával, ha az illető tag működése a pénzintézeti üzletelvek szempontjából súlyos kifogás alá esik.
19. § Kiválás esetében a K. T. 235. és 237. §-ai irányadók. A tagnak kiválás esetében kijáró összeg elsősorban a tagnak a Pénzintézeti Központ irányában netán fennálló tartozásai törlesztésére fordítandó.
20. § A Pénzintézeti Központ kötelezettségeiért a tagok csupán üzletrészeik erejéig felelősek.
21. § A be- és kilépett tagokat és a felmondott üzletrészek számát a Pénzintézeti Központ igazgatósága évenként legalább egyszer, még pedig legkésőbb julius havában tartozik a törvényszéknél bejelenteni. Ugyancsak minden év julius havában tartozik az igazgatóság a törvényszéknek a tagoknak betűrendes névjegyzékét az üzletrészek kitüntetése mellett bemutatni.
22. § A Pénzintézeti Központ szervei a következők:
1. a közgyűlés,
2. az igazgatóság,
3. a vezérigazgató,
4. a választmány,
5. a felügyelőbizottság.
23. § Mindazon jogokat, amelyek a tagokat a Pénzintézeti Központ ügyei tekintetében megilletik - amennyiben a törvény, vagy az alapszabályok ez alól kivételt nem állapítanak meg - a tagok összessége a közgyűlésen gyakorolja.
24. § A közgyűlés rendes, vagy rendkívüli.
A közgyűlések Budapesten tartandók meg.
25. § A rendes közgyűlés az igazgatóság által évenként legkésőbben június hó 30-ra hívandó össze.
26. § Az igazgatóságnak jogában áll, amikor ennek szükségét látja, rendkívüli közgyűlést összehívni.
Az igazgatóság köteles a rendkívüli közgyűlést haladéktalanul összehívni, ha egy, vagy több tag, akik összesen a legutolsó mérleg szerint fennálló „A” sorozatú üzletrészeknek egytízed részét képviselik, üzletrészokirataiknak a Pénzintézeti Központ pénztáránál való letétele és a közgyűlés okának és céljának megjelölése mellett, annak egybehívását követelik. A m. kir. pénzügyminiszter kívánságára az igazgatóság köteles a rendkívüli közgyűlést haladéktalanul összehívni, anélkül, hogy a „B” sorozatú üzletrészek evégből leteendők volnának.
Köteles az igazgatóság továbbá a közgyűlést összehívni, ha az igazgatóság választott tagjainak száma nyolc alá, vagy a választmány tagjainak száma harminc alá, vagy a felügyelőbizottság tagjainak száma öt alá szállt (43. §, 46. §, hetedik bek. és 50. § második bek.).
27. § A felügyelőbizottság a K. T. 195. §-a harmadik bekezdésének (K. T. 244. §) eseteiben köteles a közgyűlést egybehívni.
28. § A közgyűlés összehívását a közgyűlés napját legalább 15 nappal megelőzőleg egyszer közzé kell tenni.
A hirdetményben a közgyűlés helyét és idejét, valamint a tárgysorozatot is fel kell tüntetni.
A közgyűlés csupán a közzétett napirendbe felvett tárgyakról hozhat határozatot. Kivételt ez alól csak újabb közgyűlés összehívására vonatkozó indítvány képez.
A tagok indítványait a legközelebbi rendes közgyűlés napirendjébe fel kell venni, ha ezeket az indítványokat legalább harminc nappal a közgyűlés előtt az igazgatóságnál írásban bejelentették.
29. § A közgyűlésen csak az a tag vehet részt, aki az üzletrészekre való befizetésekkel hátralékban nincs és üzletrészokiratát legalább öt nappal a közgyűlés előtt letétbe helyezi a Pénzintézeti Központ pénztáránál, vagy azon letéti helyek valamelyikénél, amelyek az összehivó hirdetményben kijelöltettek.
A letett üzletrészokiratok csak a közgyűlés befejezte után adatnak vissza.
A letétbehelyezett üzletrészokiratokról igazolójegyek adatnak ki, melyek a tag nevére szólnak és magukban foglalják a letett üzletrészokiratok számát. Ezen igazolójegy alapján a tagnak oly közege, aki a tag képviseletére a tag alapszabályai szerint önállóan jogosítva van, a tag nevében további meghatalmazás nélkül eljárhat. A tagnak az igazolójegy hátára vezetett és cégjegyzékszerűen aláírt meghatalmazás alapján eljárhat a tag igazgatóságának valamely tagja, vagy valamely tisztviselője, vagy egy más, a közgyűlésen való részvételre jogosult tag, illetve ennek igazgatósági tagja vagy tisztviselője.
Az igazgatóság megfelelő igazolás esetében az igazolójegyet az üzletrészokirat letétbehelyezése nélkül is kiadhatja.
A kiadott igazolójegyekről az igazgatóság jegyzéket készít, amelyben feltünteti azt is, hogy az egyes letevő tagok - figyelemmel saját tőkéjüknek időközben netalán beállott változásaira (14. § harmadik bek.) - melyik kúriába tartoznak (32. § 3. bek.).
A m. kir. államkincstár képviselői a pénzügyminiszter felhatalmazása alapján eljárhatnak a közgyűlésen anélkül, hogy a m. kir. államkincstár üzletrészokiratait letétbe helyezné.
30. § A közgyűlés határozatképes, ha az összes „B” -sorozatú üzletrészeken kívül az utolsó mérleg szerint fennálló azon „A” -sorozatú üzletrészeknek, amelyekre befizetés hátralékban nincs, legalább egytized része képviselve van.
Eltérően az előző bekezdés rendelkezésétől, a feloszlási határozat meghozatalára csak oly közgyűlés határozatképes, amelyen az összes „B” -sorozatú üzletrészek és a befizetéssel nem hátralékos „A” -sorozatú üzletrészeknek legalább egynegyedrésze képviselve van. (61. §)
31. § Ha a közgyűlés határozatképtelen, úgy harminc napon belül újabb közgyűlés tartandó, melynek közzétételi határideje ugyancsak legalább tizenöt nap.
Az újabb közgyűlés a képviselt üzletrészek számára való tekintet nélkül - azonban csakis az első közgyűlés napirendjében felvett tárgyakra nézve - határozatképes.
32. § A közgyűlésen minden, a 29. § szerint megjelenésre jogosult „A” sorozatú üzletrész egy szavazatra ad jogot, azonban „A” sorozatú üzletrészek alapján kétszázötvennél több szavazatot egy tag sem gyakorolhat, sem saját nevében, sem mint meghatalmazott, sem mindkét minőségben együttvéve.
A „B” sorozatú üzletrészek együttvéve annyi szavazatra adnak jogot, mint azoknak a szavazatoknak kétharmada, amelyek az „A” sorozatú üzletrészek számára ugyanazon közgyűlésen igazoltattak. Kivétel ez alól a feloszlási határozat (61. §) tárgyában való szavazás, amelynél minden „B” sorozatú üzletrész is egy-egy szavazatra ad jogot.
Azon szavazásoknál, amelyek a jelen alapszabályok értelmében kúriánként eszközlendők (39. § 5. és 6. bek., 46. § 5. és 6. bek., 50. § 1. bek. és 62. § 1. bek.) csak az illető kúriákba tartozó tagok jelenlegi üzletrészei bírnak szavazati joggal. Ha azonban valamely kúria nem volna képviselve a közgyűlésen, akkor az alapszabályok szerint általa eszközlendő szavazásokra az összes jelenlevő üzletrészek jogosultak.
33. § A közgyűlés hatáskörébe a következő tárgyak tartoznak:
1. az igazgatóság azon tagjainak, akik választás alá esnek, továbbá a választmány tagjainak és a felügyelőbizottság tagjainak megválasztása és elmozdítása, valamint az igazgatóság összes tagjai (beleértve az elnököt), a vezérigazgató, a választmány tagjai és a felügyelőbizottság tagjai számára való felmentés megadása, továbbá a választmányi tagok jelenléti díjainak és a felügyelőbizottsági tagok díjazásának megállapítása;
2. a számadások megvizsgálása, a mérleg megállapítása és a nyereség feloszlása;
3. más társasággal való egyesülés (K. T. 179. § 3. pont és 240. §);
4. a Pénzintézeti Központ feloszlása;
5. az alapszabályok módosítása, mely határozat érvényességéhez azonban a pénzügyminiszter jóváhagyása szükséges; nem tekintendő alapszabálymódosításnak az alapszabályok 1. számú mellékletében foglalt felülvizsgálati utasításnak módosítása, mely a választmány jóváhagyásának fenntartásával az igazgatóságnak hatáskörébe tartozik (7. § 7. bek.) és csupán az igazgatóság fellebbezése esetében kerül a közgyűlés döntése alá (48. § 2. pont);
6. azon egyéb tárgyak feletti határozathozatal, amelyeket az alapszabályok a közgyűlés elé utalnak.
Oly kartellszerződések megkötésének, melyek minden társasági ügyletnek közös haszonravezetését célozzák (K. T. 179. § 4. pont és 240. §) helye nincs.
34. § A közgyűlés határozatait - az alább megállapított kivételekkel - egyszerű szótöbbséggel hozza. Szavazategyenlőség esetén az az indítvány tekintendő elfogadottnak, amelyhez a „B” - sorozatú üzletrészek csatlakoztak.
A szavazatok legalább kétharmad részének hozzájárulása szükséges a következő határozatok meghozatalához, ú. m.:
1. a 18. § 2. pontja szerinti kizárási határozathoz;
2. a feloszlási határozathoz (61. §).
A szavazás - az alább megjelölt kivételekkel - nyiltan, kézfelemelés, vagy felkiáltás útján történik. Csak egy jelenlévő tag kívánságára is ellenpróba, vagy ha ezen kívánság a szavazás elrendelése előtt fejeztetik ki - névszerinti szavazás rendelendő el.
Választásoknál, - hacsak a választásnak ellenmondás nélkül egyhangú közfelkiáltással való megejtése nem határoztatik el - a szavazás titkosan, szavazó lapokkal történik. Megválasztottaknak azon személyek tekintendők, akik legtöbb szavazatot nyertek. Szavazategyenlőség esetében sorshúzás dönt.
35. § A közgyűlésen az igazgatóság elnöke, ennek akadályoztatása esetén helyettese (38. § 3. bek.), helyettes nemlétében vagy akadályoztatása esetében az igazgatóság által kijelölt igazgatósági tag elnököl.
Az elnöklő kijelöli a jegyzőkönyvvezetőt, két jegyzőkönyvhitelesítőt és legalább két szavazatszedőt.
A tanácskozásra kitűzött tárgyak azon sorrendben veendők tárgyalás alá, amint a hirdetményben fel voltak sorolva. A közgyűlés azonban ettől az elnöklő hozzájárulásával többségi határozat útján eltérhet.
36. § Minden közgyűlésről jegyzőkönyv veendő fel, amelybe a jelenlévő tagok nevei és az általuk képviselt üzletrészek száma felveendő.
A jegyzőkönyv az elnöklő, a jegyzőkönyvvezető és a jegyzőkönyvhitelesítők által írandó alá és az igazgatóság által a m. kir. pénzügyminiszternek és a budapesti kir. törvényszéknek bemutatandó.
37. § Az igazgatóság a következőkből áll:
1. az elnökből (38. §),
2. a vezérigazgatóból (45. §),
3. tizennyolc választott tagból (39. §) és
4. négy kiküldött tagból (40. §).
38. § Az elnököt öt év tartamára a pénzügyminiszter előterjesztésére az államfő nevezi ki.
Az elnök vezeti a közgyűlést, az igazgatóság, az esetleg alakítandó végrehajtó bizottság és a választmány tanácskozásait és irányítja az intézet ügyvitelét.
Akadályoztatás esetén az elnök az igazgatóságnak kiküldött tagjai közül (40. §) helyettest jelöl ki. Ha az elnök helyettest nem jelöl, úgy az elnököt a pénzügyminiszter által kiküldött igazgatósági tag, vagy az utóbbi által a többi kormánykiküldöttek közül kijelölt helyettes helyettesíti. Az elnök helyettese az elnök összes jogait gyakorolja, de helyettesnek kirendelésére jogköre csak abban az esetben terjed ki, ha az elnök helyettese gyanánt a pénzügyminiszter által kiküldött igazgatósági tag jár el. Az elnök javadalmazását a pénzügyminiszter állapítja meg. E javadalmazást az elnök az üzleti számla terhére élvezi.
39. § Az igazgatóságnak tizennyolc választott tagja van, akik négy csoportra oszlanak; u. m.:
1. három tag a százmillió koronát meghaladó saját tőkével (7. § 2. bek.) bíró intézeteknek jelöltjei közül választandó (első kúria),
2. két tag a negyvenmillió koronánál több, de százmillió koronát meg nem haladó saját tőkével (7. § 2. bek.) bíró intézeteknek jelöltjei közül választandó,
3. hét tag a többi tagok jelöltjei közül választandó (3. kúria),
4. hat tag a pénzügyminiszter jelölése alapján választandó.
Az első kúria részéről jelöltnek tekintendő, akit az ezen kúriába tartozó intézetek közül legalább három tag, a második kúria részéről jelöltnek tekintendő, akit az ezen kúriába tartozó intézetek közül legalább három tag, a harmadik kúria részéről jelöltnek tekintendő, akit az ezen kúriába tartozó intézetek közül legalább húsz tag, illetőleg a közgyűlésen e tagokat képviselő személy a szavazás megkezdése előtt írásban jelölt.
Ha akár az első, akár a második, akár a harmadik kúriából betöltendő helyekre nincs elegendő jelölt, úgy a közgyűlés a fennmaradó helyeket a kúria jelölésére való tekintet nélkül tölti be.
A pénzügyminiszter jelölése alapján betöltendő minden egyes helyre a pénzügyminiszter mindig legalább két-két személyt jelöl, akiknek egyike az illető helyre megválasztandó.
Az ezen § első bekezdésének 1., 2. és 3. pontjában érintett választásoknál a szavazás kúriánként eszközlendő, olykép, hogy minden kúria jelöltjeire rendszerint csak az illető kúriába tartozó tagok üzletrészei bírnak szavazati joggal. (32. § 3. bek.)
Időközi üresedés betöltése végett megválasztandó személy jelölésére és a reája való szavazásra nézve ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, mint amelyek a kivált személyeknek megválasztásánál a jelen szakasz szerint alkalmazandók voltak.
40. § Az igazgatóságnak tagjai továbbá a pénzügyi, az igazságügyi, a kereskedelmi és földmívelésügyi miniszternek egy-egy kiküldöttje, kik maguk, vagy helyettesük személyében bírnak szavazati joggal. A kiküldésre jogosult miniszter a kiküldéssel egyidejűleg megjelöli kiküldöttjének helyettesét is. Ha a kiküldött igazgatósági tagnak vagy helyettesének megbízása bármely oknál fogva megszűnik, akkor a kivált személy állásának újólagos kiküldés útján való betöltésére az a miniszter jogosult, aki a kivált személy kiküldötte volt.
A pénzügyminiszter kiküldöttjét, illetve helyettesét a közgyűlésnek tagok kizárásának kérdésére, továbbá igazgatósági, választmányi és felügyelőbizottsági tagok választására vonatkozó határozatai, végül a választmánynak a 48. § 3. pontja alapján hozott határozata kivételével az intézet bármely szervének minden határozata és cselekménye ellen óvási jog illeti meg. Az óvás a pénzügyminiszter döntéséig felfüggesztő hatállyal bír. Ha azonban a döntés tizenöt nap alatt be nem következik, a határozat, illetve cselekmény végrehajtható.
41. § Az igazgatóság választott tagjai megbizatásának tartama hat évre szól.
A jelenlegi választott igazgatósági tagok megbizatása az 1920. évben megtartott rendes közgyűléssel lejár és a megüresedett helyeket a 39. § értelmében kell betölteni.
A 39. § első bekezdésének 1-3. pontjai értelmében a kúriák jelöltjei közül ezen a közgyűlésen választandó tizenként igazgatósági tag közül hatnak megbizatása csupán három évre szól; ebből a célból a megválasztandó tizenkét ilyen igazgatósági tag közül hatot ki kell sorsolni. A ki nem sorsolt hat ilyen igazgatósági tag megbizatása hat évre szól, valamint ugyancsak hat-hat évre szól a jövőben megválasztandó igazgatósági tagok megbizatása is. Választott igazgatósági tag állásának időközi megüresedése esetében a legközelebbi közgyűlés tölti be a helyet. (26. § ut. bek., 43. §)
A kiküldött igazgatósági tagoknak (40. §) és helyetteseiknek megbizatása addig tart, míg a kiküldésre jogosult miniszternek a megbízást visszavonó rendelkezése a Pénzintézeti Központhoz be nem érkezik.
42. § Az igazgatóság üléseit az elnök hívja össze.
Az igazgatóság június és augusztus hónapok kivételével havonta tartson ülést.
Személyesen meg nem jelenő igazgatósági tag írásbeli meghatalmazással más igazgatósági tagot bizhat meg helyettesítésével. Az ülés határozatképes, ha az összes igazgatósági tagok meghívattak és legalább nyolc igazgatósági tag személyesen vagy más igazgatósági tag által helyettesítve megjelent. Az igazgatóság határozatait egyszerű szótöbbséggel hozza. Szavazategyenlőség esetében az az indítvány tekintendő elfogadottnak, amelyhez az elnöklő csatlakozott.
Az igazgatóság maga állapítja meg ügyrendjét.
Az igazgatósági ülésekről felvett jegyzőkönyvek másolatban közlendők a választmánnyal.
Az igazgatóság jogosítva van egyes ügyek ellátását egyes tagjaira bízni, valamint az ügyek közvetlen irányítására végrehajtó-bizottságot kiküldeni. Ha az igazgatóság végrehajtó-bizottságot alakít, akkor ebbe az elnököt, a pénzügyminiszter által kiküldött igazgatósági tagot, illetve ennek helyettesét és a vezérigazgatót okvetlenül be kell választani.
A végrehajtó-bizottság megalakításának egyéb módozatait és annak ügyrendjét az igazgatóság állapítja meg.
Az igazgatóság azon tagjai számára, akiket egyes ügyek ellátásával bíz meg, külön díjazást állapíthat meg.
A végrehajtó-bizottság tagjai működésükért az igazgatóság által meghatározandó összegű illetményben és az alapszabályok 56. §-ának 5. pontja, illetve 60. §-a szerint alakuló jutalékban részesülnek. A pénzügyminiszter kiküldöttjének végrehajtó-bizottsági illetményei és jutaléka a magyar kir. központi állampénztárba fizetendő be.
43. § Ha a választott igazgatósági tagok száma nyolc alá száll, akkor az üresedés betöltése végett haladéktalanul közgyűlés hívandó egybe. (26. § ut. bek.)
44. § Az igazgatóság tagjai évi ötezer korona tiszteletdíjban és az alapszabályok 56. § 5. pontja, illetve 60. §-a szerint alakuló jutalékban részesülnek.
A kiküldött tagok (40. §) tiszteletdíja és jutalékai a m. kir. központi állampénztárba fizetendők be.
45. § A vezérigazgatót az igazgatóság nevezi ki, de kinevezése a pénzügyminiszter jóváhagyását igényli.
A vezérigazgató vezeti a Pénzintézeti Központ ügyeit, az igazgatóságnak, illetve - amennyiben a jelen alapszabályok valamely ügyet a választmány hatáskörébe utalnak - a választmánynak utasításaihoz képest. A vezérigazgató hatásköre közelebbről az igazgatóság által megállapítandó ügyrendben nyer szabályozást.
A vezérigazgató javadalmazása az igazgatóság és a vezérigazgató között való szerződés tárgya, a szerződés azonban a pénzügyminiszter jóváhagyását igényli. A vezérigazgató javadalmazását az üzleti számla terhére élvezi.
46. § A választmány az elnökből (38. §) és negyvennégy tagból áll.
A választmányi tagok három csoportba oszlanak, u. m.:
1. hét választmányi tag az első kúria (39. § első bek. első pont) jelöltjei közül választandó;
2. hét választmányi tag a második kúria (39. § első bek. 2. pont) jelöltjei közül választandó;
3. harminc választmányi tag a harmadik kúria (39. § első bek. harmadik pont) jelöltjei közül választandó.
Az első kúria részéről jelöltnek tekintendő, akit az ezen kúriába tartozó intézetek közül legalább három tag, a második kúria részéről jelöltnek tekintendő, akit az ezen kúriába tartozó intézetek közül legalább három tag, a harmadik kúria részéről jelöltnek tekintendő, akit az ezen kúriába tartozó intézetek közül legalább húsz tag, illetőleg a közgyűlésen a tagokat képviselő személy a szavazás megkezdése előtt írásban jelöl.
Ha akár az első, akár a második, akár a harmadik kúriából betöltendő helyekre nincs elegendő jelölt, úgy a közgyűlés a fennmaradó helyeket a kúria jelölésére való tekintet nélkül tölti be.
Az ezen § alapján való választásoknál a szavazás kúriánként eszközlendő, olykép, hogy minden kúria jelöltjeire rendszerint csak az illető kúriába tartozó tagok üzletrészei bírnak szavazati joggal. (32. § 3. bek.)
A választmány megbízása hat évre terjed. Időközi üresedések esetében az ezen időtartamból még hátralevő tartamra a legközelebbi közgyűlés tölti be a kivált választmányi tag helyét. Ha a választmányi tagok száma harminc alá száll, akkor az igazgatóság az üresedések betöltése végett a közgyülést tizenöt nap alatt összehívni tartozik (26. § ut. bek.). Időközi üresedés betöltése végett megválasztandó személy jelölésére és a reája való szavazásra nézve ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, mint amelyek a kivált választmányi tagnak megválasztásánál a jelen szakasz szerint alkalmazandók voltak. A választmány jelenlegi tagjainak megbizatása az 1920. év során megtartandó közgyűléssel lejár.
47. § Az igazgatóság elnöke (38. §) egyszersmind elnöke a választmánynak is. Az elnök helyettesítésére nézve a 38. § vonatkozó intézkedéseit kell alkalmazni.
A választmányi ülés határozatképességéhez az összes választmányi tagok meghívása és legalább húsz tagnak jelenléte szükséges. Határozatképtelenség esetében az ülés újból egybehívandó. Ezen egybehívásban megemlítendő a tárgyak felsorolásával az a körülmény, hogy az ülés a megjelent tagok számára való tekintet nélkül határozatképes lesz. A választmányi ülésekre a pénzügyminiszter kiküldöttje (40. §) meghívandó.
A választmány határozatait egyszerű szótöbbséggel hozza. Szavazategyenlőség esetében az az indítvány tekintendő elfogadottnak, amelyhez az elnök csatlakozott.
48. § A választmány hatáskörébe a következő tárgyak tartoznak:
1. A Pénzintézeti Központ ügyvitelére vonatkozó általános elveknek megállapítása, oly korlátozással azonban, hogy ezen határozatok ellen az igazgatóságot halasztó hatályú fellebbezés illeti meg a közgyűléshez;
2. A felülvizsgálatra vonatkozó utasítás módosításainak (7. § 7. bek.) jóváhagyása; a jóváhagyás megtagadása esetén az igazgatóságot fellebbezési jog illeti a közgyűléshez:
3. Azon fellebbezések elintézése, amelyekkel a tagok az igazgatóságnak azon határozata ellen élnek, hogy a felülvizsgálat alapján való észrevételek a tag közgyűlésével közlendők, illetve, hogy ezen közgyűlés bizonyos záros határidőn belül egybehívassék. (7. § 8. bek.) A jelen 3. pontban szabályozott hatáskörének ellátására a választmány saját kebeléből albizottságot küld ki, mely az elnökből, vagy ennek helyetteséből (47. § 1. bek.) és tizennégy tagból áll, kik közül kettő az első kúriába, kettő a második kúriába és tíz a harmadik kúriába tartozó választmányi tagok sorából választandó. Ezen albizottság határozatképességéhez az összes albizottsági tagoknak az elnök, vagy helyettese által való meghívása és az elnöknek vagy helyettesének és legalább tíz albizottsági tagnak jelenléte szükséges. Ha az albizottság határozatképtelen, úgy - legalább nyolc napi határidővel és arra való utalással, hogy az újabb ülés a megjelenő albizottsági tagok számára való tekintet nélkül határozatképes lesz - újból összehívandó: az albizottságnak ezen újabb ülése a jelenlevő albizottsági tagok számára való tekintet nélkül, - de csak a határozatképtelen ülés napirendjébe felvett tárgyakra nézve - határozatképes. Az albizottság határozatait szótöbbséggel hozza. Szavazategyenlőség esetében az az indítvány tekintendő elfogadottnak, amelyhez az elnöklő csatlakozott.
4. A 18. § 1. pontja alapján az igazgatóság által hozott kizárási határozat tárgyában a tag fellebbezése esetében való végleges határozathozatal.
5. Határozathozatal az igazgatóságnak valamely tag kizárása iránt tervbevett közgyűlési javaslatához való hozzájárulás tárgyában. (18. § 2. pont.)
49. § A választmány tagjai az üléseken való részvételükért jelenléti díjakban részesülnek, amelyeknek nagyságát a közgyűlés állapítja meg. Ezenfelül a választmány vidéken lakó tagjainak útiköltségei megtérítendők.
Az igazgatóságnak jogában áll a választmánynak egyes tagjait vagy csoportjait alkalmilag valamely külön meghatározott működési körrel megbízni; ilyen ténykedésükért az igénybevett tagok az igazgatóság által megállapított külön díjazásban részesülnek.
50. § A felügyelőbizottság kilenc tagból áll, kik közül kettő az első kúriába, egy a második kúriába, négy a harmadik kúriába tartozó intézeteknek és kettő a pénzügyminiszternek jelölése alapján választatik a közgyűlés által. Alkalmazni kell a 39. § 2., 3., 4., 5. és 6. bekezdését.
Ha a felügyelőbizottsági tagok száma öt alá száll, akkor az üresedés betöltése végett haladéktalanúl közgyűlés hívandó egybe (26. § ut. bek.).
A felügyelőbizottság megbízása mindenkor egy évre terjed és a legközelebbi rendes közgyűléssel jár le.
A felügyelőbizottsági tagok korlátlanúl újból megválaszthatók.
51. § A felügyelőbizottság működésére nézve a K. T. 195. és 196. §-ai illetve 244. és 245. §-ai irányadók.
52. § A felügyelőbizottság tagjai meghatározott díjazásban részesűlnek, melyet a közgyűlés állapít meg.
53. § Az üzletév január 1-én kezdődik és december 31-én végződik.
Minden üzletév végén az üzleti könyvek lezárandók és mérleg, valamint nyereség- és veszteségszámla készítendő.
54. § A mérleg felállításánál a K. T. 199. §-ának rendelkezései szolgálnak irányadóul.
55. § A mérleg valamint a nyereség- és veszteségszámla az igazgatóság által felülvizsgálás céljából a felügyelőbizottság elé terjesztendő.
A felügyelőbizottság által megvizsgált mérleg és a felügyelőbizottság jelentésének kivonata a rendes közgyűlés megtartása előtt legkésőbb nyolc nappal közzéteendő.
A mérleget a közgyülés által való jóváhagyása után az igazgatóság a budapesti kir. törvényszéknek haladéktalanul bemutatni tartozik.
56. § Az évi nyereségből:
1. 10% a veszteségi tartalékalapba (57. §) utalandó;
2. 10% a rendes tartalékalapba (58. §) utalandó;
3. 5% a nyugdíjalapba (59. §) utalandó;
4. a fennmaradó összegből elsősorban az „A” sorozatú üzletrészekre tényleg befizetett összegek után 5% osztalék fizetendő;
„B” sorozatú üzletrészek névértéke után 5% osztalék fizetendő;
5. a fennmaradó összeg 10%-a az igazgatóság és ha végrehajtóbizottság (42. § 6. bek.) alakíttatott, az igazgatóság és a végrehajtóbizottság jutalékára fordítandó (60. §);
6. a netán még fennmaradó felesleg a rendes tartalékalapba utalandó.
57. § A m. kir. államkincstár az alakuláskor a „B” -sorozatú üzletrészekre való befizetésen kívül huszonötmillió korona készpénzösszeget bocsátott a Pénzintézeti Központ rendelkezésére, amelyből veszteségi alap képzendő.
A veszteségi tartalékalap rendeltetése az, hogy a háborús események és a rossz gazdasági viszonyok kapcsán előállott rendkívüli helyzet okozta nehézségek között reászoruló pénzintézeteket, valamint azon pénzintézeteket, amelyeknek segélyezése közérdekből indokolva van, a Pénzintézeti Központ fokozottabb mértékben támogathassa, vagy az ily támogatásokból eredő veszteségeket fedezze.
A veszteségi tartalékalap a nyereségből az 56. § első pontjában meghatározott mértékben gyarapítandó.
58. § A rendes tartalékalap rendeltetése az, hogy abból a Pénzintézeti Központnak rendkívüli üzleti veszteségei a közgyűlés határozata alapján fedeztessenek.
A rendes tartalékalap az 56. § 2. és 6. pontjaiban meghatározott összegekből képződik. A rendes tartalékalap összege korlátozva nincs.
59. § A nyugdíjalap rendeltetése az, hogy abból - az igazgatóság indítványára a közgyűlés által megállapítandó nyugdíjszabályzat rendelkezéseinek megfelelően - úgy a Pénzintézeti Központ alkalmazottai, mint a tagok alkalmazottai, illetve mindezeknek hátramaradottjai nyugdíjban részesüljenek.
A nyugdíjszabályzat intézkedni fog abban az irányban is, hogy miképen alakuljanak a Pénzintézeti Központból kiváló tagok alkalmazottainak igényei.
Mindaddig, amig a nyugdíjszabályzat megalkotva nincs, a nyugdíjalapba a Pénzintézeti Központ részéről eszközölt befizetések a Pénzintézeti Központnak kizárólagos tulajdonát képezik és a nyugdíjalap a Pénzintézeti Központ tartalékalapjának tekintendő.
A nyugdíjalap az 56. § harmadik pontjában meghatározott befizetésekből és a nyugdíjra jogosultaknak a nyugdíjszabályzat által megállapítandó befizetéseiből képződik.
60. § Az 56. § 5. pontja szerint adódó igazgatósági jutalék az igazgatósági tagok között - az elnök kivételével, aki a jutalékban nem részesedik - egyenlő arányban osztandó el. A kiküldött igazgatósági tagokra (40. §) eső jutalékrész nem a tagoknak fizetendő ki, hanem a m. kir. központi állampénztárba fizetendő be. (44. § 2. bek.).
Ha végrehajtó bizottság alakítatott (42. § 5. bek.), akkor azt, hogy az 56. § 5. pontja szerint adódó jutalék miképen oszlik meg az igazgatóság és a végrehajtóbizottság közt, a végrehajtóbizottság alakításakor az igazgatóság állapítja meg. A jutalék a végrehajtóbizottsági tagok között egyenlő arányban osztandó el. A pénzügyminiszter által kiküldött igazgatósági tagnak végrehajtóbizottsági jutaléka a m. kir. központi állampénztárba fizetendő be. (42. § ut. bek.).
A pénzügyminiszter kívánságára az igazgatósági és végrehajtóbizottsági tagok jutalékának összege megfelelően korlátozandó. Ebben az esetben az 56. § 5. pontjában meghatározott összeg megfelelően csökken. A korlátozás iránti kívánságát a pénzügyminiszter legkésőbben a mindenkori rendes közgyűlést megelőző napon közölni fogja a Pénzintézeti Központ igazgatóságával, aminek hiányában az illető közgyűlésen megállapításra kerülő jutalékok tekintetében a pénzügyminiszter a korlátozási kívánságtól elállottnak tekintendő.
61. § A Pénzintézeti Központ a K. T. 247. § 3. és 4. pontjában meghatározott eseten kívül csupán az alább körülírt közgyűlési határozat alapján oszlik fel.
A feloszlási határozat csak oly közgyűlésen hozható meg, amelyen az összes „B” -sorozatú üzletrészek és azonkívül a befizetéssel nem hátralékos „A” -sorozatú üzletrészeknek (29. §) legalább egynegyed része képviselve van (30. § 2. bek.); a határozat csak a képviselt összes üzletrészek alapján gyakorolható szavazatok legalább kétharmad részének hozzájárulásával hozható meg. Ha az e tárgyban összehívott közgyűlésen az összes „B” -sorozatú üzletrészek és a befizetéssel nem hátralékos „A” -sorozatú üzletrészeknek legalább egynegyed része képviselve nincs, akkor harminc napon belül újabb közgyűlés tartandó, mely a képviselt üzletrészek számára való tekintet nélkül határozatképes (31. §); a határozat meghozatalához azonban ezen újabb közgyülésen is a képviselt összes üzletrészek alapján gyakorolható szavazatok legalább kétharmad részének hozzájárulása szükséges.
62. § A felszámolás végrehajtása kilenc tagból álló felszámolóbizottságra bízandó. A felszámolóbizottsági tagok közül ötöt a pénzügyminiszter nevez ki, négyet pedig a közgyűlés választ, még pedig kettőt az első, vagy a második kúriába és kettőt a harmadik kúriába tartozó intézetek jelöltjei közül. (39. § 1. bek.) Ezen választásra megfelelő alkalmazást nyer a 39. § 2. és 3. bekezdése. A választásnál a szavazás kúriánként eszközlendő, olykép, hogy az első, valamint a második kúria jelöltjeire az ezen két kúriába tartozó tagok üzletrészei, a harmadik kúria jelöltjeire pedig a harmadik kúriába tartozó tagok üzletrészei bírnak rendszerint szavazati joggal. (39. § 3. bek.) Időközi üresedések betöltésénél alkalmazni kell a 39. § 6. bekezdését.
A felszámolóbizottság kinevezett tagjainak megbízása a pénzügyminiszter által való visszavonásig, választott tagjainak megbízása pedig mindenkor két évre terjed, de a felszámolóbizottsági tagok korlátlanul újból választhatók.
63. § A felszámolás során adódó tiszta vagyonból elsősorban az „A” sorozatú üzletrészekre a reájuk befizetett tőkeösszegek és ezeknek kielégítése után másodsorban a „B” -sorozatú üzletrészekre befizetett tőkeösszegek fizetendők vissza. Az ezután fennmaradó netaláni felszámolási feleslegben az összes üzletrészek névértékük arányában egyenlően osztoznak.
Felszámolás esetén a m. kir. államkincstár által a veszteségi tartalékalap céljaira rendelkezésre bocsátott 25,000.000 koronának a felszámolást megelőző utolsó mérleg szerint meglevő része a Pénzintézeti Központnak az államkincstár irányában való kamatmentes tartozásának tekintendő és tiszta vagyon gyanánt csak azon összeg osztható fel, mely a többi terheknek és ezen tartozásnak visszafizetése után fennmarad.
Egyebekben a felszámolásra a K. T. határozmányai nyernek alkalmazást, megjegyeztetvén, hogy a felügyelőbizottság a felszámolás alatt is tovább működik, ennek megválasztása a felszámolás alatt is ugyanúgy eszközlendő, mint a felszámolás előtt és hogy a felszámolás tartama alatt szintén tartandók évi rendes közgyűlések.
(az alapszabályok 7. §-ához)
A felülvizsgálat négy csoportba oszlik, ú. m.:
I. A könyvek felülvizsgálata.
II. A belső ügykezelés felülvizsgálata.
III. Az üzletvezetés felülvizsgálata.
IV. A mérleg, az eredményszámla és a leltár felülvizsgálata.
I. A könyvek felülvizsgálata
Tárgya:
1. Megállapítani, hogy milyen könyveket vezet az intézet.
2. Megállapítani, hogy a könyvek vezetése kifogástalanul eszközöltetik-e. (Különösen: kizárólag okmányok alapján és megfelelő helyen történik-e minden tétel könyvelése? A jour vannak-e tartva a könyvek? Nincsenek-e hézagok, törlések stb.?)
II. A belső ügykezelés felülvizsgálata
Tárgya megállapítani azt:
1. Vannak-e az alapszabályokban valamely rendelkezések, amelyek körülhatárolják az igazgatóság ügykörét, és pedig:
a) a K. T. szerint nem kötelező szervek által? Melyek ezek (végrehajtóbizottság, választmány stb.)? Mi a hatáskörünk? Működnek-e ezen szervek?
b) tárgyi korlátozások által? Melyek ezek? Betartattak-e?
2. Ki vezeti tényleg az üzleteket és miképen, illetve mely tartalommal van szabályozva ezen közeg hatásköre?
3. Kellő ellenőrzési intézkedések állanak-e fenn, különösen az utalványozás és pénztári kezelés tekintetében?
Közelebbről:
Nincsenek-e kumulálva olyan teendők, amelyeknek széjjel-választása ellenőrzési jelentőséggel bír? (például: pénztár és könyvelés; zár és ellenzár).
Értékek átvétele és kiadása tekintetében, továbbá beérkező levelek és küldemények felbontása tekintetében stb. kellő biztosítási intézkedések állanak-e fenn és melyek ezek?
Van-e kellő intézkedés arra, hogy a kimutatott értékek természetben meg legyenek (például bon-ok készpénz gyanánt ne szerepeljenek). Az ügyletek alapjául szolgáló okmányok megvannak-e, jogilag kifogástalanok-e és hogyan őriztetnek illetőleg tartatnak nyilván?
A pénztár ellenőrzése naponként történik-e?
4. Kellő biztonsági intézkedések állanak-e fenn?
Különösen: Készpénz és értékpapirok, betétkönyvi és pénztárnyomtatványok, csekkűrlapok stb. tűz- és betörésmentes módon vannak-e elhelyezve kettős ellenzár alatt? Alarmkészülék van-e? Tűz- és betörésbiztosítás van-e?
5. Van-e ügyrend és mennyiben tartalmaz az ügyrend a jelen címben foglaltakra nézve rendelkezéseket?
6. A bruttó-nyereségnek mely százalékát teszik az intézet költségei és mely kategóriákra oszlanak?
III. Az üzletvitel felülvizsgálata
Tárgya annak a megállapítása:
1. Mennyi saját tőkéje van az intézetnek:
a) részvénytőke alakjában,
b) tartalékok alakjában?
2. Mennyi idegen pénzt vesz az intézet ezidőszerint igénybe:
a) Takarékbetétkönyvek ellenében?
Állíttatik-e ki és mily összegekben betétkönyvek hitelnyujtás alapján? Hogyan fluktuáltak a betétek az utolsó évben?
b) Folyószámlán?
c) Visszaleszámítolás útján? Mely forrásoknál, mily elosztásban, milyen speciális biztosítékkal (értékpapirok, igazgatósági kezesség stb.) és milyen kamat ellenében vétetett igénybe a visszleszámítolás?
d) Lombardkölcsönök alakjában?
e) Átruházott jelzálogkölcsönök alakjában?
f) Egyéb (minemű) tartozások alakjában?
3. Mennyi az intézet kihelyezéseinek (vagyonelhelyezésének összege a következő értékekben:
a) Ingatlanokban.
aa) Intézeti házak.
bb) Egyéb városi ingatlanok.
cc) Mezőgazdasági ingatlanok.
dd) Ipari ingatlanok.
Mi az egyes ingatlanok provenienciája?
b) Váltótárcában.
aa) Jelzálogilag nem biztosított váltók.
bb) Jelzálogilag biztosított váltók.
cc) Aktív visszleszámítolás alakjában (más intézetektől reszkomptált váltók).
c) Jelzálogkölcsönökben.
aa) Törlesztések.
bb) Felmondásosak.
d) Kötvénykölcsönökben.
e) Előlegekben értékpapirokra.
aa) Tőzsdén jegyzettekre.
bb) Tőzsdén nem jegyzettekre.
f) Előlegekben kézizálogra.
(a kézizálog mineműsége?)
g) Saját értékpapirokban.
aa) Tőzsdén jegyzettekben.
bb) Tőzsdén nem jegyzettekben.
h) Adósoknál folyószámlán.
aa) Követelések elsőrendű pénzintézeteknél (az Osztrák-magyar bank kivételével).
bb) Követelések jelzálogbiztosítással.
cc) Követelések árú- és értékpapírfedezettel.
dd) Egyéb módon fedezett követelések.
ee) Fedezet nélkül való követelések [az aa) alattiak kivételével].
i) Készpénzben, ideértve giróköveteléseket az Osztrák-magyar banknál és követeléseket a postatakarékpénztárnál.
k) Egyebekben (részletezve).
4. Állanak-e fenn oly intézkedések, amelyek az intézet igazgatásában részes személyek irányában való közvetlen vagy közvetett hitelnyujtást szabályozzák? Hogyan alkalmaztattak ezek az intézkedések?
Tekintet nélkül arra, hogy ily intézkedések fennállanak-e, vannak-e az intézetnek ily kihelyezései és melyek ezek?
5. Milyen jellegű az intézet váltóanyaga és egyéb kihelyezései? Figyelemmel volt-e az intézet a kölcsönnyujtásoknál a kölcsönérték hováfordítására,
A kihelyezéseknél mily törlesztések köttettek ki és mennyiben tartattak be ezek?
Hogyan állanak a tőke- és kamathátralékok? Mennyi követelés áll per alatt és mennyi kétes? Ezekre az ügyekre vonatkozólag mi tűnik ki az intézeti ügyésznek a peres ügyek állását ismertető évi jelentéséből?
6. Érdekelve van-e az intézet és miképen oly vállalatokban, amelyek a beléjük fektetett tőkét hosszabb időre köthetik le, különösen parcellázásokban, iparvállalatokban affiliációkban és egyéb financirozásokban?
7. Mily kamatot fizet az intézet betétek, illetve folyószámla-betétek után?
8. Az intézetnek valamely vagyonalkatrészei (értékpapírok, ingatlanok stb.) le vannak-e kötve valamely kötelezettség külön biztosítéka gyanánt?
9. Legutoljára mikor emelte az intézet alaptőkéjét?
Állanak-e még fenn valamely pendenciák alaptőkefelemelésekből kifolyólag?
Amennyiben megállapítható: hol vannak elhelyezve az intézet részvényei?
10. Állanak-e fenn az intézetnek oly kötelezettségei, amelyek a lezárás tárgyát képező könyvelésből nem tünnek ki? (pl. fogyasztásiadóhitelekért, vámhitelekért vagy egyéb kötelezettségekért vállalt kezességek vagy szavatosságok alakjában).
IV. A mérleg, az eredményszámla és leltár felülvizsgálata
Tárgya: felülvizsgálni a mérlegnek, az eredményszámlának és a leltárnak, illetőleg a kapcsolatos kimutatásoknak alaki, számszerű és érdemleges helyességét; nevezetesen:
1. Egyezik-e a mérleg a könyvekkel és megfelel-e a rendes könyvelés elveinek és követelményeinek?
2. Megfelel-e a mérleg a K. T. rendelkezéseinek a kétes követelések beállítása szempontjából?
3. Történtek-e leírások és melyek ezek?
4. Mely tartalékolások eszközöltettek és miképen történt ez?
5. Megfelelően széjjel vannak-e választva a mérlegben a különböző számlák?
6. Aktív és passzív egyenlegek külön vannak-e kimutatva a mérlegben? Különösen, hogy van könyvelve a visszleszámítolás; külön vannak-e kimutatva adósok és hitelezők; külön vannak-e kimutatva a váltóknál a nyilt hitelűek és a betáblázottak; külön vannak-e kimutatva a jelzálogüzletben a törlesztéses kölcsönök; szeszhitelek és egyéb kötelezettségek elkülönített tételekben szerepelnek-e az adósok és a hitelezők között; óvadékra kiadott papirok szerepelnek-e az adósok közt az aktívumban és óvadékszámlán a passzívumban?
7. Külön vannak-e kimutatva a hátralékos és az előre fizett kamatok? Az előbbieknél figyelem van-e fordítva az elévülésre és a törvényes kamatmaximumra?
8. A per alatt álló váltók elkülönítve vannak-e kimutatva?
9. A betétek el vannak-e különítve betétek és folyószámla-betétek szerint?
10. Az értékpapírok részletezve és árfolyamokkal vannak-e kitüntetve?
11. Vannak-e aktív és passzív átmeneti tételek és miből tevődnek össze?
12. A részvénytőke hogyan van könyvelve, különösen teljes-e a befizetés és ha nem, miképen van ez kimutatva?
13. A tőkeemeléseknél beszedett felpénz mire fordíttatott és különösen nem használtatott-e fel veszteségek leírására? Készpénzben történt-e a felemelt alaptőke befizetése és a tőkefelemelések kapcsán nincs-e emelkedés a váltótárcában vagy a folyószámlán?
14. A betétek egyeznek-e a leltárral?
15. A nyereségfelosztás hogyan történik?
16. A fel nem vett osztalék összege mennyi?
17. Az eredményszámlán a kifizetett kamatok, különösen a betétkamatok külön vannak-e kitüntetve, szintúgy a kifizetett adók, különösen a betétkamatadó? Van-e és mennyit tesz ki a hátralékos kamatadó?
(Az alapszabályok 11. §-ához.)
Az alulírott pénzintézet/alapítványi pénztár kéri a Pénzintézeti Központ választmányát, hogy a Pénzintézeti Központba ennek tagja gyanánt vegye fel.
Kijelentjük, hogy a Pénzintézeti Központ alapszabályait ismerjük és azoknak magunkat minden tekintetben alávetjük.
Saját tőkéinket (a Pénzintézeti Központ alapszabályainak 7. § 2. bek.) a következőkben számítjuk fel:
.....................................................................................................................................
.....................................................................................................................................
.....................................................................................................................................
.....................................................................................................................................
Összesen: ..................................................................................................................
Tudomásul vesszük azonban, hogy a felszámítás a Pénzintézeti Központ alapszabályainak 14. §-a értelmében még módosulhat és az alapszabálynak megfelelő végleges megállapítást magunkra nézve kötelezőnek elfogadjuk.
A jelen felvételi kérelemmel mindaddig kötelezettségben állunk, amíg a Pénzintézeti Központ a választmány helytadó vagy elutasító határozatáról bennünket nem értesít.
Kelt ........................................................
..................................................
