Az igazságügyminisztérium ügykörébe tartozó teendőknek igen jelentékeny részét évtizedek óta a kir. bíróságoknak és ügyészségeknek az igazságügyminisztériumban alkalmazott tagjai végzik. A bíráknak és ügyészeknek a igazságügyminisztériumban való alkalmazása az igazságügyminiszternek adott törvényi felhatalmazáson alapszik, amely felhatalmazást azonban a törvényhozás nem egyszersmindenkorra, hanem csupán előre meghatározott rövidebb - rendszerint öt évi időtartamra adta meg.
Így történt ez nevezetesen mindjárt az első alkalommal, az 1886:XXVIII. törvénycikk megalkotásakor és ugyanígy rendelkezik a kérdést újból részletesen szabályozó 1899:XLVIII. törvénycikk is, amelynek hatályát az 1906. évi XI. törvénycikk az 1910. évi, az 1910:XXI. törvénycikk az 1915. évi, az 1915:XXIII. tc. pedig az 1920. évi december hó 31. napjáig meghosszabbította. A kir. bíróságok és ügyészségek tagjainak az igazságügyminisztériumban való alkalmazhatására vonatkozó törvényhozási felhatalmazás ilykép a folyó év végével megszűnik.
Arra, hogy az igazságügyminisztérium teendőinek ellátásánál a központi igazgatás fogalmazó személyzete mellett a bíróságok és ügyészségek tagjainak munkaereje is igénybevétetik, annak a felismerése vezetett, hogy az igazságügyminisztérium hatáskörébe tartozó ügyek jelentékeny része olyan természetű, amelynek megfelelő ellátása az igazságszolgáltatás terén szerzett gyakorlati tapasztalatokat és ismereteket tesz szükségessé. Ilyeneknek tekintette a törvényhozás az 1899:XLVIII. törvénycikk megalkotásánál különösen a kir. bíróságok és ügyészségek feletti felügyelet gyakorlását, jogi vélemények adását, törvényjavaslatok előkészítését és a törvények végrehajtásának szabályozását, továbbá mindazokat a tennivalókat, amelek a most felsoroltakkal összefüggnek.
E tennivalók egyrésze, nevezetesen a kir. bíróságok és ügyészségek feletti felügyelet, jogi vélemények adása és az ezekkel kapcsolatos egyéb teendők, az igazságügyminisztérium rendes munkaköréhez tartoznak és így természetesen mint a multban, úgy a jövőben is kivánatossá fogják tenni a bírói és ügyészi kar ily ügyek ellátására küönösen alkalmas tagjainak az igazságügyminisztériumban való alkalmazását.
A törvényjavaslatok előkészítése és a törvények végrehajtásának szabályozása időszakonkint igen változó mennyiségű munkaterhet ró az igazságügyminisztérium tisztviselői karára, bár teljesen ezek a munkálatok sem szünetelnek sohasem. Jelenleg igazságügyi jogunknak csaknem minden ága, különösen a háború és a forradalmak által felidézett nagy gazdasági átalakulás következtében újjáalkotást vagy legalább részleges átalakítást kíván. Ehhez járul a többi minisztériumok jogalkotó tevékenységében való közreműködés és ezek mellett, mint különösen súlyos munkateher hárul ez idő szerint az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályára a háború és a forradalmak által létrehozott helyzetnek a békére való átmenet következtében szükségessé vált sok jogszabály - törvények és rendeletek - megalkotása, illetőleg az abban való közreműködés.
A folyamatban levő törvényelőkészítő munkálatok folytonosságához fűződő érdek, továbbá ezeknek a munkálatoknak nagy terjedelme és sokirányúsága csaknem elkerülhetetlenül szükségessé teszik, hogy az igazságügyi igazgatásnak módjában legyen a biróságoknak és ügyészségeknek jelenleg az igazságügyminisztériumban alkalmazott azokat a tagjait, akik a törvények és rendeletek szerkesztésében már nagy jártasságra tettek szert, továbbra is ebben a munkakörben alkalmazni és a törvényelőkészítő munkálatok változó tárgykörének megfelelően e célból a szükséges gyakorlati tapasztalatokkal és szakismeretekkel rendelkező kiváló bírákat és ügyészeket a jövőben is berendelni.
Azalatt a több évtizedre terjedő idő alatt, amióta a bíróságoknak és ügyészségeknek tagja az igazságügyminisztériumban alkalmazva vannak, a berendelt bírák és ügyészek igen jelentékeny mértékben közreműködnek az igazságügyminisztérium olyan igazgatási tennivalóinak ellátásában is, amelyek a törvények végrehajtásával szoros kapcsolatban állanak s amelyeknek ellátására az igazságügyminisztérium rendes fogalmazó személyzetének létszáma éppen nem lenne elegendő.
Míg az eddigi előadottakból kétségtelen, hogy bíráknak és ügyészeknek az igazságügyminisztériumban való alkalmazása az igazságügyminisztérium ügykörének megfelelő ellátása és ügymenetének zavartalan fenntartása végett nélkülözhetetlen, addig másrészt ennek a rendszernek fenntartása mellett az az előny is szól, amely a kir. bíróságok és ügyészségek tagjainak az igazságügyminisztériumban való ideiglenes alkalmazásából az igazságszolgáltatásra származik. Az igazságügyminisztériumban alkalmazott bírák és ügyészek ugyanis ha törvényelőkészítő munkálatokban vesznek részt, bizonyos irányban szükségkép magasabb jogi képzettségre és szélesebb látókörre tesznek szert, ha pedig az igazságügyminisztérium felügyeleti vagy igazgatási ügykörében működnek, az igazságügyi adminisztráció terén jutnak olyan ismeretekhez és gyakorlatokhoz, amelyet megszerezni egyébként módjukban nem volna és amelyet azután mint bíróságok vagy ügyészségek vezetői az igazságszolgáltatás legnagyobb előnyére értékesíthetnek.
Ilykép a berendelések útján az igazságszolgáltatás és az igazságügyi admínisztráció között állandó kölcsönhatás fejlődik ki, nevezetesen azáltal, hogy a berendelt bírák és ügyészek a bírói vagy ügyészi működésük közben szerzett értékes tapasztalataikat az igazságügyminisztériumban a törvényelőkészítés és a központi felügyelet javára hasznosítják, másrészt pedig azok a bírák és ügyészek, akik igazságügyminisztériumi alkalmazásuk után ismét valamely bírósághoz vagy ügyészséghez kerülnek vissza, az igazságügyminisztériumban teljesített szolgálatuk következtében az igazságszolgáltatásba magasabb jogi ismereteket vagy az igazságügyi szervezet és igazgatás felett széleskörű áttekintést visznek magukkal.
A bíráknak és ügyészeknek az igazságügyminisztériumban való alkalmazása - az intézménynek több mint harminc éves fennállása alatt - a hozzáfűzött várakozásnak teljes mértékben megfelelt. Jelenleg az igazságügyminisztériumban alkalmazott bíráknak és ügyészeknek száma nagyobb mint az igazságügyminisztérium többi fogalmazói személyzetének létszáma. Nélkülök tehát az igazságügyminisztérium nagy létszámcsoportosítás nélkül nem láthatná el tennivalóit. Minthogy azok az okok, amelyek az intézményt szükségessé tették, valamint a velejáró előnyök is nem időleges, hanem állandó természetűek, megfontolható volna, hogy a bíróságok és ügyészségek tagjainak az igazságügyminisztériumba való berendelése igazságügyi szervezetünknek állandó intézményévé legyen, és hogy ehhez képest nem előre meghatározott időre, hanem egyszersmindenkorra hatalmaztassék fel az igazságügyminiszter arra, hogy az igazságügyminisztériumban ideiglenesen alkalmazhassa azokat a bírákat és ügyészeket, akik ezt az alkalmazást elfogadni készek. Tekintettel azonban arra, hogy az igazságügyi szervezetre vonatkozó törvények általában revizióra szorulnak, célszerűbb lesz, ha ez a bírói szervezetet mélyebben érintő és épen azért tüzetesebb megfontolást igénylő kérdés is az érintett keretben fog végleges rendezést nyerni.
Ez okból a most benyujtott törvényjavaslat a kir. bíróságok és ügyészségek tagjainak az igazságügyminisztériumban való ideiglenes alkalmazhatására vonatkozólag az 1899:XLVIII. törvénycikkben foglalt felhatalmazás - az eddigi szokáshoz alkalmazkodva - csupán további öt évvel kívánja meghosszabbítani.
Minthogy az 1899:XLVIII. törvénycikknek rendelkezései módosítást vagy kiegészítést nem igényelnek, a törvényjavaslat 1. §-a csupán arra szorítkozik, hogy a törvény hatályának meghosszabbítását kimondja, míg a törvényjavaslat 2. §-a a szokásos végrehajtási záradékot tartalmazza.
