Az 1920/21. költségvetési év első három hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1920:XIV. tc. hatályának 1921. évi március hó végéig való kiterjesztése iránt az 1920:XL. tc. rendelkezik.
Az 1920/21. évi állami költségvetési törvényjavaslatot hivatali elődöm a törvényhozásnak annak idején beterjesztette és részemről ezt a törvényjavaslatot változatlanul fentartottam. Minthogy azonban ezen törvényjavaslatban foglalt egyes rendelkezések időközben már törvényerőre emelkedtek és viszont az adott viszonyok közt újabb rendelkezések felvétele mutatkozott szükségesnek, az eredeti javaslat tulajdonképeni költségvetési részének változatlanul hagyása mellett egy olyan összeállítást is terjesztettem a nemzetgyűlés pénzügyi bizottságához, mely az eredeti javaslatnak változatlanul hagyott szakaszain kívül - az időközben törvényerőre emelkedett rendelkezések kihagyásával - az általam javasolt új szakaszokat is és az ezeknek indokolását tartalmazó jelentésemet is magában foglalja.
A szóbanforgó 1920/21. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatnak a tárgyalása azonban előreláthatólag még hosszabb időt vesz igénybe. Tekintettel tehát arra, hogy az 1920:XL. tc. hatálya az 1921. évi március hó végével lejár, az államháztartás törvényes alapjainak továbbra is való biztosítása érdekében gondoskodni kell arról, hogy a kormány az állami bevételek beszedésére és az állami kiadások teljesítésére április 1-től kezdve törvényes felhatalmazást kapjon. E végből az 1920:XIV. tc. hatályának 1921. évi május hó végéig való kiterjesztése tárgyában a jelen törvényjavaslatot készítettem.
A javaslat egyes szakaszaira nézve az alábbiakat jegyzem meg:
A törvényjavaslat 1. §-a értelmében az 1920/21. évi költségvetési év első három hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1920:XIV. tc. első és második §-aiban foglalt rendelkezések hatálya az 1921. év május hó végéig kiterjesztetik.
Az 1920:XI. tc. 7. §-ának első bekezdésében említett tisztviselőknek, egyéb alkalmazottaknak, nyugdíjasoknak, özvegyeknek és árváknak kedvezményes ellátása az 1920:XL. tc. 3. §-a értelmében az 1921. évi március hó végéig hosszabbíttatott meg. A jelen szakaszban történik gondoskodás arról, hogy a kedvezményes ellátás a költségvetési év végéig meghosszabbíttassék.
A kereseti adó alá tartozó adózóknak azon családtagjai után, akik a 16. életévüket már betöltötték, az 1875:XXIX. tc. 4. §-a szerint külön kereseti adót kell fizetni.
A családtagok adójának kivetése olyan munkát igényel, amely nem áll arányban az alacsony tételekből befolyó jövedelemmel, de különben is a nagy gyermekszám inkább az adóteher mérséklését, mint annak súlyosbítását indokolja. Ennélfogva a parlamenti bemutatkozó beszédemben már kifejtett azon álláspontomból folyólag, hogy a nagy család és a gyermek kiméltessék, szükségesnek tartom, hogy a családtagokra külön kivetett kereseti adókat megszüntessem.
Ez a megszüntetés az 1921. évtől kezdve lépne életbe.
Az országos betegápolási pótadó kulcsát az 1898:XXI. tc. 2. §-ában meghatározott 3% helyett, az 1920. naptári évre az 1920:IV. tc. 16. §-a 20%-ban állapítja meg. Tekintettel arra, hogy a kórházi gyógykezelési és élelmezési költségek rohamos emelkedése folytán, valamint az ápolási díjak behajtása körül fennforgó nehézségek miatt az országos betegápolási alap különben teljesen kimerül, a 20% kivetési kulcsot az 1921. naptári évre is fentartani kivánom.
A már fennálló és általam bejelentett pénzügyi programm megvalósítása során megalkotandó adótörvények hatályos végrehajtása, különösen pedig annak a célnak a biztosítása érdekében, hogy a kevésbé lelkiismeretes adózók magukat az adózás alól - a helyes bevallásokat adó és lelkiismeretes adózók hátrányára - ki ne vonhassák, szükségesnek tartom, hogy az adócsalás és a jövedéki kihágások felfedezése, továbbá különösen a jövedelemadó - és a vagyonadóalapok helyes megállapítása körüli teendőknél való közreműködésre külön adóügyi ellenőrök alkalmaztassanak.
Ily testület szervezése már a hivatali elődöm által annak idején benyujtott és az adótól való menekülés meggátlásáról szóló törvényjavaslat útján is kilátásba lett véve az említett javaslatnak a nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága előtt való tárgyalása során, amely javaslatnak egyéb rendelkezéseivel azonban nem azonosítottam magamat s így a szóbanforgó javaslatnak újbóli előterjesztését mellőznöm kellett.
Az adóügyi ellenőrök intézményének a létesítését azonban, úgy az állami pénzügyek, mint a becsületes adózók érdekeinek a biztosítására feltétlenül szükségesnek tartom és a jelen törvényjavaslat útján kérem, hogy ily adóügyi ellenőröknek alkalmazására nekem a felhatalmazás megadassék.
Az adóügyi ellenőrök intézményének a létesítése iránt a tárgyalások folyamatba tétettek s ezek eredményéhez képest lesz ez az intézmény vagy külön szervezetben, vagy esetleg a rendőrségnek vagy a pénzügyőrségnek a keretében létesítendő.
Az 1913:XIII. tc. 2. §-a értelmében a lóverseny kölcsönös fogadásokra (talizatőrre) feltett összegekből 14% volt levonandó. A 14%-ból 6% a versenyt rendező pénztár javára, 4 1/2% a földmívelésügyi miniszter részére lótenyésztés emelésére, 1 1/2% jótékonycélokra esik, 2% pedig az állampénztárba szállíttatik be.
A 2%-nak 20%-a a földmívelésügyi miniszter által turisztikai célokra, valamint a tárcája keretébe tartozó iskolák hallgatóinak testedzésére használandó fel; 80% pedig a vallás- és közoktatásügyi miniszter által a honvédelmi miniszterrel egyetértőleg a testnevelésnek, valamint a testedzésnek az ország lakosainak széles rétegeibe való meghonosítására és fejlesztésére fordíttatik.
A 14%-os levonás után fennmaradó összeg a nyerők közt tételeik arányában osztandók ki.
Az adókivetési kulcsoknak minden téren történt felemelése folytán nem lenne indokolt, hogy éppen csak a totalizatörre feltett összegek megadóztatása maradjon a régi és ezért szükségesnek tartom, hogy a lóversenyfogadásokra feltett összegekből az eddigi 14% helyett 20% vonassék le, és pedig oly célból, hogy az eddigi 2% helyett 8% szállíttassék be az állampénztárba.
Tekintettel továbbá arra, hogy az eddig a turisztikai célokra rendelt összegek főleg a tátrai fürdőtelepek érdekében használtattak fel, amely telepek a békeszerződés folytán Magyarországra nézve elvesztek, tekintettel továbbá arra, hogy a turisztikai célok általános gondozása épen úgy, mint a földmívelésügyi miniszter tárcája keretébe tartozó iskolák hallgatóinak testedzése nem képez olyan külön megoldandó feladatot, mely az általános testnevelési akció keretébe megfelelően beilleszthető ne lenne és az akciónak és a bevételek kezelésének a szétszakítását indokolná: a törvényjavaslat 17. § értelmében az állampénztárba beszállítandó 8% megosztás nélkül a testnevelésnek, valamint a testedzésnek fejlesztésére volna fordítandó és a közoktatásügyi ministeri tárca költségvetésében ez az összeg a „Testi nevelés” cím egy külön alrovatán elszámolandó. Ezen az alrovaton kell kezelni azokat az összegeket is, melyek az eddigi alapok megszüntetésével elrendelendő felszámolásból rendelkezésre kerülnek.
Ez a szakasz a törvény életbeléptetésére és végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza.
