1. § Bornak, bormustnak, gyümölcsbornak, sörnek és égetett szeszes italoknak kimérése, kismértékben való elárusítása, valamint égetett szeszes italoknak nagyban való eladása fölött kizárólag az állam rendelkezik. Égetett szeszes italok alatt szeszes italok előállítására alkalmas égetett szeszes folyadékok is értendők.
A fent körvonalazott kizárólagos rendelkezései jog folytán az említett szeszes italokat csak az mérheti ki, kismértékben csak az árusíthatja el, továbbá égetett szeszes italok nagyban való eladásával csak az foglalkozhatik, aki erre a pénzügyi hatóságtól engedélyt nyer.
A szeszes italok eladásának közvetítése, továbbá bornak, bormustnak, gyümölcsbornak és sörnek nagyban való eladása pénzügyi hatósági engedélyhez kötve ugyan nincsen, mindazonáltal az ilyen üzletekkel csak az foglalkozhatik, aki erre iparigazolványt nyert, cégét az illetékes kir. törvényszéknél előzetesen bejegyeztette s ezeket, valamint lakóhelyét, illetve telephelyét az illetékes kir. pénzügyigazgatóságnál - még üzletének megkezdése előtt - írásban bejelentette.
A kimérés vagy korlátlan, vagy korlátolt.
Korlátlan kimérés alatt a szeszes italoknak ülő és álló vendégek részére, az üzleti helyiségben vagy azon kívül való fogyasztására, akár nyilt, akár zárt edényekben kicsiben való iparszerű kiszolgáltatása értetik.
A korlátolt kimérés nemei:
a) a poharazás, vagyis a szesz és abból készült közönséges pálinka, továbbá a sör kizárásával, egyéb szeszes italoknak az üzleti helyiségben való fogyasztásra legfeljebb egy deciliteres poharakban való kiszolgáltatása;
b) az utcára való kimérés, vagyis a szesz és abból közönséges pálinka, továbbá a sör kizárásával, egyéb szeszes italoknak az üzleten kívül történő fogyasztásra nyilt edényekben való kiszolgáltatása;
c) palackbor- és palacksör-kimérés, vagyis bornak és sörnek az üzleti helyiségben való fogyasztásra zárt palackokban történő kiszolgáltatása és
d) a kizárólagos pálinkamérés, vagyis égetett szeszes italoknak álló vendégek részére az üzleti helyiségben való fogyasztásra legfeljebb egy deciliteres poharakban való kiszolgáltatása és utcára nyilt edényekben való kimérése.
Kismértékben való elárusítás alatt szeszes italoknak csakis zárt edényekben, az üzleti helyiségen kívül történő fogyasztásra kicsiben való iparszerű eladása értetik.
Kimérés és kismértékben való elárusítás alatt bornak, bormustnak és gyümölcsbornak 50, bortermlőknél 25, sörnek 25, szesznek és abból készült közönséges pálinkának 100 és egyéb égetett szeszes italoknak 25 literen alóli mennyiségben való kiszolgáltatása, illetve elárusítása értendő.
Szeszes italoknak nagyban való eladása alatt az ily italoknak a fentebb megállapított mértékeken felüli mennyiségekben való iparszerű eladása értetik.
Szeszes italok eladásának közvetítése alatt az alkusznak (ügynöknek) a szeszes italok forgalomba hozatala terén kifejtett iparszerű tevékenysége értetik. Jelen törvény szempontjából ugyanezen megítélés alá esik a bizományosnak ilyen iparszerű tevékenysége is, bár ez a közvetítés fogalmát ki nem meriti.
2. § Minden kimérő és kismértékben elárusító, továbbá azok is, akik égetett szeszes italok nagyban való eladására engedélyt nyertek, az államkincstárnak állandó (fix) összegben megállapítandó évi engedélyilletéket tartoznak fizetni az engedély mint az államtól nyert értéket képviselő jogosítvány után.
3. § Szeszes italoknak kimérésére, kismértékben való elárusítására, valamint az égetett szeszes italoknak nagyban való eladására való engedély - mely személyhez kötött jogosítvány és sem haszonbérbe nem adható, sem másra át nem ruházható - csak olyan személyeknek adható, akik teljesen megbízhatók, feddhetlen előéletűek, csőd alatt nem állanak és magyar állampolgárok. Amennyiben az illető személy magyar állampolgárságát honosítás útján szerezte volna meg, jövőben az a körülmény igazolandó, hogy a honosítás legalább 20 évvel ezelőtt történt.
Nem adható engedély:
1. azoknak, akik bűntett, nyereségvágyból elkövetett vétség, súlyosabb természetű árdrágító kihágás, továbbá hamisított bor előállítása vagy forgalombahozatala, illetve az 1908. évi XLVII. tc. 39-40. §-ai szerint engedélyelvonással is büntetendő egyéb kihágás, valamint súlyosabb jövedéki kihágás miatt jogerősen elítéltettek, avagy bírói útra nem terelt ilyen jövedéki kihágást ismételten elkövettek, hacsak a büntetés kiállását, elévülését vagy elengedését, illetve a kihágás elkövetését követő öt év alatt teljesen kifogástalan erkölcsi magaviseletet nem tanusítottak;
2. azoknak, akik ellen olyan tények merülnek fel, amelyekből arra lehet következtetni, hogy az engedélyt tiltott játék, orgazdaság, erkölcstelenség vagy uzsora, továbbá állam- és társadalomellenes tanok terjesztésére, illetve ilyen irányú izgatásoknak üzleti helyiségükben való lehetővé tételére fogják felhasználni;
3. azoknak, akiktől az engedély olyan cselekmények elkövetése miatt vonatott el, amelyek fenforgása esetében jelen törvény az engedélyt elvonandónak mondja ki;
4. azoknak, akik másnak engedélyét haszonbérbe vették, vagy másnak engedélyét ellenérték fejében vagy anélkül megszerezték;
5. azoknak, akik üzletüknek hivatalosan történt beszüntetése dacára az engedély nélkül való kimérést (italelárusítást) tovább folytatták, illetve újból megkezdték;
6. azoknak, akiknek velük közös háztartásban élő házastársak, egyenes ágbeli rokonuk, elsőizbeni oldalrokonuk, illetve sógorukkal szemben a fenti 1-5. pontokban felsorolt kizárási esetek valamelyike fennforog.
A fenti 2-5. pontokban említettek közül a 3., 4. és 5. pontok alá eső személyek azonban szintén részesíthetők engedélyben, ha az engedély megadását kizáró cselekmény elkövetésétől számított 5 év alatt ugyancsak teljesen kifogástalan erkölcsi magaviseletet tanusítottak és ha a jelen törvényben előírt feltételeknek egyébként is megfelelnek.
Kiskorúak, valamint gondnokság alatt álló egyének, törvényes képviselőjük kérelmére, csak a gyámhatóság beleegyezésével és csak az alatt a feltétel alatt nyerhetnek engedélyt, ha oly üzletvezetőt állítanak, aki önjogú és azoknak a feltételeknek, amelyek a fentiek szerint az engedélyes személyét illetőleg megkívántatnak, szintén megfelel.
Jogi személyek szintén kötelesek ily üzletvezetőt állítani.
Az üzletvezető állítására kötelezett engedélyeseken kívül minden más engedélyes az üzletet személyesen és saját felelősségére tartozik vezetni, kivéve, ha az üzlet személyes vezetésében tőle egyáltalán nem függő és el nem hárítható akadály gátolja, amely esetben akadályoztatásának tartamára a pénzügyi hatóság kivételesen üzletveztő alkalmazását is meg engedheti.
Az üzletvezető a törvények és a törvényes szabályok betartásáért felelős és az előforduló szabályellenességért vagy kihágásért őt kell pénzbüntetéssel sujtani. Amennyiben azonban eme pénzbüntetés az üzletvezetőtől behajthatatlan volna, azt az engedélyesnek kell megfizetnie.
Engedélyesek a kimérésben (italelárusításban) való segédkezés céljából üzletükben, saját felügyeletük mellett, megbízotat alkalmazhatnak, kötelesek azonban ezt a körülményt az alkalmazni szándékolt megbízott teljes megbízhatóságának, feddhetetlen előéletének és magyar állampolgárságának igazolása mellett a pénzügyigazgatóságnak bejelenteni.
Hajókon, vasutakon, a vasutak állomásépületeiben és a fürdőtelepeken levő vendéglőkben, valamint az ipartelepeken, nagyobb építkezések, illetve munkálatok telepein, hidak és révek mellett, pusztai birtokon (tanyákon), nemkülönben katonai laktanyákban, várerődökben és gyakorlóhelyeken gyakorolható italmérésre vagy italelárusításra engedélyt - ha egyébként a fenti általános feltételeknek meg is felelnek - csak azok nyerhetnek, akiket az illető vállalat, tulajdonos, illetőleg katonai parancsnokság erre a célra kijelöl.
4. § Tényleges szolgálatban álló állami, törvényhatósági és községi tisztviselők és egyéb közszolgálati alkalmazottak, továbbá lelkészek, tanítók és gyakorló szülésznők - amennyiben a szolgálati viszonyaikat szabályozó törvényes rendelkezések ezt el nem tiltják - felettes hatóságaik beleegyezésével, családtagjaik pedig minden ilyen korlátozás nélkül csakis saját termésű boraik kis mértékben való elárusítására nyerhetnek engedélyt, ellenben azok a közszolgálati alkalmazottak és azok családtagjai, akiknek az engedélyek kiadására vagy a kimérési (elárusítási) üzletek felügyeletére, illetve ellenőrzésére befolyásuk van, még ilyen engedélyt sem nyerhetnek.
5. § A szeszes italok kimérésére, kismértékben való elárusítására, valamint az égetett szeszes italok nagyban való eladására szóló engedély csak meghatározott helyiségre, illetőleg alkalomra adható.
A korlátlan kimérés és kizárólagos pálinkamérés céljaira szolgáló helyiségeknek templomoktól, iskoláktól, kórházaktól, gyermekgondozó intézetektől és temetőktől lehetőleg távol kell feküdniök és úgy ezek az üzletek, mint a többi korlátolt kimérési üzletek is csak oly helyiségekben engedélyezhetők, amelyeknek fekvése, építésmódja és berendezése a közegészség követelményeinek megfelel a rendőri és jövedéki felügyeletet meg nem nehezíti s amelyek kimérési célokra alkalmasak. Egyes utcákról vagy terekről a korlátlan kimérési és kizárólagos pálinkamérési üzletek teljesen ki is zárhatók. Az iránt, hogy mely utcákról és terekről zárhatók ki teljesen az ilyen üzletek, a belügyminiszter által a pénzügyminiszter előzetes meghallgatása mellett jóváhagyandó törvényhatósági szabályrendeletek alkotandók.
Ha valamely kimérési üzletnek más helyiségbe való áthelyezése közrendészeti, közegészségügyi tekintetekből, a jövedéki ellenőrzés szempontjából vagy más közérdekből szükségesnek mutatkozik, a pénzügyigazgatóság, a rendőri (közigazgatási) hatósággal egyetértőleg, jogosítva van az engedélyest az üzletnek a helyi viszonyok szerint kitűzendő záros határidő alatt más alkalmas helyiségbe leendő áthelyezésére felhivni. Engedélyes az ily felhivás ellen a felhívás kézhezvételétől számított 15 nap alatt a pénzügyminiszterhez birtokon belül fellebbezéssel élhet.
6. § Korlátlan kimérési üzletekben és a korlátolt kimérési üzletek közé tartozó kizárólagos pálinkamérésekben sem élelmicikkeknek - akár az üzleti helyiségben, akár azon kívül történő fogyasztásra való - kiszolgáltatása, sem egyéb - a szeszes italok és alkoholmentes üdítő italok fogalma alá nem eső - árúcikkekkel való kereskedés nem gyakorolható, kivéve a vendéglőket, amelyekben az iparhatóságtól a korcsmai ipar gyakorlására nyert iparengedély alapján hideg ételek, illetve amennyiben a korcsmaüzletek valamely kis- vagy nagyközség, vagy valamely 20,000-nél kevesebb lakost számláló város területén vannak, hideg ételeken kívül villásreggelire egyféle meleg húsétel, tojás és tojásból készült rántotta, továbbá mindennemű kolbászárú, ebédre és vacsorára pedig egyféle leves, egyféle főzelék, egyféle feltéttel, egyféle (főtt vagy sült) hús és egyféle tészta szolgáltatható ki.
Ha valamely 20,000 vagy ennél több lakost számláló városban vendéglői iparengedéllyel bíró iparűző történetesen nem volna, az ottani korcsmárosokat a korcsmai iparengedély meleg ételeknek az első bekezdésben korlátozott módon való kiszolgáltatására mindaddig feljogosítja, amíg az illető városban vendéglői iparengedély alapján űzött vendéglőüzlet nem létesül.
A kizárólagos pálinkamérésekben a vendég még a magával hozott élelmicikkeket sem fogyaszthatja el.
Oly helyeken, ahol korlátlan kimérés (korcsmaüzlet) tényleg nincsen, kereskedők és szatócsok részére kivételesen szesznek és abból készült közönséges pálinkának álló vendégek részére való poharazása és utcára való kimérése is megengedhető, de csakis a korlátlan kimérési üzletek megállapított létszámán belül és csakis addig, amíg az illető községben korlátlan kimérési üzlet nem létesül, illetve ilyen engedély ki nem adatik.
Az ilyen kivételes jogosítványokkal ellátott engedélyek a korlátlan kimérési üzletekre megállapított engedélyilleték alá esnek.
Korcsma- és egyéb italmérési helyiségeket sztrájktanyákul felhasználni tilos.
7. § A korlátolt kimérés egyes nemei és a kismértékben való italelárusítás csakis az alább felsorolt üzletekben, illetve csakis az alább említett foglalkozásokat űző személyek részére és csakis az alább megvont korlátok között engedélyezhetők:
1. kizárólagos pálinkamérésekben: égetett szeszes italoknak álló vendégek részére való poharazása, utcára való kimérése és - csakis eme jogosítványok, illetve ezek bármelyikének függeléke gyanánt - kismértékben való elárúsítása;
2. bármilyen elnevezésű fűszer-, csemege-, illetve vegyeskereskedésekben (szatócsüzletekben, vegyeskereskedés jellegű fogyasztási szövetkezetekben): szesz és abból készült közönséges pálinka kizárásával egyéb égetett szeszes italoknak álló vendégek részére való poharazása és utcára való kimérése; továbbá szeszes italoknak kismértékben való elárúsítása;
3. cukrászdákban: szesz és abból készült közönséges pálinka kizárásával egyéb égetett szeszes italoknak és csemegebornak álló és ülő vendégek részére való poharazása;
4. kávéházakban, továbbá a 2. pontban felsorolt jogosítványokkal, illetve ezek valamelyikével el nem látott, bármilyen elnevezésű fűszer-, csemege-, illetve vegyeskereskedések (szatócsüzletek, vegyeskereskedés jellegű fogyasztási szövetkezetek) külön helyiségeiben: szesz és abból készült közönséges pálinka kizárásával egyéb égetett szeszes italoknak és csemegebornak álló és ülő vendégek részére való poharazása, valamint palackbornak és palacksörnek kimérése;
5. kávémérésekben: szesz és abból készült közönséges pálinka kizárásával egyéb égetett szeszes italoknak álló és ülő vendégek részére való poharazása;
6. bortermelők részére: kizárólag saját termésű boraiknak álló vendégek részére való poharazása, utcára való kimérése és kismértékben való elárúsítása;
7. gyógyárúkereskedésekben (drogeriákban): szeszből készült közönséges pálinka kizárásával egyéb égetett szeszes italoknak kismértékben való elárúsítása;
8. szesz-, likőr-, rum-, cognac-, gyümölcspálinkakészítő-, pezsgőgyárosok és sörfőzde-vállalkozók részére: kizárólag saját termékeiknek kismértékben való elárúsítása és végül
9. a szeszes italok nagyban való eladására jogosultak részére: az általuk nagyban is eladható italnemek kismértékben való elárúsítása engedélyezhető.
Arra nézve, hogy egyes felmerült esetekben az illető üzlet-, illetve foglalkozási ágra nézve a fentiekben felsorolt valamennyi jogosítvány avagy cssk azok egynémelyike engedélyeztessék-e, az üzlet, illetve foglalkozás minősége, terjedelme, továbbá a helyi viszonyok és közszükségleti szempontok a mérvadók.
Azok részére, akik vendéglői és kávéházi ipart közös, egymástól el nem különített helyiségekben gyakorolnak - vasúti vendéglőket ide nem értve - csak korlátolt kimérésre szóló engedély adható.
Azoknak a gyógyboroknak, szesztartalmú gyógyszereknek és szeszes italoknak, a melyek a magyar gyógyszerkönyvbe fel vannak véve, az ott meghatározott minőségben gyógykezelési célokra orvosi rendelvényre, avagy anélkül is történő kiszolgáltatása engedélyhez nincs kötve.
8. § A szeszes italok kimérésére, kismértékben való elárúsítására, valamint az égetett szeszes italok nagyban való eladására szóló engedélyt, írásban előterjesztendő kérelemre, az üzlet helyére, avagy az alkalmi kimérő lakóhelyére nézve illetékes pénzügyigazgatóság adja meg.
A pénzügyigazgatóság az engedély megadása előtt köteles az üzlethelyre, illetve lakóhelyre nézve illetékes rendőri (közigazgatási) hatóságot és pedig azokon a helyeken, amelyekre az államrendőrség hatásköre kiterjed, az államrendőrséget, más helyeken pedig a főszolgabírót az iránt való nyilatkozásra felhívni, hogy az engedély megadása és folyamodó személye nem esik-e kifogás alá?
A most említett rendőri (közigazgatási) hatóság soronkívül, legkésőbb 30 napon belül nyilatkozni s elfoglalt álláspontját tüzetesen indokolni köteles.
Ha a felhívott hatóság - amelynek abban az esetben, ha kis- vagy nagyközség területén gyakorlandó engedélyről van szó, az 5. § második bekezdésében említett körülményekre nézve a községi előljáróságot is meg kell hallgatnia - az engedély megadása ellen kifogást nem emel és ha jövedéki szempontból aggályok fel nem merülnek, az engedély akadály nélkül megadható.
Ha a pénzügyigazgatóság a rendőri (közigazgatási) hatóság kifogása dacára az engedélyt megadhatónak véli, vagy ha a pénzügyigazgatóság engedélyt megtagadó határozatát az engedélyért folyamodó fél a határozat kézhezvételétől számított 15 nap alatt megfellebbezi, az engedély iránt előterjesztett kérelem fölött a pénzügyminiszter határoz, aki abban az esetben, ha az engedélyt a rendőri (közigazgatási) hatóság ellenzése dacára kiadhatónak tartja, határozathozatal előtt a belügyminisztert meghallgatni köteles.
A szeszes italok kimérésének, kismértékben való elárúsításának, valamint az égetett szeszes italok nagyban való eladásának gyakorlásához a pénzügyi hatóság engedélyén kívül más engedélyre szükség nincs, viszont a pénzügyi hatósági engedély semmiféle ipar űzésére nem jogosít.
Vendéglőkre, kávéházakra és kávémérésekre, valamint bármily elnevezésű fűszer-, csemege-, illetve vegyeskereskedésekre (szatócsüzletekre) s általában bármely iparjogosítványhoz kötött üzletre a pénzügyi hatóság csak akkor adhat italmérési (elárúsítási) engedélyt, ha az illetékes iparhatóság az illető üzlet gyakorlására az iparengedélyt, illetve iparigazolványt már előzőleg megadta.
Égetett szeszes italok nagyban való eladására pedig engedély csak olyan kereskedőnek adható, akinek cégét az illetékes törvényszék már bejegyezte.
A pénzügyigazgatóság a szeszes italok kimérésére, kismértékben való elárúsítására, valamint az égetett szeszes italok nagyban való eladására szóló engedély megadása felől az illetékes iparhatóságot és amennyiben ez nem lenne azonos a rendőri (közigazgatási) hatósággal, melytől előzetesen vélemény volt kérendő, mindenkor ezt is értesíteni köteles.
A szeszes italok eladásának közvetítésével, illetve bornak vagy sörnek nagyban való eladásával iparszerűleg foglalkozni szándékozó személy iparigazolványának kiállításáról az iparhatóság, cégének bejegyzéséről pedig a törvényszék az illetékes pénzügyigazgatóságot haladéktalanul értesíti, az utóbb említett hatóság pedig az érdekelt személlyel az iparigazolvány kiállításának, a cégbejegyzésének, valamint a fél által az 1. § értelmében eszközlendő előzetes írásbeli bejelentésnek tudomásulvételét - a jelen törvényben előírt kötelezettségekre való utalással - azonnal közli.
Az égetett szeszes italok nagyban való eladására szóló engedélyek kiadását a pénzügyminiszter magának tarthatja fenn.
9. § Szeszes italok kimérésére, kismértékben való elárúsítására, valamint égetett szeszes italok nagyban való eladására az engedély rendszerint határozatlan időre adatik, kivételesen azonban meghatározott időre is adható akkor, ha ezt különleges viszonyokkal indokolttá teszik. Ezenkívül az engedély úgy is kiadható, hogy az csak az év meghatározott részében gyakorolható.
A község, közbirtokosság, egyházközség és kincstár tulajdonát képező korcsma- (vendéglő-) épületekre, továbbá a fogadóval kapcsolatos vendéglőkre az engedély az épület tulajdonosa részére az áthelyezés lehetőségének kizárásával csakis helyhez kötötten, az épület bérlője részére pedig ugyanúgy, de csakis a bérlet tartamára adható ki.
10. § A meghatározott üzlethelyiségre szóló korlátlan kimérési engedélyek függeléke gyanánt az illető községben tartani szokott vásárok, búcsúk és egyéb sokadalmak alkalmával való kimérés is engedélyezhető a közszükséglet igényeihez képest.
Kivételesen, ugyancsak a közszükséglet igényeihez képest, sütögetők (lacikonyhások), mézeskalácsosok és más hasonló iparosok is nyerhetnek mellékfoglalkozásként gyakorlandó korlátlan kimérési engedélyt a fent elősorolt alkalmakra, búcsúkra pedig egyházközségek részére önálló üzletként égetett szeszes ital kizárásával gyakorolható korlátlan kimérési engedély is adható, mindazonáltal azzal a megszorítással, hogy az ilyen engedélyek bármikor visszavonhatók vagy korlátozhatók.
Azok, akik a pénzügyi hatóságtól engedélyt nyertek arra, hogy vásárok alkalmával valamely község vásárterén italmérést gyakorolhassanak, a vásártér és vásárjog tulajdonosa vagy haszonbérlője által üzletüknek a vásártéren való gyakorlásában nem akadályozhatók, illetőleg attól el nem tilthatók, ha a szokásos helypénzt megfizetik.
11. § A pénzügyi hatóság előzetes engedélye nélkül a kimérési üzletet más helyiségbe áthelyezni tilos.
Ugyancsak előzetes engedélyhez van kötve az italmérés, illetőleg italelárúsítás engedélyezett módjának, a kiszolgáltatható italok nemének, valamint az italkészletek tartására szolgáló helyiségeknek a megváltoztatása, nemkülönben a korlátlan kimérési engedélyek hatályának vásárokra, búcsúkra és egyéb sokadalomra való kiterjesztése is.
Az engedélyben megjelölt üzletvezető helyett - a 3. §-ban előírt feltételeknek megfelelő - más üzletvezető csakis a pénzügyigazgatóság engedélyének kikérése mellett alkalmazható.
Hasonló feltételek mellett indokolt esetekben új üzlettárs fevétele is engedélyezhető, mindazonáltal azzal a kikötéssel, hogy az eredeti engedélyesnek az üzletből való kilépése az engedély megszünését vonja maga után.
A fentiek engedélyezése a 8. §-ban szabályozott módon történik s ugyanúgy bírálandó el az engedély iránti kérelemmel összefüggésben levő minden más - a jelen szakasz második és harmadik bekezdésében érintett - kérdés is.
Az alkalmazott megbízott személyében történő változás a 3. §-ban előírt módon bejelentendő.
Engedélyes a közrendészeti, közegészségügyi, közerkölcsiségi vagy jövedéki szempontjából kifogás alá eső üzletvezetőjét vagy megbizottját a pénzügyigazgatóság által kitűzött záros határidő alatt üzletéből eltávolítani köteles.
12. § A pénzügyigazgatóság az engedélyről a fél részére engedélyokmányt állít ki, amelyben megjelölendő az engedélyes, valamint az esetleges üzletvezető neve, a kiszolgáltatható szeszes italok neme, az italmérés, illetőleg ital elhárítás módja, az üzlethelyiség házszáma (az utca megjelölésével) és a szobák száma, amelyekben az italmérés, illetőleg italelárusítás gyakorolható, a raktárhelyiség és pincék, ahol az italok készlete tartandó, az engedély időtartama és végül azok az alkalmak (vásárok, búcsúk és egyéb sokadalmak), amelyeken az italmérés gyakorolható.
Két, vagy több különálló üzlethelyiségben a kimérés (italelárusítás) egy engedély alapján nem gyakorolható.
A helyiségre, az engedélyes nevére, az üzletvezető személyére, az italok nemére és az italmérés (elárusítás) gyakorlásának módjára, valamint a különleges alkalmakra vonatkozó minden változás az engedélyokmányba bevezetendő.
A kimérésre vagy kismértékben való elárusításra jogosító engedélyokmányban megjelölt italnemek tartása és az ott meghatározott módokon való kiszolgáltatása engedélyesnek nemcsak joga, hanem - a készlet engedélyes hibáján kívül ideiglenes kimerülésének esetét kivéve - kötelessége is.
Az engedélyokmány az üzlethelyiségben szembeötlő helyen mindenkor kifüggesztve tartandó, az üzlethelyiség pedig kivülről a rendeleti úton megállapítandó külső felírással vagy jelvénnyel látandó el.
Tilos az üzletnek olyan elnevezése, illetve olyan külső felírással való ellátása, amely az engedélyokmányban megjelölt üzletágnak vagy foglalkozásnak meg nem felelő.
13. § Az egyes községek területén engedélyezhető korlátlan kimérési üzletek meghatározott számhoz vannak kötve, amelynek megállapítása az állandó és hullámzó lakosság szükséglete s a közlekedési, forgalmi, társadalmi és gazdasági viszonyok mérlegelésével történik.
A fenti elvek szerint megállapított létszámon felül korlátlan kimérésre engedély nem adható.
A korlátlan kimérések számának a változott viszonyok következtében szükséges apasztása vagy szaporítása a községi előljáróság, a községi képviselőtestület, a rendőri (közigazgatási) hatóság vagy a pénzügyigazgatóság kezdeményezése alapján csakis az alább előírt módon történhetik.
A létszámapasztás kérdésében a 8. §-ban megjelölt (közigazgatási) hatósággal és az illető községi előljárósággal egyetértőleg a pénzügyigazgatóság határoz. Eltérő vélemények esetén a pénzügyminiszter dönt, aki abban az esetben, ha a fenti rendőri és közigazgatási szervek, illetve ezek bármelyikének véleményét nem osztja, határozathozatal előtt a belügyminisztert is meghallgatja és ezzel egyetértőleg határoz.
A korlátlan kimérések számának szaporítása tárgyában a pénzügyigazgatóság, a 8. §-ban megjelölt rendőri (közigazgatási) hatóság és az illető községi előljáróság véleményes nyilatkozatainak beszerzése után határozathozatal végett indokolt javaslatot terjeszt fel a pénzügyminiszterhez, aki abban az esetben, ha a fenti rendőri és közigazgatási szervek, illetve ezek bármelyikének véleményét nem osztja, az előző bekezdés értelmében jár el.
A korlátlan kimérések számának apasztása, illetve szaporítása iránt hozott jogérvényes határozatot a pénzügyigazgatóság az általa ebben a kérdésben meghallgatott rendőri és közigazgatási szervekkel írásban közli.
A korlátlan kimérési engedélyek megállapított számába be nem tudhatók:
1. a kaszinók, olvasó- és más társaskörök nem nyilvános helyiségeire szóló engedélyek;
2. a katonai csapatokat kísérő markotányosok részére, továbbá a katonai laktanyákban, várődökben, gyakorlótereken és táborokban levő kantinokra adott engedélyek;
3. nagyobb építkezések, illetve vállalkozások, vasúti, vízszabályozási és egyéb munkálatok tartamára, továbbá ipartelepekre az ott alkalmazott munkások ellátása céljából adott engedélyek;
4. a fürdőtelepekre, nyári mulatóhelyekre, menedékházakra, vasúti állomásépületekre, vasútakra, hajókra és a lakott helyektől egy kilométernél távolabb fekvő révek és hidak mellé adott engedélyek;
5. a csakis meghatározott alkalmakra szóló, úgymint: a sütögetőknek (lacikonyháknak), mézeskalácsosoknak és más hasonló iparosoknak, vásárokra és egyéb sokadalmakra, továbbá általában a kiállításokra és búcsúkra stb.-re adott engedélyek.
A korlátolt kimérésre, kismértékben való elárúsításra, valamint az égetett szeszes italok nagyban való eladására jogosító engedélyek létszáma előzetesen nem állapíttatik ugyan meg, de az ily engedélyek, nemkülönben a jelen szakasz értelmében a létszámba be nem tudott korlátlan kimérési engedélyek is - a közszükségleti, közegészségügyi, közerkölcsiségi és közrendészeti szempontok gondos mérlegelése mellett - csakis valóban indokolt esetekben adhatók ki.
Amennyiben egyes községekben a kimérésre vagy a kismértékben való elárúsításra kiadott engedélyek a forgalom igényét kielégítik és a korlátolt kimérés egyes nemeire vagy a kismértékben való elárúsításra szóló új engedélyek kiadása egészségtelen versenyt szülne vagy az iszákosság terjedését mozdítaná elő, a pénzügyminiszter a belügyminiszterrel egyetértőleg az illető községre nézve ily engedélyeknek vagy az ilyen engedélyek egyes nemeinek további kiadását betilthatja. Ez a tilalom az illető község előljáróságával a szokásos módon való közzététel céljából közlendő.
A pénzügyminiszter a kimérési és kismértékben való elárúsítási engedélyek egyes nemeinek kiadását akár az egyes községekre nézve, akár általánosságban magának tarthatja fenn, ha ennek szükségét fennforogni látja.
Egy kézben vagy egy családnak vagyonközösségben levő avagy közös háztartásban élő tagjai kezében több korlátlan kimérési avagy kizárólagos pálinkamérési engedély rendszerint nem egyesíthető, miért is a már kiadott korlátlan kimérési avagy kizárólagos pálinkamérési engedély birtokosa, továbbá annak a vele vagyonközösségben levő avagy közös háztartásban élő egyenes ágbeli rokona, házastársa, bármelyfokú oldalrokona, sógora vagy akár idegen személy is még egy korlátlan kimérési avagy kizárólagos pálinkamérési engedélyt sem ugyanabban a községben, sem máshol rendszerint nem nyerhet, illetve nem gyakorolhat.
A közérdek által indokolt vagy egyébként is különös méltánylást érdemlő esetekben azonban a pénzügyminiszter az előző bekezdésben felsoroltaknak kivételesen több engedélyt is adhat. Azokban a községekben azonban, amelyekben a korlátlan kimérési engedélyek megállapított létszáma hatot nem halad meg, egynél több korlátlan kimérési avagy kizárólagos pálinkamérési engedély egy kézben, illetve a fent elősorolt családtagok kezében még az előbb említett kivételes esetekben nem egyesíthető.
Az előző két bekezdés a fogyasztási adóbérlőket törvény szerint megillető engedélyekre nem vonatkozik, amennyiben a 3. § személyi rendelkezéseinek megfelelnek.
14. § Korlátlan kimérésre szóló engedélyek kiadása alkalmával a lehetőséghez képest az alábbi sorrend szerint elsőbbség adandó:
1. a községeknek (városoknak), ha az engedélyt általuk bérelt vagy saját tulajdonukba tartozó, de a jelen törvény életbelépte napján kimérési célokra nem használt épületben házi kezelés útján szándékoznak gyakorolni. Kötelesek azonban az ezen engedély alapján befolyt tiszta jövedelmet - minden esetben legalább 50%-ot kulturális, közegészségügyi és népjóléti intézmények létesítésére és fenntartására, a fennmaradó összeget pedig a községi pótadó apasztására fordítani s amennyiben az illető községben vendégszobával ellátott fogadóépület nem volna, kötelesek a szállóvendégek befogadására a helyi viszonyoknak és kényelmi szempontoknak megfelelően berendezett helyiséget fentartani;
2. azoknak, akik városokban legalább négy, más helyeken legalább két - szállóvendégek befogadására a helyi viszonyoknak és a kényelmi szempontoknak megfelelő módon berendezett - vendégszobával ellátott fogadóépületet tulajdonul avagy bérben bírnak s azt tényleg szállóvendégek befogadására használják;
3. a hazafias irány szolgálatában álló fogyasztási szövetkezeteknek;
4. azoknak, akik a világháború következtében rokkantakká váltak;
5. azoknak, akik eltartásukról gondoskodó férjüket, atyjukat, illetve gyermeküket a világháború következtében elvesztették, amennyiben létfenntartásukat biztosító vagyonnal vagy egyéb keresettel nem rendelkeznek;
6. a szakmabeli iparosoknak, alkalmazottaknak és szakmunkásoknak;
7. az önhibájukon kívül állásukat elvesztett közszolgálati alkalmazottaknak;
8. az önhibájukon kívül munka nélkül álló hazafias munkásoknak és egyéb magánalkalmazottaknak;
9. a hivatásuk teljesítése közben történt baleset következtében munkaképtelenné vált közszolgálati vagy magánalkalmazottaknak (munkásoknak), illetve az ilyen körülmények között elhaltak özvegyeinek és árváinak;
10. a közszolgálati alkalmazottak özvegyeinek és árváinak, valamint a nyugdíjazott közszolgálati alkalmazottaknak, amennyiben az előző pont alá nem tartoznak;
11. azoknak, akik a világháború vagy a forradalmak tartama alatt törvénytelen intézkedések folytán olyan anyagi kárt szenvedtek, amelynek következtében létfenntartásuk feltételeit elvesztették, s végül
12. azoknak, akik 1918. évi november hó 1. napja előtt legalább fél évig megszakítás nélkül a harctéren arcvonalbeli katonai szolgálatot teljesítettek.
Kis- és nagyközségekben és 20,000 léleknél kevesebb lakost számláló városokban a fogadói ipar űzéséhez a képesítés kimutatása abban az esetben nem szükséges, ha az iparűző által tulajdonul vagy bérben bírt fogadóépületben a szállóvendégek befogadására szolgáló vendégszobák száma a tizet meg nem haladja.
15. § Az égetett szeszes italok nagyban való eladására engedéllyel bíró, valamint az 1. § értelmében szeszes italok eladásának iparszerű közvetítésére, illetve bor- vagy sörnagykereskedésnek iparszerű űzésére jogosult személyek tartoznak a pénzügyminiszter kívánatára - az általa rendeleti úton megállapítandó módon és a feltételek mellett - a kereskedelmi törvény által előírt könyveken kívül, oly könyveket, illetve naplókat vagy egyéb feljegyzéseket is vezetni, amelyekből az általuk beszerzett vagy forgalomba hozott szeszes italoknak neme, származása, mennyisége (esetleg foktartalma is), a vevő neve és polgári állása határozottan kivehető legyen.
A szeszes italok beszerzésére és forgalomba hozatalára vonatkozó könyvtételek fedezeti okmányokkal igazolandók.
Az égetett szeszes italok nagyban való eladására szóló engedélyek megadása tekintetében a pénzügyminiszter a jelen törvényben meghatározott feltételeken felül még egyéb feltételeket is állapíthat meg.
Szesz- és sörfőzdék vállalkozói, valamint bejegyzett cégű likőr-, rum-, cognac-, gyümölcspálinkakészítő- és pezsgőgyárosok az általuk termelt szeszes italoknak, szabadraktárak, valamint szabadraktárrá nyilvánított szeszfinomítók tulajdonosai pedig a szabadraktárukba beraktározott szesznek nagyban való eladásával külön engedély nélkül is foglalkozhatnak, de könyveiket a pénzügyminiszter kívánatára, az általa rendeleti úton megállapítandó módon, akként kötelesek kiegészíteni, hogy azokból a jelen szakasz első bekezdése értelmében megkívánt adatok kivehetők legyenek.
A korlátlan kimérők külön engedély nélkül szeszes italok nagyban való eladására is jogosultak, ha a bejelentésük alapján ez a jogosítvány engedélyokmányukba be van vezetve, tartoznak azonban a pénzügyminiszter kívánatára, az általa rendeleti úton megállapítandó módon és feltételek mellett, oly könyveket vezetni, amelyekből a fentiek szerint kívánt adatok kivehetők legyenek.
A fentemlített könyvek, naplók és egyéb feljegyzések adatai a pénzügyi és egyéb hivatali közegek részéről csakis felügyeleti, ellenőrzési vagy adóztatási (illetékkivetési) célokra használhatók fel, más tekintetben azonban hivatali titokként kezelendők.
Bortermelők saját termésű boraik nagyban való eladásával külön engedély nélkül is foglalkozhatnak.
16. § Az engedély megszünik:
1. ha letelt az az időtartam, amelyre az engedély adatott;
2. ha az engedélyes arról lemond;
3. ha az engedélyes meghal, kivéve a jelen § 6. pontját követő két bekezdésben meghatározott eseteket,
4. ha az engedéllyel bíró jogi személy feloszlik;
5. ha az engedély jogerős határozattal elvonatik és
6. ha az engedélyes engedélyilleték tartozását a hozzá intézett felhivás kézhezvételétől számított 60 nap alatt le nem fizeti.
Az engedélyes elhalálozása esetében annak özvegye a kimérést (elárusítást), özvegységének tartama alatt új engedély nélkül is folytathatja, ha az engedély alapjául szolgált iparágat, illetve foglalkozást is tovább űzi és ha eme feltétel fennforgását, valamint a 3. §-ban előírt kellékeket az engedélyes elhalálozásától számított 30 napon belül a pénzügyigazgatóságnál igazolja.
Amennyiben az elhalt engedélyesnek nincs özvegye, vagy az az előző bekezdésben biztosított jogával élni kíván, az engedély folytatólagos gyakorlásának joga - az özvegyre megállapított előfeltételek mellett - kiskorúságuk tartama alatt elhalt engedélyes kiskorú lemenőit illeti meg törvényes képviselőjüknek gyámhatóságilag jóváhagyott beleegyezése esetén.
Amennyiben pedig igényjogosultsággal bíró özvegy vagy kiskorú lemenő nem volna és az elhalt engedélyesnek az illető szakmában képzett, megélhetést biztosító más keresettel nem bíró s vele közös háztartásban élt nagykorú lemenője folyamodnék a fentemlített 30 napon belül a szabaddá vált engedély adományozása iránt, a 3. §-ban előírt kellékek igazolása esetében ennek kérelme a rendelkezésre álló engedély kiadásánál elsősorban veendő figyelembe.
17. § Elvonandó az engedély:
1. ha oly körülmények állanak be vagy derülnek ki, amelyek fennforgása vagy ismerete esetében a jelen törvény 3. és 4. §-ai értelmében az engedély megtagadandó lett volna;
2. ha az engedélyes a kifogásolt helyiségben gyakorolt kimérési üzletnek más megfelelő helyiségbe leendő áthelyezése iránt az 5. § utolsó bekezdése értelmében hozzá intézett felhívásnak a helyi viszonyok szerint kitüzendő záros határidő alatt nem tesz eleget;
3. ha engedélyesnek az a foglalkozása, illetve iparengedélye vagy iparigazolványa, melynek alapján az engedélyt nyerte, megszünik;
4. ha engedélyes (vagy megbizottja) más szándékosan lerészegit, vagy részeg embernek vagy 12 éven alul levő kiskorúnak szeszes italt szolgáltat ki, amennyiben hasonló kihágás miatt már egy ízben volt büntetve és büntetésének kiállásától öt év még nem telt el.
Elvonható az engedély:
a) ha a korlátlan kimérések megállapított száma a 13. § értelmében apasztatik, amely esetben azonban az engedély élvezetében engedélyes az engedélyt elvonó határozat jogerőre emelkedésétől számított egy évig még meghagyandó;
b) ha szabályellenesen olyan körülmények figyelmen kívül hagyásával adatott ki az engedély, amely körülményeknek figyelembe vétele mellett az nem lett volna kiadható;
c) ha az engedélyes az engedéllyel járó bármely kötelezettségének megintés dacára sem tesz eleget;
d) ha az engedélyes az 1908. évi XLVII. tc. 38. §-ának 2-8. és 42. §-ának 1-2. pontjaiba ütköző valamely kihágást első ízben, a 41. §-ba és a 42. § harmadik pontjába ütköző valamely kihágást pedig ismételten követ el s eme cselekménye miatt jogerősen elítéltetik;
e) a jelen szakasz 1. és d) pontjai által érintett eseteket ide nem értve, olyan esetekben is, ha az engedélyes valamely italt hamis név vagy hamis cím alatt avagy egészségre ártalmas bármely italt hoz forgalomba;
f) ha az engedélyes az engedéllyel annak kiadásától számított három hó alatt vagy később bármikor egy hónapon át indokolatlanul nem él;
g) ha az engedélyes (vagy megbízottja) a jelen szakasz 4. pontjában említett valamely kihágást az ott meghatározott öt éven túl ismételten, illetve még csak első ízben követ el s eme cselekménye miatt jogerősen elítéltetik;
h) ha engedélyes állami adó és egyéb kincstári tartozásait, engedélye elvonásának terhe alatt történt felhívása dacára, a kitűzött záros határidő alatt nem rendezi.
Az engedély elvonása iránt - a községi előljáróság, a rendőri (közigazgatási) vagy pénzügyi közegek kezdeményezésére - a pénzügyigazgatóság a 8. §-ban megjelölt rendőri (közigazgatási) hatósággal egyetértőleg határoz. Ez ellen a határozat ellen abban az esetben, ha az engedély elvonása bűntett, nyereségvágyból elkövetett vétség, erkölcstelenség vagy állam- és társadalomellenes tanok terjesztése, illetve ilyen irányú izgatások miatt hozott jogerős ítélet alapján mondatott ki, csak birtokon kívül való fellebbezésnek van helye.
Ha az engedélyt elvonó pénzügyigazgatósági határozat ellen engedélyes a határozat kézhezvételétől számított 15 nap alatt fellebbezéssel él, vagy ha a pénzügyigazgatóság és a rendőri (közigazgatási) hatóság az engedély elvonására nézve megegyezésre nem jut, az elvonás kérdésében a pénzügyminiszter dönt, aki abban az esetben, ha az elvonási eljárás közrendészeti okokból kezdeményeztetett, határozathozatal előtt a belügyminisztert is meghallgatja és ezzel egyetértőleg határoz.
Az ismeretlen helyen tartózkodó fél engedélyének elvonása iránt hozott határozat abban az esetben jogerősnek tekintendő, ha az az engedélyes legutóbbi lakóhelyén - az ott szokásos módon - 30 napon át közszemlére kitétetik és engedélyes részére ennek dacára sem kézbesíthető.
Az engedély elvonása tekintetében a jelen törvény ötödik fejezete is tartalmaz rendelkezéseket.
Az engedélynek jogerős határozattal történt elvonásáról, valamint a 16. § értelmében bármilyen okból történt megszünéséről a pénzügyigazgatóság az illetékes elsőfokú iparhatóságot és amennyiben ez nem lenne azonos a 8. §-ban említett elsőfokú rendőri (közigazgatási) hatósággal, ez utóbbit is mindenkor értesíteni köteles.
A vendéglőre szóló korlátlan kimérési engedélynek a pénzügyi hatóság részéről jogerős határozattal történt elvonása esetén a vendéglői iparengedély is elvonandó az arra illetékes iparhatóság által. Ugyancsak elvonandó az iparjogosítvány attól a bor- vagy sörnagykereskedőtől, illetve közvetítőtől is, aki bűntett vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt jogerősbírói ítélettel elmarasztaltatott, vagy aki hamisított bor előállítása vagy forgalombahozatala, illetve olyan egyéb kihágás elkövetése miatt ítéltetik el, amelyre nézve az 1908. évi XLVII. tc. 39-40. §-ainak rendelkezései a pénzügyi hatósági engedéllyel bíró személyek engedélyének kötelező elvonását írták elő.
18. § A jelen törvény életbelépése napján érvényben levő engedélyeket úgy az engedélyesek személyi megbízhatósága szempontjából, mint annak a megállapítása céljából, hogy az engedélyekben foglalt jogosítványok a jelen törvény rendelkezéseinek megfelelnek-e, az illetékes pénzügyigazgatóságnak hivatalból felülvizsgálat alá kell vennie.
A személyi megbízhatóság szempontjából történő felülvizsgálat során mindazoknak az engedélyei, akik állam- és társadalomellenes tanokat terjesztettek, illetve ilyen irányú izgatásokat üzletükben lehetővé tettek, avagy akik a jelen törvény 3. §-ában részletezett feltételeknek egyébként sem felenek meg, a jelen törvény 17. §-ában meghatározott módon elvonandók.
Ugyanazon felülvizsgálat során a 17. §-ban meghatározott eljárás mellőzésével a pénzügyigazgatóság által hivatalból elvonandó az engedély, ha a nem születése óta magyar állampolgár engedélyes 1900. évi december hó 31. napja után lett magyar állampolgárrá.
Az engedélyezett jogosítványok szempontjából történő felülvizsgálat során a jelen törvény rendelkezéseinek minden tekintetben megfelelő engedélyek változatlan alakban meghagyandók, azok az engedélyek azonban, amelyek a jelen törvény rendelkezéseinek meg nem felelő jogosítványokat is tartalmaznak, az ilyen jogosítványok helyesbítése, illetve törlése útján megfelelőleg módosítandók, azok az engedélyek pedig, amelyek csupán a jelen törvény által az illető üzlet-, illetve foglalkozási ágra nézve el nem ismert jogosítványokat foglalnak magukban, a 17. §-ban szabályozott elvonási eljárás mellőzésével bevonandók és törlésbe hozandók. Az utóbbi említett engedélyek azonban abban az esetben, ha a jelen törvény rendelkezései erre módot nyujtanak, az illető üzlet-, illetve foglalkozási ágnak megfelelő jogosítványokat tartalmazó új engedélyekkel cserélendők ki.
Ha a jelen törvény életbelépése napján egy kézben avagy egy családnak vagyonközösségben levő avagy közös háztartásban élő tagjai kezében - kivéve a fogyasztási adóbérlőket törvény szerint megillető engedélyeket - több korlátlan kimérési avagy kizárólagos pálinkamérési engedély van, a jelen törvény 13. §-ának utolsóelőtti bekezdését megelőző bekezdés rendelkezéseihez képest az engedélyes, illetve az ott felsorolt összes családtagok birtokában - szabad választásuk biztosítása mellett - csak egy engedély hagyható meg, a többi engedély pedig a 17. §-ban szabályozott elvonási eljárás mellőzésével bevonandó és törlésbe hozandó.
A pénzügyigazgatóság ilyen esetekben - az engedély bevonásának és törlésének függőben tartása mellett - 13. § utolsóelőtti bekezdésére való utalással a pénzügyminiszter utasítását köteles kikérni, ha az illető községben a korlátlan kimérési engedélyek megállapított létszáma a hatot meghaladja, vagy ha a felülvizsgálat alá kerülő engedélyek nem ugyanazon község területére szólnak.
Ha az előbbiek szerint meghagyható engedély kiválasztása tekintetében érdekeltek megegyezésre jutni nem tudnának, vagy e tekintetben akaratukat ki nem nyilvánítanák, ebben a kérdésben a közérdek szempontjainak mérlegelése mellett a pénzügyigazgatóság határoz.
A fentiek szerint módosítást avagy kicserélést igénylő, illetve bevonandó engedélyek tulajdonosai eddigi jogosítványaikat 1921. évi december hó 31-ig háborítatlanul gyakorolhatják, a jelen szakasz második bekezdése értelmében elvonandó engedélyek azonban már az elvonási határozat jogerőre emelkedésének időpontjában hatályukat vesztik.
A jelen törvény által egyes korlátlan kimérési engedélyeknek létszámba be nem tudott engedélyekké, továbbá a kizárólagos pálinkaméréseknek korlátolt kimérésekké történt minősítése kövekeztében felszabaduló korlátlan kimérési engedélyek többé ki nem szolgáltathatók, hanem a 13. §-ban előírt apasztási eljárás mellőzésével és az alábbi bekezdésben szabályozott eljárásra való tekintet nélkül az illető községre nézve meghatározott korcsmalétszám csökkentésére fordítandók.
A korlátlan kiméréseknek a jelen törvény életbelépése napján már megállapított létszámát a pénzügyigazgatóság - a 8. §-ban megjelölt rendőri (közigazgatási) hatóság és az illető községi előljáróság közreműködésével - szintén felülvizsgálat alá köteles venni és amennyiben ezt a változott viszonyok szükségessé teszik, a 13. §-ban előírt módon és az ott említett szempontok gondos mérlegelésével a létszám apasztása, illetve szaporítása iránti eljárást megindítani tartozik. A létszám apasztása esetén azokat az engedélyeseket, akiktől engedélyeik csupán a létszámapasztás folyományaként vonandók el, a pénzügyigazgatóság a fenti rendőri és közigazgatási szervekkel egyetértőleg - az előbb említett, valamint a közrendészeti, közegészségügyi, közerkölcsiségi és jövedéki szempontok figyelembevételével - választja ki. Az engedélyek elvonása ilyen esetekben a létszámapasztás iránt hozott határozatban mondandó ki azzal, hogy engedélyesek - a 17. § a) pontjának rendelkezéseitől eltérőleg - engedélyeik birtokában csak 1921. évi december hó 31-ig hagyatnak meg. Az elvonási eljárásra nézve egyébként a 17. § rendelkezései az irányadók.
A pénzügyigazgatóságnak abban az esetben, ha a jelen § valamely rendelkezésének alkalmazása tekintetében kételyei támadnának, a pénzügyminisztertől kell utasítást kérnie.
19. § Az engedély-illeték meghatározásánál az üzletek minőségükhöz, terjedelmükhöz, forgalmukhoz és jövedelmezőségükhöz, valamint az engedélyben rejlő értékhez képest általában hét osztályba soroztatnak.
Ezen osztályoknak megfelelő évi illetéktételek a következők:
I. mindazokra nézve, akik korlátlan kimérésre bírnak engedéllyel:
1. Budapest székesfőváros területén: 5,000, 3,400, 2,000, 1,000, 600, 300, vagy 200 korona;
2. a törvényhatósági joggal felruházott vagy rendezett tanácsu városokban és oly községekben, amelyek törvényhatóságnak vagy törvényszéknek székhelyei, abban az esetben, ha népességük:
a) 20,000 léleknél nagyobb: 2,000, 1,400, 1,000, 600, 400, 200 vagy 120 korona;
b) 10,000-20,000 lélekből áll: 1,400, 1,000, 700, 500, 300, 160 vagy 100 korona;
c) 10,000 léleknél kisebb: 1,000, 700, 500, 300, 200, 120 vagy 80 korona;
3. más községekben abban az esetben, ha népességük:
a) 20,000 léleknél nagyobb: 1,000, 700, 500, 300, 200, 120 vagy 80 korona;
b) 20,000 lélekből áll vagy ennél kisebb: 800, 600, 400, 240, 160, 100 vagy 60 korona;
II. azokra nézve, akik álló és ülő vendégek részére való poharazásra és palackbor és palacksör kimérésére bírnak engedéllyel, valamint azokra a kizárólagos pálinkamérőkre nézve, akik kismértékben való elárúsítás mellett vagy anélkül álló vendégek részére való poharazással és utcára való kiméréssel foglalkoznak, az I. alatt megállapított tételek 90%-a;
III. azokra a bármilyen elnevezésű fűszer-, csemege-, illetve vegyeskereskedőkre (szatócsokra) nézve, akik kismértékben való elárúsítás mellett vagy a nélkül álló vendégek részére való poharazással és utcára való kiméréssel foglalkoznak, továbbá azokra nézve, akik csakis palackbor és palacksör kimérésére bírnak engedéllyel, valamint a fenti II. pont alá nem eső kizárólagos pálinkamérőkre nézve: az I. alatt megállapított tételek 80%-a;
IV. azokra a bármilyen elnevezésű fűszer-, csemege-, illetve vegyeskereskedőkre (szatócsokra) nézve, akik kismértékben való elárúsítás mellett poharazással vagy kismértékben való elárúsítás mellett vagy a nélkül utcára való kiméréssel foglalkoznak, továbbá azokra a bortermelőkre nézve, akik saját termésű boraik kismértékben való elárúsítása mellett vagy a nélkül poharazásra és utcára való kimérésére bírnak engedéllyel, valamint a 7. § 7-9. pontjaiban felsorolt kismértékben való elárúsítókra nézve az I. alatt megállapított tételek 60%-a;
V. azokra nézve, akik álló és ülő vendégek részére való poharazásra jogosultak, továbbá azokra a bármilyen elnevezésű fűszer-, csemege-, illetve vegyeskereskedőkre (szatócsokra) nézve, akik csak poharazással vagy csak kismértékben való elárúsítással foglalkoznak: az I. alatt megállapított tételek 50%-a;
VI. azokra a bortermelőkre nézve, akik saját termésű boraik kismértékben való elárúsítása mellett, illetve a nélkül vagy poharazásra vagy utcára való kimérésre jogosultak: az I. alatt megállapított tételek 40%-a és
VII. azokra a bortermelőkre nézve, akik saját termésű boraiknak csakis kismértékben való elárúsításával foglalkoznak: az I. alatt megállapított tételek 15%-a.
Azokra a bortermelőkre nézve, akik saját termésű boraik poharazására, utcára való kimérésére vagy kismértékben való elárúsításra nem egész évre, hanem csak az év bizonyos meghatározott részére nyertek engedélyt, az engedélyilleték a IV., VI. és VII. pontok alatt meghatározott évi illetéktételeknek megfelelő hányadában, de legalább is egy negyedévre eső részében állapítandó meg.
A rendkívül jövedelmező (luxus) üzletekre és a nagy forgalmuknál fogva a többi üzletek közül kimagasló üzletekre szóló engedélyek után - abban az esetben, ha még az elsőosztályú törvényes illetéktétel alkalmazása sem volna az illető üzlet tényleges viszonyaival helyes arányban állónak tekinthető - az illető üzlet minőségéhez, terjedelméhez, forgalmához, jövedelmezőségéhez és az engedélyben rejlő értékhez képest, a fenti törvényes tételeknél magasabb összegű engedélyilleték megállapításának van helye.
A jelen törvény 13. §-ában felsorolt létszámba be nem tudott korlátlan kimérési engedélyek, továbbá általában minden olyan helyen gyakorolható kimérésre adott engedély után, ahol a fogyasztás korlátolt mérvénél fogva rendes kimérésről szó nem lehet, az engedélyilletéket a pénzügyminiszter indokolt esetekben a fent meghatározott tételeken alól is megállapíthatja.
Megengedheti továbbá a pénzügyminiszter, hogy az illeték szempontjából magasabb osztályba sorozott városokhoz és községekhez tartozó, de azoktól távol fekvő önálló tanyákon és telepeken kiadott italmérési engedélyek után a legalacsonyabb osztályba tartozó községekre nézve megállapított illetéktételek vettessenek ki.
20. § Az égetett szeszes italok nagyban való eladására engedéllyel bírók üzletei osztályokba nem soroztatnak, hanem ezek évi engedélyilletékei a tényleg elért italforgalom után az alábbi táblázat szerint állapíttatnak meg. A szeszes italok eladásának közvetítői, a bor- vagy sörnagykreskedők, valamint a külön engedély nélkül nagyban való eladásra jogosult szesz-szabadraktárvállalkozók, likőr-, rum-, cognac-, gyümölcspálinkakészítő- és pezsgőgyárosok az általuk forgalomba hozott italmennyiség után évenként az alábbi táblázatban felsorolt tételeknek megfelelő szeszes italforgalmi illetéket kötelesek fizetni.
| Évi engedélyilleték, illetve szeszes italforgalmi illeték | ||||||||
| Ha az üzlet évi összforgalma hektoliterekben | szesz és abból készült közönséges pálinka után 100 hl.-fokonként vagy egyéb égetett szeszes italok után hektoliterenként | bor, bormust vagy gyümölcsbor után hektoliterenként | sör után hektoliterenként | |||||
| K | f | K | f | K | f | |||
| 1,000-ig terjed | 2 | - | 1 | - | - | 50 | ||
| 1,000-5,000-ig terjed | 2 | 50 | 1 | 25 | - | 60 | ||
| 5,000-10,000-ig terjed | 3 | - | 1 | 50 | - | 75 | ||
| 10,000-20,000-ig terjed | 3 | 50 | 1 | 75 | - | 85 | ||
| 20,000-30,000-ig terjed | 4 | - | 2 | - | 1 | - | ||
| 30,000-50,000-ig terjed | 4 | 50 | 2 | 25 | 1 | 10 | ||
| 50,000-en felül terjed | 5 | - | 2 | 50 | 1 | 25 | ||
Az első bekezdésben említett engedélyesek, illetve iparűzők forgalmának és az általuk fizetendő illeték mérvének megállapításánál nem veendő figyelembe:
a) a külföldre kiszállított italmennyiség;
b) az égetett szeszes italok nagyban való eladására, valamint a bor- vagy sörnagykereskedésre jogosultak által a saját szőlőjükben, illetve szesz- vagy sörfőzdéjükben termelt italmennyiség és
c) a szeszfőzdével kapcsolatos, szabadraktárrá nyilvánított szeszfinomítók által a saját szeszfőzdéjükben termelt szeszmennyiség.
Ha az engedélyes, a bor- vagy sörnagykereskedő vagy a szeszes italok eladásának közvetítője az általa forgalmazott italmennyiséget kizárólag külföldre szállította el, engedélyilletéke, illetve szeszes italforgalmi illetéke évi 200 koronában állapítandó meg.
Az 1908. évi XLVIII. tc. 10. §-ának az a rendelkezése, mely szerint a székesfőváros területén évente tényleg beszedett italmérési illetékek a székesfővárosnak engedtetnek át, a jelen szakasz alapján kivetett engedélyilletékeket és szeszes italforgalmi illetékeket nem érinti.
21. § A 19. §-ban felsoroltak engedélyei után az engedélyilleték három évről három évre terjedő időszakonként, az 20. §-ban felsorolt esetekben pedig úgy az engedély-, mint a szeszes italforgalmi illeték évről-évre vettetik ki és pedig az előbbi esetben a három évi kivetési időszakot megelőző naptári év június havának 30-ik napjával lejáró egész évi időközben elért italforgalom adatainak és a 19. § első bekezdésében említett egyéb körülményeknek figyelembevételével, míg az utóbbi esetben a kivetési évet megelőző naptári évben elért italforgalom adatai alapján.
A hároméves kivetési időszakon belül keletkező új engedélyek után az engedélyilleték a kivetési időszak hátralevő részére az engedély kézbesítésének napjától, vagy ha az engedélyben az üzlet megkezdésére nézve más nap volna kijelölve, attól a naptól fogva vetendő ki az illető üzlet viszonyainál fogva remélhető forgalom alapján. A 20. §-ban érintett és az egyéves kivetési időszakon belül keletkező új üzletek után az engedély-, illetve szeszes italforgalmi illeték szintén az üzlet megkezdésének napjától fogva egyelőre a remélhető forgalom alapján és az utólagos helyesbítés fenntartásával vetendő ki azzal a kikötéssel, hogy mihelyt az illető üzlet első teljes évi forgalma ismeretessé válik, a kivetés utólagosan megfelelőleg helyesbítendő.
Az illetéket a községi előljáróság meghallgatása után s az illetékes pénzügyőri biztosi kerületvezető javaslata alapján a pénzügyigazgatóság veti ki és pedig akként, hogy a 20. §-ban felsorolt üzletek után az ott meghatározott módon az engedély-, illetve szeszes italforgalmi illetéket összegszerűleg megállapítja, a 19. §-ban felsoroltak üzleteit pedig vagy az ott meghatározott illetékosztályok valamelyikébe sorozza és az illető osztálynak megfelelő illetéktételt megállapítja, vagy pedig a rendkívül jövedelmező (luxus) avagy kimagasló forgalmú üzletekre nézve - az osztályokon felüli megállapítás indokainak tüzetes kifejtése mellett - az üzlet forgalmának és egyéb viszonyainak megfelelő, törvényes tételeknél magasabb összegű illetéket állapít meg. A fizetendő évi illetéknek a fentiek szerint történt megállapításáról érdekelt illetékköteles személyek határozatban értesíttetnek.
E határozat a kézhezvételtől számított 15 nap alatt az illeték kivetésére alakítandó felszólamlási bizottsághoz fellebbezhető, amelynek határozata ellen úgy a fél, mint a felszólamlási bizottság előadója csak abban az esetben fellebbezhet ugyancsak 15 nap alatt a harmad- és egyuttal utolsó fokban határozó pénzügyminiszterhez, ha a felszólamlási bizottság a jelen törvény ellenére járt el, vagy ha a törvényes illetéktételeken felüli, illetve a 20. § alapján történt megállapítás eseteiben hozott első- és másodfokú határozat nem egybehangzó.
A felszólamlási bizottság minden törvényhatóság területére nézve annak székhelyén külön alakíttatik és áll az elnökből vagy helyetteséből, akiket saját tagjai sorából a hároméves kivetési időszakra az illető törvényhatóság közigazgatási bizottsága küld ki, továbbá a belügyminszter által kijelölt egyének sorából a pénzügyigazgatóság által esetről-esetre meghivandó két szakértőből, végre a pénzügyigazgatóság egy kiküldöttjéből, aki a bizottság előadója.
A felszólamlási bizottság tárgyalásai nyilvánosak, azokon az illetékköteles üzletek, tulajdonosai megjelenhetnek s érveiket szóval is előadhatják, miért is a bizottság tárgyalásának ideje és helye az illető községben mindenkor előre közhirré teendő.
22. § A korlátlan kimérésre szóló engedélyek után a 19. § értelmében megállapítandó illetéknek minden 500 lélek után:
1. Budapest székesfőváros területén legalább 1,000 koronát;
2. a törvényhatósági joggal felruházott vagy a rendezett tanácsú városokban és oly községekben, amelyek törvényhatóságnak vagy törvényszéknek székhelyei, abban az esetben, ha népességük:
a) 20,000 léleknél nagyobb, legalább 600 koronát;
b) 10,000-20,000 lélekből áll, legalább 400 koronát és
c) 10,000 léleknél kisebb, legalább 300 koronát;
3. más községekben abban az esetben, ha népességük:
a) 20,000 léleknél nagyobb, legalább 300 koronát,
b) 10,000-20,000 lélekből áll, legalább 200 koronát és
c) 10,000 léleknél kisebb, legalább 120 koronát kell kitennie.
Ha ezt a minimális összeget a kivetési időszak kezdetén fennálló korlátlan kimérési engedélyek után jogerősen kivetett engedélyilletékek összege el nem érné, az egyes korlátlan kimérési üzletek után a 13. § I. pontjának megfelelőleg meghatározott tételek, valamint az idézett szakasz VII. pontját követő második bekezdés rendelkezései szerint megállapított illetékek a pénzügyigazgatóság által arányosan akként emelendők fel, hogy a fenti minimum eléressék. Ilyen esetekben a három évi kivetési időszakon belül keletkezett korlátlan kimérési üzletekre is a megfelelő felemelt illetéktétel rovandó ki.
A minimális illeték elérése céljából hivatalból történő felemelés ellen fellebbezésnek nincs helye. Rendkívüli viszonyok által indokolt esetekben azonban a pénzügyminiszter e felemelés mérvének korlátozására, esetleg teljes mellőzésére kivételesen felhatalmazást adhat.
Oly községekben, melyeknek népessége 500 léleknél kisebb, a fenti minimális összeg a lélekszám arányában állapítandó meg.
Ha valamely község népességének száma 500-al maradék nélkül nem osztható, a 100-at meghaladó teljes 500-nak vétetik, kisebb maradék pedig figyelembe nem jön.
Valamely község népessége számának a kivetési időszakot megelőzőleg megejtett utolsó általános (országos) népszámlálás eredménye veendő.
A jelen törvény 13. §-ában felsorolt létszámba be nem tudott, továbbá a 19. § két utolsó bekezdésében említett egyéb korlátlan kimérési engedélyek után kivetett engedélyilletékek a fenti minimális illetékösszegbe be nem számíthatók.
23. § A jogerősen megállapított engedélyilleték (szeszes ital forgalmi illeték) a három, illetve egy évi kivetési időszakon belül csak akkor eshetik változás alá, ha az üzlet más helyiségbe helyeztetik át, vagy pedig ha az üzlet jellege változik.
24. § A 21. és 22. §-ok szerint jogerősen megállapított engedélyilletékekről (szeszes italforgalmi illetékekről) fizetési ív állítandó ki és kézbesítendő az illetékfizetésre kötelezetteknek.
Az illeték negyedévenként előre közvetlenül az illetékes állampénztárnál (adóhivatalnál) fizetendő.
A fizetési ív kézbesítéséig az illeték az I. fokú határozat szerint történt osztályba sorozásnak, illetve megállapításnak megfelelő összegben, vagy amennyiben az I. fokú határozat még nem kézbesíttetett volna, a megelőző kivetési időszakra megállapított évi illeték arányában fizetendő. Az esetleges különbözetek a fizetési ív kézbesítése után teljesítendő első részletfizetés alkalmával egyenlítendők ki.
25. § Az engedélyilleték (szeszes italforgalmi illeték) az egyenes adók módjára szedendő be és úgy annak behajtására s elévülésére, mint a tévesen befizetett vagy jogellenesen-beszedett illetékek visszatérítésére nézve a közadók kezeléséről szóló 1909. évi XI. tc., valamint az ezt módosító és kiegészítő 1912. évi LIII. tc. és 1920. évi XXIII. tc. rendelkezései az irányadók azzal a változtatással, hogy ezen illetékek behajtásánál a második helyen idézett törvénycikk 37. §-ának 2. pontja értelmében eszközlendő megintés az engedély fennállásának tartama alatt mellőzendő.
Az engedélyilleték (szeszes italforgalmi illeték) csőd esetében az állami adókkal egy osztályba sorozandó.
Az engedélyilleték (szeszes italforgalmi illeték) után sem törvényhatósági, sem községi pótadó nem vethető ki.
26. § Az engedély megszünése esetében a még esedékessé nem vált illeték hivatalból törlendő.
Az engedély fennállásának tartama alatt esedékessé vált illeték törlése, vagy ha az már befizettetett volna, annak visszatérítése az engedély nem gyakorlása címén nem igényelhető.
A szeszes italforgalmi illeték azonban az üzlet tényleges megszűnésének napjával hozandó törlésbe.
27. § Sem az a kérdés, fizetendő-e engedélyilleték (szeszes italforgalmi illeték), sem az illeték mérvének meghatározása bírósági eljárás tárgya nem lehet.
28. § Égetett szeszes italok korlátlan kimérésére, valamint a kizárólagos pálinkamérésre feljogosított engedélyesek az emberi élvezetre alkalmatlanná tett (denaturált) szesz elárusításával egyáltalában nem foglalkozhatnak. A korlátolt kimérés egyéb nemeit gyakorlók az emberi élvezetre alkalmatlanná tett (denaturált) szesz elárusításával foglalkozhatnak ugyan, de azt csak zárt és legalább félliteres ürméretű edényekben szerezhetik be és árúsíthatják el.
29. § Oly helyeken, ahol a szeszes italok árának természetes alakulását szabályozó verseny hiánya ezt szükségessé teszi, a törvényhatóság közigazgatási bizottságának előterjesztésére vagy annak meghallgatásával a pénzügyminiszter a belügyminiszterrel egyetértőleg megállapíthatja, illetve a fennálló jogszabályok értelmében arra hivatott hatóságok útján megállapíthatja egy-egy év tartamára azt a legmagasabb árat, amelyen a szeszes italok vagy azok egyes nemei kimérhetők vagy kismértékben elárúsíthatók. A legmagasabb ár megállapításánál minden esetben a hasonló gazdasági viszonyok közt levő szomszédos vidékek árai szolgálnak mértékül. A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy rendeletileg megállapíthassa azt az árat, melyen alól a korlátolt kimérés útján eladott égetett szeszes italok minden esetben szesznek vagy abból készült közönséges pálinkának tekintendők.
Oly helyeken, ahol az égetett szeszes folyadékokkal való csempészkedést nagyobb mértékben űzik vagy ahol ily csempészkedés űzésére nagy a lehetőség, a pénzügyminiszter az égetett szeszes italok kimérésére, kismértékben való elárúsítására és nagyban való eladására engedéllyel bíró személyeket az általuk forgalomba hozandó szesz és szeszből készült közönséges pálinka beszerzése tekintetében az ő általa meghatározott beszerzési forráshoz utalhatja. Ilyen helyeken a meg nem engedett beszerzési forrásokból eredő szesz és szeszből készült közönséges pálinka kimérése, kismértékben való elárúsítása vagy nagyban való eladása engedély nélküli kimérésnek, kismértékben való elárúsításnak vagy nagyban való eladásnak tekintetik és az erre nézve fennálló szabályok szerint büntetendő.
Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy egyes olyan üzletágakra nézve, amelyeknél a fogyasztó közönség érdekeinek védelme, avagy az üzleti tisztességnek megóvása szempontjából ez szükségesnek mutatkozik, a kiszolgáltatható szeszes italok legmagasabb árát egy-egy év tartamára a belügyminiszterrel egyetértőleg megállapíthassa, illetve a fennálló jogszabályok értelmében arra hivatott hatóságok útján megállapíthassa.
30. § Az italmérési és italelárúsítási, valamint a szeszes italok nagyban való eladására vagy közvetítésére jogosult üzletek és vállalatok fölött a pénzügyi, valamint a törvényhatósági, községi és rendőri közegek jövedéki, illetve közegészségügyi, közerkölcsiségi és közrendészeti szempontokból felügyeletet gyakorolnak, melynek foganatosítása céljából engedélyesek, illetve a nagyban való eladásra jogosultak vagy közvetítők üzlethelyiségeibe bármikor beléphetnek.
A borhamisításnak és hamisított bor forgalombahozatalának tilalmazásáról szóló 1908. évi XLVII. tc. 64. §-a alapján alakított borellenőrző bizottságok kiküldöttei, továbbá a most idézett törvény 57. és 63. §-aiban említett állami és törvényhatósági közegek, valamint a pénzügyi közegek is jogosítva vannak arra, hogy a kimérőknél, kismértékbeni elárúsítóknál és bornagykereskedőknél közvetlen felügyeletet és ellenőrzést gyakorolhassanak abban az irányban, hogy a fentidézett törvény rendelkezéseit szigorúan betartják-e.
A jövedéki felügyelet gyakorlására jogosult pénzügyi és az azoknak segédkező községi vagy rendőrhatósági közegek jogosultak minden olyan helyiségbe belépni, amelyekben alapos gyanu szerint engedély nélkül való kimérést (elárúsítást) vagy az 1. §-ban előírt előzetes bejelentés nélkül közvetítést, illetve bor vagy sör nagyban való eladást gyakorolnak.
31. § A törvényhatósági és rendőrhatósági közegek, valamint a községi előljáróságok kötelesek a jelen törvény rendelkezéseinek végrehajtására hivatott pénzügyi közegeknek hivatalos eljárásukban - kivánatukra - haladék nélkül segédkezet nyújtani.
A községi előljáróságnak erre kirendelendő közege köteles a hivatalos eljárásnál folytonosan jelen lenni, a kihágás vagy szabályellenesség esetében felvett tényleírást, a kihallgatási jegyzőkönyveket és a vizsgálat során felvett minden egyéb okmányt és iratot szintén aláírni és egyáltalában minden törvényes segélyt szolgáltatni.
32. § Jövedéki kihágást követ el:
1. aki engedély nélkül szeszes italokat kimér, kismértékben elárúsít, égetett szeszes italokat nagyban elad, továbbá aki az 1. §-ban előírt előzetes bejelentés nélkül szeszes italok eladásának közvetítésével, illetve bor vagy sör nagyban való eladásával iparszerűleg foglalkozik;
2. az az engedélyes, aki az italmérés vagy italelárúsítás oly nemét gyakorolja vagy olyan helyen mér ki, illetőleg árúsít el szeszes italokat, amelyre engedélye nem jogosítja fel;
3. aki az italmérési és italelárúsítási, valamint a szeszes italok eladásának közvetítésére vagy nagyban való eladására jogosult üzletek felügyeletével megbízott pénzügyi, rendőri, törvényhatósági, községi és a 30. § második bekezdésében említett borászati közegeknek az üzletbe való belépést meg nem engedi vagy azokat a felügyelet gyakorolhatásában egyébként megakadályozza;
4. aki engedélyét vagy az 1. §-ban előírt iparigazolványváltás, cégbejegyzés és előzetes bejelentés útján nyert jogosultságát haszonbérbe adja vagy másra átruházza;
5. aki a jövedéki felügyelet gyakorlására jogosult pénzügyi és az azoknak segédkező községi vagy rendőrhatósági közegeket megakadályozza abban, hogy azokba a helyiségekbe belépjenek, amelyekben alapos gyanu szerint engedély nélkül italmérést, italelárúsítást vagy égetett szeszes ital nagybani eladását, illetve az 1. §-ban előírt előzetes bejelentés nélkül közvetítést, avagy bor vagy sör nagyban való eladást űznek;
6. aki a szeszes italokat, azok eladási árának a jelen törvény 29. §-a alapján történt korlátozása esetében a meghatározott legmagasabb eladási árnál drágábban árúsítja el;
7. aki a szeszes italok nagyban való eladásáról, illetve eladásának közvetítéséről a jelen törvényben, illetve ennek alapján előírt üzleti könyveket (naplókat, feljegyzéseket) nem a megállapított módon avagy egyáltalán nem vezeti.
33. § A jelen törvény 32. § 1., 2. és 6. pontjai alá eső jövedéki kihágások - az égetett szeszes italok engedély nélkül nagyban való eladásának, továbbá az 1. §-ban előírt előzetes bejelentés nélkül iparszerűleg űzött eladásközvetítésnek és bor vagy sör nagyban való eladásnak eseteit kivéve - 50 koronától 5,000 koronáig, ellenben a kivételképen említett, továbbá a most idézett § 3., 4., 5. és 7. pontjai alá eső jövedéki kihágások 200 koronától 10,000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
Ezenkívül abban az esetben, ha engedélyes a 32. § 4. pontja alá eső jövedéki kihágást követi el, avagy a most idézett § 2., 3., 6. és 7. pontjai alá eső jövedéki kihágások valamelyikét ismételten elköveti, a büntető határozatban - a 8. §-ban megjelölt rendőri (közigazgatási) hatóság megkérdezése nélkül - mellékbüntetésként az engedély is elvonandó. Az engedély a 32. § 3. pontja alá eső jövedéki kihágásnak már első ízben való elkövetése esetén is elvonandó, ha ezt a cselekmény elkövetésének körülményei indokolttá teszik.
Ugyanezekben az esetekben - a 32. § 2. pontja alá eső jövedéki kihágást ide nem értve - az iparhatóságnak az illető kihágást elkövető közvetítőktől, illetve bor- vagy sörnagykereskedőktől az iparigazolványt - a pénzügyigazgatóság megkeresésére - vissza kell vonnia.
Engedély nélkül való kimérés vagy kismértékben való elárúsítás esetén a kihágást elkövető fél a büntető határozatban az engedély nélkül való kimérés (elárúsítás) időtartama alatt - de legalább is egy negyedévi időtartamra eső - megrövidített engedélyilleték megfizetésére is kötelezendő, amely illeték új üzleteknél a jelen törvény 19. §-ában meghatározott első osztály szerinti évi illetéktételek arányában, átvett üzleteknél pedig a jogelőd terhére kivetett évi engedélyilleték arányában, de legalább is a most idézett §-ban meghatározott negyedik (középső) osztály szerinti évi illetéktételeknek aránylagos részében szabadandó ki.
Ha a szeszes italok nagyban való eladását vagy eladásának közvetítését engedély, illetve az 1. §-ban előírt előzetes bejelentés nélkül iparszerűleg űzik, a megrövidített engedélyilleték, illetve szeszes italforgalmi illeték a forgalomba hozott italmennyiség után - a 20. §-ban meghatározott forgalmú üzletekre nézve előírt tételek alkalmazásával - járó összegben, de legalább is 10,000 koronában, abban az esetben pedig, ha a forgalomba hozott ital mennyisége meg nem állapítható, minden megkezdett negyedévre 10,000 koronában szabandó ki.
Aki másnak engedélyét bérbe veszi, illetve másnak engedélye alapján jogosulatlanul kimér (elárúsít), engedély nélkül való kimérőnek (elárúsítónak) tekintendő s a jelen § előbbi bekezdései szerint büntetendő. Ugyanilyen elbánásban kell részesíteni azt is, aki másnak az iparigazolványát, cégbejegyzését és előzetes bejelentését jogosulatlanul felhasználva szeszes italok eladásának közvetítésével, illetve bor vagy sör nagyban való eladásával iparszerűleg foglalkozik.
34. § A jelen törvény 32. §-ának 1. pontja alá eső jövedéki kihágások esetében azok a kimérési (elárúsítási) üzletek, amelyeknek tulajdonosától az engedély jogerős határozattal elvonatott vagy megtagadtatott, vagy amelyek tulajdonosai engedélyért nem is folyamodtak, továbbá azok a kimérési (elárúsítási) üzletek, amelyek az engedély elnyerése előtt oly helyiségekben nyittattak meg, ahol az üzlet megnyitását közvetlenül megelőzőleg engedélyezett kimérés (elárúsítás) nem gyakoroltatott s végül az 1. §-ban előírt előzetes bejelentés nélkül iparszerűleg űzött bor- vagy sörnagykereskedések, illetve közvetítő üzletek, amennyiben azokat az üzlettulajdonos a következményekre történt figyelmeztetés dacára önként be nem szünteti, a pénzügyi közegek által - szükség esetén a rendőri hatóság részéről nyújtandó karhatalom igénybevétele mellett - bezárandók, illetve beszüntetendők és az üzlettulajdonos birtokában talált italkészletek, valamint a kimérésre (elárusításra) szolgáló összes eszközök (hordók, edények, poharak, mértékek stb.) elkobzandók.
Az üzleti helyiség bezárandó még abban az esetben is, ha az a kimérésen (elárusításon, közvetítésen) kívül még egyéb célokra is szolgál.
Ha a kimérési engedélynek más helyiségbe való áthelyezése jogerős határozattal megtagadtatott, a nem engedélyezett helyen gyakorolt kimérési üzlet a fentiek szerint beszüntetendő. Hasonló eljárás követendő abban az esetben is, ha az engedély elvonása iránt hozott elsőfokú határozat ellen a jelen törvény 17. §-ának h) pontját követő bekezdése értelmében csak birtokon kívül való fellebbezésnek van helye.
35. § A 34. § alapján alkalmazott hivatalos zár épségben tartásáért az üzlettulajdonos, illetve üzletvezetője felelős.
Aki az alkalmazott hivatalos zárt megsérti, amennyiben cselekménye a büntető törvények szerint nem büntethető, 200 koronától 10,000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
Ha a zársértés közvetlen tettese a zár épségben tartásáért felelős személlyel nem volna azonos, az utóbbi is büntetendő, ha a zár megsértését haladéktalanul be nem jelenti, avagy a zár megsérülését felhasználva, italt szolgáltat ki.
A zár épségben tartásáért felelős személy megbüntetését az a körülmény, hogy a tettes nem büntethető, nem akadályozza.
36. § A jelen törvénybe, valamint az ennek végrehajtása iránt kiadott utasításokba és rendeletekbe ütköző azok a cselekmények és mulasztások, amelyek sem a 32., sem a 35. § alá nem esnek, mint szabályellenességek, 20 koronától 2,000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők.
37. § A büntető határozatok hozatala a pénzügyigazgatóság hatáskörébe tartozik, melynek határozata ellen a kézhezvételétől számított 15 nap alatt az utolsó fokban határozó pénzügyminiszterhez intézendő fellebbezésnek van helye.
Ha a kérdőre vont fél hasonló kihágást vagy szabályellenességet korábban még nem követett el és a 33., 35., illetve 36. §-okban az illető kihágásra avagy szabályellenességre nézve meghatározott pénzbüntetések mérsékeltebb, esetleg legkisebb tételét (és a netalán járó megrövidített engedélyilletéket, illetve szeszes italforgalmi illetéket) kifogásolt cselekményének vagy mulasztásának beismerése és további önvédelmi jogáról való lemondása mellett önként lefizeti, illetve felajánlja, a pénzügyigazgatóság - méltánylást érdemlő körülmények fennforgása esetén - a további vizsgálati eljárás beszüntetése mellett felet az általa már lefizetett vagy felajánlott (megrövidített engedélyilletékben, illetve szeszes italforgalmi illetékben) és mérsékeltebb, illetve legkisebb pénzbüntetésben marasztalhatja el, ami azonban nem zárja ki azt, hogy a 33. § második bekezdésének rendelkezései alapján mellékbüntetésként az engedély elvonása ki ne mondassék, avagy az utóbb idézett szakasz harmadik bekezdésének eseteiben az iparigazolvány vissza ne vonassék.
A pénzbüntetés a 33., 35., illetőleg 36. §-okban meghatározott legkisebb összegeknél alacsonyabb mértékben még különös méltánylást érdemlő esetekben sem szabható ki.
Ha a jelen törvény 33., 35., illetőleg 36. §-ai alapján jogerős határozattal kirótt pénzbüntetés az elmarasztalttól egészben vagy részben behajtható nem volna, vagy pedig ennek behajtása csakis az elmarasztalt minden ingatlanának eladása útján és csak úgy volna eszközölhető, hogy ennek folytán az elmarasztalt végelszegényedése és adózásra való képtelensége következnék be, a pénzbüntetés helyett az 1894. évi XV. tc. 14. §-a értelmében, az 1909. évi XI. tc. 99. §-a és az utóbb említett törvény 101. §-ában nyert felhatalmazás alapján kibocsátott 800/1916. I. M. rendelet 27. és 28. §-ai szerint kiszabandó szabadságvesztés büntetése alkalmazandó.
Ha az elmarasztalt féltől a jogerős határozattal kiszabott megrövidített engedélyilleték (szeszes italforgalmi illeték) és pénzbüntetés csak részben volna beszedhető, illetve behajtható, a befolyt összeg elsősorban a megrövidített illeték fedezésére fordítandó.
38. § A jelen törvény vagy az annak végrehajtása iránt kiadott utasítások és rendeletek megszegésével elkövetett kihágás vagy szabályellenesség, ha ezért az illető a szabályellenes cselekmény vagy mulasztás napjától számított három év alatt kérdőre nem vonatott, büntetés tárgya többé nem lehet, a jelen törvénynek az engedély elvonására vonatkozó rendelkezései azonban még további két éven belül alkalmazhatók.
39. § Az italmérésnél és italelárúsításnál követendő egészségügyi rendszabályokat, az azok áthágására kiszabandó büntetéseket és az orvosrendőri felügyelet gyakorlásának módját a népjóléti és munkaügyi miniszter, a rendőri felügyelet gyakorlásának módját pedig a belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg rendeleti úton állapítja meg.
40. § Jelen törvénynek az engedélyilletékre vonatkozó rendelkezései - a harmadik bekezdésben megállapított kivétellel - visszamenőleg 1921. évi január hó 1-től, egyéb rendelkezései pedig kihirdetésük napján lépnek életbe, amely időpontoktól kezdve az állami italmérési jövedékről szóló 1899. évi XXV. tc. vonatkozó rendelkezései - az 1888. évi XXXV. tc. és 1890. évi XXXVI. tc. hatályon kívül helyezése iránt rendelkező rész kivételével - hatályon kívül helyeztetnek.
A jelen törvény életbelépte előtt elkövetett kihágási esetek és szabályellenességek még az 1899. évi XXV. tc. rendelkezései szerint bírálandók el.
Mindazok, akik a jelen törvény életbelépte napján szeszes italok eladásának közvetítésével, illetve bornak vagy sörnek nagyban való eladásával iparszerűleg foglalkoznak - amennyiben ezt a foglalkozásukat tovább is űzni szándékoznak - tartoznak iparigazolványuk megszerzését és cégük bejegyzését 1921. évi július hó 1. napja előtt - amely napig foglalkozásukat az eddigi módon akadálytalanul űzhetik - az illetékes kir. pénzügyigazgatóságnál írásban bejelenteni. Úgy a most említettek, mint az égetett szeszes italok nagyban való eladását engedély alapján űzők, valamint a 20. §-ban felsorolt egyéb üzletek tulajdonosa is 1921. évi július hó 1. napjától kezdődőleg illetékkötelesek és a pénzügyminiszter kívánatára a 15. §-ban előírt könyveket (naplókat, feljegyzéseket) is tartoznak vezetni. Ezen rendelkezés bortermelőkre nem vonatkozik.
41. § A jelen törvény végrehajtásával a pénzügyminiszter, a belügyi, a népjóléti és munkaügyi, az igazságügyi és a kereskedelemügyi miniszter bízatik meg.
