A nemzetgyűlésnek 1920. december 20-iki ülésében tartott pénzügyi előterjesztésemben vázoltam azokat a rendszabályokat, amelyektől az ország mai, igen komoly, minden hazafi aggodalmát és gondolkodását provokáló pénzügyi helyzetből a kibontakozást várom.
A nemzet közgazdasági pathologiájának teljes ismerete után tettem ezt.
Az általam bejelentett pénzügyi programm végrehajtásának megkezdésével kapcsolatban tehát most, midőn ebben a törvényjavaslatban a t. nemzetgyűléstől Országos Pénzügyi Tanács címen egy új intézmény létesítését kérem, nem azt célozom - amire a pénzügyi tanács szó szómagyarázata szerint következtetni lehetne - hogy a pénzügyi kormány köteles kezdeményezése helyébe más szerv iniciativája léptettessék.
Ahhoz ugyanis, hogy az ország közgazdasági helyzetének képe a maga valóságában álljon előttünk - véleményem szerint - most további kutatásra s ehhez valami új szervezet segítéségére jelenleg nincs szükség, hisz mindnyájunk előtt ismeretes az a betegség, mely nemzetünk közgazdasági organizmusának szerveiben emészt.
Az ország gazdasági helyreállításához szükséges pénzügyi rendszabályok azonban annak polgáraitól anyagi áldozatot kívánnak. E rendszabályok realizálása főleg a tehetős, a gazdaságilag erős rétegek megterhelését fogja jelenteni. Az erre irányuló jogszabályok diszpozicióit igyekezni fogok akként megalkotni, hogy azoknak sokszor elkerülhetetlenül szövevényes halmazából az ellentéteket már előre is kiküszöböljem, már előre is bizonyosságot vigyek be azoknak az egyesek jogait és jogszerű érdekeit érintő rendelkezéseibe és ezáltal a sokszor ingadozó pénzügyi judikaturába. Az az axióma ugyanis, hogy a jó közigazgatásnak egyik alapfeltétele, hogy a törvények ne csak világosak, könnyen érthetők, de egyuttal kimerítők is legyenek, különösen áll az adótörvényekre, mert a jogi képviselet az adóztatás terén gyérebben fordul elő és a felek rendszerint maguk védik érdekeiket.
Az adótörvényeket azonban és különösen azokat, amelyek rendkívüli viszonyok követelményei, amelyeket ennélfogva a rendkívüliség és még a modern adójog terén is az ujítás jegyei jellemeznek, az elvi diszpoziciók szempontjából tökéletesen ugyan megalkotni lehet, de a törvény anyagának legszélesebb alapon való tárgyalása mellett sem lehet bennük a végrehajtás, a judikatura során még felmerülhető vitás kérdéseket előre megoldani, azokat előre felsorolni. A gazdasági organizmus jelenségeivel kapcsolatos jogszabály a végrehajtás során az élet követelményeinek megfelelően sokszor új irányban módosul s átlépi a törvénymagyarázat határait. Ekkor keletkeznek a judikaturában a zavarok és félreértések, elvi ellentétek az utolsó fokon működő bíróság és minisztérium között.
Mindezeknek megszüntetését, megelőzését a tervezett Országos Pénzügyi Tanács működésétől várom, amelynek feladata az lesz, hogy a gazdasági célszerűség, a jogilag soha nem fixirozható jogos magán- és az egyetemes érdek szempontjából bíráljon el vagy oldjon meg valamely vitás elvi vagy hozzája utalt konkrét kérdést; abban az esetben pedig, amikor nyilatkozatát a miniszteri diszkréció körébe tartozó ügyben a pénzügyminiszternek kötelezőleg kell meghallgatnai, szakszerű véleményével ellensúlyozza a pénzügyminiszter egyoldalú döntését.
A jog csak egyik elem a közigazgatásban. A közigazgatási ügyhöz hozzá kapcsolódik azonban az a diszkrécionárius méltatás is, amelyet a végrehajtás során felmerülő érdekek esetenként kívánnak. Az ilyen diszkrécionárius joggal felruházott Országos Pénzügyi Tanács ezért fontos kérdések elintézésére lesz hivatott. Tagjainak ezért nagy látókörrel kell bírniok. A közérdeket ebből a szempontból akként vélem biztosíthatónak, hogy a tizenkét tagú tanács a törvényjavaslat 2. §-ában jelzett összeállításban, az ország legjelesebb fiaiból alakuljon meg.
A tanács működése, amit azt a törvényjavaslat 1. §-a is kifejezi, időleges lenne, az állam pénzügyi rendezésére irányuló pénzügyi terv végrehajtásának tartamára szólana. E programm megvalósítása után a tanács működése is megszűnnék.
A közigazgatási jogoknak az 1896. évi XXVI. törvénycikkben biztosított bírói védelmét e tanács időleges működése egyáltalán nem érinti.
De a pénzügyminiszter alkotmányos felelősségének határait sem kívánom a pénzügyi tanács működésével szűkíteni. Ezt a törvényjavaslat 3. §-a határozottan ki is fejezi. Azt, hogy a pénzügyi tanács hatáskörébe utalt ügyek intézésénél a részletes meghatározása célirányosan, a törvényhozó test szellemében fog történni, biztosítani fogja az, hogy a pénzügyi tanács határozatainak keletkezésére az iniciatíva - a pénzügyminiszter szakelőadói révén - a pénzügyminiszternél marad, biztosítani fogja e mellett az is, hogy a törvényjavaslat 5. §-ában kimondatni kívánom, hogy a pénzügyminiszter a pénzügyi tanács ülésein bármikor megjelenhet és felszólalhat. Összetételénél fogva e tanácstól a lehetőségig abszolut tökéletességű határozatot és véleményt várok, amelyekért a pénzügyminiszter a fegyelmi, a politikai, a jogi felelősséget vállalhatja.
Meg kell említenem azt is, hogy a szervezet létesítésével és ennek működtetésével a közigazgatásra tulajdonkép munkatöbblet sem hárul. A pénzügyi tanács által végzendő ügyek ugyanis a törvény végrehajtásával kapcsolatos olyan teendők, amelyeket - ha pénzügyi tanács nem szerveztetnék - kizárólag és egyedül a pénzügyi kormánynak kellene ellátni. Gyakorlatban ennélfogva az ügyek intézése akként fog alakulni, hogy a vonatkozó törvény rendelkezéseihez képest a végrehajtás során az egyes ügyek a pénzügyminisztérium illető szakosztályai által vagy mint a miniszter approbálására váró rendelet-tervezetek, vagy mint a pénzügyi tanács által kiadandó határozat-tervezetek fognak előkészíttetni.
Arra való figyelemmel, hogy a pénzügyi tanács működésével kapcsolatban annak tagjaira tetemes teendő hárul, a törvényjavaslat 7. §-ában a tanács elnökeinek és tagjainak méltányos tiszteletdíjat javasolok - és azért, mert az a funkció, melyet a tanács tagjai e minőségükben fognak végezni, kizárólag közérdekű, az esetleges viták megelőzése végett szükségesnek tartom, hogy a t. nemzetgyűlés mondja ki, hogy úgy a t. nemzetgyűlés, mint a legfelső bíróságok a törvényjavaslat 2. §-ában említett tagjainak az Országos Pénzügyi Tanácsban viselt tisztsége nemzetgyűlési tagságukkal, illetőleg bírói hivatalukkal összefér.
A törvényjavaslat egyéb, a működés technikájára vonatkozó rendelkezése nem igényel megokolást.
