1. § A bortermelési adónak az 1918. évi I. tc. 3. §-ában megállapított tétele hektoliterenkint 84 K-ra emeltetik fel. Ebből az adóból - az idézett tc. 13. §-a idevonatkozó rendelkezéseinek megváltoztatásával - 72 K az államot, 9 K beszedési és kezelési költség fejében a kezeléssel megbízott községet illeti, 3 K pedig a bortermelési adót nem kezelő községek javára szolgáltatandó be.
A bortermelési adót nem kezelő községek javára beszolgáltatott s hektoliterenkint 3 K-t tévő jutalékot, a törvényhozás által megállapítandó módon való felhasználás végett, a belügyminiszternek rendelkezésére kell bocsátani.
Az 1918. évi I. tc. 19. §-ának 1. pontja akként módosul, hogy a pénzügyminiszter az idézett tc. hatálya alá nem eső területekre kiszállított bormust vagy bor után hektoliterenkint 72 K bortermelési adó beszedésétől eltekinthet, illetőleg a már lefizetett bortermelési adó visszatérítését hektoliterenkint 72 K erejéig engedélyezheti.
2. § Minden szőlőbirtokos bortermelő saját házi és gazdasági szükségletének céljaira összes terméséből évente 3 hektoliter mustot vagy bort, hektoliterenkint 14 K kedvezményes adótétel mellett használhat fel.
Az 1918. évi I. tc. 11. §-ának az adómentes beszámításra, valamint az elpárolgásra és apadásra vonatkozó rendelkezései a kedvezményes adótétel mellett felhasználható mennyiségre is alkalmazást nyernek.
A kedvezményes adótételből hektoliterenkint 12 K az államot, 2 K pedig a bortermelési adó kezelésével megbízott községet illeti.
Egyebekben a jelen törvénynek, illetőleg az 1918. évi I. törvénycikknek rendelkezései a kedvezményes adótételt élvező borra is kiterjednek.
3. § Az 1918. évi I. tc. 16. §-ában meghatározott pénzügyi ellenőrzést a negyedévi leszámolást követő 30 nap alatt kell teljesíteni. A pénzügyi közegek ellenőrző kötelességüket úgy kötelesek gyakorolni, hogy egyrészt az államkincstár érdekét minden tekintetben megvédjék, másrészt az ellenőrzés ne fajuljon a felek zaklatásává.
A pénzügyigazgatóságok kötelesek továbbá arról is gondoskodni, hogy a községi előljáróság (hegyközség) - fegyelmi felelősség terhe alatt - a bortermelőket, bejelentési kötelezettségük teljesítésére, az egyes helységekben, tanyai központokban szokásos módon (dobszó, több mint 10,000 lakossal bíró helységekben falragasz stb. útján) külön is felhívja és figyelmeztesse őket arra, hogy a bejelentés elmulasztása az 1818. évi I. törvénycikkben megállapított büntetés alá esik.
4. § Ha a jelen törvény tartama alatt a bor ára lényegesen csökkenne, a pénzügyminiszter köteles a bortermelési adó arányos leszállítása iránt rendelettel intézkedni. Az ilyen intézkedést a pénzügyminiszter a törvényhozásnak utólag bejelenteni köteles.
5. § Az 1918:I. tc. 19. §-ának 4. pontja akként módosul, hogy a pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy elemi csapások esetén, vagy ha a termett bor a termelési költségeket sem fedezi, az adót elengedhesse.
6. § A jelen törvény életbelépésének napján bárkinek a birtokában vagy őrizetében lévő és összesen egy hektolitert meghaladó bormennyiség - tekintet nélkül arra, hogy melyik évből való - bortermelési pótadó alá esik. A pótadó mértéke hektoliterenkint 70 K, amely összeg teljes egészében az államot illeti.
Nem esik az 1. bekezdésben megállapított pótadó alá a bortermelők birtokában (őrizetében) lévő az a bormennyiség, amely után a termelő a bortermelési adót a jelen törvény életbelépéséig még meg nem fizette. Az ily borkészlet után a jelen törvény 1. §-ának bekezdésében megállapított adótételt kell fizetni.
Mindenki, akinek rendelettel meghatározandó napon meglévő borkészlete összesen egy hektolitert meghalad, köteles az egész készletét, valamint a készlet tárolási helyét az erre kijelölt pénzügyi közegeknél rendelettel megállapítandó idő alatt bejelenteni.
A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a pótadó alá eső borkészletek bejelentése és megállapítása, valamint a pótadó esedékessége és lerovása tekintetében szükséges közelebbi rendelkezéseket rendelettel megállapítsa.
Aki a jelen §-ban előírt bejelentés megtételét elmulasztja, vagy akinek tényleges készlete a bejelentett mennyiséget 5%-kal meghaladja, az a megrövidített, vagy a megrövidítés veszélyének kitett pótadó négyszeres összegétől annak nyolcszoros összegéig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
A bejelentés körüli, de a bor mennyiségére nem vonatkozó egyéb szabálytalanság 500 K-tól 2000 K-ig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
7. § Az 1918. évi I. törvénycikknek mindazon rendelkezései, amelyeket a jelen törvény meg nem változtat, továbbra is változatlanul érvényesek.
8. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe és azt a pénzügyminiszter hajtja végre.
