A háború és az azt követő forradalmak a pénz értékét annyira lecsökkentették, hogy ennekfolytán a dohányjövedéki törvényekben és szabályokban, valamint az azok alapján kibocsátott rendeletekben a dohányjövedéki kihágások és szabálytalanságok eseteire megállapított pénzbüntetésekre, rendbíróságokra és a pénzbüntetések alapját képező fogyasztási illetékre nézve megállapított s jelenleg is érvényben álló rendelkezések a dohányjövedéki törvények és szabályok büntető célzatának már egyáltalán nem felelnek meg s így ezek a rendelkezések a háborús idők óta nagy arányban elhatalmasodott dohánylopás, csempészés és a dohánnyal űzött minden más jövedéki kihágás eredményes megakadályozására már egyáltalán nem alkalmasak. Mert pl. a dohány tilos birtoklása vagy forgalomba hozatala esetén az 1887. évi XVIV. tc. rendelkezései értelmében egy kg. belföldi nyers dohány után 3 K 20 fillér fogyasztási illeték s annak kétszeresétől - négyszereséig terjedő bírság, vagyis összesen 9 K 60 fillér - 16 korona fizetendő jövedéki kihágási büntetés címén. A nyolcvanas években, amikor a kincstár számára termelt és beszállított nyers dohány egy kg.-jáért a dohánybeváltó hivatal átlag 30 fillért fizetett s amikor a csempészett dohánynak tilos úton való értékesítése is csak körülbelül hasonló áron volt eszközölhető, ez a bírságösszeg érzékeny pénzbüntetést jelentett s alkalmas volt arra, hogy a dohánycsempészeket a jövedéki kihágások elkövetésétől visszariassza. A mai viszonyok között azonban, amikor a beváltóhivatal a folyó évi termésű belföldi dohány kg.-jáért átlag 10 K-t fog fizetni, a csempészett dohány ellenben tilos módon hallatlanul drága áron értékesíthető, - amennyiben a belföldi csempészdohányt a tilos magánforgalomban mostanában kg.-onként 300-400 koronáért árusítják és veszik, - a most érvényben levő csekély pénzbüntetési összeg nem elriasztó, de egyenesen csábító hatással van a csempészekre s a jövedéki kihágások egyéb elkövetőire, mert ily módon - még a maximális pénzbüntetés lefizetése esetén is - könnyű szerrel igen nagy jövedelemre tesznek szert s a meg sem érezhető mostani csekély pénzbírság lefizetése után csempészüzelmeiket zavartalanul folytatják.
Vagy pl. az engedély nélküli dohányültetés esetén minden jogtalan beültetett négyszögölnyi földtér után 60 fillér, elszórt ültetés esetén pedig tövenként 20 fillér, illetve mindkét esetben legkevesebb 10 korona bírság fizetendő. Egy kg. engedély nélkül ültetett dohány bírsága tehát 10 koronát tesz ki. Ez a bírságösszeg a mai viszonyok között szintén igen alacsonynak mondható, mert ha a tilos dohánytermelő dohánytermését a fenti csempészáron tilos módon értékesíti, a kirótt pénzbírság lefizetése után még mindig jelentékeny haszna marad s így a pénzbüntetésnek rá nézve elriasztó és büntető hatása egyáltalán nincsen.
E törvényjavaslat célja tehát az, hogy a dohányjövedéki törvényeknek a jövedéki kihágásokra és szabálytalanságokra vonatkozó büntető és elriasztó célzata megfelelően érvényesüljön olyképen, hogy a dohánytermelés, gyártás és forgalomba hozatal körében elkövetett jövedéki kihágások és szabálytalanságok a pénz mai értékének arányában büntettessenek s ezáltal a dohányjövedéki kihágások és szabálytalanságok esetei a lehető legkisebb mértékre csökkenjenek, vagy esetleg meg is szünjenek.
Ennek a célnak elérése végett a törvényjavaslat mindazon esetekben, amikor a dohányjövedéki törvények és szabályok rendelkezései szerint a belföldön termelt dohánnyal és dohánygyártmányokkal űzött visszaélések megtorlására szolgáló pénzbüntetés (pénzbírság) a fogyasztási illeték többszörösében állapítandó meg, ezt az eddig 500 gr-onkint 1 K 60 fillért (80 krajcárt) kitevő fogyasztási illetéket 500 gr-onkint 100 koronában állapítja meg; a most nem említett esetekben a dohányjövedéki kihágásokra és szabálytalanságokra nézve megállapított pénzbüntetéseket és rendbírságokat pedig összegük tízszeresére emeli fel.
A pénzbüntetések mérvének tervezett emelésén kívül azonban a törvényjavaslat a dohányjövedéki törvények rendelkezéseit egyáltalában semmi irányban sem érinti, úgy hogy azoknak elvi és érdemleges intézkedései továbbra is változatlanul megmaradnak. Sőt éppen ezen elvi rendelkezéseken alapuló eredeti büntető és elriasztó célzat teljes érvényesítésére törekszik a törvényjavaslat azáltal, hogy a dohány értékének emelkedése és a pénz értékének csökkenése folytán a dohányjövedéki törvényekben most előállott aránytalanságokat kiegyenlíti és helyreállítja s ezzel a dohányjövedéki törvények büntető erejének és elriasztó hatásának megfelelő érvényesülését s a pénzbüntetési tételek szükséges fölemelésével a megzavart jogrendnek a jövedéki törvényekben nyujtani szándékolt védelmét biztosítja.
A dohányjövedéki törvényekben és szabályokban nem a fogyasztási illeték többszörösével büntető jövedéki kihágásokra vonatkozó pénzbírság-összegek - a pénz értékcsökkenésének megfelelően - tulajdonképen húszszorosra volnának fölemelendők. Miután azonban az ilyen jövedéki kihágások és szabálytalanságok aránylag nem esnek oly súlyos elbírálás alá, mint a dohánycsempészet, lopás, tilos forgalombehozatal stb. által elkövetett s a fogyasztási illeték többszörösével büntetett jövedéki kihágások, azért az előbbi jövedéki kihágási és szabálytalansági eseteknél a törvényjavaslat az eddigi bírságtételeket csak azok tízszeresére emeli föl. A sokkal súlyosabb beszámítás alá vehető és a háborús idők óta járványszerűen elharapódzott oly dohányjövedéki kihágásoknál azonban, melyek a fogyasztási illeték többszörösével büntetendők, az ezen pénzbüntetések alapját képező s eddig 500 gr-onkint 1 K 60 fillért kitevő fogyasztási illetéket - az érzékenyen sujtó büntetési és elriasztási célzat elérésére érdekében - 500 gr-onként kerekösszegben 100 koronában kell megállapítani, hogy az ily módon kiszabható minimális pénzbírság egy kg. dohánynál (200 K fogyasztási illeték + ennek kétszerese = 600 K) jóval magasabb legyen, mint az egy kg. dohány után csempész-úton kapható eladási ár (400 K).
A jövedéki visszaélések méltó büntetésen kívül továbbá a jövedéki kihágások kapcsán vagy azonkivül elkövetett és általánosan elterjedt árdrágítást is megfelelően büntetendőnek tartom; e célból a törvényjavaslat kimondja, hogy amennyiben az elkövetett cselekmény az árdrágító visszaélés bűncselekményének ismérveit is magában foglalja, a cselekmény a jövedéki kihágás miatt kiszabandó büntetésen felül az árdrágító visszaélésekről szóló 1920:XV. tc. értelmében is büntetendő. A dohányjövedéki törvények és szabályok megalkotása idején ugyanis ennek a lehetősége az akkori viszonyok között úgyszólván kizárt lévén, azokban ily irányú rendelkezés a dolog természeténél fogva nincs is, s így ennek pótlásáról - a visszaélések minél erélyesebb megtorlása érdekében - a jelen törvényjavaslatban kifejezetten gondoskodni kell, mert ellenkező esetben az ezidőszerint nagy mértékben elharapódzott a dohánycsempészettel előállott anarchisztikus állapotot elfojtani és ezzel a dohányjövedék utján egyébként elérhető lényeges állami bevételt a megkívánható teljes mértékben biztosítani nem lehet.
A törvényjavaslatban az előadottak szerint foglalt s különösen a belföldi dohánycsempészet, dohánylopás, tilos birtoklás és tilos forgalomba hozatal érzékeny és elriasztó megbüntetésére vonatkozó intézkedések egyrészt azt célozzák, hogy a dohánytermelők megfelelő védelemben részesüljenek, mert a dohánytermelők a dohánycsempészeknek az utóbbi években mindjobban elhatalmasodott s már szinte rendszeressé vált fosztogatásai következtében évről-évre igen nagy kárt szenvednek s emiatt a dohánytermelés iránti kedve mindinkább hanyatlóban van s ez okozza elsősorban a dohánytermelési terület mindnagyobb csökkenését. Minthogy pedig a kincstárnak belföldi nyersdohánnyal való ellátása és a közfogyasztás megfelelő kielégítése szempontjából nélkülözhetetlen szükség van arra, hogy a jövedék - főleg a mai időkben, amikor a külföldi dohányvétel valutáris okokból úgyszólván lehetetlen s a gyártásnál bizonyos mértékben nélkülözhetlen külföldi dohányanyag legföljebb a magyar dohánnyal való csere útján szerezhető be - a mindenkori belföldi dohánytermésből lehetőleg minél nagyobb mérvben egészíthesse ki jelentékenyen megapadt dohánykészleteit: a dohánytermelőknek a további dohánytermeléstől való elidegenítését mindenképpen meg kell akadályozni. Sőt éppen az említett csereakció sikeres lebonyolíthatása, valamint a valutajavítás szempontjából nagyjelentőségű export-termelés elérése érdekében a dohányjövedéknek helyes üzletpolitikával arra kell törekednie, hogy a dohánytermelők - a törvényjavaslatban célzott védelmi intézkedésekkel, amelyek a dohánytermelők részére kedvező és biztos jövedelmű termelési lehetőségeket nyújtanak - a dohánytermelés fejlesztésére és a termelési területek szaporítására ösztönöztessenek. Másrészt az állam fiskális, de nemkülönben a fogyasztó közönség érdekeinek megvédése is mulhatatlanul megköveteli, hogy a nem kincstári raktárakból származó dohánnyal vagy dohánygyártmányokkal a legszemérmetlenebb módon űzött visszaélések a lehetőség határai között a legmesszebbmenőleg megakadályoztassanak.
Az ily úton forgalomba kerülő dohány, illetve dohánygyártmányok ugyanis a legalárendeltebb minőségűek és ezek értéküknek meg nem felelő uzsora-árakon kerülnek a forgalomba és gyakran nemcsak dohány, hanem az egészségre ártalmas pótszerek felhasználásával is készíttetnek.
A dohányjövedéki törvényekben és szabályokban felsorolt s az előzőkben tárgyalt pénzbüntetések nélkülözhetetlenül szükséges fölemelésén kívül a törvényjavaslatnak - a mai megváltozott pénzviszonyoknak s a dohányjövedéki törvények általános intencióinak megfelelően - az egyöntetűség okából azon összegek aránylagos fölemelésére is kell gondolnia, amelyek a dohányjövedéki törvényekben és szabályokban nem a jövedéki kihágások és szabálytalanságok eseteire vonatkoznak. Ilyenek pl. a községi előljárók holdankénti 40 fillér ellenőrzési jutalomdíja (1887:XLIV. tc. 8. §), a kincstári dohánytermelés után holdanként fizetendő 4 K engedélyilleték (1887:XLIV. tc. 9. §) stb. Ma, amikor a pénz értékcsökkenése folytán a közforgalomban legkisebb pénzegységként úgyszólván a korona szerepel, amikor a föld hozadéka átlag meghuszszorozódott, a 40 filléres jutalomdíj és 4 korona engedélyilleték már nem maradhat meg, azokat tehát aránylagosan szintén emelni kell. Tekintettel azonban arra hogy ezen törvényjavaslat célja elsősorban az, hogy a dohánytermelési területnek, továbbá a dohányjövedék és közfogyasztás érdekeinek biztosítása céljából mindenekelőtt a dohányjövedéki törvényekben szereplő s büntetési jelleggel bíró összegeket hozza a mai árviszonyokkal megfelelő arányba, hogy a minden téren lesülyedt erkölcsi rendnek és érzéknek mielőbbi javulását ezzel is siettesse és előmozdítsa: a törvényjavaslat ezt a kérdést külön választja s az eziránt szükséges intézkedéseknek rendelet útján való későbbi megtételére a pénzügyminisztert hatalmazza fel.
