A szeszadóról szóló 1908:XXVIII. tc. 123. §-a akként rendelkezik, hogy az idézett törvénycikknek e §-ban felsorolt rendelkezései csak akként lépnek hatályba, ha Ausztriában hasonló intézkedések lépnek egyidejűleg tényleg érvénybe. Ennek folytán az említett rendelkezések, eltekintve az 1916:XXIV. tc. alapján életbeléptetett egyes rendelkezésektől, nem léptek hatályba. E rendelkezések némelyike az Ausztriával kötött kiegyezési szerződés megszünése folytán, részben pedig azért tárgytalan, mert időközben a törvényhozás e rendelkezésekkel szabályozott kérdésekre, így a termelési adó alá eső szeszfőzdékre, nevezetesen az átalányozás szerint való szesztermelésre nézve már intézkedett. (1920:IV. tc.) A hatályba nem lépett és tárgytalanná még nem vált rendelkezések némelyike állampénzügyi szempontból ma is jelentős és így figyelemmel arra, hogy a vonatkozó kérdések szabályozásánál teljesen szabad kezünk van, szükséges, hogy a rendelkezések tárgyát képező kérdéseket - önként érthetően a változott viszonyok és helyzetnek, nevezetesen az állampénzügyi követelmények megfelelő figyelembe vételével - szabályozzuk. De ettől eltekintve az a körülmény, hogy a kisebbik adótétel mellett termelhető alkoholmennyiségre és annak felosztására vonatkozó egyes rendelkezése hatálya határidőhöz van kötve, már önmagában véve újabb törvényhozási intézkedést tesz szükségessé. Végül a termelési adó alá eső szeszfőzdékre vonatkozó rendelkezések is némely irányban kiegészítést igényelnek, mintegy az átalányozás mellett való szesztermelésre vonatkozó újabb rendelkezések (1920:IV. tc.) szükségszerű folyományaként. Ezen okok szem előtt tartásával készült a jelen törvényjavaslat.
A fogyasztási adó alá eső szeszfőzdéknek az 1908:XXVIII. tc. rendelkezései alapján megállapított egyénenkénti törzskontingensei az idézett tc. 83. §-a szerint az 1917/1918. termelési időszak végéig, tehát 1918. évi augusztus hó 31-éig voltak hatályban. A vonatkozó rendelkezés, illetve az egyénenkénti törzskontingensek hatályának meghosszabbítása iránt az akkori pénzügyminister az előmunkálatokat kellő időben megtette. A szeszadóra vonatkozó némely törvényes határozmánynak módosításáról szóló és az országgyüléshez még 1917. évi október hóban benyujtott törvényjavaslat egyebek között ugyanis rendelkezést tartalmazott az említett egyénenkénti törzskontingenseknek az 1920. évi augusztus hó végéig való fentartásáról. Ez a törvényjavaslat azonban alkotmányos tárgyalásra nem került s így törvényerőre sem emelkedhetett. Ily helyzetben, minthogy a közbejött rendkívüli viszonyok miatt a törvényhozás nem intézkedhetett, az akkori pénzügyminiszter az egyénenkénti törzskontingensek hatályát a törvényhozás utólagos jóváhagyásának fentartásával az 1918/1919., illetve az 1919/1920. termelési időszakokra kiterjesztette. Törvényhozási intézkedés szükséges tehát arra nézve, hogy a szeszkontingens az egyes szeszfőzdék között az 1920. évi augusztus 31-ét követő időre miként osztassék fel.
Itt meg kell jegyeznem, hogy az Ausztriával kötött legutóbbi szerződés értelmében a kontingentálási rendszer csak a két szerződő fél egyetértésével volt megváltoztatható. Az említett szerződés hatálya megszűnvén, most már önállóan szabadon határozhatunk arra nézve, vajjon a kontingentálási rendszer, ámbár esetleg csak átmenetileg, továbbra is fennmaradjon-e, vagy pedig annak mellőzésével a szesztermelést más alapon szabályozzuk. Mert kétségtelen, illetve bizonyításra nem szorul, hogy a szesztermelés egészen szabadjára nem hagyható, ennek legalább bizonyos határig való állami szabályozása a jövőben sem mellőzhető, különösen a mai viszonyok mellett, midőn a szeszipar, főleg mint mezőgazdasági ipar egyike lesz ama iparokra, amelyekre az ország gazdasági újjáépitése alapítandó.
A javaslat a kontingentálási rendszer ez idő szerinti fenmaradásának alapján áll, mert a szesztermelésnek esetleg más alapon való, állami szabályozása, tekintettel a fenforgó, még kellően meg nem állapodott viszonyokra is, ez idő szerint nem volna célszerű. ugyanez okból tartja fenn a javaslat az alább következő korlátozással és további rendelkezésig az eddigi egyénenkénti törzskontingenseket is.
A javaslat szerint az 1920/1921. termelési időszaktól kezdve kontingensben csak a mezőgazdasági szeszfőzdék részesülnek, míg az ipari szeszfőzdéket a kontingens kedvezménye nem illeti meg. E rendelkezésnél - annak megjegyzése mellett, hogy a kontingenskedvezmény megszüntetéséért a javaslat kártalanítási igényt nem állapít meg, mert a multban is csak azért a kontingensért adatott kártalanítás, mely azon okból vonatott el, hogy újonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdéknek adassék, mely eset pedig itt nem forog fenn, - a következőket tartottam szem előtt:
A mezőgazdasági szesztermelés fontossága és szükségessége minden országban, melyhez hasonló mezőgazdasági viszonyok vannak, feltétlenül el van ismerve. Fokozottan áll ez Magyarországra. Törvényeink következetesen kifejezésre juttatják ezt az elvet és ennek gyakorlati megvalósítása céljából megfelelő rendelkezéseket is tartalmaznak. E rendelkezések szerint a mezőgazdasági szeszfőzdéknek a kontingensből mind nagyobb rész biztosíttatott, újonnan keletkező ipari szeszfőzdék kontingensben nem részesíthetők, sőt az 1913:XXIV. tc. szerint új ipari szeszfőzdék felállítása általában tilos és ilyeneknek üzembehelyezése csak kivételesen engedhető meg. A cél általában az, hogy a szesztermelésnek a belfogyasztáson alapuló fejlődése egészben a mezőgazdasági szeszfőzés részére biztosíttassék.
Kétségtelen azonban, hogy a mezőgazdasági szeszfőzdék termelési viszonyai jelentékenyen súlyosabbak, mint az ipari szeszfőzdékéi és ez okból a mezőgazdasági szesztermelés külön védelemre, támogatásra szorul. Ezt a védelmet van hivatva nyujtani az említett rendelkezés, mely szerint a most kontingenssel bíró ipari szeszfőzdék jövőben kontingensben már nem részesülnek, vagyis az ipari szeszfőzdékben termelt szesz mindig a fogyasztási adó nagyobbik tétele alá esik.
E rendelkezésből azonban nézetem szerint önként folyik, hogy a mezőgazdasági szeszfőzdék termelési jutalmai, melyek eddig a jelzett védelmet, támogatást képezték, a jövőben fenn nem tarthatók. Abban a pillanatban ugyanis, midőn a kontingensben rejlő kedvezmény a mezőgazdasági szeszfőzdékre korlátoztatik, a mezőgazdasági szeszfőzdéknek a kontingens mellett biztosított termelési jutalmaknak alapja megszünt. Ennek megfelelően a javaslat a mezőgazdasági szeszfőzdéknek jövőben termelési jutalmat nem engedélyez. A javaslatnak ezen álláspontja összhangban van törvényeinknek a szóban forgó termelési jutalmakra vonatkozó eddigi rendelkezéseivel, illetve ezeknek okszerű következménye.
Az 1888:XXIV. tc. a termelési jutalmak tételét hektoliterenként kontingens szesz után 6, 8, 10, exkontingens szesz után 2, 4, 6 koronában állapította meg a szerint, amint az illető szeszfőzde átlagos napi alkoholtermelése 4 hektoliteren felül 7 hektoliterig, 2 hektoliteren felül 4 hektoliterig, illetve 2 hektoliterig terjed. Az 1899:XX. tc. a jutalmi tételek mérvét változatlanul fenntartotta, az 1899:XXIV. tc. pedig a mezőgazdasági szeszfőzdéknek hektoliterenkint kontingens és exkontingens szesznél egyenlően további 2 K jutalmat engedélyezett. De már az 1908:XXVIII. tc. a jutalmi tételeket az átlagos napi alkoholtermelés szerint 3 csoportba osztott mezőgazdasági szeszfőzdéknél és pedig tekintet nélkül arra, hogy kontingens vagy exkontingens szesz szállíttatik el a szeszfőzdéből 2, 4, illetve 6 K-ra, azaz az exkontingens szeszre eddig érvényes jutalmi tételek mérvére szállította le. Ugyanez törvénycikk a most említett jutalmakon felül átmenetileg öt termelési időszakon át minden hektoliter alkohol után még további 1-1 K jutalmat engedélyezett.
E rendelkezésnek oka az volt, hogy az idézett 1908:XXVIII. tc. az ipari szeszfőzdék kontingensét tetemesen leszállította. E leszállítás nagyobb részben új mezőgazdasági szeszfőzdék keletkezésének elősegítése céljából történt és így a mezőgazdasági szeszfőzdéknek kontingense növekedett. Az ipari szeszfőzdék kontingensének leszállítása folytán úgy az ipari, mint a mezőgazdasági szeszfőzdék termelési viszonyai is és pedig ez utóbbiak javára változást szenvedtek, és így a korábbi jutalmi tételek mérve nem volt fentartható.
Ha tehát az ipari szeszfőzdék kontingensének jelentékeny leszállítása folytán a mezőgazdasági szeszfőzdék termelési jutalmai leszállítása megokolt volt, úgy az ipari szeszfőzdék kontingenskedvezményének megszüntetéséből önként folyik a termelési jutalmak megszüntetése.
Tisztelettel megjegyzem, hogy az 1908:XXVIII. törvénycikknek a termelési jutalmak megállapítására vonatkozó rendelkezései is e törvénycikk ama rendelkezései közé tartozik, melyek csak akkor lépnek hatályba, ha Ausztriában hasonló intézkedések lépnek egyidejűleg életbe. E felfüggesztő feltétel be nem következése miatt az 1908:XXVIII. törvénycikkben megállapított termelési jutalmi tételek nem léptek hatályba és így ez idő szerint még a korábbi magasabb jutalmi tételek vannak hatályban.
A mezőgazdasági szeszfőzdék békebeli szesztermelését alapul véve, a termelési jutalmak tervezett megszüntetése mintegy 2,000.000 korona megtakarítást jelent. Ha azonban a szesztermelés továbbra is korlátozva lesz, önként érthetően a megtakarítás is csekélyebb lesz.
Az ipari szeszfőzdék kontingenskedvezményének megszüntetése megfelelő termelés mellett, illetve ha adóköteles fogyasztásra ezen szeszfőzdékből eddigi kontingensüknek megfelelő alkoholmennyiség szállíttatik el, kerek 1,000.000 korona több bevételt jelent.
A mezőgazdasági szeszfőzdék egyénenkénti törzskontingenseinek fentartására vonatkozó rendelkezéssel kapcsolatban megemlítendőnek tartom hogy a szeszkontingenst a tervezett rendelkezés hatálya alatt az 1908:XXVIII. tc. 78. §-ának rendelkezéseihez képest termelési időszakonkint továbbra is a pénzügyminiszter fogja megállapítani. E megállapításnak egyelőre gyakorlati jelentősége nincs. Annak következtében ugyanis, hogy a mezőgazdasági szeszfőzdéket ez idő szerint megillető egyénenkénti törzskontingensek további rendelekzésig fentartatnak, újonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdék kontingensben való részeltetését pedig egyelőre mellőzendőnek tartom, és ép ez okból a javaslat erre nézve rendelkezést nem tartalmaz, a mezőgazdasági szeszfőzdékből a fogyasztási adó kisebbik tétele mellett elszállítható alkoholmennyiség (a szeszkontingens) tulajdonképen már meg van határozva és számszerűen azért nem állapítható meg már ez idő szerint, mert az itt tekintetbe jövő mezőgazdasági szeszfőzdék száma változhatik. Ennek megfelelően a szeszkontingens oly mennyiségben lesz megállapítandó, hogy abban a jogosult szeszfőzdéket megillető törzskontingensek fedezetet találjanak. Ezen elv alkalmazásával állapíttatott meg az 1919/1920. termelési időszak szeszkontingense is, és pedig az előző termelési időszakokra meghatározott szeszkontingenssel azonos mennyiségben, azaz 808.701 hektoliterben, ámbár előrelátható volt, hogy a meg nem szállott, illetve a később uralmunk alá visszakerülő területen levő szeszfőzdék törzskontingensei együttes mennyisége a 808.701 hektoliternél jelentékenyen kisebb lesz. A kisebbik adótétel mellett azonban legfeljebb csak az uralmunk alá tényleg tartozó területen levő szeszfőzdék megillető törzskontingensek összmennyiségének megfelelő alkoholmennyiség szállítható el.
Felmerülhet most az a kérdés, hogy az ipari szeszfőzdék kontingens kedvezményének megszüntetése az ez idő szerint kontingenssel bíró ily szeszfőzdék további fennállását nem veszélyezteti-e. Nézetem szerint ez az eset kizártnak tekinthető.
A mezőgazdasági szeszfőzdék eddigi egyénenkénti törzskontingensei ugyanis további rendelkezésig változatlanok maradnak. Újonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdék kontingensben legalább egyelőre nem fognak részeltetni. A szeszkontingens mennyisége tehát nem fog emelkedni. Kontingenssel nem bíró új mezőgazdasági szeszfőzde csak külön engedély alapján létesíthető. Ily engedély eddig is csak kivételesen adatott. Ezt a szempontot éppen a fenforgó meg nem állapodott, még kellően ki nem alakult viszonyokra való tekintettel, jövőben is érvényesíteni szándékozom. Kontingenssel bíró mezőgazdasági szeszfőzdék exkontingens termelése eddig sem volt jelentékeny és előreláthatóan a jövőben sem lesz és így a mezőgazdasági szesztermelés a mezőgazdasági szeszfőzdéket megillető törzskontingensnél lényegesen nagyobb a jövőben sem lesz. Minthogy új ipari szeszfőzde felállítása, amint voltam bátor már említeni, általában tilos, normális viszonyokat feltételezve, az ipari szeszfőzdék a fogyasztás kielégítésében ugyanazon arányban fognak részt vehetni, mint a békeévekben. A most kontingenssel bíró ipari szeszfőzdék termelési viszonyai tehát annak következtében, hogy az ilyen szeszfőzdékben termelt szesz egész mennyisége jövőben a fogyasztási adó nagyobbik tétele alá esik, lényegesen nem fognak változni, főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy a kontingenssel bíró legtöbb ipari szeszfőzde termelése a békeévekben kontingensüknél jelentékenyen nagyobb volt. Nem hagyható itt figyelmen kívül az a tény sem, hogy a termelési költségeknek a közismert okokból való rendkívüli mérvben bekövetkezett emelkedése miatt a szesz ára is nagy emelkedést mutat és ennek következményeként a fogyasztási adó két tétele közötti különbözet, azaz 20 fillér, a kontingens-szesz árának egész jelentéktelen hányadát képezi. Igy a zárolt megadózott finom szesznek hektoliterenkint ez idő szerint 5.350 koronában megállapított árából a termelő járandósága kontingens-szesz után 1.000 K, exkontingens-szesz után 980 K. A jelzett különbözet tehát a termelői járandóságnak, az az a kontingens-szes árának (adók és árrészesedés nélkül) 2%-a, mig a háború előtti időben, mikor a kontingens-szesz legmagasabb ára 73 K volt, a szóbanforgó különbözet az árnak kereken 27%-át képezte. Mindezek szerint tehát kétségtelen, hogy az ez idő szerint kontingenssel bíró ipari szeszfőzdék fennállását a kontingenskedvezmény megszüntetése egyáltalán nem veszélyezteti.
Az Ausztriával kötött legutóbbi kiegyezési szerződés szerint szabad kezünk volt a szeszadótétel megállapításában. A kezelés egyszerűsítése, a forgalom, a termelési és fogyasztási viszonyok alapos mérlegelése azonban kívánatossá tette, hogy a két államban lehetőleg azonos adótétel legyen. Ez okokból az 1908:XXVIII. tc. a szeszadópótlék megszüntetése mellett a termelési adó, valamint a fogyasztási adó kisebbi tételét hektoliterfokonkint 1 K 40 f-ben, a fogyasztási adó nagyobbik tételét pedig 1 K 64 f-ben állapította meg. Ez a rendelkezés is azon fentebb már említett rendelkezések közé tartozik, melyek csak akkor lépnek hatályba, ha Ausztriában hasonló intézkedések lépnek egyidejűleg érvénybe. E felfüggesztő feltétel be nem következése folytán az említett szeszadó-tételek nem léptek hatályba és így ez idő szerint még a korábbi adótételek (1901:XIII. tc.) vannak hatályban és ugyancsak hatályban van még a szeszadópótlék is, melynek tételét már az 1908:XXVIII. tc. 30 f-re, az 1911:XI. tc. 50 f-re, az 1914:XXVII. tc. 70 f-re emelte fel.
Az Ausztriával kötött kiegyezési szerződés megszűnése folytán most már a fenti czélszerűségi okok sem korlátoznak a szeszadótétel szabad megállapításában. Ez indít ama javaslat megtételére, hogy a szeszadónak mai tétele, a szeszadópótlék tételével 1 K 60 f-re, illetve 1 K 80 f-re felemeltessék és a szeszadópótlék egyúttal megszüntessék.
Ennek következményeként jövőben a szesz csak szeszadó és kincstári árrészesedés alá esik. Az 1920:IV. tc. alapjául szolgált törvényjavaslathoz tartozó indokolásban részletesen volt szerencsém kifejteni azokat az okokat, amelyek a kincstári árrészesedésnek fentartását szükségessé teszik. Az ott kifejtettek szem előtt tartásával a javaslat a szeszadó tételeit csak a szeszadópótlék tételével emeli és az árrészesedést, mely ez idő szerint hektoliterfokonkint 39 K 90 f az adótétel emelésénél teljesen figyelmen kívül hagyja.
A szesztermelés, amint már fent említeni bátorkodtam, állami szabályozás nélkül nem maradhat. Kezdetben ez csak a fogyasztási adó alá eső szeszfőzdékre terjedt ki és mai alakjában akként érvényesül, hogy fogyasztási adó alá eső szeszfőzdék, amennyiben azok felállítását törvény nem tilalmazza, csak engedély alapján létesíthetők. Új mezőgazdasági szeszfőzdéknek kontingensben való részletezése, illetve új mezőgazdasági szeszfőzdéknek ily alapon való keletkezése ugyanis lényegileg szintén az engedély egy nemének tekinthető. Az 1916:XXIV. tc. az engedélyezési rendszert részben a termelési adó alá eső szeszfőzdékre is kiterjesztette. E törvény szerint ugyanis a központi szeszfőzdék csak a pénzügyminiszter engedélye alapján állíthatók fel. Az 1920:IV. tc. szerint pedig a főzőkészülék napi termelőképessége szerinti átalányozás mellett szeszfőzés csak a község (város) által üzemben tartott szeszfőzdékben gyakorolható. A községi (városi) szeszfőzdék létesítését az idézett tc. szintén engedélyhez köti. A fennálló szabályok szerint tehát a szesztermelés túlnyomó részben csak engedély alapján gyakorolható. Fontos okok szólnak a mellett, hogy a szesztermelés egyetlen része se maradjon állami szabályozás nélkül, mert különben az egyébkénti szabályozás célja könnyen meghiusulna. Ez okból a javaslat a tényleges termelvény szerinti adózás alá eső termelési szeszfőzdék felállítását minden esetben engedélyhez köti.
A javaslat egyes szakaszaihoz a fentieken kívül még a következőket bátorkodom megjegyezni:
E szakasz első bekezdése a termelési adó, valamint a fogyasztási adó kisebbik tételét az eddigi 90 f-ről 1 K 60 f-re, a fogyasztási adó nagyobbik tételét pedig az eddigi 1 K 10 f-ről 1 K 80 f-re emeli hektoliterfokonkint. Minthogy a javaslat szerint a szeszadópótlék egyidejűleg megszünik, az adóteher változatlan marad.
Az 1. § második bekezdése felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy megadózott szesz kivitelénél hektoliterfokonkint legfeljebb 1 K adóvisszatérítést engedélyezhessen. Az adóvisszatérítés mérve ez idő szerint a szeszadó és szeszadópótléknál egy összegben 80 f., vagyis a termelési adó és szeszadópótlék együttes összegének - 1 K 60 f-nek - 50%-a. Ezzel szemben a javaslat 1 K-ig terjedhető adóvisszatérítést tervez. Ennek oka az átalányozási mérveknek időközben bekövetkezett jelentékeny felemelése.
Tisztelettel megemlíteni bátorkodom, hogy a felhatalmazással egyelőre élni nem szándékozom, amint az utóbbi időben megadózott szesz kivételénél adóvisszatérítés elvileg nem engedélyeztetett.
Ez a szakasz a mezőgazdasági szeszfőzdék eddigi termelési jutalmait szünteti meg. Ennek a szükségességét az általános részben már megokoltam.
A szeszfőzdékben termelt alkoholmennyiség a hatályban álló szabályok szerint egyebek között a várható alkohol mennyisége szerint a szeszfőzővel kötendő szabad egyezkedés (megváltás) útján állapíttatik meg.
Ez a megállapítási mód, mely a gyakorlatban egyébként csak kivételesen kerül alkalmazásra - így az 1913/14. termelési időszakban egyáltalán nem vétetett igénybe - és csak a termelési adó alá eső szeszfőzdékben bizonyos feltételek fenforgása mellett alkalmazható, a jövőben fenn nem tartható. Az 1920:IV. tc. alapjául szolgált törvényjavaslathoz tartozó indokolásban részletesen kifejtettem azokat az okokat, melyek az átalányozási mérvek felemelését feltétlenül megkövetelik. A most idézett törvénycikk ennek megfelelően az átalányozási mérveket tényleg jelentékenyen felemelte.
Úgyane törvénycikk szerint az átalányozás mellett való szesztermelés csak községi (városi) szeszfőzdékben gyakorolható. E rendelkezéseknek mintegy természetes folyománya a megváltás megszüntetése, mert e megállapítási módnál az átalányozás szerinti adóztatás hátrányai még fokozottabb mérvben jelentkeznek.
Ezért a javaslat 3. §-ának első bekezdése az említett megállapítási módot hatályon kívül helyezi.
Ugyane § második bekezdése szerint a termelési adó alá eső és tényleges termelvény szerint adózó szeszfőzdék csak a pénzügyminiszter engedélye alapján állíthatók fel. E rendelkezést illetően bátorkodom az általános részben felhozottakra utalni és itt tisztelettel még azt jegyzem meg, hogy a kérdéses rendelkezés további célja a központi szeszfőzdék fennállásának biztosítása, illetve a szükséges ellenőrzés megfelelő gyakorolhatása.
A javaslat 3. §-ának második bekezdése szerint a pénzügyminister az adóleengedést 15%-nál kisebb mérvben is megállapíthatja, sőt az adóelengedést egészen mellőzheti. E rendelkezés az átalányozási mérvéknek az 1920:IV. törvénycikkben történt jelentékeny felemelésében találja magyarázatát.
A most érvényben levő törvényes határozmányok szerint a készpénzben előre befizetett szeszfogyasztási adó és sajtolt élesztő adó után engedélyezett 1 1/3-ad, illetőleg 2% kamatleszámítolást ez a szakasz megszünteti. Mert egyéb fogyasztási adóknál sincs ilyen kamatleszámítolás engedélyezve, és mert az említett adóknak készpénzben való befizetése amúgy is csak kivételesen történik, amennyiben ezen adókra nézve rendszerint hitel vétetik igénybe. Tisztelettel megjegyzem, hogy már az 1908:XXVIII. tc. is mellőzte az említett kamatleszámítolást, de az a rendelkezés eddig nem lépett hatályba, mert ez is ama rendelkezések közé tartozott, amelyek csak akkor lépnek hatályba, ha Ausztriában hasonló intézkedések lépnek egyidejűleg érvénybe. E felfüggesztő feltétel pedig be nem következett.
Az indokolás általános részében már megemlítettem, hogy a kontingentálási rendszer fennállása óta törvényeinek állandóan azt az elvet követték, hogy a mezőgazdasági szeszfőzdék keletkezésének előmozdítása céljából, a kontingens mind nagyobb része, a mezőgazdasági szeszfőzdéknek biztosíttassék. Ez az elv jutott kifejezésre az 1908:XXVIII. törvénycikkben is, melynek 85. §-a azonban az újonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdéknek kontingensben való részeltetésére csak az 1917/1918. termelési időszakig bezárólag nyújtott lehetőséget. Minthogy új mezőgazdasági szeszfőzdéknek kontingensben való részeltetése továbbra is megokoltnak mutatkozott, az akkori pénzügyminiszter e cél elérése végett az előmunkálatokat a kellő időben megtette. A szeszadóra vonatkozó némely törvényes határozmánynak módosításáról szóló s az országgyüléshez még az 1917. évi október hóban benyújtott, már fentebb említett törvényjavaslat egyebek között rendelkezést tartalmazott az iránt, hogy az 1908:XXVIII. tc. 85. §-ának 1. pontjában említett ipari, illetve mezőgazdasági szeszfőzdék kontingenséből az ugyanott meghatározott módon és mérv szerint az 1918/1919. és 1919/1920. termelési időszakokban külön-külön 500 hl., illetve 12.500 hl. vehető igénybe az újonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdék részeltetésére. Ez a törvényjavaslat azonban alkotmányos tárgyalásra nem került és így törvényerőre nem emelkedhetett. Ily helyzetben az akkori pénzügyminister az 1918/1919. termelési időszakban újonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdék részeltetésére a törvényhozás utólagos jóváhagyásának fentartásával 13.000 hektolitert igénybe vett. Ennek az intézkedésnek jóváhagyását kérem az 5. § első bekezdésében.
Ugyan-e szakasz második bekezdésében pedig jóváhagyását kérem annak az intézkedésnek, amellyel a fogyasztási adó alá eső szeszfőzdéknek egyénenkénti törzskontingensei az 1918/1919. és 1919/1920. termelési időszakokra fentartattak. Ez intézkedést illetően bátorkodom az általános részben e tekintetben felhozottakra utalni.
E § szerint a fogyasztási adó alá eső mezőgazdasági szeszfőzdéket ezidőszerint megillető törzskontingensek további rendelkezéséig fentartatnak, az ipari szeszfőzdékben termelt szesz pedig minden esetben a fogyasztási adó nagyobbik tétele alá esik. E rendelkezések szükségességét az indokolás általános részében bátorkodtam részletesen kifejteni.
E §-ok az életbelépési és végrehajtási rendelkezést tartalmazzák.
