Az államháztartás jelenlegi súlyos helyzetében s a kényszerítő szükségesség hatása alatt a fogyasztási, illetőleg termelési adók tételeit is revizió alá kellett vennem és ez alkalommal azt tapasztaltam, hogy a sör, a jelenlegi körülmények között, az államkincstár részére nincsen kellőképen hasznosítva.
Az 1899. évi XIX. tc. a söradó mérvét hektóliterfok extrakttartalom után 34 fillérben állapította meg és ezenkívül az 1899. évi XXIII. tc. értelmében söradópótlék címén további 80 fillér volt fizetendő, úgy, hogy az adótétel összesen 114 fillér volt. Az 1916. évi XXII. tc. 6. §-a a söradópótlékot megszüntette és a söradó tételét 110 fillérre emelte fel, a sör megadóztatása tekintetében viszont egyéb irányban úgy rendelkezett, hogy végeredményében a sör ugyanolyan adómegterhelés alá esett, mint a hivatkozott 1899. évi törvények alapján. Az 1920. évi IV. tc. 21. §-ával a söradó tétele a termelt sörlé minden hektoliterje és a százfokú cukormérő minden fok (hektoliterfok extrakt-tartalom) után 6 K-ra emeltetett fel.
A fentelőadottakra való tekintettel a sörnek az államkincstár részére való erősebb kihasználását is tervbe kellett vennem. Ezt akként tervezem, hogy az adótétel mérvét nem szándékozom megváltoztatni, hanem emellett inkább külön kincstári részesedést szándékozom biztosítani. Amiként ugyanis már legutóbb a gyujtószeradóról szóló törvényjavaslathoz fűzött indokolásban is kifejtettem, ennek a rendszernek a révén a fix adótétel mellett még egy oly bevételi forrást tudunk teremteni, amelynek a mérvét, anélkül, hogy törvényhozási úton kellene intézkedni, időről-időre, a mindenkori pénzügyi és fogyasztási viszonyok figyelembevételével, a pénzügyminiszter rendeletileg állapítja meg, aminek révén tehát elérhetjük azt, hogy jelenleg, amidőn a fix adótételnél jóval nagyobb megterhelés feltétlenül szükséges és megokolt, ilyen fokozott megterhelést biztosítunk, ha pedig a viszonyok változnak, úgy módunkban fog állani azokhoz azonnal alkalmazkodni. Önként értetik, hogy a kincstári részesedés mérve utólag a törvényhozásnak mindenkor bejelentendő lesz.
Meg kell még jegyeznem, hogy most már a fogyasztási adók legtöbbjénél van ugyanilyen alapokon létesített kincstári részesedés és ez a rendszer, amiként már arra más alkalommal is rámutattam, a fentiekben vázolt okoknál fogva igen jól be is válik.
A javaslat keretében gondoskodni szándékozom arról is, hogy a törvény életbelépésekor a sörfőzdei vállalatok birtokában vagy őrizetében lévő sörmennyiségek után a kincstári részesedés ugyancsak beszedhető legyen, amely intézkedés megtételét pénzügyi érdekek indokolják. Egyebekben a sör megadóztatására vonatkozólag fennálló összes rendelkezések a kincstári részesedésre is alkalmazást fognak nyerni.
Ami a most tervezett intézkedés révén várható pénzügyi eredményt illeti, erre vonatkozólag a következőket jegyzem meg:
Az 1920/1921. termelési időszakban csak korlátolt mennyiségű és gyenge minőségű árpa állott sörfőzés céljaira rendelkezésre, úgy, hogy a söradó címén költségvetésileg előirányzott 48,000.000 K-nak legfeljebb a fele lesz tényleg elérhető. A kincstári részesedést, további intézkedésig, hektoliterfok extratartalom után 6 K-ban tervezem megállapítani, úgy, hogy ezen a címen a folyó évadban kb. 20-24 millió K állambevétel lesz biztosítható. Amennyiben azonban a jövőben sörfőzés céljaira nagyobb mennyiségű és jobb minőségű árpa fog rendelkezésre állani, amire a mezőgazdasági termelés fokozása révén feltétlenül számítok, úgy a most tervezett intézkedés folytán a folyó évadra előirányzott összegnél jóval tekintélyesebb összeg lesz majd biztosítható.
