1. § Ha a magánszolgálatban álló alkalmazottak munkaadója saját alkalmazottainak olyan nyugdíjintézetére (nyugdíjalapjára), amelynek nyereségre irányuló vállalkozása nincs, a jelen törvény életbelépésének napja és az 1925. évi december 31. napja közé eső időben ingatlan vagy ingó dolgokat, vagyonjogokat vagy értékeket ingyenes jogügylet útján ruház át, az ilyen vagyonátruházás után ajándékozási és az ezzel kapcsolatos ingatlan vagyonátruházási illeték nem jár.
Ez a mentesség csak akkor illeti meg a jogügyletet, ha az átruházás olyan nyugdíjintézetre (nyugdíjalapra) történik, amelynek kormányhatóság részéről jóváhagyott alapszabályai vannak és az alapszabályok szerint a nyugdíjintézet (nyugdíjalap) vagyona céljától el nem vonható, a nyugdíjintézet (nyugdíjalap) feloszlásakor pedig a vagyonfelesleg közcélra fordítandó.
2. § Ha a nyugdíjintézet (nyugdíjalap) a jelen törvény hatálya alá eső vagyonátruházás útján szerez ingatlant, 10 év elteltétől kezdve köteles fizetni.
3. § A jelen törvényben megállapított illetékmentesség kiterjed a városi ingatlan vagyonátruházási illetékre is. (1920. évi XXXIV. tc. 115-117. §-ok.)
4. § Az 1. § alapján illetékmentes jogügyletet az illetékes m. kir. állampénztárnál (Budapesten a m. kir. központi díj- és illetékkiszabási hivatalnál) - esetleg a telekkönyvi hatóság útján - 15 nap alatt ugyanúgy kell bejelenteni, mintha az a vagyonátruházási illeték alól mentes nem lenne. A bejelentés alkalmával be kell nyújtani a nyugdíjintézet (nyugdíjalap) alapszabályainak egy hiteles példányát.
A bejelentés elmulasztása vagy késedelmes teljesítése miatt 10,000 K-ig terjedhető bírság kiszabásának van helye.
5. § Az 1926. évi január 15. napja után bejelentett jogügyleteket a jelen törvényben megállapított illetékmentesség akkor sem illeti meg, ha a jogügylet még az 1. §-ban megállapított határidőben jön létre.
6. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe és végrehajtásával a pénzügyminiszter és a belügyminiszter bizatnak meg.
