1. § A hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák segítésére fordítandó hadiváltságot tartozik fizetni: az 1865-1899. évek valamelyikében született minden magyar férfi állampolgár, aki az 1914-1918. évi világháborúban bármi okból a harcvonalon katonai vagy személyes hadiszolgálatot nem teljesített.
Hogy a hadiváltság szempontjából milyen katonai szolgálatot kell harcvonalon teljesített szolgálatnak minősíteni, azt a végrehajtási utasítás szabályozza.
2. § A hadiváltság alól mentesek a következő 1-5. pontban felsoroltak:
1. Azok, akik bár a harcvonalon katonai szolgálatot nem teljesítettek, de az 1914-1918. évi világháborúban hadifogságba kerültek, harceszközök közvetlen vagy közvetett behatása által a hadrakelt sereg körletén belül megsebesültek, hadiszolgálat alatt szerzett betegség vagy hadibaleset következtében rokkantakká váltak, avagy az úgynevezett tanácsköztársaság idején ellenforradalmi tevékenységük következtében megsebesültek, vagy ellenforradalmi baleset következtében rokkantakká váltak.
2. A háborúban elesettek családtagjai a következő esetekben;
a) az az apa, akinek legalább egy fia elesett;
b) az az após, akinek fiai nincsenek, ha a vele közös háztartásban élt, egyetlen veje elesett;
c) az az egyetlen fiú, akinek atyja elesett;
d) az az egyetlen vő, akinek a vele közös háztartásban élt apósa elesett, ha az apósnak fiai nem voltak;
e) az a testvér, akinek minden fiútestvére elesett;
f) az a vő, akinek a vele és apósával együtt közös háztartásban élt valamennyi sógora elesett.
Az elesettekkel egy tekintet alá esnek a hadiszolgálat alatt szerzett betegség következtében vagy a hadifogságban elhaltak és a háborúban eltüntek is, avagy az úgynevezett tanácsköztársaság idején ellenforradalmi tevékenységük következtében elestek vagy kivégeztettek.
3. Az az apa, akinek legalább három fia a harcvonalon teljesített katonai szolgálatot.
4. A világháború tartama alatt katonai egyének ápolására tényleg szolgált járványkórházak, járványos betegekkel is foglalkozó megfigyelőállomások, egyéb hasonló egészségügyi intézetek és hadifogolytáborok egészségügyi személyzete (orvosai, ápolói és lelkészei).
5. A vagyontalan keresetképtelenek.
3. § I. A hadiváltságnak egyszersmindenkorra fizetendő összegét a hadiváltságkötelezettre az 1919. évre kivetett jövedelmi és vagyoni adó alapján a következő összegekben kell megállapítani:
a) ha katonai beosztása, pap, illetőleg papnövendék volta, a hadiforgalomban részes vasúti és hajózási szolgálata, külföldi integráltsága, avagy az 1915. évi II. törvény 1. §-ának második bekezdésében foglaltak értelmében népfölkelői kötelezettségének megszünése következtében nem teljesített harcvonalon szolgálatot, a jövedelmi adónak félszeres és a vagyoni adónak ötszörös összegében;
b) ha a katonai szolgálatra alkalmatlan volt, a jövedelmi adónak egyszeres és a vagyoni adónak tízszeres összegében;
c) ha a katonai szolgálattól fölmentetett, a jövedelmi adónak háromszoros és a vagyoni adónak húszszoros összegében;
d) ha a külföldön tartózkodott és internálva nem volt, a jövedelmi adónak négyszeres és a vagyoni adónak harmincszoros összegében.
Ha a hadiváltságköteles nem önálló adózó, avagy önálló adózó ugyan, de a háború bármely szakában a családfővel közös háztartásban élt és jövedelmi, meg vagyoni adója alapján kisebb hadiváltság alá esnék, mintha a családfő jövedelmi és vagyoni adója vétetnék a hadiváltság kiszámításának alapjául, úgy a hadiváltságot a családfő jövedelmi és vagyoni adója alapján kell megállapítani és azt a családfő köteles megfizetni.
Ha valakinek hadiváltsága a jövedelmi és a vagyoni adója alapján (3. § I.) kisebb, mint amennyi a hadmentességi díja alapján volna (3. § II.), akkor ez utóbbi alapon kiszámított hadiváltságot kell reá kivetni.
II. Ha a hadiváltságköteles, mint önálló adózó, saját személyében, illetőleg, ha mint családtag, a családfő az 1919. évre sem jövedelmi, sem vagyoni adó alá nem esik, hadiváltsága fejében az 1919. évre kiszámítandó hadmentességi díjnak:
a) nem harcvonalbeli katonai szolgálat, papi, illetőleg papnövendéki minőség, a hadiforgalomban részes vasúti és hajózási szolgálat, külföldi internáltság, végül az 1915. évi II. törvény 1. §-ának második bekezdése értelmében a népfölkelői kötelezettség megszünte esetében tízszeres;
b) alkalmatlanság esetében húszszoros;
c) fölmentés esetében negyvenszeres;
d) internálás nélküli külföldön való tartózkodás esetében ötvenszeres összegét tartozik fizetni.
III. A katonai szolgálat alól fölmentett hadkötelesek közül azok, akik fölmentésük előtt vagy után a világháborúban nem a harcvonalon teljesítettek katonai szolgálatot, a hadiváltság szempontjából a fölmentettek közé sorolandók, tehát a jelen szakasz I. c) és II. c) pontjaiban foglalt rendelkezések alá esnek akkor, ha egyhuzamban töltött katonai szolgálatuk félévnél rövidebb volt; míg ellenben azok, akik a harcvonalon teljesítettek katonai szolgálatot, hadiváltság alá nem tartoznak; azok pedig, akiknek egyhuzamban töltött katonai szolgálata legalább félévre terjedt, a jelen szakasz I. a) és II. a) pontjai alá vonandók.
IV. Ha a háború bármely szakában közös háztartásban élt valamely család tagjai közül fölmentés vagy internálás nélküli külföldi tartózkodás következtében egynél több a hadiváltságköteles, akkor a hadiváltság összege minden e címeken váltságkötelessel szemben 50%-kal emelkedik.
V. Az egy-egy hadiváltságkötelesre eső hadiváltság összege 100 K-nál kevesebb nem lehet.
VI. Az 1865-1874. évek valamelyikében született fölmentettek hadiváltságát olyképen kell csökkenteni, hogy a 43. életévükben fölmentettek hadiváltsága a váltságösszeg 5%-ával, a későbbi életkorban történt fölmentés esetében pedig minden év után további 5-5%-kal mérsékeltessék.
VII. A jelen szakasz I-VI. pontjai alapján kiszabandó hadiváltság 15, illetőleg 30%-a levonásba veendő annak az apának hadiváltságából, kinek egy, illetőleg két fia a harcvonalon teljesített katonai szolgálatot. Ez a levonás 30, illetőleg 60%-ra emelkedik akkor, ha egy vagy mindkét fia a harcvonalon teljesített szolgálatban 100%-os rokkanttá vált.
VIII. Az állami, az államvasúti, a törvényhatósági és a községi szolgálatban alkalmazott egyénekre a jelen szakasz I-VIII. pontjai szerint járó hadiváltságnak csak a felét kell kivetni.
4. § Az 1. §-ban jelzett célra hadiváltságot köteles fizetni minden vállalat, illetőleg munkaadó (részvénytársaság, szövetkezet, biztosító-intézet, betéti vagy közkereseti társaság, gazdaság, egyéni cég vagy magánvállalat stb.), amely az 1914-1918. évi világháború idején valamelyik alkalmazottjának a katonai szolgálat alól fölmentését sikerrel kérte: minden fölmentett alkalmazottja után 2000 koronát. Ezt a hadiváltságot a munkaadó akkor is köteles megfizetni, ha fölmentett alkalmazottja nem is esik hadiváltság alá.
Ugyancsak az ilyen vállalat, illetőleg munkaadó köteles fizetni minden fölmentett alkalmazottjára kirótt hadiváltságnak a felerészét, kivéve a vagyoni adóból fejlesztett hadiváltságot, amely egészbem a hadiváltságkötelest terheli. Ha az alkalmazott a 2. § alapján a hadiváltság alól mentes, a váltságösszeget azért meg kell állapítani és az alkalmazottra különben eső rész levonásával a hadiváltságot kizárólag a vállalatra vagy munkaadóra kell kiszabni. Ha a fölmentettnek fölmentése tartama alatt több munkaadója volt, az alkalmazott személyes hadiváltságának a vállalatra eső részletét az egyes vállalatok (munkaadók) között az alkalmaztatás idejéhez mérten arányosan fel kell osztani.
Az egy-egy ilyen vállalatra, illetve munkaadóra eső hadiváltságok együttes összege a vállalat, illetve a munkaadó 1919. évi adóalapjának, ha pedig az üzletév (gazdasági év) nem esik egybe a naptári évvel, az 1918/1919. és az 1919/1920. üzletévek (gazdasági évek) adóalapjai átlagának (a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adóalapjának, a III. osztályú kereseti adó alapjának, a bánya adóalapjának), illetőleg a kataszteri tiszta jövedelem ötszörös összegének 5%-ánál kevesebb és 30%-ánál több nem lehet. Részben vagy egészben adómentes részvénytársaságoknál, szövetkezeteknél és más vállalatoknál az adóalapot az adómenetesség figyelmen kívül hagyásával kell kiszámítani.
Az ebben a szakaszban meghatározott hadiváltság fizetésének kötelezettsége nem terjed ki: az államra, a törvényhatóságokra és a községekre - kivéve a községek magánüzemeit - továbbá az 1907:XIX. tc. alapján működő betegsegélyző- és balesetbiztosító-pénztárakra és mindazokra az intézetekre és egyesületekre, amelyek nyerészkedés célzata nélkül a közjótékonyság, a közoktatás, a közművelődés vagy a nemzetvédelem célját szolgálják. Erre való tekintettel az állami, az államvasúti, a törvényhatósági és a községi szolgálatban, továbbá az említett intézetek és egyesületek szolgálatában alkalmazott és közérdekből fölmentett egyénekre a jelen törvény 3. §-a szerint a jövedelmi adó vagy a hadmentességi díj alapján járó hadiváltságnak csak a felét kell kivetni.
5. § Ha a hadiváltság kiszámításának alapjául vett adók vagy adóalapok összege a jogorvoslat során változik, a hadiváltság összegét is megfelelően helyesbíteni kell.
Ezt a helyesbítést hivatalból Budapesten az adófelügyelő, másutt a pénzügyigazgatóság végzi. A helyesbítésről hozott határozat ellen fellebbezésnek van helye a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához, amely a helyesbítés kérdésében végérvényesen határoz.
6. § Az 1865-1899. évek valamelyikében született magyar férfi állampolgárok - a hadiváltság alól a 2. § szerint mentesek is - úgyszintén a 4. § értelmében hadiváltság alá eső vállalatok és munkaadók, kötelesek a pénzügyminiszter által meghatározandó időben és módon a hadiváltság megállapításához szükséges adatokat bevallani.
Ha a bevallás adására köteles bevallást nem adott, Budapesten az adófelügyelő, másutt pedig a pénzügyigazgatóság - a jogkövetkezményekre való utalással - köteles őt bevallásának 8 nap alatt leendő beadására felhívni.
7. § A bevallás beadására kötelezett adócsalást követ el, ha abból a célból, hogy a hadiváltság a törvényesnél kisebb összegben állapíttassék meg, avagy a hadiváltságtól meneküljön, bevallásában vagy az illetékes helyről hozzá intézett kérdésre adott írásbeli vagy jegyzőkönyvbe mondott válaszában, avagy jogorvoslatának megokolásában tudva valótlan tényt állít, amely a hadiváltság megrövidítésére alkalmas.
Adócsalás esetében a szabadságvesztésen felül mindenkor a veszélyeztetett hadiváltság háromszoros összegét pénzbüntetés fejében ki kell szabni. Ha a veszélyeztetett hadiváltság összegét pontosan nem lehet megállapítani, a bíróság a pénzbüntetést a valószínűnek látszó összeg alapulvételével állapítja meg.
Aki a bevallást az előírt határidőben be nem adja, a kivetés során terhére megállapított hadiváltságnak egyszeresét, ha pedig a 6. § szerint hozzáintézett felhívásnak nem felel meg, a hadiváltságnak háromszorosát köteles pénzbírság fejében megfizetni. Ha azonban a hadiváltságköteles az elsőfokú határozat kézbesítésétől számítandó 15 nap alatt igazolja, hogy a bevallást elháríthatatlan akadály miatt nem adhatta be, a pénzbírságot a pénzügyigazgatóság, illetve Budapesten az adófelügyelő törli.
Ha a hadiváltság összege a jogorvoslat során apad vagy emelkedik, ennek megfelelően a pénzbírság összegét is helyesbíteni kell.
8. § A hadiváltságot és a pénzbírságot - a katonai vontkozású kérdések tisztázása után, amelyeknek elbírálása a katonai parancsnokságok és végső fokon a honvédelmi miniszter hatáskörébe tartozik - elsőfokon Budapesten az adófelügyelő, másutt a pénzügyigazgatóság állapítja meg.
Az elsőfokú határozat ellen, kézbesítésétől számítva, 15 nap alatt fellebbezésnek van helye a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához. A fellebbezésnek halasztó hatálya nincs.
A közigazgatási bizottság adóügyi bizottságának határozata ellen mind az államkincstár képviselője, mind pedig a hadiváltságköteles panasszal fordulhat a m. kir. közigazgatási bírósághoz.
9. § A hadiváltságot két egyenlő részletben kell fizetni. Az első részlet az elsőfokú kivetésre vonatkozó értesítés kézbesítésétől számított három hónapon belül, a második részlet pedig az értesítéstől számított hat hónap mulva esedékes.
Méltánylást érdemlő kivételes esetekben fizetési halasztásnak van helye, amelyet Budapesten az adófelügyelő, másutt a pénzügyigazgatóság legfeljebb félévre terjedő időre adhat.
A fizetési halasztás ügyében az elsőfokú határozat kézbesítésétől számított 15 nap alatt fellebbezésnek van helye a pénzügyminiszterhez, aki féléven túl terjedő időre is engedélyezhet fizetési halasztást.
10. § A hadiváltság és a pénzbírság biztosítása, behajtása és a késedelmi kamat fizetésének kötelezettsége tekintetében a közadók kezelésére vonatkozó törvényeket és szabályokat kell megfelelően alkalmazni, azzal a hozzáadással, hogy akitől a hadiváltság behajthatatlannak mutatkozik, a megfelelő pénzbeli értékű közmunka végzésére kötelezhető.
A törvényhozás felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy a hadiváltság egyenértékeként végzendő közmunkák miként való teljesítését a kereskedelmi miniszterrel egyetértően szabályozza.
11. § A hadiváltság fejében befolyó összegekből az állami költségvetésben a hadirokkantnak, a hadiözvegyek és a hadiárvák segítségére beállítandó kiadások fedezetére szolgáló alapot kell létesíteni. Ennek az alapnak és kamatjainak felhasználásáról az állami költségvetésben kell rendelkezni.
A hadiváltság után állami és helyhatósági adó vagy pótadó ki nem vethető.
A hadiváltságot a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójának és hadinyereségadójának (nyereségtöbbletadójának), úgyszintén egyéb vállalatok és haszonhajtó foglalkozások III. osztályú kereseti adójának, illetve bányaadójának kivetésénél az üzleti eredményből levonni nem lehet.
12. § Ez a törvény kihirdetése napján lép életbe és azt a pénzügyi és honvédelmi miniszterek hajtják végre az érdekelt miniszterekkel egyetértőleg.
