Az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának megszünése és a bank által kibocsátott jegyzéknek a trianoni békeszerződés szerint szükséges kicserélése folytán avégből, hogy a rendes pénzforgalom fennakadást ne szenvedjen, addig is, míg a magyar nemzeti jegybank felállítása iránt az intézkedések megtehetők lesznek, a következők rendeltetnek:
1. § Pénzjegyek kibocsátását a törvényhozás további intézkedésig az állam kizárólag magának tartja fenn.
2. § Az Osztrák-Magyar Bank jegyforgalmának az a része, amely a békeszerződés szerint Magyarország jegy forgalmának meg fog felelni, ugyanily névértékű, koronára szóló államjegyekkel cserélendő ki. E szempontból az említett jegyforgalomhoz számít az az összeg is, amely az Osztrák-Magyar Bank üzleteinek átvételéből folyólag vállalt kötelezettségek kiegyenlítésére szükséges.
Ezenkívül államjegyek kibocsáthatók:
a) a m. kir. postatakarékpénztár aláírását viselő államjegyek fokozatos kicserélésére;
b) az úgynevezett tanácsköztársaság szervei által kibocsátott és még forgalomban levő 1 és 2 koronás bankjegyutánzatok bevonása végett; végül
c) a jelen törvény értelmében létesítendő állami jegyintézetnek törvényszerű üzletei alapján.
A jelen § második bekezdésének c) pontja alapján kibocsátandó államjegyek összege kétmilliárd koronát nem haladhat meg. A minisztérium fel van hatalmazva, hogy ezt az összeget, amennyiben azt vagyonváltságok lerovása vagy a termés értékesítésének pénzügyi lebonyolítása szükségessé teszi, az állami jegyintézet indokolt javaslata alapján időlegesen felemelhesse.
3. § Az államjegyek az állam függő adósságát alkotják és az azokon kifejezett tartozásért az állam vagyona és jövedelme szavatol.
4. § Az államjegyeket, amelyek a forgalom igényeihez alkalmazkodó címletbeosztásban bocsáthatók ki, a koronaértékben teljesíthető minden olyan fizetésnél, amelyet jogszabály, szerződés vagy más jogügylet alapján nem kell ércpénzben teljesíteni, mindenki és így minden közpénztár is teljes névértékükben elfogadni köteles.
5. § Forgalomban levőknek tekintetnek azok az államjegyek, amelyek a jegyintézet által kibocsáttattak és a jegyintézet pénztáraihoz vissza nem kerültek.
Az államjegyek egyes vagy összes nemeinek levonása alkalmával a pénzügyminiszter megállapítja azokat a határidőket, amelyekben a bekívánt államjegyek beváltás vagy kicserélés végett bemutatandók.
Az államjegyek egyes vagy összes nemeinek bevonására megszabott s nyilvánosan kihirdetett utolsó határidő lejárta után 6 év mulva az állam a bekívánt államjegyeket többé sem be nem váltja, sem ki nem cseréli. A bekívánt, de az utolsó határnaptól számított hat év alatt beváltásra vagy kicserélésre nem került államjegyek forgalomban levőknek többé nem tekintendők.
6. § Az államjegyek összkibocsátását a nemzetgyűlés ellenőrzi. Evégből őrködik afölött, hogy a forgalomban levő államjegyek a törvény által megállapított alapoknak megfelelő névértékben és a törvény által megengedett korláton belül bocsáttattak ki.
A nemzetgyűlés ezt az ellenőrzést saját kebeléből választott bizottság útján gyakorolja.
A bizottság a nemzetgyűlés megbizatásának lejárta vagy a nemzetgyűlés feloszlatása után is új bizottság kiküldéséig működik.
A bizottság öt rendes és két póttagból áll.
A bizottság, amely elnökét és előadóját tagjai közül maga választja és ügyrendjét is maga állapítja meg, a szükséghez képest, de legalább is havonta egyszer tart ülést. Megállapításait jelentés alakjában terjeszti a nemzetgyűlés elé. A jelentés, beterjesztés után, a hivatalos lapban közzéteendő.
Határozathozatalra legalább három tag jelenléte szükséges.
Azokat az adatokat, iratokat, számadásokat és kimutatásokat, amelyekre kötelességének teljesítése végett a bizottságnak szüksége van, a pénzügyminiszter bocsátja rendelkezésre.
7. § Az államjegyeket nem lehet bíróilag megsemmisíteni és a jegyintézetnél, ha annak tulajdonát alkotják, végrehajtás útján nem lehet lefoglalni.
8. § A pénzforgalom fenntartása, annak szabályozása, a fizetések kiegyenlítésének megkönnyítése, a mezőgazdasági, kereskedelmi, nagy- és kisipari hiteligények kielégítése, az állami fizetési szolgálat ellátása végett addig is, míg jegybank létesíthető lesz, Budapest székhellyel, közhivatali jelleggel a pénzügyminiszter főfelügyelete alatt működő, önálló jogi személyiséggel fölruházott m. kir. állami jegyintézet létesíttetik.
Mindazok a jogok, amelyeket a kereskedelmi törvény vagy más jogszabály bejegyzett kereskedőnek biztosít, az állami jegyintézetet is megilletik. Az állami jegyintézet és fióktelepei bejegyzésének a kereskedelmi cégjegyzékben nincs helye.
9. § Az állami jegyintézet jogosítva van a gazdasági és pénzforgalmi szempontokból fontosabb helyeken fióktelepeket vagy mellékhelyeket létesíteni és azokon üzleti működését az általa a szükséghez képest megállapítható terjedelemben folytatni.
10. § Az állami jegyintézet szervei:
a) az elnök és az elnök,
b) az intézeti tanács,
c) az igazgatók, tisztviselők és más intézeti alkalmazottak.
11. § Az elnököt és alelnököt a pénzügyminiszter javaslatára az államfő nevezi ki vagy rendeli ki.
Működésük megkezdése alkalmával esküt tesznek, hogy ama feladatok teljesítését, amelyek a jegyintézetre a jelen törvény rendelkezéseihez képest hárulnak, elő fogják mozdítani, a jegyintézet hű, buzgó és figyelmes vezetésére törekedni fognak és az üzleti titkot, még működésük megszünte után is megerőrzik.
Az elnök az esküt az államfő előtt, az alelnök pedig a pénzügyminiszter előtt teszi le.
Az elnök és az alelnök szolgálati illetményeiket a jegyintézet terhére kapják.
12. § Az elnök vezeti a tanács tárgyalásait. A tanács határozatai az ő jóváhagyását igénylik, hogy végrehajthatók legyenek. Minden határozat jóváhagyottnak tekintendő, amelytől az elnök jóváhagyását annak az ülésnek a vége előtt kifejezetten meg nem tagadta, amelyben a határozat létrejött.
A jegyintézet egész üzletvitele az elnök felügyelete alatt áll. Ugyancsak az elnök felügyelete és jóváhagyása mellett hajtatnak végre az intézeti tanács határozatai.
Az elnök hatáskörét személyzeti ügyekben a jegyintézet tanácsa által megállapítandó ügyrend szabja meg, mely a pénzügyminiszter jóváhagyására szorul.
Az elnököt akadályoztatása esetén az alelnök elnöki hatáskörrel helyettesíti.
13. § A jegyintézeti tanács az elnökön és az alelnökön kívül tizenkét tagból áll. E tagokat a pénzügyminiszter javaslatára a minisztertanács nevezi ki.
Működésük három évre terjed. Lejárat után újból kinevezhetők.
Működésük megkezdése előtt az elnök kezébe esküt tesznek, hogy ama feladatok teljesítését, amelyek a jegyintézetre a jelen törvény rendelkezéseihez képest hárulnak, elő fogják mozdítani, a jegyintézet hű, buzgó és figyelmes vezetésére törekedni fognak és az üzleti titkot még működésük megszünte után is megőrzik.
Tiszteletdíjukat, amelyet a jegyintézet terhére kapnak, a pénzügyminiszter állapítja meg.
Szolgálati utazásaik alkalmával megfelelő napidíjra és költségmegtérítésre van igényük.
A jegyintézet igazgatói a tanács ülésében a hatáskörükbe tartozó ügyekre vonatkozólag előadókként működnek.
14. § Az intézeti tanács egyes ügycsoportok intézésére vagy előkészítésére saját kebeléből bizottságot alakíthat.
A tanács és bizottságai üléseit, amelyeket az elnök hív egybe, az elnök vezeti.
A tanács - az elnököt és az alelnököt is beleértve - hét tag jelenlétében határozatképes.
Határozatait a jelenlévők általános szótöbbségével hozza; az elnök csak szavazategyenlőség esetében szavaz és szavazata döntő.
A tanács tárgyalásairól jegyzőkönyv vezetendő, amelynek a jelenlevők neveit és a hozott határozatokat tartalmaznia kell.
A tárgyalási jegyzőkönyvek az elnök és az előadó-igazgató által aláirandók és megőrzendők.
15. § A tanács a jegyintézet törvényes képviselője, mihez képest a tanács képviseli a jegyintézetet bíróságok és más hatóságok előtt, valamint harmadik személyek irányában.
Ő állapítja meg a kamatlábat a váltóleszámítolási és kölcsönüzlet számára, úgyszintén mind e két üzletágban az egyéni hiteleket, vagyis azt a végső határt, amelyen belül az egyes cégek és személyek a jegyintézetnél ennek a két üzletágnak mindegyikében hitelt vehetnek igénybe.
Ugyancsak a tanács állapítja meg az általános üzleti feltételeket és bocsátja ki az utasításokat.
Az összes üzletágakra nézve úgy az intézet, mint a fióktelepek és mellékhelyek székhelyei részére azonos szabályok állapítandók meg.
A tanács nevezi ki az igazgatókat, állapítja meg ezeknek ügykörét és illetményeit. Az igazgatók kinevezése és illetményeik megállapítása a pénzügyminiszter jóváhagyását igényli.
A tanács állapítja meg az összes alkalmazottakra nézve a szolgálati szabályzatot, ő gyakorolja az intézeti alkalmazottak fölött a fegyelmi hatóságot. A szolgálati szabályzat és a fegyelmi eljárási szabályzat a pénzügyminiszter jóváhagyását igényli.
16. § Az elnök, az alelnökök és az intézeti tanács többi tagjai felelősek azon határozatokért, amelyekhez szavazatukkal járultak, valamint saját hatáskörükben az üzletnek hű, gondos és a szabályoknak megfelelő vezetéseért.
17. § A jegyintézet évi zárszámadásait számadásvizsgáló-bizottság vizsgálja meg.
A bizottság áll:
a) a nemzetgyűlés által saját kebeléből kiküldött három és
b) a m. kir. legfőbb állami számvevőszék által kiküldött két tagból.
Elnökét a bizottság saját kebeléből maga választja.
Megállapításait a bizottság jegyzőkönyvbe foglalja, amely a jegyintézet zárszámadásával a nemzetgyűlés elé terjesztendő.
18. § A jegyintézet cégének jegyzéséhez három aláírás szükséges, melyek közül az egyiket az elnöknek vagy alelnöknek, a másikat a tanács egy tagjának, a harmadikat egy igazgatónak kell teljesítenie.
Az egyes osztályok és egyes telepek ügykörében az első bekezdés szabályaitól eltérő aláírásnak is van helye. Az intézeti tanács határozza meg, hogy mely személyek mily terjedelemben és mily alakban teljesíthetik ezeket az aláírásokat. A tanács e tárgyú rendelkezései az illető hivatalos helyiségekben kifüggesztendők.
19. § A jegyintézet az állam számára bizományi üzleteket végezhet.
Az ily bizományi üzletvitelből az állam terhére mutatkozó egyenleg hónapközben a megállapodáshoz képest, a minden hónap végével fennmaradó egyenleg pedig legkésőbb a következő hó 7. napjáig a m. kir. állampéztár által készpénzben kiegyenlítendő.
A jegyintézet az állam számlájára pénzt átvesz és az állam követelése erejéig fizetéseket teljesít.
Más üzleteket az állam részére csak úgy teljesíthet, ha azzal hitelezés nincsen összekötve.
Ez a tilalom nem terjed ki azoknak a váltóknak a leszámítolására vagy a kölcsön-üzletben kézizálogul való elfogadására, amelyek az adók és jövedékek terén törvényileg szabályozott hitelezések révén jutottak a kincstár birtokába. Ezek a váltók leszámítolhatók, illetőleg kézizálogul elfogadhatók, ha egyébkép az üzleti határozmányoknak megfelelő kellékekkel el vannak látva.
20. § Az állami jegyintézet a jelzáloghitel kivételével mindazoknak az üzleteknek folytatására jogosult, amelyeket az Osztrák-Magyar Bank alapszabályai szerint folytatott. Ebbeli ténykedésénél az állami jegyintézetre azok a határozatok, amelyek az Osztrák-Magyar Bank alapszabályainak VIII. címében a bank üzleteire vonatkozó jogok és kötelességek tekintetében meg voltak állapítva, megfelelően alkalmazandók.
21. § A kamatláb nagyságát korlátozó törvényes rendelkezések az állami jegyintézetre nem nyernek alkalmazást.
22. § Az állami jegyintézet és fióktelepei elleni per kizárólag a budapesti kir. törvényszék hatáskörébe és illetékességéhez tartozik. Ugyanez előtt a bíróság előtt indíthatja meg az állami jegyintézet vagy fióktelepe perét akkor is, ha ez a bíróság egyébként nem is bírna hatáskörrel vagy illetékességgel.
Az előbbi bekezdés nem nyer alkalmazást, ha más törvény az illetékességet kizárólagosan állapítja meg, vagy ha a jegyintézet a féllel írásban megállapodott, hogy más bíróság legyen illetékes.
23. § Az állami jegyintézet könyveinek, illetőleg a könyvekből vett és az intézet cégével szabályszerűen aláírt kivonatoknak olyan bizonyító erejük van, mint a közokiratoknak.
Olyan nyugtáknak, elismervényeknek, utalványoknak, utasításoknak és egyéb okiratoknak, amelyeket a felek az intézet részére állítanak ki, az 1911. évi I. tc. 317. §-ában meghatározott bizonyító erejük van akkor is, ha ez okiratok az említett §-ban megkívánt kellékeket nem tartalmazzák.
24. § Az intézet részére kiállított kötelezvény vagy kötelezettséget megállapító más nyilatkozat, ha bíróság vagy közjegyző hitelesítette, végrehajtható okirat. A végrehajtás elrendelésére az okiratban megjelölt bíróság, ily megjelölés hiányában pedig a budapesti kir. törvényszék illetékes.
Aki az állami jegyintézetnél letett pénzekre vagy értékekre, vagy a jegyintézetnél felveendő követelésekre letiltást, zálogolást vagy végrehajtást kieszközölni kíván, köteles ez iránt az illetékes bírósághoz fordulni, amely ilyen biztosítási vagy végrehajtási intézkedést mindig csak az állami jegyintézetet megillető jogok épentartásával rendelhet el és erről a jegyintézetet közvetlenül értesíteni tartozik.
Mindezekben az esetekben azonban jogában áll a jegyintézetnek a pénzeket vagy az illető követelésbeli összeget a tulajdonos vagy a követelésre jogosult személy költségén bírói készhez letenni.
Ha a jegyintézetnél levő pénzek vagy értékek tulajdonosa csődbe vagy csődönkívüli kényszeregyezségi eljárás alá kerül vagy meghal, a tömeggondnok, a vagyonfelügyelő vagy az örökös köteles erről a jegyintézetet az illetékes hatóság útján értesíteni s a jegyintézetnek tudomására hozni, hogy kik vannak jogosítva a pénzek és értékek fölött rendelkezni. Ha ez a közlés elmarad, a jegyintézet ebből a csőd- vagy hagyatéki tömegre háruló károkért nem szavatol.
A jegyintézetnél letett pénzek és értékek bíróilag igazolt harmadik személyeknek mindenkor csakis az illető okmány visszaadása ellenében szolgáltathatók ki.
25. § Az állami jegyintézet a nála lévő pénzekről és értékekről csakis azok tulajdonosainak ad felvilágosítást.
A jegyintézet nem köteles az általa nyujtott hitelekről felvilágosítást adni.
Azt, hogy a bíróság mennyiben követelhet felvilágosítást, a fennálló jogszabályok állapítják meg.
26. § Az állami jegyintézet által kibocsátott utalványok bírói megsemmisítésére a váltókra nézve érvényes szabályok szerinti eljárásnak van helye.
Minden egyéb, a jegyintézet vagy egyik fióktelepe által kiállított okirat bírói megsemmisítésére kizárólag a budapesti kir. törvényszék illetékes.
A megsemmisítési eljárás megindítása előtt, valamint a végleges megsemmisítési határozat meghozatala előtt a nevezett bíróság a jegyintézetet arra tartozik felhívni, hogy a megsemmisítést kérő fél által a megsemmisítendő okmányra nézve előadott ismertető jelek helyessége, valamint az iránt, hogy az illető okmány be nem váltatott-e, nyilatkozzék.
27. § Az állami jegyintézetnek saját követelései kielégítése végett feltétlen elsőségi joga van a birtokában levő pénzekre, váltókra és értékpapírokra.
Ez az elsőségi jog a jegyintézetet nemcsak azokra a pénzekre, váltókra és értékpapírokra nézve illeti meg, amelyek neki követelésének biztosítására átadattak, hanem különbség nékül az adós minden vagyonára, melynek birtokába a jegyintézet bármikor és bármi célból jutott.
Az állami jegyintézetnek jogában áll követelését bírói felhatalmazás vagy közbenjárás nélkül és az adósának vagyona felett nyitott csődön kívül is, a fennebb említett értékekből az általa legalkalmasabbnak talált módon behajtani és ezen elsőségi jogának gyakorlásában egy harmadiknak igénye, sőt tulajdonjogi igények és korábban szerzett jogok által sem gátolható meg, ha a jegyintézet az illető pénzeket, váltókat és értékpapírokat adósának vagyonaként vette át és az említett tulajdonjogi vagy egyéb igények az átvételnél általa világosan felismerhetők nem voltak.
28. § Az állami jegyintézet üzleti éve a naptári év. Első üzleti éve 1922. december 31-én ér véget.
A mérleg mindenkor december 31-ére zárandó le. Felállítására a kereskedelmi törvény idevonatkozó határozatai irányadók.
29. § Az állami jegyintézet köteles a hivatalos lapban közzétenni:
a) követeléseinek és tartozásainak állását minden hó 7., 15., 23. és utolsó napjáról, legkésőbb ezen határidő utáni ötödik napon, és
b) a jegyintézet mérlegét és a nyereség- és veszteségszámla évi zárlatát legkésőbb az illető üzleti évet követő január végéig.
A követelések és tartozások álladékába felveendő:
A tartozások oldalán: a forgalomban levő államjegyek összege, a többi azonnal lejáró tartozás, a felmondáshoz kötött tartozások, a többi tartozások.
A követelések oldalán:
Az épületek és az üzleti felszerelés, érckészlet, a külföldi piacokra szóló váltók és külföldi jegyek, az Osztrák-Magyar Bank jegyeinek, a postatakarékpénztár jegyeinek, az 1 és 2 koronás bankjegyutánzatoknak, a leszámítolt váltóknak és a kézizálogra adott kölcsönöknek állaga, az értékpapíroknak állaga.
A követelésekre és tartozásokra vonatkozó első közzétételnek legkésőbb az állami jegyintézet működésének megkezdését követő egy hónap eltelte után kell a jelen § első bekezdésének a) pontjában foglalt határozatoknak megfelelően történnie.
30. § A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy rendeleti úton
a) oly, lehető rövid határidőt állapítson meg, amelynek lejártáig az Osztrák-Magyar Banknak a jelen törvény értelmében kicserélésre kerülő jegyeit, úgyszintén a m. kir. postatakarékpénztár aláírását viselő államjegyeket és végül az ú. n. tanácsköztársaság szervei által kibocsátott és még forgalomban levő 1 és 2 koronás bankjegyutánzatokat fizetés gyanánt teljes névértékben változatlanul elfogadni köteles és amely határidő lejártáig ezek a fizetési eszközök államjegyekre minden levonás nélkül ki fognak cseréltetni,
b) további határidőt állapíthasson meg, amelynek elteltéig ezek a fizetési eszközök még minden m. kir. állampénztárnál teljes névértékben fizetéskép elfogadandók és amely határidőben még minden levonás nélkül fognak államjegyekre kicseréltetni.
c) továbbá határidőt állapítson meg, amelyek alatt ezek a fizetési eszközök időszakonként emelkedő százalékos levonásokkal a m. kir. állampénztáraknál fizetéskép elfogadandók és amelyek alatt ugyanily, időszakonként emelkedő százalékos levonásokkal fognak államjegyekre kicseréltetni, végül
d) azt a határnapot megállapítsa, amelynek lejártával ezek a fizetési eszközök fizetéskép többé m. kir. állampénztáraknál sem fogadhatók el és államjegyekre többé kicseréltetni nem fognak.
Felhatalmaztatik továbbá a pénzügyminiszter, hogy ha a pénzforgalom rendje megkívánja, rendeleti úton intézkedhessék aziránt, hogy az Osztrák-Magyar Bank magyar felülbélyegzésű jegyeinek egyes kategóriáit - megállapítandó határidőn belül - államjegyekre minden levonás nélkül még az állami jegyintézet létesítése előtt az állani jegyintézet létesítése előtt az állami jegyintézet összkibocsátásának terhére kicseréltesse. A jelen törvény 6. §-ának az államjegyek összkibocsátásának ellenőrzésére vonatkozó határozatai erre a kicserélésre is kiterjednek.
Azokkal a bankjegyekkel, amelyek birtokában az állam a kicserélési művelet folytán jut, a trianoni békeszerződés végrehajtása során az arra illetékes tényezőkkel létesítendő megállapodások szerint kell eljárni.
A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy erre vonatkozólag, valamint az Osztrák-Magyar Bank magyarországi szervezetének, üzleti berendezéseinek és üzletei egy részének átvétele iránt a trianoni békeszerződés szerint illetékes tényezőkkel a szükséges megállapodásokat létesíthesse.
A pénzügyminiszter végül felhatalmaztatik, hogy lehetőleg míg a jelen § első bekezdésének c) pontjában említett rendelet kibocsátása előtt rendeleti úton szabályozza az Osztrák-Magyar Bankkal szemben fennálló fizetési kötelezettségeknek a bank magyar felülbélyegzésű jegyeivel való teljesítését.
31. § Aki jogosulatlanul pénzjegyet vagy bemutatóra szóló, nem kamatozó más oly kötelezvényt bocsát ki, amely a forgalomban pénzjegyül használható, amennyiben e cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, vétséget követ el és az általa kibocsátott értékjegyek tízszeres összegéig terjedhető, de legalább is százezer korona büntetéssel büntetendő.
E cselekmény miatt a bűnvádi eljárás az állami jegyintézet indítványára indítható meg; az eljárásra kizárólag a budapesti kir. büntetőtörvényszék illetékes.
Behajthatatlanság esetén a pénzbüntetést fogházbüntetésre kell átváltoztatni, amelynek tartama egy évet nem haladhat meg.
32. § A minisztérium felhatalmaztatik, hogy a belföldi kereskedelmi érmék, a külföldi váltók és fizetési eszközök forgalmát az állami jegyintézet közreműködésének igénybevételével rendeleti úton szabályozhassa és rendeletének megszegését az 1916. évi IV. törvénycikk 6. §-a szerint büntetendő kihágássá myilváníthassa.
33. § Utasíttatik a kormány, hogy az állami háztartás vitelét a szigorú takarékosság érvényesítésével és az állami bevételeknek a szükséghez képest való fokozásával akkép rendezze be, hogy az kezelési hiánnyal ne záruljon és így a jelen törvénynek az államjegyek kibocsátási alapjaira vonatkozó rendelkezései végrehajthatók legyenek.
34. § Nem tekinthető az állam részére való közvetlen hitelezésnek s így nem tartozik a jelen törvény 19. §-ában tilalmazott üzletek közé az állam által kibocsátott oly háromhavi lejáratú pénztárjegyeknek a benyujtó felek részére való leszámítolása, amelyek a jelen törvény hatálybaléptét megelőzően kibocsátott rövid lejáratú pénztárjegyek megújításaképen adhatnak ki.
Az ily pénztárjegyek leszámítolása útján kibocsátott államjegyek nem számíttatnak bele a jegyintézetnek törvényszerű üzletei alapján a jelen törvény 2. §-a második bekezdésének c) pontja szerint kibocsátható államjegyek összegébe.
35. § Az államjegyek előállítási és kezelési költségei, ideértve az állami jegyintézet évi kiadásainak az üzleti bevételeket esetleg meghaladó részét, az állami költségvetésben az államadósságok fejezeténél irányzandók elő és számolandók el.
Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az e címen eddig előállott és a megfelelő költségvetési hitel engedélyezéséig még felmerülő költségeket előirányzatnélküli kiadásként számolhassa el.
A pénzügyminiszternek az államjegyek előállítására vonatkozólag eddig tett intézkedései jóváhagyatnak.
Az állami jegyintézet üzleti fölöslege az államadósságok bevételei között irányozandó elő és számolandó el.
36. § A pénzügyminiszter utasíttatik, hogy mihelyt a gazdasági és pénzügyi viszonyok megengedik, késedelem nélkül tegyen előterjesztést:
a) az államjegyekből álló függő adósság fokozatos megszüntetése,
b) a pénzforgalom maradandó jellegű szabályozása iránt.
37. § Ez a törvény a minisztérium által meghatározandó napon lép életbe és azt a pénzügyminiszter hajtja végre.
A jelen törvény végrehajtásával kapcsolatban felmerülhető magánjog kérdéseket a minisztérium rendelettel szabályozhatja.
