Magyarország törvényhozása áthatva annak tudatától, hogy a nemzet ujjászületésének és a társadalmi béke helyreállításának legfontosabb feltétele állami pénzügyeink rendezése és a szerencsétlen világháború által megrendített államháztartás terhének apasztása, elrendeli, hogy a vagyon után - minthogy azt a magyar állam erőfeszítése és jogrendje védelmezte meg - vagyonváltság szedessék.
Ennélfogva a törvényhozás a betétek, a folyószámlakövetelések és a természetben elkülönítve őrzött készpénzletétek, továbbá a belföldi részvények és szövetkezeti üzletrészek, a külföldi pénznemek és a külföldi értékpapírok vagyonváltsága tárgyában, mint a „vagyonváltságról szóló I. törvény”-t, a következő törvénycikket alkotta; egyéb vagyonok váltságáról pedig külön törvény fog rendelkezni.
1. § A Magyarország területén levő pénzintézeteknél (részvénytársaságoknál, szövetkezeteknél), valamint oly cégeknél, amelyek a cégjegyzék tartalma szerint bankügyletekkel foglalkoznak (1908:LVIII. tc. 2. §), külföldi pénzintézeteknek és bankügyletekkel foglalkozó egyéb cégeknek Magyarország területén levő fiókjainál, a m. kir. postatakarékpénztárnál, úgyszintén az Osztrák-Magyar Banknál, akár takarékbetéti könyv ellenében, akár pénztárjegyekre vagy más okmányok alapján elhelyezett betétek, az Osztrák-Magyar Bank giró-számlájára elhelyezett összegeket is ideértve, úgyszitén az említett intézeteknél és cégeknél fennálló folyószámlakövetelések és természetben elkülönítve őrzött készpénzletétek (az alábbiakban röviden: „letétek”), akár magyar koronaértékről, akár bármely más pénznemről szólanak, 1920. évi december 19-iki állaguk szerint vagyonváltság alá esnek.
A betétek, folyószámlakövetelések és letétek tekintetében fennálló vagyonváltságkötelezettséget nem szünteti meg az a körülmény, hogy óvadék céljaira szolgálnak. Nem esik azonban vagyonváltság alá az óvadékul adott betét akkor, ha alapja nem készpénzbefizetés, hanem kezességvállalási szerződés vagy kifejezetten az óvadék céljaira nyujtott hitel.
2. § Nem esnek vagyonváltság alá:
a) azok a betétek, folyószámlakövetelések és letétek, amelyek abból származnak, hogy egyes felek vagy községek (társulatok stb.) záloglevélkölcsönt, illetőleg községi kölcsönt vettek igénybe és a kölcsönnek még fel nem vett része javukra iratott;
b) azok a betétek, folyószámlakövetelések és letétek, amelyeket a közszolgálati alkalmazottak szükségleti cikkek beszerzése céljából adtak össze és a beszerzés tényleges megtörténtéig az 1. §-ban felsorolt vállalatok valamelyikénél helyeztek el, valamint a közszolgálati vagy magánalkalmazottak beszerzési csoportjainak ily betétei, folyószámlakövetelései és természetben elkülönítve őrzött készpénzletétei, még ha betüre, jeligére vagy más efféle megjelöléssel helyeztettek is el;
c) azok a betétek, folyószámlakövetelések és letétek, amelyeket 1920. évi december hó 19-ike előtt az 1. §-ban felsorolt vállalat valamelyikéhez érkezett és ennek részéről ugyancsak 1920. évi december hó 19-ike előtt írásban kifejezetten elfogadott megbízás (ú. n. akkreditiv) folytán harmadik személynek kell kifizetni vagy amelyek ilyen kifizetések fedezésére le vannak kötve;
d) azok a betétek, folyószámlakövetelések és letétek, amelyeket pénzintézetnél (bankcégnél) valamely vele létesített jogügylet illetékeinek fedezetéül helyeztek el;
e) a pénzintézeteknek egymásnál, vagy az Osztrák-Magyar Banknál, vagy a m. kir. postatakarékpénztárnál elhelyezett betétei és folyószámlakövetelései azzal, hogy a pénzintézetekkel azonos elbírálás alá esnek a biztosító intézetek; a cégjegyzék tartalma szerint bankügyletekkel foglalkozó cégeknek ily betétei és folyószámlakövetelései a náluk elhelyezett betétek és folyószámlakövetelések erejéig mentesek a vagyonváltság alól;
f) az 1. §-ban felsorolt vállalatoknak a Budapesti Giró- és Pénztár-Egyletnél elhelyezett betétei és folyószámlakövetelései;
más személyek részéről ennél az intézetnél elhelyezett összegek csak annyiban mentesek a vagyonváltság alól, amennyiben 1920. évi december hó 20-án esedékessé vált kötelezettség teljesítésére voltak rendelve;
g) azoknak a részvénytársaságoknak és szövetkezeteknek a betétei, folyószámlakövetelései és letétei, amely részvénytársaságok és szövetkezetek a jelen törvény második fejezete értelmében alanyai a vagyonváltságnak;
h) az állam, a törvényhatóságok, a községek (rendezett tanácsú városok), valamint az 1907:XIX. tc. alapján működő betegsegélyző- és balesetbiztosító pénztárak és a kényszertársulatok betétei, folyószámlakövetelései és letétei;
i) a külföldi állampolgároknak, megszállott területi illetőségűeknek betétei, folyószámlakövetelései és letétei;
vagyonváltság alá esnek azonban azoknak a külföldi állampolgároknak, megszállott területi illetőségűeknek a betétei, folyószámlakövetelései és letétei, akik állandóan Magyarországon laknak vagy legalább egy évig egyfolytában vagy jövedelemszerzés céljából huzamosan itt tartózkodnak;
a külföldi követségek által igazolt méltányos esetekben a pénzügyminiszter kivételeket engedhet;
a mentességre való jogosultságot kétség esetében a mentességet igénylő külföldi állampolgár köteles igazolni;
j) a külföldön székhellyel bíró (külföldről igazgatott) jogi személyeknek és vagyonösszeségeknek (ide nem értve az e) pontban felsoroltakat - betétei, folyószámlakövetelései és letétei;
vagyonváltság alá nek azonban külföldön székhellyel bíró (külföldről igazgatott) azoknak a jogi személyeknek és vagyonösszességeknek a betétei, folyószámlakövetelései és letétei, amelyeknek Magyarországon is van székhelyük, továbbá amelyeknek Magyarországon üzlettelepük vagy fiókjuk van;
a külföldi követségek által igazolt méltányos esetekben a pénzügyminiszter kivételeket engedhet;
a mentességre való jogosultságot kétség esetében a mentességet igénylő külföldi jogi személy vagy vagyonösszeség képviselője köteles igazolni;
k) a gyámpénztáraknak és a gyámpénztári tartalékalapoknak a betétei, folyószámlakövetelései és letétei;
l) nem esnek vagyonváltság alá egyházaknak harangot, orgonát, temetőt, egyházat, iskolát fenntartó, lelkészek és tanítók fizetését pótló nyerészkedés célzata nélkül kezelt alapok és alapítványok;
m) az ügyvédi és közjegyzői kamaráknak, valamint mindazoknak az intézeteknek, egyleteknek, alapoknak és alapítványoknak betétei, folyószámlakövetelései és letétei, amelyek nyerészkedés célzata nélkül a közjótékonyság, a közoktatás, a közművelődés, a nemzetvédelem és a nyugellátás célját szolgálják, továbbá amelyeknek vagyonváltságmentességét közérdekből általános intézkedéssel, vagy esetről-esetre az Országos Pénzügyi Tanács megállapítja;
n) a felszámolás alatt álló anyaghivataloknak és egyéb hasonló jellegű szerveknek betétei, folyószámlakövetelései és letétei, amennyiben az Országos Pénzügyi Tanács esetről-esetre vagyonváltságmentességüket megállapítja.
3. § A magyar koronaértékről szóló betétek, folyószámlakövetelések és letétek után a vagyonváltság a következő: 1000 K-n felül bezárólag 10,000 K-ig az érték 5%-át, 10,000 K-n felül bezárólag 50,000 K-ig az érték 10%-át, 50,000 K-n felül bezárólag 100,000 K-ig az érték 15%-át, 100,000 K-n felül az érték 20%-át kitevő összeg.
A vagyonváltság kulcsának alkalmazásánál a betéteket egyenként kell számbavenni, a folyószámlakövetelések és letétek összegét azonban - amennyiben ugyanannál az intézetnél vannak elhelyezve és ugyanazt a felet illetik meg - össze kell számítani.
A vállalatnak székhelyén levő fiókjait a főintézettel egy intézetnek kell tekinteni.
A magyar koronaértékről szóló 1000 K-át meg nem haladó betétek, folyószámlakövetelések és letétek vagyonváltság alól mentesek.
A külföldi pénzértékről szóló betétek, folyószámlakövetelések és letétek után a vagyonváltság értékükre való tekintet nélkül az érték 20%-át kitevő összeg.
Amennyiben a vagyonváltságkötelesnek magyar koronaértékről szóló betétei, folyószámlakövetelései, letétei már 1914. julius 25-én is ugyanannál a vállalatnál megvoltak, vagy amennyiben tulajdonosuk utólag hősi halált halt, fogságba esett vagy eltünt, ugyanannál a vállalatnál 1918. október 15-ig bármikor később keletkeztek is és azok (betétek, folyószámlakövetelések és letétek együtt) 1920 december 19-én, tekintet nélkül az időközben történt változásokra, a 100,000 K-át és az 1914 julius 25-iki, illetve 1918 október 15-iki állagot haladták meg, úgy ily esetben a jelen §-ban megállapított kulcsoknak a felét kell alkalmazni. E kedvezménynek azoknál a betéteknél és folyószámlaköveteléseknél is helye van, amelyek 1914 julius 25-ike óta kizárólag kamatjaikkal növekedtek.
Az ebben a szakaszban megállapított kulcsoknak a felét kell alkalmazni az igazoltan menekült magyar állampolgárok tulajdonát tevő, 1918 november 1-je óta elhelyezett és ugyanannál a vállalatnál együttesen 100,000 K-át meg nem haladó betétei, folyószámlakövetelései és letétei után is.
A magyar koronaértékről szóló betékeknél, folyószámlaköveteléseknél és letéteknél a vagyonváltság alapját 10-zel maradék nélkül osztható összegre kell kikerekíteni olyképen, hogy a 10 K-nál kisebb maradékrészt figyelmen kívül kell hagyni.
A m. kir. postatakarékpénztárról szóló 1885. évi IX. tc. 24. § első és második bekezdése és vagyonváltság tekintetében nem alkalmazható.
4. § Betükre, jeligére, csak keresztnévre vagy más efféle megjelöléssel elhelyezett összegeket, akár magyar koronaértékről, akár külföldi pénznemről szólnak, a jelen törvény alkalmazásánál mindenkor belföldi betétnek, folyószámlakövetelésnek vagy letétnek kell tekinteni. Ezek után a vagyonváltság értékükre tekintet nélkül az érték 20%-át kitevő összeg és ezekre a 2. §-ban megállapított mentességek nem terjednek ki. A 3. § hatodik bekezdésében foglalt rendelkezéseket ellenben reájuk is alkalmazni kell, amennyiben magyar koronaértékről szólanak.
Nem esnek azonban e § rendelkezésre alá a betükre, jeligére, csak keresztnévre vagy más efféle megjelöléssel elhelyezett összegek akkor, ha azok a tulajdonos személyazonossága igazolása mellett fenntartással helyeztettek el.
5. § A betét, folyószámlakövetelés és letét tulajdonosának a vagyonváltság szempontjából azt kell tekinteni, akinek a nevén a követelést nyilvántartják.
Ha külföldi állampolgár vagy külföldön székhellyel bíró (külföldről igazgatott) jogi személy és vagyonösszeség nevén nyilvántartott betét, folyószámlakövetelés vagy letét tulajdonosa magyar állampolgár vagy Magyarországon székhellyel bíró jogi személy (vagyonösszesség), úgy a magyar állampolgárt vagy Magyarországon székhellyel bíró jogi személyt (vagyonösszességet) kell a betét, folyószámlakövetelés és letét tulajdonosának tekinteni.
Ha a követelés oly személy nevén van nyilvántartva, aki a tényleges tulajdonossal nem azonos, úgy bármely érdekelt fél a 10. §-ban a jogorvoslatra kitűzött határidő alatt a követelés nyilvántartására, illetőleg őrzési helyére illetékes pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél) kérheti a tulajdonjognak a vagyonváltság szempontjából való megállapítását. A tulajdonjog megállapítására irányuló kérelem nincs a vagyonváltság lerovására halasztó hatállyal. A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) határozata ellen panasznak van helye a m. kir. közigazgatási bírósághoz.
A betükre, jeligére csak keresztnévre vagy más efféle megjelöléssel betett összegek tulajdonjogának megállapítása nem változtat a 4. §-ban meghatározott vagyonváltságkulcson és a 2. §-ban megállapított mentességek igénylésére nem ad jogot.
6. § A folyószámlakövetelések és letétek összegét a vagyonváltság kulcsának megállapítása végett a 3. § 2. bekezdésének rendelkezéséhez képest akkor is össze kell számítani, ha ugyanannál a vállalatnál és ennek a székhelyen levő fiókjainál különböző nevek alatt nyilvántartott folyószámlakövetelések vagy letétek ugyanazt az egyes vagy jogi személyt (vagyonösszességet) illetik meg, ehhez képest, ha az 1. §-ban említett vállalatoknál ily körülményről tudomásuk van, kötelesek azt a 7. §-ban említett kimutatás kapcsán a pénzügyi hatóságnak bejelenteni. A pénzügyi hatóság azonban az összevont végösszeg után veti ki a vagyonváltságot akkor is, ha a fentebb említett körülményekről más adatokból szerzett tudomást.
7. § Az 1. §-ban felsorolt vállalatok - még pedig a főintézetek a székhelyükön levő fiókintézetekkel együtt, a székhelyen kívül levő fiókintézetek pedig külön-külön - kötelesek a jelen törvény végrehajtására vonatkozó utasításnak a Budapesti Közlönyben közzétételétől számított 30 nap alatt a náluk levő zárolt és nem zárolt összes betétekről, folyószámlakövetelésekről és letétekről az 1920. évi december hó 19-iki állapotuk szerint két példányban kimutatást készíteni és a székhelyeikre illetékes pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) megküldeni.
A pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg, hogy a kimutatásban mely adatokat kell feltüntetni.
Amennyiben a vállalat ebben a §-ban megszabott kötelezettségét nem teljesíti vagy nem kielégítő módon teljesíti, a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a szükséges munkálatoknak a vállalat költségén hivatalból való elkészíttetését végzéssel elrendelheti.
E végzés ellen 15 nap alatt birtokon kívül a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni.
8. § A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a 7. § értelmében beterjesztett kimutatások alapján a vagyonváltságot egyénenként kiveti, a kivetett vagyonváltságok sommázott összegét az 1. §-ban említett vállalat terhére megállapítja és azt a kimutatás mind a két példányába bevezeti.
A külföldi pénzértékről szóló betétek, folyószámlakövetelések és letétek vagyonváltságát az illető külföldi pénznemben kell megállapítani. A megállapított vagyonváltságok végösszegénél a külföldi pénzérték egységénél kisebb összegeket figyelmen kívül kell hagyni.
Abban az esetben, ha a fél javára foganatosított jóváírásnak volt ellenséges külföldi jóváírás az alapja és a pénzintézet (bankcég) a jóváírt összeget a fél részére nyomós okból nem folyósítja, a pénzügyminiszter a megfelelő vagyonváltság kivetését felfüggesztheti addig az időpontig, amikorra a pénzintézet (bankcég) a fél követelését folyósítani köteles lesz. Ebből a célból az intézetek kimutatásaikban azokat a betéteket és folyószámlaköveteléseket külön felsorolni, amelyekre nézve ezt a felfüggesztést igénybe óhajtják venni.
Az érvényesített kimutatás első példányát a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a vállalatnak küldi meg, a második példányt pedig megőrzi és a megállapított vagyonváltságot a vállalat terhére a kimutatás megküldésével egyidejűleg előiratja.
A vállalat a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) megállapítása ellen az érvényesített kimutatás kézbesítésétől számított 15 nap alatt birtokon kívül panasszal élhet a m. kir. közigazgatási bírósághoz.
Abban a kérdésben azonban, hogy a 2. § m) és n) pontjaiban szabályozott mentességnek esete fennforog-e, az Országos Pénzügyi Tanács dönt.
9. § Az 1. §-ban felsorolt vállalatok kötelesek a magyar koronaértékről szóló betétek, folyószámlakövetelések és letétek után terhükre a 8. § szerint magyar koronaértékben egy összegben megállapított vagyonváltságnak megfelelő összeget, továbbá a külföldi pénzértékekről szóló betétek és folyószámlakövetelések után az illető külföldi pénznemben megállapított vagyonváltságnak megfelelő külföldi pénzértékről szóló összeget az érvényesített kimutatás kézbesítésétől számított 15 napon belül a „M. kir. államkincstárt illető vagyonváltság” című számlán az államkincstár javára írni és a jóváírásról az illetékes pénzügyigazgatóságot (adófelügyelőt) értesíteni.
A jóváírt összegeket a pénzügyminiszter tetszése szerinti időközökben és részletekben hívja be.
A pénzügyminiszter által ekként behívott összegek a behívásra irányuló rendelete kézbesítésétől számított tizenötödik napon esedékesek és készpénzben - a külföldi pénzértékről szóló öszegek az illető külföldi pénzértékről szóló összegek az illető külföldi pénznemben - az illetékes m. kir. állampénztárnál (Budapesten a IX. kerületi m. kir. állampénztárnál) fizetendők be.
A vállalat a m. kir. államkincstár javára írt vagyonváltság után a jóváírás napjától az esedékességig a kincstárnak kamatot - a külföldi pénzértékről szóló összegek után az illető külföldi pénznemben - köteles fizetni, amelynek magasságát a pénzügyminiszter - az Országos Pénzügyi Tanács meghallgatása után - rendelettel állapítja meg. A kamat a behívott összeggel együtt esedékes és fizetendő.
A külföldi pénzértékről szóló letétek után járó vagyonváltságot az illető külföldi pénznemben kell az első bekezdésben említett határidőn belül az illetékes m. kir. állampénztárnál (Budapesten a IX. ker. m. kir. állampénztárnál) leróni.
A vállalat ügyfeleinek nála levő betétei, folyószámlakövetelései és letétei után a 8. § értelmében egyénenként kivetett vagyonváltsággal a kimutatás kézbesítése napjával ügyfeleit megterhelni köteles. A válallat folyószámlák és a letétekről vezetett számlák megterheléséről ügyfeleit értesíti, a betétkönyvekbe pedig ezt legközelebbi bemutatásuk alkalmával bevezeti.
Ha a vállalat a jelen § első bekezdésében elrendelt jóváírást nem teljesíti, úgy a megállapított vagyonváltság azonnal esedékessé válik és az illetékes m. kir. állampénztárnál (Budapesten a IX. ker. m. kir. állampénztárnál) készpénzben - a külföldi pénzértékről szóló összeg az illető külföldi pénznemben - befizetendő.
Ha a vállalat az esedékessé vált vagyonváltságot a kitűzött határidő alatt be nem fizeti, úgy az esedékessé vált összeg után 6 1/2%-os késedelmi kamatot fizet, amelyet az ügyfeleknek fel nem számíthat. A külföldi pénznemben járó vagyonváltság után a késedelmi kamat az illető külföldi pénznemben jár.
A vállalatok a vagyonváltáságért és kamataiért (beleértve a késedelmi kamatokat) egész vagyonukkal szavatolnak.
A pénzügyminiszter jogosult a jelen fejezet értelmében járó vagyonváltságokra az 1. §-ban felsorolt vállalatoktól előlegeket bekívánni.
10. § A vagyonváltság megállapítása ellen bármely érdekelt fél legkésőbb 1921. december 31-éig fellebbezést nyujthat be.
Ezt a felebbezést a pénzügyigazgatósághoz (adófelügyelőhöz) kell címezni és az 1. §-ban felsorolt annál a vállalatnál kell benyujtani, amelynél a betét, folyószámlakövetelés vagy letét elhelyeztetett. A vállalat köteles a beérkezett felebbezéseket beérkezésüktől számított 15 nap alatt felvilágosító irat kiséretében az illetékes pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) megküldeni.
A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) határozata ellen birtokon kívül panasznak van helye a m. kir. közigazgatási bírósághoz.
Abban a kérdésben azonban, hogy a 2. § m) és n) pontjaiban megállapított mentességnek esete fennforog-e, az Országos Pénzügyi Tanács dönt.
11. § A pénzügyi hatóság a vagyonváltság kiszámításának és lerovásának helyességét a 7. §-ban említett kimutatásnak a vállalat részére való kézbesítésétől (8. §) számított öt éven belül kiküldöttje útján ellenőrizheti, aki evégből a vállalatoknál a helyszínén megjelenhet, az üzleti könyveket, levelezéseket megtekintheti s az egész ügyvitelt megvizsgálhatja.
12. § Adócsalást követ el, aki tudatosan abból a célból, hogy a betétek, folyószámlakövetelések és letétek után jelen fejezet értelmében járó vagyonváltság a törvényesnél kisebb összegben állapíttassék meg, vagy hogy valaki e vagyonváltság alól mentesüljön:
1. a 7. §-ban említett kimutatásban, vagy általában a jelen törvény első fejezete alapján folyamatba tett eljárás során az 1. §-ban említett vállalatnál vagy valamely hatóságnál - ideértve az Országos Pénzügyi Tanácsot is - oly valótlan adatot terjeszt elő vagy oly valótlan tényt állít, amely a vagyonváltság megrövidítésére alkalmas vagy váltságköteles vagyont elhallgat;
2. betét szétír, követelést felapróz, őrzési letétet megoszt.
13. § Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá - különösen a 12. § rendelkezése alá - nem esik, 1000 K-tól 100,000 koronáig terjedhető pénzbírsággal büntetendő az:
1. aki a jelen törvény első fejezete alapján folyamatba tett eljárás során az 1. §-ban említett vállalatnál vagy valamely hatóságnál - ideértve az Országos Pénzügyi Tanácsot is - oly valótlan adatot terjeszt elő vagy oly valótlan tényt állít, amely a vagyonváltság megrövidítésére alkalmas;
2. aki megakadályozza vagy meghiúsítani törekszik, hogy a hatóság a 7. § értelmében szükségesnek mutatkozó munkálatokat sikerrel végezze vagy ellenőrző jogát a 11. § értelmében sikerrel gyakorolja.
14. § Függetlenül attól, hogy a cselekmény más büntető rendelkezés alá esik-e vagy nem, 10,000 K-tól 200,000 K-ig terjedhető pénzbírsággal büntetendő az oly vállalat (részvénytársaság, szövetkezet stb.):
1. amelynek alkalmazottja - ideértve az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagot is - a jelen törvény első fejezetéből folyó működési körében a hatósággal oly valótlan adatot közöl, amely a vagyonváltság megrövidítésére alkalmas;
2. amelynek az 1. pontban említett alkalmazottja a 7. §-ban említett kimutatásokat vagy a 10. §-ban említett felebbezéseket a pénzügyigazgatósághoz (adófelügyelőhöz) a megszabott határidőben meg nem küldi;
3. amelynek az 1. pontban említett alkalmazottja megakadályozza vagy meghiusítani törekszik, hogy a hatóság a 7. § értelmében szükségesnek mutatkozó munkálatokat sikerrel végezze vagy ellenőrző jogát a 11. § értelmében sikerrel gyakorolja.
15. § Jóváhagyatik a m. kir. minisztériumnak és a m. kir. pénzügyminiszternek az a rendelkezése, hogy a pénzintézeteknél és bankcégeknél elhelyezett betétek 20%-ának zárolása tárgyában, valamint a pénzintézeteknél és bankcégeknél elhelyezett takarékpénztári betétek zárolásáról, az átutalási és a deviza-forgalom szabályozásáról 1920. évi 10,598. M. E., 1921. évi 601. M. E., illetőleg 1920. évi 6583. P. M. szám alatt rendeletet bocsátottak ki.
A vagyonváltság megállapításáról szóló kimutatásnak az 1. §-ban felsorolt vállalat részére való kézbesítésétől számított 15 nap elteltével a m. kir. minisztérium 1920. évi 10,598. M. E., 1921. évi 601. M. E. sz. rendeleteivel és a m. kir. pénzügyminiszternek 1920. évi 6583. P. M. számú rendeletével elrendelt zárolás hatályát veszti s a megállapított vagyonváltságon felül fennmaradó összegekről a felek szabadon rendelkezhetnek.
16. § Vagyonváltság alá esnek jelen fejezet értelmében azok a belföldi részvénytársaságok, amelyenek a cége 1921. március 1-éig bezárólag a kereskedelmi cégjegyzékbe bejegyeztetett.
A belföldi részvénytársaságok vagyonváltságukat készpénzben vagy pedig váltságrészvényükkel róják le.
A lerovás módjai között - a 17. § d) pontjában, valamint a 20. § 3-ik és 4-ik bekezdésében foglalt esetek kivételével - a részvénytársaság választ.
17. § Ha a belföldi részvénytársaság a vagyonváltságnak készpénzben való lerovási módját választja, erre irányuló elhatározását a váltságösszeg megállapíthatása végett a jelen törvény végrehajtására vonatkozó utasításnak a Budapesti Közlönyben való közzétételétől számított egy hónap alatt a székhelyére illetékes m. kir. pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) köteles bejelenteni.
A részvénytársaság vagyonváltság fejében váltságköteles vagyonának 15%-át fizeti.
A váltságköteles vagyont következőképen kell megállapítani:
a) az olyan részvénytársaság vagyonát, amelynek részvényei a budapesti vagy valamely külföldi tőzsdén jegyeztetnek, akként kell kiszámítani, hogy a részvények 1920. december 20-án a budapesti tőzsdén, budapesti tőzsdei jegyzés hiányában pedig a legközelebbi külföldi tőzsdén jegyzett árfolyamának (pénz és árú átlaga) kétharmadát - magyar korona értékben számítva - részvények 1921. évi március hó 1-én mutatkozó számával kell megszorozni; 1920. december 20-iki tőzsdei jegyzés hiányában az ezt megelőző legutolsó tőzsdei jegyzés az irányadó;
b) az olyan részvénytársaság vagyonát, amelynek részvényei tőzsdén nem jegyeztetnek, akként kell kiszámítani, hogy az 1913-1919. évi osztalékaiból leütve a legrosszabb és a legjobb év osztalékát, a megmaradó esztendők átlagos osztalékát 3%-kal, amennyiben pedig alaptőkéje 3,000.000 K-át meg nem halad, 4%-kal kell tőkésíteni; átlagos osztaléknak a részvény névértéke 6%-ánál kisebb összeget venni nem lehet;
c) az olyan részvénytársaság vagyonát, amelynek részvényei tőzsdén nem jegyeztetnek és amely 1913. év után jegyeztetett be a kereskedelmi cégjegyzékbe, részvényeinek az 1920. évi december hó 20-iki forgalmi érték kétharmadának figyelembe vételével kell megállapítani; az így megállapított vagyon azonban nem haladhatja meg azt az összeget, amelyhez a b) pont alatti értékelésnek megfelelő alkalmazásával juthatni;
d) az olyan részvénytársaság vagyonát, amelynek részvényei tőzsdén nem jegyeztetnek és amely 1919. január 1-je után jegyeztetett be a kereskedelmi cégjegyzékbe és amelynek még nincsen közgyűlés által megállapított mérlege, a részvények névértékének, ha pedig a részvények névértéken felül bocsátattak ki, a kibocsátási értéknek alapul vételével kell megállapítani; amennyiben az ily részvények névértékét a részvények 1920. évi december 20-iki forgalmi értéke felül nem haladja, a c) pont alatti értékelés alkalmazásával kell a részvénytársaság váltságköteles vagyonát megállapítani;
az ebben a pontban említett részvénytársaságokkal szemben a pénzügyminiszter a vagyonváltság megállapítására becslési eljárást is rendelhet el; - ha a vállalat a becslés eredményét elfogadja, akkor a becslési eljárás során megállapított vagyonváltság után köteles a váltságösszeget készpénzben, a jelen szakaszban a készpénzbefizetésre előírt határidőben és feltételek mellett befizetni; ha ellenben a vállalat a becslés eredményét nem fogadja el, akkor köteles a becslési határozat kézbesítésétől számított két hónapon belül a 18. §-nak megfelelő módon a vagyonváltságot váltságrészvényekben leróni, amelynek elmulasztása esetében vele szemben a 19. §-t azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a 25%-os vagyonváltságot a becslési eljárás során megállapított vagyonváltság után kell megállapítani;
e) az olyan részvénytársaság vagyonát, amely vagy 1920 december 20-án alapíttatott, vagy tőkéje aznap emeltetett, vagy részvényei ezen a napon jegyeztettek először, az Országos Pénzügyi Tanács állapítja meg.
Ha az a) pont rendelkezései alá eső részvénytársaságnak legfeljebb az utolsó hét évben fizetett osztalékai közül az 1921. évi március hó 1-éig fizetett legmagasabb osztaléka kisebb az 1920 december 20-iki (vagy ennek hiányában az ezt megelőző legutolsó) tőzsdei árfolyamérték 1.5%-ánál, a váltságköteles vagyont úgy kell megállapítani, hogy az átlagos osztalék 2%-kal való tőkésítése után és a) pontban megjelölt tőzsdei árfolyam kétharmadának alapul vételével kiszámított összegek középarányosát kell váltságösszegnek venni.
A váltság összegét az e) pont kivételével a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) állapítja meg és erről a részvénytársaságot határozattal értesíti. A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) határozata ellen ennek kézbesítésétől számított 15 nap alatt birtokon kívül a m. kir. közigazgatási bírósághoz panasznak van helye. Az e) pont esetében a váltságösszeget végérvényesen az Országos Pénzügyi Tanács állapítja meg.
Az elsőfokon megállapított vagyonváltságnak a fele a határozat kézbesítését követő hó 1-ével kezdődő hat egyenlő előleges havi részletekben esedékes és fizetendő, a másik fele pedig a hetedik hónap 1-jén esedékes és esedékességétől számított hat egyenlő előleges havi részletben fizetendő. A fizetést a részvénytársaság székhelyére illetékes m. kir. állampénztárnál (Budapesten a IX. ker. m. kir. állampénztárnál) kell teljesíteni.
A vagyonváltság összege után esedékességétől számítva 6 1/2%-os késedelmi kamat jár.
A részvénytársaság vagy szövetkezet formájában működő és váltságát készpénzben lerovó pénzintézet, ha a tulajdonában lévő és saját jegyzésből származó nosztrifikált hadikölcsönkötvényei, pénztárjegyei és kényszerkölcsön-elismervényei névérték szerint számított együttes összege az 1919. évi december 31-ével lezárt mérlegszerinti alaptőkéje és mérlegszerű valódi tartalékai együttes összegének felét meghaladja, a vagyonváltság 20%-át, ha pedig ez az összeg alaptőkéje és mérlegszerű valódi tartalékai együttes összegét meghaladja, a vagyonváltság 40%-át, ha legalább kétszeresét eléri, 50%-át, ha háromszorosát, 60%-át, ha négyszeresét, 70%-át, ha ötszörösét, 80%-át, e magyar háborús államadóssági címletek (hadikölcsönkötvények és pénztárjegyek) útján is fizetheti.
Ugyanez a fizetési kedvezmény a biztosítótársaságokat is megilleti azzal az eltéréssel, hogy a biztosítótársaságoknál a részvénytőke (szövetkezeteknél biztosítási alap) és mérlegszerű rendes tartalékokon kívül a díjtartalékok, díjátvitelek és kártartalékok összege az arányosítás alapja. A díjtartalékoknál, díjátviteleknél és kártartalékoknál a viszontbiztosítókra eső rész levonásba hozható, ez a figyelmen kívül hagyható hányad azonban kárbiztosításoknál az állomány 50%-át, életbiztosításoknál pedig az állomány 20%-át nem haladhatja túl.
A vagyonváltságnak ilyen lerovását - kérelemre a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) engedélyezi. A hadikölcsönkötvényeket, pénztárjegyeket teljes névértékben kell számítani.
Ha a részvénytársaság vagyonváltságát a határozat kézbesítését követő hó 1-jétől számított egy hónap alatt készpénzben teljesen befizeti, jogosult a mérlegszerű vagyontételek értékét, legfeljebb a váltságösszeg mértékéig és semmiesetre sem a vagyontételeknek az 1920. évi december 20-iki forgalmi értékén felül adómentesen felértékelni.
18. § Ha a belföldi részvénytársaság a vagyonváltságnak váltságrészvények útján való lerovási módját választja, akkor ezt a jelen törvény végrehajtására vonatkozó utasításnak a Budapesti Közlönyben való közzétételétől számított két hónapon belül a székhelyére illetékes m. kir. pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) bejelenteni és az alábbiak szerint eljárni köteles.
Az 1920. évi december 31-iki mérlegben mutatkozó részvényeinek 15%-át (váltságrészvényeket) a jelen törvény végrehajtására vonatkozó utasításnak a Budapesti Közlönyben való közzétételétől számított két hónapon belül ellenszolgáltatás nélkül a székhelyére illetékes m. kir. állampénztárnál (Budapesten a IX. ker. m. kir. állampénztárnál) felhívást be nem várva beszolgáltatja.
A részvénytársaság evégből felemelheti alaptőkéjét a részvényesek önkéntes befizetéseinek vagy a részvényesek között felosztható szabad tartalékoknak felhasználásával (még akkor is, ha az alapszabályok e tartalékok ily felhasználását nem engednék meg), vagy alaptőkéjét a részvények névértékének lebélyegzése útján 15%-kal leszállíthatja és nyomban új részvények kibocsátásával ismét addigi nagyságára emelheti fel. A tőkeleszállítással összekötött új részvény kibocsátása esetében, amennyiben a régi részvények teljesen befizetve nem volnának, a régi részvényeseknek az addigi egész névérték erejéig fennálló befizető kötelessége érintetlen marad.
Amennyiben a tőkeleszállítással összekötött új részvénykibocsátás merev keresztülvitele a részvények száma, névértéke, avagy mind a kettő tekintetében törtszámokra vagy elaprózódásra vezetne, a részvénytársaság köteles az alaptőkefelemelést akként keresztülvinni, hogy valamennyi részvény egész részvény, valamennyi részvény névértéke kerek összeg legyen.
A kibocsátott váltságrészvények minden tekintetben a többi részvények jogi természetével bírnak s a kincstár által - a 30. §-ban említett előfeltétel beállta esetében - forgalomba hozhatók. Maga az állam a váltságrészvények címén a vállalat vezetésére az 1922. évi június 30-áig semmiféle befolyást és jogot nem gyakorolhat. A váltságrészvények után részvénykibocsátási illeték nem jár.
Ha a részvénytársaság részvényei különböző minőségűek (törzs-, elsőbbségi részvények), a váltságrészvényeket e különböző minőségű részvényekből aránylagosan kell beszolgáltatni.
Az 1875. évi XXXVII. tc. 162. §-ában az új részvények kibocsátása esetére megszabott előfeltétel igazolása a jelen fejezet értelmében kibocsátandó váltságrészvényeknél nem szükséges.
A váltságrészvények kibocsátása után kibocsátott új részvényeknek nyujtott bármi kedvezés kiterjed a váltságrészvényekre is. Az ezzel ellenkező megállapodások és közgyűlési határozatok, ha azokhoz előzetesen közérdekből a pénzügyminiszter hozzá nem járul, semmisek és az igazgatóság és felügyelőbizottság tagjai egyetemleg felelnek az ennek folytán beálló kárért, ezenfelül ilyen esetekben az 1875. évi XXXVII. tc. 218. §-ában meghatározott büntetéseket is alkalmazni kell.
Ha az államkincstár a váltságrészvényeket értékesíteni akarja, a váltságrészvényeket szolgáltató részvénytársaságot elővételi jog illeti meg, amelyet elveszít, ha e jogát a hozzá intézett felhívástól számított 30 nap alatt nem gyakorolja.
Az elővételi jog gyakorlása esetében az 1875. évi XXXVII. tc. 161. §-át oly módosítással kell alkalmazni, hogy az így megszerzett részvényeket a részvénytársaságnak csak a megszerzéstől számított két hónap eltelte után nem szabad birtokában tartania. Ehhez képest ezen az időn belül a részvényeket vagy értékesítenie, vagy pedig az alaptőke leszállításával megsemmisítenie kell, illetőleg abban az esetben, ha a váltságrészvények lebélyegzéssel kapcsolatos új részvénykibocsátással keletkeztek, a régi részvények névértékének felemelésére kell felhasználnia. Ennek a rendelkezésnek megtartásáért az igazgatóság tagjai vagyonilag és az 1875. évi XXXVII. tc. 218. §-a értelmében is felelősek.
A jelen § alapján felmerülhető minden vitás kérdésben - az 1875. évi XXXVII. tc. 218. §-ában szabályozott megtorlás esetét kivéve - az Országos Pénzügyi Tanács dönt.
19. § Amennyiben a részvénytársaság a 17. § első bekezdésében és a 18. §-ban megállapított kötelezettségeinek az ott megszabott határidő alatt eleget nem tesz és nem igazolja, hogy a 20. § harmadik és negyedik bekezdésében említett kedvezmény alkalmazását kérte, úgy a váltságrészvények helyett - a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) határozata kézbesítésétől számított 15 nap alatt - vagyonváltság címén váltságköteles vagyonának a 17. §-ban foglaltak szerint számított értéke 25%-ával felérő készpénz köteles az illetékes m. kir. állampénztárnál (Budapesten a IX. ker. m. kir. állampénztárnál) befizetni. A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) határozata ellen birtokon kívül panasznak van helye a m. kir. közigazgatási bírósághoz.
Amennyiben pedig a vállalat váltságrészvénykibocsátási és beszolgáltatási kötelezettségének a megszabott határidő alatt csak részben tesz eleget, úgy a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) határozatának kézbesítésétől számított 15 nap alatt váltságköteles vagyonának ama része után, amely után a váltságrészvényeket be nem szolgáltatta, vagyonváltság címén 25%-ot készpénzben köteles az előbbi bekezdésben említett állampénztárnál befizetni. A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) határozata ellen birtokon kívül panasznak van helye a m. kir. közigazgatási bírósághoz.
Késedelem esetében 6 1/2%-os kamat fizetendő.
20. § Ha valamely részvénytársaságnak több helyen van székhelye és ezeknek egyike a belföldön van, úgy a jelen fejezet szerint járó vagyonváltság lerovására köteles.
Belföldi részvénytársaság székhelyének külföldre áthelyezését a cégbíróság csak akkor jegyezheti be, ha a részvénytársaság igazolja, hogy a jelen fejezet szerint járó vagyonváltságot lerótta.
Az a belföldi részvénytársaság, amelynek belföldön csak igazgatósági székhelye van, üzlettelepei pedig kizárólag a magyar szent korona országaiból az 1920. évi június hó 4-én a Trianonban kötött békeszerződéssel elszakított területeken vannak, a jelen törvény végrehajtására vonatkozó utasításnak a Budapesti Közlönyben való közzétételétől számított két hónap alatt kérheti az Országos Pénzügyi Tanácstól, hogy vagyonváltságát a 17. és 18. §-oknak megfelelőleg azzal az eltéréssel róhassa le, hogy a váltságköteles vagyona alaptőkéjének 1918. évi november hó 1-én mutatkozott állagának és részvényei árfolyamának alapul vétele mellett állapíttassék meg. Az ilyen vállalatnál az Országos Pénzügyi Tanács a vállalat kérelmére a vagyonváltság tekintetében ennél kedvezőbb rendelkezést is tehet.
Az a részvénytársaság, - ide nem értve a jelen § harmadik bekezdésében említettet - amelynek a külföldön is van üzlettelepe, a jelen törvény végrehajtására vonatkozó utasításnak a Budapesti Közlönyben való közzétételétől számított két hónap alatt az Országos Pénzügyi Tanácstól kérheti, hogy a vagyonváltságot csak a belföldön levő vagyona után róhassa le. Ekkor megokolt és méltányos esetekben az országos Pénzügyi Tanács állapítja meg azt az arányt, amelyben a vagyonváltságot a vállalatnak 1921. évi március hó 1-én mutatkozó alaptőkéjének figyelembe vételével le kell rónia.
A harmadik és negyedik bekezdés esetében az Országos Pénzügyi Tanács dönt afölött, hogy az e bekezdések alá eső részvénytársaság a váltságot készpénzben vagy váltságrészvénnyel rója le. Ilyenkor a 17. § hatodik és utolsó bekezdésében és a 18. § második bekezdésében megjelölt határidőket az Országos Pénzügyi Tanács határozatának kézbesítésétől kell számítani.
Ha a harmadik és negyedik bekezdés alá eső részvénytársaság az előbbi bekezdésben megszabott határidőn belül váltságrészvény-beszolgáltatási kötelezettségének eleget nem tesz, vele szemben a 19. § szerint kell eljárni.
Azok a külföldi részvénytársaságok, amelyeknek csak üzlettelepük van belföldön, a vagyonváltságot az egyéb vagyonok vagyonváltságáról szóló külön törvény rendelkezéseihez képest fogják üzlettelepük után leróni.
A jelen § alapján felmerülhető minden vitás kérdésben az Országos Pénzügyi Tanács dönt.
21. § Ha valamely részvénytársaságnak a jelen fejezet értelmében vagyonváltság lerovására szintén kötelezett másik részvénytársaság részvényeiből legalább 15% volt 1920 december 19-én bebizonyítottan tulajdonában, úgy a tulajdonos részvénytársaság vagyonváltságát utólag csökkenteni kell azzal a vagyonváltságösszeggel, amely a tárcájában levő idegen részvényekre ezen részvények vagyonváltsága fejében esik.
Ily módon legfeljebb 60%-ot lehet leszámítani annak a részvénytársaságnak a vagyonváltságából, amely részvénytársaságnak a tulajdonában a jelen fejezet értelmében vagyonváltságra köteles részvények vannak.
A beszámítás és a visszatérítés tárgyában a vállalat kérelmére a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) határoz. A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) határozata ellen kézbesítésétől 15 nap alatt m. kir. közigazgatási bírósághoz van panasznak helye.
A vagyonváltság visszatérítése abban az esetben, ha a vállalat a vagyonváltságot készpénzben fizette, készpénzben, abban az esetben pedig, ha váltságrészvények beszolgáltatásával rótta le, a váltságrészvényeknek visszaszolgáltatásával vagy az értékesítésük útján bevételezett összegek kifizetésével történik. A váltságrészvények visszaszolgáltatása esetében a 18. § tizedik bekezdését értelemszerűen kell alkalmazni.
22. § Az ipari és kereskedelmi családi részvénytársaságok és házrészvénytársaságok a vagyonváltságot a jelen szakaszban foglalt határozmányok szerint róják le.
Annak a kérdésnek eldöntésénél, hogy vajjon valamely részvénytársaság vagyonváltságát a jelen szakasz rendelkezései szerint kell-e leróni, támpontul szolgálhat, hogy a részvénytársaságnak részvényei a tőzsdén nem jegyeztetnek, hogy kevés részvénye vagy kevés részvényese van, hogy az alaptőke az aktivákhoz képest aránytalanul kicsi, hogy a részvények túlnyomó része vagy legalább többsége egy személy vagy egy család tulajdonában van.
Hogy valamely vállalat a jelen szakasz rendelkezése alá esik-e, az Országos Pénzügyi Tanács az 1921. év végéig dönti el.
I. Ha az Országos Pénzügyi Tanács megállapította valamely ipari vagy kereskedelmi részvénytársaságról, hogy a jelen szakasz határozmányai alá tartozik, úgy az ilyen vállalat vagyonváltságát a 17. § szerint kell kiszámítani.
Ha a vagyonváltság kiszámítása során a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) úgy találná, hogy az előző bekezdés rendelkezései szerint kivetendő vagyonváltság jóval alacsonyabb lenne más ugyanezen iparágban dolgozó hasonló arányú és jellegű tőzsdei jegyzés alapján váltság alá vont részvénytársaságok vagyonváltságánál, akkor erről a pénzügyminiszternek jelentést tesz és a pénzügyminiszter a vagyonváltságalap megállapítására becslési eljárást rendelhet el.
Ha a vállalat a becslés eredményét elfogadja, akkor köteles a becslési eljárás során megállapított vagyonváltságalap után a 17. §-ban foglalt határidőben és feltételek mellett a váltságösszeget készpénzben befizetni. Ha pedig a vállalat a becslés eredményét nem fogadja el, akkor köteles a becslési határozat kézbesítésétől számított két hónapon belül a 18. § értelmében eljárni, amelynek elmulasztása esetében vele szemben a 19. §-t azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a 25%-os vagyonváltságot a becslési eljárás során megállapított vagyonváltságalap után kell megállapítani.
II. Ha az Országos Pénzügyi Tanács megállapította valamely házrészvénytársaságról, hogy a jelen szakasz határozmányai alá tartozik, úgy a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a vállalattól harmincnapos határidő kitűzésével a vállalati értékéről bevallást kíván.
A kincstárnak joga van a vállalatot változatlan állagban cselekvő és szenvedő vagyonával együtt a bevallott érték 85%-ával megváltani vagy pedig a bevallott érték 15%-ának vagyonváltság címén készpénzben 30 nap alatt az illetékes m. kir. állampénztárba (Budapesten a IX. ker. m. kir. állampénztárba) való befizetését követelni. Késedelem esetében 6 1/2%-os késedelmi kamat jár.
Az előző bekezdésben foglaltak tekintetében a döntést a bevallás benyujtásától számított 90 nap alatt az Országos Pénzügyi Tanács hozza meg. Ha az Országos Pénzügyi Tanács 90 nap alatt nem dönt, akkor a vállalat a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) erre irányuló felhívásától számított 30 nap alatt a bevallott érték 15%-át köteles vagyonváltság címén befizetni. Késedelem esetében 6 1/2%-os késedelmi kamat jár. Az Országos Pénzügyi Tanácsnak a megváltást elrendelő határozatától számított 30 nap alatt a vállalatot a kincstár részére át kell adni.
Ha a felhívásra kitűzött határidő alatt a bevallást a részvénytársaság be nem nyujtja, úgy az Országos Pénzügyi Tanács saját belátása szerint állapítja meg a vállalat cselekvő és szenvedő vagyonának az értékét és a vagyonváltságnak 25%-os kulcs alkalmazásával kiszámított összegét. Az ily módon megállapított vagyonváltságot a vállalat az Országos Pénzügyi Tanács határozatának kézbesítésétől számított 15 nap alatt köteles készpénzben az illetékes m. kir. állampénztárba (Budapesten a IX. ker. m. kir. állampénztárba) befizetni. Késedelem esetében 6 1/2%-os késedelmi kamat jár.
Az ipari és kereskedelmi családi részvénytársaság és a házrészvénytársaság a vagyonváltság lerovása tekintetében a jelen § figyelmen kívül hagyásával az előző §-ok rendelkezéseinek megfelelően köteles eljárni mindaddig, amíg az Országos Pénzügyi Tanács akként nem dönt, hogy a jelen § rendelkezéseit kell alkalmazni. Az eddig készpénzben vagy váltságrészvények útján lerótt vagyonváltságot be kell tudni, illetve a váltságrészvényeket vissza kell szolgáltatni. Ezeket a visszaszolgáltatott váltságrészvényeket a 18. § tizedik bekezdésében foglalt rendelkezés szerint kell kezelni.
A jelen § alapján felmerülhető minden vitás kérdésben az Országos Pénzügyi Tanács dönt.
23. § A belföldi szövetkezetek vagyonváltság fejében váltságüzletrészek kibocsátása és beszolgáltatása helyett a befizetett üzletrésztőke után 15%-ot kötelesek készpénzben vagyonváltság címén fizetni, amely összegnek a fele a pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) a fizetési kötelezettséget megállapító határozatának kézbesítését követő hó 1-étől számított hat egyenlő előleges havi részletben esedékes és fizetendő, másik fele pedig a hetedik hónap 1-én esedékes és esedékességétől számított hat egyenlő előleges havi részletben fizetendő. A fizetést a szövetkezet székhelyére illetékes m. kir. állampénztárnál (Budapesten a IX. ker. m. kir. állampénztárnál) kell teljesíteni.
Azok a szövetkezetek, amelyek üzletrészeik után alapszabályaik szerint 5%-nál nagyobb osztalékot nem fizetnek a befizetett üzletrésztőkéjük a 4,000.000 koronát meg nem haladja, a befizetett üzletrésztőke után 5%-ot, amennyiben befizetett üzletrésztőkéjük a 4,000.000 koronát meghaladja, 10%-ot, végre, ha a befizetett üzletrésztőkéjük a 10,000.000 koronát meghaladja, 15%-ot kötelesek vagyonváltság címén fizetni.
Az olyan szövetkezetnél, amelynél a mérlegszerű rendes tartalékok elérték a befizetett üzletrésztőke nagyságát, a vagyonváltságot a befizetett üzletrésztőke és a mérlegszerű tartalékok együttes összege után kell leróni.
Késedelem esetében az esedékességtől számítva 6 1/2%-os késedelmi kamat jár.
A pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) a vagyonváltságot megállapító határozata ellen birtokon kívül panasznak van helye a m. kir. közigazgatási bírósághoz.
A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) határozatának kézbesítésétől számított 15 napon belül ugyancsak birtokon kívül különös méltányos és indokolt esetekben kérheti a szövetkezet azt, hogy a vagyonváltság kulcsa a jelen § első és második bekezdésében foglaltaknál kedvezőbben állapíttassék meg. E kérelem felett az Országos Pénzügyi Tanács dönt. Az Országos Pénzügyi Tanács által megállapított kulcs alkalmazásával kell a pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőségnek) a vagyonváltság tárgyában hozott egyébként jogerős határozatot (ítéletet) is végrehajtania.
Ha a szövetkezetnek nincs olyan tartalékalapja, amelyből a vagyonváltságot fizetheti és azért azt üzletrésztőkéjéből fizeti, úgy jogosult az üzletrészeket megfelelően lebélyegezni vagy a kilépő tag üzletrészeiből levonni azt a %-ot, amelyet a szövetkezet üzletrésztőkéje után vagyonváltság címén a m. kir. állampénztárnak befizetett. Ezt a jogot a szövetkezet jelen törvény életbelépésétől számított 5 éven belül gyakorolhatja.
A 21. § rendelkezései csak azokra a szövetkezetekre állanak, amelyek vagyonváltság címén 10% vagy vagy ezt meghaladó %-ot fizetnek.
A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adója alól állandóan mentes szövetkezetek, nemkülönben a kis- és nagyközségekben levő termelő-, fogyasztási és értékesítő szövetkezetek, melyeknek befizetett üzletrésztőkéje 500,600 K-át meg nem halad, vagyonváltságot nem fizetnek.
A közcélú alapítványok és alapok, továbbá a nyugdíjintézetek tulajdonában levő szövetkezeti üzletrészek után a szövetkezetek vagyonváltságot nem fizetnek.
A váltságösszeget a szövetkezeteknek olyan üzletrészei után kell megállapítani, amelyeket a tagok 1920. évi december hó 20-áig jegyeztek és befizettek.
Egyéb tekintetben a szövetkezetekre a belföldi részvénytársaságokra nézve a jelen fejezetben megállapított rendelkezéseket értelemszerűen kell alkalmazni.
24. § Azok a vasutrészvénytársaságok, amelyeknek vasútvonalai az 1920. június 4-én a Trianonban kötött béke folytán a maguk összességében idegen hatalom igazgatása alá kerültek, mentesek a jelen fejezet szerint járó vagyonváltság alól.
Azok a vasútrészvénytársaságok, amelyek vasútvonalainak egy része az 1920 június 4-én a Trianonban kötött béke folytán idegen hatalom igazgatása alá kerül, más része azonban Magyarországon marad, vagyonváltság alá esnek. A vagyonváltság tényleges kivetése azonban függőben marad arra az időre, amikor az elszakadó és megmaradó részek közötti vagyonkérdések elintéztetnek. Ennek megtörténte után a Magyarországon maradó rész után a vagyonváltságot le kell róni. Azt a közelebbi időt, amikor a vagyonváltságot tényleg le kell róni, valamint a lerovás módját és az eljárás részleteit a pénzügyminiszter az Országos Pénzügyi Tanács meghallgatásával rendelettel állapítja meg.
A vasútrészvénytársaságoknál a vagyonváltságot a jelen fejezet értelmében kell leróni azzal az eltéréssel, hogy a váltságnak készpénzben való lerovása esetében a váltságköteles vagyon megállapítására nézve az 1911-1917. éveknek 7 évi osztaléka szolgál alapul, amelyekből leüttetik a legrosszabb és a legjobb év és a megmaradó esztendők átlagos osztaléka 5%-kal tőkésítve lesz a vagyonváltság kiszámításának alapja.
A váltságrészvények beszolgáltatása esetében a társulati tőke és a törlesztési terv megállapítása tekintetében a pénzügyminiszter és a kereskedelemügyi miniszter egyetértve járnak el.
Az 1880. évi XXXI. tc. 5. § c) pontjában biztosított adómentesség megállapításánál a 6%-os kamatozásig terjedő adómentesség szempontjából a vagyonváltságot az idézett törvényszakaszokban felsorolt közszolgáltatásokkal egyenlően kell elbírálni.
A jelen § alapján felmerülhető minden vitás kérdésben az Országos Pénzügyi Tanács dönt.
25. § A részvénytársaságok és a szövetkezetek után a jelen fejezet értelmében járó vagyonváltságot a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok sem kereseti adójának, sem hadinyereségadójának (nyereségtöbbletadójának) kivetésénél az üzleti eredményből levonni nem lehet.
26. § Az olyan belföldi részvénytársaság vagy szövetkezet vagyonváltság lerovásának kötelezettsége, mértéke és módja tekintetében, amely a jelen törvény kihirdetésének napján felszámolás vagy kényszerfelszámolás alatt áll, avagy csődben van, az Országos Pénzügyi Tanács esetenként dönt.
27. § A külön törvények rendelkezései folytán alakult részvénytársaságoknál és szövetkezeteknél a vagyonváltság lerovásának kötelezettsége, mértéke és módja tekintetében, valamint a felmerülhető minden vitás kérdésben az Országos Pénzügyi Tanács meghallgatása mellett esetről-esetre a pénzügyminiszter végérvényesen dönt.
28. § Adócsalást követ el, aki tudatosan abból a célból, hogy a belföldi részvények és szövetkezeti üzletrészek után jelen fejezet értelmében járó vagyonváltság a törvényesnél kisebb összegben állapítassék meg, vagy hogy valamely vállalat e vagyonváltság alól mentesüljön, a jelen törvény második fejezete alapján folyamatba tett eljárás során valamely hatóságnál - ideértve az Országos Pénzügyi Tanácsot is - oly valótlan adatot terjeszt elő vagy oly valótlan tényt állít, amely a vagyonváltság megrövidítésére alkalmas vagy váltságköteles vagyont elhallgat.
Adócsalást követ el az, aki a 22. §-nak esetében a megváltott vállalatnak az állam részéről átvételét megakadályozza, vagy azt meghiusítani vagy a megváltott vagy a megváltás alatt álló vállalat vagyonállagát csökkenteni vagy végül az ily vállalat teherállományát növelni törekszik.
29. § Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá - különösen a 28. § rendelkezései alá - nem esik, 1000 K-tól 100.000 K-ig terjedhető pénzbírsággal büntetendő, aki a jelen törvény második fejezete alapján folyamatba tett eljárás során a hatóságnál - ideértve az Országos Pénzügyi Tanácsot is - oly valótlan adatot terjeszt elő vagy olyan valótlan tényt állít, amely a vagyonváltság megrövidítésére alkalmas.
Függetlenül attól, hogy a cselekmény más büntető rendelkezés alá esik-e vagy nem, 10.000 K-tól 200.000 K-ig terjedhető pénzbírsággal büntetendő az oly vállalat:
1. amelynek alkalmazottja - ideértve az igazgatósági és a felügyelőbizottságot is - működési körében a hatósággal (az Országos Pénzügyi Tanáccsal) oly valótlan adatot közöl, amely a jelen fejezet értelmében járó vagyonváltság megrövidítésére alkalmas;
2. amelynek az 1. pontban említett alkalmazottja megakadályozni vagy meghiusítani törekszik, hogy az állam a 22. §-nak esetében a megváltott vállalatot átvegye, vagy a megváltott vagy a megváltás alatt álló vállalat vagyonvállagát csökkenteni vagy az ily vállalat teherállományát növelni törekszik.
30. § A jelen fejezet értelmében lerótt vagyonváltságot vissza kell téríteni, ha az ingatlanok vagyonváltságát az egyenlő teherviselés elvének megfelelő, arányos mértékben megállapító külön törvény 1921 szeptember végéig életbe nem lép.
31. § I. Vagyonváltságot fizetnek a magyar állampolgárok a tulajdonukban levő:
1. külföldi pénznemek után, így idegen pénzértékről szóló készpénzek, bankjegyek, államjegyek, pénztári utalványok, csekkek, devizák, külföldi valutára szóló követelések után, tekintet nélkül arra, hogy ezek az értékek a magyar állam területén vannak-e vagy nem;
2. mindennemű külföldi részvények, szövetkezeti üzletrészek, élvezeti jegyek, kötvények, záloglevelek, sorsjegyek, állampapírok, bányarészjegyek és más értékpapirok után, tekintet nélkül arra, hogy ezek az értékek a magyar állam területén vannak-e vagy nem.
Mentesek a vagyonváltság alól azok a külföldön állandóan lakó magyar állampolgárok, akik 1918 november 1-jét megelőzőleg is már a külföldön laktak, a Magyarország területén kívül levő az 1. és 2. pontban megjelölt értékeik után.
II. Vagyonváltságot fizetnek a külföldi állampolgárok a tulajdonukban levő és a jelen § I. 1. és 2. pontjában megjelölt értékek után, tekintet nélkül arra, hogy ezek az értékek a magyar állam területén vannak-e vagy nem, abban az esetben, ha Magyarországon laknak, vagy legalább egy évig egyfolytában vagy jövedelemszerzés céljából huzamosan tartózkodnak itt.
III. Vagyonváltságot fizetnek a Magyarország területén székhellyel bíró (Magyarországról igazgatott) jogi személyek és vagyonösszességek a tulajdonukban levő és a jelen § I. 1. és 2. pontjában megjelölt értékek után, tekintet nélkül arra, hogy ezek az értékek a magyar állam területén vannak-e vagy nem.
IV. Vagyonváltságot fizetnek a külföldön székhellyel bíró (külföldről igazgatott) jogi személyek és vagyonösszeségek a tulajdonukban levő és a jelen § I. 1. és 2. pontjában megjelölt értékek után, amennyiben ezek az értékek Magyarország területén vannak, abban az esetben, ha a külföldön székhellyel bíró jogi személyek és vagyonösszességnek belföldön is van székhelye, üzlettelepe vagy fiókja.
32. § Vagyonváltság alól mentesek:
1. az állam, a törvényhatóságok és a községek (rendezett tanácsú városok),
2. azok a részvénytársaságok és szövetkezetek, amelyek a jelen törvény második fejezete értelmében alanyai a vagyonváltságnak.
Nem esnek a jelen fejezet alapján vagyonváltság alá az 1. §-ban felsorolt vállalatoknál elhelyezett külföldi pénzértékről szóló betétek és folyószámlakövetelések, valamint természetben elkülönítve őrzött külföldi pénzértékről szóló készpénzletétek, amelyek után a vagyonváltságot a jelen törvény első fejezete értelmében a vállalat rója le.
33. § A vagyonváltságnak az alapja a váltságköteles tulajdonában 1921 január 19-én volt és a 31. §-ban megjelölt minden érték. A 31. §-ban megjelölt vagyonoknak az értékét az 1920 december 26-án a budapesti tőzsdén, budapesti tőzsdei jegyzés hiányában a legközelebbi külföldi tőzsdén jegyzett záróárfolyamuk (pénz és árú átlaga), amennyiben pedig a tőzsdén nem jegyeztetnének, az 1920 évi december 20-iki forgalmi értékek figyelembevételével a pénzügyminiszter állapítja meg.
34. § A 31. §-ban felsorolt értékek után vagyonváltság fejében 20%-ot kell fizetni.
Amennyiben a 31. § második pontjában megjelölt értékek kibocsátójának székhelye vagy telepe már 1918 október 31-ike előtt Magyarországnak akkori oly területén volt, amely ma már nem áll magyar közigazgatás alatt, ezek után az értékek után vagyonváltság fejében 15%-ot kell fizetni.
Amennyiben a váltságköteles bebizonyítja, hogy a vagyonváltság alá kerülő külföldi értékpapírjaira 1920. évi december 20-ika előtt ezeknek az értékpapiroknak 1920. évi december 20-iki árfolyamértékének az 50%-át meghaladó kölcsönt vett fel, úgy az ilyen kölcsönökkel terhelt értékpapírok után vagyonváltság fejében 5%-ot, ha pedig 30%-át meghaladó kölcsönt vett fel, 10%-ot kell fizetni.
Ha a váltságköteles bebizonyítja, hogy 1921 január 19-én ugyanazzal a pénzintézettel szemben, amellyel szemben idegen pénznemre szóló követelése volt, 1921. január 19-én fennálló ugyanolyan idegen pénznemre szóló tartozása is volt, e tartozásnak az ezen a napon fennállott árfolyamértékét az e fejezet szerint váltságköteles vagyonának ugyanaznap fennállott árfolyamértékébe beszámíthatja.
35. § Minden váltságköteles egyes és jogi személy (vagyonösszesség) köteles a 31. §-ban megjelölt értékekről a jelen törvény végrehajtására vonatkozó utasításnak a Budapesti Közlönyben való közzétételétől számított harminc nap alatt, felhívás bevárása nélkül, bevallást tenni.
A bevallást az állandó lakóhelyére (székhelyére) illetékes pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél) kell benyujtani.
A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) felhívására az is köteles a megszabott határidő alatt bevallást tenni, akihez ez iránt felszólítást intéz. A felhívás ellen nincs felszólalásnak helye.
Felhívást mindenkinek ki kell bocsátani, aki jövedelem- vagy vagyonadót fizet és önként bevallást nem adott.
A bevallást azzal a nyilatkozattal kell megerősíteni, hogy azt a fél legjobb tudomásához képest lelkiismeretesen állította ki és hogy helyességét és teljességét esküvel is kész megerősíteni.
36. § Aki bevallását a jelen törvény végrehajtására vonatkozó utasításnak a Budapesti Közlönyben való közzétételétől számított harminc nap alatt be nem adja, a kivetés során megállapított vagyonváltságnak 10%-át, ha pedig a 35. § szerint hozzá intézett felhívásnak meg nem felel, az elsőfokúlag megállapított vagyonváltságnak további 90%-át, összesen 100%-át fizeti pótlék fejében, amelyet a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a vagyonváltsággal egyidejűleg állapít meg.
Ha a kivetett vagyonváltság a jogorvoslati eljárás során emelkedik vagy apad, ennek megfelelőleg a pótlékot is helyesbíteni kell.
37. § A váltságköteles bevallani köteles az 1921. évi január 19-én tulajdonában volt és a 31. §-ban megjelölt értékeket.
A bevallásban a váltságkötelesnek a külföldi pénzeket pénznemenként, az értékpapirokat pedig nemek és vagyoncsoportok szerint elkülönítve kimerítően kell feltüntetnie. Meg kell említeni azt, hogy hol fekszik a 31. §-ban megjelölt érték; s amennyiben időközben eladta, ezt, valamint a pénzügyminiszter által rendeletileg esetleg megállapítandó egyéb körülményeket is megjelöli. A vagyonváltságköteles a bevallásában köteles egyúttal azt is bejelenteni, hogy a jövedelemadótörvény szerint a vele közös háztartáshoz tartozóknak a tulajdonában legjobb tudomása szerint az első bekezdésben megjelölt időpontban voltak-e a 31. §-ban megjelölt értékek.
38. § A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a bevallások alapján a vagyonváltságot azonnal kiszámítja és kiveti.
A 31. § I. 1. pontjában megjelölt értéknél a külföldi pénzérték egységénél kisebb összegeket figyelmen kívül kell hagyni. A 31. § I. 2. pontja esetében pedig a természetben be nem szolgáltatható maradékrészt a 33. § szerint átszámított korona értékben kell megállapítani.
A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a vagyonváltságot megállapító határozatát írásban közli a féllel.
A határozat ellen kézbesítésétől 15 nap alatt birtokon kívül panasznak van helye a m. kir. közigazgatási bírósághoz.
A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a vagyonváltságot megállapító határozatainak eredményeit kimutatásba foglalja és ezt a kimutatást 15 napra közszemlére teszi.
A kimutatásra úgy annak teljességét, mint az abban foglaltakat illetőleg bárki észrevételt tehet, amely észrevételt írásban a pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél) kell badni.
39. § A 31. §-ban megjelölt értékek után járó vagyonváltságot a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) határozatának kézbesítésétől számított 15 nap alatt kell az illetékes m. kir. állampénztárnál (Budapesten a IX. ker. m. kir. állampénztárnál) akár természetben, akár 1920 december 20-iki árfolyamértéknek megfelelő korona-értékben befizetni.
Késedelem esetében 6 1/2%-os késedelmi kamat jár.
40. § A m. kir. minisztériumnak 400/1921. M. E. és a m. kir. pénzügyminiszternek 369/1921. P. M. számú rendelete folytán zárolt értékpapirok vagyonváltság alá vonása tekintetében a jelen fejezetben foglaltakat az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni.
Az idézett rendeletekben felsorolt pénzintézetek, cégek, pénztárak és személyek kötelesek a jelen törvény végrehajtására vonatkozó utasításnak a Budapesti Közlönyben való közzétételétől számított 30 nap alatt a náluk zárolás alá került külföldi értékpapirokról két példányban kimutatást készíteni és a székhelyükre (lakóhelyükre) illetékes pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) megküldeni. A pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg, hogy a kimutatásban mily adatokat kell feltüntetni.
Amennyiben az előző bekezdésben megszabott kötelezettség nem teljesíttetik vagy nem kielégítő módon teljesíttetik, a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a szükséges munkálatoknak, a kimutatás beterjesztésére kötelezett költségén, hivatalból való elkészíttetését végzéssel elrendelheti. E végzés ellen 15 nap alatt birtokon kívül a pénzügyminiszterhez lehet felebbezni.
A zárolás alá vont értékpapirok után a vagyonváltságot a zárolás helyére illetékes pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) egyénenként veti ki és az érvényesített kimutatás első példányának visszaküldésével egyidejűleg - a zárolás foganatosítására kötelezett terhére - előiratja.
A megállapított vagyonváltságot a zárolás foganatosítására kötelezett az érvényesített kimutatás kézbesítésétől számított 15 napon belül az illetékes m. kir. állampénztárnál (Budapesten a IX. ker. m. kir. állampénztárnál) a zárolt értékpapirok beszolgáltatása útján köteles leróni és erről az érdekelteket értesíteni.
Ha valamely letét egyfajú értékpapirjainál a vagyonváltság megállapítása tört számokra vezetne, akkor a 0.5-nél kisebb törtrészeket figyelmen kívül kell hagyni, a 0.5-et elérő és meghaladó törtszámok helyett pedig egész értékpapirt kell vagyonváltság fejében megállapítani.
Mindazokban az esetekben, amikor a zárolásról szóló rendeletek alapján a zárolt értékpapirok, ellenértéküknek a vagyonváltságszámlán való befizetése ellenében, a feleknek kiszolgáltattak, a vagyonváltságot a vagyonváltságszámlán bevételezett összeg beszolgáltatása útján kell leróni.
A jogorvoslatok tekintetében a 8. § 5. és a 10. § 1-3. bekezdéseiben foglaltakat megfelelően kell alkalmazni.
A zárolt és beszolgáltatott értékpapirok tulajdonosa 1921. év végéig - megokolt esetben - a pénzügyminisztertől kérheti, hogy a beszolgáltatott értékpapiroknak a 33. § szerint számított értékének készpénzben való befizetése ellenében a beszolgáltatott értékpapírok részére visszaadassanak.
41. § Ha a pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) az jut a tudomására, hogy a jelen fejezet értelmében vagyonváltságköteles terhére vagyonváltság nem vagy a törvényesnél kisebb összegben állapíttatott meg, úgy a törvény szerint járó vagyonváltságot, illetőleg vagyonváltságkülönbözetet - 30 éven belül - pótkivetés útján állapítja meg.
42. § Abból a célból, hogy a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a feleket a bevallásra felhívássa, a felek bevallásainak helyességét ellenőrizhesse, minden hatóság és hivatal, továbbá minden nyilvános számadásra kötelezett vállalat, pénzintézet és minden bankügyletekkel foglalkozó egyéb cég, valamint értékpapirok és valuták adásával és vevésével és ezek adásának-vevésének közvetítésével foglalkozó egyén vagy cég, a gyámpénztár, továbbá minden más természetes és jogi személy, aki vagy amely idegen vagyont kezel vagy őriz, köteles a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) felhívására rendelkezésére bocsátani azokat az adatokat, amelyekről hivatalos vagy üzleti tudomása van, továbbá mindennemű könyveit, szerződéseit, levelezéseit és oly iratait is, amelyekre a pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) a jelen fejezetben foglalt határozmányok helyes alkalmazhatása végett szüksége van.
43. § Az, aki a jelen fejezet értelmében a 31. §-ban megjelölt értékek után járó vagyonváltság fizetésére köteles, a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) felhívására tartozik bemutatni üzleti könyveit, szerződéseit s általában birtokában levő minden olyan iratot, beleértve a levelezést is, amely ennek a vagyonváltságnak megállapítására jelentőséggel bírhat.
44. § A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) jogosult a jelen fejezet értelmében a 31. §-ban megjelölt értékek után járó vagyonváltság helyes megállapítása végett:
1. a vagyonváltságkötelest megidézni és a vagyonváltság megállapítására vonatkozó adatok és körülmények felől kikérdezni, észrevételeinek és esetleges kifogásainak előterjesztésére felhívni;
2. a vagyonváltságkötelestől egyes meghatározott kérdésekre írásban is felvilágosításokat kívánni;
3. tanukat és szakértőket megidézni és kihallgatni.
A fegyveres erő vagy a csendőrség tényleges szolgálatot teljesítő tagjának, valamint a rendőrség vagy a pénzügyőrség személyzetéhez tartozó egyénnek az 1., illetőleg 3-ik pont alá eső megidézésénél a polgári perrendtartás (1911. évi I. tc.) 164. §-ának megfelelően kell eljárni.
Ha az 1. pont szerint személyes megjelenésre kötelezett szabályszerű idézés ellenére meg nem jelenik, úgy az 1920. évi XXIII. tc. 105. §-a szerint kell eljárni.
Olyan tanuval vagy szakértővel szemben, aki a kihallgatásra meg nem jelenik, vagy a kihallgatás helyéről engedelem nélkül távozik, úgyszintén aki megjelent ugyan, de a vallomástételt vagy a szakértői véleményadást a következményekre való figyelmeztetés ellenére ok nélkül megtagadja, a tanú vagy szakértő lakóhelye szerint illetékes járásbíróság a pénzügyi hatóság előterjesztésére a polgári perrendtartás (1911. évi I. tc.) 296., 297., 303., 357. §-aiban foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazza.
A tanú és a szakértő a lakóhelye szerint illetékes kir. járásbíróság útján megeskethető.
A tanúságtétel és a szakértői véleményadás csakis a polgári perrendtartás 299. § 1-3. pontja esetében tagadható meg.
A tanúkra és a szakértőkre a polgári perrendtartás megfelelő rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni.
A tanú és a szakértő szabályszerűen megállapított költségeit az államkincstár viseli. Ha azonban a tanúnak vagy a szakértőnek kihallgatását a vagyonváltságköteles fél kérte és állításai részben vagy egészben valótlanoknak bizonyultak, a felmerült költségek őt terhelik.
A költségek megállapításáról és viseléséről a pénzügyigazgatóság határoz. A határozat ellen közlésétől 15 nap alatt a pénzügyminiszterhez felebbezésnek van helye.
45. § Ha a pénzügyi hatóság olyan adatok birtokába jut, amelyek alapos gyanut keltenek arra, hogy a 31. §-ban megjelölt értékekről tett bevallás helytelen vagy hézagos volt, vagy amennyiben ez a 31. §-ban megjelölt értékek után a jelen fejezet értelmében járó vagyonváltság helyes megállapítása céljából szükséges, a pénzügyi hatóság a bevallásra kötelezett lakóhelye szerint illetékes kir. járásbíróságot megkeresheti, hogy a bevallásra kötelezettől felfedező esküt vegyen ki.
Akinek meggyőződésével az eskű ellenzik, eskű helyett ünnepélyes fogadást tesz.
A bíróság a megkeresés alapján a pénzügyi hatóságnak és a bevallásra kötelezettnek a megidézésével tárgyalást tűz ki. A 44. § második bekezdése erre a megidézésre is áll.
Ha a bíróság a tárgyalás eredményéhez képest a felfedező eskű (fogadás) letételét elrendeli, az eset körülményeinek gondos mérlegelésével az eskü (fogadás) szövegét is megállapítja. A bíróság határozata ellen felfolyamodásnak nincs helye.
Ha a kötelezett az eskű (fogadás) letételére kitűzött napon nem jelenik meg és elmaradását kellően nem igazolja, vagy ha az eskűt (fogadást) letenni vonakodik, a bíróság az eskű (fogadás) letételének kikényszerítése céljából 10.000 K-tól 50.000 K-ig terjedő pénzbírságot szab ki. Erre a törvényes rendelkezésre az eskü (fogadás) letételének határnapját kitűző végzésben különösen figyelmeztetni kell a vagyonváltságkötelezettet. A pénzbírság kirovását közlő végzésben az eskü (fogadás) letételére új határnapot kell kitűzni újabb 10.000 K-tól 50.000 K-ig terjedő pénzbírság kilátásba helyezésével. A pénzbírság kirovása mindaddig ismételhető, míg a kötelezett az esküt le nem teszi. Katonai büntetőbíróságnak alávetett személy ellen csak az eskü (fogadás) kikényszerítése végett lehet pénzbírságot kiszabni, abban az esetben azonban, ha az ily személy meg nem jelenik vagy elmaradását kellően nem igazolja, megbüntetés és e elővezetése végett a felebbvalójához kell fordulni.
A bíróság által megállapított pénzbírságot sem elengedni, sem mérsékelni nem lehet.
A felhívott bármely időben kérheti, hogy az eskü (fogadás) letételére a bíróság határnapot tűzzön ki. A kérelemnek továbbá eljárás nélkül helyt kell adni.
Az eljárás részleteit az igazságügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértve szabályozza.
Az eskü letétele vagy megtagadása adócsalás bűntette vagy vétsége esetében a bűnvádi eljárás megindítását vagy folytatását nem akadályozza.
E bűntett vagy vétség büntetésén kívül a félnek még a hamis esküért való büntetőjogi felelőssége is érintetlenül marad.
A hamis esküt a Btk. XII. fejezetének alkalmazása szempontjából olyannak kell tekinteni, mintha ezt oly polgári ügyben követték volna el, amely tárgyának értéke 200 K-t meghalad.
46. § Adócsalás bűntettét követi el, aki tudatosan abból a célból, hogy a 31. §-ban megjelölt értékek után a jelen fejezet értelmében járó vagyonváltság a törvényesnél kisebb összegben állapíttassék meg, vagy hogy valaki e vagyonváltság alól mentesüljön, bevallásában vagy a jelen fejezet alapján folyamatba tett eljárás során valamely hatóságnál oly valótlan adatot terjeszt elő vagy oly valótlan tényt állít, mely a vagyonváltság megrövidítésére alkalmas, vagy váltságköteles vagyont elhallgat.
47. § Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá - különösen a 46. § rendelkezése alá - nem esik, esetenként 1000 K-tól 100.000 K-ig terjedhető pénzbírsággal bűntetendő az:
1. aki bevallását a hozzá intézett írásbeli felhívásban kitűzött határidő alatt be nem nyujtja;
2. aki a 42. és 43. §-okban meghatározott felvilágosítási és adatnyujtási kötelezettségének eleget nem tesz;
3. aki a jelen fejezet alapján folyamatba tett eljárás során valamely hatóságnál oly valótlan adatot terjeszt elő, vagy oly valótlan tényt állít, amely a vagyonváltság megrövidítésére alkalmas;
4. aki a 40. §-ban említett kimutatásokat a pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) a megszabott határidőben be nem küldi, továbbá, aki megakadályozza vagy meghiúsítani törekszik azt, hogy a hatóság a 40. § 3. bekezdése értelmében szükségesnek mutatkozó munkálatokat sikerrel végezze.
48. § Függetlenül attól, hogy a cselekmény más büntető rendelkezés alá esik-e vagy nem, 10.000 K-tól 200.000 K-ig terjedhető pénzbírsággal büntetendő az oly vállalat (részvénytársaság, szövetkezet stb.):
1. amelynek alkalmazottja - ideértve az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagot is - működése körében valamely hatósággal oly valótlan adatot közöl, mely a jelen fejezet értelmében járó vagyonváltság megrövidítésére alkalmas;
2. amelynek az 1. pontban említett alkalmazottja működése körében a 42. és 43. §-okban meghatározott felvilágosítási és adatnyújtási kötelezettségének eleget nem tesz;
3. amelynek az 1. pontban jelzett alkalmazottja a 40. §-ban említett kimutatásokat a pénzügyigazgatósághoz (adófelügyelőhöz) a megszabott határidő alatt be nem terjeszti vagy megakadályozza vagy meghiusítani törekszik, hogy a hatóság a 40. § 3. bekezdése értelmében szükséges munkálatokat sikerrel végezze.
49. § Jóváhagyatik a m. kir. minisztériumnak, illetőleg a m. kir. pénzügyminiszternek az a rendelkezése, hogy a letétként elhelyezett külföldi értékpapirok 20%-ának zárolása tárgyában a 400/1921. M. E. és a 369/1921. P. M. számú rendeletét kibocsátotta.
50. § „Magyarország” vagy „belföld” alatt a jelen törvény szempontjából a tényleg magyar közigazgatás alatt álló területet kell érteni.
A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy amennyiben valamely ezidőszerint nem magyar közigazgatás alatt álló terület magyar közigazgatás alá került, az Országos Pénzügyi Tanács meghallgatásával rendelettel megtehesse mindazokat az intézkedéseket, amelyek a jelen törvénynek ezen a területen való életbeléptetésére és végrehajtására szükségesek.
51. § A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a külföldi államokkal való megegyezés alapján vagy pedig a külföldi államokkal való megegyezés hiányában a külföldi államok polgáraival vagy a külföldön székhellyel bíró (külföldről igazgatott) jogi személyekkel és vagyonösszeségekkel szemben az Országos Pénzügyi Tanács előzetes meghallgatása után a jelen törvénytől eltérő rendelkezéseket tehessen. Erről minden esetben a nemzetgyűlésnek utólag jelentést kell tenni.
52. § A vagyonváltságról szóló törvényekben a vagyonváltságkötelezettre megállapított kötelezettségek a kezelése vagy rendelkezése alatt álló vagyon tekintetében a törvényes képviselőt, vagyonkezelőt és a végrendeleti végrehajtót is terhelik.
Az ellen, aki más tulajdonát képező vagyont megbízás alapján vagy hivatásából folyólag kezel, magánjogi követelést nem lehet érvényesíteni azon az alapon, hogy a kezelt vagyont zárolás, illetőleg vagyonváltság alá vonták.
53. § Adócsalás miatt a jelen törvény értelmében mellékbüntetésként minden esetben kiszabandó pénzbüntetés a veszélyeztetett összegnek egyszeresétől ötszöröséig terjedhet. Ha a veszélyeztetett váltságösszeget nem lehet megállapítani, a pénzbüntetés 10.000 K-tól 1,000.000 K-ig terjedhet.
Ha az adócsalást az elítélt, mint valamely vállalatnak (részvénytársaságnak, szövetkezetnek stb.) alkalmazottja - ideértve az igazgatósági és a felügyelőbizottsági tagokat is - követte el és az adócsalás miatt mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetést tőle behajtani nem lehet, a megállapított összeget az illető vállalattól (részvénytársaságtól, szövetkezettől stb.) kell behajtani.
Ha a pénzbüntetést egészben vagy részben behajtani egyáltalában nem lehet, azt az elítélt ellen szabadságvesztésbüntetésre kell átváltoztatni. Az ily szabadságvesztésbűntetés időtartamát az 1920. évi XXXII. tc. 7. §-ának megfelelően az ítéletben kell megállapítani.
54. § A jelen törvényben megállapított pénzbírságot - amely szabadságvesztésbüntetésre át nem változtatható - elsőfokon a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) szabja ki; határozata ellen közlésétől számított 15 nap alatt a pénzügyminiszterhez van felebbezésnek helye.
55. § Ha valaki bevallásában vagy a jogorvoslat során önként oly vagyont jelent be, amelyet eddig az adóztatás alól elvont, úgy e vagyonrész tekintetében a jelen törvény életbelépése előtt elkövetett adóeltitkolás büntetőjogi következményei alól mentesül.
56. § A vagyonváltságnak - beleértve a 22. § alapján foganatosítandó megváltást is - valamint a jelen törvényben megállapított pénzbírságnak biztosítása és behajtása a közadók kezelésére vonatkozó törvények és szabályok szerint történik.
Végrehajtás, csőd vagy csődönkívüli kényszeregyesség esetében a vagyonváltság tekintetében az államkincstárt a közadókra fennálló törvényes elsőbbség illeti meg.
A vagyonváltság után állami és helyhatósági adót vagy pótadót nem lehet kivetni.
57. § E törvény alapján felmerülő minden olyan vitás kérdésben, amelynek eldöntésére hivatott hatóságot a törvény külön nem jelöli meg, az Országos Pénzügyi Tanács határoz.
58. § A vagyonváltságból eredő bevételek az állami zárszámadásban „Pénzügyi tárca, Rendkívüli bevételek”-nél e célra nyitandó külön cím alatt számolandók el. Ezek a bevételek az állam rendes kiadásaira fel nem használhatók.
E bevételekből csupán a magyar államnak tőke- és kamattartozásai, valamint oly terhei törleszthetők és oly rendkívüli kiadásai fedezhetők, melyeket a költségvetési vagy külön törvény kifejezetten a vagyonváltságból eredő bevételekre utal.
A pénzügyminiszter az 1921. és 1922. évek folyamán köteles a vagyonváltságról minden negyedévben a nemzetgyűlésnek írásban, a nemzetgyűlés együttléte esetében pedig ezenkívül havonkint a nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának szóval jelentést tenni.
59. § A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy az ingatlanok és egyéb vagyonok vagyonváltságára előlegeket fogadhasson el és ennek feltételeit rendelettel állapíthassa meg.
A pénzügyminiszter elrendelheti a „vagyonváltságról szóló I. törvény”-ben fel nem sorolt vagyontárgyaknak a vagyonváltság céljából való összeírását.
60. § Ez a törvény kihirdetése napján lép életbe és azt a pénzügyminiszter az igazságügyminiszterrel egyetértve hajtja végre.
