A világháború és az azt követő forradalmak állami pénzügyi helyzetünket alapjában megrendítették, a gazdasági életet pedig gyökereiben támadták meg. Ennek hatása legjobban pénzünk vásárló erejének csökkenésében jut kifejezésre, amely a belföldön a folyton fokozódó és már elviselhetetlenné váló drágaságban, a külföldön pénzünknek alacsony értékelésében nyilvánul, az állami háztartásban pedig óriási hiányt idéz elő.
A nemzeti újjászületésnek első feltétele, hogy a megmaradó Magyarországon olyan gazdasági és társadalmi állapotot teremtsünk, amely egy jobb jövő küszöbéhez vezet. Gazdasági reorganizáció nélkül szociális egyensúly és nemzeti erőkifejtés sem remélhető. A gazdasági újjáépülést pedig csak a termelés ütemének erőteljessé válása és az államháztartás egyensúlyba hozatala valósíthatja meg, e kettő lévén előföltétele pénzünk értéke fölemelésének. Egymásba fonódó, egymást feltételező kellékek ezek, amelyekre való törekvésnek egyszerre kell minden irányban megindulni, mert bármelyikének hiánya késlelteti, sőt lehetetlenné teszi a gazdasági felépítés terhes, de elkerülhetetlen és - teljes hittel mondom - megoldható feladatát.
Ennek során minden társadalmi osztálynak súlyos, de elviselhető áldozatokat kell hoznia. Az áldozatoknak mindig az a sajátságos pszichologiája, hogy mindig sokaljuk azt az áldozatot, amelyet magunk viselünk, de elvégre tudatában kell lennünk annak, hogy áldozatok nélkül eredményt nem érhetünk el. Az áldozatok végső eredményben mindenkire nézve, tehát az áldozatot hozóra nézve is előnnyel járnak, egy derűsebb gazdasági jövő kapuját tárják ki az annyi balszerencse közt is a szebb jövő felé, meg nem tört erélylyel törtető magyar közgazdaságnak.
Az újjáépülés lehetőségében való teljes meggyőződés az alapja a nemzetgyűlés 1920. évi december 20-iki ülésén mondott beszédemnek, melyben pénzügyi programmomat teljes őszinteséggel föltárni bátorkodtam, úgy gondolom, hogy ehelyütt arra visszatérnem felesleges és csak utalok reá most, amikor a nemzetgyűlés elé terjesztem ezt a törvényjavaslatomat, amely a betétek, a folyószámlakövetelések és a természetben elkülönítve őrzött készpénzletétek, továbbá a belföldi részvények és szövetkezeti üzletrészek, a külföldi pénznemek és a külföldi értékpapírok vagyonváltságát állapítja meg.
Szándékosan és tudatosan szólok vagyonváltságról, nem pedig nagy vagyonadóról vagy vagyondézsmáról, amit az irodalom és a közvélemény egy része sürgetett és négy külföldi állam megvalósítani törekszik. A gyakorlati élet szükségleteinek ismerete és a lehetőségeknek komoly mérlegelése után választottam ezt az utat.
Előttünk áll a legközelebbi feladat: állampénzügyi és gazdasági helyzetünk sürgős orvoslása. Evégből egy egyszeri, nem ismétlődő, gyorsan befolyó, de a termelés nagy érdekeit kimélő beavatkozásra van szükség. A bankjegyek további szaporítása, államjegyek gyártása orvoslás helyett végveszélyt, a gazdasági élet teljes lezüllését eredményezné. A bankóprést tehát mindenáron meg kell állítani. Külföldi kölcsönök csak rendkívüli súlyos feltételek mellett szerezhetők. A belföldi gazdasági élet erőtartalékaiból kell tehát kiindulni a gyógyulás útján, azt kell erre a célra igénybevenni. Nem csak arról van szó, hogy a folyó kiadások fedezésére a folyó bevételeket súlyos adókkal kell megterhelnünk. A rendkívüli feladatok rendkívüli eszközöket és célokat követelnek, ezért a pénzérték további romlásának megakadályozására és összegyülemlett függő terheink gyors lerovására rendkívüli forráshoz kell nyulnom, a gazdasági élet erőtartalékát, a vagyont kell céljaim szolgálatába állítanom.
Ám a nagy vagyonadó a vagyont oly megrázkódtatásnak tenné ki, amely annak termelő erejét bénítaná meg; pénzügyi eredménye pedig a nagy végrehajtási költség mellett viszonylag kevés volna és ez is csak oly időben jelentkeznék, amikor már a krónikussá vált gazdasági válságban minden pénzügyi eredmény szerte folynék és elnyelné azt a fokozódó drágaság, a valutaromlás és az államháztartási hiány.
Elméletben ugyan szépen megkonstruálható egy vagyondézsma- vagy nagy vagyonadótervezet, amely minden vagyonelemet utolér és minden szociális követelést figyelembe vesz. Ennek a végrehajtása azonban évekig tart, a magyar gazdasági élet pedig nem rendezkedhetik be évekig tartó bizonytalanságokra. A pénzügyi operációnak gyorsan kell megtörténnie. Eddig csak ijesztgetések történtek a nagy vagyonadóval. Én már nemzetgyűlési beszédemben is bejelentettem és ezúttal is ismétlem, hogy nem akarok nagy vagyonadót, mert nem akarom elvenni a termelés lehetőségét. Nem veszem el a vagyonokat oly mérvben, hogy a termelést megbénítsam; nem nagy vagyonadót szedek, hanem lehetővé teszem, hogy a vagyonos osztályok vagyonukat megváltsák azzal, hogy legföllebb (ezt a maximumot is ritkán érem el) a háború 5 évi tartamával összhangzásban, vagyonuk 5 évi jövedelmezőségének megfelelő részét szolgáltassák be az államnak. Ez lesz vagyonuknak a váltsága.
A teherviselő képességre azonban figyelemmel vagyok, mert a kis emberek kezében levő kis vagyonokkal szemben kivételeket létesítek és azoktól kevesebb évi jövedelemnek megfelelő vagyonrészt követelek. Javaslataimban a lehetőséghez képest a fokozatosság elvét is beleviszem. A személyi adózás alapján azonban, a nagy vagyonadó formájában az állami pénzügyek helyrehozását megvalósíthatlannak azért tartom, mert ez rendkívüli nagy apparátust hosszú időn át kívánna és így eredményre csak lassan vezethetne és emellett a gazdasági élet tűrhetetlen lekötésére és a legbecsületesebb polgárok megbüntetésére visz, míg a tág lelkiismeretűek könnyen szabadulnak tőle. Ezenfelül, mint ma már a külföld példája is mutatja, nagy vagyonadót gyorsan megvalósítani pénzügyi technikai lehetetlenség. A gyors pénzügyi eredmény nem hozná meg, ekkor pedig a pénzügyi politika szempontjából értéktelen, már pedig ma elsősorban eredményes pénzügyi politikát kell csinálni.
A személyi szempontokon felépülő nagy vagyonadó éveken keresztül izgalomban tartaná a gazdasági életet és rendkívüli eszközökkel nyúlna bele évek során az emberek magán gazdasági tevékenységébe. Ezzel szemben objektív, tárgyi alapokon nyugvó javaslataimmal gyors és kiadós eredményt akarok elérni a gazdasági élet tartós zaklatása nélkül. Vissza akarom adni a gazdálkodás lehetőségét, mert eredményes magángazdasági tevékenység reménye nélkül sem a közgazdaság, sem az állami háztartás talpra nem állhat.
A nagy vagyonadó határozottan elvetendő sajátos adminisztrativ viszonyaink között. Nagy, tökéletes pénzügyi közigazgatást kíván. Ezt előbb ki kellene építeni, hisz a háború és a forradalmak folytán megbénult közigazgatás még a hátralékos munkák elvégzését is alig győzi, hogyan foghatnánk akkor a siker reményével a nagy vagyonadó megvalósításához. Óriási költséggel is járna, amely felemésztené a pénzügyi eredmény javarészét.
Olyan pénzügyi politikára van ennélfogva szükség, amelynél kevés költséggel gyorsan van nagy eredmény, ezt pedig csak a tárgyi szempontokon nyugvó vagyonváltság hozhatja meg.
Igazságtalanságok alig lesznek benne elkerülhetők, de minden pénzügyi rendszernek, amellyel állampénzügyi helyzetünket javítani és valutánkat emelni törekednénk, meglennének a maga igazságtalanságai, melyeket a gazdasági élet komplikált volta idéz elő. Minden személyi adó is rengeteg kivételt, megszoritást létesít az igazságra való törekvésben, ez pedig tömérdek munkát okoz és mégsem éri el a teljes igazságot, mert a gazdasági élet szövevényes hálózatát végig tekinteni és végig követni az adótörvényekben nem lehet.
Nemzetünket a balsors gazdaságilag visszavetette, így pénzügyi politikájának is vissza kell nyúlnia elmaradottabb korok eszméihez és azokból kell felhasználni az értékes és használható gondolatokat. E mellett azonban természetesen igyekeznünk kell és részemről törekszem is, hogy javaslataimban elkerüljem az előfordulható igazságtalanságokat. Figyelembe akarom venni a teljesítő képességet, de a kisebb igazságtalanságokat is élnézem, ha ennek az árán el tudom érni a legnagyobb igazságtalanság megszüntetését, e türhetetlen gazdasági és szociális nyomás alól való felszabadulást.
Vagyonváltságról szóló javaslataimat három részben terjesztem elő. Ez az első javaslatom a betétek, a folyószámlakövetelések és a természetben elkülönítve őrzött készpénzletétek, továbbá a belföldi részvények és szövetkezeti üzletrészek, a külföldi pénznemek és a külföldi értékpapírok vagyonváltságáról szól. A magyar államadósságokban elhelyezett tőkék vagyonváltságát pedig az államadósság rendezéséről benyujtandó javaslat foglalja magában. Az ingatlanok vagyonváltságát egyéb ingó vagyonok vagyonváltságával együtt a vagyonváltságról szóló külön törvényjavaslatomban fogom előterjeszteni. Ezt fogja követni a vagyonváltságról szóló további törvényjavaslatom, amelyben a háborús jelentékeny vagyonok súlyos váltság alá vonását fogom javasolni. Eddig e vagyonok megterhelése igen enyhén valósult meg, már pedig ennek helyes keresztülvitele pénzügyi, de ezenfelül ethikai követelés is. A nagy vagyonadó hívei is ezt sürgetik és ezt akarják elérni, ugyanezt a célt én is el kivánom érni vagyonváltságról szóló törvényjavaslataimban.
Pénzügyi programmomat 1920. december 20-án a nemzetgyűlésen őszintén és nyiltan feltártam, törvényjavaslataim célzata és alapelvei abból kitünnek, ezért a további általános megokolást feleslegesnek vélvén, áttérek a vagyonváltságról szóló eme I. törvényjavaslatom részleteinek megvilágítására.
Tisztelettel megjegyzem ezúttal, hogy a vagyonváltság ezen részének várható pénzügyi eredményeit illetőleg a nemzetgyűlés pénzügyi bizottságában fogok előterjesztést tenni.
A betétek, a folyószámlakövetelések és a természetben elkülönítve őrzött készpénzletétek (az alábbiakban röviden: „letétek”) az ingó tőkének jelentékeny részét alkotják. Mivel ezek nyilvános számadásra kötelezett és ellenőrizhető pénzintézeteknél, továbbá a kevés számú egyéb bankügyletekkel foglalkozó cégeknél vannak elhelyezve, a tárgyi adózásnak, a vagyonváltságnak legalkalmasabb talaját adják. A bennük kifejezésre jutó tőkeerő rendszerint a teher viselő képességet is képviseli. A tőke-koncentráció folytán pedig a lerovás is a lehető legegyszerűbb módón történhetik. A vagyonváltság alapjául tehát kiválóan alkalmas, mert csekély adminisztratív munkával, gyorsan, jelentős pénzügyi eredményt biztosít.
Hogy a tőkevagyon e formája el ne meneküljön a vagyonváltság elől, arról már gondoskodtam a 1920. évi 10.598/M. E. és az 1920. évi 6.583. PM számú zárolási rendeletek útján. Ezúttal arról lévén szó, hogy a zárolásnál biztosított igény törvényes alapot és tényleges szabályozást nyerjen, lehetőleg a zárolási rendeletek terminológiájához simulok; figyelemmel voltam arra, hogy a zárolási rendeletek és e törvényjavaslat kifejezési módja között lényeges eltérés ne legyen, mert ez csak félreértésre adna okot és zavarólag hatna.
Az óvadékok természetszerűleg szintén vagyonváltság alá esnek, mert a követelés óvadékjellege semmiképen sem adhat arra igényt, hogy a vagyonváltság aló kivonassék. A mentességre jogosító címeket a 2. § sorolja fel, ezen túl menő mentességek megállapítása a pénzügyi eredményt veszélyeztetné. A betéteket, a folyószámla követeléseket és a letéteket a vagyonváltság utóléri akkor is, ha külön rendeltetést szánt nekik tulajdonosuk, hacsak a 2. §-ban felsorolt mentességek egyike fenn nem forog. Az óvadékot nyujtóra nézve követelésének külön rendeltetéssel való kezelése nagyobb veszéllyel és kárral nem jár, mintha külön rendeltetés nélkül kezeltetné és ennek csak az a következése, hogy vagy kiegészíti az óvadékot nyujtó az óvadékot a vagyonváltsággal csökkentett összeggel, vagy az óvadékot elfogadó elégszik meg kisebb óvadékkal. Ennek további szabályozásába nem kivánok pénzügyi befolyást gyakorolni. Ez az általános jogelvek alkalmazásának és a felek megállapodásának a dolga.
Bár a vagyonváltságot tárgyi alapon kívánom megvalósítani, az általános megokolásban kifejtett célszerűségi okokból, mégsem lehet elzárkózni az elől, hogy a legsúlyosabb igazságtalanságok kiküszöböltessenek. Ezért kell mentességeket létesíteni. E mentességek alkotásánál azonban óvatosan kell eljárni, hogy ne adjunk lehetőséget kijátszásokra és ne veszélyeztessük a pénzügyi eredményt.
A záloglevél-, illetőleg községi kölcsönből még ki nem vett, betétként vagy folyószámlán kezelt összegeket mentesíteni kell a vagyonváltság alól, mivel ezek nyilvánvalóan adóssági jellegét nem változtatja meg az, hogy ideiglenesen a kölcsönt felvevő részére kezeli a kölcsönnyujtó intézet.
A közszolgálati alkalmazottak beszerzési csoportjai, valamint a közszolgálati alkalmazottak által közszükségleti cikkek beszerzésére összegyüjtött összegeket is mentesíteni kell, hogy veszélyeztetve ne legyen a köztisztviselőknek az élelmezése és természetben ellátása.
Az úgynevezett akkreditív folytán harmadik személynek kifizetendő összegek mentesek, mert ezek csak alakilag betétek, folyószámlakövetelések és letétek, valódi természetük ellenben átfutó kezelés. A visszaéléseket pedig lehetetlenné igyekszik tenni a javaslat, az 1920. évi december 19-ike előtt érkezett és írásban kifejezetten elfogadott kifizetési megbízásokra korlátozva a mentességet.
A pénzintézeteknél valamely velük létesített jogügylet illetékeinek fedezetéül elhelyezett összegeket átfutó és sajátos biztosítéki jellegük folytán mentesíteni javaslom.
A pénzintézeteknek egymásnál elhelyezett betéteit és folyószámlaköveteléseit a kétszeres, illetve a többszörös vagyonváltság alá vonás elkerülése végett kell mentesíteni. A biztosító vállalatoknak pedig sajátos gazdasági céljaik teljesíthetése érdekében kell mentességet adni, hogy a biztosításhoz fűződő fontos gazdasági és szociális érdekek veszélyeztetve ne legyenek.
A Budapesti Giró- és Pénztáregyletnél elhelyezett összegeket e hivatal sajátos átmeneti, leszámolási természetére tekintettel kell kivételesen elbírálni.
A belföldi részvénytársaságok és szövetkezetek a vagyonváltságot részvénytőkéjük leszállítása, illetőleg felemelése útján váltságrészvények alakjában róják le, ennél fogva a kettős adóztatás elkerülése végett kell a mentességet részükre betéteik, folyószámla-követeléseik és letéteik után biztosítani.
Az állam, a törvényhatóságok, a községek mentesítése megokolásra nem szorul.
A külföldi, állampolgárokra és külföldi jogi személyekre nézve különbséget kell tenni aszerint, hogy szervesen beilleszkednek-e a hazai közgazdaságba, vagy sem. Ha a külföldi állampolgár itt lakik állandóan, itt keresi kenyerét, ha a jogi személynek itt van az üzlettelepe, a székhelye, úgy a nemzeti közgazdaság integrans része, s nincs arra ok, hogy kivételes előnyöket élvezzen. Amint ily esetben a vagyonadó alól sem mentes, úgy a vagyon váltság alól sem mentesíthető.
A politikai mérlegelésnek egyébként tág teret kell nyitni a külföldiek vagyonváltság alá vonásának konkrét kérdésében, ezért kérek erre kivételes hatáskört, hogy a szükséghez képest ebben a vonatkozásban esetleg tágabban értelmezhessem a mentességet. Az Országos Pénzügyi Tanács (az alábbiakban röviden: „Pénzügyi Tanács”) kötelező meghallgatása megnyugtató biztosíték annak objektív kezelésére.
A gyámpénztáraknak közérdekű szociális feladataikra tekintettel kell mentességet biztosítani.
Egyes altruisztikus célok szolgálatában álló tőkék mentességét ki kell mondani, mert a vagyonváltság lerovása ezeknél veszélyeztetné céljaik megvalósítását, amely célok pedig állami közérdekből megvalósítandók. A közérdek értelmezésénél szabad mérlegelésnek nyujtok teret és bírói megállapítás helyett a való élet kívánalmaihoz könnyebben alkalmazkodható Pénzügyi Tanácsra bízom ennek mérlegelését.
Egyes anyaghivatalok felszámolása hivatalból történvén, a közérdekű célok szempontjából lehetővé kell tenni, hogy a Pénzügyi Tanács mentességüket megállapíthassa.
A betétek, folyószámlakövetelések és letétek vagyonváltságának a %-át a teherviselő képességhez viszonyítva fokozatosan állapítom meg addig a határig, amig a tárgyi szempontokból nyugvó rendszer előnyeit nem veszélyeztetem. Fokozást alkalmazok tehát 5%-tól 20%-ig emelkedőleg, azonban csakis a követelés nagyságára, nem pedig a számlatulajdonos személyi viszonyaira tekintettel. A váltságköteles személyes körülményeihez való alkalmazkodás bármely pénzintézetnél lévő követeléseinek személyénél való összesítése, a követelések összevont összegének váltság alá vonása a személyi rendszert és ezzel kapcsolatos bevallási kényszert, nyomozási elvet, az adósságok figyelembe vételét, nagy apparátust, sok költséget, szóval a nagy vagyonadót jelentené. Ez pedig ellenkezik elvi állásfoglalásommal és céltalanná tenné a tárgyi szempontokon nyugvó vagyonváltságot.
Csakis ugyanazon vállalatnál elhelyezett folyószámlaköveteléseknek és letéteknek kumulálását tervezi a javaslat. A betéteknek összevonása azonban technikai nehézségekkel járna, mert ugyanazon intézetnél számos ugyanazon nevű betevő van, akiknek elkülönítése, a személyazonosság megállapítása nagy munkával és mégis sok tévedéssel járna. Szemem előtt pedig mindig a gyors végrehajthatóság lebeg.
A vállalatok székhelyén levő fiókjainál elhelyezett folyószámlakövetelések és őrzési letétek azért összesíthetők, mert a székhelyen lévő fiókok könyvelése a központban van, úgy hogy technikai nehézségek nincsenek, a betétek azonban ez esetben sem összesítendők.
Az 1.000 K-nál kisebb követeléseket szociális szempontból mentesítem, ezek úgyis rendszerint kis emberek tulajdonában vannak. Ezzel enyhítem az objektiv rendszer merevségét.
A fokozást csakis a magyar korona értékről szóló betétekre, folyószámlakövetelésekre és letétekre korlátozza a javaslat. A külföldi pénzértékről szóló követelések ugyanis gazdaságilag fejlettebb és erősebb rétegek tulajdonában vannak és épen ezért nem volna megokolt az objektív rendszer alól való mentesítés és kedvezményezés, mert ezek elbírják a maximális kulcsot.
Méltányos volt azonban a régi, konzervatív vagyonokat bizonyos határig enyhén elbírálni, mert a pénz vásárló erejének csökkenése folytán e vagyonok névértékének változatlan volta mellett is ténylegesen csökkentek belső értékükben.
A vagyonváltságalap kikerekítésének a kezelésnél mutatkozó technikai, gyakorlati előnyei vannak.
A betűkre, jeligére stb. elhelyezés az utolsó időben az adó alól való menekülés célját szolgálta, épen ezért kell őket kivétel nélkül egyformán elbírálni.
Ha kivételeket tennénk, akkor ezernyi felszólalásnak és kibúvásnak nyitnók meg a zsilipjét, ezért kell egységesen és következetesen eljárni.
A betét, folyószámlakövetelés és letét tulajdonjogára nézve vélelmet azért kell megállapítani, mert a cél a gyors végrehajthatóság, ezt pedig akkor szolgálom, ha nem kutatom a követelés tulajdonosát, hanem akinek a nevén azt a vállalat nyilvántartja, tulajdonosnak vélelmezem és kivételt csak akkor teszek az államkincstár érdekeinek megóvása végett, ha ismeretes, hogy egy külföldi nevén nyilvántartott követelés tulajdonosa magyar állampolgár vagy magyar jogi személy.
A vélelemből senkit károsodás nem ér, mert nyitva van az utólagos helyreigazítás joga a tulajdonjog bizonyíthatása útján.
A teherviselő képességhez való lehető, alkalmazkodás és az államkincstár érdekeinek kellő megóvása teszi szükségessé az ugyanazon személy tulajdonában lévő, de különböző nevek alatt, nyilvántartott követelések együttes számbavételét bizonyos határok között.
A kivetési eljárás technikáját a legegyszerűbben kell megvalósítani, ezt kívánja az objektív rendszer gyakorlati szempontja. Az adózók közreműködését teljesen mellőzöm, a pénzügyi hatóságokat a lehetőségig kímélem.
Az 1. §-ban felsorolt vállalatoknak a kivetésnél való közreműködése csak addig a határig terjed, amig okvetlenül szükséges. Ezért két példányban kimutatást terjesztenek be a betétekről, folyószámlakövetelésekről és letétekről és ugyanezen a kimutatáson veti ki a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a vagyonváltságot.
Mivel a törvényjavaslat konstrukciója szerint a pénzügyi hatóság a kivető szerv, a zárolás pedig lényegében csak biztosítási végrehajtás, ennélfogva a zárolás még nem jelentheti, a vagyonváltság kivetését. Az 1. §-ban felsorolt vállalatoknak tehát a kimutatásban fel kell venniök úgy a zárolt, mint a nem zárolt betéteket, folyószámlaköveteléseket és letéteket, mert nem a vállalatnak, hanem a pénzügyi hatóságnak feladata a vagyonváltságkötelezettségnek, vagy az alól való törvényes mentességnek megállapítása.
Arra a valószínűtlen esetre, ha valamely vállalat törvényes kötelezettségét nem teljesítené, a javaslat a munkálat hivatalból való elkészítését teszi lehetővé. Az ebben az esetben felmerült költségeket a vállalat viseli. Ezenkívül a 14. § büntető megtorlást is helyez kilátásba.
A kivetést a pénzügyi hatóságra bízza a javaslat. Elég munka hárul a vállalatokra a 7. § szerint készítendő kimutatás összeállításából. A kivetés már jogi funkció, amely csakis gyakorlott szakemberekre bízható.
A külföldi pénzértékről szóló betétek, folyószámlakövetelések és letétek után járó vagyonváltságnak külföldi pénznemben való megállapítását pénzügypolitikai okok javasolják. Ezzel az államkincstár közvetlenül jut külföldi valutához, a gyakorlatban pedig elkerülhető a magyar koronára való átszámítás bonyolult művelete.
A vállalatok jogorvoslattal élhetnek a pénzügyi hatóságnak vagyonváltságot megállapító határozata ellen.
A betétek, folyószámlakövetelések és letétek után járó vagyonváltság tekintélyes összeget jelent, amelynek egyszerre való befizetése a vállalatokra nézve nagy nehézségekkel járna és a pénzpiacon nem kívánatos feszültséget okozna. Ennélfogva a szükséges pénzügyi műveleteknek zökkenés nélkül való megvalósítása végett az egyszerre készpénzben való befizetést nem kivánhatom, hanem a kincstár számlája javára iratom a megállapított vagyonváltságot és a pénzpiac helyzetének, valamint az állam pénzügyi helyzetének mérlegelésével részletekben hívom be a vagyonváltságot tényleges lerovásra. Ezzel a gazdasági életet súlyos rázkódástól óvom meg, a kincstár érdekei pedig sérelmet nem szenvednek, mert a jóváírt összegek után kamatot élvez az államkincstár. A behívott összegek késedelmes befizetését 6 1/2%-os késedelmi kamattal terhelem meg.
A külföldi pénznemekben megállapított vagyonváltságot külföldi pénznemben közvetlenül kívánom, ez által a legrövidebb úton jutok a nyers anyag beszerzése szempontjából is oly fontos külföldi valutához.
A vagyonváltságot a vállalat fizeti be, de azzal ügyfeleit megterhelni köteles, éppen ezért lehetőséget kell nyujtani az érdekelteknek jogorvoslatok benyujtására. A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) határozata ellen a m. kir. közigazgatási bírósághoz lehet panaszt benyujtani. A 2. § l) és m) pontjaiban felsorolt mentességek tekintetében azonban célszerűbben nyujhat védelmet a Pénzügyi Tanács, mint a közigazgatási bíróság. Az idézett pontokban altruisztikus célok szolgálatában álló tőkékről van szó, ezeknek az életben oly tág köre, oly sok változata van, hogy a pénzügyi politika szempontjából kivánatos határt szabatosan megjelölni nem lehet és a merevebb jogmagyarázati elvekhez kötött bírói fórum helyett a Pénzügyi Tanács - sajátos szervezése folytán - alkalmasabb lesz a közérdek helyes meghatározására.
A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) kivetése az 1. §-ban felsorolt vállalatok részéről beszolgáltatott kimutatásokon nyugszik, szükséges tehát ezek helyességének ellenőrzése, hogy az elkövetett hibák helyrehozhatók legyenek pótkivetés útján.
A 12-14. §-okhoz
A közterhet megállapító jogszabály alkotása egyúttal büntetőjogi oltalmat is kíván. Fontos érdekek fűződnek a vagyonváltság teljes végrehajtásához és aki a mai súlyos helyzetben hazáját cserben hagyja, azt méltóan kell büntetni.
A büntetésre érett cselekmények súlyához igazodik a megtorlás különböző mértéke. A 12. §-ban adócsalást állapítok meg azokkal szemben, akik a legsúlyosabban veszélyeztetik a vagyonváltságot és akik által elkövetett cselekményeknél nyilvánvalóan kifejezésre jut az adócsalás kriminalisztikus természete. A 13. és 14. §-ban pedig közigazgatási úton megtorlandó cselekmények tényálladékát javaslom megállapítani az előző szakaszokban lefektetett államérdekek büntetőjogi oltalmazása végett. Igen nagyok a fenyegetett államérdekek és viszonylag csekély a büntetőjogi megtorlás súlya. Bízom azonban abban, hogy józan belátás, állampolgári kötelességtudás és erélyes ellenőrzés a kilátásba helyezett büntető megtorlásokkal együtt biztosítani fogják a pénzügyi eredményt és általa az állam pénzügyi és gazdasági megújhodását.
A vagyonváltság beszolgáltatása után a zárolás jelentőségét és célját veszíti.
A részvénytársaságokban jut kifejezésre a modern gazdasági élet tőkekoncentrációja, ezért a vagyonváltságba való bevonásra nyilvánvalóan alkalmasak.
A vagyonváltság rendszerének objektív, tárgyi természetéből folyik, hogy ott keresem meg a vagyonváltságot, ahol a legkönnyebben és a legrövidebb úton jutok hozzá. A részvénytársaságot vonom vagyonváltság alá és ezzel a részvényest is bevontam e közszolgáltatásba.
A lerovás legegyszerűbb formája pedig az, hogy a vállalattól váltságrészvényt kérek oly módon, hogy kötelezem, hogy 15%-kal szállítsa le alaptőkéjét és nyomban emelje fel új részvények kibocsátásával eddigi nagyságára és az így keletkező új részvényeket szolgáltassa be. Ezzel a részvénytársasági vagyont teljes egészében minden tartalékával együtt utolérem. A vállalatra ez nem jelent súlyos gazdasági megrázkódást, ezt a gazdasági élet természetes fejlődése hamarosan helyre hozza.
Alternative azonban lehetővé teszem az alaptőke leszállításának a mellőzését, ha a vállalat kellő tartalékokkal rendelkezik. Ilyenkor az alaptőkét 15%-kal felemeli és az alaptőke felemelése útján keletkező részvényeket szolgáltatja be vagyonváltság címén. Ezzel alkalmazkodom a vállalatok különböző gazdasági erejéhez és szerkezetéhez.
A forduló nap 1921. március 1-je, az ezen a napon mutatkozó részvénytőke számbavételevél történik a váltságrészvények számának megállapítása.
Pénzügyi politikát kívánok folytatni minden más mellékcélt kerülve. A nagy vagyonadónak éppen az a hibája, hogy mindig más célok után is jár, szociálpolitikáról álmodik, pedig ma a legjobb szociálpolitika becsületes pénzügyi politikát csinálni. Éppen mert pénzügyi politikát követek, azért az váltságrészvények tulajdonában nem akarok 1921. év végeig a vállalat vezetésére befolyást gyakorolni.
A kereskedelmi törvény megtiltja az alaptőke felemelését, amig a részvénytőke teljesen be nem fizettetett. Mivel pedig vagyonváltság akkor is jár, ha a részvénytőke még teljesen be nem fizettetett, a kereskedelmi törvénynek e tilalmát összhangba kell hozni a törvényjavaslatban tervezett részvénykibocsátással.
Gondoskodni kell továbbá arról, hogy az államkincstárt meg ne károsítsák az által, hogy a váltságrészvények beszolgáltatása után bocsájtanak ki új részvényeket és ezeknek különös kedvezményeket nyujtanak, mert ezáltal a váltságrészvények értékükben csökkennének.
A törvényjavaslat célja minél előbb készpénzhez jutni. A váltságrészvény pedig még nem pénz, ezt még értékesíteni kell, hogy pénzt jelentsen az államkincstárnak. A vállalatok jelentékeny része, amelyeknek kellő tartalékja van, a vagyonváltságot készpénzben fizethetik ki anélkül, hogy ez gazdasági működésüket megbénitaná. Az ily vállalatok szivesebben is róják le a vagyonváltságot készpénzben. Ezért teszi a javaslat a váltságrészvények megváltását lehetővé. Ilyenkor a megváltási összeg a vagyonváltság és elesik a váltságrészvények kibocsájtása és beszolgáltatása.
A pénzpiac ruganyosságának megóvása végett a megváltási összeg részletekben fizethető.
A megváltás kérdésében való elhatározást a Pénzügyi Tanácsra kell bízni, mert ennek a testületnek reprezentativ súlyában, függetlenségében és objektivitásában megnyugodva bizalommal lehet rábízni a gazdasági élet finom szerveit érzékenyen érintő elhatározásokat.
Gondoskodni kell annak az esetnek a megtorlásáról, ha a vállalat nem kéri a váltságrészvények megváltását, de a váltságrészvényeket sem bocsátja ki. Ilyenkor 15% helyett 25% a vagyonváltság kulcsa, amelyet a kiszabás után készpénzben és azonnal kell befizetni. Ez elég súlyos hátránnyal való fenyegetés arra nézve, hogy a vállalat ne kísérelje meg a passzív magatartást a törvény végrehajtásának megakadályozása végett.
Mivel elsősorban készpénzre van szüksége az államkincstárnak és sok, egyébként jó részvény speciális okokból nehezen értékesíthető, az állampénzügyi érdekek megóvása végett a váltságrészvények kötelező visszaváltásának a lehetőségét kell biztosítani. Ezt a nagy hatalmi kört a gazdasági élet ismerete, függetlenség és pártatlanság mérsékli, a Pénzügyi Tanácsra bízván a döntést.
Visszaváltás esetében a váltságrészvényeket az államkincstár a vállalatnak visszaadja. A kereskedelmi törvény azonban tiltja, hogy a részvénytársaság saját részvényeit tulajdonában tarthassa, ezért a kereskedelmi törvényt összhangba kell hozni ebből a szempontból a törvényjavaslattal, erre szolgál az utolsóelőtti bekezdés.
A méltányosság szelleme vezetett a 20. § megalkotására. Törzsökös magyar vállalatok kerültek idegen állam pénzügyi szférájába a békeszerződés területi határozatai folytán. Gondoskodni kellett ezekre nézve kivételes helyzet biztosításáról. Éppen ezért azok a részvénytársaságok, amelyeknél csak igazgatósági helye van Magyarországon, üzlettelepe pedig a békeszerződéssel elszakított területeken van; csakis 1918. évi nov. 1-én meglévő részvénytőkéjük számbavételével róják le a vagyonváltságot. Ezzel egyrészt a Trianonban kötött béke pénzügyi rendelkezéseit is teljesítjük, másrészt pedig magyar érdekeket is szolgálunk vele, mert nem lehet célunk mesterségesen is elősegíteni és siettetni az elválás folyamatát. A Pénzügyi Tanács hatásköre a lehető legtágabb e tekintetben és minden vállalatot egyenként bírálhat el. Minden néven nevezendő jogi megrögzítés felborulna a gazdasági élet változó folyamában. Csakis ily széles felhatalmazás szolgálja a gazdasági és nemzeti érdekeket.
Egyéb belföldi vállalatok külföldi vagyonának a vagyonváltság alól való mentesítése, a kétszeres teherviselés elkerülését célozza és a Trianonban kötött békeszerződés gazdasági és pénzügyi határozmányaira tekintettel történik.
A tárcában levő részvények után járó vagyonváltság utólagos beszámítása az igazság elemi követelménye. Enélkül a kétszeres megadóztatás állana be. Korlátlanul azonban a beszámítás még sem engedhető meg a pénzügyi eredmény biztosítása érdekében.
Számos nagy, kivált ipari vállalat van, amely tőkekoncentráció tekintetében felér a részvénytársasági formák között alakult vállalatokkal, teherviselő képessége pedig még fokozottabb annak folytán, hogy egy vagy kevés számú személy gazdasági előnyét szolgálja. Az osztó igazság azt kivánja, hogy e vállalatok hasonló arányban rójják le a vagyonváltságot, mint a részvénytársaságok. A Pénzügyi Tanács magas erkölcsi és pártatlan fóruma dönt e kényes kérdésben.
A részvénytársaságok sajátos alakulata az u. n. családi részvénytársaság. Ennek a fogalmát meghatározni nehéz, erre nem is tesz kísérletet a javaslat, csak példákat sorol fel. A Pénzügyi Tanács fogja ezután eldönteni a konkrét esetben a családi részvénytársaságokra alkotott kivételes rendelkezések alkalmazhatását.
A gyakorlati szempontok megfontolása vezetett a bevallási kényszer létesítésére, módot nyújt a javaslat a kincstárnak, hogyha a bevallott értékelést reálisnak tartja, a bevallott becsérték 15%-át készpénzben követeli vagyonváltság címén, ha pedig az értékelés irreálisan alacsony, úgy a bevallott becsértéken a vállalatot a kincstár részére átveszi a becsérték 85%-ának kifizetése mellett. Ez radikális de hatásos eszköz becsületes bevallások elérésére.
A bevallás be nem nyújtása esetében a vagyonváltságot 25%-os kulcs alkalmazásával a Pénzügyi Tanács állapítja meg.
A szövetkezetek gazdasági ereje a részvénytársaságoknál kisebb, jogi és gazdasági természete is eltérő, ezért a vagyonváltság lerovásának módja nem azonos. Az üzletrész az állam részére nem értékesíthető vagyont jelentene, ezért ehelyett a vagyonváltság készpénzben való beszolgáltatását kell kívánni.
Az altruisztikus célokat szolgáló szövetkezetek a vagyonváltság alól mentesítendők. A mentesség fogalmát jogviták elkerülése végett a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adója alól állandóan mentes vállalatokra legcélszerűbb korlátozni, ezeknek a fogalmát ugyanis a joggyakorlat már kiforrasztotta.
A helyiérdekű vasutak sajátos gazdasági alakulatok, ezeket egyéb vállalatokkal egész azonosan elbírálni nem lehet. Nem lehet továbbá figyelmen kivül hagyni, hogy sok ily vállalat egészben, sok pedig részben a Trianonban kötött békeszerződés folytán idegen állam igazgatása alá került. A békeszerződés vasuti határozmányaival is összhangba kell tehát hozni a javaslatot. Mindez eléggé megokolja az ebben a szakaszban tervezett kivételes elbánást.
Gondoskodni kell arról, hogy a vagyonváltság ne veszélyeztesse egyéb adók eredményeit, ezt célozza e szakasz.
A belföldi részvénytársaságok és szövetkezetek az alaptőke felemelése és váltságrészvény beszolgáltatása vagy pedig a megváltási összeg befizetése által teljesítették vagyonváltságkötelezettségüket. Ujabbi megadóztatás kétszeres és meg nem okolt megterhelés volna.
Más azonban a helyzet akkor, ha a vállalatnak ingatlanai is vannak. Az ingatlanok után tervezett vagyonváltságnak a kulcsa 25%. A jelen javaslattal tervezett 15%-os vagyonváltsággal tehát az ingatlanok után fizetendő vagyonváltság még le nem rovatott abban az esetben, ha az ingatlan vagyonváltságánál 15%-nál magasabb kulcsa volna alkalmazandó. Minderről az egyéb vagyonok vagyonváltságáról szóló külön törvényjavaslatban fogok intézkedni, már ezúttal is azonban törvényhozásilag kifejezésre kivánom juttatni, hogy a vállalatok ingatlanainak vagyonváltságánál figyelembe fog vétetni az, hogy a vállalat a részvények után járó vagyonváltsággal részben már az ingatlanai után járó vagyonváltságkötelezettségének is eleget tett, mert a vállalat részvényeiben annak egész vagyona, tehát ingatlanai is kifejezésre jutnak.
A túlnyomólag ingatlan vagyon tulajdonában levő részvénytársaságnál a Pénzügyi Tanács fogja a teherviselő képességet mérlegelve az ingatlan vagyon után fizetendő vagyonváltság %-át megállapítani. Ezzel a vagyonváltságnak a teherviselő képességhez arányosított megállapítása is legjobban valósítható meg.
Az 1920. december 31-ike óta szerzett vagyonok vagyonváltságáról az egyéb vagyonok vagyonváltságáról szóló külön törvényjavaslatban fogok rendelkezni. Időhatárul december 31-ikét csakis célszerűségi okokból veszem fel, mivel a vállalati mérlegek a december hó 31-iki állapotra tekintettel készülnek.
A felszámolás és csőd alatt álló részvénytársaságok és szövetkezetek vagyonváltságát csakis esetről-esetre lehet helyesen megállapítani. Általános norma alkotása helyett a Pénzügyi Tanácsra bízom az egyes esetek sajátos elbirálását.
Egyes vállalatok külön törvény rendelkezései folytán létesültek, ilyen pl. a Pénzintézeti Központ is. Ezeknek a vagyonváltsága tekintetében csak esetről-esetre lehet, esetleg vagyonváltságmentességüket is megállapítva, dönteni.
A 30-31. §-okhoz
A részvénytársaságok és szövetkezetek vagyonváltságára vonatkozólag alkotott szabályok hatályos büntetőjogi védelmet kívánnak és ezek a szakaszok a fontos állampénzügyérdekekre tekintettel, igazolásra nem szorulnak.
A vagyonváltság súlyos áldozatot jelent, a különböző kereseti ágak közötti gazdasági egyensúly érdekében is azt minden társadalmi osztálynak viselni kell. Az ingó tőkén kivül az ingatlan is viselni fogja. Az elvi junktimot tehát már ebben a javaslatban megrögzíteni kívánom.
A külföldi pénznemekben és külföldi értékpapírokban, általában külföldi valutára szóló értékekben elhelyezett tőkék az ingó vagyonnak jelentékeny kategóriáját alkotják. Ezeknek vagyonváltság alá vonása természetes. A belföldi részvényt utolérem a belföldi részvénytársaságnál, a külföldi részvénytársaságot azonban nem kötelezhetem váltságrészvények átengedésére, úgyhogy csakis a külföldi részvény vonható vagyonváltság alá. Vagyonváltság alól való kihagyásuk a belföldi részvények egyoldalú megterhelését jelentené. A külföldi pénznek birtoklása pedig mindenesetre a teherviselő képességnek egy bizonyos kritériuma, ezeknek a tulajdonosai másoknál kedvezőbb helyzetben voltak a kényszer lebélyegzés alkalmával is.
A magyar állampolgárok és a magyar vállalatok összes, a 33. §-ban megjelölt értékeik után vagyonváltság alá esnek, mig a külföldi állampolgárok csak akkor fizetik a 33. §-ban megjelölt értékeik után a vagyonváltságot, ha Magyarországon laknak, ha itt keresik kenyerüket, beleilleszkedve ezáltal szervesen a hazai közgazdaságba. A külföldön székhellyel bíró jogi személyek is ily szerves kapcsolatban vannak a hazai közgazdasággal akkor, ha Magyarországon székhelyük, üzlettelepük vagy fiókjuk van, de velük szemben a vagyonváltságot csakis a Magyarországon lévő külföldi értékeikre korlátozom.
A mentességek körét igen szűken kell megvonni a pénzügyi eredmény megóvása és a vagyonváltság tárgyi jellege folytán.
A jelen §-ban felvett mentességeket a kétszeres megterhelés lehető elkerülése is kívánatossá teszi.
Forduló nap gyanánt a bevallás napja szolgál. Visszaélések és kibúvások elkerülése végett azonban az 1920. évi december 19-étől a bevallás napjáig terjedő időt is figyelembe kell venni, a bevallás időpontja után eladott értékek azonban mentesek a vagyonváltság alól.
A vagyonváltság kulcsának 20%-ban való megállapítását megokolttá teszi az a körülmény, hogy a külföldi értékek tulajdonában rendszerint fokozott teherviselő képesség jut kifejezésre.
A kölcsönökkel terhelt külföldi értékpapírok után a teljes kulcs alkalmazása méltánytalan volna.
A 33. §-ban megjelölt értékek vagyonváltság alá vonásának egyetlen lehetséges módja a bevallási kényszer. Máskép e kérdést megoldani nem lehet.
A bevallás elmulasztása vagyonváltság pótlék kivetését vonja maga után. Jogosan elvárhatja ugyanis az állam a bevallások rendes határidőben való teljesítését.
A kivetés helyessége fontos és tüzetes adatokat kíván meg, célszerű tehát már a javaslatban a bevallásnál különösen megkívánt adatokat feltüntetni. A törvényjavaslatban azonban ide vonatkozólag kimerítő felsorolást felvenni nem lehetett. Ezért a pénzügyminisztert kell felhatalmazni arra, hogy rendelettel egyéb szükséges adatok bevallását is kérhesse.
A vagyonváltság objektív jellege abban jut kifejezésre, hogy e kivetést széles nyomozó eljárás nem előzi meg. A bevallások alapján történik a kivetés. Az államkincstár érdekeit megvédi, hogy a helytelenül bevallókkal szemben szigorú megtorlások javasoltatnak és a pótkivetés során helyesbíttetni fog az eredetileg esetleg téves alapkivetés.
Leghelyesebb a vagyonváltság lerovását külföldi értékben kivánni. A gyakorlati szempontok is javasolják ezt a megoldást, mert ez elkerüli az átszámítás bonyodalmait.
A bevallásoknak a kivetésnél rendszeres kritika nélkül való elfogadása a hivatalból történő kiigazításnak szükségét vonja maga után. Ezért hosszabb időt kell hagyni a fiskusnak, hogy törvényes követelését pótkivetés útján érvényesíthesse.
A bevallások elfogadása sok tévedést vonhat maga után a kivetésnél, éppen azért alapos ellenőrzésre van szükség. Minden váltságkötelesnek tisztában kell lennie azzal, hogy a pénzügyi hatóság erélyes ellenőrzést fog gyakorolni és így reá jön bevallásainak hiányaira és helytelenségeire. Ezért a legszélesebb kör adatszolgáltatási kényszert kell megállapítani.
A bevallási rendszer egyúttal a nyomozó elv alkalmazását is maga után vonja, az objektív rendszernél is keresni kell az anyagi igazságot és ott, ahol az adóalap nem nyilvánvalóan jut kifejezésre a pénzügyi hatóság előtt, ottan ki kell munkálni.
A 45-46. §-okhoz
E szakaszok a nyomozó elv erőteljes érvényesülését valósítják meg és alkalmasak lesznek megelőzően is oly irányban hatni, hogy pontos bevallások adassanak be, utólag pedig lehetővé teszik a bevallások helytelenségének felderítését. A felfedező eskü különösen hatásos lesz abban az esetben, ha a bevallás be nem nyújtatott.
A 47-49. §-okhoz
A bevallásoknak korlátlan elfogadása az objektív rendszer folyománya. Ez a bizalom becsületet tételez fel és a bizalommal való visszaélés annál súlyosabb megtorlást tesz szükségessé.
Az 51. §-ban meg kellett jelölnöm Magyarország fogalmát a vagyonváltság szempontjából békeszerződéssel körülírt Magyarország helyett a tényleg magyar közigazgatás alatt álló területről azért kell szólni, mivel egyes területrészek, mint Baranya és Pécs, valamint Baja és környéke még idegen megszállás alatt vannak, noha a békeszerződés Magyarországnak ítélte meg azokat, viszont Nyugat-Magyarország kérdése még elintézetlen gyakorlati célszerűség teszi kívánatossá a javasolt szövegezést. Ez nyitva hagyja az utat a jövő alakulása folytán kialakuló helyzetnek és lehetővé teszi, hogy a tényleges területi helyzethez simuljon a vagyonváltság végrehajtása.
Arra az esetre, ha valamely elszakított területet visszanyerünk, a vagyonváltságnak e területen való végrehajtására felhatalmazást kell kérnem, hogy a sok bonyodalomnak, amely az idegen megszállásból folyhatik, a méltányosság és igazságosság szellemében vegyem elejét a vagyonváltságnak e területeken való életbeléptetésénél, összhangba hozva az állami pénzügyi érdekeket az illető területeken lakó honfitársaink jogos érdekeivel. Mivel e kérdésnél fontos politikai szempontok játszhatnak közre, a Pénzügyi Tanács szaktudását és erkölcsi értékét kívánom igénybe venni e kérdés megoldásánál.
A külföldi állampolgároknak és a külföldön székelő jogi személyeknek a vagyonváltságba való bevonását és azoknak kiváltságos helyzetét az egyes vagyonnemek után járó vagyonváltság megállapításánál külön-külön szabályozom a vagyonnemek különleges természetéhez alkalmazkodva.
A gyakorlatban azonban fennforoghat annak szüksége, hogy e törvényes szabályozástól eltérőleg egyes külföldi állampolgárokra és jogiszemélyekre nézve a törvényben biztosítottnál kedvezőbb helyzet teremtessék, vagy viszont, hogy a törvényben biztosított kivételes helyzet velük szemben tényleg alkalmazást ne nyerjen. A viszonosság kérdése, államraisonból folyó érdekek játszhatnak közre oly irányban, hogy a törvényes elvektől el kell térni és kivételeket kell létesíteni általánosságban, vagy pedig konkrét esetekben. Ezért javaslatomban felhatalmazást kérek arra nézve, hogy a szükséghez képest eltérhessek a törvényben a külföldiekre nézve lefektetett elvektől. Mivel pedig ez nagy felelőséggel jár, a Pénzügyi Tanács meghallgatásához és hozzájárulásához kötöm az erre vonatkozó rendeletek érvényét.
A vagyonváltság rendszerének teljes kiépítéséhez hozzá tartozik a törvényes képviselő, vagyonkezelő, végrendeleti végrehajtó kötelezettségének megállapítása.
Az 53. § második bekezdése pedig a magánjogi vitáknak veszi elejét.
Az 54-57. §-okhoz
Az 54. §-ban a javaslatot összhangba kell hozni az 1920. évi XXXII. tc. rendelkezéseivel. Az 56. §-ban megalkotott amnesztia-szakasz a multra szemet huny, hogy annál inkább álljon őrt a javaslat erőteljes végrehajtásánál.
Az 57. § nem igényeli megokolást.
Ily fontos és óriási pénzügyi érdekeket érintő törvény végrehajtása sok vitára adhat alkalmat, a bírói joghatóság pedig sokszor éppen jogi szervezésénél fogva kötve van a jogszabályok magyarázatánál a jogmagyarázat évszázados hagyományaihoz. Szabadabb, és az élet kívánalmaihoz közelebb álló döntő fórumra van szükség, amelynek azonban független és nagy erkölcsi tekintélye van. Ilyen a Pénzügyi Tanács.
A vagyonváltság rendkívüli eszköz, csak rendkívüli célok szolgálatába állítható. Ha ezzel folyó kiadásokat fedeznénk, a gazdasági rekonstrukció lehetőségét veszélyeztetnők. Ezért meg kell a törvényben állapítani azt, hogy a vagyonváltság eredménye folyó kiadásokra nem fordítható.
A nemzetgyűlést tájékoztatni kívánom a vagyonváltság hozadékának hováfordításáról.
A 60. §-ban felhatalmazást kérek, hogy a megkezdett úton törhetetlen hittel tovább menjek és balsorstól üldözött nemzetünket súlyos áldozatok elviselése árán ugyan, de a siker reményével vihessük a gazdasági megújhodás útjára.
A javaslat új nyomokon jár, a gazdasági élet szövevényes hálózatába mélyen nyúl bele, az élet számos most még nem látható kérdést fog felvetni, ezért felhatalmazást kérek, hogy a törvényt rendeletek útján a Pénzügyi Tanács hozzájárulásával kiegészíthessem.
