A bányákra való állami felügyelet és az egész különszerű bányászati közigazgatás költségeinek fedezésére a bányailletékek címén befolyó állami bevétel van rendelve.
Az ide vonatkozó tételes jogszabályok szerint a bányavállalkozást félévszázadot meghaladó idő óta kétféle ily rendeltetésű bányailleték, ú. m. a bányamérték-illeték és a zártkutatmányi felügyeleti illeték fizetésének kötelezettsége terheli. Az elsőt az adományozott bányajogosítványok (bányamérték, határköz külmérték), az utóbbit pedig a kizárólagos kutatások (zártkutatmány) után kell évről-évre megismétlődően fizetni.
E két bányailletéknek legújabb szabályozása csak nemrégiben az 1920. évi XII. számú törvényben történt.
Már az erre vonatkozó törvényjavaslat előterjesztésekor jelezte hivatali elődöm a törvényjavaslat indokolásában, hogy a létező kétféle bányailletéken kívül még egy harmadik, egészen új bányailleték rendszeresítését is tervezi s arról legközelebb külön törvényjavaslatot szándékozik előterjeszteni, melynek tárgyát a földbirtokosokkal kötött adásvételi vagy haszonbérleti szerződések alapján megszerzett ásványszénjogok, illetve az ily módon az ásványszénkutatás, ásványszénbányanyitás s ásványszénkiaknázás céljaira lefoglalt területek fogják képezni.
Ennek az előre jelzett harmadik bányailletéknek rendszeresítését veszi célba a jelen törvényjavaslat, amelynek előterjesztésére a pénzügyi kormányzat ama mértékadó szempontján és vezérelvén kívül, mely szerint az ország jelenlegi válságos pénzügyi helyzetében minden kínálkozó bevételi forrást fel kell tárni és a lehetőség legszélsőbb határáig igénybe kell venni, közelebbről még az a körülmény is ösztönzött, hogy az erőszakkal megcsonkított Magyarországban, miután éppen a bányajogosítványok zömét magukban foglaló hegyvidékek szakíttatnak le az ország testéről, az eddigi kétféle bányailleték címén várható állami bevétel a díjtételek 8-szoros emelése dacára annyira megcsappant, hogy abból a bányászati közigazgatás költségeinek alig 1/3-dát lehet fedezni.
Ugyanis a legutóbbi (1917. évi) hivatalos statisztikai adatok szerint a bányamértékilleték tárgyát képező adományozott terület a magyar szent korona országaiban kitett 112.000 hektárt, a zártkutatmányok száma pedig 66.800 volt.
A megcsonkított Magyarországra az adományozott területből kereken 20.000 ha = 18%, a zártkutatmányokból pedig a dunántúli legújabban tapasztalható élénk zártkutatmányi térfoglalást is figyelembe véve, legfeljebb 7.000 = 10% esik.
A bányailleték címén befolyó állami bevétel az egész országban ugyanakkor (1917. évben) 734.000 K-át tett ki, holott most a csonka Magyarországban ezen a címen a díjtételek 8-szoros felemelése és a dunántúli nagyarányú legújabb zártkutatmányi térfoglalás dacára sem lehet többet 700.000 K-nál előirányozni. Ezzel szemben a bányászati közigazgatás költsége a jelenlegi drágasági viszonyok között a személyi járandóságoknak, úgyszintén a dologi kiadásoknak nagyarányú emelkedése következtében magában a megmaradó kis Magyarországban, habár a bányahatósági tisztviselők korábbi teljes létszámának alig 1/3-ad része marad meg, egyelőre évi 2 millió koronánál többet fog kitenni.
Az eddigi kétféle bányailleték címén a békeszerződés szerinti Magyarországban várható összbevétel tehát a bányászati közigazgatás költségét csak 1/3-ában fedezné. Ennélfogva gondoskodni kell a bányászat olyatén és oly mérvű indokolt, méltányos és igazságos újabb illetéki megterheléséről, melynek pénzügyi eredménye az eddigi bányailletékek címén várható állami összbevételt legalább is a fedezet szempontjából fenforgó szükségesség nívójára fogja felemelni.
E tekintetben mondhatni magától kínálkozik megfelelő új bányailletékalapnak a földbirtokosoktól adásvételi, vagy haszonbérleti szerződésekkel megszerzett kőszénjogosultságok vagy kontingense, illetve azok a szerződés erejénél fogva a felek elhatározásából kifolyólag bizonyos vonatkozásokban már a bányajog uralma alá helyezett s a bányászati közigazgatás feladatkörébe vont földbirtokterületek, melyek az ásványszénkutatás, ásványszénbányanyitás és ásványszénbányaművelés céljaira egyes vállalkozók érdekében szerződésszerűleg, a kizárólagosság jellegével, örök időre, vagy meghatározott időtartamra le vannak kötve.
A megmaradó Magyarországon közismeretüleg az ásványszén az országbírói értekezlet határozmányain alapuló ideiglenes jellegű jogi szabályozás szerint mindenütt a földbirtok tartozéka, még pedig oly értelemben, hogy ásványszénre kutatni, vagy bányát nyitni és művelni csak a földtulajdonos beleegyezésével lehet. A földbirtokosi beleegyezés elengedhetetlen, lényeges pozitív kelléke úgy az ásványszénkutatás, mint az ásványszénbányaművelés engedélyezésének.
A helyzet a gyakorlatban idevonatkozólag ugy alakul, hogy a vállalkozó, mielőtt a szénkutatáshoz fogna, vagy tulajdonjogilag megszerzi, vagy haszonbérbe veszi a területileg érdekelt földbirtokosok szénjogát, azaz bányajogi meghatározással élve, ily módon előzetesen megszerzi a kutatáshoz és a bányaműveléshez megkívántató földbirtokosi beleegyezést. A jogszerzés kivétel nélkül az egész vonalon írásba foglalt adás vételi vagy haszonbérleti szerződéssel történik, mely a bányahatóság részéről sem jóváhagyást, sem láttamozást nem igényel. A bányahatóság az ily szerződésről csak akkor szerez tudomást, ha a vállalkozó kutatási engedélyért, vagy szénfeltárásra bányaadományozásért folyamodik és a földbirtokosi belegyezés igazolásául a kötött szerződést bemutatja.
Az ily szerződések többször egy és ugyanazon vállalkozás érdekében nagyobb területeket, egész községi határokat, néha több szomszédos községi határt is kötnek le a szénkutatás és szénbányaművelés céljaira.
Természetesen gyakorta előfordul, hogy az ily szénjogi térfoglalás nem komoly bányászati célzattal, hanem spekulációra történik. Az ezidőszerint lefoglalt szénterületeknek aránylag csak kisebb részében folyik effektiv bányaművelés, a nagyobb rész lefoglalása vagy egyes bányavállalatok részéről a verseny lehető korlátozásának célzatával történt, vagy pedig nem komoly vállalkozók kezében a komoly bányaművelést megnehezítő üzérkedési célzatokat szolgál.
A bányaszabadság körébe tartozó ásványoknál a bányajogi térfoglalás zártkutatmányok bejelentésével történik, mely a jogosítvány területén belül a törvényileg kötelező kutatás kizárólagosságát biztosítja. Ott, ahol az ásványszén a telek tartozéka, a zártkutatmány ezen ásvány tekintetében jogi jelentőséggel nem bír. Itt a földbirtokosokkal való megegyezés, a szerződéses lekötés helyettesíti a zártkutatmányi térfoglalást.
Amennyire helyén való és indokolt a bányaszabadság körébe tartozó ásványok kutatásának biztosítására irányuló zártkutatmányi térfoglalásoknál a felügyeleti illeték, ép úgy helyén való az egyenlő elbánás elvéből folyó az a követelmény, hogy a vállalkozók a szénkutatás és szénbányaművelés céljaira szerződésileg lekötött területek után is megfelelő szénjogi térilletéket fizessenek.
Mert a bányászatra vonatkozó állami felügyelet szempontjából teljesen közömbös, hogy a bányahatósági felügyelet alá eső kutatás zártkutatmányban, vagy szerződésileg lefoglalt területen folyik-e, s mert a bányászathoz fűződő gazdasági érdekek a szénjogi szerződéses térfoglalásokkal szemben ugyanazokat a követelményeket támasztják, sőt az ásványszén elsőrendű közgazdasági jelentőségére való tekintettel még fokozottabb mértékben, mint a szabad ásványokra vonatkozó zártkutatmányokkal szemben.
Másszóval indokolt és teljesen jogos követelmény, hogy a zártkutatmányosok mellett az átruházott kőszénjogok alanyai is hozzájáruljanak a bányászatra vonatkozó állami felügyelet költségeihez.
Közérdekű követelmény továbbá itt is, hogy az üzérkedési célzatú térfoglalásokat, úgyszintén a szénbányászat túlságos koncentrációjára vezető és a szabad versenyt lehetetlenné tevő, igen messzemenő, túlzott területi lekötéseket lehetőleg megnehezíteni iparkodjunk, aminek egyik kétség kívül célirányos eszközét láthatjuk a szerződéses szénjogosultságok megfelelő állandó illetékkel való megterhelésében.
Sőt tekintettel a szénbányászat körében helyenkint tapasztalható igen nagyarányú térfoglalásokra helyén levőnek találtam, hogy a szénjogi térilleték jogi szabályozásánál a bányamérték-illetékektől és a zártkutatmányi felügyeleti illetékektől eltérőleg a progresszív rendszer alkalmazását hozzam javaslatba, még pedig akként, hogy a lefoglalt területek nagyságához mérten öt illetéki fokozat legyen megállapítva, jelesül 200 kat. holdig terjedő térfoglalásnál holdankint 1 K legyen a díjtétel, 200-500 kat. hold közötti térfoglalásnál holdanként 2 K, 500-1.000 kat. holdnyi térfoglalásnál holdanként 3 K, 1.000-5.000 kat. hold közötti térfoglalásnál holdanként 4 K és 5.000 kat. holdnál nagyobb térfoglalásnál holdanként 5 K.
A legkisebb díjtétel megállapításánál abból indultam ki, hogy az a terület arányában lehetőleg közel essék a zártkutatmányi felügyeleti illeték díjtételéhez.
A zártkutatmány nem egyéb, mint 424.8 m. sugárral vont körterület. Ez egyenlő 56.69 hektárral, vagyis 98.5 kataszteri hold. De miután a kutatási területek lefoglalásánál rendszerint több zártkutatmányt kell egymásmellett, illetve a köralaknál fogva egymást részben átfedőleg bejelenteni, egy zártkutatmányi körnek ily többes bejelentésnél érvényesülő át nem fedett része mértani kiszámítás szerint csak 46.88 hektár, vagyis kereken 80 kataszteri hold. Miután pedig egy zártkutatmány után fizetendő felügyeleti illeték évi összege jelenleg az 1920. évi XII. tc. 2. §-a értelmében 64 K, egy kataszteri holdra esik abból 80 fillér, melyet 1 K-ra kikerekítve választottam a szénjogi térilleték alaptételéül.
Az alkalmazott progressziónál a díjtételek emelését egészen 5 K-ig tervezem. Ennél tovább már csak azért sem mehetünk, mert nem szabad szem elől téveszteni, hogy az ingatlan bányatulajdon, a reális bányavagyon utáni illetéknek, - amely bányászati objektumok a bányászati közigazgatást több irányban és sokkal nagyobb mértékben foglalkoztatják, mint a kutatási területek, s ahol rendes körülmények között már hasznot hajtó bányaműveléssel állunk szemben, - a dolog természeténél fogva a terület nagyságához mérten jóval magasabbnak kell lennie, mint a kutatási térilletéknek. A bányatelek után fizetendő bányamértékilletékből egy kat. holdnyi adományozott területre esik 8.2 K, tehát a kutatási területeknél az 5 K maximum a bányamértékilleték ilyen mérve mellett tovább már nem fokozható. További fokozást itt csak a mértékilleték egyidejű felemelése mellett lehetne megállapítanunk.
A szénjogi térilletéknél választott progresszív rendszert, vagyis nagyobb területeknek magasabb díjtétele alá sorozását mindenképen igazságosnak, méltányosnak és célszerűnek kell minősíteni.
Mert a szénjogi térfoglalásnál vagy komoly vállalkozóval, vagy pedig a szénjogok révén minden nagyobb kockázat nélkül gazdagodni akaró üzérkedővel van dolgunk.
Ami az utóbbi kategóriát illeti, közérdekű követelmény, hogy a társadalom gazdasági életében oly nagy szerepet játszó ásványszén bányászata köréből a meddő térfoglalásokat és a szédelgő spekulációt lehetőleg távol tartani, illetőleg kiküszöbölni igyekezzünk. A magasabb illetéki díjtételek kétségkívül alkalmasak arra, hogy mérsékeljék a spekulációs térfoglalások túltengését. S ha valaki mégis nagy területekkel spekulál, jogos és helyénvaló, hogy az állammal szemben legalább a nagyobb illetéki teher kockázatát vállalja és viselje.
A komoly bányavállalkozásnál pedig ez az illetéki megterhelés a bányavállalkozás egyéb nagy kiadásai (munkabérek, üzemi anyagok stb.) mellett még abban az esetben is igen lényegtelen csekélységgé fog törpülni, ha a vállalkozás szénjogi térfoglalásai egész községi határokra terjednének is ki.
Minthogy a törvényjavaslat: egy új bányajogi illeték rendszeresítését veszi célba, annak részletes jogi szabályozásánál különösen az előírás, nyilvántartás és a behajtás tekintetében, amennyire azt a dolog természete csak megengedi, a létező egyik bányailleték, nevezetesen a bányamértékilleték kezelési rendjéhez igyekeztem alkalmazkodni.
Az illeték tárgyát tekintve, a szénjogi térilleték ugyan inkább kutatási illeték jellegével bir, a zártkutatmányi felügyeleti illeték szabályai azonban reá nem alkalmazhatók, már csak azért sem, mert egyrészt a bányatörvény szerinti kutatási jogok egy évig terjedő (de évről-évre meghosszabbítható) érvényességgel engedélyeztetnek, holott a megszerzett szénjogok fennállásának időtartamát mindenkor a felek akarata, illetve a vonatkozó szerződés állapítja meg, másrészt pedig mert az átruházott földbirtokosi kőszénjogok érvényességét, miként a zártkutatmánynál van, az esedékes illeték meghatározott időben előre teljesítendő fizetésének feltételéhez kötni nem lehet.
A megoldás módja tehát csak az lehet, hogy a szénjogi térilleték is éppen úgy, mint a bányamértékilleték a bányahatóság által a terület szerint illetékes állampénztárnál elő fog íratni, s amennyiben a fél fizetési kötelezettségének nyílt határidőben eleget nem tenne, a hátralékos illeték közigazgatási úton a közadók módjára behajtás alá kerül.
A tervezett szénjogi térilletékről általánosságban még a következőket kell itt felemlítenem:
1. A jelen törvényjavaslattal rendszeresített szénjogi térilleték intézményénél a fizetési kötelezettség alanya mindenkor az, aki az átruházott szénjogosultság birtokában van, tehát a közvetlen jogszerző, akire a földbirtokos szénjogát átruházta, illetve további jogátruházás esetén a közvetlen jogszerző jogutódja (2. §).
Egyik alapelv a jogi szabályozásnál, hogy illeték-kirovásnak csak átruházott földbirtokosi szénjogok után van helye. Tehát magát a telektulajdonost nem lehet szénjogi térilletékkel megterhelni, még abban az esetben sem, ha ő telkén tényleg szénkutatást végezne is (3. §).
Tekintve, hogy a bányajog szerint minden kutatási művelet a bányahatóság felügyelete alá tartozik, ebből a szempontból a földbirtokos által saját telkén végzett kutatások után is lehetne sőt elvileg kellene is a bányákra való állami felügyelet költségeinek fedezéséhez való hozzájárulás céljából valamilyen kutatási illetéket megállapítani; csakhogy ezt az illetéket a jelen törvényjavaslatban tervezett szénjogi térilleték rendszerébe nem lehet beleilleszteni, mert a kutatási terület nagyságát, ami pedig a szénjogi térilleték kiszabásának alapját képezi, a földbirtokossal szemben nem áll módomban megállapítani. Nincsen és nem is teremthető megfelelő jogalap arra, hogy a kutatni akaró telektulajdonos egész telke után fizesse az illetéket. A kutatási terület nagyságának kijelölését ő reá magára kellene bízni, a földbirtokos pedig esetről-esetre, a megterheléstől szabadulandó, önként érthetőleg csak oly kis területet jelölne ki és jelentene be, amelynek illeték alá vonásával már csak kezelés-technikai szempontból sem volna érdemes foglalkozni.
Ez az illeték, mint területi illeték, csak az átruházott földbirtokosi kőszénjogosultság után róható ki, mert csak akkor lehet már szó meghatározott fix-területnek szénbányászati célra való kijelöléséről és lekötéséről.
Maga a kutató földbirtokos a tervezett törvény szellemében és értelmében csak akkor lesz a szénjogi térilleték alanyának tekinthető, ha birtokára vagy annak meghatározott részére saját aktív részvételével szénbányavállalatot alapít, de akkor sem közvetlenül lesz ő az illeték alanya, hanem csak közvetve és csak részben, mint az illető szénbányavállalat egyik tagja. Az illeték tulajdonképeni alanya akkor is a bányavállalat lesz, amelyre a földbirtokosi szénjogosultság meghatározott területre kiterjedően átruháztatott, (3. § második bekezdés). Az a körülmény, hogy az érdekelt földbirtokos maga is részt vesz-e a bányavállalatban vagy sem, a szénjogi térilleték szempontjából teljesen közömbös.
Ha a saját telkén kutató földbirtokost magát is megakarnók kutatási térilletékkel terhelni, ezt csak úgy tehetnők, ha változtatnánk a szénbányászat mai jogrendszerén, jelesül, ha új bányajogi intézményként külön szénbányászati zártkutatmányt rendszeresítenénk a törvényben s annak megszerzését a telektulajdonosra nézve is kötelezővé tennők. Ám de ez alkalommal nem lehet feladatunk, hogy bányajogunk meglévő rendszerét így incidentaliter egy nem is bányajogi, hanem illeték-ügyi törvényalkotás keretében megbolygassuk.
Ez alkalommal nem teszünk egyebet, csak intézményesen beleillesztjük tételes bányajogunk rendszerébe az új szénjogi térilletékeket. Ily irányú törvényalkotás mellett pedig ezt az új illetéket magára a kutató telektulajdonosra a már előadottaknál fogva kiterjeszteni nem lehet. Különben is a legritkább esetek közé tartozik, amidőn maga a földbirtokos folytat saját ingatlanán szénbányaműveletet, a szénjogi térilleték alkalmazásának a földbirtokossal szemben való mellőzése tehát ezen új bányailleték pénzügyi eredményének kialakulására nem fog érezhető befolyást gyakorolni.
2. A szénjogi térilleték tárgya az átruházott földbirtokosi kőszénjogosultság, mely az illeték szempontjából annak a területnek nagyságában nyer kifejezést, amelyre nézve a szénjogosultság átruháztatott.
Hogy van-e a lekötött területen szén, hogy a vállalkozó végez-e ott bányászati munkálatokat, hogy teljesít-e a telektulajdonosoknak a jogátruházás fejében ellenszolgáltatást vagy sem, mind oly körülmények, melyek az illetékezés szempontjából teljesen közömbösek. S ez a bányászati kutatásra rendszeresített illetékeknél nem is lehet másképen. A szabad ásványokra vonatkozó kutatási térfoglalásoknál is így van ez. Aki ott kutatási célra a kizárólagosság biztosításával nagyobb területet akar lefoglalni, annak annyi zártkutatmányt kell bejelenteni, amennyi a lefoglalni szándékolt terület teljes befedéséhez megkivántatik és mindegyik zártkutatmány után meg kell fizetni a törvényes felügyeleti illetéket. Itt is közömbös, hogy van-e a kutatási területen bányaásványelőfordulás és hogy végez-e ott a zártkutatmányos kutatási munkálatokat.
És itt, illetve ebben a vonatkozásban úgyszólván magától tűnik szembe a tervezett szénjogi térilletéknek bányászati és közgazdasági szempontból mutatkozó azon értékes előnye, hogy az életbe léptetendő állandó illetékfizetési kötelezettség a lefoglalt terület mielőbbi átkutatására fogja ösztönözni a vállalkozót, mert a kirótt állandó illetéktől csak úgy szabadulhat, ha a lefoglalt területet felhagyja, felhagyásról azonban egészséges vállalkozás mellett önként érthetőleg csak ott és csak annyiban lehet szó, ahol és amennyiben az illető terület meddő volta már szakszerű megállapítást nyert.
3. Minthogy a szénjogosultság megszerzése tárgyában kötött szerződések rendszerint csak akkor kerülnek a bányahatóság elé, ha a fél azok alapján kutatási engedélyért, vagy bányaadományozásért folyamodik, a most kontemplált új bányailleték magával hozza annak a szükségességét, hogy az ugynevezett szénszerződéseknek a bányahatóságnál a szénjogi térilleték kiszabása szempontjából leendő bemutatása tekintetében szigorú törvényes kötelezettséget állapítsunk meg s az ide vonatkozó törvényes rendelkezést megfelelő nyomatékos büntetési sanctióval lássuk el.
Erre való tekintettel a törvényjavaslat a 6-12. szakaszokban a bejelentést, annak bányahatósági elintézését és a bejelentés körüli mulasztás esetében kiszabandó pénzbüntetéseket részletesen szabályozza. Megállapítja a szénjogi térilleték fizetési módját, esedékességét és fennállásának tartamát (4. §) az előírás, nyilvántartás és behajtásra vonatkozólag pedig a bányamértékilleték tekintetében megállapított eljárás megfelelő alkalmazását rendeli el (14. §).
4. Meg kell itt még emlékeznem a most tervezett új bányailleték rendszeresítésének várható pénzügyi eredményéről.
A bányahatóságok által legújabban eszközölt adatgyűjtés eredménye szerint a békeszerződés szerinti csonka Magyarországon a földbirtokossal kötött adásvételi és haszonbérleti szerződésekkel a kőszénkutatás és kőszénbányaművelés céljaira 344.438 kat. hold terület van lefoglalva, mely után a jelen törvényjavaslat 1. §-ában meghatározott progressziv illetékkulcs szerint összesen, 1,395.213 K szénjogi térilleték volna kirovandó. A holdankénti átlagos díjtétel 4.06 K, ami azt mutatja, hogy az egyes vállalkozók által többnyire nagyobb területek vannak lefoglalva. A kimutatott 344.438 kat. holdnyi összterület 73 vállalkozó között oszlik meg; egy vállalkozóra esik átlag 4.718 kat. hold.
De az adatgyűjtést eszközölt bányahatóságok a kihozott eredményhez azt a megjegyzést fűzik, hogy a kimutatások hiányosak, mert az adatgyűjtő hatóságoknak nem állott módjában az összes létező szénjogi térfoglalásokról pontos és megbízható adatokat beszerezni. Igy pl. nincsenek számításba véve a mátraaljai és a cserháti újabban felfedezett nagy kiterjedésű lignitszénvonulatok mentén a mult évben megkezdett és még most is folyamatban lévő nagyarányu térfoglalások és sok más oly korábbi, valamint az adatgyűjtés utáni szénjogi térfoglalás, melyek majd csak a törvényes bejelentési kötelezettség életbe lépése után fognak felszínre kerülni.
Mindezekre való tekintettel, valamint számolva azzal a körülménnyel is, hogy a szénjogok birtokosaira háramló illeték-teher több ilyen szénjogi térfoglalás felhagyását fogja maga után vonni, a szénkutatási és szénbányaműveleti célokra szerződésileg lefoglalt s a jelen törvény határozmányai szerint szénjogi térilleték tárgyát képező területek nagyságát a legpesszimisztikusabb számítás mellett is legalább kereken 300.000 kat. holdra tehetjük, mely után a 4 K átlagos díjtétellel számítva kereken 1,200.000 K-t kitevő évi összeg irányozható elő a jelen törvényjavaslatban foglalt szénjogi térilleték címén.
Abban a feltevésemben, hogy a csonka Magyarországban a szénbányászat céljaira szerződésileg lefoglalt területek nagyságát legalább 300.000 kat. holdnak vehetjük, a fentebbi adatokon kívül az e tárgyban 20 évvel ezelőtt bányatörvény-előkészítési célra történt adatgyüjtés eredménye is támogat. Eszerint 20 évvel ezelőtt az országbírói értekezlet kőszénhatározmányainak hatályossága területén a földbirtokosi szénjog szerződésileg 602.784 kat. hold területen volt vállalkozókra átruházva, amiből 515.190 kat. hold a békeszerződés szerint a magyar imperium alatt megmaradó országrészre esik. Pedig a bányahatóságok akkor is hiányosnak jelezték az adatgyüjtés eredményét. Mindezeknél fogva, mondhatjuk, tulságosan óvatosak vagyunk akkor, amidőn a kontemplált szénjogi térilleték tárgyát képező lefoglalt és bejelentés alá kerülő területek összkiterjedését 300.000 kat. holdnak vesszük.
Fentebb már utalás történt arra, hogy a létező két bányailleték, u. m. a bányamértékilleték és a zártkutatmányi felügyeleti illeték címén befolyó állami bevétel a megcsonkított Magyarországon évi 700.000 K-nál nagyobb összeggel nem irányozható elő, holott a bányászati közigazgatás évi összes költsége a jelenlegi drágasági viszonyok között a békeszerződés szerinti Magyarországon a 2 millió koronát meg fogja haladni.
A háromféle bányailleték címén várható összbevétel tehát egyelőre még nem is fedezné teljesen a bányászati közigazgatás költségeit; de miután egyrészt a szénbányászat céljaira szerződésileg lefoglalt területek összkiterjedését tulzott óvatossággal állapítottuk meg, s miután másrészt pénzügyi helyzetünk várható javulása a bányászati közigazgatás költségeinek nagyobb mérvű apadását fogja előidézni, joggal számíthatunk arra, hogy a most tervezett szénjogi térilleték életbeléptetésével nemcsak módunkban lesz a bányászati közigazgatás költségeire kellő fedezetet teremteni, hanem végeredményben a bányailletékek költségvetési címénél még felesleg is fog mutatkozni.
Meghatározza a szénjogi térilleték mibenlétét, tárgyát, az illeték kiszabásánál alkalmazandó progresszió mértékét, illetve az öt lépcsőfokra tagolt illetékrendszerben az egyes fokozatok érvényesülésének keretét.
A törvényjavaslatnak az 1. §-ban foglalt alapvető rendelkezését az általános indokolás minden szempontból közelebbről megvilágítja.
A 2-3. §-okhoz
Ezek a szakaszok arról szólanak, hogy kit terhel az illeték lefizetésére vonatkozó kötelezettség.
A telektulajdonnal kapcsolatos szénjogok átruházását tárgyazó jogügyleteknél mindenütt két személy szerepel, u. m. a földbirtokos és a jogszerző bányavállalkozó. Az ügy természetéből következik, hogy a szénjogi térilletékkel mindenkor csak a jogszerző vállalkozót lehet megterhelni, mert hisz a jelen esetben egy új bányailletékről van szó, melynél a jogalanyt éppen úgy, mint a másik két bányailletéknél, csak a bányavállalkozás körében lehet keresni.
Magával a telektulajdonossal szemben az ő ingatlana után még abban az esetben sem lehet helye szénjogi térilleték kirovásának, ha ő a saját telkén bányászati kutatással foglalkoznék is. Hogy miért nem terhelhető meg a telektulajdonos szénjogi térilletékkel még ebben az esetben sem, az általános indokolás ezt a kérdést is kellő világításba helyezi.
Az általános indokolásban már kifejezést adtam annak, hogy a szénjogi térilleték, mint új bányailleték, jogi szabályozásánál lehetőleg igyekeznünk kell a meglévő bányailletékek törvényes rendjéhez alkalmazkodni. Arra is rámutattam az általános indokolásban, hogy ez az új illeték, habár, tárgyánál, céljánál és jelentőségénél fogva közelebb esik a zártkutatmányi felügyeleti illetékhez, mint a bányamértékilletékhez, a kezelés tekintetében az előbb nevezett kutatási illetékkel nem helyezhető párhuzamba, hanem inkább a másik meglévő bányailleték, vagyis a bányamértékilleték az, mely a most tervezett új bányailletékügyi intézmény kiépítésénél több vonatkozásban mintául és zsinórmértékül szolgálhat.
A jelen szakasz tartalma, mely a szénjogi térilleték fizetési módját, esedékességét s a fizetési kötelezettség kezdetét és végét szabályozza, lényegileg teljesen megegyezik a bányamértékilletékre vonatkozó hasonló tárgyú törvényes intézkedésekkel (V. ö. 1920. évi XII. tc. 4. §-ával).
Az első bekezdés szó szerint egyezik az 1920. évi XII. tc. 4. §-ának első bekezdésével; az irányelv a fizetési kötelezettség kezdetének és megszűnésének időpontjára vonatkozó második bekezdésnél is azonos az 1920. évi XII. tc. 4. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezés irányelvével, csak a fizetési kötelezettség kezdete és megszűnése tekintetében döntő mozzanatok változnak a szóban lévő két bányailletéknél a dolog természetének megfelelően, mert a szénjogi térilleték tekintetében a fizetési kötelezettség kezdetére nézve a jogátruházás (szerződéskötés) időpontját kellett kiindulásul venni, a fizetési kötelezettség megszünése tekintetében pedig két lehetőséget kellett itt leszögezni, ú. m. 1. a jogátruházás tárgyában kötött szerződés érvényességének igazolt megszünését és 2. a lefoglalt terület bányatelki adományozását, utóbbit azért, mert egyes ugyanazon terület után egyidőben kétféle bányailletéket, ú. m. szénjogi térilletéket és bányamértékilletéket kiróni nem lehet. A bányamértékilleték fizetésére vonatkozó törvényes kötelezettség az 1920. évi XII. tc. 4. §-a szerint az adományozást követő félévvel kezdődik, tehát ezen időtől kezdve a szerződésileg lefoglalt területnek adományozás alá került része után szénjogi térilleték többé nem írható elő.
A szénjogi térilletékek előírási kimutatásait is, - épen úgy, mint a bányamértékilletékekét - állampénztári (adóhivatali) kerületek szerint kell majd összeállítani.
Az 1910. évi XII. tc. 3. §-a szerint a mértékilleték és a felügyeleti illeték leszállításának helye nincsen.
Teljesen azonos indokokból ugyanezt állapítja meg a jelen szakasz a szénjogi térilleték tekintetében is.
Minden szénjogi szerződést lajstromozás és a szénjogi térilletékkiszabása végett be kell az elsőfokú bányahatóságnak mutatni.
Csak a szerződések bemutatására vonatkozó törvényes kötelezettség pontos teljesítése biztosíthatja e jogalkotás megfelelő sikerét, nevezetesen azt, hogy a szénjogi térilleték címén az államot megillető szolgáltatás az állampénztárba hiány nélkül befolyjon.
Minthogy a szénszerződések - a gyámság és gondnokság alatt állók ingatlanaira, valamint a köztulajdonban lévő ingatlanokra vonatkozó szerződésektől eltekintve - hatósági jóváhagyást nem igényelnek: az ily jogügyletekről a bányahatóság a mai bányászati közigazgatás keretében csak akkor szerez tudomást, ha a szénjog alanya kutatási vagy értékesítési engedélyért, vagy bányaadományozásért folyamodik, vagyis amidőn a szénjogosultságot, mint az említett engedélyek lényeges pozitív kellékét igazolnia kell.
Most a javaslatba hozott törvény a szénjogi térilleték kiszabásának lehetővé tétele érdekében természetszerűleg megkívánja, hogy a szénszerződések a bányahatóságnak a kötés után záros határidőn belül bemutattassanak.
Nincs azonban kizárva annak a lehetősége, sőt a mai laza adóerkölcsök mellett komolyan tartani lehet tőle, hogy a jelen törvény végrehajtásánál illeték-eltitkolási törekvésekkel is fogunk találkozni.
A 9. §-ban foglalt büntető sanctión kívül a jelen szakasz második bekezdése is az illetékeltitkolások lehető megakadályozását veszi célba.
A szénjogok átruházását tárgyazó szerződések megkötéséről az érdekelt községek előljáróságai rendszerint közvetlen tudomást szereznek, mert hiszen főleg a kis parcellákra és a községi tulajdonban lévő ingatlanokra vonatkozó jogátruházási tárgyalásokban maguk is részt vesznek s mert az ily szénjogi térfoglalási törekvések különben sem kerülhetik ki a helyi hatóság figyelmét. A községi előljáróságok köteles bejelentései tehát mindenesetre csökkenteni fogják az illetékeltitkolások lehetőségeit. Azonkivűl önként érthetőleg más útja és módja is megleszen annak, hogy a bányahatóság, melynek szakközegei hivatalos utazásaik közben a hatósági kerületnek úgyszólván minden részében ismételten megfordulnak, a helyenkint felmerülő szénjog-átruházási mozgalmakról tudomást szerezhessen s a késedelmes bejelentőkkel szemben a törvény szerinti megtorló eljárást alkalmazza.
A bejelentést a törvény szerint nem az érdekelt földbirtokos, hanem a másik szerződő fél, akire a földbirtokos szénjogát átruházza, köteles megtenni. Ez az intézkedés logikus követelményt állít fel, mely természetes folyománya a javaslat azon észszerű alaptételének, mely szerint a szénjogi térilletéket nem a földbirtokos, hanem a jogszerző fél, a kutató, a bányavállalkozó tartozik megfizetni.
Ellenben a közvetített jogszerzésnél már nem az új jogszerzőt, hanem az első (eredeti) jogszerzőt terheli a bejelentési kötelezettség. Ez a megkülönböztetés a javaslatban gyakorlati célszerűségi indokból történt, mert ha közvetett jogszerzésnél a bejelentési kötelezettség azt a felet terheli, aki a bejelentés folytán az illeték terhétől megszabadul, akkor inkább biztosítottnak vehető, hogy a bejelentés körül mulasztás, vagy késedelem nem fog beállani.
A földbirtokosi szénjogok átruházása tárgyában kötött adás-vételi, vagy haszonbérleti szerződések a jogátruházás keretébe vont ingatlanok tárgyi megjelölésére rendszerint csak a telekjegyzőkönyvi és a vonatkozó helyrajzi számokat használják, ellenben a térnagyság megállapítására súlyt nem fektetnek, de sőt a legtöbb esetben azt nem is érintik, miután a szerződésben foglalt jogok és kötelességek szempontjából az ingatlan térbeli kiterjedése rendszerint teljesen irrelevans.
Most azonban a szénjogi térilleték kiszabása tekintetéből, miután a lefoglalt terület nagyságához mért illetékről van szó, mulhatatlanul szükséges az egyes szerződések keretébe vont ingatlanok térbeli kiterjedését is pontosan ismerni.
Ezért rendeli a törvényjavaslat 7. §-a, hogy a szerződés bemutatásakor a szénjogátruházás tárgyát, képező ingatlanok területi nagyságát is telekkönyvi kivonattal, kataszteri birtokívvel, vagy alkalmas helyhatósági bizonyítvánnyal igazolni kell.
Ez az igazolás természetesen még akkor is megkívántatik, ha az ingatlanok területe a szerződésben kifejezetten megemlíttetnék, mert a térnagyság ilyetén szerződésszerű regisztrálása megfelelő hitelt érdemlő, vagyis közhitelességű okiratra támaszkodó igazolás nélkül a szénjogi térilleték kiszabására kellő alapot nem nyujtana.
Nagyobb birtoktesteknél az az eset is előfordul, hogy a jogátruházás az illető telekkönyvi birtokrészletnek csak egy meghatározott részére vonatkozik. Ebben az esetben úgy a jogbiztonság, mint az illetékügyi állami érdek azt kívánja, hogy az ily ingatlanrészlet fekvését és térbeli kiterjedését részletes vázlatrajz tüntesse fel, amely vázlatrajz a legtöbb esetben a dolog természeténél fogva már magának a vonatkozó szénszerződésnek is kiegészítő részét fogja képezni.
A törvényjavaslat e szakaszban a törvény életbelépte előtt történt szénjogátruházásokat is a szénjogi térilleték hatálya alá helyezi, ami nagyon természetes, sőt éppen ezek a korábbi jogátruházások fogják a várható szénjogi térilletékek legnagyobb részének alapját képezni.
A bejelentési határidő itt a 7. § szerinti 60 napos határidőtől eltérőleg 6 hónapban van megállapítva tekintettel arra, hogy egyes nagyobb szénbányavállalatoknak nagyszámú szénszerződéseik vannak, amelyek bejelentésének előkészítése, különösen az egyes szerződések keretébe vont ingatlanok kiterjedésének igazolása, a dolog természeténél fogva hosszabb időt igényel.
E szakasznak az a rendelkezése, hogy a törvény életbeléptét megelőző térfoglalások utáni illetéknél a fizetési kötelezettség a törvény életbeléptét követő félévvel kezdődik, összhangzásban van a 4. §-nak a fizetési kötelezettség kezdetére vonatkozó általános rendelkezésével.
A 9-10. §-okhoz
A dolog természete és az adóerkölcs fogyatékossága hozza magával, hogy ennél az új bányailletéknél az eltitkolásra és az illetéktehertől való szabadulásra irányuló törekvésekre is számítani lehet. Fokozott mértékben forog fenn ennek a valószínűsége napjainkban, miután a hosszú háború és a közéletnek ezt követő destruktiv irányú forradalmi átalakulása a közszellemet, a közerkölcsöt az egész vonalon érezhetően lezüllesztette.
A javaslat az illeték-eltitkolásnak, helyesebben szólva a szénjogi térilleték kiszabásánál alapul szolgáló u. n. szénszerződések bemutatására vonatkozó törvényes kötelesség teljesítése körül elkövethető késedelmezésnek és mulasztásnak, az általános illetékügyi szabályokhoz simulva, szigorú pénzbírságolással akarja a lehetőséghez képest elejét venni.
A 9. § megállapítja a mulasztást, illetve a késedelem esetében alkalmazandó bírságolás mérvét és fokozatait.
A javaslat itt a fennálló bélyeg- és jogilleték iránti törvények és szabályok nyomán indul s a büntető rendelkezést a szénjogi térilleték kiszabására illetékes bányahatóság hatáskörébe utalja.
A tételes bányajog szerint a bányahatóságok által kirótt mindennemű büntetéspénzek és bírságpénzek bányamunkásjóléti (munkásbiztosítási) célra fordítandók, nevezetesen azon bányavállalat társpénztárába folynak be, melyhez a büntetett személy tartozik.
A törvényjavaslat a 10. §-ban a szénszerződések bemutatása körül elkövetett mulasztás vagy késedelem esetében kirovandó bírságpénzek hovaforditása tekintetében is elvileg erre az álláspontra helyeztetik, de tekintettel a bányamunkásbiztosítás előkészítésbe vett reformjára, a bírságpénzeket a felállítandó Országos Bányamunkáspénztár támogatására fordítandóknak rendeli, amely intézmény a magyarországi összes bánya- és kohómunkások aggkori és rokkantsági biztosítását lesz hivatva lebonyolítani. Azonban mindaddig, míg az Országos bányamunkásbiztosító pénztár fel nem állíttatik, a befolyó bírságpénzeket itt is a bányahatóságok által a bányatörvények alapján kirótt többi birságpénzekhez hasonlóan a bányamunkásbiztosítás létező szerveinek, még pedig az érdekelt, illetve a legközelebbi bányamunkástárspénztárnak kell átadni; viszont ha majd az Országos bányamunkásbiztosító pénztár fel lesz állítva, előreláthatólag a bányajog szerinti összes büntetés és bírságpénzek is abba fognak befolyni.
A 11-12. §-okhoz
Ezek a szakaszok a bemutatott szerződések bányahatósági kezelése és a szénjogi térilleték kiszabása tekintetében nyujtanak főbb vonásokban általános útmutatást. Mindenesetre kivánatos és szükséges, hogy az egységes és egyöntetű eljárás intézményes biztosítása érdekében a törvény végrehajtása tárgyában kiadandó rendelet keretében a bányahatóságok a kezelésre nézve részletesebb utasítást nyerjenek, mely a szükséges nyilvántartások (szénjogi térilleték-lajstrom) rovatainak, a szerződésre rávezetendő bemutatási és illetékkiszabási záradékszövegnek stb. megállapítására is kiterjeszkedjék.
A bemutatandó szénszerződések kezelése körüli bányahatósági eljárás főbb mozzanatai a következők:
Mindenekelőtt meg kell vizsgálni, hogy a szénszerződés bemutatása nyílt határidőben (6., 8. §) történt-e.
Ha késedelem állapítható meg, akkor az illeték kiszabása kapcsán a megalkotandó törvény 9. §-a alapján bírságoló határozatot is kell hozni.
A jogerős határozattal kirótt bírságpénz a bányahatóságnál fizetendő le, mely azt rendeltetési helyére juttatja, nevezetesen az Országos bányamunkásbiztosító pénztár felállításáig a 10. § második bekezdése értelmében kijelölendő bányatárspénztárnak küldi meg.
A szénjogi térilleték kiszabása céljából pontosan meg kell állapítani a szerződés keretébe vont földterület nagyságát.
Ha a bemutatott szerződéshez a térnagyság igazolására alkalmas okirat (7. §) csatolva nincsen, a bejelentő pótlásra hívandó fel.
Az igazolt térnagyságból a törvény életbe lépte előtt kötött szerződéseknél levonandó a már adományozva lévő terület. A korábban adományozott bányatelkek (határközök) területe abban az esetben is levonásba veendő, ha az adományozott bányajogosítványok időközben már töröltettek.
Nincsen helye azonban a levonásnak, ha az adományozott bányatelek felhagyás folytán rendszeres leművelés előtt töröltetett.
E megkülönböztetést azért kellett eszközölni, hogy az illetékfizetési kötelezettség kijátszásának elejét vegyük. Ugyanis megtörténhetnék, hogy valaki szénterületét furólyukkal eszközölt feltárásokra adományoztatná, nem sokára azonban, hogy úgy a bányailletéktől, mint a szénjogi térilletéktől szabaduljon, felhagyná az adományozott bányatelkeket. E visszaélésnek útját állja a törvény, amidőn azt rendeli, hogy a felhagyott bányatelkek le nem művelt területe után szénjogi térilletéket kell fizetni.
Az illetékkiszabási eljárás egyszerűsítése és gyorsítása, valamint zavarok és bonyodalmak elkerülése okából a törölt bányatelkek utáni illeték-előírás kérdésében a bányahatóságnak a gyakorlatban azt a jogi védelmet kell majd követnie, - hogy amennyiben ellenkező bizonyíték nincsen, - az adományozott terület kiaknázása a bányajogosítványok telekkönyvi törlésekor már befejezést nyert.
Az átruházott földbirtokosi kőszénjogosultság alanya részéről a szénszerződés bemutatásakor, vagy pedig utólag teendő oly bejelentésre, hogy a szénkutatás és szénbányaművelés céljára lefoglalt terület egy részében ásványszén nem fordul elő, a szénjogi térilleték kiszabásánál, még ha a valóság fedné is ezt a bejelentést, nem szabad figyelemmel lenni.
A jogszerző ily területek után csak úgy mentesülhet a szénjogi térilletéktől, ha a jogátruházás hatályosságát ezekre a területekre nézve az eredeti szerződés megfelelő jogérvényes módosításával megszünteti.
Minden egyes bemutatott szénszerződést úgy az illetékkiszabás, mint a lajstromozás szempontjából külön-külön kell kezelni.
A terület megállapításánál mutatkozó holdrészeket (négyzetöleket) egész holdnak kell venni, de ha valamely szénszerződés keretébe több ingatlan is tartozik, akkor nem minden egyes ingatlannál, hanem csak az illető szerződéssel lefoglalt ingatlanok összterületénél mutatkozó négyzetöleket kell felfelé egy kataszteri holdra kikerekíteni.
Ha a térnagyságot igazoló okirat pl. helyhatósági bizonyítvány az ingatlan területét magyar holdakban adja meg, akkor azt kataszteri holdakra át kell számítani.
A bemutatott szénszerződések alapján ásványszénkutatás és ásványszénbányaművelés céljára lekötött ingatlanok, valamint az ily lefoglalt területek után fizetendő szénjogi térilletékek bányahatósági nyilvántartására a Szénjogi térilletéki lajstromkönyvek fognak szolgálni.
Mindegyik állampénztári kerület részére, melyben szénjogátruházások előfordulnak, külön Szénjogi térilletéki lajstromkönyv lesz nyitandó.
Minden bemutatott szerződést a lajstromba külön tételszám alatt kell bevezetni; de az állampénztáraknak félévenként megküldendő illeték-előírási kimutatásban egy és ugyanazon illetékfizetésre kötelezett félnek ugyanazon állampénztári kerületben lévő több szénszerződése, illetve szénjogi térfoglalásai az esedékes félévi szénjogi térilleték kimutatása végett egy tétel alá foglalandók össze.
A Szénjogi térilletéki lajstromkönyvnek a nyilvántartás tárgyát és célját tekintve különösen a következő rovatokat kell tartalmaznia:
1. Tételszám.
2. A szerződő felek megnevezése.
a) A jogátruházó földbirtokos neve és lakóhelye.
b) A jogszerző bányavállalkozó neve (cége) és lakóhelye (székhelye).
c) A bányavállalkozó meghatalmazottjának neve és lakóhelye.
3. A jogátruházás tárgyában kötött szerződés kelte (év, hó, nap).
4. A szerződés bemutatásának a) időpontja, (év, hó, nap), b) iktatószáma.
5. A jogátruházás keretébe vont földbirtok
a) helyi fekvése (megye, járás, község).
b) illetékköteles területe (kataszteri hold, négyszögöl).
6. Szénjogi térilleték
a) holdankénti díjtétele (..... fokozat ..... K),
b) évi összege (korona).
7. Az illetékfizetési kötelezettség kezdete (év, hó, nap).
8. Kapcsolatos lajstromkönyvi tételszámok.
9. Észrevételek.
A tervezett 8-ik rovat arra fog szolgálni, hogy az alanyi vagy tárgyi kapcsolatban lévő lajstromozások összefüggését a vonatkozó tételszámok kölcsönös felsorolása által jelezze. Gyakran előfordulhat ugyanis oly eset, hogy ugyanazon jogszerző fél több, nem egy időben bemutatott s ennélfogva nem egymást követő tételszámok alatt lajstromozott szénszerződéssel fog bírni, vagy pedig gyakran felmerülhet annak a szüksége, hogy valamely lajstromozott szerződés újból lajstromoztassék, mert a lefoglalt terület nagysága s ezzel az illetéki díjtétel és az illeték évi összege is akár felhagyás vagy adományozás, akár pedig ugyanazon jogalany más újabb térfoglalása következtében megváltozik. Ujbóli lajstromozásnál a korábbi lajstromozás törlendő s a vonatkozó tételszám a 8. rovatba bejegyzendő. Tájékoztatásul az újbóli lajstromozás okát az észrevételek rovatában mindenkor röviden jelezni kell.
A lajstromozással kapcsolatban a bányahatóság a bemutatott szénszerződést a szénjogi térilleték kiszabását feltüntető záradékkal látja el, s az ekként záradékolt eredeti szerződést a bemutatónak visszaadja, a másolatot pedig okmánytárában helyezi el.
A záradéknak tartalmaznia kell:
a) a szerződés bemutatásának időpontját,
b) a szerződés keretébe vont földterület nagyságát kataszteri holdakban kifejezve,
c) a kat. holdankénti illetéki díjtételt,
d) a félévenként fizetendő illeték összegét,
e) a fizetési kötelezettség kezdetét,
f) a félévenkénti esedékesség időpontját és
g) az állampénztár megnevezését, melynél a fizetést teljesíteni kell.
Ha valamely lajstromozott szénszerződés tulajdonosa ugyanazon bánya hatósági kerületben idő folytán újabb szénjogi térfoglalást eszközöl és ha ezen újabb térfoglalás következtében a lefoglalt összterület nagyságára való tekintettel a korábban lajstromozott eddigi térfoglalás illetéki díjtétele és évi összege is az eredetinél nagyobb lesz: ez esetben az új szerződés bemutatásakor az illetékkiszabás módosítása és új lajstromozás végett a korábbi szerződést is ujból be kell terjeszteni. Ha a fél ezt elmulasztaná, az utólagos beterjesztésre büntetés terhe alatt kell felhívni.
Egyébként a bányahatóság a korábbi szerződés átlajstromozását a Szénjogi térilletékek lajstromkönyvében a korábbi szerződés bemutatása nélkül is keresztül fogja vinni, és a fizetendő illeték díjtétele és összege tekintetében nem a szerződésre vezetett illetékkiszabási záradékot, hanem elsősorban a Szénjogi térilletéki lajstromkönyv adatait kell mértékadóknak tekinteni.
A fentebbiekben a törvényjavaslat 11. és 12. §-aihoz adott indokolás, illetve vázlatos ismertetés a szénszerződések körüli bányahatósági eljárást minden oldalról eléggé megvilágítja.
Ebben a vázlatos ismertetésben le vannak fektetve a kiadandó végrehajtási utasítás legfontosabb és legszükségesebb részének keretei.
Ebben a törvényszakaszban az a jogelv nyert kifejezést, hogy minden szénjogi szerződést úgy bányajogi, mint telekkönyvi vonatkozásban csak akkor lehet érvényesíteni, ha az a szénjogi térilleték kiszabására vonatkozó bányahatósági záradékkal már el van látva. A törvényjavaslatnak ez az elvi állásfoglalása annyira természetes, észszerű és logikus, hogy közelebbi indokolást egyáltalán nem igényel.
Ez a szakasz kihatásában nyomatékos biztosítékot is jelent arra nézve, hogy a szénjogi térilleték eltitkolásának lehetősége minél szűkebb térre legyen szorítva.
Azonban, sajnos, hogy ezen szakasz rendelkezése inkább csak a komoly vállalkozókkal, a kutatni, dolgozni akarókkal, vagyis éppen olyanokkal szemben jelent biztosítékot a szénjogi térilleték eltitkolása ellen, a kikkel szemben ily biztosítás statuálásának szüksége alig forog fenn, miután teljesen kizártnak vehető, hogy a komoly vállalkozó, aki vállalkozásával igen nagy terheket és nagy kockázatot vállal magára, ez elől az aránylag csekély állami megterhelés elől, kitérni törekedjék s ezáltal vállalkozása körében a jogbiztonságot csökkentse.
Ellenben azok, akik csak szédelgő spekulációból szereznek szénjogokat, vagyis nem azért, hogy maguk dolgozzanak, áldozzanak és kockázatot vállaljanak, hanem csak azért, hogy szerzett jogaikat mielőbb és minél előnyösebben értékesítsék, önként érthetőleg mindenképen azon lesznek, hogy a szénjogi térilleték fizetése elől, ameddig csak lehet, kitérjenek.
Ha azonban a bányahatóságok a szénjogi térfoglalás körüli mozgalmakat éber, folytonos és körültekintő figyelemmel fogják kísérni s ha e tekintetben a helyi hatóságok részéről a 6. § második bekezdéséhez képest mindenkor kellő támogatásban fognak részesülni, akkor a szerzett szénjogoknak ez a kontingense sem fogja elkerülhetni a bányahatósági lajstromozást.
Úgy az általános indokolásban, mint fentebb a 4. § indokolásánál már rámutattam arra, hogy a szénjogi térilletéket a kezelés tekintetében a meglevő két bányailleték körül csak a bányamértékilletékkel lehet párhuzamba helyezni. A másik bányailletéknél, t. i. a zártkutatmányi felügyeleti illetéknél sem külön előírás és nyilvántartás, sem pedig kényszerű behajtás nincsen, mert ezt az illetéket a törvényszabta mértékben hatósági előírás és fizetési meghagyás nélkül a bányahatóságnál évről-évre előre kell lefizetni, s mert aki fizetési kötelezettségének nem tesz eleget, annak jogai megszünnek.
Ellenben a bányamértékilleték úgy a fizetési mód és az esedékesség, mint a késedelem vagy mulasztás jogkövetkezményei, szóval az intézmény jellegének és szerkezetének minden lényeges vonása tekintetében teljesen megegyez a szénjogi térilletékkel, minélfogva a kezelés rendjét illetően a dolog természetéből kifolyólag, mint logikus követelmény magától adódott a jelen szakasznak az a rendelkezése, hogy a szénjogi térilletékek előírására, nyilvántartására és behajtására nézve a bányamértékilleték előírására, nyilvántartására és behajtására vonatkozó rendelkezéseket kell a törvényből folyó módosításokkal irányadóknak tekinteni.
Az eltérések főként az előírási kimutatások és a nyilvántartási jegyzékek (Szénjogi térilletéki lajstrom) rovatozásánál fognak mutatkozni.
Indokolást nem igényel.
