1921. évi XVIII. törvénycikk

a bányaművelésből és a hozzátartozó iparágak üzletéből eredő jövedelem megadóztatásáról * 

I. FEJEZET

A nyilvános számadásra kötelezett bányavállalatok jövedelmének megadóztatásáról

1. § A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló 1909. évi VIII. tc., valamint az ezt kiegészítő 1912. évi LIII. tc. III. fejezetében, valamint az 1916. évi XXXIV. tc., továbbá az 1918. évi IX. tc. II. és III. fejezetében s 26. §-ában, végül 1920. évi XXIII. tc. III., VI. és IX. fejezetében foglalt rendelkezések - az alább következő módosításokkal - 1921. évi január hó 1-étől számított érvényességgel a nyilvános számadásra kötelezett bányavállalatokra is hatályba lépnek.

2. § Az 1909. évi VIII. tc. 17. §-ának 14. pontja helyébe lép:

14. bányavállalatoknál a tényleg fizetett társpénztári járulékok és a társpénztáraknak juttatott hozzájárulások, a kárbiztosítási díjak, a balesetbiztosító pénztári járulékok, a munkásjóléti intézményeknek (alapoknak) juttatott hozzájárulások, az egyházi, iskolai és községi célokra fizetett járulékok (a községi pótadó kivételével), továbbá a bányamegyei intézmények, segédvájások (segédhajtások), al- és megyetárnák költségeiben való részvétel, az igénybevett bányaszolgalmakért adott kárpótlás, a bányaszolgalmakért adott kárpótlás, a bányahaszonbérek, a bányaműveléshez szükséges beleegyezésért fizetett ellenszolgáltatások (termelési járulékok), a bányamérték-illeték (telekdíj) és a zártkutatmány (szabadkutatás) után fizetendő felügyeleti illeték, a szénjogi térilleték, végül a föld tulajdonosának a szénjogok végleges átengedéséért fizetett vételárnak 2%-a mindaddig az évenkénti levonások összege az egész vételárat ki nem meríti.

Az 1909. évi VIII. tc. 17. §-ának végére utolsó bekezdésként a következő rendelkezés lép:

A 14. pont alatt említett vételár évenkénti 2%-ának levonása csak abban az esetben igényelhető, ha az adóköteles vállalat a föld tulajdonosával kötött szerződést annak a pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek), amelynek működési területén az illető földbirtok fekszik, hiteles másolatban bemutatja. A jelen törvény kihirdetése előtt kötött ilyen szerződést a törvény kihirdetésétől számított 90 nap alatt, a később megkötött vagy megkötendő szerződést pedig a szerződés keltétől számított 30 nap alatt kell bemutatni. Ha a szerződésből nem tűnik ki világosan, hogy mennyi a szénjogok vételára, úgy azt a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) szakértők segélyével, esetleg a m. kir. bányakapitányság igénybe vétele mellett állapítja meg.

3. § A nyilvános számadásra kötelezett bányavállalat kereseti adójának kulcsa ugyanannyi, mint amennyi a nyilvános számadásra kötelezett ipari vállalat kereseti adójának kulcsa.

4. § A bányavállalat vallomását a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) vizsgálja meg. Ha a bányavállalat nem ad vallomást, vagy ha vallomása hiányos, a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) köteles a vállalatot felhívni, hogy a vallomást 15 napi záros határidő alatt adja be, illetőleg a megjelölt hiányokat pótolja. Ennek elmulasztása vagy a hiányoknak nem kielégítő pótlása esetében, továbbá abban az esetben, ha a vállalat az üzleti költségeit, nem részletezte vagy nem terjesztette be mindazokra a mérlegszámlatételeket, amelyek nélkül az adó helyesen nem állapítható meg, a pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) jogában áll a szükséges adatokat könyvvizsgálat útján beszerezni.

A könyvvizsgálatot a vállalat központi igazgatásának székhelyén, illetőleg ott kell megtartani, ahol a könyvek vezettetnek, szükség esetében a telep helyén is vizsgálat tartható.

A könyvvizsgálat az üzleti titkokra nem terjedhet ki. A könyvvizsgálat, illetőleg a helyszíni vizsgálat határnapját a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) állapítja meg és arról a titoktartásra kötelezett kiküldöttjének megnevezésével a vállalat igazgatóságát értesíti.

A közvizsgálatot, illetőleg a helyszíni viszgálatot elrendelő végzés elllen nincs helye fellebbezésnek.

A kiküldött a vizsgálatot szakértőknek segélyével, szükség esetében a m. kir. kapitányság igénybevétele mellett tartja meg.

A vizsgálat eredményéről felvett jegyzőkönyv a kiszabási iratokhoz csatolandó és zár alatt tartandó. Az adóköteles meghatalmazottján kívül más félnek tilos azokba betekinteni.

A könyvvizsgálatnak, illetőleg a helyszíni vizsgálatnak költségeit a vállalat köteles viselni.

Ha a vállalat a könyvizsgálatot, illetőleg a helyszíni vizsgálatot megakadályozza vagy meghiúsítja, amennyiben eljárása nem esik szigorúbb beszámítás alá, jövedéki kihágást követ el. Ilyen esetben a kifogásolt vagy nem tisztázott összegek az elsőfokú kivetés során adóalapul veendők.

5. § A pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőségnek) a 4. §-ban szabályozott eljárás szerint áll jogában vizsgálatot tartani akkor is, ha az értékcsökkenési tartalékalap hozzájárulási összegére, illetőleg a leírások összegeire vonatkozólag a mérlegszerű becsérték tekintetében aggály merül fel.

II. FEJEZET

A nem nyilvános számadásra kötelezett bányavállalatok jövedelmének megadóztatásáról

6. § Bányaadó alá esik az a jövedelem, amely a bányatörvénnyel szabályozott bányaművelésből, a hozzátartozó segédművek s iparágak üzletéből, továbbá az önálló segédhajtások és bányahatósági engedéllyel folytatott aranymosások üzletéből ered, ha mindezeket valamely nem nyilvános számadásra kötelezett vállalat folytatja.

Bányaadó alá esik, a még nem adományozott területen kutatási engedély alapján termelt ásványok értékesítéséből eredő jövedelem is.

7. § A bányaadót az tartozik fizetni, aki a 6. §-ban említett művelést (üzletet) folytatja.

8. § Az adófizetési kötelezettség kezdődik:

a) újonnan keletkezett vállalatnál az üzem megkezdését,

b) ideiglenes adómentesség esetében az adómentesség megszűnését követő hónap elsejével.

Az adófizetési kötelezettség annak a hónapnak végén szűnik meg, amelyben az üzem igazoltan megszünt.

Felszámolás vagy csőd esetében az előírt adó annak az hónapnak a végéig fizetendő, amelyben a felszámolás megkezdetett, illetőleg a csőd megnyittatott. Ha azonban az üzem a felszámolásnak vagy csődnek tartama alatt is folytattatik, külön újabb adómegállapításnak van helye.

A felszámolásnak teljes befejeztével kötelesek a felszámolók annak eredményét, a netalán még fizetendő adó kivetése céljából, 15 nap alatt a pénzügyigazgatósággal (adófelügyelővel) közölni.

A felszámolt vállalat vagyona mindaddig nem osztható fel, míg a vállalat adója megállapítva s összes adótartozásai kielégítve nincsenek. Ennek elmulasztásából eredő károkért a felszámolók és a felügyelőbizottság tagjai egyetemleg felelősek.

9. § Ha az üzleti jövedelem csak részben ideiglenesen adómentes, részben pedig adóköteles, akkor az adóköteles jövedelmet az ideiglenes adómentesség tartama alatt a rendeletileg meghatározott módon kell megállapítani.

Amely évben az ideiglenes adómentesség megszünik, ezt a körülményt már a kivetéskor figyelembe kell venni.

10. § A bányaadó az adóévet megelőző három évben elért tisztajövedelem átlaga alapján állapítandó meg.

Amennyiben az üzem gazdasági éve nem azonos a naptári évvel, az adó az adókivetést megelőző három évben lezárt gazdasági (üzleti) évek tiszta jövedelmének átlaga alapján állapítandó meg.

Az évi tiszta jövedelmet a nyers jövedelemnek az alábbi szakaszokban felsorolt költségek és kiadások levonása után mutatkozó maradványa alkotja.

Nyers jövedelem alatt az üzemi év tényleges bevételeinek és az üzemi év végén a termelésből eladatlanul maradt készletek értékének együttes összegét kell érteni.

Ujonnan keletkezett vállalatoknál az első év végéig az adókivetés szünetel. Az első év tiszta jövedelme szolgál az adókötelezettség első és második évére adóalapul. A harmadik évi adónak alapjául az első és második év tiszta átlaga veendő.

Ugyanez áll a vállalatok egyesülése esetében, ha az egyesülés által új vállalat keletkezik.

11. § A nyers jövedelemből a következő tételek vonhatók le:

1. az adóalapul szolgáló üzemi évet megelőző év termeléséből áthozott készlet értéke,

2. a földadó, házadó, tőkekamat- és járadékadó alá eső bevételek,

3. az üzemi kiadások, és pedig

a) a tulajdonképeni bányaművelési költségek, úgymint a föltárásra, előkészítésre, lefejtésre, ki- és elszállításra, vízemelésre, bányaszellőztetésre, valamint a bányáknak jókarban tartására fordított kiadások, amennyiben mindezek a 13. § 1. pontja alá eső befektetéseknek vagy a jelen szakasz 6. c) pontja alá eső felszereléseknek nem tekintendők,

b) az előkészítésre vagy feldolgozás végett megvett vagy beváltott nyers terményekért kiadott összegek,

c) az előkészítési, kohászati, finomítási vagy más kapcsolatos iparüzemi költségek;

4. az igazgatási költségek, és pedig

a) a vállalat igazgatótanácsa tagjainak, továbbá a vállalati tisztviselőknek, alkalmazottaknak s munkásoknak tényleg kifizetett járandóságok,

b) nyugdíjakra, hirdetményekre, irodai szükségletekre fordított és az üzlet vitelével kapcsolatos kiadások,

c) a tényleg fizetett társpénztári járulékok és a társpénztáraknak juttatott hozzájárulások, a kárbiztosítási díjak, a balesetbiztosító pénztári járulékok, a munkásjóléti intézményeknek (alapoknak) juttatott hozzájárulások, az egyházi, iskolai és községi célokra fizetett járulékok, (a községi pótadó kivételével), továbbá a bányamegyei intézmények, segédvájások (segédhajtások), al- és megyetárának költségeiben való részvétel, az igénybevett bányaszolgalmakért adott kárpótlás, a bányahaszonbérek, a bányaműveléshez szükséges beleegyezésért fizetett ellenszolgáltatások (termelési járulékok), a bányamértékilleték (telekdíj), a zárkutatmány (szabadkutatás) után fizetendő felügyeleti illeték, végül a szénjogi térilleték;

5. a föld tulajdonosa részére a szénjogok végleges átengedéséért fizetett vételárnak évenkint 2%-a mindaddig, amig az évenkinti levonások összege az egész vételárat ki nem meríti;

6. a fenntartási költségek és pedig

a) a bányaműépítmények, üzemi épületek, bányavasutak és alkalmazottak lakásául szolgáló épületek költségei,

b) azok az összegek, amelyek a házadó alá nem eső épületek, gépek, gyári eszközök és egyéb üzleti felszerelések elhasználása által okozott értékcsökkenések fejében, illetőleg az azok pótlására a mérlegben alakított külön tartalékalapba helyeztetnek, vagy ugyanezen a címen a mérlegben leírattak;

c) a leltár szerinti felszerelés karbantartására szükséges és erre a célra üzemi év folyamán ki is adott összegek;

7. bányatársulatoknál az első szervezés (alapítás) alkalmával felmerült költségek, amelyek közé azonban a felszerelés költségei (6. c) pont) nem sorozhatók;

8. a jelzáloggal biztosított terhek és a bányavállalatot egyébként terhelő adósságok kamatai;

9. a behajthatatlan követelések. Ezek azonban nyilvántartandók és amint egészben vagy részben befolynak, a vállalat által külön kimutatandók;

10. az állami segélyek (szubventiók), továbbá az üzemi veszteségek, az előző évekről áthozott veszteségek kivételével, amelyek nem vonhatók le.

Amennyiben a 6. b) pont esetében a tartalékolás vagy leírás nagysága ellen aggály merül fel, a pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) jogában áll annak összegét a kivetés során az adózó költségén könyvvizsgálat vagy helyszíni vizsgálat útján esetleg szakértők meghallgatásával, szükség esetében a m. kir. bányakapitányság közbenjöttével megállapítani.

Az 5. pont alatt említett vételár évi 2%-ának levonása csak abban az esetben igényelhető, ha a bányaadóköteles a föld tulajdonosával kötött szerződést annak a pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek), amelynek működési területén az illető földbirtok fekszik, hiteles másolatban bemutatja. A jelen törvény kihirdetése előtt kötött ilyen szerződést a törvény kihirdetésétől számított 90 nap alatt, a később megkötött vagy megkötendő szerződést pedig a szerződés keltétől számított 30 nap alatt kell bemutatni. Ha a szerződésből nem tünik ki világosan, hogy mennyi a szénjogok vételára, úgy azt a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) szakértők segélyével, esetleg a m. kir. bányakapitányság igénybe vétele mellett állapítja meg.

12. § Az előző szakaszban említett kiadások csakis annyiban vonhatók le a nyers jövedelemből, amennyiben azt terhelik. Ha a vállalat üzeme részben adóköteles, részben adómentes és az ideiglenes adómentesség engedélyezése alkalmával a kedvezményezett és nem kedvezményezett üzemágra vonatkozólag a külön könyvvezetés kötelessége köttetett ki, a mérleg szerinti nyereségnek az adóköteles üzletre eső részéből az előző szakaszban felsorolt tételek közül csupán azok vonhatók le, amelyek azzal szemben tényleg felmerültek, a közös tételek pedig az adóköteles és adómentes nyers bevétel arányában osztandók meg.

13. § A nyers jövedelemből nem vonhatók le különösen:

1. azok az összegek, amelyek a bányaüzem nagyobbítására, az alaptőke emelésére vagy adósságok törlesztésére fordíttatnak;

2. a 11. § 4. c) pontjában fel nem sorolt köztartozások;

3. az adóköteles által a közös háztartáshoz tartozó családtagoktól kölcsönzött tőkének kamata, továbbá az adókötelessel a jövedelemadóról szóló törvény szerint együtt adózó családtagok munkájának bérértéke;

4. az ajándékokra és egyéb hasonló ingyenes szolgáltatásokra fordított kiadások, továbbá az alkalmazottaknak önként és nem kikötötten adott jutalmak;

5. azok a költségek, amelyeket az adókötelezett a háztartására, hozzátartozóinak és házi cselédségének eltartására felhasznál;

6. a vállalatban vagy üzletben fekvő tőkék kamatai, ideértve a közkereseti és betéti társaságoknál az 1875. évi XXXVII. tc. 84. és 136. §-a értelmében a tagoknak járó kamatokat és munkadíjakat is;

7. az adókivetés alapjául szolgáló üzemévet megelőző évekről áthozott veszteségek.

14. § A bányaadó abban a községben vetendő ki, amelyben a bányavállalat vagy üzem fekszik, illetőleg folytattatik.

Ha a bányaösszlet több község területén fekszik, az adót abban a községben kell kivetni, amelyben a bányamű külszínberendezésének főrésze fekszik.

15. § A bányaadó kulcsa a bányaművelésből s a hozzátartozó segédművek és iparágak üzletéből vagy az aranymosási üzletből eredő jövedelem után egyformán 10%.

16. § A bányaadót az adóköteles által benyújtandó vallomás alapján, vallomás hiányában pedig hivatalból kell megállapítani.

A bevallási kötelezettségen mit sem változtat az, hogy a jövedelem egészben vagy részben ideiglenesen adómentes, sem az, hogy adóköteles jövedelem nem mutatkozik.

A bevallásra a bánya művelője, a bányatársulatoknál pedig a bányatársulat igazgatósága (igazgató-tanácsa) köteles.

17. § A vallomást annak a községnek előljáróságánál (városi adóhivatalnál) kell benyújtani, amelynek területén a bányamű külszín-berendezésének főrésze fekszik.

Ha egymással összefüggő bányaműveknek több külszín-berendezése van, melyek más-más község határában vannak, az adóköteles az érdekelt valamennyi községnek bejelentése mellett a vallomás benyújtásának helye tekintetében szabadon választhat. Ily esetben azonban a vallomás adására kötelezett tartozik a többi községet értesíteni arról, hogy a vallomását melyik községben nyujtotta be.

18. § Az adóköteles vallomásában a nyers jövedelmet és üzleti kiadásait köteles kimutatni.

A vallomásnak ezenkívül legalább a következő adatokat kell tartalmaznia:

1. a vállalatban fekvő álló és forgó tőkék nagyságát;

2. a vállalatnál alkalmazottak számát, valamint járandóságaiknak egy évi összegét;

3. a vállalat által fizetett épület- és bányahaszonbéreket, termelési jutalékot, a jogosított nevének és lakóhelyének feltüntetése mellett, az igénybevett bányaszolgalmak kártérítési összegét, a segédvájások (segédhajtások), al- és megyetárnák használatáért a bányavállalat által fizetett díjakat;

4. a fizetendő bányamértékilletéket (telekdíjat), a zártkutatmány (szabad kutatás) után fizetendő felügyeleti illetéket és a szénjogi térilletéket;

5. a segédvájásoknál (segédhajtásoknál), al- és megyetárnáknál a bányavállalkozók által a bányavállalat részére fizetendő díjakat;

6. az üzemi év folyamán termelt és értékesített, valamint az évi termelésből még nem értékesített mennyiséget külön-külön.

Azok, akik szabályszerű üzleti könyveket vezetnek, a fentiek szerint kiállított vallomási ívhez - esetleg boríték alatt - üzletük nyereségveszteség számláját is mellékelheti.

A boríték külső lapján megjelölendő, hogy ebben a félnek nyereség- és veszteségszámlája foglaltatik, azt csak a pénzügyigazgató (adófelügyelő) vagy az általa megbízott tisztviselő bonthatja fel.

19. § Az általános adókivetéshez beadandó vallomások benyújtásának határideje, azok kiállítása és gyűjtése tárgyában a pénzügyminiszter rendeletileg intézkedik.

Ha a vallomásadásra kötelezett a vallomási ívet nem tudná kiállítani, a községi előljáróság (városi adóhivatal) köteles a vallomási ív kiállításánál hivatalból díjtalanul segédkezni, illetőleg a tollbamondott vallomás alapján a vallomási ívet a fél nevében kitölteni s ennek megtörténtét hivatalból igazolni. E segédkezésnek megtagadása - a közadók kezeléséről szóló törvény 102. §-a értelmében - minden egyes esetben 5-50 K-ig terjedhető bírsággal büntetendő.

20. § A községi előljáróság (városi adóhivatal) a hozzá beérkezett vallomásokat és azok mellékleteit az illetékes pénzügyigazgatósághoz küldi be, a vallomás elmaradásáról pedig jelentést tesz.

21. § A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a beérkezett vallomásokat elsősorban abból a szempontból vizsgálja meg, hogy azok megfelelőek-e.

Ha a vallomás nem megfelelő, a megjelölt hiányok a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) felhívására 15 nap alatt pótolandók.

Ha az adóköteles fél nem ad vallomást, a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) köteles az illetőt vallomásának 15 nap alatt leendő beadására felhívni.

Ha a vallomás e felhívás dacára sem adatott be, vagy ha a beadott vallomás hiányai záros határidőn belül kellően nem pótoltatnak, a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) köteles az adó megállapíthatására szükséges adatokat hivatalból - az adózó költségén - szakértőknek segélyével, szükség esetén a m. kir. bányakapitányság igénybevétele mellett kinyomozni.

Ugyanígy jár el a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) akkor is, ha a vallomáshoz csatolt nyereség-veszteség számlában kimutatott jövedelem aggályosnak mutatkozik.

22. § Ha a fél nem adott vallomást vagy az előző szakaszban foglaltak szerint kinyomozott adatok nem elégségesek, a minimális kereseti nyereség az üzemben fekvő álló és forgó tőkék 20%-a és az alkalmazott munkások mindegyike után még külön számítandó 250 K.

Ha az üzemben fekvő álló és forgó tőkék összegét nem lehet kinyomozni, akkor az adó minimuma megállapítandó:

a) bányaműveknél az illető mű által fizetendő bányamértékilleték ötvenszeres összegével;

b) önálló segédvájásoknál (segédhajtásoknál) a bányavállalkozók által fizetendő díjak 10%-ával.

23. § A pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) az adóalap helyes kimunkálhatása céljából joga van:

1. az olyan adózótól, aki szabályszerű könyveket vezet, a hiteles nyereség-veszteségszámla bemutatását követelni;

2. a könyvvizsgálatot illetőleg helyszíni vizsgálatot (11. és 21. §) végzésileg elrendelni, ha azt szükségesnek tartja, vagy a fél azt kéri.

A könyvvizsgálatot, illetőleg helyszíni vizsgálatot elrendelő végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.

A könyvvizsgálat, illetőleg a helyszíni vizsgálat a 4. §-ban foglaltak szerint tartandó meg.

24. § Aki a vallomást az előírt határidőben nem adja be, a kivetés során megállapított adónak 20%-át, ha pedig a vallomás be nem adása esetében hozzá intézendő felhívásnak a vallomás utólagos beadására kitűzött határidő alatt sem felel meg, vagy a vallomásnak hivatalosan megjelölt hiányait a kitűzött határidő alatt sem pótolta, vagy az adó kivetéséhez szükséges adatok beterjesztését megtagadta, illetőleg elmulasztotta, a megállapított adónak 50%-át fizeti pótlék fejében. A pótlékot a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) az adóval egyidejűleg állapítja meg és a kivetési lajstromba is bevezeti. Ha a fél a kivetésig igazolja, hogy a vallomását vétlen mulasztás okából nem adhatta be, vagy a hozzá intézett felhívásnak ez okból nem felelhetett meg, a pótlék kivetése mellőzendő.

Ha a kivetett adó a jogorvoslati eljárás során emelkedik vagy apad, avagy évközben megszűnik, ennek megfelelően a pótlék is helyesbítendő, illetőleg törlendő.

Törlendő a pótlék akkor is, ha a jogorvoslati eljárás során igazoltatik, hogy a mulasztás véletlen volt.

25. § A bányaadót a vallomás beadásának helyére nézve illetékes pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) veti ki.

A kivetésről a fél külön határozattal értesítendő.

A 17. § második bekezdése esetében az adó átutalásának van helye, amelyet a nyers bevételek arányában a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) teljesít.

A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a bányaadó kivetését az egész országra nézve egy pénzügyi hatóságnál összpontosíthassa.

26. § A kivetett adót annak a községnek (városnak) adófőkönyvében kell előírni, amelyre megállapíttatott. (14. §)

27. § A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) határozata ellen - annak kézbesítését követő 15 nap alatt - az 1883. évi XLIV. tc. 29. és 30. §-a értelmében megalakított felszólamlási bizottsághoz címzett és a pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél) benyújtandó felebbezésnek van helye.

A felebbezésnek nincs halasztó hatálya.

28. § Abba a felszólamlási bizottságba, amely bányaadót is tárgyal, a rendes tagokon kívül a törvényhatóságok által vagy azok közvetítésével két-két rendes és két-két póttag választandó az önálló bányabirtokosok vagy szakképzett bányászok sorából.

A felszólamlási bizottságnak arra az ülésre, amelyen bányaadó tárgyaltatik, az említett két rendes és két póttag is meghivandó.

29. § A vallomásadásra kötelezett a jelen törvényben előírt kötelességének meghatalmazottja által is eleget tehet, ennek eljárásáért azonban anyagilag a meghatalmazó felelős. A bélyegmentes felhatalmazás kivánatra felmutatandó. A vagyon kezelésével vagy gondozásával megbizottat - külön meghatalmazás nélkül is - meghatalmazottnak kell tekinteni.

30. § A kivetett adónak könyvelését, esedékességét, beszedését, behajtását, biztosítását és elévülését - a mindezekkel összefüggő egyéb kérdésekkel egyetemben - a közadók kezeléséről szóló törvény szabályozza.

31. § Jövedéki büntető eljárás alá eső kihágást követ el az a fél, amelyik az elrendelt könyvvizsgálatot (23. §), illetőleg a helyszíni vizsgálatot (11. §) megakadályozza, vagy meghiusítja, amennyiben eljárása nem esik szigorubb beszámítás alá. Ilyen esetben a kifogásolt vagy nem tisztázott összegek az elsőfokú kivetés során adóalapul veendők.

32. § Jövedéki büntető eljárás alá eső kihágást követ el a fél, ha a vallomásában vagy valamely beadványában - ideértve a jogorvoslatokat is - vagy a hatóság részéről hozzá intézett kérdésekre adott válaszában szándékosan valótlan nyilatkozatokat tesz vagy az adó helyes megállapítására alkalmas ténykörülményt elhallgat.

Büntetlen marad azonban a tettes, ha a feljelentés megtörténte vagy a vizsgálat megnyitása előtt nyilatkozatát illetékes helyen kijavítja vagy kiegészíti, illetőleg az elhallgatott jövedelmet bevallja.

III. FEJEZET

Vegyes határozmányok

33. § Az 1908. évi V. tc. 7. §-ának c) pontja, illetőleg az ezt kiegészítő 1912. évi LIII. tc. 5. §-a hatályon kívül helyeztetik.

34. § A jelen törvény hatályba léptével a vele ellenkező törvények és szabályok hatályon kívül helyeztetnek.

A jelen törvény életbeléptét megelőző időre szóló visszahatólagos adóztatások vagy törlések esetében azonban a hatályon kívül helyezett törvények és szabályok rendelkezései maradnak érvényben azzal a változtatással, hogy az adót elsőfokon a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) veti ki.

35. § Ez a törvény 1921. évi január hó 1-ével kezdődő hatállyal lép életbe. Ezt a törvényt a pénzügyminiszter hajtja végre.


  Vissza az oldal tetejére