Az államháztartás rendezése érdekében arra kell törekednem, hogy minél több állandó jellegű állami bevételi forrást biztosítsak. Ebből a célból elkerülhetetlenül szükséges, hogy a fogyasztási adók körét is bővítsem és ehhez képest olyan iparcikkeket, amelyek eddig nem voltak adó tárgyai, fogyasztási adó alá vonjak.
Amiként már a gyujtószeradóról szóló törvényjavaslathoz fűzött indokolásban kifejtettem, elsősorban azokat az iparcikkeket szándékozom fogyasztási adó alá vonni, amelyek tömegfogyasztás tárgyai, amelyeknél tehát a megadóztatás révén előálló adóteher igen széles rétegekben osztható meg és így az egyes fogyasztók aránylag csekély megterhelése révén viszonylag elég tekintélyes állambevétel érhető el. A fentiek figyelembevétele mellett a szivarkahüvely és szivarkapapír megadózását is tervbe vettem.
A jelenleg magyar állami igazgatás alatt álló területen ezidőszerint 16 szivarkahüvely- és szivarkapapír-gyártelep van, még pedig Budapesten 11 Sopronban 2, Pestujhelyen, Cinkotán és Szegeden 1-1. Ezek az ipartelepek napi 8 órai munka mellett évente 23,000.000 dobozt a 100 drb. szivarkahüvelyt képesek előállítani, de minden nehézség nélkül 2 munkáscsoportot tudnának egyszerre foglalkoztatni, amely esetben az eddigi termelés 46,000.000 dobozra volna emelhető. Ezzel szemben a fogyasztás évente 28,000.000 dobozra tehető.
A szivarkapapír - a vágástól eltekintve, amire minden gyár kellőképen be van rendezve - kézi munkával készül, így tehát ebből a cikkből úgyszólván tetszőleges mennyiség gyártható; az évi szükséglet mintegy 80,000.000 60 lapos csomagra tehető.
Az előadottakból kitűnőleg, a meglévő szivarkahüvely- és szivarkapapírgyáraink, az évi 28,000.000 dobozra becsült szivarkahüvely szükségletet minden nehézség nélkül fedezni tudják, sőt a munkáslétszám emelése révén, olyan feleslegeket termelhetnek, amelyek e cikkben kivitelt tesznek lehetővé, a szivarkapapírszükséglet fedezése pedig, még a fogyasztás jelentékeny növekedése mellett is minden akadály nélkül biztosítható.
Ami a törvényjavaslatból várható pénzügyi jövedelmet illeti, a fenti adatok alapján és a törvényjavaslatban foglalt adótételek alkalmazása révén kb. 70,000.000 K évi bevételt remélek ebből az adóból biztosíthatni, megjegyzem azonban, hogy ez az összeg előreláthatólag még növekedni fog, mert jelenleg aránylag csekély fogyasztással állunk szemben, amelynek emelkedése várható.
A törvényjavaslat egyes rendelkezései tekintetében a következőket jegyzem meg:
A törvényjavaslat szerint, úgy a belföldön előállított, mint a külföldről behozott mindennemű és fajtájú szivarkahüvely tárgya az adónak, míg a szivarkapapír tekintetében - a belföldi s a külföldi gyártmányoknál egyaránt - csak az összevágott és fogyasztásra már elkészített áru esik adó alá. A rizsmákban lévő szivarkapapír tehát nem tárgya az adónak, mert az nem is kerül ilyen állapotban fogyasztásra, hanem azt az ipartelepeken először konfekciónálják és csak a már elkészített szivarkapapír jut a fogyasztóhoz. Magyarországon egyébként szivarkapapírt előállító telepek ezidőszerint nincsenek, hanem az itteni telepek csupán a külföldről rizsmákban behozott szivarkapapír konfekcionálásával foglalkoznak.
Az adó mérve tekintetében a szivarkahüvely és szivarkapapír között, különbséget kellett tenni, mert az előbbinek az utóbbinál nagyobb értéke van. Ezért a szivarkahüvely után az adót dobozonkint, legfeljebb 100 hüvely tartalommal, 1 K-ban szándékozom megállapítani, vagyis tehát minden szivarkahüvelyt 1 fillérrel szándékozom megadóztatni, míg a szivarkapapírt csomagonkint legfeljebb 60 lapot véve alapul - amilyen tartalommal a szivarkapapírkönyvecskéket nálunk általában készítik - egy csomag után 60 fillér adó alá szándékozom vonni.
A német 1919. évi szeptember hó 12-iki dohányadótörvény a szivarkahüvelyt és szivarkapapírt darabonkint egyaránt 1 pfennig adó alá vonja.
A fentiekből kitűnik, hogy az adótétel mérve egyáltalán nem magas és kellő figyelemmel voltam arra, hogy e nagy fogyasztásnak örvendő cikk az adó révén túlságosan meg ne drágíttassék.
A 2. és 3. §-okhoz
Ezek a §-ok az adó biztosítására vonatkozólag tartalmaznak rendelkezéseket. A szivarkahüvely- és szivarkapapírgyárakat természetesen jövedéki felügyelet alá szándékozom helyezni, állandó felügyelet elrendelése azonban nem látszik szükségesnek, kivéve azt az esetet, ha a vállalkozó vagy üzletvezetője jövedéki kihágás miatt büntetve volt, amikor is az állandó felügyelet alá való helyezés a vállalkozó költségére elrendelhető. A törvényjavaslat a pénzügyi közegeknek mindazokat a jogokat biztosítja, amelyek a hatályos ellenőrzés gyakorlásához szükségesek és ezenkívül lehetővé teszi azt is, hogy a különleges felhatalmazással rendelkező pénzügyi tisztviselők az egyes vállalatok üzleti könyveibe is betekinthessenek.
A 4., 5. és 6. §-okhoz
Az adó fizetésének kötelezettsége akkor áll be, amikor a szivarkahüvelyt, illetőleg szivarkapapírt a gyártelepről elszállítják, amihez képest ezt, rendelettel megállapítandó módon, be kell jelenteni. Az adót legkésőbb a szivarkahüvelynek, illetve szivarkapapírnak a gyártelepről való elszállítása időpontjában kell lefizetni. Az adó lefizetése a belső csomagolásra erősítendő adó jegy (banderoll) alkalmazása révén történik.
A szivarkahüvely- és szivarkapapíradó az első fogyasztási adó lesz Magyarországon, amit banderoll alkalmazása révén kell lefizetni. A jelen esetben azért választottam az adóztatásnak ezt a módját, mert különösen a szivarkapapírnak megadóztatását csakis banderoll alkalmazása révén lehet biztosítani, úgy, hogy úgyszólván ez az egyetlen mód arra, hogy a pénzügyi kincstár érdekeit megóvhassam és a netáni visszaéléseket meggátolhassam. A szivarkapapírt ugyanis egyszerű kézi üzemben könnyen elő lehet állítani s ennélfogva forgalomba lehet hozni anélkül, hogy a pénzügyi hatóság a megadózás felől bizonyosságot lenne képes szerezni. A banderoll alkalmazása az egyedüli mód arra, hogy az ilyen visszaélésnek, legalább a nyilvános árusítási helyeken gátat lehessen vetni. Erre pedig annál is inkább nagy súlyt kell helyezni, mert az ilyen visszaélés a kincstár érdekeit súlyosan sérti, de veszélyezteti a legitim ipar érdekeit, nemkülönben a fogyasztók érdekeit is, mert az ilyen meg nem adózott szivarkapapírt nyilván úgy árusítanák, mintha adózott volna, s az adónak megfelelő összeggel a fogyasztót megterhelnék.
A banderollal való adóztatást önérthetőleg úgy kell keresztülvinni, hogy a detail-forgalomban se kerüljön banderoll nélküli szivarkahüvely, illetőleg szivarkapapír eladásra és a banderollt csakis a fogyasztó távolíthassa el a csomagról. Ugyanezen az elven épül fel a német dohányadótörvénynek a szivarkahüvelyre és a szivarkapapírra vonatkozó része is. Németországban ugyanis nincs dohányegyedáruság és a dohány megadóztatásáról a fent már idézett 1919. évi törvény intézkedik, amelyben egyúttal rendelkezések vannak a szivarkahüvely és szivarkapapír megadóztatására vonatkozólag is.
Minthogy banderolladóról van szó, ennélfogva részletes rendelkezéseket kell tenni az adójegyek értékére vonatkozólag, mert az egyes csomagolásokat az adójegyek értékéhez képest kell berendezni; rendelkezni kell továbbá az adójegyek alakjáról, gyártásáról, árúsításáról, alkalmazásáról és értéktelenítéséről is, amely rendelkezéseket azonban a pénzügyminiszter által kiadandó külön rendeletnek szándékozom fentartani, főleg azért, mert a vonatkozó szabályokat a viszonyok mindenkori alakulásához képest esetleg meg kell majd változtatni és így nem volna célirányos, hogy ezekben a részletkérdésekben a pénzügyigazgatás keze a törvénnyel meg legyen kötve.
Az ellenőrzés hatályossága érdekében, a banderoll alkalmazását és használatba vétele megtörténtének megjelölését (értéktelenítését) a legnagyobb pontossággal kell végezni, minélfogva a törvényjavaslatba oly rendelkezést vettem fel, amely előírja, hogyha az adójegy nincs szabályszerűen alkalmazva és értéktelenítve, úgy kell tekinteni, mintha ezt nem is alkalmazták volna.
A külföldre kiszállításra kerülő szivarkahüvely és szivarkapapír részére, rendeleti úton megállapítandó feltételek mellett, adómentességet szándékozom biztosítani, amely rendelkezés az egyéb fogyasztási adótörvényeinkben, a külföldi kiszállítás esetére szóló rendelkezésnek megfelel. Ilyen esetben tehát banderollt sem kell az egyes csomagokra alkalmazni.
Különös fontossága van ennek a rendelkezésnek a most szóbanforgó iparágnál, mert amiként a fentiekben kifejtettem, hazai ipartelepeink az évi 28,000.000 szivarkahüvelydobozra becsült szükségletet fedezni tudják és a munkáslétszám emelése révén exportcélokra szolgáló feleslegeket volnának képesek előállítani. Ebben a törvényben is meg kell tehát adni minden lehető könnyítést arra, hogy ennek az iparágnak exportképességét előmozdítsuk.
Megfelelően annak az elvnek, hogy az egyes csomagokat úgy kell a banderollal lezárni, hogy azt csak a fogyasztó nyithassa fel, a törvényjavaslat 9. §-a oly rendelkezést tartalmaz, amely szerint az ipartelepről, belföldi fogyasztás céljaira kizárólag adójeggyel szabályszerűen lezárt eredeti csomagokban szabad szivarkahüvelyt és szivarkapapírt elszállítani. Ugyancsak az ellenőrzés hatályossá tétele végett úgy a belső, mint a külső csomagoláson az előállító nevét és telepének helyét feltűnő módon fel kell tüntetni. Minthogy az egyes csomagolásokat a banderoll értékének megfelelően kell berendezni, ennélfogva a forgalomba hozható csomagolások fajtáját, tartalmát, és számozását - a banderoll értéke szerint - ugyancsak meg kell állapítani.
Figyelemmel kellett lenni mindazonáltal arra, hogy az ipartelepeknek jelentékeny olyan készleteik vannak, amelyek a majd előírandó csomagolási módnak nem felelnek meg, minélfogva méltányosnak látszik bizonyos időtartamot engedélyezni, amely alatt ezeket, az előírt csomagolásoknak meg nem felelő csomagolásokat a szivarkahüvely-, illetőleg szivarkapapírgyárak még forgalomba hozhatják, természetszerűleg azonban ezeket a csomagolásokat is adójeggyel szabályszerűen le kell zárni.
A törvényjavaslat 5. §-a értelmében az adót legkésőbb a szivarkahüvelynek, illetőleg szivarkapapírnak a gyártelepről való elszállítása időpontjában kell megfizetni, mindazonáltal méltányos, hogy az adó fizetésére hitel engedélyezhető legyen, mert az egyes ipartelepek vállalkozói kénytelenek lesznek nagyobb banderoll-készletet beszerezni és raktáron tartani, amennyiben ugyanis az üzlet folytonosságát hátrányosan befolyásolná az, ha a banderollt mindenkor csak közvetlenül az elszállítás előtt vásárolnák meg. Igy tehát jelentős összeget kell majd a banderollokért olyan időpontban kifizetni, amikor az árú még nem kerül elszállításra, vagyis amikor még az adófizetési kötelezettség be sem állott, úgy, hogy hitel engedélyezését megokoltnak látom. Egyébként is összes egyéb fogyasztási adótörvényeink tartalmaznak rendelkezést adóhitel engedélyezése iránt és ilyen rendelkezés a fentemlített német törvényben is van.
Gondoskodni kell továbbá aziránt is, hogy a megsérült, vagy beigazoltan tévesen alkalmazott adójegyek kicserélhetők legyenek. Ebben a tekintetben azonban a legmesszebbmenő óvatossággal és gondossággal kell majd eljárni, nehogy visszásságok álljanak elő és nehogy a kicserélés reményében könnyelműen kezeljék a banderollokat.
A külföldről behozott szivarkahüvely és szivarkapapír után az adót az átvevő a behozatali megvámolás alkalmával ugyancsak banderoll alkalmazása révén a vámhivatalnál köteles lefizetni.
Minthogy az egyes csomagokat a banderoll értéke szerint kell berendezni, és nagy súlyt kell helyezni arra, hogy a banderoll értéke alapján megállapított csomagolásoktól eltérő csomagolások belföldön forgalomba ne kerüljenek, a törvényjavaslatban a szivarkahüvely és szivarkapapír csomagolására vonatkozólag foglalt rendelkezések, a külföldről behozott gyártmányokra is alkalmazást kell, hogy nyerjenek. Erre annál is inkább szükség van, mert ha a külföldi eredetű gyártmányoknak bármilyen könnyítést engedélyezünk, ez az egész ellenőrzést illuzóriussá tehetné. Egyébként a belföldi fogyasztás érdekei szempontjából sincs szükség a behozatalnál könnyitések engedélyezésére, mert a belföldi termelés az egész hazai szükségletet képes fedezni, ipari szempontból pedig egyenesen káros lenne, ha a külfölről behozott ilyen cikkeket előnyben részesítenénk, ami a hazai iparversenyképességének csökkenésére vezetne. Ezek szerint tehát, úgy az államkincstár érdekei, mint iparfejlesztési szempontok azt kívánják, hogy a belföldi gyártmányokra vonatkozó rendelkezések a külföldről behozatalra kerülő ilyen árúkra is alkalmazást nyerjenek annál is inkább, mert ilyen rendelkezés, amiként azt a fentiekben kifejtettem, a fogyasztók érdekeit sem sérti. Az utasok által megfelelő mérvben magukkal hozott szivarkahüvely és szivarkapapír nem esik adó alá.
Fentebb már említettem, hogy szivarkapapír előállításával foglalkozó ipartelepünk ezidőszerint nincs, hanem a hazai ipartelepek csak a szivarkapapír konfekcionálásával foglalkoznak. Minthogy azonban számolni kell azzal, hogy ilyen ipartelep a törvény hatályának tartama alatt az országban esetleg létesülni fog, és minthogy az ellenőrzés érdekében az ilyen üzemeknek jövedéki ellenőrzés alá való helyezése feltétlenül kívánatos, ennélfogva a törvényjavaslatba, az ellenőrzés gyakorolhatása végett, megfelelő rendelkezést vettem fel. Ugyancsak szükséges, hogy a pénzügyi hatóság mindenkor tudomással bírjon arról, hogy még el nem készített szivarkapapír milyen mennyiségben és kinek a címére érkezik külföldről, nehogy az országban titkos szivarkapapírgyárak működjenek. Erre vonatkozólag az a tervem, hogyha össze nem vágott szivarkapapír valamely belföldi, bejelentett szivarkapapírgyári üzem részére érkezik, úgy azt a pénzügyigazgatóság egyszerűen tudomásul veszi és a vonatkozó bejelentést statisztikai célokra használja fel, mig ha más számára érkeznék ilyen küldemény, úgy nyomozást indult abban az irányban, vajjon milyen célra használták azt fel a belföldön.
A 14. és 15. §-okhoz
A megadózás megtörténtének ellenőrzése arra van alapítva, hogy a banderollt csakis a fogyasztó távolíthatja el az egyes csomagolásokról, minélfogva természetszerűleg azt is el kellett rendelni, hogy úgy a nagykereskedési, mint a detail forgalomban szivarkahüvelyt és szivarkapapírt kizárólag adójeggyel szabályszerűen lezárt eredeti csomagban szabad tartani és árúsítani. A csomagolások tekintetében a 9. § rendelkezései irányadók.
Minthogy azonban a kereskedőknél a törvény életbelépésekor nyilván nagyobb készletek lesznek raktáron, ennélfogva méltányosnak látszik, hogy bár igen rövid, de mégis valamelyes időtartam engedélyeztessék, amely alatt a készletben lévő árút a kereskedők banderoll nélkül még forgalomba hozhatják. Ezen időtartam leteltével, a készletben lévő szivarkahüvely és szivarkapapír után az adót, banderoll alkalmazása révén, le kell fizetni, ha pedig az illető kereskedő a szükséges banderollmennyiséget nem szerezné be, úgy a még meglévő készletet valamely belföldi, szivarkahüvelyt vagy szivarkapapírt előállító ipartelepre kell szállítani, ahol azt szabályszerűen banderollizálják és azután forgalomba hozzák. A pénzügyi hatóság azonban - megbízható cégeknek - megengedheti, hogy készletüket, egyelőre banderoll alkalmazása nélkül, alkalmas raktárhelyiségben, pénzügyi zár és ellenzár alatt tarthassák és a banderollt csak akkor alkalmazzák, ha a szivarkahüvelyt vagy szivarkapapírt belföldi fogyasztás céljaira elszállítják.
Az ellenőrzés hatályos gyakorolhatása érdekében a szivarkahüvelynek és szivarkapapírnak nagykereskedési, valamint detailforgalma egyébként is jövedéki ellenőrzés alá lesz helyezendő.
Minthogy egyes oly kisebb ipartelepeink is vannak, amelyeken a saját gyártmányokat azonnal közvetlen fogyasztóknak adják el, ennélfogva ezt az esetet is szabályozni kellett. Ha valamely ipartelep vállalkozója saját telepén ilyen detaileladással is foglalkozik, köteles lesz ezt bejelenteni és különösen köteles lesz megjelölni azokat a helyiségeket, amelyekben a detailárúsítást gyakorolja.
A 16-27. §-okhoz
Az ezen §-okban foglalt rendelkezések lényegileg azonosak a fogyasztási adótörvényeinkben foglalt vonatkozó rendelkezésekkel és csak a büntető rendelkezések tekintetében annyiban van változás, amennyiben azt a banderollrendszer megkivánja.
A törvény életbelépésének időpontját azért szándékozom 1921. évi junius hó 15. napjával megállapítani, mert az előmunkálatok foganatosítására megfelelő időtartamot kell biztosítani.
