Magyarországon a postai díjmentesség terén a helyzet teljesen tarthatatlan.
Ugyanis a postai díjmentesség nálunk annyira megnőtt, mint sehol másutt.
Nálunk több mint egyharmada a belföldi levelezésünknek (34%) postadíjmentesen szállíttatik, holott ez az arány a művelt nyugati államokban, ahol egyáltalán van még postai díjmentesség, a 10%-ot sem haladja túl.
Ez a túltengő postai díjmentesség nemcsak, hogy a posta pénzügyi egyensúlyát aggasztó mérvben veszélyezteti, hanem azonfelül a visszaélésekre is tág lehetőséget nyujt.
Ezek az okok már régóta megérlelték és az ország mai pénzügyi helyzete mellett immár elodázhatatlanná teszik, hogy a postai díjmentességet kiküszöböljük.
Ugyanis egy legutóbb végzett statisztikai számlálás eredménye szerint évenkint 100 millió koronára tehető az az összeg, amely a postai díjmentességek következtében a postától elvonatik, amely pedig a díjmentesen szállított küldemények érdekében költséges berendezéseket kénytelen fentartani és a díjmentes küldemények kezelésével, szállításával és kézbesítésével ellenszolgáltatás nélkül oly teljesítményeket kénytelen végezni, amelyek jövedelmezőségét hátrányosan befolyásolják, illetve amelyek forgalmát csak növelik, anélkül, hogy ezzel szemben megfelelő bevételt is nyujtanának.
Ezért a kormány arra az elhatározásra jutott, hogy tekintettel az ország súlyos anyagi helyzetére is, mely hasonló kedvezményeket nem tűr meg, továbbá tekintettel arra is, hogy a postai díjmentességeket más országokban is, így pl. legutóbb Németországban eltörülték (Német-Ausztriában pedig a postai díjmentesség eltörlésével szintén foglalkoznak), a postai díjmentességeket szintén eltörli, amit nemcsak a budgetaris okokból, hanem azért is tart szükségesnek, mert egyrészt a visszaéléseket csakis ezzel a gyökeres intézkedésekkel lehet kiirtani, másrészt pedig ettől az intézkedéstől a túltengő bürokratikus levelezés és irka-firka csökkenését is várja.
Mindezek megvalósítását célozza a jelen törvényjavaslat, amelynek §-aihoz a következő közelebbi indokolást fűzzük:
Ami a törvényes rendelkezésekre való utalást illeti, meg kell jegyezni, hogy ez az utalás nem az abszolutisztikus időkből eredő, 1865. évi október hó 2-iki postadíjmentességi patensre (Gesetz über die gebührenfreie Benützung der Postanstalt) céloz, amely nálunk nem törvény, de még jogforrásnak sem tekinthető, noha postai díjmentességi szabályzatuknak valósággal ma is alapja, hanem mindazokra a magyar törvényekre, amelyek postadíjmentességeket engedélyeztek.
Ily alapon, tudniillik törvény útján nyertek postai díjmentességet:
a kereskedelmi- és iparkamarák,
a magyar földhitelintézet,
a kisbirtokosok országos földhitelintézete,
a vízszabályozó társulatok,
az országos központi hitelszövetkezet,
az osztrák-magyar bank,
a gazdasági munkás- és cselédsegélypénztár,
az öntőző társulatok,
az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár,
a kerületi munkásbiztosító pénztárak,
a vállalati és magánegyesületi betegsegélyző pénztárak,
a földhitelintézetek országos szövetsége stb. stb.
Ez okból a jelen törvényben ki kellett mondani, hogy mindazok a törvényes rendelkezések, amelyek postai díjmentességet állapítanak meg, a jelen törvény életbelépésével hatályukat vesztik.
A posta-, távirda- és távbeszélő szolgálati postaküldemények díjmentességét azért tartottuk fenn, mert aligha volna indokolható, hogy a posta önmagának fizessen postadíjakat szolgálati küldeményei után, amely postadíjakat felesleges lenne egy oldalon kiadásban, más oldalon bevételben szerepeltetnie.
A nemzetközi postaszerződésben megállapított díjmentességeket, amelyek ezidőszerint a postaszolgálati (nem egyszersmind távirda és távbeszélő szolgálati) ügyekben a postaigazgatásoknak egymásközti és a nemzetközi postairodával váltott és a postahivataloknak egymásközti levelezésére, továbbá a hadifoglyok és hadifogolytudósító irodák által feladott és a nekik szóló bizonyos küldeményekre terjednek ki, fenn kellett tartani, mert az e részben fennálló határozatokon a legutóbb Madridban tartott nemzetközi postakongresszus sem tett változtatást vagyis ezeket a díjmentességeket a világpostaegyesület területén továbbra is fentartotta.
Hogy pedig postai díjmentességeknek a jövőben való adományozásának még a lehetősége is kizárassék, ki kellett mondani, hogy a törvény életbelépése után postai díjmentességet egyáltalán nem lehet engedélyezni.
Nehogy a megszűnt díjmentességekért az államkincstár ellen netán kártérítési igények támasztassanak, illetve ily igényeknek hely adassék, ki kellett mondani, hogy a postai díjmentesség megszűnése alapján az államkincstár ellen semmiféle kártérítési vagy más követelést nem lehet támasztani.
A törvény életbelépése napjául, folyó évi ..... hó ..... azért tettük, hogy az érdekelteknek a díjkötelezettségre való átmenetre és az új állapothoz képest való berendezkedésre megfelelő időt nyujtsunk.
A törvény végrehajtásával a m. kir. kereskedelemügyi miniszter bízandó meg, akinek tárcája körébe a posta tartozik, aki azonban, tekintve e kérdés pénzügyi természetét, a m. kir. pénzügyminiszterrel egyetértőleg intézkedik.
A további intézkedéseket a végrehajtási rendelet fogja tartalmazni, melynek főbb szempontjai közül máris jelezzük, hogy a törvény életbelépése után az állami költségvetésből fentartott hatóságok és hivatalok postaküldeményei is díjkötelesek lesznek.
Ezeknek a postaküldeményeknek a bérmentesítésére azonban nem a rendes postabélyegek fognak használtatni, hanem e célra „hivatalos” postabélyegek fognak kibocsáttatni, amelyeket a postahivatalok a jogosult hatóságoknak és hivataloknak készpénzfizetés nélkül fognak kiszolgáltatni.
A kiszolgáltatott „hivatalos” postabélyegek névértéke az illető miniszteri tárcának, amelyhez a kérdéses hatóság és hivatal tartozik, fog terhére íratni és a posta-, távirda- és távbeszélő címnek könyvi keresztülvezetés útján fog megtérülni.
„Hivatalos” postabélyegek használata a felesleges levelezés és a visszaélések kiküszöbölésén, valamint a kellő ellenőrizhetésen kívül, azt a célt is fogja szolgálni, hogy a posta valóságos jövedelme kimutatható lesz.
