1. § A védjegyek oltalmáról szóló 1890:II. tc. 15. §-a következőképen módosíttatik:
Minden egyes védjegy lajstromozásáért 200 K díjat kell fizetni. Ennek az összegnek 75%-a a lajstromozást foganatosító kereskedelmi és iparkamara pénztárát, 25%-a pedig a központi védjegylajstromot vezető kereskedelemügyi minisztérium (szabadalmi bíróság) pénztárát illeti.
2. § Ipari célú jogképes egyesülések - ideértve ipari tevékenységükben az államkincstárt és a többi közjogi személyeket is - még ha az árúk előállítására, vagy forgalomba helyezésére berendezett vállalatuk nincs is, lajstromozás végett oly védjegyeket is jelenthetnek be, amelyeket tagjaik saját vállalataik árúinak megjelölésére használni jogosultak (együttes védjegy, kollektiv védjegy).
Az együttes védjegyre a védjegytörvényeknek a védjegyre vonatkozó szabályait az alábbi 3-6. §-okból folyó eltérésekkel kell alkalmazni.
3. § Az együttes védjegyet bejelentő egyesülésnek alapszabályait (illetőleg társasági szerződését vagy szabályzatát) a m. kir. szabadalmi bíróságnál és az illetékes kereskedelmi és iparkamaránál be kell mutatni. Az alapszabályokban meg kell jelölni: az egyesülés nevét, székhelyét, célját és képviseletének módját, valamint azt, hogy az együttes védjegyet kik és milyen feltételek mellett használhatják; továbbá, hogy a tagtól a védjegy használatát mily okból lehet megvonni és végül, hogy a tagokat védjegybirtoklás esetében mily jogok illetik és mily kötelezettségek terhelik. Az alapszabályoknak minden későbbi változtatását a szabadalmi bíróságnál és a kereskedelmi és iparkamaránál szintén be kell jelenteni. Az alapszabályokat mindenki megtekintheti.
Az együttes védjegy lajstromozása szabadjelzés (1890:II. tc. 3. §-ának 3. pontja) okából akkor nem tagadható meg, ha az árúk megjelöléseként oly vállalkozók körében volt általánosan ismeretes, kik a bejelentő egyesülésnek tagjai.
Az együttes védjegy bejelentésének és lajstromozásának díja az 1. §-ban megállapított összeg ötszöröse.
A lajstromban az együttes védjegyet kifejezetten, mint ilyent kell megjelölni.
4. § Az együttes védjegy bejelentésén és belajstromozásán alapuló jogot átruházni nem lehet.
5. § Az együttes védjegyet az 1890:II. tc. 21. §-ában, valamint az 1895:XLI. tc. 3. és 4. §-ában felsorolt eseteken felül - még pedig bárkinek kérelmére - törölni kell, ha az egyesülés megszünt, vagy ha az egyesülés eltűrte, hogy az együttes védjegyet jogosulatlanul használják.
A vállalat megszűnése okából az együttes védjegyet nem lehet törölni.
6. § Az együttes védjegy bitorlásából kifolyólag megindított eljárás során megállapított jogok kiterjednek az egyes tagnak okozott kár megtérítésére is.
7. § Az 1895:XLI. tc. 8. és 9. §-a hatályon kívül helyeztetik és helyükbe a következő szöveg lép:
Aki kizárólagos használati jogot mást illető védjeggyel jogtalanul ellátott árút, ezt tudva forgalomba hoz, vagy árúsít, úgyszintén aki valamely védjegyet ily célból utánoz, az, amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, vétséget követ el s hat hónapig terjedhető fogházzal és ötszáz koronától húszezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
A mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetést behajthatatlansága esetében helyettesítő szabadságvesztésbüntetés tartama egy évet nem haladhat túl.
A jelen § rendelkezéseit kell alkalmazni azok ellen is, akik belföldi termelő, iparos vagy kereskedő nevével, cégével, címerével vagy üzletének elnevezésével jogtalanul megjelölt árúkat - ezt tudva - forgalomba hoznak, vagy árúsítanak, továbbá azok ellen, akik ily célból a felsorolt jelzéseket tudva előállítják.
8. § A jelen törvény 7. §-ában meghatározott vétségek tekintetében az eljárás a kir. járásbíróságok hatáskörébe tartozik.
9. § Ezt a törvényt a kereskedelemügyi m. kir. miniszter és a m. kir. igazságügyminiszter hajtja végre s annak életbeléptetése iránt a kereskedelemügyi m. kir. miniszter rendeleti úton intézkedik.
