A világháború kitörésekor a magyar szent korona országait terhelő államadósság, amelyben a tisztán koronaértékre szóló adósságokon felül a volt osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságoknak és országoknak részben ércpénzben fizetett évi 58.339,339 korona 52 fillér államadóssági járuléknak 1,348.886,462 korona 89 fillért kitevő (498.774,566 korona 47 fillér ércpénzben) tőke összege, a 634 millió aranyforint névértékű 4%-os arany járadékkölcsön, a vagylagosan koronára és külföldi értékekre is szóló, összesen 942.624,000 korona névértékű járadék- és törlesztéses kölcsönök, a 150.000,000 németbirodalmi márka névértékű pénztárjegyek és végül az egyes vasutak megváltása koronában, aranyban vagy ezüstben fizetendő évi járulékoknak tőkeösszege is benne foglaltatik, az aranyértéket és külföldi értékeket minden esetben érmeparitás szerint számítva kerek összegben összesen 8 milliárd 330 millió koronát ért el.
A világháború kitörése óta 1918. évi október hó 31-ig a magyar szent korona országainak államadóssága mintegy 30,888.000,000 koronával, 1,445.806,500 márkával, 15.750,000 hollandi forinttal, 1.517,000 svéd koronával és 7.882,500 dán koronával emelkedett. Az 1918. évi október hó 31-étől 1920. évi december hó végéig pedig mintegy 22,787.500,000 korona, 2.003,000 dollár és 200,000 font sterling új magyar államadósság vétetett fel. A háború alatt felvett külföldi kölcsönök közül a svéd és dán kölcsönök teljes egészükben megszüntek, a hollandi forint kölcsön visszafizetése pedig rendezés alatt áll.
Az első bekezdésben említett adósságok felosztása az 1920. évi június hó 4. napján a Trianonban kötött békeszerződés 186. Cikkének és e cikk függelékének rendelkezései alapján fog megtörténni. A második bekezdésben említett adósságokra nézve a békeszerződés 188. és 189. Cikkének rendelkezései irányadók.
A trianoni békeszerződés folytán területének több mint kétharmadától és gazdasági segélyforrásainak legnagyobb részétől megfosztott Csonka-Magyarország pénzügyi terheinek könnyítése céljából és tekintettel azokra a törvényhozási intézkedésekre, amelyek egyéb vagyontárgyakat is vagyonváltság alá vontak, a törvényhozás ezekre az államadósságokra a következő rendelkezéseket állapítja meg:
1. § Természetes és jogi személyek, valamint jogi személyiséggel fel nem ruházott vagyonközösségek a tulajdonukban lévő magyar államadóssági címletek névértéke után általában 20%, az 1914. évi július hó 28. napja után kibocsátott 50 és 100 korona névértékű címletek után pedig 15% vagyonváltságot tartoznak leróni.
Az 1914. évi július hó 28. napja előtt kibocsátott magyar államadóssági címletek után a vagyonváltságot a címletek névértéke 20%-ának megfelelő mennyiségnek természetben való beszolgáltatása útján kell leróni. A váltságotlerovó köteles minden egyes értékpapírnemre nézve külön a tulajdonát alkotó címletek névértéke egyötöd részének megfelelő mennyiséget az állampénztárba vagy a pénzügyminiszter által megjelölendő pénztárba természetben beszolgáltatni. A vagyonváltság azonban a címleteknek természetben való beszolgáltatása helyett készpénzben való fizetés útján is leróható. A 20%-os vagyonváltságnak lerovása után a fél tulajdonában maradó államadóssági címletek megfelelő megjelöléssel látandók el.
Az 1914. évi július hó 28. napja után kibocsátott magyar államadóssági címletek után az államkincstár a vagyonváltságot akként szedi be, hogy minden egyes címlet névértéke a jelen törvény erejénél fogva a névérték egyötödével, illetőleg 15%-ával csökken.
Az Osztrák-magyar bank által kibocsátott bankjegyek felülbélyegzése alkalmával államkölcsönként visszatartott összegekről kiállított Pénztári Elismervények nem esnek az előző bekezdésben megállapított vagyonváltság alá.
A jelen § intézkedéseinek végrehajtásához szükséges szabályokat, ideértve az azokkal kapcsolatos magánjogi viszonyok rendezését is, a minisztérium rendelettel állapíthatja meg; a minisztérium a jelen § intézkedéseinek kijátszására irányuló vagy annak veszélyeztetésére alkalmas cselekményeket rendelettel jövedéki kihágásnak nyilváníthatja és az idevonatkozó anyagi és eljárási szabályokat ugyancsak rendeleti úton állapíthatja meg.
Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a vagyonváltságnak lerovásával kapcsolatban vagy attól függetlenül az államadóssági címleteket, vagy azoknak egy részét bevonhassa és azok helyett vagy új címleteket adhasson, vagy a címletadósságot a címlettulajdonosok hozzájárulásával egészben vagy részben könyvadóssággá alakíthassa át.
Felhatalmaztatik végül a pénzügyminiszter arra is, hogy mindazon esetekben, amelyekben a jelen törvény hatálya alá eső háborús államadóssági címletek a 3. és 4. §-okban foglaltak szerint vagyonváltság alól mentesek, vagy pedig a vagyonváltság kézizálogkölcsön fennállása folytán a 2. §-ban foglaltakhoz képest nem a címletek teljes névértéke után rovandó le és amennyiben a címletek nem cseréltetnek ki új cimletekre, úgy a címletek névértékének 20%-a, vagy 15%-a, illetőleg kézizálogkölcsönnel terhelt címletek esetében a 20%, vagy 15% és a tényleg fizetendő vagyonváltság közötti különbözet erejéig könyvadósságot vállalhasson vagy pedig más kötelezvényt adhasson.
2. § Ha a váltságkötelesnek az 1. § első bekezdés szerint vagyonváltság alá eső államadóssági címleteit valamely pénzintézettől az 1921. évi január hó 1. napját megelőzően felvett kézizálogkölcsön terheli, úgy az ily címletek után a vagyonváltságot csak azon összeg után kell leróni, amivel a címletek névértéke a zálogkölcsön összegét meghaladja; ebből a szempontból a kézizálogkölcsön még fennálló tőkéje és legfeljebb évi 5%-os kamata jöhet figyelembe. A vagyonváltságot ebben az esetben is a váltság alapjául szolgáló összeg után az 1. §-ban foglaltakhoz képest kell leróni.
Pénzintézetek azoktól a címlettulajdonosoktól, akiknek a 9390/1920. M. E. számú rendelet 11. §-a értelmében megjelöléssel ellátott hadikölcsöncímleteit az 1921. évi január hó 1. napja előtt nyujtott kézizálogkölcsön terheli, az 1925. év végéig a kézizálogkölcsön visszafizetését per útján nem követelhetik és eddig az időpontig a kézizálogul szolgáló címleteket átverés útján vagy az 1875. évi XXXVII. 305. és 306. §-aiban meghatározott más módon el nem adhatják, azonban a kézizálogkölcsönül szolgáló címletek kamatait a szerződéses tőketörlesztésre és legfeljebb évi 5% kamat kielégítésére igénybe vehetik.
Ha a jelen § első bekezdésében említett kézizálogkölcsön biztosítékául az 1. § első bekezdése szerint vagyonváltság alá eső államadóssági címleteken felül egyéb kézizálog vagy jelzálog is szolgál, azt, hogy a kölcsönből a vagyonváltság szempontjából mily rész esik az államadóssági címletekre, általános érvényű rendelkezéssel, vagy esetről-esetre az Országos Pénzügyi Tanács állapítja meg.
3. § A közalapok és közalapítványok, gyámpénztárak és gyámpénztári tartalékalapok, közművelődési és közjótékonysági intézmények, egyházi és kegyes alapok, kényszertársulatok, valamint a nyugdíjintézetek tulajdonát alkotó, a 9930/1920. M. E. számú rendelet 2. §-a értelmében megjelölt, 1914. évi július hó 28. napja előtt kibocsátott magyar államadóssági címletek, valamint a felsoroltak tulajdonát alkotó és a 9390/1920. M. E. számú rendelet 11. § értelmében ilyenek gyanánt megjelölt magyar háborús államadóssági címletek nem esnek az 1. § szerinti vagyonváltság alá.
A felsorolt jogi személyeknek, alapoknak, alapítványoknak és intézményeknek az előbbi bekezdésben körülírt magyar háborús államadóssági címleteik helyett ugyanoly névértékében évi 5%-kal kamatozó törlesztéses állami kölcsönkötvények adandók. Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy erre a célra, a törvényhozás által megállapítandó egyéb célokra, valamint az ingatlanok a vagyonváltságának folyóvá tétele végett a vagyonváltsággal terhelt ingatlanokon az azokra kivetendő vagyonváltság erejéig jelzálogilag biztosítandó évi 5%-kal kamatozó törlesztéses állami kölcsönkötvényeket bocsáthasson ki s az ezen kötvények kibocsátásának módozatait rendeletben állapíthassa meg. Azt, hogy mily összegű ily kötvények bocsáthatók ki évenkint, a költségvetési (felhatalmazási) törvény állapítja meg. Ugyanily 5%-kal kamatozó kölcsönkötvényeket adhat a pénzügyminiszter az Országos Pénzügyi Tanács meghallgatásával megállapítandó mértékben és módon közalapoknak és közalapítványoknak az 1921. évi április hó 1. napja előtt volt egyéb magyar államadóssági címleteik helyett is.
4. § Olyan részvénytársaságok és szövetkezetek, amelyek az 1921. évi XV. tc. II. fejezete szerint a vagyonváltság alanyai, a 9930/1920. M. E. számú rendelet 2. §-a értelmében megjelölt 1914. évi július hó 28. napja előtt kibocsátott államadóssági címleteik tekintetében mentesek az 1. § értelmében lerovandó vagyonváltság alól, ha a címleteket még az 1921. évi január hó 1. napja előtt tulajdonjogilag megszerezték és azóta állandóan tulajdonukban tartják, továbbá azon háborús magyar államadóssági címleteik tekintetében, amelyek a 9390/1920. M. E. sz. rendelet 11. §-a értelmében tulajdonuk gyanánt megjelöléssel láttattak el, részvénytársaságoknak és szövetkezeteknek az új háborús magyar államadóssági címletei közül azonban a 6%-os és az 5 1/2%-os címletek az 1925. év végéig lekötött, 5%-kal kamatozó könyvadóssággá alakíthatók át vagy helyettük ugyanoly névértékben a 3. § értelmében kibocsátandó évi 5%-kal kamatozó törlesztéses állami kölcsönkötvények adhatók, melyek az 1925. év végéig forgalomba nem hozhatók.
Külön törvény alapján alakult pénzintézetek, úgyszintén hadikölcsönbiztosítások kötésével foglalkozó intézetek hadikölcsönállománya tekintetében a pénzügyminiszter az Országos Pénzügyi Tanács meghallgatásával a jelen törvény rendelkezéseitől eltérően is intézkedhetik.
5. § A Csonka-Magyarországot terhelő azokra az államadósságokra nézve, amelyek tekintetében az eredeti feltételek szerint a címlettulajdonosoknak felmondási jog volt biztosítva, a felmondási jogot legalább is az 1925. év végéig gyakorolni nem lehet. Azoknak az államadósságoknak a visszatérítése, amelyek visszafizetése akár felmondás következtében, akár más okból esedékessé vált, vagy az 1925. év végéig esedékessé fog válni, az 1925. év végéig nem követelhető.
A pénzügyminiszter egyebekben rendelettel állapíthatja meg a már esedékessé vált az 1925. év végéig esedékessé váló vagy felmondható magyar államadósságok felmondásának és visszafizetésének időpontját és módját.
A pénzügyminiszternek a tőkevisszafizetés tekintetében eddig tett intézkedései jóváhagyatnak.
A pénzügyminiszter a jelen §-ban tárgyalt magyar államadósságokat akár egészben, akár részben az általa megállapítandó módon és időpontban az 1925. év vége előtt is visszafizetheti.
6. § Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az 1914. évi julius hó 28. napjáig bezárólag kibocsátott azon magyar államadóssági címletek tekintetében, melyek a békeszerződést aláíró szövetséges és társult hatalmak vagy állampolgáraiknak birtokában vannak, a Jóvátételi Bizottsággal megállapodást létesíthessen.
A pénzügyminiszter felhatalmaztatik arra, hogy a semleges és a Magyarországgal szövetséges viszonyban volt államok vagy állampolgáraik tulajdonában levő magyar államadóssági címletek tekintetében, valamint a jelen törvény 5. §-ában szabályozott kérdések tárgyában mind a semleges és Magyarországgal szövetséges viszonyban volt államok kormányaival, mind a Jóvátételi Bizottsággal és az érdekelt külföldi pénzcsoportokkal megállapodásokat létesíthessen.
A pénzügyminiszter a jelen §-ban nyert felhatalmazás alapján létesített megállapodásokról a nemzetgyűlésnek utólag jelentést tenni köteles.
7. § Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az Osztrák-magyar bank által kibocsátott bankjegyek felülbélyegzése alkalmával államkölcsönként visszatartott összegekről kiállított és egyenként 1000 koronát meg nem haladó összegű Pénztári Elismervényeket, különösen méltánylandó esetekben pedig az 1000 koronát meghaladó összegű Pénztári Elismervényeket is legfeljebb 1000 korona részösszeg erejéig jelen törvény életbe lépte után azonnal visszafizethesse, vagy összegüket az ily elismervények tulajdonosai netán hátralékos köztartozásainak törlesztésére használhassa fel.
Az ily Pénztári Elismervények visszafizetése tekintetében a pénzügyminiszter által eddig tett kivételes intézkedések jóváhagyatnak.
A m. kir. minisztérium 1700/1920. M. E. számú rendeletének az 1920. évi III. tc. 1. §-ában jóváhagyott az a rendelkezése, hogy az államkölcsönként visszatartott összegek után évi 4% kamatok fizettessenek, hatályon kívül helyeztetik, minélfogva a visszatartott összegek után kamatok a jelen törvény életbeléptét megelőző időre sem fizetendők.
Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az államkölcsönként visszatartott összegekről kiállított azokért a Pénztári Elismervényekért, amelyek sem visszafizetésre nem kerülnek, sem a földbirtok helyesebb megosztását szabályozó rendelkezésekről szóló 1920. évi XXXVI. tc. 80. §-ának első bekezdésében foglaltakhoz képest földvásárlásra nem fordíttatnak, a Pénztári Elismervények névértékének erejéig sorsolás alá eső kamatozatlan nyereménykölcsön-kötvényeket adhasson cserébe. A nyereménykölcsön-kötvényeket százzal osztható összegre szóló címletekben kell kiadni olyképen, hogy a 100 koronán aluli összegeket csak akkor kell figyelembe venni, ha készpénzfizetés útján 100 koronára egészíttetnek ki. E nyereménykölcsönkötvények legfeljebb 60 év alatt fognak sorsolás útján részben nyereménnyel, részben legalább teljes névértékükben visszafizettettni; az erre a célra szükséges összeget a költségvetésbe évenkint fel kell venni.
A nyereménykötvények kibocsátására vonatkozó egyéb feltételeket a pénzügyminiszter rendeletben állapítja meg.
Az ezen § alapján tett intézkedésekről a pénzügyminiszter a nemzetgyűlésnek jelentést köteles tenni.
8. § A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy mindaddig, amíg a békeszerződés végrehajtásakép a Jóvátételi Bizottság nem döntött végérvényesen a háború előtti magyar államadósságok felosztására nézve, ezen államadósságok tekintetében, akárkinek birtokában vannak a címletek, az Országos Pénzügyi Tanács meghallgatásával megállapíthassa a kamat fizetésének és az esedékessé vált, úgyszintén a jövőben esedékessé váló tőke fizetésének feltételeit és módozatait. A pénzügyminiszternek e tekintetben eddig tett intézkedései jóváhagyatnak és felhatalmaztatik arra is, hogy tett intézkedéseket az Országos Pénzügyi Tanács meghallgatásával a szükséghez képest módosíthassa vagy kiegészíthesse.
9. § A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy addig, amíg az 1914. évi július hó 28. napja után kibocsátott magyar államadóssági kölcsönök tekintetében a békeszerződés végrehajtásának során végleges rendezés nem történik, az Országos Pénzügyi Tanács meghallgatásával rendeletben állapíthassa meg, hogy ezeknek a kölcsönöknek a címletei közül mely címletek és mily módon igazolt címletek után és kiknek fizeti Csonka-Magyarország a kamatokat. A pénzügyminiszter részéről e tekintetben, valamint a minisztérium és a pénzügyminiszter részéről a magyar háborús államadósság nosztrifikálásának előkészítése tárgyában eddig tett intézkedések jóváhagyatnak és felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a tett intézkedéseket az Országos Pénzügyi Tanács meghallgatásával a szükséghez képest módosíthassa vagy kiegészíthesse.
10. § Felhatalmazást nyer a pénzügyminiszter, hogy a magyar államnak az Osztrák-magyar banknál fennálló tartozásai tekintetében, továbbá a magyar államadóssági címletekre az Osztrák-magyar bank nyújtott kézizálogkölcsönök rendezése tárgyában mind az Osztrák-magyar bank vezetőségével, mind az Osztrák-magyar bank felszámolására kirendelt felszámolókkal megállapodásokat létesíthessen.
11. § Természetes személyek, akik a jelen törvény hatályba lépte után megalkotandó törvény alapján vagyonváltságot kötelesek fizetni, a vagyonváltság ama részének legfeljebb felét, amelyet halasztás igénybe vétele nélkül egyszerre fizetnek le, az 1914. évi július hó 28. napja után kibocsátott és a 9390/1920. M. E. számú rendelet 11. §-a alapján megjelöléssel ellátott magyar államadóssági címletekkel, ezeknek a jelen törvény 1. §-ában megállapított vagyonváltság összegével nem csökkentett névértékében róhatják le, ha a hadikölcsöncímleteket eredeti jegyzés útján szerezték, vagy örökösödés avagy ajándékozás útján oly személyektől háramlottak reájuk, aki a hadikölcsöntörvényeket maga jegyezte és akihez az 1920. évi XXXIV. tc. 88. §-a első bekezdésének 1. vagy 2. pontjában körülírt viszonyban állanak. Az Országos Pénzügyi Tanács méltányos esetekben a fizetendő vagyonváltság felét meghaladó összegnek hadikölcsöncímletekben való lerovását is megengedheti.
12. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe. Végrehajtásával az 1. § ötödik bekezdésében foglaltakra nézve a minisztérium, egyebekben a pénzügyminiszter bizatik meg.
