1. § A bűntettekről és vétségekről szóló büntetőtörvénykönyvnek (1878:V. törvénycikk=Btk.) 216., 356., 380., 383., 402., 403., 415., 421., 430., 462. és 469. §-ában, továbbá a kihágásokról szóló büntetőtörvénykönyvnek (1879:XL. törvénycikk=Kbtk.) 127. §-ában, végül a büntetőtörvénykönyvek és a bűnvádi perrendtartás kiegészítéséről és módosításáról szóló 1908:XXXVI. tc. (Bn.) 40., 42., 48., 49. és 51. §-ában értékhatárul megállapított összegek a tízszeresükre emeltetnek fel.
Ugyancsak tízszeresre emeltetetnek fel az 1879:XXXI. törvénycikkben foglalt erdőtörvény 69., 73. és 74. §-ában, valamint a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló 1894:XII. tc. 93., 94. és 97. §-ában megállapított értékhatárok. Érintetlenül marad azonban az 1894:XII. tc. 93. §-ának a) pontjában foglalt az a rendelkezés, mely szerint a bemászás útján elkövetett lopás csak abban az esetben kihágás, ha a lopott dolog értéke hatvan koronát meg nem halad, ellenkező esetben az ily lopás bűntetté minősül.
2. § Tízszeresre emeltetik fel a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896:XXXIII. tc. (Bp.) 532. §-ában a büntetőparancs kibocsátásának feltételéül megállapított kétszáz korona értékhatár, és a Bp. 547. §-ában a kir. járásbíróság ítélete ellen használható fellebbezés korlátozása tekintetében megállapított ötven korona értékhatár is.
3. § A rendőri büntető eljárás tekintetében:
kétszáz koronára emeltetik fel a községi bíróságnak a mezőrendőri és az erdei kihágásokra vonatkozó rendőri büntetőbírósági hatáskörére nézve megállapított negyven korona értékhatár (1901:XX. tc. 14. §);
tízszeresre emeltetik fel a büntetőparancs kibocsátásának feltétlenül megállapított harminc korona értékhatár (1901:XX. tc. 17. §), továbbá a rendőri büntetőbíróság első- és másodfokú ítélete ellen használható fellebbezés korlátozása tekintetében megállapított öt, illetve harminc korona értékhatár, végül a kihágásból eredő kártérítési követelésnek a rendőri büntető eljárás során érvényesítésére nézve megszabott száz korona értékhatár.
4. § A Btk. 26. §-ában, valamint „Második része” egyes rendelkezéseiben, úgyszintén az 1920. év előtt alkotott egyes törvények büntető rendelkezéseiben bűntettekre és vétségekre megállapított pénzbüntetések legkisebb és legmagasabb összege a tízszeresére emeltetik fel.
Ugyancsak tízszeresre emeltetik fel a Kbtk. 16. és 17. §-ában, valamint „Második része” egyes rendelkezéseiben, úgyszintén egyéb törvényekben vagy a Kbtk. 1. §-a alapján kiadott miniszteri rendeletben vagy szabályrendeletben, továbbá a Budapest fővárosi rendőrségről szóló 1881:XXI. tc. 8. §-ában és az annak alapján kiadott rendeletben foglalt egyes büntető rendelkezésekben kihágásokra megállapított pénzbüntetésnek legkisebb és legmagasabb összege.
Tízszeresre emeltetik fel továbbá a polgári bíróságok hatáskörébe tartozó vétségekre (kereskedelmi vétségekre, a szerzői jog bitorlásának vétségére), úgyszintén az erdőrendészeti áthágásokra (1879:XXXI. tc. Első cím IV. fejezet) megállapított, valamint a büntető vagy a polgári peres és perenkívüli vagy a közigazgatási eljárás folyamán büntetésként vagy rendbüntetésűl kiszabható pénzbüntetésnek vagy pénzbírságnak, úgyszintén a fegyelmi büntetésül kiszabható pénzbüntetésnek vagy pénzbírságnak legkisebb és legmagasabb összege.
Ezek a rendelkezések nem érintik a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott 1916:IV. tc. 6. §-ában és az ennek alapján kiadott rendeletekben megállapított pénzbüntetést. Nem érintik továbbá azokat a jogszabályokat, melyek szerint az egyes esetben kiszabandó pénzbüntetés vagy pénzbírság összege százalékban vagy hányadban van kifejezve, vagy a kártól vagy a jogtalan nyereségtől függ, - úgyszintén nem érintik a jövedéki kihágásokra megállapított pénzbüntetéseket és pénzbírságokat sem.
5. § A Btk. 53. §-ának 1. és 2. bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
A pénzbüntetés minden egyénre nézve külön állapítandó meg. Az itéletben meghatározandó egyszersmind a szabadságvesztésbüntetés tartama is, melyre a pénzbüntetés - ennek behajthatatlansága esetében átváltoztatandó. Ezen meghatározásnál húsz koronától kétszáz koronáig terjedő összeg helyett egy nap számítható.
A pénzbüntetést helyettesítő szabadságvesztésbüntetés tartama azonban vétségnél egy évet, büntettnél két évet nem haladhat túl, s a pénzbüntetést, ha főbüntetésül szabták ki, fogházra, egyébként pedig olyan nemű szabadságvesztésbüntetésre kell átváltoztatni, amilyenben a főbüntetést szabták ki.
6. § A Kbtk. 22. §-ának 2. és 3. bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
A pénzbüntetésnek elzárásra átváltoztatásánál húsz koronát felül nem haladó pénzbüntetés helyett tizenkét óránál hosszabb ideig tartó elzárás nem állapítható meg.
Ha a pénzbüntetés húsz koronát meghalad, húsz koronától kétszáz koronáig terjedő összeg helyett egy-egy napi elzárás állapítható meg.
7. § A kihágásokra főbüntetésként kiszabott, úgyszintén a rendbüntetésként kirótt pénzbüntetést helyettesítő elzárás nem haladhat túl
Hatvan napot, ha a pénzbüntetést törvény,
tizenöt napot, ha miniszteri rendelet,
öt napot, ha a törvényhatósági szabályrendelet,
három napot, ha városi szabályrendelet állapítja meg.
8. § A bíróság a pénzbüntetés összegét, valamint azt az összeget, amely helyett a pénzbüntetés behajthatatlansága esetében egy napi szabadságvesztésbüntetést állapít meg, az elitélt egyéniségének, vagyoni és kereseti viszonyainak figyelembevételével úgy határozza meg, hogy az elítéltet a pénzbüntetés lefizetésére indítsa.
9. § Egyes törvényeknek azok a rendelkezései, amelyek a behajthatatlan pénzbüntetésnek szabadságvesztésbüntetésre átváltoztatása tekintetében a jelen törvénytől eltérő szabályokat állapítanak meg (v. ö. különösen 1879:XXXI. tc. 77. §, 1894:XII. tc. 114. §, 1896:XXXIII. tc. 12. §, 1911:I. tc. 791. §, 1920:XV. tc. 5. §) - ide nem értve a jövedéki kihágások tekintetében irányadó 1909:XI. tc. 99. §-át - hatályukat vesztik és e rendelkezések helyett a jelen törvény 5-8. §-aiban megállapított szabályokat kell alkalmazni.
10. § Az 1894:XII. tc. 109., illetőleg 111. §-a alapján követelhető kárdíj és hajtópénz tekintetében az 1879:XXXI. törvénycikkbe foglalt erdőtörvény 85. §-ának első és második bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy az árszabályzatot a közigazgatási bizottság a vármegyei m. kir. gazdasági felügyelővel egyetértve állapítja meg.
A jelen szakasz első bekezdésében említett árszabályzat közhírrétételéig a kárdíjat és a hajtópénz az 1894:XII. tc. 110. és 111. §-ában megszabott összegek tízszeresében kell megállapítani. Az árszabályzat közhírrététele után az árszabályzatban megállapított értékek lesznek irányadók.
11. § Felhatalmaztatik a minisztérium, hogy a jelen törvény 1-3. §-ában említett értékhatárokat, valamint a pénzbüntetésnek és a pénzbírságnak a jelen törvényben ideiglenesen felemelt legkisebb és legmagasabb összegét a pénz értékének tartós javulása esetében rendelettel megfelelően lejebb szállíthassa és ezzel egyidejűleg a pénzbüntetés átváltoztatásának kulcsát (5. és 6. §) aránylagosan megváltoztathassa.
12. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe.
Hogy a jelen törvény életbelépésekor folyamatban levő ügyekben az 1. §-nak, valamint a 4-9. §-oknak rendelkezéseit mennyiben lehet alkalmazni, arra nézve a Btk. 2. §-a irányadó. A jelen törvény többi rendelkezéseit az életbelépésekor folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell.
