1. § A büntetőbíróságok szervezetének és a bűnvádi perrendtartásnak szabályai ideiglenesen az alábbi szakaszokban foglalt rendelkezések értelmében módosulnak.
2. § Bűnvádi ügyekben a kir. törvényszék elsőfokon mint egyesbíróság jár el és határoz, ha a vád tárgya:
1. a testi sértésnek az 1878:V. tc. (Btk.) 302. §-ának első bekezdése alá eső bűntette vagy második bekezdése alá eső vétsége vagy bűntette;
2. a lopásnak az 1908:XXXVI. tc. 49. §-a első bekezdésének első mondata alá eső bűntette és az ily lopással kapcsolatos orgazdaság bűntette;
3. a sikkasztásnak a Btk. 358. vagy 359. §-a alá eső bűntette és az ily sikkasztással kapcsolatos orgazdaság bűntette;
4. a csalásnak a Btk. 380. §-a és 381. §-ának 3. pontja alá eső bűntette;
5. az 1-4. pontokban felsorolt valamely bűncselekményre vonatkozóan elkövetett bűnpártolás.
3. § A kir. törvényszéknél egyesbíróságként eljáró ítélőbírákat a kir. törvényszék elnöke vagy helyettese jelöli ki.
Abban a kérdésben, hogy valamely ügyben az eljárás a kir. törvényszéknek egyesbírája vagy tanácsa elé tartozik-e, a kir. törvényszék tanácsának határozata az egyesbíróra kötelező. Az egyesbírónak vagy a törvényszék tanácsának ily kérdésben hozott határozata ellen külön perorvoslatnak nincs helye.
Az eljárás érvényét nem érinti az a körülmény, ha a törvényszék háromtagú tanácsa jár el oly ügyben, amelynek elintézését a jelen törvény egyesbíró elé utalja.
4. § Ha a kir. ítélőtábla vagy a kir. Kúria új eljárást rendel el, az új eljárást a kir. törvényszék tanácsára bízhatja oly ügyben is, amelyben az elsőfokon egyesbíró járt el.
Újrafelvétel esetében az eljárás a kir. törvényszék háromtagú tanácsa elé tartozik abban az esetben is, ha az alapperben egyesbíró járt el.
5. § A rendőri hatóságnak a bűnügyi nyomozással megbízott tagjait a kir. törvényszék székhelyén oly módon kell elhelyezni, hogy a kir. ügyészség a nyomozás menetét lehetőleg szóbeli utasítással irányíthassa s a nyomozási cselekmények s a nyomozó hatóságok eljárása tekintetében a Bp. 84. §-a értelmében a kir. ügyészséget illető ellenőrző tevékenységet a kir. törvényszék székhelyén írásbeli érintkezés nélkül is közvetlenül gyakorolhassa.
A kir. ügyészség egyes nyomozó cselekményeknek teljesítése végett bármely kir. törvényszék vizsgálóbíráját megkeresheti és - kivéve a Bp. 171. és 172. §-ában meghatározott nyomozó cselekményeket - a nyomozást maga is teljesítheti; a nyomozás teljesítése körében tett intézkedése ellen a vádtanácshoz előterjesztésnek (Bp. 52. § utolsó bekezdése) van helye.
6. § Ha a bűnvádi eljárás kizárólag a 2. § alá eső oly bűncselekmény miatt folyik, amelyet a jelen törvény életbelépése előtt követtek el, a kir. ügyész a főügyész hozzájárulásával a nyomozást a Bp. 101. §-ában felsorolt okok hiányában is megszüntetheti, vagy a vádirat benyújtásáig a vádat elejtheti, ha a kir. ügyészség meggyőződése szerint a cselekmény igen csekély jelentőségű, a közérdeket számbavehetően nem sérti és a terhelt egyénisége s életviszonyai, különösen pedig a bűncselekménnyel okozott sérelem jóvátételére irányuló törekvése alapot nyujtanak arra a reményre, hogy az eljárás megszüntetése a terheltet újabb bűncselekmény elkövetésére ösztönözni nem fogja.
Az előbbi bekezdés rendelkezése nem alkalmazható, ha a terhelt bűntett vagy vétség miatt már el volt ítélve.
7. § Vizsgálatnak csak a következő esetekben kell megelőzni a főtárgyalás elrendelését:
1. az 1897:XXXIV. tc. 15. §-ában felsorolt bűncselekmények eseteiben, kivéve, ha tettenkapás forog fenn vagy bűnösségéről a terhelt a nyomozás adataival teljes összhangban álló beismerést tett;
2. a törvényszék elé utalt más bűncselekmények eseteiben, valamint az 1. pontban említett kivételek eseteiben akkor:
a) ha a kir. ügyészség indítványozza;
b) ha a vádat egyedül magánvádló képviseli, vagy
c) ha a bíróság a terhelt kérelemére vagy más okból szükségesnek látja.
8. § Tettenkapás esetében (Bp. 142. §) a terheltet a kir. ügyészség elé kell állítani. Ha a cselekmény a 2. § 1. vagy 2. pontja alá esik és a bizonyítékok rendelkezésre állanak, a kir. ügyészség a terheltet ügyének tárgyalása végett nyomozás nélkül vádirat mellőzésével három napon belül a kir. törvényszék elé állíthatja. Ily esetben a tanuk, esetleg szakértők megidézéséről vagy elővezetéséről a kir. ügyészség gondoskodik; a főtárgyaláson a vádirat felolvasása helyett a vádat a kir. ügyész élőszóval terjeszti elő; a törvényszék a vádlott részére a Bp. 56. §-ában felsorolt eseteken kívül is rendelhet védőt.
Ha a terheltnek a törvényszék elé állítása az előbbi bekezdésben meghatározott idő alatt nem történt meg és az előzetes letartóztatás indítványozására törvényes ok nincs, a terheltet a kir. ügyészség köteles nyomban szabadlábra helyezni.
9. § A 2. § alá eső ügyekben a vádiratnak csak a Bp. 255. §-ának 1. és 2. pontjában megjelölt adatokat kell tartalmaznia.
10. § A 2. § alá eső ügyekben a vádló a vádiratot az egyesbírónál nyujtja be, tekintet nélkül arra, hogy vizsgálat volt-e vagy nem. A vádiratot az egyesbíró a főtárgyalás napjának kitűzésével egyidejűleg közli a terhelttel.
Ily ügyekben a vádirat ellen kifogásnak nincs helye; jogában van azonban a terheltnek a vádirat minden pontja ellen írásban - a Bp. 257. § második bekezdésében meghatározott keretben - észrevételeket tenni és azokat a főtárgyalás megtartására hivatott egyesbíró elé terjeszteni.
Az egyesbíró akár az észrevételek alapján, akár anélkül is hivatalból - utóbbi esetben főtárgyalás kitűzésének és a vádirat közlésének mellőzésével -, amennyiben szükségesnek látja, a felek meghallgatása után a Bp. 264. §-ának 1-6. pontja esetében a vádiratot a Bp. 264. §-ának rendelkezései értelmében elutasítja és az eljárást végzéssel megszünteti; a Bp. 262., 263. és 265. §-aiban felsorolt esetekben pedig az ott említett határozatokat hozhatja.
Ha a vádiratot az egyesbírónál nyujtották be, a fogvalevő terheltnek további fogvatartása vagy szabadlábrahelyezése felől, úgyszintén a szabadlábon volt terheltnek előzetes letartóztatásba vagy vizsgálati fogságba helyezése felől az egyesbíró határoz. A Bp. 267. §-ának 2. bekezdésében foglalt rendelkezés az egyesbíró által elrendelt vagy fentartott előzetes letartóztatás, vagy vizsgálati fogság tartamára is irányadó.
11. § A kir. törvényszéknél mint egyesbíróságnál eljáró egyesbíró végzi mindazokat a tennivalókat, amelyeket a Bp. szabályai a főtárgyalási elnöknek, a főtárgyalási tanácsnak vagy a tanács tagjának hatáskörébe utalnak.
A főtárgyalást az egyesbíró előtt a Bp. XVIII. fejezetben foglalt rendelkezések megfelelő alkalmazásával kell megtartani.
12. § A főtárgyalást a kir. törvényszéknek három tagú tanácsa vagy egyesbírája a törvényszéknek a székhelyén kívül távolabb eső területén az igazságügyminiszter külön engedélye nélkül is megtarthatja, ha ezzel - tekintve a közlekedési viszonyokra, a kitűzendő ügyeknek vagy a megintézendőnek nagy számára vagy más fontos körülményre - a bűnügyi költséget s egyszersmíind a főtárgyalásra megidézettek időveszteségét is a törvényszék elnökének megítélése szerint lényegesen lehet csökkenteni.
13. § Felhatalmaztatik a minisztérium, hogy amennyiben a rögtönbíráskodásnak a törvény értelmében helye van, a rögtönbíráskodási eljárási szabályok alkalmazását a gyorsított bűnvádi eljárás rendes szabályainak alkalmazásba vétele nélkül is elrendelhesse.
Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe. Hatálya - amennyiben azt a minisztérium rendelettel előbb meg nem szünteti, három év elteltével megszűnik. Rendelkezései - az alábbi korlátozással - kiterjednek az életbelépésekor folyamatban levő ügyekre is.
A jelen törvény 2. §-ának rendelkezései nem alkalmazhatók, ha a főtárgyalás a jelen törvény életbelépésekor már megkezdődött.
Ezt a törvényt az igazságügyminiszter hajtja végre, aki az 5. § 1. bekezdését illetően a belügyminiszterrel egyetértve jár el.
