1921. évi XXXI. törvénycikk

a munkásbiztosítási bíráskodásról * 

I. Bírósági szervezet

1. § Az 1907:XIX. törvénycikkben szabályozott biztosítási ügyekben a bíráskodást elsőfokon a kerületi munkásbizosító pénztár székhelye szerint illetékes királyi járásbíróság mint munkásbiztosítási bíróság gyakorolja.

A bányabetegsegélyező pénztárak (társládák) és tagjaik betegségi, baleseti és rokkantsági biztosítási ügyeiben az ezek székhelye szerint illetékes királyi járásbíróság mint munkásbiztosítási bíróság jár el.

2. § Budapesten külön királyi munkásbiztosítási bíróság működik.

Az igazságügyminiszter a népjóléti és munkaügyi miniszterrel egyetértve más kerületi munkásbiztosítási pénztár székhelyén is külön munkásbiztosítási bíróságot szervezhet.

A külön szervezett munkásbiztosítási bíróság elnöke Budapesten a kúriai bírák, más helyeken a járásbírósági elnökök, a külön szervezett munkásbiztosítási bíróság bírája pedig a járásbírák vagy járásbírósági elnökök létszámába tartozik.

3. § A munkásbiztosítási bíráskodást felsőfokon, úgyszintén a 17. §-ban megjelölt ügyekben közvetlenül a királyi Munkásbiztosítási Felsőbíróság gyakorolja.

E bíróság elnöke az ítélőtáblai elnökök, tanácselnöke az ítélőtáblai tanácselnökök, bírája pedig az ítélőtáblai bírák létszámába tartozik.

4. § A külön szervezett munkásbiztosítási biróság, úgyszintén a Munkásbiztosítási Felsőbíróság tagjai az igazságügyminiszternek a népjóléti és munkaügyi miniszter meghallgatása után tett előterjesztésére neveztetnek ki.

E bíróságok fogalmazó és segédhivatali személyzetét a népjóléti és munkaügyi miniszter meghallgatásával az igazságügyminiszter nevezi ki.

5. § A külön szervezett munkásbiztosítási bíróságok felett a felügyelet a Munkásbiztosítási Felsőbíróság elnöke, a főfelügyeletet, úgyszintén a Munkásbiztosítási Felsőbíróság felett a felügyeletet az igazságügyminiszter gyakorolja.

A királyi ítélőtábla elnöke a felügyelete alá tartozó elsőfolyamodású bíróságok munkásbiztosítási bíráskodásának megvizsgálása végett a Munkásbiztosítási Felsőbíróság elnökét is megkeresheti.

6. § A külön szervezett királyi munkásbiztosítási bíróság és a királyi Munkásbiztosítási Felsőbíróság szervezetére általában a rendes bíróságra vonatkozó szabályok nyernek megfelelő alkalmazást.

Az 1913:LIII. tc. 3. § 2. pontjában megszabott joggyakorlati időbe az említett bíróságoknál fogalmazási szakon teljesített szolgálatot egy év tartamáig be kell számítani.

7. § Az Állami Munkásbiztosítási Hivatal bírái a rendes bírói tisztségre megszabott képesítés hiányában is kinevezhetők a Munkásbiztosítási Felsőbíróság tagjaivá. E bírák kineveztetése esetében fizetésüknek és a magasabb fizetési fokozatba való előlépésre igényt adó szolgálati idejüknek egyénenkénti megállapítására az 1920:XX. tc. 23. § 1. bekezdése nyer alkalmazást.

Az Állami Munkásbiztosítási Hivatal ama tagjaira nézve, akiket a Munkásbiztosítási Felsőbírósághoz nem neveznek ki, az áthelyezés és nyugdíjazás szempontjából az 1907:XIX. tc. 170. §-ában foglalt rendelkezés helyett az állami alkalmazottakra általában irányadó szabályokat kell alkalmazni.

8. § A munkásbiztosítási bíróság ülnökeit az ennek székhelye szerint illetékes kerületi munkásbiztosítási pénztár közgyűlésének biztosításra kötelezett és munkaadó tagjai és pedig külön a biztosításra kötelezettek és külön a munkaadók saját kebelükből egyenlő számban titkos és az arányos képviseletet biztosító szavazással lehetőleg a bíróság székhelyén lakók közül választják.

A bányabetegsegélyző pénztárak (társládák) székhelye szerint illetékes munkásbiztosítási bíróságok (1. § 2. bekezdése) ülnökeit felerészben a bányavállalat jelöli ki, felerészben pedig a pénztár közgyűlésének biztosításra kötelezett tagjai választják.

A magánegyesületi betegsegélyző pénztárak ugyanolyan módon választanak ülnököket, mint a kerületi munkásbiztosítási pénztárak.

A Munkásbiztosítási Felsőbíróság ülnökeit a jelen § 1. bekezdésében megjelölt módon a biztosításra kötelezettek és a munkaadók részéről választott ülnökök közül egyenlő számban a Felsőbiróság elnöke jelöli ki. Az így kijelölt ülnökök az elsőfokú bíróságnál szolgálattételre be nem hívathatók.

Amíg az ülnökök megválasztása bármely okból meg nem történik, azokat a választás megtartásáig terjedő hatállyal a tisztségre megválasztható egyének közül a népjóléti és munkaügyi miniszter jelöli ki.

A választottak vagy kinevezettek közül szolgálattételre a bíróság elnöke hívja be az egyes ülnököket.

9. § Ülnök csak magyarul tudó, teljes korú, magyar állmpolgár lehet.

Nem választható és nem nevezhető ki ülnökké:

1. aki gondnokság, vagy csődeljárás alatt áll;

2. akit bűntett vagy nyereségvágyból elkövetett, vagy az állam és társadalom hatályosabb védelméről szóló törvénybe ütköző vétség miatt jogerősen elítéltek;

3. akit jogerősen hivatalvesztésre, vagy politikai jogai gyakorlásának felfüggesztésére ítéltek, az ítélet hatálya alatt.

Egyebekben az ülnökök választására, létszámukra, díjazásukra, a megbizatás tartamára és gyakorlására vonatkozó szabályokat a népjóléti és munkaügyi miniszter az igazságügyminiszterrel és a pénzügyminiszterrel egyetértve kibocsátandó rendelettel állapítja meg.

10. § A népjóléti és munkaügyi miniszter kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve műszaki szakértőkként öt évről öt évre terjedő hatállyal a szükségnek megfelelő számú és az iparfelügyeleti szolgálati ágban működő műszaki képzettségű tisztviselőket vagy hosszabb gyakorlattal biró ily művezetőket nevez ki a Munkásbiztosítási Felsőbírósághoz. Ugyanígy nevez ki műszaki szakértőket a pénzügyminiszterrel egyetértve a bányahatósági tisztviselők közül.

A megjelölt tisztviselők szakértői működésüket mellékfoglalkozásképen is gyakorolhatják.

II. Hatáskör

11. § A munkásbiztosítási bíróság hatáskörébe tartoznak azok a perek, amelyeknek tárgya:

1. egyfelől a pénztár, másfelől a biztosított vagy hozzátartozója vagy jogutódjuk között segélyezési és kártalanítási igény, továbbá rokkantsági, özvegyi és árvaellátási igény;

2. egyfelől a pénztár, másfelől a munkaadó vagy a tagság jogát igénylő között a biztosítási kötelezettség vagy önkéntes tagsági jog;

3. egyfelől a pénztár, másfelől a munkaadó vagy a biztosított tag vagy ezeknek szavatosa vagy jogutóda között biztosítási járulék, pótjárulék és díj;

4. egyfelől a pénztár, másfelől a munkaadó vagy megbizottja között a munkaadó, illetőleg a megbízott megtérítési (az 1907:XIX. törvénycikken alapuló kártérítési) kötelezettsége és a munkaadó megtérítési igénye;

5. egyfelől a pénztár, másfelől a munkaadó (üzemtulajdonos) között a pénztár által a munkaadónál (üzemtulajdonosnál) foganatosított helyszíni eljárás költségeinek megállapítása, valamint a balesetvizsgálati költség viselése;

6. egyfelől a pénztár, másfelől a vállalati betegsegélyző pénztárt fenntartó munkaadó között a vállalati betegsegélyző pénztár kezeléséből és működéséből felmerülő elszámolás;

7. egyfelől a pénztár, másfelől a vállalkozó között az utóbbi által teljesített betegsegélyezésből felmerülő elszámolás.

A jelen § 1. pontjában megjelölt kártalanítási perek, az időleges járadékra irányulók kivételével, a 4. pontban megjelöltek közül pedig azok, amelyek a pénztárnak baleseti kártalanítás megtérítése címén a munkaadó vagy megbizottja ellen emelt igényére vonatkoznak, elsőfokon a budapesti külön munkásbiztosítási bíróság kizárólagos hatáskörébe tartoznak.

12. § A munkásbiztosítási bíróság hatáskörébe tartoznak azok a perek, amelyek a pénztárak között a biztosításból eredő kölcsönös vagyonjogi követeléseik tárgyában felmerülnek.

13. § A munkásbiztosítási bíróság hatáskörébe tartoznak azok a perek, amelyek egyfelől a pénztári orvosok és pénztári szülésznők, másfelől a pénztár között az ezek jogviszonyából eredő igények, továbbá nem pénztári orvosok gyógykezelési díjai, nem pénztári szülésznők által követelt díjak, nem állami vagy nem köz- vagy nyilvánossági jellegű kórház, gyógyintézet vagy fürdők által követelt ápolási és ellátási díjak, továbbá gyógyszerészek, köt- és műszerészek gyógy-, köt- és műszerszolgáltatásból eredő követelései tárgyában egyfelől a pénztár, másfelől az orvos, szülésznő, gyógyszertáros, köt- és műszerész, a kórház, gyógyintézet vagy fürdő tulajdonosa között keletkeznek.

14. § A munkásbizosítási bíróság előtt való eljárásnak van helye a pénztár terhére balesetvizsgálati költséget megállapító elsőfokú rendőrhatósági határozat ellen irányuló panasz esetén.

15. § A munkásbiztosítási bíróság hatáskörébe tartoznak azok a perek, amelyeknek tárgya egyfelől az alkalmazott, másfelől munkaadója között

1. a pénztárnak járó befizetés (járulék és díj);

2. a pénztár által nyujtott betegségi segélyt, illetőleg baleseti kártalanítást meghaladó kártérítési igény;

3. a balesetbiztosítási hatálya alól az 1907:XIX. tc. 10. § alapján kivont alkalmazottak baleseti kártalanítási igénye,

4. a munkaadó által kiszolgáltatandó betegségi segély.

E § 3. pontjában megjelölt perek közül nem tartoznak ide azok, amelyek a magyar királyi Közigazgatási Bíróság elé tartozó nyugdíjigénnyel kapcsolatosak.

16. § A munkásbiztosítási bíróság hatáskörébe tartoznak a munkásbiztosítási kihágások.

17. § Közvetlenül a Munkásbiztosítási Felsőbíróság hatáskörébe tartozik az eljárás az Országos Munkásbiztosító Pénztárnak az üzemeket veszélyességi osztályba és arányszám alá sorozó határozatai ellen irányuló fellebbezések tárgyában.

18. § A munkásbiztosítási bíróság (Munkásbiztosítási Felsőbíróság) között egyfelől és a rendes bíróság, Közigazgatási Bíróság vagy közigazgatási hatóság között másfelől felmerült hatásköri összeütközést a Hatásköri Bíróság dönti el.

A munkásbiztosítási bíróság (Munkásbiztosítási Felsőbíróság) érdemi határozatának jogerőre emelkedése után azon az alapon, hogy az ügy a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik, eljárásnak nincs helye és a munkásbiztosítási bíróság (Munkásbiztosítási Felsőbíróság) jogerős érdemi határozata a közigazgatási hatósággal szemben irányadó.

Azokban a hatásköri összeütközési esetekben, amidőn egyik részen a munkásbiztosítási bíróságot (Munkásbiztosítási Felsőbíróságot) érinti az öszeütközés, a Hatásköri Bíróság tanácsában a Közigazgatási Bíróságnak egyik ítélőbírája helyett a Munkásbiztosítási Felsőbíróság egyik bírája vesz részt. Ezt a bírót és két helyettesét a Munkásbiztosítási Felsőbíróság teljes ülésében saját tagjai sorából három év tartamára titkos szavazással választja.

A választott a megválasztást elfogadni köteles és a Hatásköri Bírósági tagságról nem mondhat le. A megválasztott nem lehet tovább tagja a Hatásköri Bíróságnak, mint ameddig tagja az őt megválasztó Bíróságnak.

III. Eljárás

19. § A munkásbiztosítási bíróság rendszerint mint egyes bíróság jár el. A 11. § 1. pontjában és a 15. § 3. és 4. pontjában felsorolt perekben azonban háromtagú tanácsban határoz, amely a bíróság elnökéből vagy ítélőbírájából mint elnökből, továbbá a munkaadók és a biztosítottak közül választott egy-egy ülnökből áll.

20. § A Munkásbiztosítási Felsőbíróság a biztosítási bíróság által háromtagú tanácsban hozott határozatok felülbírálásánál öttagú tanácsban, a munkásbiztosítási bíróság mint egyes bíróság által hozott határozatok felülbírálásánál, úgyszintén a közvetlen hatáskörébe utalt ügyekben (17. §) háromtagú tanácsban határoz. Ugyancsak háromtagú tanácsban határoz a Munkásbiztosítási Felsőbíróság, ha a fellebbezést vay felfolyamodást mint elkésettet vagy törvény szerint vissza kell utasítani.

A háromtagú tanács az elnök vagy tanácselnök elnöklete alatt két bíróból, az öttagú tanács pedig a nevezetteken kívül a munkaadók és biztosítottak közül választott egy-egy ülnökből áll.

A 17. §-ban megjelölt ügyek eldöntésében egyik bíró helyett műszaki szakértő (10. §) vesz részt.

A 11. § 1. pontjában és a 15. § 3. és 4. pontjában megjelölt perekben orvosszakértőt kell meghallgatni azokban az esetekben, amidőn a keresetképtelenség fennforgása, vagy annak, hogy a bekövetkezett halálnak a balesettel összefüggése, vagy a keresetképtelenség foka vitás. Ugyancsak kötelező az orvosszakértő meghallgatása a 13. §-ban említett perek közül azokban, amelyek pénztári orvosok jogviszonyából eredő igényekre és egyéb orvosok gyógykezelési díjaira vonatkoznak.

21. § A Munkásbiztosítási Felsőbíróság a hatáskörébe tartozó egyes elvi kérdések tárgyában teljes ülési határozatokat hozhat.

A teljes ülési határozat ennek megváltoztatásáig a Munkásbiztosítási Felsőbíróságot és a munkásbiztosítási bíróságokat kötelezi. E hatálya a hivatalos lapban való közzétételének napjától kezdődik.

A teljes ülési határozat hozatalának, megváltoztatásának és hatályon kívül helyezésének feltételeit és módját az igazságügyminiszter, a népjóléti és munkaügyi miniszter meghallgatásával rendelettel állapítja meg.

22. § A végrehajtás elrendelése, felfüggesztése, korlátozása és megszüntetése tárgyában a munkásbiztosítási bíróság határoz.

A kihágási ügyekben hozott határozatok végrehajtása tekintetében az 1896:XXXIII. tc. rendelkezései nyernek megfelelő alkalmazást, azzal az eltérésel, hogy a magánjogi igény és a képviseleti költségek tekintetében a végrehajtás elrendelése, felfüggesztése, korlátozása és megszüntetése tárgyában az előbbi bekezdés nyer alkalmazást.

23. § Az igazságügyminiszter a munkásbiztosítási bíráskodás körébe tartozó ügyekben követendő eljárást, ideértve a Munkásbiztosítási Felsőbíróság mellett felállítandó munkásbiztosítási orvosszakértői tanács szervezetét és eljárását is, úgyszintén a munkásbiztosítási bírósági határozatok végrehajtására vonatkozó eljárást, a népjóléti és munkaügyi miniszterrel egyetértve rendelettel szabályozza.

IV. Vegyes rendelkezések

24. § A munkásbiztosítási bíráskodás útjára tartozó perekben a pénztár, a segélyezési és kártalanítási perekben (11. § 1. pont, 15. § 2-4. pont) a biztosított, az ő hozzátartozója és a tagság jogát igénylő is illetékmentességben részesül.

Egyebekben a 11., 12., 13. és 15. §-ban felsorolt perekben a járás bírósági peres eljárásra, a 17. §-ban megjelölt ügyekben a polgári perrendtartással nem szabályozott bírói eljárásra megállapított illetéklerovásnak van helye.

25. § A rendes bíróságok és közigazgatási hatóságok tartoznak a munkásbiztosítási bíróságok és a Munkásbiztosítási Felsőbíróság megkereséseinek eleget tenni és azokat működésükben támogatni.

26. § A munkásbiztosítási bíróságok, úgyszintén a Munkásbiztosítási Felsőbíróság személyi és dologi kiadásaival járó költségeket, ideértve a hivatalból alkalmazott orvos-szakértők és a munkásbiztosítási orvos-szakértői tanács költségeit is, az igazságügyi tárca költségvetésében kell előirányozni.

27. § A jelen törvényben közelebbi megjelölés nélkül említett pénztár alatt az Országos Munkásbiztosító Pénztárt és helyi szerveit, úgyszintén a Ferenc József kereskedelmi kórház betegápoló egylet magánegyesületi betegsegélyző pénztárt, a bányabetegsegélyző pénztárakat (társládákat) és a dohánygyári betegsegélyző pénztárakat kell érteni.

28. § Az 1907:XIX. tc. 156-171., 178-180. §-ai, úgyszintén általában a fennálló jogszabályoknak a jelen törvénnyel ellenkező rendelkezései hatályon kívül helyeztetnek.

29. § E törvény 1921. évi szeptember hó első napján lép életbe. Az igazságügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a szervezésre vonatkozó intézkedéseket és az átmeneti rendelkezéseket a népjóléti és munkaügyi miniszterrel és a pénzügyminiszterrel egyetértve már előbb megtegye.

A törvény végrehajtásával az igazságügyi, a népjóléti és munkaügyi és a pénzügyminiszter bizatik meg, akik egyetértőleg járnak el.